Incipit
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
|
Kezdet
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Dicséret neked Urunk, örök dicsõség királya
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
Psalmus 122 [1]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:3 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:4 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:5 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
Zsoltár 122 [1]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, * mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire:
122:3 úgy néznek szemeink a mi Urunkra * Istenünkre, mig könyörûl rajtunk.
122:4 Könyörûlj rajtunk, Uram! könyörûlj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:5 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésûl a kevélyeknek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
|
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
Psalmus 123 [2]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:4 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:5 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:6 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
|
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
|
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
Psalmus 124 [3]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sæculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
|
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
Zsoltár 124 [3]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké,
124:2 Ki Jerusalemben lakik. Körötte hegyek vannak, * és az Úr az õ népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bûnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyujtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, * a jókkal és az igazszívûekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevõkhöz. * Békeség legyen Izraelen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
|
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
Psalmus 125 [4]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:3 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:4 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:5 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:6 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:7 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:8 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
|
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
|
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
Psalmus 126 [5]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:2 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:3 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:4 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:5 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:6 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
|
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
Zsoltár 126 [5]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, * kik azt építik;
126:2 Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz, * ki azt õrzi.
126:3 Hiába keltek föl viradat elõtt; hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek. * Mig ellenben az Úr íme álmot ad az õ kedveltjeinek,
126:4 örökséget a fiakban: * mert az õ ajándéka a méh gyümölcse.
126:5 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a számûzöttek fiai.
126:6 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kivánsága betelt; * nem szégyenûl meg, midõn ellenségeivel szól a kapuban.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Ier 11:20
Tu autem, Dómine Sábaoth, qui iúdicas iuste, et probas renes et corda, vídeam ultiónem tuam ex eis: tibi enim revelavi causam meam, Dómine Deus meus.
R. Deo grátias.
Hymnus
Vexilla Regis prodeunt;
Fulget Crucis mystérium,
Qua Vita mortem pértulit,
Et morte vitam protulit.
Quæ vulnerata lanceæ
Mucrone diro, criminum
Ut nos lavaret sórdibus,
Manávit unda et sánguine.
Impléta sunt quæ concinit
David fidéli carmine,
Dicendo natiónibus:
Regnávit a ligno Deus.
Arbor decora et fulgida,
Ornata Régis purpura,
Elécta digno stípite
Tam sancta membra tángere.
Beáta, cuius bráchiis
Prétium pependit sæculi,
Statera facta córporis,
Tulitque prædam tartari.
O Crux, ave, spes única,
Hoc Passiónis témpore
Piis adáuge grátiam,
Reísque dele crímina.
Te, fons salútis, Trínitas,
Collaudet omnis spíritus:
Quibus Crucis victóriam
Largiris, adde præmium.
Amen.
V. Éripe me, Dómine, ab hómine malo.
R. A viro iníquo éripe me.
|
Olvasmány Himnusz Vers {zsoltáros részbõl az adott napra}
Jer 11:20
Te pedig, seregek Ura! ki igazán itélsz, és vizsgálod a veséket és szíveket, hagyd látnom rajtok boszúállásodat; mert neked jelentettem ki ügyemet, Uram, Istenem.
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
Királyi zászló jár elôl,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.
Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt:
Belôle víz és vér ömölt.
Az ôsi jóslat itt betelt,
Mit a hû Dávid énekelt:
Az Úr, halljátok, nemzetek!
Kereszten trónol köztetek''
Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ô választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
Világ bûnének zálogát
Te hordoztad, te boldog ág.
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
Kereszt, üdvözlégy, egy remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
Ámen
V. Ments meg elleneimtõl, Istenem
R. Védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Vos ascendite * ad diem festum hunc: ego autem non ascendam, quia tempus meum nondum advenit.
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vos ascendite * ad diem festum hunc: ego autem non ascendam, quia tempus meum nondum advenit.
|
Canticum Magnificat {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. Go ye up unto this Feast * I go not up (yet) unto this Feast, for My time is not yet full come.
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Go ye up unto this Feast * I go not up (yet) unto this Feast, for My time is not yet full come.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Da nobis, quaesumus, Domine, perseverantem in tua voluntate famulatum: ut in diebus nostris et merito et numero populus tibi serviens augeatur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O Lord, we beseech thee to give us grace to endure to the end in doing of thy will, that in our days thy people which serve thee may have increase, both as touching bettering of their works, and multiplying of their numbers.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|