Incipit
Psalmus 66 [0]
66:1 Deus, misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:2 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:3 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:4 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam júdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:5 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:6 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
Zsoltár 66 [0]
66:1 Könyörûljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az õ orczáját, és könyörûljön rajtunk:
66:2 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:3 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:4 Örûljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te itéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:5 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:6 A föld megadja gyümölcsét. Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje õt a föld minden határa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Alleluia
Psalmus 50 [1]
50:1 Miserére mei, Deus, * secúndum magnam misericórdiam tuam.
50:2 Et secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum, * dele iniquitátem meam.
50:3 Amplius lava me ab iniquitáte mea: * et a peccáto meo munda me.
50:4 Quóniam iniquitátem meam ego cognósco: * et peccátum meum contra me est semper.
50:5 Tibi soli peccávi, et malum coram te feci: * ut justificéris in sermónibus tuis, et vincas cum judicáris.
50:6 Ecce enim, in iniquitátibus concéptus sum: * et in peccátis concépit me mater mea.
50:7 Ecce enim, veritátem dilexísti: * incérta et occúlta sapiéntiæ tuæ manifestásti mihi.
50:8 Aspérges me hyssópo, et mundábor: * lavábis me, et super nivem dealbábor.
50:9 Audítui meo dabis gáudium et lætítiam: * et exsultábunt ossa humiliáta.
50:10 Avérte fáciem tuam a peccátis meis: * et omnes iniquitátes meas dele.
50:11 Cor mundum crea in me, Deus: * et spíritum rectum ínnova in viscéribus meis.
50:12 Ne projícias me a fácie tua: * et spíritum sanctum tuum ne áuferas a me.
50:13 Redde mihi lætítiam salutáris tui: * et spíritu principáli confírma me.
50:14 Docébo iníquos vias tuas: * et ímpii ad te converténtur.
50:15 Líbera me de sanguínibus, Deus, Deus salútis meæ: * et exsultábit lingua mea justítiam tuam.
50:16 Dómine, lábia mea apéries: * et os meum annuntiábit laudem tuam.
50:17 Quóniam si voluísses sacrifícium, dedíssem útique: * holocáustis non delectáberis.
50:18 Sacrifícium Deo spíritus contribulátus: * cor contrítum, et humiliátum, Deus, non despícies.
50:19 Benígne fac, Dómine, in bona voluntáte tua Sion: * ut ædificéntur muri Jerúsalem.
50:20 Tunc acceptábis sacrifícium justítiæ, oblatiónes, et holocáusta: * tunc impónent super altáre tuum vítulos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Alleluia
Zsoltár 50 [1]
50:1 Könyörûlj rajtam Isten! * a te nagy irgalmasságod szerint;
50:2 és könyörûleted sokasága szerint, * töröld el gonoszságomat.
50:3 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bûnömbõl tisztíts meg engem.
50:4 Mert elismerem gonoszságomat, * és bûnöm elõttem vagyon mindenkoron.
50:5 Egyedül neked vétettem, és gonoszt elõtted cselekedtem; * hogy igaznak találtassál beszédeidben, és gyõzedelmes légy, midõn itéltetel.
50:6 Mert ime vétekben fogantattam; * és bûnökben fogant engem anyám.
50:7 Mert ime az igazságot szereted; * a te bölcseséged titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
50:8 Hints meg engem izsóppal, és megtisztúlok; * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
50:9 Add, hogy örömet és vigaságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontaim.
50:10 Fordítsd el orczádat bûneimrõl; * és töröld el minden gonoszságomat.
50:11 Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten! * és az igaz lelket újítsd meg belsõ részeimben.
50:12 Ne vess el engem színed elõl; * és szent lelkedet ne vedd el tõlem.
50:13 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; * és jeles lélekkel erõsíts meg engem.
50:14 Megtanítom útaidra a gonoszakat; * és az istentelenek hozzád térnek.
50:15 Szabadíts meg engem a vérbûntõl, Isten, üdvösségem Istene! * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
50:16 Uram! nyisd meg ajakimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
50:17 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; * de az égõ áldozatokban nem gyönyörködöl.
50:18 Áldozat Istennek a kesergõ lélek; * a töredelmes és alázatos szivet, oh Isten! nem veted meg.
50:19 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy épûljenek Jerusalem kõfalai.
50:20 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égõáldozatokat; * akkor tesznek oltárodra borjakat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 142(1-8) [2]
142:1 Dómine, exáudi oratiónem meam: áuribus pércipe obsecratiónem meam in veritáte tua: * exáudi me in tua justítia.
142:2 Et non intres in judícium cum servo tuo: * quia non justificábitur in conspéctu tuo omnis vivens.
142:3 Quia persecútus est inimícus ánimam meam: * humiliávit in terra vitam meam.
142:4 Collocávit me in obscúris sicut mórtuos sæculi: * et anxiátus est super me spíritus meus, in me turbátum est cor meum.
142:5 Memor fui diérum antiquórum, meditátus sum in ómnibus opéribus tuis: * in factis mánuum tuárum meditábar.
142:6 Expándi manus meas ad te: * ánima mea sicut terra sine aqua tibi.
142:7 Velóciter exáudi me, Dómine: * defécit spíritus meus.
142:8 Non avértas fáciem tuam a me: * et símilis ero descendéntibus in lacum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 142(1-8) [2]
142:1 Uram! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; * hallgass meg engem igazságod szerint,
142:2 és ne szállj itéletre szolgáddal; * mert egy élõ sem igazúl meg a te színed elõtt,
142:3 Mert az ellenség üldözi lelkemet, földig alázza életemet, * sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat.
142:4 És lelkem szorongatásban vagyon, * szívem megháborodott bennem.
142:5 Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedrõl; * kezeid alkotmányairól elmélkedem.
142:6 Kiterjesztem hozzád kezeimet; * lelkem eped érted, mint a vizért szomjazó föld.
142:7 Hamar hallgass meg engem, Uram! * lelkem eleped;
142:8 Ne fordítsd el tõlem orczádat, * mert hasonló leszek a sírgödörbe menõkhöz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 142(9-12) [3]
142:9 Audítam fac mihi mane misericórdiam tuam: * quia in te sperávi.
142:10 Notam fac mihi viam, in qua ámbulem: * quia ad te levávi ánimam meam.
142:11 Éripe me de inimícis meis, Dómine, ad te confúgi: * doce me fácere voluntátem tuam, quia Deus meus es tu.
142:12 Spíritus tuus bonus dedúcet me in terram rectam: * propter nomen tuum, Dómine, vivificábis me, in æquitáte tua.
142:12 Edúces de tribulatióne ánimam meam: * et in misericórdia tua dispérdes inimícos meos.
142:12 Et perdes omnes, qui tríbulant ánimam meam: * quóniam ego servus tuus sum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 142(9-12) [3]
142:9 Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; * mert tebenned bízom.
142:10 Mutasd meg nekem az útat, melyen járjak; * mert hozzád emelem az én lelkemet.
142:11 Ments meg engem ellenségeimtõl, Uram! * tehozzád folyamodom.
142:12 Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy; * a te jó lelked elvezet engem a biztos földre.
142:12 A te nevedért életet adsz nekem, Uram! * igazságod szerint kiviszed lelkemet a szorongatásból;
142:12 és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet, és elveszted mind, a kik szorongatják lelkemet; * mert én a te szolgád vagyok.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Ant. Date magnitúdinem * Deo nostro Allelúja
Canticum Moysis [4]
(Canticum Moysis * Deut 32:1-65)
32:1 Audíte, cæli, quæ loquor: * áudiat terra verba oris mei.
32:2 Concréscat ut plúvia doctrína mea, * fluat ut ros elóquium meum.
32:3 Quasi imber super herbam, et quasi stillæ super grámina. * Quia nomen Dómini invocábo.
32:4 Date magnificéntiam Deo nostro. * Dei perfécta sunt ópera, et omnes viæ ejus judícia:
32:5 Deus fidélis, et absque ulla iniquitáte, justus et rectus. * Peccavérunt ei, et non fílii ejus in sórdibus:
32:6 Generátio prava atque pervérsa. * Hæccine reddis Dómino, pópule stulte et insípiens?
32:7 Numquid non ipse est pater tuus, * qui possédit te, et fecit, et creávit te?
32:8 Meménto diérum antiquórum, * cógita generatiónes síngulas:
32:9 Intérroga patrem tuum, et annuntiábit tibi: * majóres tuos, et dicent tibi.
32:10 Quando dividébat Altíssimus Gentes: * quando separábat fílios Adam.
32:11 Constítuit términos populórum * juxta númerum filiórum Israël.
32:12 Pars autem Dómini, pópulus ejus: * Jacob funículus hereditátis ejus.
32:13 Invénit eum in terra desérta, * in loco horróris et vastæ solitúdinis:
32:14 Circumdúxit eum, et dócuit: * et custodívit quasi pupíllam óculi sui.
32:15 Sicut áquila próvocans ad volándum pullos suos, * et super eos vólitans,
32:16 Expándit alas suas, et assúmpsit eum, * atque portávit in húmeris suis.
32:17 Dóminus solus dux ejus fuit: * et non erat cum eo deus aliénus.
32:18 Constítuit eum super excélsam terram: * ut coméderet fructus agrórum,
32:19 Ut súgeret mel de petra, * oleúmque de saxo duríssimo.
32:20 Butýrum de arménto, et lac de óvibus * cum ádipe agnórum, et aríetum filiórum Basan:
32:21 Et hircos cum medúlla trítici, * et sánguinem uvæ bíberet meracíssimum.
32:22 Incrassátus est diléctus, et recalcitrávit: * incrassátus, impinguátus, dilatátus,
32:23 Derelíquit Deum, factórem suum, * et recéssit a Deo, salutári suo.
32:24 Provocavérunt eum in diis aliénis, * et in abominatiónibus ad iracúndiam concitavérunt.
32:25 Immolavérunt dæmóniis, et non Deo, * diis, quos ignorábant:
32:26 Novi recentésque venérunt, * quos non coluérunt patres eórum.
32:27 Deum qui te génuit dereliquísti, * et oblítus es Dómini, creatóris tui.
32:28 Vidit Dóminus, et ad iracúndiam concitátus est: * quia provocavérunt eum fílii sui et fíliæ.
32:29 Et ait: Abscóndam fáciem meam ab eis, * et considerábo novíssima eórum:
32:30 Generátio enim pervérsa est, * et infidéles fílii.
32:31 Ipsi me provocavérunt in eo, qui non erat Deus, * et irritavérunt in vanitátibus suis:
32:32 Et ego provocábo eos in eo, qui non est pópulus, * et in gente stulta irritábo illos.
32:33 Ignis succénsus est in furóre meo, * et ardébit usque ad inférni novíssima:
32:34 Devorabítque terram cum gérmine suo, * et móntium fundaménta combúret.
32:35 Congregábo super eos mala, * et sagíttas meas complébo in eis.
32:36 Consuméntur fame, * et devorábunt eos aves morsu amaríssimo:
32:37 Dentes bestiárum immíttam in eos, * cum furóre trahéntium super terram, atque serpéntium.
32:38 Foris vastábit eos gládius, et intus pavor, * júvenem simul ac vírginem, lactántem cum hómine sene.
32:39 Dixi: Ubinam sunt? * cessáre fáciam ex homínibus memóriam eórum.
32:40 Sed propter iram inimicórum dístuli: * ne forte superbírent hostes eórum,
32:41 Et dícerent: Manus nostra excélsa, et non Dóminus, * fecit hæc ómnia.
32:42 Gens absque consílio est, et sine prudéntia. * Utinam sáperent, et intellígerent, ac novíssima providérent.
32:43 Quómodo persequátur unus mille, * et duo fugent decem míllia?
32:44 Nonne ídeo, quia Deus suus véndidit eos, * et Dóminus conclúsit illos?
32:45 Non enim est Deus noster ut dii eórum: * et inimíci nostri sunt júdices.
32:46 De vínea Sodomórum vínea eórum, * et de suburbánis Gomórrhæ:
32:47 Uva eórum uva fellis, * et botri amaríssimi.
32:48 Fel dracónum vinum eórum, * et venénum áspidum insanábile.
32:49 Nonne hæc cóndita sunt apud me, * et signáta in thesáuris meis?
32:50 Mea est últio, et ego retríbuam in témpore, * ut labátur pes eórum:
32:51 Juxta est dies perditiónis, * et adésse festínant témpora.
32:52 Judicábit Dóminus pópulum suum, * et in servis suis miserébitur:
32:53 Vidébit quod infirmáta sit manus, * et clausi quoque defecérunt, residuíque consúmpti sunt.
32:54 Et dicet: Ubi sunt dii eórum, * in quibus habébant fidúciam?
32:55 De quorum víctimis comedébant ádipes, * et bibébant vinum libáminum:
32:56 Surgant, et opituléntur vobis, * et in necessitáte vos prótegant.
32:57 Vidéte quod ego sim solus, * et non sit álius Deus præter me:
32:58 Ego occídam, et ego vívere fáciam: percútiam, et ego sanábo, * et non est qui de manu mea possit erúere.
32:59 Levábo ad cælum manum meam, et dicam: * Vivo ego in ætérnum.
32:60 Si acúero ut fulgur gládium meum, * et arripúerit judícium manus mea:
32:61 Reddam ultiónem hóstibus meis, * et his qui odérunt me retríbuam.
32:62 Inebriábo sagíttas meas sánguine, * et gládius meus devorábit carnes,
32:63 De cruóre occisórum, * et de captivitáte, nudáti inimicórum cápitis.
32:64 Laudáte, Gentes, pópulum ejus, * quia sánguinem servórum suórum ulciscétur:
32:65 Et vindíctam retríbuet in hostes eórum, * et propítius erit terræ pópuli sui.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Date magnitúdinem * Deo nostro Allelúja
|
Ant. Date magnitudinem * Deo nostro Alleluia
Ant. Date magnitudinem * Deo nostro Alleluia
|
Ant. In cymbalis * benesonántibus laudáte Deum
Psalmus 148 [5]
148:1 Laudáte Dóminum de cælis: * laudáte eum in excélsis.
148:2 Laudáte eum, omnes Ángeli ejus: * laudáte eum, omnes virtútes ejus.
148:3 Laudáte eum, sol et luna: * laudáte eum, omnes stellæ et lumen.
148:4 Laudáte eum, cæli cælórum: * et aquæ omnes, quæ super cælos sunt, laudent nomen Dómini.
148:5 Quia ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
148:6 Státuit ea in ætérnum, et in sæculum sæculi: * præcéptum pósuit, et non præteríbit.
148:7 Laudáte Dóminum de terra, * dracónes, et omnes abýssi.
148:8 Ignis, grando, nix, glácies, spíritus procellárum: * quæ fáciunt verbum ejus:
148:9 Montes, et omnes colles: * ligna fructífera, et omnes cedri.
148:10 Béstiæ, et univérsa pécora: * serpéntes, et vólucres pennátæ:
148:11 Reges terræ, et omnes pópuli: * príncipes, et omnes júdices terræ.
148:12 Júvenes, et vírgines: senes cum junióribus laudent nomen Dómini: * quia exaltátum est nomen ejus solíus.
148:13 Conféssio ejus super cælum et terram: * et exaltávit cornu pópuli sui.
148:14 Hymnus ómnibus sanctis ejus: * fíliis Israël, pópulo appropinquánti sibi.
Psalmus 149 [6]
149:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * laus ejus in ecclésia sanctórum.
149:2 Lætétur Israël in eo, qui fecit eum: * et fílii Sion exsúltent in rege suo.
149:3 Laudent nomen ejus in choro: * in týmpano, et psaltério psallant ei:
149:4 Quia beneplácitum est Dómino in pópulo suo: * et exaltábit mansuétos in salútem.
149:5 Exsultábunt sancti in glória: * lætabúntur in cubílibus suis.
149:6 Exaltatiónes Dei in gútture eórum: * et gládii ancípites in mánibus eórum.
149:7 Ad faciéndam vindíctam in natiónibus: * increpatiónes in pópulis.
149:8 Ad alligándos reges eórum in compédibus: * et nóbiles eórum in mánicis férreis.
149:9 Ut fáciant in eis judícium conscríptum: * glória hæc est ómnibus sanctis ejus.
Psalmus 150 [7]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis ejus: * laudáte eum in firmaménto virtútis ejus.
150:2 Laudáte eum in virtútibus ejus: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis ejus.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis jubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In cymbalis * benesonántibus laudáte Deum
|
Ant. In cymbalis * besonantibus laudate Deum
Zsoltár 148 [5]
148:1 Dicsérjétek az Urat mennyekben, * dicsérjétek õt a magasságban.
148:2 Dicsérjétek õt minden angyalai; * dicsérjétek õt minden seregei.
148:3 Dicsérjétek õt nap és hold; * dicsérjétek õt minden ragyogó csillagok.
148:4 Dicsérjétek õt egeknek egei, * és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, dicsérjék az Úr nevét.
148:5 Mert õ szólt, és lettek; * parancsolt, és elõtermettek.
148:6 Megállapítá azokat örökre, és mindörökön örökre * parancsot adott, s ez el nem múlik.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földön, * szörnyetegek, és minden örvények.
148:8 Tûz, kõesõ, hó, jég, forgószél, * melyek az õ igéjét cselekszik.
148:9 Hegyek és minden halmok, * gyümölcsfák és minden czedrusok.
148:10 Vadállatok és minden barmok, * kigyók és szárnyas állatok.
148:11 Föld királyai és minden népek, * fejedelmek és a föld minden birái.
148:12 Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal dicsérjétek az Úr nevét: * mert csak az õ neve magasztos.
148:13 Az õ dicsérete ég és föld felett van; * és õ fölemeli népe szarvát.
148:14 Dicséret minden szenteinek, Izrael fiainak, * a hozzája közelledõ népnek.
Zsoltár 149 [6]
149:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, * legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
149:2 Örvendjen Izrael abban, ki õt teremtette, * és Sion fiai vigadjanak királyukban.
149:3 Dicsérjék az õ nevét énekkarban, * dobbal és hárfával zengjenek neki;
149:4 Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket szabadúlásra.
149:5 A szentek örvendeznek a dicsõségben; * vigadnak nyughelyeiken.
149:6 Isten magasztalása van szájokban, * és kétélû kard kezeikben,
149:7 Hogy boszút álljanak a nemzeteken, * megfeddjék a népeket;
149:8 Hogy azok királyait lánczokra verjék, * és nemeseit vasbilincsekre;
149:9 Hogy a megírt itélet szerint cselekedjenek velök. * Ez dicsõsége minden õ szenteinek.
Zsoltár 150 [7]
150:1 Dicsérjétek az Urat az õ szenteiben; * dicsérjétek õt az ég erõs boltozatában.
150:2 Dicsérjétek õt hatalmasságában; * dicsérjétek õt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek õt harsonaszóval; * dicsérjétek õt hárfán és czitarán.
150:4 Dicsérjétek õt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek õt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek õt hangos szavú czimbalmokon, dicsérjétek õt a vigaság czimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. In cymbalis * besonantibus laudate Deum
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Rom 6:9-10
Christus resurgens ex mórtuis iam non móritur, mors illi ultra non dominábitur. Quod enim mórtuus est peccáto, mórtuus est semel: quod autem vivit, vivit Deo.
R. Deo grátias.
R.br. Surrexit Dóminus de sepúlcro: * Allelúia, allelúia.
R. Surrexit Dóminus de sepúlcro: * Allelúia, allelúia.
V. Qui pro nobis pependit in ligno.
R. Allelúia, allelúia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Surrexit Dóminus de sepúlcro: * Allelúia, allelúia.
Hymnus
Aurora caelum purpurat,
Æther resultat láudibus,
Mundus triúmphans jubilat,
Horrens avernus infremit:
Rex ille dum fortissimus
De mortis inférno specu
Patrum senatum liberum
Edúcit ad vitæ jubar.
Cujus sepúlcrum plurimo
Custóde signábat lapis,
Victor triumphat, et suo
Mortem sepúlcro funerat.
Sat funeri, sat lácrimis,
Sat est datum dolóribus:
Surrexit exstinctor necis,
Clamat corúscans Ángelus.
Ut sis perénne mentibus
Paschále, Jesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos líbera.
Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
V. In resurrectione tua, Christe, allelúia.
R. Cæli et terra læténtur, allelúia.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {zsoltáros részbõl az adott napra}
Rom 6:9-10
Krisztus halottaiból feltámadván, már nem hal meg, a halál õrajta többé nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bûnnek egyszer halt meg; hogy pedig él, az Istennek él.
R. Istennek legyen hála.
R.br. Surrexit Dominus de sepulchro * Alleluia, alleluia
R. Surrexit Dominus de sepulchro: Alleluia, alleluia
V. Qui pro nobis pependit in ligno
R. Alleluia, alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Surrexit Dominus de sepulchro: Alleluia, alleluia
Himnusz
Hajnalbíborban ég a menny,
Énektôl visszhangos a lég,
Ujjong a gyôzelmes világ,
Üvölt a rettegô Pokol:
Midôn amaz erôs Király
Halálsetét tárnáiból
Az atyákat élet szabad
Verôfényére hozza fel.
Sírját nehéz kô zárta el,
Ôrizte zsoldos ôrsereg,
De fölkelt gyôzedelmesen
És eltemette a halált.
Elég a gyász, elég a könny,
Feledve már a fájdalom,
Feltámadt a halál-törôl
A fényes angyal így kiált.
Hogy mindörökké megmaradj,
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl,
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vigasztalónak velük,
Most, és örök idôkôn át.
Ámen.
V. Feltamadásodnapján Uram, alleluia
R. Örvendezik az ég és a föld, alleluia
|
Canticum Benedictus {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Illumine Domine
(Canticum Zachariae: Luc. 1:68-79)
1:68 Benedictus ✝ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sæculo sunt, prophetárum ejus:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Jusjurándum, quod jurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et justítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias ejus:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi ejus: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Illumine Domine * sedentes in tenebris et umbra mortis, et dirige pedes nostros in viam pacis, allelúia.
Kyrie eleison. Christe, eleison. Kyrie, eleison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
|
Canticum Benedictus {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. O Lord, give light
(Zacharias eneke Luke 1:68-79)
68 Áldott az Úr, Izrael Istene, ✝ * mert meglátogatta és megváltotta népét.
69 Az üdvösség erejét támasztotta nekünk * szolgája, Dávid házában.
70 Ahogy mondta a szent próféták szájával * õsidõk óta:
71 megmentett minket ellenségeinktõl * és gyûlölõink kezétõl,
72 hogy irgalmazzon atyáinknak, * és megemlékezzék szent szövetségérõl.
73 Az eskürõl, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, * hogy majd megadja nekünk,
74 hogy az ellenség kezébõl kiszabadítva, * félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,
75 szentségben és igazságban * színe elõtt életünk minden napján.
76 Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, * mert az Úr elõtt jársz majd, hogy elõkészítsd útját,
77 hogy az üdvösség ismeretét * add népének bûnei bocsánatára,
78 Istenünk könyörülõ irgalmából, * melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,
79 hogy a sötétben és a halál árnyékában ülõknek ragyogjon, * és lépteinket a béke útjára irányítsa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. O Lord, give light * to those who sit in darkness and in the shadow of death, and guide our feet into the way of peace, alleluia.
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui errantibus, ut in viam possint redire justitiae, veritatis tuae lumen ostendis: da cunctis qui christiana professione censentur, et illa respuere, quae huic inimica sunt nomini, et ea quae sunt apta, sectari.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Almighty God, Who showest to them that be in error the light of thy truth, to the intent that they may return into the way of righteousness grant unto all them that are admitted into the fellowship of Christ's Religion, that they may eschew those things that are contrary to their profession, and follow all such things as are agreeable to the same.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
V. Dominus det nobis suam pacem.
R. Et vitam aeternam. Amen.
V. Divinum auxilium ✝ maneat semper nobiscum.
R. Et cum fratribus nostris absentibus. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
V. Uram adj nekünk békét
R. És örök életet. Ámen.
V. Az Isten áldása ✝ maradjon mindig velünk.
R. És távollevo testvéreinkkel. Ámen.
|