Incipit
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Hymnus {Doxology: Pasc}
Nunc, Sancte, nobis, Spíritus,
Unum Patri cum Fílio,
Dignáre promptus ingeri
Nostro refusus péctori.
Os, lingua, mens, sensus, vigor
Confessiónem personent.
Flammescat igne cáritas,
Accéndat ardor próximos.
Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Hymnus {Doxology: Pasc}
Most szállj le Szentlélek reánk,
Atyával és Fiúval egy,
Ömöld el szívünk teljesen
S maradj bennünk kegyelmesen.
Száj, szív, érzék, ész, lendület,
Visszhangozzon hitvallomást,
Lánggal égjen a szeretet
S lobogjon át mindenkire.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vigasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi {ex Psalterio secundum temporum}
Ant. Allelúia,
Psalmus 101(1-13) [1]
101:1 Dómine, exáudi oratiónem meam: * et clamor meus ad te véniat.
101:2 Non avértas fáciem tuam a me: * in quacúmque die tríbulor, inclína ad me aurem tuam.
101:3 In quacúmque die invocávero te, * velóciter exáudi me.
101:4 Quia defecérunt sicut fumus dies mei: * et ossa mea sicut crémium aruérunt.
101:5 Percússus sum ut foenum, et áruit cor meum: * quia oblítus sum comédere panem meum.
101:6 A voce gémitus mei * adhæsit os meum carni meæ.
101:7 Símilis factus sum pellicáno solitúdinis: * factus sum sicut nyctícorax in domicílio.
101:8 Vigilávi, * et factus sum sicut passer solitárius in tecto.
101:9 Tota die exprobrábant mihi inimíci mei: * et qui laudábant me, advérsum me jurábant.
101:10 Quia cínerem tamquam panem manducábam, * et potum meum cum fletu miscébam.
101:11 A fácie iræ et indignatiónis tuæ: * quia élevans allisísti me.
101:12 Dies mei sicut umbra declinavérunt: * et ego sicut foenum árui.
101:13 Tu autem, Dómine, in ætérnum pérmanes: * et memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ant. Alleluia,
Zsoltár 101(1-13) [1]
101:1 Uram! hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:2 Ne fordítsd el tõlem a te orczádat; * a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségûl hílak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és tetemeim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az õ lakhelyén.
101:8 Virasztok és olyan lettem, * mint a magányos madár a háztetõn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és boszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékrõl nemzedékre.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 101(14-23) [2]
101:14 Tu exsúrgens miseréberis Sion: * quia tempus miseréndi ejus, quia venit tempus.
101:15 Quóniam placuérunt servis tuis lápides ejus: * et terræ ejus miserebúntur.
101:16 Et timébunt gentes nomen tuum, Dómine, * et omnes reges terræ glóriam tuam.
101:17 Quia ædificávit Dóminus Sion: * et vidébitur in glória sua.
101:18 Respéxit in oratiónem humílium: * et non sprevit precem eórum.
101:19 Scribántur hæc in generatióne áltera: * et pópulus, qui creábitur, laudábit Dóminum:
101:20 Quia prospéxit de excélso sancto suo: * Dóminus de cælo in terram aspéxit:
101:21 Ut audíret gémitus compeditórum: * ut sólveret fílios interemptórum:
101:22 Ut annúntient in Sion nomen Dómini: * et laudem ejus in Jerúsalem.
101:23 In conveniéndo pópulos in unum, * et reges ut sérviant Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 101(14-23) [2]
101:14 Te fölkelvén, könyörûlni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörûlj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az õ kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, * Uram! és a föld minden királyai a te dicsõségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az õ dicsõségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Irassanak meg ezek a jövõ nemzedéknek; * és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az õ szent magasságából; * az Úr mennybõl a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az õ dicséretét Jerusalemben,
101:23 Midõn a népek és királyok egybegyûlnek, * az Úrnak szolgálandók.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 101(24-29) [3]
101:24 Respóndit ei in via virtútis suæ: * Paucitátem diérum meórum núntia mihi.
101:25 Ne révoces me in dimídio diérum meórum: * in generatiónem et generatiónem anni tui.
101:26 Inítio tu, Dómine, terram fundásti: * et ópera mánuum tuárum sunt cæli.
101:27 Ipsi períbunt, tu autem pérmanes: * et omnes sicut vestiméntum veteráscent.
101:28 Et sicut opertórium mutábis eos, et mutabúntur: * tu autem idem ipse es, et anni tui non defícient.
101:29 Fílii servórum tuórum habitábunt: * et semen eórum in sæculum dirigétur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 101(24-29) [3]
101:24 Erre felelt neki õ életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékrõl nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotmányai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet,
101:28 Elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia, * alleluia, alleluia
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 44. c.
Ecce sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo, et inventus est justus: et in tempore iracundiae factus est reconciliatio.
R. Deo grátias.
R.br. Amavit eum Dominus, et ornavit eum. * Alleluia, alleluia.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum. * Alleluia, alleluia.
V. Stolam gloriae induit eum.
R. Allelúia, allelúia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum. * Alleluia, alleluia.
V. Elegit eum Dominus sacerdotem sibi. Alleluia.
R. Ad sacrificandum ei hostiam laudis. Alleluia.
|
Olvasmány, Válaszos ének, Vers {a szentek közös officiumából}
Sir 44:16-19
Ime a nagy fõpap aki a maga idejében tetszett az Urnak, igaznak bizonyult és a haragnapján engesztelés lett
R. Istennek legyen hála.
R.br. Az Úr szerette és felékesítette Ôt, * Alleluia, alleluia.
R. Az Úr szerette és felékesítette Ôt, * Alleluia, alleluia.
V. A dicsõség köntösébe öltöztette
R. Alleluia, alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Az Úr szerette és felékesítette Ôt, * Alleluia, alleluia.
V. Az Úr kiválasztotta õt papjául, alleluia.
R. Hogy bemutassa a dicséret ádozatát, alleluia.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui ad conterendos Ecclesiae tuae hostes, et ad divinum cultum reparandum, beatum Pium Pontificem Maximum eligere dignatus es: fac nos ipsius defendi praesidiis, et ita tuis inhaerere obsequiis; ut omnium hostium superatis insidiis, perpetua pace laetemur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who when Thou wast pleased to break the teeth of them that hate thy Church, and to restore again the solemn worship of thyself, didst choose the blessed Pope Pius to work for thee in that matter, grant that he may still be a tower of strength for us grant that we also may be more than conquerors over all that make war upon our souls, and in the end may enter into perfect peace in thy presence.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|