Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum temporum}
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
|
Hymnus {ex Psalterio secundum temporum}
Rex sempiterne Cælitum,
Rerum Creator ómnium,
Æqualis ante sæcula
Semper Parénti Fílius:
Nascénte qui mundo faber
Imaginem vultus tui
Tradens Adamo, nóbilem
Limo iugásti spíritum.
Cum livor et fraus dæmonis
Fœdasset humanum genus:
Tu, carne amíctus, perditam
Formam reformas artifex.
Qui, natus olim e Vírgine,
Nunc e sepúlcro nasceris,
Tecúmque nos a mórtuis
Iubes sepúltos surgere.
Qui, pastor æternus, gregem
Aqua lavas baptísmatis:
Hæc est lavacrum méntium:
Hæc est sepúlcrum criminum.
Nobis diu qui debitæ
Redémptor affixus cruci,
Nostræ dedísti prodigus
Pretium salútis sánguinem.
Ut sis perenne méntibus
Paschale, Iesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos libera.
* Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ó mennyei örök Király,
Ki mindeneket alkotál,
Minden idôk eleitôl
Atyáddal egyenlô Fiú:
Mikor a világ született,
Teremtô mester, arcodat
Ádámnak adtad, s a nemes
Szellemet sárba foglalád.
Midôn ádáz ördögi csel
Az emberfajt beszennyezé,
Testet öltvén, az elveszett
Formát újonnan alkotád.
Egykor a Szûztôl születél,
Most sírból születel nekünk,
És mi is felkelünk veled
Sírunkból, úgy parancsolod.
Örök Pásztor te, nyájadat
Kereszt vizével mosdatod:
Ez a léleknek fürdeje,
Ez a bûn temetôhelye.
Adósságunkat hogy leródd,
Hosszan függtél kereszteden
S hullattad értünk pazarúl
Üdvünknek árát, véredet.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl,
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vígasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Allelúia, * lapis revolutus est, allelúia: ab ostio monumenti, allelúia, allelúia.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem próiicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia * A követ elhengerítetettek. Alleluja. A sír bejárata elõl Alleluja, alleluia.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt Gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiiciámus a nobis iugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum eius, * prædicans præcéptum eius.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi Gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellígite: * erudímini, qui iudicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via iusta.
2:13 Cum exárserit in brevi ira eius: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, * és a fejedelmek egybegyûlnek az Úr ellen és az õ fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájokat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti õket, * és az Úr kigúnyolja õket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja õket.
2:6 Én pedig királylyá rendeltettem tõle Sionon, * az õ szent hegyén, és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tõlem, és neked adom a pogányokat örökségûl, * és birtokúl a föld határait.
2:9 Vasvesszõvel fogod õket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd õket.
2:10 És most, királyok, okúljatok; * tanúljatok, kik a földet itélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszettek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az õ haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 3 [3]
3:1 Dómine quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 3 [3]
3:1 Uram! mennyire megsokasodtak, * kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadúlása az õ Istenében.
3:3 Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; * én dicsõségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az õ szent hegyérõl.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; * mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környezõ nép ezreitõl; kelj föl, Uram! * szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bûnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 8 [4]
8:1 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:7 Omnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:8 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:9 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 8 [4]
8:1 Uram, mi Urunk! * mely csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsõséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemõk szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és boszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te újjaid alkotmányait, a holdat és csillagokat, * melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?
8:6 Kevéssel tetted õt kisebbé az angyaloknál, dicsõséggel és tisztelettel koronáztad meg õt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted õt.
8:7 Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, * azon fölûl a mezei vadakat is.
8:8 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:9 Uram, mi Urunk! * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9(1-11) [5]
9:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:2 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:3 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:4 Quóniam fecísti iudícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui iúdicas iustítiam.
9:5 Increpásti Gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sæculum sæculi.
9:6 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:7 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:8 Parávit in iudício thronum suum: * et ipse iudicábit orbem terræ in æquitáte, iudicábit pópulos in iustítia.
9:9 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adiútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:10 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9(1-11) [5]
9:1 Hálát adok neked Uram! teljes szivembõl; * elbeszélem minden csodádat,
9:2 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
9:3 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengûlnek és elvesznek színed elõl;
9:4 Mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
9:5 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
9:6 Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; * az õ városaikat lerontottad.
9:7 Elveszett emlékezetök, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:8 Királyi székét elkészítette itéletre; * és õ itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
9:9 Az Úr menedéke lõn a szegénynek, * segítõje alkalmas idõben, a szorongatásban.
9:10 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, * a kik keresnek téged Uram!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9(12-21) [6]
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter Gentes stúdia eius:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt Gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:17 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:18 Cognoscétur Dóminus iudícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:19 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes Gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:20 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:21 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * iudicéntur Gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant Gentes quóniam hómines sunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9(12-21) [6]
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörûlj rajtam, Uram! lásd * ellenségeimtõl való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:17 E tõrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az õ lábok.
9:18 Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bûnös.
9:19 Pokolba térjenek a bûnösök, mind a népek, * kik elfeledik az Istent.
9:20 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tûrése nem vesz el mindvégig.
9:21 Kelj föl, Uram! ne erõsödjék meg az ember; * itéltessenek meg a népek színed elõtt.
9:21 Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9(22-32) [7]
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quæret.
9:26 Non est Deus in conspéctu eius: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:27 Auferúntur iudícia tua a fácie eius: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:28 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:29 Cuius maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua eius labor et dolor.
9:30 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:31 Óculi eius in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:32 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:32 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9(22-32) [7]
9:22 Miért távoztál, Uram, meszsze, * elfordúlsz az alkalmas idõben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bûnös dicsekszik lelke kivánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bûnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az õ színe elõtt; utai meg vannak fertõztetve minden idõben. * Eltávolíttatnak itéleteid az õ orczája elõl, minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, * nemzedékrõl nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserûséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán. Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván õt.
9:31 Tõrében lenyomja õt, meghajol és rohan, * midõn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, * hogy mindvégig ne lásson.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9(33-39) [8]
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:36 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adiútor.
9:37 Cóntere bráchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:38 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sæculum sæculi: * períbitis, Gentes, de terra illíus.
9:39 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Iudicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9(33-39) [8]
9:33 Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekrõl.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd õket. Rád van hagyva a szegény; * te leszesz az árva segítõje.
9:36 Törd el a bûnös és gonosztevõ karját; * keresni fogják az õ bûnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; * ti pogányok, elvesztek az õ földérõl.
9:38 A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; * szivök készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 10 [9]
10:1 In Domino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:2 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:3 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * iustus autem quid fecit?
10:4 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes eius.
10:5 Óculi eius in páuperem respíciunt: * pálpebræ eius intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat iustum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam iustus Dóminus, et iustítias diléxit: * æquitátem vidit vultus eius.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * lapis revolutus est, allelúia: ab ostio monumenti, allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 10 [9]
10:1 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:2 Mert íme a bûnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szivûeket;
10:3 Mert a miket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:4 Az Úr az õ szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyülöli.
10:7 A bûnösökre tõröket hullat; * tûz és kénkõ és viharok szele az õ kelyhök része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az õ orczája.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * A követ elhengerítetettek. Alleluja. A sír bejárata elõl Alleluja, alleluia.
|
V. Surrexit Dóminus de sepúlcro, allelúia.
R. Qui pro nobis pependit in ligno, allelúia.
|
V. Feltámadott az Úr a sirból. Alleluja
R. Aki érettünk a keresztfán függött. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Iesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
Incipit Epistola catholica beati Iacobi Apostoli.
Ias 1:1-6
1 Iacobus, Dei et Domini nostri Iesu Christi servus, duodecim tribubus, quae sunt in dispersione, salutem.
2 Omne gaudium existimate fratres mei, cum in tentationes varias incideritis:
3 Scientes quod probatio fidei vestrae patientiam operatur.
4 Patientia autem opus perfectum habet: ut sitis perfecti et integri in nullo deficientes.
5 Si quis autem vestrum indiget sapientia, postulet a Deo, qui dat omnibus affluenter, et non improperat: et dabitur ei.
6 Postulet autem in fide nihil haesitans:
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Si oblitus fuero tui, alleluia, obliviscatur mei dextera mea:
* Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
V. Super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus, dum recordaremur tui Sion.
R. Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány szent Jakab apostol levelébõl
Jas 1:1-6
1 Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élõ tizenkét törzsnek.
2 Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.
3 Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
4 Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.
5 Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentõl, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné,
6 S meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. If I forget thee, Alleluia, let my right hand forget me.
* If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
V. By the rivers of Babylon there we sat down and wept, when we remembered thee, O Zion
R. If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 2
Ias 1:6-11
6 Qui enim haesitat, similis est fluctui maris, qui a vento movetur et circumfertur:
7 Non ergo aestimet homo ille quod accipiat aliquid a Domino.
8 Vir duplex animo inconstans est in omnibus viis suis.
9 Glorietur autem frater humilis in exaltatione sua:
10 Dives autem in humilitate sua, quoniam sicut flos fœni transibit;
11 Exortus est enim sol cum ardore, et arefecit fœnum, et flos eius decidit, et decor vultus eius deperiit: ita et dives in itineribus suis marcescet.
Ias 1:12-16
12 Beatus vir qui suffert tentationem: quoniam cum probatus fuerit, accipiet coronam vitae, quam repromisit Deus diligentibus se.
13 Nemo cum tentatur, dicat quoniam a Deo tentatur: Deus enim intentator malorum est: ipse autem neminem tentat.
14 Unusquisque vero tentatur a concupiscentia sua abstractus, et illectus.
15 Deinde concupiscentia cum conceperit, parit peccatum: peccatum vero cum consummatum fuerit, generat mortem.
16 Nolite itaque errare, fratres mei dilectissimi.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Narrabo nomen tuum fratribus meis, alleluia:
* In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Confitebor tibi in populis Domine, et psalmum dicam tibi in Gentibus.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 2
Jas 1:6-11
6 S meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.
7 Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól,
8 Hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
9 Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával,
10 A gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága, semmivé lesz.
11 Ha a nap fölkel, perzselõ heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival.
Jas 1:12-16
12 Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik õt szeretik.
13 Senki se mondja, aki kísértést szenved: "Az Isten kísért", mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és õ sem csábít rosszra senkit.
14 Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tõrbe.
15 Aztán a kívánság, ha már megfogant, bûnt szül, a bûn meg, ha elkövetik, halált szül.
16 Ne legyetek hát tévedésben, szeretett testvéreim.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will declare thy Name unto my brethren Alleluia.
* In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. I will praise thee, O Lord, among the people, and sing unto thee among the nations.
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Per evangelica dicta, deleantur nostra delicta. Amen.
Lectio 3
Lectio sancti Evangelii secundum Ioannem.
Iohn 16:5-14
In illo tempore: Dixit Iesus discipulis suis: Vado ad eum qui misit me; et nemo ex vobis interrogat me, Quo vadis? Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tractatus 94. in Ioannem, initio.
Cum Dominus Iesus praedixisset discipulis suis persecutiones, quas passuri erant post eius abscessum, subiunxit atque ait: Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram: nunc autem vado ad eum, qui me misit. Ubi primum videndum est, utrum eis futuras non praedixerit ante passiones, Sed alii tres Evangelistae satis eum praedixisse ista demonstrant, antequam ventum esset ad coenam: qua peracta, secundum Ioannem ista locutus est, ubi ait: Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.
Olvasmány 3
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 16:5-14
Azon idõben mondá Jézus tanítványainak: Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? És így tovább.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
94th Tract on John.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
94th Tract on John.
The Lord Jesus told His disciples what things they should suffer after that He was gone away from them, and then He said: "These things I said not unto you at the beginning, because I was with you ; but now I go My way to Him That sent Me." Let us first see whether it had been that He had not told them before this what they were to suffer in time coming. That He had done so amply before the night of the last Supper, is testified by the three first Evangelists, but it was when that Supper was ended that, according to John, He said : " These things I said not unto you at the beginning, because I was with you."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui fidelium mentes unius efficis voluntatis: da populis tuis id amare quod praecipis, id desiderare quod promittis; ut inter mundanas varietates ibi nostra fixa sint corda, ubi vera sunt gaudia.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, of Whom it cometh that the minds of thy faithful people be all of one will, grant unto the same thy people that they may love the thing which Thou commandest, and desire that which Thou dost promise, that so, amid the sundry and manifold changes of the world, our hearts may surely there be fixed, where true joys are to be found.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|