Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus, alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk, Alleluia
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk, Alleluia
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk, Alleluia
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk, Alleluia
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit beatas,
Scandere sedes.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyeknek
Szállni honába.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 52 [1]
52:1 Dixit insípiens in corde suo: * Non est Deus.
52:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in iniquitátibus: * non est qui fáciat bonum.
52:3 Deus de cælo prospéxit super fílios hóminum: * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
52:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
52:5 Nonne scient omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam ut cibum panis?
52:6 Deum non invocavérunt: * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
52:7 Quóniam Deus dissipávit ossa eórum qui homínibus placent: * confúsi sunt, quóniam Deus sprevit eos.
52:8 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum convérterit Deus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Zsoltár 52 [1]
52:1 Mondá szivében az esztelen: * Nincs Isten!
52:2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék.
52:3 Isten letekint mennybõl az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes és Istent keresõ.
52:4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
52:5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, * kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
52:6 Az Istent nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
52:7 Mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; * megszégyenûlnek, mert Isten megvetette õket.
52:8 Ki ad Sionból Izraelnek szabadúlást? * mikor visszatéríti Isten az õ fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 54 [2]
54:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: * inténde mihi, et exáudi me.
54:2 Contristátus sum in exercitatióne mea: * et conturbátus sum a voce inimíci, et a tribulatióne peccatóris.
54:3 Quóniam declinavérunt in me iniquitátes: * et in ira molésti erant mihi.
54:4 Cor meum conturbátum est in me: * et formído mortis cécidit super me.
54:5 Timor et tremor venérunt super me: * et contexérunt me ténebræ.
54:6 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut colúmbæ, * et volábo, et requiéscam?
54:7 Ecce, elongávi fúgiens: * et mansi in solitúdine.
54:8 Exspectábam eum, qui salvum me fecit * a pusillanimitáte spíritus et tempestáte.
54:9 Præcípita, Dómine, dívide linguas eórum: * quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte.
54:10 Die ac nocte circúmdabit eam super muros ejus iníquitas: * et labor in médio ejus, et injustítia.
54:11 Et non defécit de platéis ejus * usúra, et dolus.
54:12 Quóniam si inimícus meus maledixísset mihi, * sustinuíssem útique.
54:13 Et si is, qui óderat me, super me magna locútus fuísset, * abscondíssem me fórsitan ab eo.
54:14 Tu vero, homo unánimis: * dux meus, et notus meus:
54:15 Qui simul mecum dulces capiébas cibos: * in domo Dei ambulávimus cum consénsu.
54:16 Véniat mors super illos: * et descéndant in inférnum vivéntes:
54:16 Quóniam nequítiæ in habitáculis eórum: * in médio eórum.
54:17 Ego autem ad Deum clamávi: * et Dóminus salvábit me.
54:18 Véspere, et mane, et merídie narrábo et annuntiábo: * et exáudiet vocem meam.
54:19 Rédimet in pace ánimam meam ab his, qui appropínquant mihi: * quóniam inter multos erant mecum.
54:20 Exáudiet Deus, et humiliábit illos, * qui est ante sæcula.
54:21 Non enim est illis commutátio, et non timuérunt Deum: * exténdit manum suam in retribuéndo.
54:22 Contaminavérunt testaméntum ejus, divísi sunt ab ira vultus ejus: * et appropinquávit cor illíus.
54:23 Mollíti sunt sermónes ejus super óleum: * et ipsi sunt jácula.
54:24 Jacta super Dóminum curam tuam, et ipse te enútriet: * non dabit in ætérnum fluctuatiónem justo.
54:24 Tu vero, Deus, dedúces eos, * in púteum intéritus.
54:24 Viri sánguinum, et dolósi non dimidiábunt dies suos: * ego autem sperábo in te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 55 [3]
55:1 Miserére mei, Deus, quóniam conculcávit me homo: * tota die impúgnans tribulávit me.
55:2 Conculcavérunt me inimíci mei tota die: * quóniam multi bellántes advérsum me.
55:3 Ab altitúdine diéi timébo: * ego vero in te sperábo.
55:4 In Deo laudábo sermónes meos, in Deo sperávi: * non timébo quid fáciat mihi caro.
55:5 Tota die verba mea exsecrabántur: * advérsum me omnes cogitatiónes eórum in malum.
55:6 Inhabitábunt et abscóndent: * ipsi calcáneum meum observábunt.
55:7 Sicut sustinuérunt ánimam meam, pro níhilo salvos fácies illos: * in ira pópulos confrínges.
55:8 Deus, vitam meam annuntiávi tibi: * posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
55:9 Sicut et in promissióne tua: * tunc converténtur inimíci mei retrórsum:
55:10 In quacúmque die invocávero te: * ecce, cognóvi, quóniam Deus meus es.
55:11 In Deo laudábo verbum, in Dómino laudábo sermónem: * in Deo sperávi, non timébo quid fáciat mihi homo.
55:12 In me sunt, Deus, vota tua, * quæ reddam, laudatiónes tibi.
55:13 Quóniam eripuísti ánimam meam de morte, et pedes meos de lapsu: * ut pláceam coram Deo in lúmine vivéntium.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 55 [3]
55:1 Könyörûlj rajtam, Isten! mert összetipor engem az ember; * egész nap ostromolván, szorongat engem.
55:2 Tipornak engem ellenségeim egész nap; * mert sokan hadakoznak ellenem.
55:3 A nap magasságától félek; * mindazáltal én benned bízom.
55:4 Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; * nem félek, bármit tegyen nekem a test.
55:5 Napestig káromolják szavaimat; * minden gondolatjok ellenem van gonoszra.
55:6 Lakást vesznek és elrejteznek; õk sarkamra vigyáznak. * De a mint várják az én lelkemet,
55:7 úgy ne szabadítsd meg õket semmiképen; * haragban összezúzod a népeket, Isten!
55:8 Az én életemet elbeszéltem neked; * könyhullatásomat szined elé tetted,
55:9 A mint meg is igérted. * Azért térnek hátra az én ellenségeim,
55:10 A mely nap segítségûl hílak téged, * ime én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
55:11 Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; * Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
55:12 Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, * melyeket megadok a te dicséretedre;
55:13 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstõl, * hogy kedves legyek Isten elõtt az élõk világosságában.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 56 [4]
56:1 Miserére mei, Deus, miserére mei: * quóniam in te confídit ánima mea.
56:2 Et in umbra alárum tuárum sperábo, * donec tránseat iníquitas.
56:3 Clamábo ad Deum altíssimum: * Deum qui benefécit mihi.
56:4 Misit de cælo, et liberávit me: * dedit in oppróbrium conculcántes me.
56:5 Misit Deus misericórdiam suam, et veritátem suam, * et erípuit ánimam meam de médio catulórum leónum: dormívi conturbátus.
56:6 Fílii hóminum dentes eórum arma et sagíttæ: * et lingua eórum gládius acútus.
56:7 Exaltáre super cælos, Deus, * et in omnem terram glória tua.
56:8 Láqueum paravérunt pédibus meis: * et incurvavérunt ánimam meam.
56:9 Fodérunt ante fáciem meam fóveam: * et incidérunt in eam.
56:10 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psalmum dicam.
56:11 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
56:12 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psalmum dicam tibi in géntibus:
56:13 Quóniam magnificáta est usque ad cælos misericórdia tua, * et usque ad nubes véritas tua.
56:14 Exaltáre super cælos, Deus: * et super omnem terram glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 56 [4]
56:1 Könyörûlj rajtam, Isten! könyörûlj rajtam; * mert lelkem benned bízik;
56:2 és szárnyaid árnyékában bízom, * míg átvonúl a gonoszság.
56:3 Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, * ki jót tesz velem.
56:4 Elküld mennybõl, és megszabadít engem, * gyalázatra adja az engem tapodókat;
56:5 Elküldi Isten az õ irgalmát és igazságát, * és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közõl, míg háborogva alszom;
56:6 Az emberek fiai közõl, kiknek fogai fegyverek * és nyilak, és nyelvök éles kard.
56:7 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
56:8 Tõrt vetettek lábaimnak, * és megalázták lelkemet;
59:9 Vermet ástak szemem elõtt, * és beestek abba.
56:10 Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem * énekelni, és dicséretet mondani.
56:11 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl, * zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;
56:12 Hálát adok neked, Uram! a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között;
56:13 Mert magasztos az égig a te irgalmad, * és a felhõkig a te igazságod.
56:14 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro Ecclesiastici.
Sir 39:1-5
1 Sapientiam omnium antiquorum exquiret sapiens, et in prophetis vacabit.
2 Narrationem virorum nominatorum conservabit, et in versutias parabolarum simul introibit.
3 Occulta proverbiorum exquiret, et in absconditis parabolarum conversabitur.
4 In medio magnatorum ministrabit, et in conspectu praesidis apparebit.
5 In terram alienigenarum gentium pertransiet: bona enim et mala in hominibus tentabit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Euge serve bone et fidelis, quia in pauca fuisti fidelis, supra multa te constituam:
* Intra in gaudium Domini tui, alleluia.
V. Domine quinque talenta tradidisti mihi, ecce alia quinque superlucratus sum.
R. Intra in gaudium Domini tui, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Jézus Sírák fia könyvébõl
Sir 39:1-5
1 Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elõdök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét.
2 Neves emberek mondásait õrzi, s behatol a példabeszédek világába.
3 A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi.
4 A fõemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek elõtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között.
5 De szíve azon van, hogy reggeltõl Urát s Teremtõjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bûneiért eseng.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Well done, thou good and faithful servant, thou hast been faithful over a few things. I will make thee ruler over many things
* Enter thou into the joy of thy Lord. Alleluia
V. Lord, thou deliveredst unto me five talents; behold, I have gained beside them five talents more.
R. Enter thou into the joy of thy Lord. Alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Sir 39:6-10
6 Cor suum tradet ad vigilandum diluculo ad Dominum, qui fecit illum, et in conspectu Altissimi deprecabitur.
7 Aperiet os suum in oratione, et pro delictis suis deprecabitur.
8 Si enim Dominus magnus voluerit, spiritu intelligentiae replebit illum:
9 Et ipse tamquam imbres mittet eloquia sapientiae suae, et in oratione confitebitur Domino:
10 Et ipse diriget consilium ejus, et disciplinam, et in absconditis suis consiliabitur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ecce sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo:
* Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam, alleluia.
V. Benedictionem omnium gentium dedit illi, et testamentum suum confirmavit super caput ejus.
R. Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Sir 39:6-10
6 Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elõ belõle, és imádságában az Urat dicséri.
7 Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét.
8 Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével.
9 Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idõk végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késõ nemzedékek emlegetik nevét.
10 A népek regélnek nagy bölcsességérõl, és a gyülekezet zengi dicséretét.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Behold an high priest, who in his days pleased God
* Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people. Alleluia
V. He hath made him a blessing unto all nations, and hath established His covenant upon his head.
R. Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sir 39:11-14
11 Ipse palam faciet disciplinam doctrinae suae, et in lege testamenti Domini gloriabitur.
12 Collaudabunt multi sapientiam ejus, et usque in saeculum non delebitur.
13 Non recedet memoria ejus, et nomen ejus requiretur a generatione in generationem.
14 Sapientiam ejus enarrabunt gentes, et laudem ejus enuntiabit Ecclesia.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Juravit Dominus, et non poenitebit eum:
* Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech, alleluia.
V. Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Sir 39:11-14
11 He shall show forth the discipline he hath learned, and shall glory in the law of the covenant of the Lord.
12 Many shall praise his wisdom, and it shall never be forgotten.
13 The memory of him shall not depart away, and his name shall be in request from generation to generation.
14 Nations shall declare his wisdom, and the church shall show forth his praise.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord hath sworn and will not repent
* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek. Alleluia
V. The Lord said unto my Lord Sit Thou at My right hand.
R.* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek. Alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek. Alleluia
|
Nocturn II.
Psalmus 57 [5]
57:1 Si vere útique justítiam loquímini: * recta judicáte, fílii hóminum.
57:2 Étenim in corde iniquitátes operámini: * in terra injustítias manus vestræ concínnant.
57:3 Alienáti sunt peccatóres a vulva, erravérunt ab útero: * locúti sunt falsa.
57:4 Furor illis secúndum similitúdinem serpéntis: * sicut áspidis surdæ, et obturántis aures suas,
57:5 Quæ non exáudiet vocem incantántium: * et venéfici incantántis sapiénter.
57:6 Deus cónteret dentes eórum in ore ipsórum: * molas leónum confrínget Dóminus.
57:7 Ad níhilum devénient tamquam aqua decúrrens: * inténdit arcum suum donec infirméntur.
57:8 Sicut cera, quæ fluit, auferéntur: * supercécidit ignis, et non vidérunt solem.
57:9 Priúsquam intellígerent spinæ vestræ rhamnum: * sicut vivéntes, sic in ira absórbet eos.
57:10 Lætábitur justus cum víderit vindíctam: * manus suas lavábit in sánguine peccatóris.
57:11 Et dicet homo: Si útique est fructus justo: * útique est Deus júdicans eos in terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
|
Psalmus 58 [6]
58:1 Éripe me de inimícis meis, Deus meus: * et ab insurgéntibus in me líbera me.
58:2 Éripe me de operántibus iniquitátem: * et de viris sánguinum salva me.
58:3 Quia ecce cepérunt ánimam meam: * irruérunt in me fortes.
58:4 Neque iníquitas mea, neque peccátum meum, Dómine: * sine iniquitáte cucúrri, et diréxi.
58:5 Exsúrge in occúrsum meum, et vide: * et tu, Dómine, Deus virtútum, Deus Israël,
58:6 Inténde ad visitándas omnes gentes: * non misereáris ómnibus, qui operántur iniquitátem.
58:7 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:8 Ecce, loquéntur in ore suo, et gládius in lábiis eórum: * quóniam quis audívit?
58:9 Et tu, Dómine, deridébis eos: * ad níhilum dedúces omnes gentes.
58:10 Fortitúdinem meam ad te custódiam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia ejus prævéniet me.
58:12 Deus osténdet mihi super inimícos meos, ne occídas eos: * nequándo obliviscántur pópuli mei.
58:13 Dispérge illos in virtúte tua: * et depóne eos, protéctor meus, Dómine:
58:14 Delíctum oris eórum, sermónem labiórum ipsórum: * et comprehendántur in supérbia sua.
58:15 Et de exsecratióne et mendácio annuntiabúntur in consummatióne: * in ira consummatiónis, et non erunt.
58:16 Et scient quia Deus dominábitur Jacob: * et fínium terræ.
58:17 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:18 Ipsi dispergéntur ad manducándum: * si vero non fúerint saturáti, et murmurábunt.
58:19 Ego autem cantábo fortitúdinem tuam: * et exsultábo mane misericórdiam tuam.
58:20 Quia factus es suscéptor meus, * et refúgium meum, in die tribulatiónis meæ.
58:21 Adjútor meus, tibi psallam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 58 [6]
58:1 Ments meg engem ellenségeimtõl, Istenem! * és a rámtámadóktól szabadíts meg engem.
58:2 Ments meg engem a gonosztevõktõl; * és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
58:3 Mert ime megfogják lelkemet; * rám rohannak az erõsek;
58:4 és nincs gonoszságom, sem bûnöm, Uram! * gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
58:5 Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, * erõk Istene, Izrael Istene!
58:6 Figyelj és látogass meg minden nemzetet; * és ne könyörûlj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
58:7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerûlik a várost.
58:8 Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; * mert ki hallja?
58:9 De te, Uram! kineveted õket; * semmivé teszesz minden nemzetet.
58:10 Én erõsségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy. * Az én Istenem irgalmassága megelõz engem;
58:12 Az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. * Ne öld meg õket, nehogy megfeledkezzenek népeim.
58:13 Széleszd el õket a te erõddel, * és vesd le õket, én oltalmazó Uram!
58:14 A mit szájok mond, merõ gonoszság. * Fogassanak meg kevélységökben;
58:15 Kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is. * Veszítsd el õket a te haragodban, veszítsd el õket, hogy többé ne legyenek.
58:16 És tudva lesz, * hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain.
58:17 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerülik a várost.
58:18 Ôk elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, * morognak is.
58:19 Én pedig a te erõsségedet éneklem, * és fölmagasztalom irgalmadat reggel;
58:20 Mert oltalmam lettél és menedékem * az én szorongásom napján.
58:21 Én segítõm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; * én Istenem! én irgalmasságom!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Psalmus 59 [7]
59:1 Deus, repulísti nos, et destruxísti nos: * irátus es, et misértus es nobis.
59:2 Commovísti terram, et conturbásti eam: * sana contritiónes ejus, quia commóta est.
59:3 Ostendísti pópulo tuo dura: * potásti nos vino compunctiónis.
59:4 Dedísti metuéntibus te significatiónem: * ut fúgiant a fácie arcus:
59:5 Ut liberéntur dilécti tui: * salvum fac déxtera tua, et exáudi me.
59:6 Deus locútus est in sancto suo: * lætábor, et partíbor Síchimam: et convállem tabernaculórum metíbor.
59:7 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim fortitúdo cápitis mei.
59:8 Juda rex meus: * Moab olla spei meæ.
59:9 In Idumæam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ súbditi sunt.
59:10 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumæam?
59:11 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos? * et non egrediéris, Deus, in virtútibus nostris?
59:12 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
59:13 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet tribulántes nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 60 [8]
60:1 Exáudi, Deus, deprecatiónem meam: * inténde oratióni meæ.
60:2 A fínibus terræ ad te clamávi: * dum anxiarétur cor meum, in petra exaltásti me.
60:3 Deduxísti me, quia factus es spes mea: * turris fortitúdinis a fácie inimíci.
60:4 Inhabitábo in tabernáculo tuo in sæcula: * prótegar in velaménto alárum tuárum.
60:5 Quóniam tu, Deus meus, exaudísti oratiónem meam: * dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum.
60:6 Dies super dies regis adjícies: * annos ejus usque in diem generatiónis et generatiónis.
60:7 Pérmanet in ætérnum in conspéctu Dei: * misericórdiam et veritátem ejus quis requíret?
60:8 Sic psalmum dicam nómini tuo in sæculum sæculi: * ut reddam vota mea de die in diem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 60 [8]
60:1 Hallgasd meg, Isten, az én * könyörgésemet; figyelmezz imádságomra.
60:2 A föld határairól kiáltok hozzád, mivel szorongattatik szivem. * Te fölemelsz engem a kõsziklára, vezérelsz engem;
60:3 Mert reményemmé lettél, * erõsség tornyává az ellenség ellen.
60:4 A te hajlékodban fogok lakni mindörökké, * oltalmam lesz szárnyaid árnyéka alatt.
60:5 Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat; * örökséget adsz a te nevedet félõknek.
60:6 A király napjaihoz napokat adsz, * esztendeit nemzedékrõl nemzedékre terjeszted;
60:7 S õ megmarad örökké az Isten színe elõtt. * Az õ irgalmát és igazságát ki veszi számba?
60:8 Igy dicséretet mondok a te nevednek mindörökön örökké: * hogy teljesítsem fogadásaimat napról napra.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Athanasius Alexandrinus, catholicae religionis propugnator acerrimus, ab Alexandro episcopo Alexandrino diaconus factus est: in cujus locum successit. Quem etiam antea secutus fuerat ad Nicaenum concilium; ubi cum Arii impietatem repressisset, tantum odium Arianorum suscepit, ut ex eo tempore ei insidias moliri numquam destiterint. Nam coacto ad Tyrum concilio magna ex parte Arianorum episcoporum, subornarunt mulierculam, quae accusaret Athanasium, quod hospitio acceptus sibi stuprum per vim intulisset. Introductus igitur est Athanasius, et una cum eo Timotheus presbyter: qui simulans se esse Athanasium, Ego ne, inquit, mulier, apud te sum diversatus? ego te violavi? Cui illa petulanter: Tu mihi vim attulisti: idque jurejurando affirmans, judicum fidem obtestabatur, ut tantum flagitium vindicarent. Qua cognita fraude, rejecta est mulieris impudentia.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Inveni David, servum meum, oleo sancto meo unxi eum:
* Manus enim mea auxiliabitur ei, alleluia.
V. Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non nocebit ei.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
The great Athanasius, the greatest soldier that the Catholic Religion hath perhaps ever had, was an Alexandrian. He was ordained Deacon by Alexander, (in the year 326,) Bishop of that city, whom he afterwards succeeded. (In 325) he had followed Alexander to the Council of Nice, where he wrestled triumphantly against the blasphemy of Arius. For this reason he was honoured with so much of their hatred by the Arians, that their vindictiveness never forsook him from that time forward. In the year 335, they called together a Council at Tyre, composed for the most part of Arian Bishops, where they suborned a wretched woman to charge Athanasius with having raped her when she had received him as a guest into her house. Athanasius therefore came into the assembly, and with him a certain priest whose name was Timothy. This Timothy arose as though he were Athanasius, and asked her, saying " Woman, was it I that was thy guest was it I that raped thee " She cried out indignantly "Yea, thou it was that didst rape me," the which she attested with an oath, and called on the honour of the judges to punish such iniquity. Upon this discovery of her perjury, they drave the shameless woman from their presence.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him
* For My hand shall help him. Alleluia
V. The enemy shall prevail nothing against him, nor the son of wickedness afflict him.
R. For My hand shall help him. Alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Arsenium quoque episcopum ab Athanasio interfectum Ariani pervulgarunt: quem dum occulte detinent, manum mortui deferunt in judicium, ab Athanasio ad usum magicae artis Arsenio amputatam criminantes. At Arsenius noctu aufugiens, cum se in conspectu totius concilii statuisset, Athanasii inimicorum impudentissimum scelus aperuit. Quod illi nihilominus magicis artibus Athanasii tribuentes, vitae ejus insidiari non desistebant Quam ob rem in exsilium actus, in Gallia apud Treviros exsulavit. Gravibus deinceps ac diuturnis sub Constantio imperatore, Arianorum fautore, tempestatibus jactatus, et incredibiles calamitates perpessus, magnam orbis terrae partem peragravit; ac saepe e sua ecclesia ejectus, saepe etiam in eamdem et Julii Romani Pontificis auctoritate, et Constantis imperatoris, Constantii fratris, patrocinio, decretis quoque concilii Sardicensis, ac Jerosolymitani, restitutus est; Arianis interea illi semper infestis: quorum pertinacem iram, et summum vitae discrimen fugiens, in sicca cisterna quinque annis se abdidit, ejus rei tantum conscio quodam Athanasii amico,, qui eum clam sustentabat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Posui adjutorium super potentem, et exaltavi electum de plebe mea:
* Manus enim mea auxiliabitur ei, alleluia.
V. Inveni David servum meum, oleo sancto meo unxi eum.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
The Arians also accused Athanasius of having murdered the (schizmatic) Bishop Arsenius. This Arsenius they kept shut up, and brought into the court a dead man's hand, which they declared had been his, and had been cut off by Athanasius to use in sorcery. But Arsenius escaped in the night, and when he appeared before all the Council whole and sound, the brazen-faced crime of the enemies of Athanasius was exposed. This appearance nevertheless they attributed to Athanasius being a warlock, and persisted still in their attack on him. He was driven into exile, and banished to Treves in Gaul. Thenceforth, under authority of the Emperor Constantius, that abettor of Arians, he was hunted to and fro with unceasing persecutions. He suffered hardships which it is difficult to believe. He was sent wandering all about the Roman world. He was twice more thrust out of his See, and again restored through the authority of Pope Julius of Rome, and with the protection of the Emperor Constans, the brother of Constantius, by decrees of the Councils of Sardica and of Jerusalem. The vindictiveness of the Arians never let him alone. In his third exile so great was the danger of his life from the pursuit of their undying hatred, that he had to lie hid for five years in a dry cistern, unknown to all men, save one of his friends who brought him food.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have laid help upon one that is mighty, and have exalted one chosen out of My people
* For My hand shall help him. Alleluia
V. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him.
R. For My hand shall help him. Alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Constantio mortuo, cum Julianus Apostata, qui ei in imperio successit, exsules episcopos ad suas ecclesias redire permisisset, Athanasius Alexandriam reversus, summo honore exceptus est. Sed non multo post, iisdem Arianis impellentibus, a Juliano exagitatus, rursus discedere cogitur. Cumque ab ejus satellitibus ad necem conquireretur, qua fugiebat navicula conversa in contrariam fluminis partem, iis qui se insequebantur, ex industria occurrit: et quaerentibus, quantum inde abesset Athanasius, respondit eum non longe abesse: itaque illos contrarium tenentes cursum effugit, atque Alexandriam rediens, ibidem usque ad Juliani obitum occultus permansit. Qui paulo post Alexandriae alia exorta tempestate, quatuor menses in paterno sepulcro delituit. Ac denique ex tot tantisque periculis divinitus ereptus, Alexandriae mortuus est in suo lectulo, sub Valente: cujus vita et mors magnis nobilitata est miraculis. Multa pie et ad illustrandam catholicam fidem praeclare scripsit, sexque et quadraginta annos in summa temporum varietate Alexandrinam ecclesiam sanctissime gubernavit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtutes operatus est, et omnis terra doctrina ejus repleta est:
* Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum, alleluia.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervenit ad caelestia regna.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
After the death of Constantius, Julian the Apostate, who succeeded him, allowed every sort of Bishop who had been banished to return to their own Churches. Athanasius therefore returned to Alexandria, and was received with profound reverence. But it was not long before the same Arians got Julian to hunt him down again, and again it behoved him to fly. A band of soldiers were sent in pursuit of him to kill him, and as he fled up the Nile, their boat pressed hard on his. Athanasius, before they were yet in sight, had his own boat turned round, and went down the stream to meet them. As the vessels passed one another the murderers called out to ask if they knew where Athanasius was, and the servant of God himself cried to them in answer, "Ye are close to him!" whereupon they redoubled their exertions to ascend the stream, and Athanasius went peacefully down to Alexandria, and found means of concealment till the death of Julian. Yet once again he had to fly from another persecution at Alexandria, and in this his fifth and last exile he hid himself for four months in his own father's sepulchre. From all these so many and so great dangers did God deliver him, and at last he died in his own bed at Alexandria, (upon the 2nd day of May, in the year of salvation 373,) in the reign of Valens. He wrote much that is both godly and luminous in explaining the Catholic Faith, and governed the Church of Alexandria in great holiness, amid all changes of weather, for six and forty years.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and the whole earth is full of his teaching
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them Alleluia
V. This is he which loved not his life in this world, and hath attained unto the kingdom of heaven.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them Alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them Alleluia
|
Nocturn III.
Psalmus 61 [9]
61:1 Nonne Deo subjécta erit ánima mea? * ab ipso enim salutáre meum.
61:2 Nam et ipse Deus meus, et salutáris meus: * suscéptor meus, non movébor ámplius.
61:3 Quoúsque irrúitis in hóminem? * interfícitis univérsi vos: tamquam paríeti inclináto et macériæ depúlsæ?
61:4 Verúmtamen prétium meum cogitavérunt repéllere, cucúrri in siti: * ore suo benedicébant, et corde suo maledicébant.
61:5 Verúmtamen Deo subjécta esto, ánima mea: * quóniam ab ipso patiéntia mea.
61:6 Quia ipse Deus meus, et salvátor meus: * adjútor meus, non emigrábo.
61:7 In Deo salutáre meum, et glória mea: * Deus auxílii mei, et spes mea in Deo est.
61:8 Speráte in eo omnis congregátio pópuli, effúndite coram illo corda vestra: * Deus adjútor noster in ætérnum.
61:9 Verúmtamen vani fílii hóminum, mendáces fílii hóminum in statéris: * ut decípiant ipsi de vanitáte in idípsum.
61:10 Nolíte speráre in iniquitáte, et rapínas nolíte concupíscere: * divítiæ si áffluant, nolíte cor appónere.
61:11 Semel locútus est Deus, duo hæc audívi, quia potéstas Dei est, et tibi, Dómine, misericórdia: * quia tu reddes unicuíque juxta ópera sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Zsoltár 61 [9]
61:1 Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, * miután tõle vagyon szabadúlásom?
61:2 Mert õ Istenem és szabadítóm; * én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni.
61:3 Meddig rohantok az emberre, mint egy meghajlott falra és eldõlt kerítésre, * hogy megöljétek õt mindnyájan?
61:4 Meg akarnak fosztani becsületemtõl, én szomjazva futok; * õk szájokkal áldanak, és szivökben átkoznak.
61:5 Mindazáltal, én lelkem! engedelmeskedjél az Istennek; * mert tõle vagyon az én béketûrésem.
61:6 Mert õ Istenem és üdvözítõm; * én segítõm, nem fogok eltérni.
61:7 Istenben az én szabadúlásom és dicsõségem, õ segítségem Istene; * és reményem Istenben vagyon.
61:8 Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete! öntsétek ki elõtte sziveteket; * Isten a mi segítõnk mindörökké.
61:9 De hiúk az emberek fiai hazugok az emberek fiai a mérlegben; * úgy hogy önmagokat csalják meg a hiúságban.
61:10 Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kivánjátok meg a ragadományokat; * ha bõvelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek.
61:11 Egyszer szólott az Isten, s e kettõt hallottam: hogy a hatalom Istené, és tied, Uram, az irgalmasság; * mert te megfizetsz kinekkinek az õ cselekedetei szerint.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 63 [10]
63:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam cum déprecor: * a timóre inimíci éripe ánimam meam.
63:2 Protexísti me a convéntu malignántium: * a multitúdine operántium iniquitátem.
63:3 Quia exacuérunt ut gládium linguas suas: * intendérunt arcum rem amáram, ut sagíttent in occúltis immaculátum.
63:4 Súbito sagittábunt eum, et non timébunt: * firmavérunt sibi sermónem nequam.
63:5 Narravérunt ut abscónderent láqueos: * dixérunt: Quis vidébit eos?
63:6 Scrutáti sunt iniquitátes: * defecérunt scrutántes scrutínio.
63:7 Accédet homo ad cor altum: * et exaltábitur Deus.
63:8 Sagíttæ parvulórum factæ sunt plagæ eórum: * et infirmátæ sunt contra eos linguæ eórum.
63:9 Conturbáti sunt omnes qui vidébant eos: * et tímuit omnis homo.
63:10 Et annuntiavérunt ópera Dei, * et facta ejus intellexérunt.
63:11 Lætábitur justus in Dómino, et sperábit in eo, * et laudabúntur omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 65 [11]
65:1 Jubiláte Deo, omnis terra, psalmum dícite nómini ejus: * date glóriam laudi ejus.
65:2 Dícite Deo: Quam terribília sunt ópera tua, Dómine! * in multitúdine virtútis tuæ mentiéntur tibi inimíci tui.
65:3 Omnis terra adóret te, et psallat tibi: * psalmum dicat nómini tuo.
65:4 Veníte, et vidéte ópera Dei: * terríbilis in consíliis super fílios hóminum.
65:5 Qui convértit mare in áridam, in flúmine pertransíbunt pede: * ibi lætábimur in ipso.
65:6 Qui dominátur in virtúte sua in ætérnum, óculi ejus super Gentes respíciunt: * qui exásperant non exalténtur in semetípsis.
65:7 Benedícite, Gentes, Deum nostrum: * et audítam fácite vocem laudis ejus,
65:8 Qui pósuit ánimam meam ad vitam: * et non dedit in commotiónem pedes meos.
65:9 Quóniam probásti nos, Deus: * igne nos examinásti, sicut examinátur argéntum.
65:10 Induxísti nos in láqueum, posuísti tribulatiónes in dorso nostro: * imposuísti hómines super cápita nostra.
65:11 Transívimus per ignem et aquam: * et eduxísti nos in refrigérium.
65:13 Introíbo in domum tuam in holocáustis: * reddam tibi vota mea, quæ distinxérunt lábia mea.
65:14 Et locútum est os meum, * in tribulatióne mea.
65:15 Holocáusta medulláta ófferam tibi cum incénso aríetum: * ófferam tibi boves cum hircis.
65:16 Veníte, audíte, et narrábo, omnes, qui timétis Deum: * quanta fecit ánimæ meæ.
65:17 Ad ipsum ore meo clamávi, * et exaltávi sub lingua mea.
65:18 Iniquitátem si aspéxi in corde meo, * non exáudiet Dóminus.
65:19 Proptérea exaudívit Deus, * et atténdit voci deprecatiónis meæ.
65:20 Benedíctus Deus, * qui non amóvit oratiónem meam, et misericórdiam suam a me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
|
Psalmus 67 [12]
67:1 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci ejus, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie ejus.
67:2 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:3 Et justi epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:4 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini ejus: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu ejus: * turbabúntur a fácie ejus, patris orphanórum et júdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi ejus in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:20 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:21 Benedíctus Dóminus die quotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:22 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:23 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:24 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes conjúncti psalléntibus: * in médio juvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Bénjamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:29 Príncipes Juda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:30 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:31 A templo tuo in Jerúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:32 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:33 Díssipa Gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægypto: * Æthiópia prævéniet manus ejus Deo.
67:34 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:35 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:36 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia ejus, et virtus ejus in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Matthaeum.
Matt 5:13-19
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Vos estis sal terrae. Quod si sal evanuerit, in quo salietur? Et reliqua.
Homilia sancti Hilarii Episcopi.
Comm. in Matthaeum. can. 4.
Vos estis sal terrae: Quod si sal infatuatum fuerit, ad nihilum valet id quod salietur. Sal, ut arbitror, terrae nullum est. Quomodo ergo Apostolos sal terrae nuncupavit? Sed proprietas est quaerenda dictorum, quam et Apostolorum officium, et ipsius salis natura monstrabit. Sal est in se uno continens aquae et ignis elementum, et hoc ex duobus est unum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum: stolam gloriae induit eum;
* Et ad portas paradisi coronavit eum, alleluia.
V. Induit eum Dominus loricam fidei, et ornavit eum.
R. Et ad portas paradisi coronavit eum, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Máté Apostol kõnyvébõl
Matt 5:13-19
13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? És így tovább.
Homily by St Hilary, Bishop of Poitiers.
Comment, on Matth. V
"Ye are the salt of the earth. But if the salt have lost his savour, wherewith shall it be salted It is thenceforth good for nothing, but to be cast out, and to be trodden under foot of men." There is, I take it, no such thing as salt of the earth. How, then, can the Apostles be called the salt of the earth? But the true meaning of these words will be made plain, when we consider the duty of Apostles, and the nature of salt itself. Now, salt is a compound of the elements of water and fire, out of the which two things in salt there is made one.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise. Alleluia
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise. Alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Hic igitur in omnem usum humani generis effectus, incorruptionem corporibus, quibus fuerit aspersus, impertit, et ad omnem sensum conditi saporis aptissimus est. Apostoli autem sunt rerum caelestium praedicatores, et aeternitatis velut satores, immortalitatem omnibus corporibus, quibus eorum sermo aspersus fuerit, conferentes. Merito igitur sal terrae nuncupati sunt, per doctrinae virtutem saliendi modo aeternitati corpora reservantes.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In medio Ecclesiae aperuit os ejus
* Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus, alleluia.
V. Jucunditatem et exsultationem thesaurizavit super eum.
R. Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
This thing, therefore, thus made to serve in divers ways the use of men, doth keep from corruption bodies whereon it is sprinkled, and doth readily yield to all the senses the perception of its inborn savour. And thus are the Apostles, seeing that they are the preachers of the kingdom of heaven, and in a certain sense the sowers of the seed of life everlasting, since that Word of God which they scatter hath power to make this mortal put on immortality. Meetly then are they called salt, the savour of whose teaching doth keep sweet the receiver thereof even unto life everlasting.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. In the midst of the congregation did the Lord open his mouth.
* And filled him with the spirit of wisdom and understanding. Alleluia
V. He made him rich with joy and gladness.
R. And filled him with the spirit of wisdom and understanding. Alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And filled him with the spirit of wisdom and understanding. Alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Sed natura salis semper eadem est, nec immutari umquam potest. Verum quia conversioni homo subjacet, et solus beatus, qui usque ad finem in omnibus Dei operibus permanserit: ideo eos sal terrae nuncupatos monet in traditae sibi potestatis virtute persistere, ne infatuati nihil saliant, et ipsi, sensu accepti saporis amisso, vivificare corrupta non possint, et projecti de Ecclesiae promptuariis, cum his quos salierint, pedibus incedentium proterantur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
But the nature of salt is to be ever the same, and unchanging, and, on the other hand, the nature of man hath this weakness, to be changeable. He only is blessed who hath continued even unto the end in all the works which God hath commanded. Therefore dot! the Lord warn them whom He calleth the salt of the earth, that they are behoven to remain strong in that strength which He hath given unto them, lest, becoming themselves savourless, they should be impotent to season others losing the freshness of their own saltness, be unable to stop the corruption round about them and so the Church cast them out of her buttery, and they and those that they should have salted, be together trodden under foot of such as enter in.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Exaudi, quaesumus, Domine, preces nostras, quas in beati Athanasii Confessoris tui atque Pontificis solemnitate deferimus: et qui tibi digne meruit famulari, ejus intercedentibus meritis ab omnibus nos absolve peccatis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Grant, we beseech thee, O Almighty God, that the worshipful Feast of thy blessed Confessor and Bishop Athanasii, may avail us to the in crease both of godliness toward thee, and healthfulness to our own souls.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|