Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:1 Dómine quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:1 Uram! mennyire megsokasodtak, * kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadúlása az õ Istenében.
3:3 Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; * én dicsõségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az õ szent hegyérõl.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; * mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környezõ nép ezreitõl; kelj föl, Uram! * szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bûnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum temporum}
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
|
Hymnus {ex Psalterio secundum temporum}
Rex sempiterne Cælitum,
Rerum Creator ómnium,
Æqualis ante sæcula
Semper Parénti Fílius:
Nascénte qui mundo faber
Imaginem vultus tui
Tradens Adamo, nóbilem
Limo jugásti spíritum.
Cum livor et fraus dæmonis
Fœdasset humanum genus:
Tu, carne amíctus, perditam
Formam reformas artifex.
Qui, natus olim e Vírgine,
Nunc e sepúlcro nasceris,
Tecúmque nos a mórtuis
Jubes sepúltos surgere.
Qui, pastor æternus, gregem
Aqua lavas baptísmatis:
Hæc est lavacrum méntium:
Hæc est sepúlcrum criminum.
Nobis diu qui debitæ
Redémptor affixus cruci,
Nostræ dedísti prodigus
Pretium salútis sánguinem.
Ut sis perenne méntibus
Paschale, Jesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos libera.
Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ó mennyei örök Király,
Ki mindeneket alkotál,
Minden idôk eleitôl
Atyáddal egyenlô Fiú:
Mikor a világ született,
Teremtô mester, arcodat
Ádámnak adtad, s a nemes
Szellemet sárba foglalád.
Midôn ádáz ördögi csel
Az emberfajt beszennyezé,
Testet öltvén, az elveszett
Formát újonnan alkotád.
Egykor a Szûztôl születél,
Most sírból születel nekünk,
És mi is felkelünk veled
Sírunkból, úgy parancsolod.
Örök Pásztor te, nyájadat
Kereszt vizével mosdatod:
Ez a léleknek fürdeje,
Ez a bûn temetôhelye.
Adósságunkat hogy leródd,
Hosszan függtél kereszteden
S hullattad értünk pazarúl
Üdvünknek árát, véredet.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl,
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vígasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I.
Ant. Allelúia * lapis revolutus est, ab ostio monumenti, Allelúia, allelúia.
Psalmus 20 [1]
20:1 Dómine in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:2 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:3 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:4 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sæculum, et in sæculum sæculi.
20:5 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:6 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sæculum sæculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:7 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:8 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:9 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:10 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:11 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:12 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:13 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Alleluia * lapis revolutus est, ab ostio monumenti. Alleluia, allaluia.
Zsoltár 20 [1]
20:1 Uram! a te erõdben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:2 Szive kivánságát megadtad neki, * és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tõle.
20:3 Mert megelõzted õt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakõbõl.
20:4 Életet kért tõled, és napok hosszaságát adtad neki * örökké, és mindörökön örökké.
20:5 Nagy az õ dicsõsége a te szabadításodban; * dicsõséget és nagy ékességet teszesz rája.
20:6 Mert áldássá teszed õt mindörökön örökké; * megvigasztalod õt a te szined örömével.
20:7 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:8 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
20:9 Hasonlókká teszed õket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja õket haragjában, és tûz emészti meg õket.
20:10 Gyümölcsüket a földrõl elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közõl.
20:11 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:12 Mert hátat fordítani kényszeríted õket, * orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:13 Magasztaltassál föl, Uram! * a te erõdben, hogy énekeljük és zengjük erõdet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 21 [2]
21:1 Deus, Deus meus, réspice in me: quare me dereliquísti? * longe a salúte mea verba delictórum meórum.
21:2 Deus meus, clamábo per diem, et non exáudies: * et nocte, et non ad insipiéntiam mihi.
21:3 Tu autem in sancto hábitas, * laus Israël.
21:4 In te speravérunt patres nostri: * speravérunt, et liberásti eos.
21:5 Ad te clamavérunt, et salvi facti sunt: * in te speravérunt, et non sunt confúsi.
21:6 Ego autem sum vermis, et non homo: * oppróbrium hóminum, et abjéctio plebis.
21:7 Omnes vidéntes me, derisérunt me: * locúti sunt lábiis, et movérunt caput.
21:8 Sperávit in Dómino, erípiat eum: * salvum fáciat eum, quóniam vult eum.
21:9 Quóniam tu es, qui extraxísti me de ventre: * spes mea ab ubéribus matris meæ. In te projéctus sum ex útero:
21:10 De ventre matris meæ Deus meus es tu, * ne discésseris a me:
21:11 Quóniam tribulátio próxima est: * quóniam non est qui ádjuvet.
21:13 Circumdedérunt me vítuli multi: * tauri pingues obsedérunt me.
21:14 Aperuérunt super me os suum, * sicut leo rápiens et rúgiens.
21:15 Sicut aqua effúsus sum: * et dispérsa sunt ómnia ossa mea.
21:16 Factum est cor meum tamquam cera liquéscens * in médio ventris mei.
21:17 Aruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhæsit fáucibus meis: * et in púlverem mortis deduxísti me.
21:18 Quóniam circumdedérunt me canes multi: * concílium malignántium obsédit me.
21:19 Fodérunt manus meas et pedes meos: * dinumeravérunt ómnia ossa mea.
21:20 Ipsi vero consideravérunt et inspexérunt me: * divisérunt sibi vestiménta mea, et super vestem meam misérunt sortem.
21:21 Tu autem, Dómine, ne elongáveris auxílium tuum a me: * ad defensiónem meam cónspice.
21:22 Erue a frámea, Deus, ánimam meam: * et de manu canis únicam meam:
21:23 Salva me ex ore leónis: * et a córnibus unicórnium humilitátem meam.
21:23 Narrábo nomen tuum frátribus meis: * in médio ecclésiæ laudábo te.
21:24 Qui timétis Dóminum, laudáte eum: * univérsum semen Jacob, glorificáte eum.
21:25 Tímeat eum omne semen Israël: * quóniam non sprevit, neque despéxit deprecatiónem páuperis:
21:26 Nec avértit fáciem suam a me: * et cum clamárem ad eum, exaudívit me.
21:27 Apud te laus mea in ecclésia magna: * vota mea reddam in conspéctu timéntium eum.
21:28 Edent páuperes, et saturabúntur: et laudábunt Dóminum qui requírunt eum: * vivent corda eórum in sæculum sæculi.
21:29 Reminiscéntur et converténtur ad Dóminum * univérsi fines terræ:
21:30 Et adorábunt in conspéctu ejus * univérsæ famíliæ géntium.
21:31 Quóniam Dómini est regnum: * et ipse dominábitur géntium.
21:32 Manducavérunt et adoravérunt omnes pingues terræ: * in conspéctu ejus cadent omnes qui descéndunt in terram.
21:32 Et ánima mea illi vivet: * et semen meum sérviet ipsi.
21:32 Annuntiábitur Dómino generátio ventúra: * et annuntiábunt cæli justítiam ejus pópulo qui nascétur, quem fecit Dóminus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 21 [2]
21:1 Istenem, én Istenem! tekints rám; miért hagytál el engem? * szabadúlásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.
21:2 Én Istenem! napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; * és éjjel, és nem hasztalanúl-e rám nézve?
21:3 Te pedig a szent helyen lakol, * Izrael dicsérete!
21:4 Tebenned bíztak atyáink; * bíztak, és megszabadítottad õket.
21:5 Hozzád kiáltottak, és megszabadúltak; * tebenned bíztak, és meg nem szégyenûltek.
21:6 Én pedig féreg vagyok, és nem ember; * emberek gyalázata és a nép megvetése.
21:7 Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, * félrevonják ajkokat, és fejöket hajtogatják.
21:8 Az Úrban bízott, mentse meg õt, * szabadítsa meg õt, mert kedveli õt.
21:9 Mert te vagy, ki engem kivontál a méhbõl; * én reménységem anyám emlõjétõl.
21:10 Hozzád utasíttattam a méhtõl fogva; * én Istenem vagy te anyám méhétõl.
21:11 Ne távozzál el tõlem, mert a szorongatás közel vagyon; * mivel nincs, ki segítsen.
21:13 Sok tulok vett engem körûl; * kövér bikák környeztek meg engem;
21:14 Rám tátották szájokat, * mint a ragadozó és ordító oroszlán.
21:15 Mint a víz, kiöntettem, minden csontom elvált. * Mint a megolvadt viasz, olyan lett szivem testem belsejében.
21:16 Erõm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; * és a halál porába vittél engem.
21:17 Mert körûlvett engem a sok eb; a gonoszok gyülekezete körûlkerített engem. * Átlyuggatták kezeimet és lábaimat,
21:18 Megszámlálták minden csontomat; * õk pedig néztek és szemléltek engem,
21:19 Elosztották magok közt ruháimat, * és öltönyömre sorsot vetettek.
21:20 De te, Uram! ne távoztasd el tõlem segítségedet, * figyelj az én oltalmamra.
21:21 Ments meg, oh Isten! lelkemet a fegyvertõl; * és egyetlenemet az eb kezébõl.
21:22 Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; * engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
21:23 Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, * a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged.
21:24 Kik félitek az Urat, dicsérjétek õt; * Jákob minden ivadéka, dicsõítsétek õt.
21:25 Félje õt Izrael minden ivadéka; mert nem útálta és nem vetette meg a szegény könyörgését, orczáját sem fordította el tõlem; * mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.
21:26 Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; * fogadásimat beteljesítem a téged félõk szine elõtt.
21:27 Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik õt keresik; * szíveik élni fognak örökön örökké.
21:28 Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld minden határa; * és imádkozni fog az õ színe elõtt a pogányok minden nemzetsége.
21:29 Mert az Úré az ország; * és õ uralkodni fog a pogányokon.
21:30 Esznek és imádják õt a föld minden kövérei; * az õ színe elõtt leborúlnak mindnyájan, kik a földbe mennek.
21:31 És az én lelkem neki él, * és ivadékom neki fog szolgálni.
21:32 Az Úrról fog neveztetni a következõ * nemzedék; és az egek
21:32 Hirdetni fogják az õ igazságát a népnek, * mely születik, melyet az Úr teremtett.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 22 [3]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:5 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:6 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:7 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:8 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:9 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 22 [3]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi hiával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújúlás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az õ nevéért.
22:4 Mert ha a halálárnyéka közepett járok is, * nem félek roszaktól: mivel te velem vagy.
22:5 A te vesszõd és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:6 Asztalt készítettél elõttem azok ellen, * kik engem szorongatnak.
22:7 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvetadó poharam mely jeles!
22:8 És a te irgalmasságod követ engem életem * teljes napjaiban;
22:9 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 23 [4]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prælio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 23 [4]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert õ tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * vagy ki fog állani az õ szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezû s a tiszta szívû, ki lelkét nem adta hiúságra, * sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az õ szabadító Istenétõl.
23:6 Ez az õt keresõk nemzetsége, * kik Jákob Istene orczáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! * hogy bemenjen a dicsõség királya.
23:8 Ki ez a dicsõség királya? az erõs és hatalmas Úr, * a hatalmas Úr a harczon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! * hogy bemenjen a dicsõség királya.
23:10 Ki ez a dicsõség királya? * a seregek Ura, õ a dicsõség királya.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 24 [5]
24:1 Ad te Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:2 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:3 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sæculo sunt.
24:7 Delícta juventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in judício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum ejus et testimónia ejus.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima ejus in bonis demorábitur: * et semen ejus hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 24 [5]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; én Istenem! * tebenned bízom, meg ne pirúljak,
24:2 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenûlnek.
24:3 Szégyenûljenek meg mindnyájan, * kik gonoszságot cselekszenek oktalanúl.
23:4 A te útaidat, Uram! mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítõ Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörûletedrõl * és irgalmadról, melyek öröktõl valók.
24:7 Ifjúságom vétkeirõl és tudatlanságaimról * ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezõknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az itéletben, * a szelídeket megtanítja útaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság azoknak, * kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram! kegyelmezz bûnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válaszszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erõssége az õt félõknek; * és az õ szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat õ vonja ki a tõrbõl.
24:16 Tekints rám és könyörûlj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimbõl ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, * és igaztalan gyülölséggel gyülölnek engem.
24:20 Ôrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirúlok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám * ragaszkodnak, mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, * Izraelt minden szorongatásából.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 25 [6]
25:1 Júdica me, Dómine, quóniam ego in innocéntia mea ingréssus sum: * et in Dómino sperans non infirmábor.
25:2 Proba me, Dómine, et tenta me: * ure renes meos et cor meum.
25:3 Quóniam misericórdia tua ante óculos meos est: * et complácui in veritáte tua.
25:4 Non sedi cum concílio vanitátis: * et cum iníqua geréntibus non introíbo.
25:5 Odívi ecclésiam malignántium: * et cum ímpiis non sedébo.
25:6 Lavábo inter innocéntes manus meas: * et circúmdabo altáre tuum, Dómine:
25:7 Ut áudiam vocem laudis, * et enárrem univérsa mirabília tua.
25:8 Dómine, diléxi decórem domus tuæ, * et locum habitatiónis glóriæ tuæ.
25:9 Ne perdas cum ímpiis, Deus, ánimam meam, * et cum viris sánguinum vitam meam:
25:10 In quorum mánibus iniquitátes sunt: * déxtera eórum repléta est munéribus.
25:11 Ego autem in innocéntia mea ingréssus sum: * rédime me, et miserére mei.
25:12 Pes meus stetit in dirécto: * in ecclésiis benedícam te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia * lapis revolutus est, ab ostio monumenti, Allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 25 [6]
25:1 Itélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságomban jártam; * és az Úrban bízván, nem fogok lankadni.
25:2 Próbálj meg engem, Uram! és kisérts meg engem; * égesd veséimet és szivemet.
25:3 Mert a te irgalmasságod szemeim elõtt vagyon; * és gyönyörködöm igazságodban.
25:4 Nem ültem a hiúság gyülekezetében; * és a gonosztevõkkel nem járok.
25:5 Gyûlöltem a gonosztevõk gyülekezetét; * és az istentelenekkel nem ülök.
25:6 Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, * és körûlveszem, Uram! a te oltárodat.
25:7 Hogy halljam a dicséret szózatát, * és elbeszéljem minden csodádat.
25:8 Uram! szeretem a te házad ékességét, * és a te dicsõséged lakhelyét.
25:9 Isten! ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, * és a vérszopó férfiakkal életemet,
25:10 Kiknek kezeikben gonoszság vagyon, * jobbkezök tele ajándékokkal.
25:11 Én pedig ártatlanságomban jártam; * válts meg engem, és irgalmazz nekem.
25:12 Az én lábam egyenesen állott; * a gyûlekezetekben áldalak téged, Uram!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * lapis revolutus est, ab ostio monumenti. Alleluia, allaluia.
|
V. Surrexit Dóminus de sepuchro, allelúia.
R. Qui pro nobis pependit in ligno, allelúia.
|
V. Surrexit Dominus de sepuchro. Alleluia
R. Qui pro nobis pependit in ligno. Alleluia
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
Incipit Epistola catholica beati Jacobi Apostoli.
Jas 1:1-6
1 Jacobus, Dei et Domini nostri Jesu Christi servus, duodecim tribubus, quae sunt in dispersione, salutem.
2 Omne gaudium existimate fratres mei, cum in tentationes varias incideritis:
3 Scientes quod probatio fidei vestrae patientiam operatur.
4 Patientia autem opus perfectum habet: ut sitis perfecti et integri in nullo deficientes.
5 Si quis autem vestrum indiget sapientia, postulet a Deo, qui dat omnibus affluenter, et non improperat: et dabitur ei.
6 Postulet autem in fide nihil haesitans: qui enim haesitat, similis est fluctui maris, qui a vento movetur et circumfertur:
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Si oblitus fuero tui, alleluia, obliviscatur mei dextera mea:
* Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
V. Super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus, cum recordaremur tui Sion.
R. Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Lesson from the letter of St James the Apostle
Jas 1:1-6
1 James the servant of God, and of our Lord Jesus Christ, to the twelve tribes which are scattered abroad, greeting.
2 My brethren, count it all joy, when you shall fall into divers temptations;
3 Knowing that the trying of your faith worketh patience.
4 And patience hath a perfect work; that you may be perfect and entire, failing in nothing.
5 But if any of you want wisdom, let him ask of God, who giveth to all men abundantly, and upbraideth not; and it shall be given him.
6 But let him ask in faith, nothing wavering.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. If I forget thee, Alleluia, let my right hand forget me.
* If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
V. By the rivers of Babylon there we sat down and wept, when we remembered thee, O Zion
R. If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Jas 1:6-11
6 Postulet autem in fide nihil haesitans: qui enim haesitat, similis est fluctui maris, qui a vento movetur et circumfertur:
7 Non ergo aestimet homo ille quod accipiat aliquid a Domino.
8 Vir duplex animo inconstans est in omnibus viis suis.
9 Glorietur autem frater humilis in exaltatione sua:
10 Dives autem in humilitate sua, quoniam sicut flos fœni transibit;
11 Exortus est enim sol cum ardore, et arefecit fœnum, et flos ejus decidit, et decor vultus ejus deperiit: ita et dives in itineribus suis marcescet.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Viderunt te aquae, Deus, viderunt te aquae, et timuerunt:
* Multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes, alleluia, alleluia, alleluia.
V. Illuxerunt coruscationes tuae orbi terrae: vidit et commota est terra.
R. Multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes, alleluia, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Jas 1:6-11
6 For he that wavereth is like a wave of the sea, which is moved and carried about by the wind. Therefore let not that man think that he shall receive any thing of the Lord.
8 A double minded man is inconstant in all his ways.
9 But let the brother of low condition glory in his exaltation:
10 And the rich, in his being low; because as the flower of the grass shall he pass away.
11 For the sun rose with a burning heat, and parched the grass, and the flower thereof fell off, and the beauty of the shape thereof perished: so also shall the rich man fade away in his ways
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The waters saw thee, O God, the waters saw thee and they were afraid.
* There was a noise as of many waters the clouds sent out a sound. Alleluia, Alleluia, Alleluia.
V. thy lightnings lightened the world the earth saw it and shook.
R. There was a noise as of many waters the clouds sent out a sound. Alleluia, Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Jas 1:12-16
12 Beatus vir qui suffert tentationem: quoniam cum probatus fuerit, accipiet coronam vitae, quam repromisit Deus diligentibus se.
13 Nemo cum tentatur, dicat quoniam a Deo tentatur: Deus enim intentator malorum est: ipse autem neminem tentat.
14 Unusquisque vero tentatur a concupiscentia sua abstractus, et illectus.
15 Deinde concupiscentia cum conceperit, parit peccatum: peccatum vero cum consummatum fuerit, generat mortem.
16 Nolite itaque errare, fratres mei dilectissimi.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Narrabo nomen tuum fratribus meis, alleluia:
* In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Confitebor tibi in populis Domine, et psalmum dicam tibi in Gentibus.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Jas 1:12-16
12 Blessed is the man that endureth temptation; for when he hath been proved, he shall receive a crown of life, which God hath promised to them that love him.
13 Let no man, when he is tempted, say that he is tempted by God. For God is not a tempter of evils, and he tempteth no man.
14 But every man is tempted by his own concupiscence, being drawn away and allured.
15 Then when concupiscence hath conceived, it bringeth forth sin. But sin, when it is completed, begetteth death.
16 Do not err, therefore, my dearest brethren
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will declare thy Name unto my brethren Alleluia.
* In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. I will praise thee, O Lord, among the people, and sing unto thee among the nations.
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
|
Nocturn II.
Ant. Allelúia, * quem quaesieris, múlier? allelúia: viventem cum mórtuis? Allelúia, allelúia.
Psalmus 26 [7]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:2 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:3 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:4 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:5 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:6 Si exsúrgat advérsum me prælium, * in hoc ego sperábo.
26:6 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:6 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:6 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:10 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:11 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:12 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:13 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:14 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluia, * quem quesieris, mulier? alleluia: viventem cum mortuis? Alleluia, alleluia.
|
Psalmus 27 [8]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:4 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:5 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:6 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:7 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum ejus * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:8 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:9 Dóminus adjútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adjútus sum.
27:10 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:11 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:12 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 28 [9]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus majestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:8 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo ejus omnes dicent glóriam.
28:9 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:10 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 28 [9]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai! * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsõséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsõséget; * imádjátok az Urat az õ szent tornáczában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene * mennydörög; az Úr a sok viz fölött.
28:4 Az Úr szava erõben, * az Úr szava dicsõségben jõ.
28:5 Az Úr szava összetöri a czedrusokat; * az Úr összetöri a Libanon czedrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvuak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tûz lángját. Az Úr szava megrendíti a pusztát; * és az Úr megmozdítja Kádesz pusztáját.
28:8 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sûrûket, * és az õ templomában mindnyájan dicsõséget mondanak.
28:9 Az Úr a vizözön felett uralkodik, és az Úr, * mint király, örökké fog ülni.
28:10 Az Úr erõt ad népének; * az Úr megáldja népét békeségben.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 29 [10]
29:1 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:2 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:3 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:4 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:5 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:9 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:10 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:11 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:12 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:13 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:14 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:15 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 29 [10]
29:1 Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
29:2 Uram, Istenem! * hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
29:3 Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menõk közõl.
29:4 Zengjetek az Úrnak ti õ szentei! * és áldjátok az õ szentsége emlékezetét.
29:5 Mert büntetés van boszankodásában, * és élet az õ jóakaratjában.
29:6 Este betér a sirás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bõvelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram! te jóvoltod szerint erõt adtál * dicsõségemnek.
29:9 De elfordítottad tõlem orczádat, * és megháborodtam.
29:10 Hozzád kiáltottam, Uram! * és Istenemnek könyörögtem.
29:11 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:12 Vajjon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetendi-e igazságodat?
29:13 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítõm lett.
29:14 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szõrzsákomat, és körûlvettél engem vígasággal,
29:15 Hogy énekeljen neked az én dicsõségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! * hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 30 [11]
30:1 In te, Dómine, sperávi non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me.
30:2 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:8 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:9 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:12 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:13 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:14 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:15 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:16 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:17 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:18 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:19 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:19 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus justum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:21 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:22 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:23 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:24 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:25 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Projéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:25 Ideo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:25 Dilígite Dóminum omnes sancti ejus: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 30 [11]
30:1 Tebenned bízom, Uram! ne szégyenûljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:2 Hajtsd hozzám füledet, siess, * hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erõsségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszesz engem a tõrbõl, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyûlölöd a hiúság * hiábavaló követõit;
30:8 én pedig az Úrban bíztam. Örvendezek * és vígadok a te irgalmasságodban;
30:9 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségbõl.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörûlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:12 Erõm az inségben elgyengûlt, * és csontjaim megrendûltek.
30:13 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, * és félelmévé ismerõimnek.
30:14 A kik láttak engem künn, futottak tõlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:15 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körûllakó szidalmazását hallottam;
30:16 Midõn egybegyûlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:17 Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: * Te vagy az én Istenem! kezeidben az én sorsom.
30:18 Ments meg engem ellenségeim kezébõl * és üldözõimtõl.
30:19 Világítson orczád a te szolgádra, * szabadíts meg engem irgalmad által.
30:19 Uram! ne szégyenûljek meg, mert segítségûl híttalak téged. * Szégyenûljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba;
30:19 Némúljanak meg a csalárd ajkak, * melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, * melyet föntartottál a téged félõknek;
30:21 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiai szine elõtt.
30:22 Elrejted õket orczád rejtekében az emberek * háborgatása elõl.
30:23 Megoltalmazod õket hajlékodban a nyelvek * ellenmondásától.
30:24 Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát * irántam az erõs városban.
30:25 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elõl.
30:25 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midõn hozzád kiáltottam.
30:25 Szeressétek az Urat, minden szentei! * mert igazságot keres az Úr, és bõségesen megfizet a kevélyen cselekvõknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erõsítsétek meg sziveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 31 [12]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu ejus dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et injustítiam meam non abscóndi.
31:6 Dixi: Confitébor advérsum me injustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:7 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:8 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:9 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:10 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:11 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:12 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:13 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:14 Lætámini in Dómino et exsultáte, justi, * et gloriámini, omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * quem quaesieris, múlier? allelúia: viventem cum mórtuis? Allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 31 [12]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bûneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számitja be a bûnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, * megavúltak csontjaim egésznapi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midõn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:6 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bûnöm istentelenségét.
31:7 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas idõben;
31:8 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:9 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körûlvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezõktõl.
31:10 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:11 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmök.
31:12 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:13 Sok a bûnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körûl.
31:14 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szivûek!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia, * quem quesieris, mulier? alleluia: viventem cum mortuis? Alleluia, alleluia.
|
V. Surrexit Dóminus vere. Allelúia.
R. Et appáruit Simóni. Allelúia.
|
V. Surrexit Dominus vere. Alleluia
R. Et apparuit Simoni. Alleluia
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Ex Tractatu S. Cypriani Episcopi et Martyris de bono patientiae.
Sermone 3. initio.
De patientia locuturus, fratres dilectissimi, et utilitates ejus et commoda praedicaturus, unde potius incipiam, quam quod nunc quoque ad audientiam, vestram patientiam video esse necessariam: ut nec hoc ipsum, quod auditis et discitis, sine patientia facere possitis? Tunc enim demum sermo et ratio salutaris efficaciter discitur, si patienter, quod dicitur, audiatur. Nec invenio, fratres dilectissimi, inter ceteras caelestis disciplinae vias, quibus ad consequenda divinitus praemia spei ac fidei nostrae secta dirigitur, quid magis sit vel utilius ad vitam, vel majus ad gloriam, quam ut qui praeceptis Dominicis obsequio timoris ac devotionis innitimur, patientiam maxime tota observatione tueamur. Hanc se sectari philosophi quoque profitentur: sed tam illic patientia falsa est, quam et falsa sapientia est. Unde enim vel sapiens esse, vel patiens possit, qui nec sapientiam, nec patientiam Dei novit?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In ecclesiis benedicite Deo, alleluia,
* Domino de fontibus Israël, alleluia, alleluia.
V. Psalmum dicite nomini ejus, date gloriam laudi ejus.
R. Domino de fontibus Israël, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
From the exposition of S. Cyprian Bishop and Martyr on the good of patience.
Sermone 3. initio.
In speaking of patience, beloved brethren, and in preaching on its benefits and advantages, how can I better begin than by pointing out the fact that now, just for you to listen to me, I see that patience is necessary, as you could not even do this, namely, listen and learn, without patience. For only then is the word of God and way of salvation
effectively learned, if one listens with patience to what is being said. Dearly beloved brethren, there are divers paths of heavenly wisdom, wherein we are invited to walk, if we would reach in the end the reward which God hath prepared to crown hope and faith but I find no path more useful to life - ward, nor more sure to glory -ward than this, that while we humbly strive, in all fear, and in all godliness, to obey the commandments of the Lord, we should set our chiefest guard in an unceasing watch over our patience. The philosophers also say that they take this path, but their patience is as much a sham as their wisdom is a cheat, for who can be wise or patient who knoweth nothing of God's wisdom or God's patience are the lives of servers and worshippers of God. Let it be ours, then, to show forth by spiritual watchfulness that patience which is a part of the teaching which we have learnt from heaven. Patience is one of His Own virtues whereof God hath made us partakers with Him our Great Head is the Captain of the patient, and it is through patience that He hath crowned Himself with glory and honour.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Bless ye God in the congregations Alleluia.
* Even the Lord, ye that are of the fountains of Israel Alleluia, Alleluia.
V. Sing forth the honour of His Name, make His praise glorious.
R. Even the Lord, ye that are of the fountains of Israel Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Nos autem, fratres dilectissimi, qui philosophi non verbis, sed factis sumus; nec vestitu sapientiam, sed veritate praeferimus: qui virtutum conscientiam magis quam jactantiam novimus: qui non loquimur magna, sed vivimus quasi servi et cultores Dei: patientiam, quam magisterus caelestibus discimus, obsequiis spiritalibus praebeamus. Est enim nobis cum Deo virtus ista communis: inde patientia incipit, inde claritas ejus et dignitas caput sumit. Origo et magnitudo patientiae Deo auctore procedit. Diligenda res homini, quae Deo cara est. Bonum quod amat, majestas divina commendat. Si Dominus nobis et Pater Deus est, sectemur patientiam domini pariter et patris: quia et servos oportet esse obsequentes, et filios non decet esse degeneres.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In toto corde meo, alleluia, exquisivi te, alleluia:
* Ne repellas me a mandatis tuis, alleluia, alleluia.
V. Benedictus es tu Domine, doce me justificationes tuas.
R. Ne repellas me a mandatis tuis, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
But as for us, dearly beloved brethren, we are the real philosophers, whose wisdom lieth not in words but in deeds, and is manifested not in dresses but in the truth. We are they whose knowledge hath the inward consciousness, not the idle boasting, of strength. We are not speakers of high-sounding words, but our lives. Yea, God is Himself the Source, the Fountain, and the Greatness of patience, and it behoveth man to love what is beloved of God. That good thing which he loveth is commended unto him of God's Majesty. If God be our Lord and Father, let us follow after the ensample of our Lord and Father's patience, since it is the duty of servants to be obedient, and of sons to be home-minded.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. With my whole heart Alleluia have I sought thee Alleluia.
* O let me not wander from thy commandments Alleluia, Alleluia.
V. Blessed art Thou, O Lord teach me thy statutes.
R. O let me not wander from thy commandments Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Patientia est, quae nos Deo et commendat et servat: ipsa est, quae iram temperat, quae linguam fraenat, quae mentem gubernat, pacem custodit, disciplinam regit, libidinis impetum frangit, tumoris violentiam comprimit, incendium simultatis exstinguit, coercet potentiam divitum, inopiam pauperum refovet, tuetur in virginibus beatam integritatem, in viduis laboriosam castitatem, in conjunctis et maritatis individuam caritatem: facit humiles in prosperis, in adversis fortes, contra injurias et contumelias mites: docet delinquentibus cito ignoscere; si ipse delinquas, diu et multum rogare: tentationes expugnat, persecutiones tolerat, passiones et martyria consummat Ipsa est, quae fidei nostrae fundamenta firmiter munit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Hymnum cantate nobis, alleluia:
* Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
V. Illic interrogaverunt nos, qui captivos duxerunt nos, verba cantionum.
R. Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
By our patience God draweth us toward Himself, and keepeth us His Own. Patience doth soothe anger, bridle the tongue, govern the mind, keep peace, set rules of self-control, break the onset of lust, still the swelling of temper, put out the fire begotten of hatred, make the rich meek, and relieve the need of the poor patience doth guard in virgins their blessed wholeness in widows, their careful purity in such as be married, their single-hearted love one toward the other. Patience doth teach such as be successful to be lowly-minded such as be unfortunate, to be brave and all to be gentle when they are wronged and insulted. Patience maketh a man soon to forgive them that trespass against him, and if he have trespassed against any, long and humbly to ask his pardon. Patience doth fight down temptations, bear persecution, and endure unto the end in suffering, and in uplifting of our testimony. Patience is the moat that guardeth the stout foundations of the castle of our faith.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Sing us a song Alleluia.
* How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
V. There they that carried us away captive required of us a song.
R. How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
|
Nocturn III.
Ant. Allelúia, allelúia.
Canticum Isaiae [13]
(Canticum Isaiae * Isa 63:1-5)
63:1 Quis est iste, qui venit de Edom, tinctis vestibus de Bosra? iste formosus in stola sua, gradiens in multitudine fortitudinis suae? Ego qui loquor justitiam, et propugnator sum ad salvandum.
63:2 Quare ergo rubrum est indumentum tuum, et vestimenta tua sicut calcantium in torculari?
63:3 Torcular calcavi solus, et de gentibus non est vir mecum; calcavi eos in furore meo, et conculcavi eos in ira mea: et aspersus est sanguis eorum super vestimenta mea, et omnia indumenta mea inquinavi.
63:4 Dies enim ultionis in corde meo; annus redemptionis meae venit.
63:5 Circumspexi, et non erat auxiliator; quaesivi, et non fuit qui adjuvaret: et salvavit mihi brachium meum, et indignatio mea ipsa auxiliata est mihi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Alleluia, alleluia.
Canticum Isaiae [13]
(Canticum Isaiae * Isa 63:1-5) *
63:1 Quis est iste, qui venit de Edom, tinctis vestibus de Bosra? iste formosus in stola sua, gradiens in multitudine fortitudinis suae? * Ego qui loquor justitiam, et propugnator sum ad salvandum.
63:2 Quare ergo rubrum est indumentum tuum, * et vestimenta tua sicut calcantium in torculari?
63:3 Torcular calcavi solus, et de gentibus non est vir mecum; calcavi eos in furore meo, et conculcavi eos in ira mea: * et aspersus est sanguis eorum super vestimenta mea, et omnia indumenta mea inquinavi.
63:4 Dies enim ultionis in corde meo; * annus redemptionis meae venit.
63:5 Circumspexi, et non erat auxiliator; quaesivi, et non fuit qui adjuvaret: * et salvavit mihi brachium meum, et indignatio mea ipsa auxiliata est mihi.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Canticum Osee [14]
(Canticum Osee * Osea 6:1-6)
6:1 In tribulatione sua mane consurgent ad me: Venite, et revertamur ad Dominum,
6:2 Quia ipse cepit, et sanabit nos; percutiet, et curabit nos.
6:3 Vivificabit nos post duos dies; in die tertia suscitabit nos, et vivemus in conspectu ejus. Sciemus, sequemurque ut cognoscamus Dominum: quasi diluculum praeparatus est egressus ejus, et veniet quasi imber nobis temporaneus et serotinus terrae.
6:4 Quid faciam tibi, Ephraim? quid faciam tibi, Juda? misericordia vestra quasi nubes matutina, et quasi ros mane pertransiens.
6:5 Propter hoc dolavi in prophetis; occidi eos in verbis oris mei: et judicia tua quasi lux egredientur.
6:6 Quia misericordiam volui, et non sacrificium; et scientiam Dei plus quam holocausta.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Canticum Osee [14]
(Canticum Osee * Osea 6:1-6) *
6:1 In tribulatione sua mane consurgent ad me: * Venite, et revertamur ad Dominum,
6:2 Quia ipse cepit, et sanabit nos; * percutiet, et curabit nos.
6:3 Vivificabit nos post duos dies; in die tertia suscitabit nos, et vivemus in conspectu ejus. Sciemus, sequemurque ut cognoscamus Dominum: * quasi diluculum praeparatus est egressus ejus, et veniet quasi imber nobis temporaneus et serotinus terrae.
6:4 Quid faciam tibi, Ephraim? quid faciam tibi, Juda? * misericordia vestra quasi nubes matutina, et quasi ros mane pertransiens.
6:5 Propter hoc dolavi in prophetis; occidi eos in verbis oris mei: * et judicia tua quasi lux egredientur.
6:6 Quia misericordiam volui, et non sacrificium; * et scientiam Dei plus quam holocausta.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Canticum Sophonee [15]
(Canticum Sophonee * Soph 3:8-13)
3:8 Quapropter exspecta me, dicit Dominus, in die resurrectionis meae in futurum: quia judicium meum ut congregem gentes, et colligam regna, et effundam super eos indignationem meam, omnem iram furoris mei: in igne enim zeli mei devorabitur omnis terra.
3:9 Quia tunc reddam populis labium electum, ut invocent omnes in nomine Domini, et serviant ei humero uno.
3:10 Ultra flumina Æthiopiae, inde supplices mei; filii dispersorum meorum deferent munus mihi.
3:11 In die illa non confunderis super cunctis adinventionibus tuis, quibus praevaricata es in me, quia tunc auferam de medio tui magniloquos superbiae tuae, et non adjicies exaltari amplius in monte sancto meo.
3:12 Et derelinquam in medio tui populum pauperem et egenum: et sperabunt in nomine Domini.
3:13 Reliquiae Israël non facient iniquitatem, nec loquentur mendacium, et non invenietur in ore eorum lingua dolosa, quoniam ipsi pascentur, et accubabunt, et non erit qui exterreat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, allelúia.
|
Canticum Sophonee [15]
(Canticum Sophonee * Soph 3:8-13) *
3:8 Quapropter exspecta me, dicit Dominus, in die resurrectionis meae in futurum: quia judicium meum ut congregem gentes, et colligam regna, et effundam super eos indignationem meam, omnem iram furoris mei: in igne enim zeli mei devorabitur omnis terra. 3:9 Quia tunc reddam populis labium electum, ut invocent omnes in nomine Domini, et serviant ei humero uno. 3:10 Ultra flumina Æthiopiae, inde supplices mei; filii dispersorum meorum deferent munus mihi. 3:11 In die illa non confunderis super cunctis adinventionibus tuis, quibus praevaricata es in me, quia tunc auferam de medio tui magniloquos superbiae tuae, et non adjicies exaltari amplius in monte sancto meo. 3:12 Et derelinquam in medio tui populum pauperem et egenum: et sperabunt in nomine Domini. 3: *13 Reliquiae Israël non facient iniquitatem, nec loquentur mendacium, et non invenietur in ore eorum lingua dolosa, quoniam ipsi pascentur, et accubabunt, et non erit qui exterreat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia, alleluia.
|
V. Gavisi sunt discipuli, allelúia.
R. Viso Dómino, allelúia.
|
V. Gavisi sunt discipuli. Alleluia
R. Viso Domino. Alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 16:5-14
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Vado ad eum qui misit me; et nemo ex vobis interrogat me, Quo vadis? Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tractatus 94. in Joannem, initio.
Cum Dominus Jesus praedixisset discipulis suis persecutiones, quas passuri erant post ejus abscessum, subjunxit atque ait: Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram: nunc autem vado ad eum, qui me misit. Ubi primum videndum est, utrum eis futuras non praedixerit ante passiones, Sed alii tres Evangelistae satis eum praedixisse ista demonstrant, antequam ventum esset ad cenam: qua peracta, secundum Joannem ista locutus est, ubi ait: Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Deus canticum novum cantabo tibi, alleluia:
* In psalterio decem chordarum psallam tibi, alleluia, alleluia.
V. Deus meus es tu, et confitebor tibi: Deus meus es tu, et exaltabo te.
R. In psalterio decem chordarum psallam tibi, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
From the Holy Gospel according to John
John 16:5-14
At that time Jesus said unto His disciples I go My way to Him That sent Me and none of you asketh Me Whither goest Thou And so on.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
94th Tract on John.
The Lord Jesus told His disciples what things they should suffer after that He was gone away from them, and then He said: "These things I said not unto you at the beginning, because I was with you ; but now I go My way to Him That sent Me." Let us first see whether it had been that He had not told them before this what they were to suffer in time coming. That He had done so amply before the night of the last Supper, is testified by the three first Evangelists, but it was when that Supper was ended that, according to John, He said : " These things I said not unto you at the beginning, because I was with you."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will sing a new song unto thee, O God Alleluia.
* Upon a psaltery of ten strings will I sing praises unto thee. Alleluia, Alleluia.
V. Thou art my God, and I will praise thee Thou art my God, and I will exalt thee.
R. Upon a psaltery of ten strings will I sing praises unto thee. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 8
An forte hinc ista solvitur quaestio, quia et illi eum narrant passioni proximum fuisse cum haec diceret? Non ergo ab initio, quando cum illis erat: quia jam discessurus, jamque ad Patrem perrecturus haec dixit. Et ideo etiam secundum illos Evangelistas verum est, quod hic dictum est: Haec autem vobis ab initio non dixi. Sed quid agimus de fide Evangelii secundum Matthaeum, qui haec eis a Domino non solum cum jam Pascha esset cum discipulis cenaturus, imminente passione, verum et ab initio denuntiata esse commemorat; ubi primum nominatim duodecim exprimentur Apostoli, et ad opera divina mittuntur?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Bonum est confiteri Domino, alleluia:
* Et psallere, alleluia.
V. In decachordo psalterio, cum cantico et cithara.
R. Et psallere, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et psallere, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 8
Are we then to try and loose the knot of this difficulty by asserting that, according to these three Evangelists, it was on the eve of the Passion, albeit before the Supper, that He had said these things unto them, and therefore not at the beginning, when He was with them, but when He was about to leave them, and go His way to the Father And in this way we might reconcile the truthfulness of what this Evangelist saith here "These things I said not unto you at the beginning" with the truthfulness of the! other three. But this explanation is rendered impossible by the Gospel according to Matthew, who telleth us how that the Lord spake to His Apostles concerning their sufferings to come, not only when He was on the point of eating the Passover with them, but at the very beginning, when the names of the twelve are first given, and they were sent forth to do the work of God. Matth. x. 17-42.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. It is a good thing to give thanks unto the Lord Alleluia
* And to sing praises Alleluia.
V. Upon an instrument of ten strings, upon the harp with a solemn sound.
R. And to sing praises Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And to sing praises Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Quid sibi ergo vult, quod hic ait: Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram: nisi quia ea, quae hic dicit de Spiritu sancto, quod sit venturus ad eos, et testimonium perhibiturus, quando mala illa passuri sunt, haec ab initio eis non dixit, quia cum ipsis erat? Consolator ergo ille, vel advocatus, (utrumque enim interpretatur, quod est Graece Paraclitus) Christo abscedente fuerat necessarius: et ideo de illo non dixerat ab initio, quando cum illis erat, quia ejus praesentia consolabantur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Deduc me in sémitam mandatórum tuórum: alleluia, quoniam ipsam vólui. Alleluia
* Inclína cor meum in testimónia tua. Alleluia
V. Averte oculos meos, ne videant vanitatem; in via tua vivifica me.
R. Inclína cor meum in testimónia tua. Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Inclína cor meum in testimónia tua. Alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
It would seem then that when He said: "These things I said not unto you at the beginning, because I was with you," He meant by " these things," not the sufferings which they were to bear for His sake, but His promise of the Comforter Who should come to them, and testify while they suffered, (xv. 26, 27.) This Comforter then, or Advocate, (for the Greek word " Parakletos " will bear either interpretation,) would be needful to them when they saw Christ no more, and therefore it was that Christ spoke not of Him " at the beginning " (of the Gospel Dispensation) while He Himself " was with " His disciples, because His visible Presence was then their sufficient Comfort.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Make me to go in the path of thy commandments, alleluia, for therein is my desire, alleluia.
* Incline my heart unto thy testimonies, alleluia, alleluia, alleluia.
V. O turn away mine eyes lest they behold vanity, and quicken thou me in thy way.
R. Incline my heart unto thy testimonies, alleluia, alleluia, alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Incline my heart unto thy testimonies, alleluia, alleluia, alleluia.
|
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Sequentia Sancti Evangelii secundum Joannem
John 16:5-14
16:5 Haec autem vobis ab initio non dixi, quia vobiscum eram. Et nunc vado ad eum qui misit me; et nemo ex vobis interrogat me: Quo vadis?
16:6 Sed quia haec locutus sum vobis, tristitia implevit cor vestrum.
16:7 Sed ego veritatem dico vobis: expedit vobis ut ego vadam: si enim non abiero, Paraclitus non veniet ad vos; si autem abiero, mittam eum ad vos.
16:8 Et cum venerit ille, arguet mundum de peccato, et de justitia, et de judicio.
16:9 De peccato quidem, quia non crediderunt in me.
16:10 De justitia vero, quia ad Patrem vado, et jam non videbitis me.
16:11 De judicio autem, quia princeps hujus mundi jam judicatus est.
16:12 Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo.
16:13 Cum autem venerit ille Spiritus veritatis, docebit vos omnem veritatem: non enim loquetur a semetipso, sed quaecumque audiet loquetur, et quae ventura sunt annuntiabit vobis.
16:14 Ille me clarificabit, quia de meo accipiet, et annuntiabit vobis.
Te décet laus, ✝ te decet hymnus: tibi glória Deo Patri, et Fílio, cum Spíritu Sancto in sǽcula seculórum. Amen.
|
Continuation of the Holy Gospel according to John
John 16:5-14
16:5 But I told you not these things from the beginning, because I was with you. And now I go to him that sent me, and none of you asketh me: Whither goest thou?
16:6 But because I have spoken these things to you, sorrow hath filled your heart.
16:7 But I tell you the truth: it is expedient to you that I go: for if I go not, the Paraclete will not come to you; but if I go, I will send him to you.
16:8 And when he is come, he will convince the world of sin, and of justice, and of judgment.
16:9 Of sin: because they believed not in me.
16:10 And of justice: because I go to the Father; and you shall see me no longer.
16:11 And of judgment: because the prince of this world is already judged.
16:12 I have yet many things to say to you: but you cannot bear them now.
16:13 But when he, the Spirit of truth, is come, he will teach you all truth. For he shall not speak of himself; but what things soever he shall hear, he shall speak; and the things that are to come, he shall shew you.
16:14 He shall glorify me; because he shall receive of mine, and shall shew it to you.
Thou art worthy of praise, thou art worthy of hymns, to Thee be glory: to God the Father and the Son with the Holy Ghost, world without end. Amen
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui fidelium mentes unius efficis voluntatis: da populis tuis id amare quod praecipis, id desiderare quod promittis; ut inter mundanas varietates ibi nostra fixa sint corda, ubi vera sunt gaudia.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, of Whom it cometh that the minds of thy faithful people be all of one will, grant unto the same thy people that they may love the thing which Thou commandest, and desire that which Thou dost promise, that so, amid the sundry and manifold changes of the world, our hearts may surely there be fixed, where true joys are to be found.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|