|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban. * Alleluia.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Deus tuorum militum
Sors, et corona, praemium,
Laudes canentes Martyris
Absolve nexu criminis.
Hic nempe mundi gaudia,
Et blanda fraudum pabula
Imbuta felle deputans,
Pervenit ad caelestia.
Poenas cucurrit fortiter,
Et sustulit viriliter,
Fundensque pro te sanguinem,
Aeterna dona possidet.
Ob hoc precatu supplici
Te poscimus, piissime;
In hoc triumpho Martyris
Dimitte noxam servulis.
Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Isten, jutalma, otthona
Katonáidnak s korona:
Kik áldjuk mártírod nevét,
Oldd meg bûneink kötelét.
Látta világ örömeit,
Ártó hízelkedéseit,
Tudta: epével teljesek,
S égre irányzá lépteit.
Megállta a gyötrelmeket,
Férfiú-mód vitézkedett.
Vérét ontotta Istenért:
Jutalma örökkévaló.
Azért, ó legkegyelmesebb,
Könyörgünk alázatosan:
Ezen a gyôzelmes napon
Könyörülj rossz szolgáidon.
Dícsérjük az örök Atyát,
Dícsérjük egyszülött Fiát,
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 13 [1]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
13:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:5 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:6 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:7 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:8 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:9 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:10 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:11 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Zsoltár 13 [1]
13:1 Mondá az esztelen szivében: * Nincs Isten!
13:2 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Az Úr mennybõl néz az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes vagy Istent keresõ.
13:4 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:5 Nyilt sír az õ torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:6 Szájok tele átokkal és keserûséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:7 Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik elõtt.
13:8 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:9 Az Urat nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:10 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; * a szûkölködõ tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az õ reménysége.
13:11 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örûlni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:4 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:5 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:6 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:7 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? * vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szivében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:4 és felebarátjának roszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:5 Ki elõtt semmivé lett a gonosztevõ, * de ki az istenfélõket dicsõiti;
14:6 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:7 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 16 [3]
16:1 Exáudi, Dómine, justítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:2 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:3 De vultu tuo judícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:4 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:5 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:6 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:7 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:8 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:9 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:10 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:11 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:12 Projiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:13 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:14 Exsúrge, Dómine, prævéni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:15 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:16 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:17 Ego autem in justítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 16 [3]
16:1 Hallgasd meg, Uram! * igazságomat, figyelmezz könyörgésemre.
16:2 Vedd füleidbe imádságomat az álnokság * nélküli ajkakból.
16:3 Tõled jõjön itéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:4 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tûzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:5 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:6 Erõsítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:7 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:8 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:9 A jobbod ellen állóktól õrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:10 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak.
16:11 Ellenségeim körûlvették lelkemet, bezárták szívöket; * szájok kevélységet szólott.
16:12 Megvetvén engem, most körûlvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:13 Körûlfogtak engem, mint a ragadományra készûlt oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:14 Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg õt; * ragadd ki lelkemet az istentelentõl, a te kezed ellenségeitõl.
16:15 Uram! a kevesektõl a földön válaszd el õket életökben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasok;
16:16 Bõvelkednek magzatokkal, s a mijök * fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:17 Én pedig igazságban jelenek meg színed elõtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsõséged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
V. Deus regeneravit nos in spem vivam, allelúia.
R. Per resurrectiónem Jesu Christi ex mórtuis, allelúia.
|
V. Az Úr megujít minket élõ reménnyel, alleluia.
R. Krisztus halottaiból való feltámadása által, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Epistola beati Jacobi Apostoli.
Jas 1:17-20
17 Omne datum optimum, et omne donum perfectum desursum est, descendens a Patre luminum, apud quem non est transmutatio, nec vicissitudinis obumbratio.
18 Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturae ejus.
19 Scitis, fratres mei dilectissimi. Sit autem omnis homo velox ad audiendum: tardus autem ad loquendum, et tardus ad iram.
20 Ira enim viri justitiam Dei non operatur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Dicant nunc, qui redempti sunt, alleluia,
* A Domino, alleluia, alleluia.
V. Quos redemit de manu inimici, et de regionibus congregavit eos.
R. A Domino, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Szent Jakab Apostol leveléböl
Jas 1:17-20
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
18 Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
19 Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20 Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten elõtt igazságos.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Let now the redeemed of the Lord Alleluia
* Say Alleluia, Alleluia, Alleluia.
V. Let them whom He hath redeemed from the hand of the enemy, and gathered them out of the lands.
R. Say Alleluia, Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Jas 1:21-24
21 Propter quod abjicientes omnem immunditiam, et abundantiam malitiae, in mansuetudine suscipite insitum verbum, quod potest salvare animas vestras.
22 Estote autem factores verbi, et non auditores tantum: fallentes vosmetipsos.
23 Quia si quis auditor est verbi, et non factor, hic comparabitur viro consideranti vultum nativitatis suae in speculo:
24 Consideravit enim se, et abiit, et statim oblitus est qualis fuerit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Cantate Domino, alleluia:
* Psalmum dicite ei, alleluia.
V. Afferte Domino gloriam et honorem, afferte Domino gloriam nomini ejus.
R. Psalmum dicite ei, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Jas 1:21-24
21 Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
22 A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
23 Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.
24 Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O sing unto the Lord. Alleluia.
* Sing unto Him. Alleluia.
V. Give unto the Lord glory and honour, give unto the Lord the glory due unto His Name.
R. Sing unto Him. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Jas 1:25-27
25 Qui autem perspexerit in legem perfectam libertatis, et permanserit in ea, non auditor obliviosus factus, sed factor operis: hic beatus in facto suo erit.
26 Si quis autem putat se religiosum esse, non refrenans linguam suam, sed seducens cor suum, hujus vana est religio.
27 Religio munda et immaculata apud Deum et Patrem, haec est: Visitare pupillos et viduas in tribulatione eorum, et immaculatum se custodire ab hoc saeculo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Narrabo nomen tuum fratribus meis, alleluia:
* In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Confitebor tibi in populis Domine, et psalmum dicam tibi in Gentibus.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Jas 1:25-27
25 Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.
26 Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.
27 Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétõl.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will declare thy Name unto my brethren Alleluia.
* In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. I will praise thee, O Lord, among the people, and sing unto thee among the nations.
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 17(1-16) [4]
17:1 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:2 Deus meus adjútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:8 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu ejus, introívit in aures ejus.
17:9 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:10 Ascéndit fumus in ira ejus: et ignis a fácie ejus exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:11 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus ejus.
17:12 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:13 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu ejus tabernáculum ejus: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:14 Præ fulgóre in conspéctu ejus nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:15 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:16 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
|
Psalmus 17(17-35) [5]
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia judícia ejus in conspéctu meo: * et justítias ejus non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum ejus.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via ejus: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prælium: * et posuísti, ut arcum æreum, bráchia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 17(17-35) [5]
17:17 Elküldött a magasból, és felvõn engem, * és felvona engem a sok vízbõl.
17:18 Megmentett engem igen erõs elleneimtõl, és azoktól, kik engem gyülöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelõztek nyomorúságom napján; * és az Úr lõn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megõriztem az Úr útait, * és istentelenûl nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden itélete szemem elõtt vagyon, * és az õ igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek elõtte, * és õrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az õ szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszesz, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszesz.
17:27 A választottal választott leszesz, * és az elvetemûlttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram! megvilágosítod szövétnekemet; én Istenem! * világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettõl, * és Istenemmel átmegyek a kõfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertõzetlen; az Úr beszédei tûzzel megpróbáltattak; * õ minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivûl? * vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kivûl?
17:33 Isten az, ki körûlvett engem erõsséggel, * és feddhetlenné tette útamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harczra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a réz-ijat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 17(36-51) [6]
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:37 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:38 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:39 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:40 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:41 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:42 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:43 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:44 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:45 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:46 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:47 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:48 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:49 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:50 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:51 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis ejus, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini ejus usque in sæculum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 17(36-51) [6]
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:37 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:38 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erõtlenedtek el lábaim.
17:39 Üzõbe veszem ellenségeimet, és megfogom õket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:40 Összetöröm õket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:41 Felöveztél engem erõsséggel a harczra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:42 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyülölõimet elvesztetted.
17:43 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , és nem * hallgatta meg õket.
17:44 És összetöröm õket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utczák sarát eltiprom õket.
17:45 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:46 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:47 Az idegen fiak hazudtak nekem, az idegen fiak megrögzöttek, * és elsántikáltak ösvényeikrõl.
17:48 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadúlásom Istene.
17:49 Isten! ki boszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtõl;
17:50 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:51 Azért hálát adok neked, Uram! * a népek között, és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az õ királya szabadúlását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az õ ivadékával mind örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
V. Deus suscitávit Christum a mórtuis, allelúia.
R. Ut fides nostra et spes esset in Deo, allelúia.
|
V. Isten feltámasztotta Krisztust halottaiból, alleluia.
R. Hogy hitünk és reményünk Istenben legyen, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Stanislaus Polonus, apud Cracoviam nobili genere natus, et piis parentibus, qui antea per annos triginta steriles, illum a Deo precibus impetrarunt, ab ineunte aetate futurae sanctitatis specimen dedit. Adolescens bonis artibus operam navavit, multumque in sacra canonum et theologiae doctrina profecit: parentibus mortuis, amplum patrimonium pauperibus distribuit, vitae monasticae desiderio. Sed Dei providentia canonicus Cracoviensis, et concionator factus a Lamperto episcopo, in ejus postea locum, quamvis invitus, sufficitur. Quo in munere, omnium pastoralium virtutum laude, et praecipue misericordia in pauperes enituit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Lux perpetua lucebit Sanctis tuis Domine,
* Et aeternitas temporum, alleluia, alleluia.
V. Laetitia sempiterna erit super capita eorum: gaudium et exsultationem obtinebunt.
R. Et aeternitas temporum, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
This Stanislaw was a Pole. He was born of a noble family, (on the 26th day of July, in the year of our Lord 1030,) at Szcrepanow, in the diocese of Crakow. His godly parents, who had been childless for thirty years, obtained him from God by prayer, and from his earliest years he gave token of the holiness of life which afterwards marked him. When he was a young man he applied himself heartily to all useful learning, and was deeply read in the sacred teaching of the Canons and of Theological science. After the death of his parents he inherited great possessions, but he sold them, and distributed the price to the poor, purposing himself to become a monk. However, by the Providence of God, Lampert, Bishop of Crakow, named him Canon of the Cathedral Church of that diocese, and Preacher in the same and afterwards, in 1072, he was elected, against his own will, to succeed to Lampert's place. In this office he was a bright and shining light of all virtues that become a shepherd of souls, especially of tenderness toward the poor.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The everlasting light shall shine upon thy Saints, O Lord.
* Even unto everlasting. Alleluia.
V. Everlasting joy upon their heads they shall obtain joy and gladness.
R. Even unto everlasting. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Erat tum Poloniae rex Boleslaus, quem graviter offendit, quod illius notam libidinem publice arguebat. Quare in solemni regni conventu Stanislaum per calumniam in judicium coram se vocari curat, tamquam pagum occuparet, quem Ecclesiae suae nomine coemerat. Quod cum neque tabulis probare posset, et testes veritatem dicere timerent, spondet episcopus, se Petrum pagi venditorem, qui triennio ante obierat, intra dies tres in judicium adducturum. Conditione cum risu accepta, vir Dei toto triduo jejuniis et orationi incumbit: ipso sponsidnis die, post oblatum Missae sacrificium, Petrum e sepulcro surgere jubet: qui statim redivivus, episcopum ad regium tribunal euntem sequitur, ibique rege et ceteris stupore attonitis, de agro a se vendito, et pretio rite sibi ab episcopo persoluto, testimonium dicit, atque iterum in Domino obdormivit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In servis suis, alleluia,
* Consolabitur Deus, alleluia.
V. Judicabit Dominus populum suum, et in servis suis.
R. Consolabitur Deus, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
AT that time Boleslaw II. was King of Poland, and him Stanislaw grievously offended, because he openly rebuked him for his shameless lust. Wherefore, in a solemn Parliament of his kingdom, he made Stanislaw to be brought before him on a false accusation of having taken wrongfully a certain village, which he had bought in the name of his Church. The Bishop could not rebut this charge by documents, and the witnesses were in too great fear to speak the truth. Stanislaw therefore said that in three days he would produce before the judgment-seat one Peter, from whom he had bought the village, and who had been dead three years. His enemies laughed thereat, and closed with his proposal, and the man of God gave himself up to fasting and prayer for three days. On the day which he had promised, after he had offered up the Holy Sacrifice of the Mass, he commanded Peter to rise from the grave. Peter then immediately came to life, arose, and followed Stanislaw to the King's judgment-seat, where before the King and all others, who were struck dumb with amazement, he bore witness of the sale of the village, and the honest payment of the price by the Bishop, and then again fell asleep in the Lord.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. God will comfort Alleluia
* His servants. Alleluia, Alleluia.
V. The Lord will judge His people, and will comfort
R. His servants. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
At Bolesimum, frustra saepe admonitum, Stanislaus tandem a fidelium communione removet. Ille iracundia furens, milites in ecclesiam immittit, ut sanctum episcopum confodiant: qui ter conati, occulta vi tertio divinitus sunt depulsi. Postremo impius rex sacerdotem Dei, hostiam immaculatam ad altare offerentem, sua manu obtruncat: corpus membratim concisum et per agros projectum, aquilae a feris mirabiliter defendunt. Mox canonici Cracovienses sparsa membra, nocturni de caelo splendoris indicio colligunt, et suis locis apte disponunt: quae subito ita inter se copulata sunt, ut nulla vulnerum vestigia exstarent. Multis praeterea miraculis servi sui sanctitatem Deus declaravit post ejus mortem; quibus permotus Innocentius quartus Summus Pontifex, illum in sanctorum numerum retulit. Clemens vero octavus, Pontifex Maximus, sancti Stanislai festo die in Romanum Breviarium relato, gloriosi Martyris memoriam duplici Officio ubique celebrari jussit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Filiae Jerusalem, venite et videte Martyres cum coronis, quibus coronavit eos Dominus
* In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
V. Quoniam confortavit seras portarum tuarum, benedixit filios tuos in te.
R. In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Stanislaw often rebuked Boleslaw, but when he found it was in vain, he at last cut him off from the communion of Christ's faithful people. Thereupon Boleslaw became frenzied with rage, and on the 8th of May, in the year 1079, sent soldiers to the Church to murder the holy Bishop. This they thrice essayed to do, but God was pleased that they should be held back by some unseen power. In the end, the ungodly King with his own hand cut off the head of the Priest of God as he was standing at the Altar offering up the Sacrifice without spot. His body was hewn into pieces and strewn about the fields, but the eagles strangely kept the beasts of prey off it. The Canons of the Cathedral of Crakow soon gathered together the mutilated and scattered limbs, which they were enabled to see by a lightness which overspread the sky at night and they fitted them together, each into his place. The reliques immediately so joined themselves one to the other, that no marks of wounds remained. Moreover, God was pleased to manifest the holiness of His servant by many wonders after his death, by the which being moved, Pope Innocent IV. added his name to those of the Saints, and the Supreme Pontiff Clement VIII. gave his Feast a place in the Service Book of the Church of Rome, commanding that the memory of so glorious a Martyr should be everywhere celebrated under the Double rite.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Come forth, O ye daughters of Jerusalem, and behold the Martyrs with the crowns wherewith the Lord crowned them
* In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
V. For He hath strengthtened the bars of thy gates He hath blessed thy children within thee.
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
|
Nocturn III.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 19 [7]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Zsoltár 19 [7]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 20 [8]
20:1 Dómine in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:2 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:3 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:4 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sæculum, et in sæculum sæculi.
20:5 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:6 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sæculum sæculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:7 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:8 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:9 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:10 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:11 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:12 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:13 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 20 [8]
20:1 Uram! a te erõdben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:2 Szive kivánságát megadtad neki, * és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tõle.
20:3 Mert megelõzted õt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakõbõl.
20:4 Életet kért tõled, és napok hosszaságát adtad neki * örökké, és mindörökön örökké.
20:5 Nagy az õ dicsõsége a te szabadításodban; * dicsõséget és nagy ékességet teszesz rája.
20:6 Mert áldássá teszed õt mindörökön örökké; * megvigasztalod õt a te szined örömével.
20:7 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:8 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
20:9 Hasonlókká teszed õket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja õket haragjában, és tûz emészti meg õket.
20:10 Gyümölcsüket a földrõl elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közõl.
20:11 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:12 Mert hátat fordítani kényszeríted õket, * orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:13 Magasztaltassál föl, Uram! * a te erõdben, hogy énekeljük és zengjük erõdet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 29 [9]
29:1 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:2 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:3 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:4 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:5 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:9 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:10 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:11 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:12 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:13 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:14 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:15 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 29 [9]
29:1 Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
29:2 Uram, Istenem! * hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
29:3 Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menõk közõl.
29:4 Zengjetek az Úrnak ti õ szentei! * és áldjátok az õ szentsége emlékezetét.
29:5 Mert büntetés van boszankodásában, * és élet az õ jóakaratjában.
29:6 Este betér a sirás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bõvelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram! te jóvoltod szerint erõt adtál * dicsõségemnek.
29:9 De elfordítottad tõlem orczádat, * és megháborodtam.
29:10 Hozzád kiáltottam, Uram! * és Istenemnek könyörögtem.
29:11 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:12 Vajjon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetendi-e igazságodat?
29:13 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítõm lett.
29:14 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szõrzsákomat, és körûlvettél engem vígasággal,
29:15 Hogy énekeljen neked az én dicsõségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! * hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
V. Deus et Dóminum suscitávit, allelúia.
R. Et nos suscitábit per virtútem suam, allelúia.
|
V. Isten az Urat támasztotta fel, alleluia.
R. És minket is feltámaszt hatalmával, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 15:1-7
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Ego sum vitis vera: et Pater meus agricola est. Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tract. 80. in Joannem.
Iste locus evangelicus, fratres, ubi se dicit Dominus vitem, et discipulos suos palmites, secundum hoc dicit, quod est caput Ecclesiae, nosque membra ejus. mediator Dei et hominum, homo Christus Jesus. Unius quippe naturae sunt vitis et palmites. Propter quod cum esset Deus, cujus naturae non sumus, factus est homo, ut in illo esset vitis humana natura, cujus et nos homines palmites esse possemus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego sum vitis vera, et vos palmites:
* Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, alleluia, alleluia.
V. Sicut dilexit me Pater, et ego dilexi vos.
R. Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 15:1-7
1 Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõmûves. És így tovább.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
Tract 80, on John.
Dearly beloved brethren, this passage of the Gospel, wherein the Lord saith that He is the vine, and that His disciples are the branches, is to be taken in that sense wherein it is also said, that He is the Head of the Church, and that we are the members of Him Who is the Mediator between God and men, the man Christ Jesus. The vine and his branches are of one and the same nature. Therefore, seeing that He was God, of which nature we are not, He was made man, to the end that He might have in Himself this vine, that is, the manhood, whereof we men can be made branches.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I am the true vine, ye are the branches.
* He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluia, Alleluia.
V. As the Father hath loved me, so have I loved you.
R. He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Quid ergo est, Ego sum vitis vera? Numquid ut adderet, vera, hoc ad eam vitem retulit, unde ista similitudo translata est? Sic enim dicitur vitis per similitudinem, non per proprietatem: quemadmodum dicitur ovis, agnus, leo, petra, lapis angularis, et cetera hujusmodi, quae magis ipsa sunt vera, ex quibus ducuntur istae similitudines, non proprietates. Sed cum dicit, Ego sum vitis vera: ab illa se utique discernit, cui dicitur: Quomodo conversa es in amaritudinem vitis aliena? Nam quo pacto est vitis vera, quae exspectata est ut faceret uvam, fecit autem spinas?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Candidi facti sunt Nazaraei ejus, alleluia: splendorem Deo dederunt, alleluia:
* Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
V. Candidiores nive, nitidiores lacte, rubicundiores ebore antiquo, sapphiro pulchriores.
R. Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
Saith He "I am the true vine"? As touching this word "true," hath He not here regard to that other parable of a vine, the like figure whereto He doth here apply to Himself? Here is He called a vine, not plainly, but in parable, as also He is called elsewhere a sheep, a lamb, a lion, a rock, a corner-stone, and other things of the like kind. But these things are in themselves that which they seem to be, albeit He is called by their names, not plainly, but in a parable, and herein are they different from that vine, whereof in this place He taketh on Him the name. For when He saith "I am the true vine," doth He not make distinction between Himself, and that which indeed seemed to be a vine, but to which it is said " How art thou turned into the degenerate plant of a strange vine unto Me?" For by what title shall that plant be called other than a false vine, whereto they looked that she should bring forth grapes, and she brought forth thorns
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Her Nazarites are become pure, Alleluia they reflect the glory of God, Alleluia.
* They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
V. They are purer than snow, they are whiter than milk, they are more ruddy in body than coral, their polishing is of sapphire.
R. They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Ego sum, inquit, vitis vera: et Pater meus agricola est. Numquid unum sunt agricola et vitis? Secundum hoc ergo vitis Christus, secundum quod ait: Pater major me est. Secundum autem id, quod ait: Ego, et Pater unum sumus; et ipse agricola est: nec talis, quales sunt, qui extrinsecus operando exhibent ministerium: sed talis, ut det etiam intrinsecus incrementum. Nam neque qui plantat est aliquid, neque qui rigat: sed, qui incrementum dat, Deus. Sed utique Deus est Christus, quia Deus erat Verbum: unde ipse, et Pater unum sunt. Et, si Verbum caro factum est, quod non erat, manet quod erat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Jesus saith " I am the true vine, and My Father is the husbandman." Is the vine one with the husbandman These words then are to be taken in that sense wherein He also saith " My Father is greater than I." But again, in regard to those words " I and the Father are one," and again " and My Father is the husbandman," we understand that They are not the vine and the husbandman, after the manner of a vine, and the husbandman that from without doth care for and keep it, but after the manner of a vine and Him That from within doth make it to bring forth fruit. For "neither is he that planteth anything, neither he that watereth but God that giveth the increase." But Christ is God, for "the Word was God." Therefore He and the Father are one and, albeit "the Word was made flesh," which, before, He was not, He ceased not to be still That Which He was.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, pro cujus honore gloriosus Pontifex Stanislaus gladiis impiorum occubuit: praesta quaesumus; ut omnes qui ejus implorant auxilium, petitionis suae salutarem consequantur effectum.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, for Whose glory the noble Bishop Stanislaw fell by the swords of sinful men, grant, we beseech thee, that all whosoever ask his help, may find such answer to their petition as may profit them to the everlasting salvation of their souls.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |