Feria Secunda infra Hebdomadam Passionis ~ Feria major


Matutinum    03-26-2012

Incipit
V. Dómine, lábia mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.

Psalmus 3 [0]
3:1 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kezdet
V. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Zsoltár 3 [0]
3:1 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:3 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Invitatorium {Antiph. ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Exsultemus Domino.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Exsultemus Domino.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Gloria omittitur
Ant. Venite, * Exsultemus Domino.
Imádságra hívás {Antif. a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. let us sing unto the Lord.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. let us sing unto the Lord.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Gloria omittitur
Ant. O come, * let us sing unto the Lord.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Pange, lingua, gloriósi
Láuream certáminis,
Et super Crucis trophǽo
Dic triúmphum nobilem,
Quáliter Redémptor orbis
Immolátus vícerit.

De paréntis protoplásti
Fraude Factor cóndolens,
Quando pomi noxiális
In necem morsu ruit,
Ipse lignum tunc notávit,
Damna ligni ut sólveret.

Hoc opus nostræ salútis
Ordo depopóscerat,
Multifórmis proditóris
Ars ut artem fálleret,
Et medélam ferret inde,
Hostis unde lǽserat.

Quando venit ergo sacri
Plenitúdo témporis,
Missus est ab arce Patris
Natus, orbis Cónditor,
Atque ventre virgináli
Carne amíctus pródiit.

Vagit infans inter arcta
Cónditus præsépia:
Membra pannis involúta
Virgo Mater álligat:
Et Dei manus pedésque
Stricta cingit fáscia.

Sempitérna sit beátæ
Trinitáti glória,
Æqua Patri, Filióque;
Par decus Paráclito:
Uníus Triníque nomen
Laudet univérsitas.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Győzedelmes harc babérját
Boldog ajkam énekeld.
Ünnepeld a szent keresztet,
Mint nemes győzelmi jelt,
S a feláldozott Királyt, ki
Sír öléből győzni kelt.

Ezt a fát az ősszülőknek
Alkotónk jelölte meg,
Mert halált a végzetes fa
Almájával ettenek:
Azt akarta, fának átkát
Fának titka törje meg.

Ezt a dolgot megváltásunk
Rendje-módja rendelé:
Igy az álnok árulónak
Csel zavarja meg cselét,
S honnan a seb mérge áradt,
Onnan kapja gyógyszerét.

Igy, mikor a szent időnek
Teljessége már betölt,
Földre szállott Atyja mellől
A teremtő Egyszülött
És a szűzi méh ölében
Embertestbe öltözött

Sirdogál a kisded Jézus,
Szűk a jászolágy neki.
Gyenge testét édesanyja
Rongy közé kötözgeti,
És az Isten keze-lábát
Pólyagöngyöleg fedi.

A Boldog Szentháromságnak
Mindörökké tisztelet,
Atyát, Fiut, Vigasztalót
Egyformán dícsérjetek,
Ama Háromságos-Egynek
Nevét áldják mindenek.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Rectos décet * collaudátio
Psalmus 32 [1]
32:1 Exsultáte, justi, in Dómino: * rectos decet collaudátio.
32:2 Confitémini Dómino in cíthara: * in psaltério decem chordárum psállite illi.
32:3 Cantáte ei cánticum novum: * bene psállite ei in vociferatióne.
32:4 Quia rectum est verbum Dómini, * et ómnia ópera ejus in fide.
32:5 Díligit misericórdiam et judícium: * misericórdia Dómini plena est terra.
32:6 Verbo Dómini cæli firmáti sunt: * et spíritu oris ejus omnis virtus eórum.
32:7 Cóngregans sicut in utre aquas maris: * ponens in thesáuris abýssos.
32:8 Tímeat Dóminum omnis terra: * ab eo autem commoveántur omnes inhabitántes orbem.
32:9 Quóniam ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
32:10 Dóminus díssipat consília géntium: * réprobat autem cogitatiónes populórum, et réprobat consília príncipum.
32:11 Consílium autem Dómini in ætérnum manet: * cogitatiónes cordis ejus in generatióne et generatiónem.
32:12 Beáta gens, cujus est Dóminus, Deus ejus: * pópulus, quem elégit in hereditátem sibi.
32:13 De cælo respéxit Dóminus: * vidit omnes fílios hóminum.
32:14 De præparáto habitáculo suo * respéxit super omnes, qui hábitant terram.
32:15 Qui finxit sigillátim corda eórum: * qui intélligit ómnia ópera eórum.
32:16 Non salvátur rex per multam virtútem: * et gigas non salvábitur in multitúdine virtútis suæ.
32:17 Fallax equus ad salútem: * in abundántia autem virtútis suæ non salvábitur.
32:18 Ecce, óculi Dómini super metuéntes eum: * et in eis, qui sperant super misericórdia ejus:
32:19 Ut éruat a morte ánimas eórum: * et alat eos in fame.
32:20 Ánima nostra sústinet Dóminum: * quóniam adjútor et protéctor noster est.
32:21 Quia in eo lætábitur cor nostrum: * et in nómine sancto ejus sperávimus.
32:22 Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos: * quemádmodum sperávimus in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Praise is comely * for the upright.
Zsoltár 32 [1]
32:1 Örvendjetek igazak az Úrban, * jámborokhoz illik a dicséret.
32:2 Dicsérjétek az Urat citerával; * zengjetek neki tízhúrú hárfákon.
32:3 Énekeljetek neki új éneket; * jól énekeljetek neki örömkiáltással.
32:4 Mert az Úr igéje igaz, * és minden cselekedete hűség.
32:5 Szereti az irgalmasságot és ítéletet; * az Úr irgalmával tele a föld.
32:6 Az Úr igéje által erősíttettek meg az egek; * és szája lélegzete által azok minden ereje.
32:7 Mintegy tömlőbe összegyűjti a tenger vizeit; * tárakba teszi a vízmélységeket.
32:8 Félje az Urat az egész föld; * sőt remegjen tőle e világ minden lakója.
32:9 Mert ő szólt, és lettek; * ő parancsolt, és létrejöttek.
32:10 Az Úr fölforgatja a pogányok tanácsait, * elveti a népek gondolatait, és elveti a fejedelmek tanácsait.
32:11 Az Úr tanácsa pedig örökké megmarad; * az ő szíve gondolatai nemzedékről nemzedékre.
32:12 Boldog nemzet, melynek Istene az Úr; * a nép, melyet magának örökségül választott.
32:13 A mennyből letekint az Úr; * és látja mind az emberek fiait.
32:14 Elkészített lakhelyéből * letekint mindazokra, kik a földet lakják.
32:15 Ő, ki egyenként alkotta azok szíveit, * és ki átlátja minden cselekedetüket.
32:16 Nem szabadul meg a király nagy erő által, * és az óriás nem szabadul meg ereje nagyságában.
32:17 Csalárd a ló a szabadításra; * ereje bőségében sem ment meg.
32:18 Íme az Úr szemei az őt félőkön; * és azokon, kik az ő irgalmában bíznak,
32:19 Hogy a haláltól megmentse lelkeiket, * és táplálja őket az éhségben.
32:20 A mi lelkünk az Urat várja; * mert ő segítőnk és oltalmazónk.
32:21 Mert szívünk benne örvend, * és az ő szent nevében bízunk.
32:22 Legyen rajtunk, Uram, a te irgalmad, * amint tebenned bízunk.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 33 [2]
33:1 Benedícam Dóminum in omni témpore: * semper laus ejus in ore meo.
33:2 In Dómino laudábitur ánima mea: * áudiant mansuéti, et læténtur.
33:3 Magnificáte Dóminum mecum: * et exaltémus nomen ejus in idípsum.
33:4 Exquisívi Dóminum, et exaudívit me: * et ex ómnibus tribulatiónibus meis erípuit me.
33:5 Accédite ad eum, et illuminámini: * et fácies vestræ non confundéntur.
33:6 Iste pauper clamávit, et Dóminus exaudívit eum: * et de ómnibus tribulatiónibus ejus salvávit eum.
33:7 Immíttet Ángelus Dómini in circúitu timéntium eum: * et erípiet eos.
33:8 Gustáte, et vidéte quóniam suávis est Dóminus: * beátus vir, qui sperat in eo.
33:9 Timéte Dóminum, omnes sancti ejus: * quóniam non est inópia timéntibus eum.
33:10 Dívites eguérunt et esuriérunt: * inquiréntes autem Dóminum non minuéntur omni bono.
33:12 Veníte, filii, audíte me: * timórem Dómini docébo vos.
33:13 Quis est homo qui vult vitam: * díligit dies vidére bonos?
33:14 Próhibe linguam tuam a malo: * et lábia tua ne loquántur dolum.
33:15 Divérte a malo, et fac bonum: * inquíre pacem, et perséquere eam.
33:16 Óculi Dómini super justos: * et aures ejus in preces eórum.
33:17 Vultus autem Dómini super faciéntes mala: * ut perdat de terra memóriam eórum.
33:18 Clamavérunt justi, et Dóminus exaudívit eos: * et ex ómnibus tribulatiónibus eórum liberávit eos.
33:19 Juxta est Dóminus iis, qui tribuláto sunt corde: * et húmiles spíritu salvábit.
33:20 Multæ tribulatiónes justórum: * et de ómnibus his liberábit eos Dóminus.
33:21 Custódit Dóminus ómnia ossa eórum: * unum ex his non conterétur.
33:22 Mors peccatórum péssima: * et qui odérunt justum, delínquent.
33:23 Rédimet Dóminus ánimas servórum suórum: * et non delínquent omnes qui sperant in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Rectos décet * collaudátio
Zsoltár 33 [2]
33:1 Áldom az Urat minden időben; * az ő dicsérete számban lesz mindenkoron.
33:2 Az Úrban dicsekedik az én lelkem; * hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak.
33:3 Magasztaljátok az Urat velem; * és dicsőítsük az ő nevét egyetemben.
33:4 Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, * és minden szorongásomból megmentett engem.
33:5 Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, * és orcátok nem szégyenül meg.
33:6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, * és minden szorongásából kiszabadította őt.
33:7 Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, * és megmenti őket.
33:8 Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr; * boldog ember, ki őbenne bízik.
33:9 Féljétek az Urat, minden szentjei, * mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek.
33:10 A gazdagok szűkölködtek és éheztek; * de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoznak.
33:12 Jöjjetek, fiaim, halljatok engem, * az Úr félelmére tanítlak titeket.
33:13 Ki az az ember, ki életet óhajt, * és jó napokat szeret látni?
33:14 Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, * és ajkaid ne szóljanak csalárdságot.
33:15 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; * keresd a békét és kövesd azt.
33:16 Az Úr szemei az igazakon, * és fülei azok könyörgésein.
33:17 Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, * hogy elveszítse a földről azok emlékezetét.
33:18 Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, * és minden szorongásukból kiszabadította őket.
33:19 Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, * és az alázatos lelkűeket megsegíti.
33:20 Sok az igazak szorongása, * de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.
33:21 Az Úr megőrzi minden csontjukat, * egy sem törik el azok közül.
33:22 A bűnösök halála igen gonosz; * és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek.
33:23 Az Úr megváltja szolgái lelkeit; * és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Praise is comely * for the upright.
Ant. Expúgna * impugnántes me
Psalmus 34 [3]
34:1 Júdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adjutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:5 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:6 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:7 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:8 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:9 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:10 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Omnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum ejus: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:14 Humiliábam in jejúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:15 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:16 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:17 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde judício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Júdica me secúndum justítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:27 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:28 Exsúltent et læténtur qui volunt justítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi ejus.
34:28 Et lingua mea meditábitur justítiam tuam, * tota die laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Expúgna * impugnántes me
Ant. Fight against them * that fight against me.
Zsoltár 34 [3]
34:1 Ítéld meg, Uram, a nekem ártókat, * győzd meg az ellenem harcolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és pajzsot; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; * mondjad lelkemnek: Én vagyok a te szabadulásod.
34:4 Szégyenüljenek és piruljanak meg, * kik lelkemet keresik.
34:5 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszakat gondolnak;
34:6 Legyenek, mint a por a szél előtt; * és az Úr angyala szorongassa őket.
34:7 Útjuk legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze őket.
34:8 Mert ok nélkül rejtették el nekem tőrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:9 Jöjjön rá a tőr, melyet nem vesz észre, és a háló, melyet elrejtett, fogja meg őt; * és ugyanazon tőrbe essék.
34:10 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden csontom mondani fogja: * Uram, ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erősebbek kezéből, * a szűkölködőt és szegényt az őt kirablóktól.
34:11 Hamis tanúk támadván, * kérdeztek, miről mit sem tudtam.
34:12 Jóért rosszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midőn engem bántottak, * szőrzsákba öltöztem.
34:14 Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:15 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:16 És ők vigadtak ellenem, és egybegyűltek; * összegyűjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:17 Elszéledtek, de nem bánkódtak, kísértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram, mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az ő gonoszságukból, az oroszlánok közül egyetlenemet.
34:18 Hálát adok neked a nagy gyülekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örüljenek rajtam, kik igaztalanul ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyűlölnek engem, és hunyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békességesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájukat * és mondák: Ehe, ehe, látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram, ne hallgass; * Uram, ne távozzál el tőlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj ítéletemre, * én Istenem és Uram, az én ügyemre.
34:24 Ítélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem, * hogy ne örüljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják szíveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * S ne mondják: Elnyeltük őt!
34:26 Piruljanak és szégyenüljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:27 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:28 Örvendezzenek és vigadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik az ő szolgája békességét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Fight against them * that fight against me.
Ant. Revéla * Dómino viam meam
Psalmus 36(1-26) [4]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam fœnum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis ejus.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen justítiam tuam: et judícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte injustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quæres locum ejus et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor justum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies ejus.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:15 Ut dejíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
36:16 Mélius est módicum justo, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam bráchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem justos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * justus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam ejus volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Júnior fui, étenim sénui: * et non vidi justum derelíctum, nec semen ejus quærens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Commit my way * to the Lord.
Zsoltár 36(1-26) [4]
36:1 Ne bosszankodjál a gonosztevőkre, * ne irigykedjél a hamisságot cselekvőkre.
36:2 Mert mint a fű, hamar elszáradnak, * és mint a zöld paréj, hamar elhullnak.
36:3 Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; * lakjál a földön, és annak gazdagságaival tápláltatni fogsz.
36:4 Gyönyörködjél az Úrban, * és megadja neked szíved kívánságait.
36:5 Nyilatkoztasd ki az Úrnak utadat, és bízzál benne: * és ő megcselekszi.
36:6 És világosságra hozza igazságodat, és ítéletedet déli fényre. * Hódolj az Úrnak, és könyörögj neki.
36:7 Ne bosszankodjál arra, ki szerencsés az ő útjában, * a gonoszt cselekvő emberre.
36:8 Szűnj meg a haragtól, és hagyd el a búsulást; * ne bosszankodjál, hogy rosszat is cselekedjél.
36:9 Mert akik gonoszt cselekszenek, kiirtatnak; * akik pedig az Urat várják, azok fogják a földet örökleni.
36:10 Még egy kissé, és nem lesz a bűnös; * keresed helyét, és nem találod.
36:11 A szelídek pedig örökleni fogják a földet, * és gyönyörködnek a béke sokaságában.
36:12 Az igazra vigyáz a bűnös, * és fogait csikorgatja rája.
36:13 Az Úr pedig kineveti őt, * mert látja, hogy eljő napja.
36:14 Kardot húznak a bűnösök, * megvonják kézívüket,
36:15 Hogy elejtsék a szegényt és szűkölködőt, * hogy megöljék az igaz szívűeket.
36:15 De fegyverük hasson szívükbe, * és kézívük töressék el.
36:16 Jobb az igaznak a kevés * a bűnösök sok gazdagságánál.
36:17 Mert a bűnösök karjai eltöretnek; * az igazakat pedig megerősíti az Úr.
36:18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; * és örökségük megmarad mindörökké.
36:19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben, és az éhség napján megelégíttetnek; * mert a bűnösök elvesznek.
36:20 És az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, * elfogyván, mint a füst, elfogynak.
36:21 Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg; * az igaz pedig könyörül és adakozik.
36:22 Mert az őt áldók a földet örökleni fogják; * az őt átkozók pedig elvesznek.
36:23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, * és útját kedveli.
36:24 Mikor elesik, nem sérül meg, * mert az Úr alája teszi kezét.
36:25 Ifjú voltam és megöregedtem: * de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az ő ivadéka kenyeret kéregetett volna.
36:26 Napestig könyörül és kölcsön ad; * és ivadéka áldásban leszen.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 36(27-40) [5]
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sæculum sæculi.
36:28 Quia Dóminus amat judícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:29 Injústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Justi autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sæculum sæculi super eam.
36:30 Os justi meditábitur sapiéntiam, * et lingua ejus loquétur judícium.
36:31 Lex Dei ejus in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus ejus.
36:32 Consíderat peccátor justum: * et quærit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus ejus: * nec damnábit eum, cum judicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam ejus: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus ejus.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Injústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem justórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adjuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Revéla * Dómino viam meam
Zsoltár 36(27-40) [5]
36:27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, * és megmaradsz örökkön-örökké.
36:28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az ő szentjeit, * mindörökké megtartatnak;
36:29 Az igazságtalanok megbüntettetnek, * és az istentelenek ivadéka elvész.
36:29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, * és azon laknak mindörökkön-örökké.
36:30 Az igaz szája bölcsességet szól, * és nyelve igazat beszél.
36:31 Istene törvénye az ő szívében, * és lépései nem fognak megtántoríttatni.
36:32 A bűnös szemléli az igazat, * és halálra keresi őt;
36:33 De az Úr nem hagyja őt annak kezeiben, * sem nem kárhoztatja őt, mikor amattól megítéltetik.
36:34 Várjad az Urat és őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségül vedd a földet; * látni fogod, mikor elvesznek a bűnösök.
36:35 Láttam az istentelent fölmagasztalva * és fölemelkedve, mint a Libanon cédrusait.
36:36 És átmenék, és íme nem volt; * és kerestem őt, és helye sem találtatott.
36:37 Őrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: * mert vannak maradékai a békességes embernek.
36:38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; * az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
36:39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, * s ő azok oltalmazója a szorongatás idején.
36:40 És megsegíti őket az Úr és megszabadítja; * és megmenti a bűnösöktől, és megtartja őket, mert benne bíztak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Commit my way * to the Lord.
Ant. Ne in ira tua * árguas me Dómine
Psalmus 37 [6]
37:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:2 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:3 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:4 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:5 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:6 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:7 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:8 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:9 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:10 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:13 Et qui juxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:14 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:15 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:16 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:17 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:18 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:19 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:20 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:21 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:22 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:23 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adjutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ne in ira tua * árguas me Dómine
Ant. Do not chastise me * in thy wrath.
Zsoltár 37 [6]
37:1 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:2 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:3 Nincs épség testemben a te haragod színe miatt; * nincs nyugalma csontjaimnak bűneim színe miatt.
37:4 Mert gonoszságaim fölülhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezültek.
37:5 Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:6 Nyomorulttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:7 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:8 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szívem fohászkodása miatt.
37:9 Uram, előtted van minden kívánságom, * és fohászkodásom tőled nincs elrejtve.
37:10 Szívem megháborodott, elhagyott engem erőm; * és szemem világa sincs velem.
37:12 Barátaim és feleim * ellenem közeledtek és állottak;
37:13 és akik mellettem voltak, távol állának; * és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:14 és kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:15 Én pedig, mint a siket, nem hallám, * és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
37:16 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:17 Mert, Uram, tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem.
37:18 Azért mondottam: Ne örüljenek valaha rajtam ellenségeim; * midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:19 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam előttem van mindenkoron.
37:20 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bűnömről gondolkodom.
37:21 Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszul gyűlölnek engem.
37:22 Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem, * mivel a jót követtem.
37:23 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, * ne távozzál tőlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, * Uram, üdvösségem Istene!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Do not chastise me * in thy wrath.
V. Érue a frámea, Deus, ánimam meam.
R. Et de manu canis únicam meam.
V. Mentsd meg, ó Isten, lelkemet a fegyvertől;
R. Egyetlenemet az eb kezéből.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.

Lectio 1
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
Joannes 7:32:39
In illo tempore: Miserunt principes et pharisaei ministros, ut apprehenderent Jesum. Et reliqua.

Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tract. 31. in Joannem circa med.
Quomodo apprehenderent adhuc nolentem? Quia ergo non poterant apprehendere nolentem, missi sunt ut audirent docentem. Quid docentem? Dicit ergo Jesus: Adhuc modicum tempus vobiscum sum. Quod modo vultis facere, facturi estis: sed non modo, quia modo nolo. Quare adhuc modo nolo? Quia adhuc modicum tempus vobiscum sum, et tunc vado ad eum qui me misit. Implere debeo dispensationem meam, et sic pervenire ad passionem meam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Deus meus eripe me de manu peccatoris: et de manu contra legem agentis, et iniqui:
* Quoniam tu es patientia mea.
V. Deus meus ne elongeris a me: Deus meus in auxilium meum respice.
R. Quoniam tu es patientia mea.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
From the holy Gospel according to John
John 7:32-39
In that time the rulers and Pharisees sent ministers to apprehend him. And so on.

Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
31th Tract on John.
How could they take Him until such time as He willed to be taken? If, then, they could not take Him until He willed to be taken, were they sent to watch His teaching? Then said Jesus unto them Yet a little while am I with you what ye now seek to do, ye shall do; but not yet, for I will not so yet. And why will I not so yet? Because yet a little while am I with you, and then I go unto Him that sent Me I must fulfill that which I am sent to do, and so go to suffer.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Deliver me, O my God, out of the hand of the wicked, and out of the hand of the unrighteous and cruel man.
* For Thou art my hope.
V. O my God, be not far from me O my God, make haste for my help.
R. For Thou art my hope.
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.

Lectio 2
Quaeritis me, et non invenietis, et ubi sum ego, vos non potestis venire. Hic jam resurrectionem suam praedixit: noluerunt enim agnoscere praesentem, et postea quaesierunt, cum viderent in eum multitudinem jam credentem. Magna enim signa facta sunt etiam cum Dominus resurrexit, et ascendit in caelum. Tunc per discipulos facta sunt magna: sed ille per illos, qui et per seipsum: ipse quippe illis dixerat: Sine me nihil potestis facere. Quando claudus ille, qui sedebat ad portam, ad vocem Petri surrexit, et suis pedibus ambulavit, ita ut homines mirarentur, sic eos allocutus est Petrus, quia non in sua potestate ista fecit, sed in virtute illius, quem ipsi occiderunt. Multi compuncti dixerunt, Quid faciemus?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Qui custodiebant animam meam, consilium fecerunt in unum, dicentes: Deus dereliquit eum,
* Persequimini et comprehendite eum: quia non est qui liberet eum: Deus meus ne elongeris a me: Deus meus in adjutorium meum intende.
V. Omnes inimici mei adversum me cogitabant mala mihi: verbum iniquum mandaverunt adversum me, dicentes.
R. Persequimini et comprehendite eum: quia non est qui liberet eum: Deus meus ne elongeris a me: Deus meus in adjutorium meum intende.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
You shall seek Me, and shall not find Me, and where I am thither ye cannot come. In these words He foretold already His rising again from the dead. While He was with them they would not know Him; and afterwards they sought Him, when they saw that a multitude already believed in Him. For great signs were wrought also when the Lord rose again, and ascended up into heaven. Then were great signs again wrought through the Disciples, that is, through them by Him Who worketh the same directly also by Himself, according as He had said unto them Without Me ye can do nothing. John xv. 5. When that lame man that was laid daily at the Beautiful Gate of the Temple stood up at the voice of Peter (Acts iii.) and walked, and all the people were filled with wonder, Peter bade them know that it was not by his own power that he had made him to walk, but by the power of Him Whom they had killed. And when they heard this, many were pricked in their heart, and said What shall we do? Acts ii. 37.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. They that lay wait for my soul take counsel together, saying God hath forsaken him;
* Persecute and take him, for there is none to deliver him. O my God, be not far from me O my God, make haste for my help.
V. All that hate me whispered together against me; against me did they devise my hurt, saying
R. Persecute and take him, for there is none to deliver him. O my God, be not far from me O my God, make haste for my help.
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Viderunt enim se ingenti crimine impietatis adstrictos, quando illum occiderunt, quem venerari et adorare debuerunt: et hoc putabant esse inexpiabile. Magnum enim facinus erat, cujus consideratio illos faceret desperare: sed non debebant desperare, pro quibus in cruce pendens Dominus est dignatus orare. Dixerat enim: Pater ignosce illis, quia nesciunt quid faciunt. Videbat quosdam suos inter multos alienos: illis jam petebat veniam, a quibus adhuc accipiebat injuriam. Non enim attendebat quod ab ipsis moriebatur, sed quia pro ipsis moriebatur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Pacifice loquebantur mihi inimici mei, et in ira molesti erant mihi:
* Vidisti Domine, ne sileas, ne discedas a me.
V. Ego autem cum mihi molesti essent, induebam me cilicio, et humiliabam in jejunio animam meam.
R. Vidisti Domine, ne sileas, ne discedas a me
Gloria omittitur
R. Pacifice loquebantur mihi inimici mei, et in ira molesti erant mihi: * Vidisti Domine, ne sileas, ne discedas a me.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Nor they saw that they were burdened with the guilt of an exceeding great sin, in that they had killed Him, Whom it was their duty to worship and adore and for that guilt they knew of no propitiation. Yea, their sin was indeed exceeding great; and the consideration of it made them to despair for whom the Lord, when He hung upon the Cross, had been willing to pray, as it is written Then said Jesus Father, forgive them, for they know not what they do. Luke xxiii. 34. At that hour He had seen among many aliens some that were His Own; for them He asked forgiveness, while yet He suffered at their hand, nor considered that they were putting Him to death, but only that He was dying for them.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Mine enemies spoke to me peaceably, but in wrath they troubled me.
* This Thou hast seen, O Lord; keep not silence be not far from me.
V. But as for me, when they troubled me my clothing was sackcloth, and I humbled my soul with fasting.
R. This Thou hast seen, O Lord; keep not silence be not far from me.
Gloria omittitur
R. Mine enemies spoke to me peaceably, but in wrath they troubled me. * This Thou hast seen, O Lord; keep not silence be not far from me.
Nocturn II.
Ant. Ut non delínquam * in lingua mea
Psalmus 38 [7]
38:1 Dixi: Custódiam vias meas: * ut non delínquam in lingua mea.
38:2 Pósui ori meo custódiam, * cum consísteret peccátor advérsum me.
38:3 Obmútui, et humiliátus sum, et sílui a bonis: * et dolor meus renovátus est.
38:4 Concáluit cor meum intra me: * et in meditatióne mea exardéscet ignis.
38:5 Locútus sum in lingua mea: * Notum fac mihi, Dómine, finem meum.
38:6 Et númerum diérum meórum quis est: * ut sciam quid desit mihi.
38:7 Ecce mensurábiles posuísti dies meos: * et substántia mea tamquam níhilum ante te.
38:8 Verúmtamen univérsa vánitas, * omnis homo vivens.
38:9 Verúmtamen in imágine pertránsit homo: * sed et frustra conturbátur.
38:10 Thesaurízat: * et ignórat cui congregábit ea.
38:11 Et nunc quæ est exspectátio mea? Nonne Dóminus? * Et substántia mea apud te est.
38:12 Ab ómnibus iniquitátibus meis érue me: * oppróbrium insipiénti dedísti me.
38:13 Obmútui, et non apérui os meum, quóniam tu fecísti: * ámove a me plagas tuas.
38:14 A fortitúdine manus tuæ ego deféci in increpatiónibus: * propter iniquitátem corripuísti hóminem.
38:15 Et tabéscere fecísti sicut aráneam ánimam ejus: * verúmtamen vane conturbátur omnis homo.
38:16 Exáudi oratiónem meam, Dómine, et deprecatiónem meam: * áuribus pércipe lácrimas meas.
38:17 Ne síleas: quóniam ádvena ego sum apud te, et peregrínus, * sicut omnes patres mei.
38:18 Remítte mihi, ut refrígerer priúsquam ábeam, * et ámplius non ero.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Nocturn II.
Ant. That I sin not * with my tongue.
Zsoltár 38 [7]
38:1 Mondám: Megőrzöm utaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 őrizet alá vetettem számat, * mikor a bűnös ellenem állott.
38:3 Elnémultam, és megalázódtam, és hallgattam a jókról: * és fájdalmam megújult.
38:4 Szívem fölhevült bennem, * és elmélkedésemben fölgyullad a tűz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem, Uram, az én végemet,
38:6 és napjaim száma mennyi, * hogy tudjam, mi híjával vagyok.
38:7 Íme mértékre tetted napjaimat, * és az én létem előtted, mint a semmi.
38:8 Valóban merő hiúság * minden élő ember.
38:9 Valóban elmúlik az ember, * mint az árnykép, és hiába nyugtalankodik;
38:10 Kincseket gyűjt, * és nem tudja, kinek gyűjti azokat.
38:11 És most mi az én várakozásom? Nem az Úr-e? * Mert az én létem nálad vagyon.
38:12 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatul adtál engem.
38:13 Elnémultam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:14 A te kezed erőssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:15 és elepeszted az ő lelkét, mint a pókot; * valóban hiába aggódik minden ember.
38:16 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könnyhullatásaimat.
38:17 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad és zarándok, * mint atyáim mindnyájan.
38:18 Engedj nekem, hogy megenyhüljek, mielőtt elmenjek, * és többé nem leszek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 39 [8]
39:1 Exspéctans exspectávi Dóminum, * et inténdit mihi.
39:2 Et exaudívit preces meas: * et edúxit me de lacu misériæ, et de luto fæcis.
39:3 Et státuit super petram pedes meos: * et diréxit gressus meos.
39:4 Et immísit in os meum cánticum novum, * carmen Deo nostro.
39:5 Vidébunt multi, et timébunt: * et sperábunt in Dómino.
39:6 Beátus vir, cujus est nomen Dómini spes ejus: * et non respéxit in vanitátes et insánias falsas.
39:7 Multa fecísti tu, Dómine, Deus meus, mirabília tua: * et cogitatiónibus tuis non est qui símilis sit tibi.
39:8 Annuntiávi et locútus sum: * multiplicáti sunt super númerum.
39:9 Sacrifícium et oblatiónem noluísti: * aures autem perfecísti mihi.
39:9 Holocáustum et pro peccáto non postulásti: * tunc dixi: Ecce, vénio.
39:9 In cápite libri scriptum est de me ut fácerem voluntátem tuam: * Deus meus, vólui, et legem tuam in médio cordis mei.
39:10 Annuntiávi justítiam tuam in ecclésia magna, * ecce, lábia mea non prohibébo: Dómine, tu scisti.
39:11 Justítiam tuam non abscóndi in corde meo: * veritátem tuam et salutáre tuum dixi.
39:12 Non abscóndi misericórdiam tuam et veritátem tuam * a concílio multo.
39:13 Tu autem, Dómine, ne longe fácias miseratiónes tuas a me: * misericórdia tua et véritas tua semper suscepérunt me.
39:14 Quóniam circumdedérunt me mala, quorum non est númerus: * comprehendérunt me iniquitátes meæ, et non pótui ut vidérem.
39:14 Multiplicátæ sunt super capíllos cápitis mei: * et cor meum derelíquit me.
39:14 Compláceat tibi, Dómine, ut éruas me: * Dómine, ad adjuvándum me réspice.
39:15 Confundántur et revereántur simul, qui quærunt ánimam meam, * ut áuferant eam.
39:16 Convertántur retrórsum, et revereántur, * qui volunt mihi mala.
39:17 Ferant conféstim confusiónem suam, * qui dicunt mihi: Euge, euge.
39:18 Exsúltent et læténtur super te omnes quæréntes te: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus: qui díligunt salutáre tuum.
39:18 Ego autem mendícus sum, et pauper: * Dóminus sollícitus est mei.
39:18 Adjútor meus, et protéctor meus tu es: * Deus meus, ne tardáveris.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ut non delínquam * in lingua mea
Zsoltár 39 [8]
39:1 Várva vártam az Urat, * és figyelt rám,
39:2 és meghallgatta könyörgésemet, * és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból;
39:3 és kősziklára állította lábaimat, * és igazgatta lépéseimet,
39:4 és új éneket adott számba, * a mi Istenünk dicséretét.
39:5 Meglátják ezt sokan, és félni fognak, * és az Úrban bíznak.
39:6 Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, * és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
39:7 Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, * és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád.
39:8 Hirdettem és beszéltem azt, * de számfölött sok.
39:9 Áldozatot és ajándékot nem akartál, * füleimet pedig elkészítetted;
39:9 égő- és bűnáldozatot nem kívántál. * Akkor mondám: Íme, jövök!
39:9 A könyvben főleg felőlem van írva, hogy a te akaratodat cselekedjem: * Istenem, én akartam, és a te törvényed szívem közepette van.
39:10 Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, * íme ajkaimat nem tartóztatom, Uram, te tudod.
39:11 Igazságodat nem rejtettem el szívemben; * igazmondásodról és szabadításodról szólottam.
39:12 Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat * a nagy gyülekezettől.
39:13 Te pedig, Uram, ne vidd távol könyörületedet tőlem; * a te irgalmad és igazmondásod mindenkor fönntartottak engem.
39:14 Mert körülvettek engem a rosszak, melyeknek száma nincs; * gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam.
39:14 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * és szívem elhagyott engem.
39:14 Tessék neked, Uram, megmenteni engem; * Uram, tekints segítésemre.
39:15 Piruljanak és szégyenüljenek meg mind, kik lelkemet keresik, * hogy elvegyék azt.
39:16 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszat akarnak.
39:17 Viseljék mindjárt gyalázatukat, * kik azt mondják nekem: Ehe, ehe!
39:18 Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik szeretik a te szabadításodat.
39:18 Én pedig koldus vagyok és szegény; * az Úr gondoskodik felőlem.
39:18 Te vagy segítőm és oltalmazóm, * én Istenem, ne késsél.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. That I sin not * with my tongue.
Ant. Sana Dómine * ánimam meam, quia peccávi tibi
Psalmus 40 [9]
40:1 Beátus qui intélligit super egénum, et páuperem: * in die mala liberábit eum Dóminus.
40:2 Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra: * et non tradat eum in ánimam inimicórum ejus.
40:3 Dóminus opem ferat illi super lectum dolóris ejus: * univérsum stratum ejus versásti in infirmitáte ejus.
40:4 Ego dixi: Dómine, miserére mei: * sana ánimam meam, quia peccávi tibi.
40:5 Inimíci mei dixérunt mala mihi: * Quando moriétur, et períbit nomen ejus?
40:6 Et si ingrediebátur ut vidéret, vana loquebátur: * cor ejus congregávit iniquitátem sibi.
40:7 Egrediebátur foras, * et loquebátur in idípsum.
40:8 Advérsum me susurrábant omnes inimíci mei: * advérsum me cogitábant mala mihi.
40:9 Verbum iníquum constituérunt advérsum me: * Numquid qui dormit non adjíciet ut resúrgat?
40:10 Étenim homo pacis meæ, in quo sperávi: * qui edébat panes meos, magnificávit super me supplantatiónem.
40:11 Tu autem, Dómine, miserére mei, et resúscita me: * et retríbuam eis.
40:12 In hoc cognóvi quóniam voluísti me: * quóniam non gaudébit inimícus meus super me.
40:13 Me autem propter innocéntiam suscepísti: * et confirmásti me in conspéctu tuo in ætérnum.
40:14 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sæculo et usque in sæculum: * fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Lord, heal my soul; * for I have sinned against thee.
Zsoltár 40 [9]
40:1 Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; * a rossz napon megszabadítja őt az Úr.
40:2 Az Úr tartsa meg és éltesse őt, és tegye boldoggá a földön, * és ne adja őt ellenei kívánságára.
40:3 Az Úr segítse meg őt fájdalma ágyán; * az ő egész ágyát megfordítod betegségében.
40:4 Én mondám: Uram, könyörülj rajtam; * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
40:5 Ellenségeim rosszat mondottak felőlem: * Mikor hal meg, és vész el az ő neve?
40:6 És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, * szíve gonoszságot gyűjtött magának.
40:7 Kiment * és beszélt ugyanarról.
40:8 Ellenem suttogott minden ellenségem; * ellenem rosszat gondoltak.
40:9 Istentelen szót végeztek ellenem. * Vajon aki alszik, nem kel-e föl többé?
40:10 De még az ember is, kivel békességem volt, kiben bíztam, * ki kenyeremet ette, nagy csalárdságot tett rajtam.
40:11 Te pedig, Uram, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, * és megfizetek nekik.
40:12 Ebből ismerem meg, hogy kedvelsz engem, * mert ellenségem nem fog örülni rajtam.
40:13 Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, * és megerősítettél engem színed előtt mindörökké.
40:14 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől és mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 41 [10]
41:1 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:2 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:3 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:4 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:9 Omnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:10 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:11 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:12 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:12 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:12 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Sana Dómine * ánimam meam, quia peccávi tibi
Zsoltár 41 [10]
41:1 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:2 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:3 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:4 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:9 Magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:10 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:11 Az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:12 Miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:12 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:12 Midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Lord, heal my soul; * for I have sinned against thee.
Ant. Eructávit * cor meum verbum bonum
Psalmus 43 [11]
43:1 Deus áuribus nostris audívimus: * patres nostri annuntiavérunt nobis.
43:2 Opus, quod operátus es in diébus eórum, * et in diébus antíquis.
43:3 Manus tua gentes dispérdidit, et plantásti eos: * afflixísti pópulos, et expulísti eos.
43:4 Nec enim in gládio suo possedérunt terram, * et bráchium eórum non salvávit eos:
43:5 Sed déxtera tua, et bráchium tuum, et illuminátio vultus tui: * quóniam complacuísti in eis.
43:6 Tu es ipse Rex meus et Deus meus: * qui mandas salútes Jacob.
43:7 In te inimícos nostros ventilábimus cornu: * et in nómine tuo spernémus insurgéntes in nobis.
43:8 Non enim in arcu meo sperábo: * et gládius meus non salvábit me.
43:9 Salvásti enim nos de affligéntibus nos: * et odiéntes nos confudísti.
43:9 In Deo laudábimur tota die: * et in nómine tuo confitébimur in sæculum.
43:10 Nunc autem repulísti et confudísti nos: * et non egrediéris, Deus, in virtútibus nostris.
43:11 Avertísti nos retrórsum post inimícos nostros: * et qui odérunt nos, diripiébant sibi.
43:12 Dedísti nos tamquam oves escárum: * et in géntibus dispersísti nos.
43:13 Vendidísti pópulum tuum sine prétio: * et non fuit multitúdo in commutatiónibus eórum.
43:14 Posuísti nos oppróbrium vicínis nostris, * subsannatiónem et derísum his, qui sunt in circúitu nostro.
43:15 Posuísti nos in similitúdinem géntibus: * commotiónem cápitis in pópulis.
43:16 Tota die verecúndia mea contra me est, * et confúsio faciéi meæ coopéruit me.
43:17 A voce exprobrántis, et obloquéntis: * a fácie inimíci, et persequéntis.
43:18 Hæc ómnia venérunt super nos, nec oblíti sumus te: * et iníque non égimus in testaménto tuo.
43:19 Et non recéssit retro cor nostrum: * et declinásti sémitas nostras a via tua:
43:20 Quóniam humiliásti nos in loco afflictiónis, * et coopéruit nos umbra mortis.
43:21 Si oblíti sumus nomen Dei nostri, * et si expándimus manus nostras ad deum aliénum:
43:22 Nonne Deus requíret ista? * ipse enim novit abscóndita cordis.
43:23 Quóniam propter te mortificámur tota die: * æstimáti sumus sicut oves occisiónis.
43:24 Exsúrge, quare obdórmis, Dómine? * exsúrge, et ne repéllas in finem.
43:25 Quare fáciem tuam avértis, * oblivísceris inópiæ nostræ, et tribulatiónis nostræ?
43:26 Quóniam humiliáta est in púlvere ánima nostra: * conglutinátus est in terra venter noster.
43:26 Exsúrge, Dómine, ádjuva nos: * et rédime nos propter nomen tuum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Mine heart * is overflowing with a good matter.
Zsoltár 43 [11]
43:1 Isten, füleinkkel hallottuk, * atyáink adták hírül nekünk
43:2 A cselekvényt, melyet cselekedtél az ő napjaikban, * a régi napokban.
43:3 A te kezed szórta szét a nemzeteket, és átültetted őket; * megsanyargattad a népeket, és kiűzted őket.
43:4 Mert nem kardjuk által bírták a földet, * és nem karjuk szabadította meg őket,
43:5 Hanem a te jobbod és karod és orcád világossága, * mert kedvelted őket.
43:6 Te magad vagy az én királyom és Istenem, * ki Jákobnak segítséget küldesz.
43:7 Teáltalad ellenségeinket szarvakkal ide s tova hányjuk, * és a te neved által megvetjük a ránk támadókat.
43:8 Mert nem kézíjamban bízom, * és nem kardom szabadít meg engem:
43:9 Hanem te szabadítasz meg minket sanyargatóinktól, * és megszégyeníted, kik minket gyűlölnek.
43:9 Az Istenben dicsekedünk egész nap, * és a te nevednek hálát adunk mindörökké.
43:10 Most pedig elvetettél és meggyaláztál minket; * és nem jössz ki, Isten, a mi seregeinkkel.
43:11 Hátratérítettél minket ellenségeink előtt, * és akik gyűlöltek minket, zsákmányoltak maguknak.
43:12 Mint az ennivaló juhokat, odaadtál minket, * és a nemzetek közé szórtál minket.
43:13 Ár nélkül adtad el népedet, * és nem volt sokaság eladatásán.
43:14 Gyalázatra adtál minket szomszédainknak, * csúfra és nevetségre azoknak, kik köröttünk vannak.
43:15 Közmondássá tettél minket a pogányoknál, * főcsóválásra a népek közé.
43:16 Naponként előttem van gyalázatom, * és orcám pirulása elborít engem,
43:17 A szidalmazó és ellenmondó szava miatt, * az ellenség és üldöző színe előtt.
43:18 Ezek mind ránk jöttek, és mi mégsem feledtünk el téged, * és nem cselekedtünk gonoszul szövetséged ellen.
43:19 És nem tért hátra szívünk; * és te eltérítetted ösvényeinket utadról.
43:20 Mert megaláztál minket a nyomorgatás helyén, * és a halál árnyéka borított be minket.
43:21 Ha elfeledkezünk a mi Istenünk nevéről, * és ha kiterjesztjük kezeinket idegen istenhez:
43:22 Nem veszi-e számon Isten ezeket? * Miután ő tudja a szívek titkait.
43:23 Mert éretted öldököltetünk naponként, * és úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.
43:24 Kelj föl, miért alszol el, Uram? * Kelj föl és ne vess el mindvégig.
43:25 Miért fordítod el orcádat, * elfeledkezel szegénységünkről és szorongattatásunkról?
43:26 Mert lealáztatott lelkünk a porba; * és hasunk a földhöz ragadott.
43:26 Kelj föl, Uram, segíts meg minket, * és szabadíts meg minket a te nevedért.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 44 [12]
44:1 Eructávit cor meum verbum bonum: * dico ego ópera mea Regi.
44:2 Lingua mea cálamus scribæ: * velóciter scribéntis.
44:3 Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis: * proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
44:4 Accíngere gládio tuo super femur tuum, * potentíssime.
44:5 Spécie tua et pulchritúdine tua: * inténde, próspere procéde, et regna.
44:6 Propter veritátem, et mansuetúdinem, et justítiam: * et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.
44:7 Sagíttæ tuæ acútæ, pópuli sub te cadent: * in corda inimicórum Regis.
44:8 Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi: * virga directiónis virga regni tui.
44:9 Dilexísti justítiam, et odísti iniquitátem: * proptérea unxit te, Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ præ consórtibus tuis.
44:10 Myrrha, et gutta, et cásia a vestiméntis tuis, a dómibus ebúrneis: * ex quibus delectavérunt te fíliæ regum in honóre tuo.
44:10 Ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto: * circúmdata varietáte.
44:11 Audi fília, et vide, et inclína aurem tuam: * et oblivíscere populum tuum et domum patris tui.
44:12 Et concupíscet Rex decórem tuum: * quóniam ipse est Dóminus Deus tuus, et adorábunt eum.
44:13 Et fíliæ Tyri in munéribus * vultum tuum deprecabúntur: omnes dívites plebis.
44:14 Omnis glória ejus fíliæ Regis ab intus, * in fímbriis áureis circumamícta varietátibus.
44:15 Adducéntur Regi vírgines post eam: * próximæ ejus afferéntur tibi.
44:16 Afferéntur in lætítia et exsultatióne: * adducéntur in templum Regis.
44:17 Pro pátribus tuis nati sunt tibi fílii: * constítues eos príncipes super omnem terram.
44:18 Mémores erunt nóminis tui: * in omni generatióne et generatiónem.
44:18 Proptérea pópuli confitebúntur tibi in ætérnum: * et in sæculum sæculi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Eructávit * cor meum verbum bonum
Zsoltár 44 [12]
44:1 Az én szívem jó beszédet önt ki; * a királynak ajánlom énekemet.
44:2 Az én nyelvem az író tolla, * ki gyorsan ír.
44:3 Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; * azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
44:4 Kösd fel oldaladra kardodat, * leghatalmasabb!
44:5 A te ékességeddel és szépségeddel * indulj meg, járj szerencsésen és országolj
44:6 A valóságért és szelídségért és igazságért; * és jobbod csodálatosan elvezet téged.
44:7 Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, * a király ellenségeinek szíveibe (hatolnak) . *
44:8 A te széked, Isten, mindörökkön-örökké áll; * igazság pálcája a te országod pálcája.
44:9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; * azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigasság olajával társaid fölött.
44:10 Mirha és áloé és kasszia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, * melyekkel gyönyörködtettek téged a királyok leányai a te dicsőségedben.
44:10 A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, * körülvétetve sokszínű ékességgel.
44:11 Halljad, leányom, és lássad, és hajtsd ide füledet; * és feledd el népedet és atyád házát.
44:12 És a király megkívánja ékességedet; * mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
44:13 És Tírusz leányai, * a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak színed előtt.
44:14 A király leányának minden dicsősége belül vagyon, * arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében.
44:15 Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, * az ő társai hozzád vitetnek;
44:16 Bevitetnek vigassággal és örvendezéssel, * behozatnak a király templomába.
44:17 Atyáid helyett fiak születnek neked; * fejedelmekké rendeled azokat az egész földön.
44:18 Megemlékeznek a te nevedről * minden nemzedékről nemzedékre;
44:18 Azért a népek dicsérni fognak téged örökké * és mindörökkön-örökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Mine heart * is overflowing with a good matter.
Capitulum
Jer 11:18-19
Tu autem, Domine, demonstrasti mihi, et cognovi: tunc ostendisti mihi studia eorum. Et ego quasi agnus mansuetus, qui portatur ad victimam.
R. Deo grátias.

V. Eripe me, Domine, ab homine malo.
R. A viro iniquo eripe me.
Capitulum
Jer 11:18-19
Tu autem, Domine, demonstrasti mihi, et cognovi: tunc ostendisti mihi studia eorum. Et ego quasi agnus mansuetus, qui portatur ad victimam.
R. Istennek legyen hála.

V. Eripe me Domine ab homine malo
R. A viro iniqu eripe me
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Sanctifica quaesumus Domine, nostra jejunia: et cunctarum nobis indulgentiam propitius largire culparum.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.


Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Hallow, O Lord, we beseech thee, this our Fast, and mercifully grant us forgiveness of all our trespasses.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.

Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Matutinum    Laudes    Prima    Tertia
Sexta    Nona    Vesperae    Completorium

Versions
pre Trident Monastic
Trident 1570
Trident 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Mode
regular
seasonal
Language 2
Latin
English
Magyar
Italiano
Deutsch
Votive
hodie
Dedication
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Options