|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. alleluia.
Ant. Örvendjenek a szentek az Úrban * alleluia.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Christo profusum sanguinem,
Et Martyrum victorias,
Dignamque caelo lauream
Laetis sequamur vocibus.
Terrore victo saeculi,
Poenisque spretis corporis,
Mortis sacrae compendio
Vitam beatam possident.
Traduntur igni Martyres,
Et bestiarum dentibus:
Armata saevit ungulis
Tortoris insani manus.
Nudata pendent viscera,
Sanguis sacratus funditur:
Sed permanent immobiles
Vitae perennis gratia.
Te nunc Redemptor quaesumus,
Ut martyrum consortio
Jungas precantes servulos
In sempiterna saecula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Krisztus kiontott vére
A mártirok gyõzedelme
Kiérdelemte a babért
Örvendve járjuk útjukat.
Világ félelmén gyôztek ôk,
A testi kínzást megvetôk,
S a szent halál jutalmaúl
A boldog élet már övék.
Vadak foga elé vetik,
S máglyára a mártírokat,
Ôrjöngô hóhérok keze
Fogókkal tépi húsukat.
Megmeztelenül belsejük,
Patakban foly a drága vér,
De rendületlenül állnak ôk:
Öröklét ád erôt nekik.
Kérünk, Megváltó, tégedet,
Emeld a vértanúk közé
Könyörgô kis szolgáidat
Mind az örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Alleluia
Psalmus 97 [1]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:2 Salvávit sibi déxtera ejus: * et bráchium sanctum ejus.
97:3 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit justítiam suam.
97:4 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:5 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:6 Jubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:7 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:8 Jubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo ejus: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:9 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit judicáre terram.
97:10 Judicábit orbem terrárum in justítia, * et pópulos in æquitáte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Alleluia
Zsoltár 97 [1]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda-dolgokat cselekedett.
97:2 Megsegítette õt jobbja * és az õ szent karja.
97:3 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe elõtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:4 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:5 A föld minden határa látja a mi Istenünk * szabadítását.
97:6 Örvendezzetek az Istennek, minden föld! * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:7 Zengjetek az Úrnak czitarán, czitarával, * és zsoltárszóval harsona-zengés és kürthangok között.
97:8 Örvendezzetek az Úr, a király színe elõtt. Indúljon meg a tenger, és mi azt betölti; * a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:9 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe elõtt; * mert eljõ a földet itélni.
97:10 Megitéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 98 [2]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis judícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * judícium et justítiam in Jacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum ejus: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus ejus: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen ejus:
98:7 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:8 Custodiébant testimónia ejus, * et præcéptum quod dedit illis.
98:9 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:10 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto ejus: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 98 [2]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ûl, rémûljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szeretõ király hatalmának.
98:4 Te szerzesz törvényt, * itéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és borúljatok le lábai zsámolya elõtt, * mert õ szent.
98:6 Mózes és Áron az õ papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségûl híják az õ nevét,
98:7 Segítségûl hítták az Urat, és meghallgatta õket, * a felhõ-oszlopból szólt hozzájok;
98:8 õk megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:9 Urunk Istenünk! te meghallgattad õket; * Isten! te kegyelmes voltál hozzájok, és megboszúltál minden törekvést ellenök.
98:10 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és imádjátok az õ szent hegyén; * mert szent a mi Urunk Istenünk.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 91 [3]
91:1 Bonum est confitéri Dómino: * et psállere nómini tuo, Altíssime.
91:2 Ad annuntiándum mane misericórdiam tuam: * et veritátem tuam per noctem.
91:3 In decachórdo, psaltério: * cum cántico, in cíthara.
91:4 Quia delectásti me, Dómine, in factúra tua: * et in opéribus mánuum tuárum exsultábo.
91:5 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * nimis profúndæ factæ sunt cogitatiónes tuæ.
91:6 Vir insípiens non cognóscet: * et stultus non intélliget hæc.
91:7 Cum exórti fúerint peccatóres sicut foenum: * et apparúerint omnes, qui operántur iniquitátem:
91:8 Ut intéreant in sæculum sæculi: * tu autem Altíssimus in ætérnum, Dómine.
91:9 Quóniam ecce inimíci tui, Dómine, quóniam ecce inimíci tui períbunt: * et dispergéntur omnes, qui operántur iniquitátem.
91:10 Et exaltábitur sicut unicórnis cornu meum: * et senéctus mea in misericórdia úberi.
91:11 Et despéxit óculus meus inimícos meos: * et in insurgéntibus in me malignántibus áudiet auris mea.
91:12 Justus, ut palma florébit: * sicut cedrus Líbani multiplicábitur.
91:13 Plantáti in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri florébunt.
91:14 Adhuc multiplicabúntur in senécta úberi: * et bene patiéntes erunt, ut annúntient:
91:15 Quóniam rectus Dóminus, Deus noster: * et non est iníquitas in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 100 [4]
100:1 Misericórdiam, et judícium * cantábo tibi, Dómine:
100:2 Psallam, et intélligam in via immaculáta, * quando vénies ad me.
100:3 Perambulábam in innocéntia cordis mei, * in médio domus meæ.
100:4 Non proponébam ante óculos meos rem injústam: * faciéntes prævaricatiónes odívi.
100:5 Non adhæsit mihi cor pravum: * declinántem a me malígnum non cognoscébam.
100:6 Detrahéntem secréto próximo suo, * hunc persequébar.
100:7 Supérbo óculo, et insatiábili corde, * cum hoc non edébam.
100:8 Óculi mei ad fidéles terræ ut sédeant mecum: * ámbulans in via immaculáta, hic mihi ministrábat.
100:9 Non habitábit in médio domus meæ qui facit supérbiam: * qui lóquitur iníqua, non diréxit in conspéctu oculórum meórum.
100:10 In matutíno interficiébam omnes peccatóres terræ: * ut dispérderem de civitáte Dómini omnes operántes iniquitátem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 100 [4]
100:1 Irgalmasságot és itéletet éneklek, * Uram! neked éneklek.
100:2 Figyelni fogok a szeplõtelen útra, * mikor hozzám jösz;
100:3 Szívem ártatlanságában fogok járni * az én házamnak közepette.
100:4 Nem teszek szemeim elé igaztalan dolgot, * a törvényszegõket gyülölöm.
100:5 Nem fog ragaszkodni hozzám az álnok szív; * a tõlem elhajló gonosztevõnek nem leszek ismerõje.
100:6 Ki felebarátját titkon rágalmazza, * azt üldözõbe veszem;
100:7 Kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, * azzal nem eszem.
100:8 Szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek; * ki szeplõtelen úton jár, az fog szolgálni nekem.
100:9 Nem lesz lakása házamban, ki kevélyen cselekszik; * s az igaztalanúl szólónak szemeim elõtt nem lesz maradása.
100:10 Korán kiírtom a föld minden bûnösét, * s az Úr városából mind elvesztem a gonoszúl cselekvõket.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Epistola beati Pauli Apostoli ad Romanos
Rom 8:12-19
12 Fratres: Debitores sumus non carni, ut secundum carnem vivamus.
13 Si enim secundum carnem vixeritis, moriemini: si autem spiritu facta carnis mortificaveritis, vivetis.
14 Quicumque enim spiritu Dei aguntur, ii sunt filii Dei.
15 Non enim accepistis spiritum servitutis iterum in timore, sed accepistis spiritum adoptionis filiorum, in quo clamamus: Abba (Pater).
16 Ipse enim Spiritus testimonium reddit spiritui nostro quod sumus filii Dei.
17 Si autem filii, et heredes: heredes, quidem Dei, coheredes autem Christi: si tamen compatimur ut et conglorificemur.
18 Existimo enim quod non sunt condignae passiones hujus temporis ad futuram gloriam, quae revelabitur in nobis.
19 Nam exspectatio creaturae revelationem filiorum Dei exspectat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Beatus vir qui metuit Dominum, alleluia:
* In mandatis ejus cupit nimis, alleluia, alleluia, alleluia.
V. Gloria et divitiae in domo ejus, et justitia ejus manet in saeculum saeculi.
R. In mandatis ejus cupit nimis, alleluia, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Acts 8:12-19
12 De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevérõl beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nõk egyaránt.
13 Maga Simon is hívõ lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult.
14 Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15 Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.
16 Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17 Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.
18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:
19 "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Blessed is the man that feareth the Lord, alleluia
* He shall delight exceedingly in his commandments, alleluia, alleluia, alleluia.
V. Glory and wealth shall be in his house: and his justice remaineth for ever and ever.
R. He shall delight exceedingly in his commandments, alleluia, alleluia, alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Rom 8:28-34
28 Scimus autem quoniam diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum, iis qui secundum propositum vocati sunt sancti.
29 Nam quos praescivit, et praedestinavit conformes fieri imaginis Filii sui, ut sit ipse primogenitus in multis fratribus.
30 Quos autem praedestinavit, hos et vocavit: et quos vocavit, hos et justificavit: quos autem justificavit, illos et glorificavit.
31 Quid ergo dicemus ad haec? Si Deus pro nobis, quis contra nos?
32 Qui etiam proprio Filio suo non pepercit, sed pro nobis omnibus tradidit illum: quomodo non etiam cum illo omnia nobis donavit?
33 Quis accusabit adversus electos Dei? Deus qui justificat,
34 Quis est qui condemnet? Christus Jesus, qui mortuus est, immo qui et resurrexit, qui est ad dexteram Dei, qui etiam interpellat pro nobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Tristitia vestra, alleluia,
* Convertetur in gaudium, alleluia, alleluia.
V. Mundus autem gaudebit, vos vero contristabimini, sed tristitia vestra.
R. Convertetur in gaudium, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Rom 8:28-34
28 Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen õ saját elhatározásából választotta ki õket.
29 Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz õ elsõszülött a sok testvér között.
30 Akiket elõre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsõítette.
31 Mire következtethetünk ebbõl? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
33 Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?
34 Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sõt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Your sorrow, alleluia
* Shall be turned into joy, alleluia
V. the world shall rejoice: and you shall be made sorrowful, but your sorrow
R. Shall be turned into joy, alleluia
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Rom 8:35-39
35 Quis ergo nos separabit a caritate Christi? tribulatio? an angustia? an fames? an nuditas? an periculum? an persecutio? an gladius?
36 (sicut scriptum est: Quia propter te mortificamur tota die: aestimati sumus sicut oves occisionis.)
37 Sed in his omnibus superamus propter eum qui dilexit nos.
38 Certus sum enim quia neque mors, neque vita, neque Angeli, neque Principatus, neque Virtutes, neque instantia, neque futura, neque fortitudo,
39 Neque altitudo, neque profundum, neque creatura alia poterit nos separare a caritate Dei, quae est in Christo Jesu Domino nostro.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Pretiosa in conspectu Domini, alleluia:
* Mors Sanctorum ejus, alleluia.
V. Custodit Dominus omnia ossa eorum, unum ex his non conteretur.
R. Mors Sanctorum ejus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Mors Sanctorum ejus, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Rom 8:35-39
35 Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétõl? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
36 Amint meg van írva: Minket minden idõben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.
37 De mindezeken diadalmaskodunk õáltala, aki szeret minket.
38 Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok,
39 Sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Precious in the sight of the Lord, alleluia
* Is the death of his saints, alleluia
V. The Lord is nigh unto them that are of a contrite heart: and he will save the humble of spirit.
R. Is the death of his saints, alleluia
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Is the death of his saints, alleluia
|
Nocturn II.
Psalmus 101 [5]
101:1 Dómine, exáudi oratiónem meam: * et clamor meus ad te véniat.
101:2 Non avértas fáciem tuam a me: * in quacúmque die tríbulor, inclína ad me aurem tuam.
101:3 In quacúmque die invocávero te, * velóciter exáudi me.
101:4 Quia defecérunt sicut fumus dies mei: * et ossa mea sicut crémium aruérunt.
101:5 Percússus sum ut foenum, et áruit cor meum: * quia oblítus sum comédere panem meum.
101:6 A voce gémitus mei * adhæsit os meum carni meæ.
101:7 Símilis factus sum pellicáno solitúdinis: * factus sum sicut nyctícorax in domicílio.
101:8 Vigilávi, * et factus sum sicut passer solitárius in tecto.
101:9 Tota die exprobrábant mihi inimíci mei: * et qui laudábant me, advérsum me jurábant.
101:10 Quia cínerem tamquam panem manducábam, * et potum meum cum fletu miscébam.
101:11 A fácie iræ et indignatiónis tuæ: * quia élevans allisísti me.
101:12 Dies mei sicut umbra declinavérunt: * et ego sicut foenum árui.
101:13 Tu autem, Dómine, in ætérnum pérmanes: * et memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
101:14 Tu exsúrgens miseréberis Sion: * quia tempus miseréndi ejus, quia venit tempus.
101:15 Quóniam placuérunt servis tuis lápides ejus: * et terræ ejus miserebúntur.
101:16 Et timébunt gentes nomen tuum, Dómine, * et omnes reges terræ glóriam tuam.
101:17 Quia ædificávit Dóminus Sion: * et vidébitur in glória sua.
101:18 Respéxit in oratiónem humílium: * et non sprevit precem eórum.
101:19 Scribántur hæc in generatióne áltera: * et pópulus, qui creábitur, laudábit Dóminum:
101:20 Quia prospéxit de excélso sancto suo: * Dóminus de cælo in terram aspéxit:
101:21 Ut audíret gémitus compeditórum: * ut sólveret fílios interemptórum:
101:22 Ut annúntient in Sion nomen Dómini: * et laudem ejus in Jerúsalem.
101:23 In conveniéndo pópulos in unum, * et reges ut sérviant Dómino.
101:24 Respóndit ei in via virtútis suæ: * Paucitátem diérum meórum núntia mihi.
101:25 Ne révoces me in dimídio diérum meórum: * in generatiónem et generatiónem anni tui.
101:26 Inítio tu, Dómine, terram fundásti: * et ópera mánuum tuárum sunt cæli.
101:27 Ipsi períbunt, tu autem pérmanes: * et omnes sicut vestiméntum veteráscent.
101:28 Et sicut opertórium mutábis eos, et mutabúntur: * tu autem idem ipse es, et anni tui non defícient.
101:29 Fílii servórum tuórum habitábunt: * et semen eórum in sæculum dirigétur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Zsoltár 101 [5]
101:1 Uram! hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:2 Ne fordítsd el tõlem a te orczádat; * a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségûl hílak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és tetemeim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az õ lakhelyén.
101:8 Virasztok és olyan lettem, * mint a magányos madár a háztetõn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és boszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékrõl nemzedékre.
101:14 Te fölkelvén, könyörûlni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörûlj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az õ kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, * Uram! és a föld minden királyai a te dicsõségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az õ dicsõségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Irassanak meg ezek a jövõ nemzedéknek; * és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az õ szent magasságából; * az Úr mennybõl a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az õ dicséretét Jerusalemben,
101:23 Midõn a népek és királyok egybegyûlnek, * az Úrnak szolgálandók.
101:24 Erre felelt neki õ életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékrõl nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotmányai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet,
101:28 Elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 102 [6]
102:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et ómnia, quæ intra me sunt, nómini sancto ejus.
102:2 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et noli oblivísci omnes retributiónes ejus.
102:3 Qui propitiátur ómnibus iniquitátibus tuis: * qui sanat omnes infirmitátes tuas.
102:4 Qui rédimit de intéritu vitam tuam: * qui corónat te in misericórdia et miseratiónibus.
102:5 Qui replet in bonis desidérium tuum: * renovábitur ut áquilæ juvéntus tua:
102:6 Fáciens misericórdias Dóminus: * et judícium ómnibus injúriam patiéntibus.
102:7 Notas fecit vias suas Móysi, * fíliis Israël voluntátes suas.
102:8 Miserátor, et miséricors Dóminus: * longánimis, et multum miséricors.
102:9 Non in perpétuum irascétur: * neque in ætérnum comminábitur.
102:10 Non secúndum peccáta nostra fecit nobis: * neque secúndum iniquitátes nostras retríbuit nobis.
102:11 Quóniam secúndum altitúdinem cæli a terra: * corroborávit misericórdiam suam super timéntes se.
102:12 Quantum distat ortus ab occidénte: * longe fecit a nobis iniquitátes nostras.
102:13 Quómodo miserétur pater filiórum, misértus est Dóminus timéntibus se: * quóniam ipse cognóvit figméntum nostrum.
102:14 Recordátus est quóniam pulvis sumus: * homo, sicut foenum dies ejus, tamquam flos agri sic efflorébit.
102:15 Quóniam spíritus pertransíbit in illo, et non subsístet: * et non cognóscet ámplius locum suum.
102:16 Misericórdia autem Dómini ab ætérno, * et usque in ætérnum super timéntes eum.
102:17 Et justítia illíus in fílios filiórum, * his qui servant testaméntum ejus:
102:18 Et mémores sunt mandatórum ipsíus, * ad faciéndum ea.
102:19 Dóminus in cælo parávit sedem suam: * et regnum ipsíus ómnibus dominábitur.
102:20 Benedícite Dómino, omnes Ángeli ejus: * poténtes virtúte, faciéntes verbum illíus, ad audiéndam vocem sermónum ejus.
102:21 Benedícite Dómino, omnes virtútes ejus: * minístri ejus, qui fácitis voluntátem ejus.
102:22 Benedícite Dómino, ómnia ópera ejus: * in omni loco dominatiónis ejus, bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 102 [6]
102:1 Áldjad én lelkem az Urat, * és minden a mi bennem vagyon, az õ szent nevét.
102:2 Áldjad én lelkem az Urat, * és ne feledd el semmi adományát;
102:3 Ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, * ki meggyógyítja minden betegségedet,
102:4 Ki a veszedelembõl kiszabadítja éltedet, * ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörûlettel,
102:5 Ki betölti jókkal kivánságodat, * hogy megújúljon ifjúságod, mint a sasé.
102:6 Irgalmasságot cselekszik az Úr, * és itéletet minden igaztalanúl szenvedõnek.
102:7 Kijelentette Mózesnek az õ útait, * Izrael fiainak az õ akaratját.
102:8 Könyörûlõ és irgalmas az Úr, * hosszantûrõ és igen irgalmas.
102:9 Nem tart haragot örökké, * sem örökké nem fenyeget.
102:10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, * és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk;
102:11 Mert a mily magas az ég a föld felett, * oly erõssé teszi irgalmát az õt félõkön.
102:12 A mily messze vagyon napkelet nyugattól, * annyira távolítja el tõlünk gonoszságainkat.
102:13 Mint az atya könyörûl fiain, úgy könyörûl az Úr az õt félõkön; * mert õ ismeri alkatunkat,
102:14 Megemlékezik, hogy mi por vagyunk, * az ember napjai, mint a széna; elhervad õ, mint a mezei virág;
102:15 Melyen ha átmegy a szél, meg nem marad, * és többé helyét sem ismerik meg.
102:16 Az Úr irgalmassága pedig öröktõl van * és mindörökké az õt félõkön,
102:17 és az õ igazsága a fiak fiain, * azokon, kik megtartják szövetségét,
102:18 és megemlékeznek parancsairól, * hogy azokat cselekedjék.
102:19 Az Úr mennyben helyezte az õ székét, * és uralmának minden alá van vetve.
102:20 Áldjátok az Urat minden õ angyalai, * hatalmas erejûek, az õ igéjének cselekvõi, mihelyt beszéde hangját halljátok.
102:21 Áldjátok az Urat minden erõsei, * ti, szolgái, kik az õ akaratját cselekszitek.
102:22 Áldjátok az Urat minden alkotmányai; * az õ uralkodásának minden helyén áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Psalmus 103 [7]
103:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:2 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:3 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra ejus.
103:4 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:5 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:6 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sæculum sæculi.
103:7 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus ejus: * super montes stabunt aquæ.
103:8 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:9 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:10 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:11 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:12 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens foenum juméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:15 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:16 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:17 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:18 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quærant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sæculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Jucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 103 [7]
103:1 Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fönséges vagy,
103:2 Dicsõségbe és ékességbe öltöztél * világossággal mint köntössel körûl vagy öltve,
103:3 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felsõ részeit,
103:4 Ki a felhõt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:5 Ki angyalaidat szélvészszé teszed, * és szolgáidat égetõ tüzzé;
103:6 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökön örökké.
103:7 A vizmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:8 A te feddésed elõtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:9 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:10 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:11 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:12 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kõsziklák közõl szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felõl; * a te mûveid gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:15 Hogy kenyeret termeszsz a földbõl, * és bor vidámítsa föl az ember szivét;
103:16 Hogy olajjal derítse föl orczáját, * és a kenyér erõsítse meg az ember szívét.
103:17 Jóllaknak a mezõ fái, és a Libanon czedrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:18 A gólya háza fõ azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kõszikla a sûldisznók menedéke.
103:19 A holdat idõmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentõl magoknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyûlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mely igen fölségesek a te mûveid, Uram! * mindeneket bölcseséggel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblû tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A czethal, melyet alkottál, hogy játszék abban, * mindnyájan tõled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyûjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arczodat, megrémûlnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld szinét.
103:31 Legyen az Úré a dicsõség mindörökké. * Az Úr örûlni fog alkotmányaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bûnösök a földrõl és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 104 [8]
104:1 Confitémini Dómino, et invocáte nomen ejus: * annuntiáte inter Gentes ópera ejus.
104:2 Cantáte ei, et psállite ei: * narráte ómnia mirabília ejus.
104:3 Laudámini in nómine sancto ejus: * lætétur cor quæréntium Dóminum.
104:4 Quærite Dóminum, et confirmámini: * quærite fáciem ejus semper.
104:5 Mementóte mirabílium ejus, quæ fecit: * prodígia ejus, et judícia oris ejus.
104:6 Semen Ábraham, servi ejus: * fílii Jacob, elécti ejus.
104:7 Ipse Dóminus Deus noster: * in univérsa terra judícia ejus.
104:8 Memor fuit in sæculum testaménti sui: * verbi, quod mandávit in mille generatiónes:
104:9 Quod dispósuit ad Ábraham: * et juraménti sui ad Isaac:
104:10 Et státuit illud Jacob in præcéptum: * et Israël in testaméntum ætérnum:
104:11 Dicens: Tibi dabo terram Chánaan, * funículum hereditátis vestræ.
104:12 Cum essent número brevi, * paucíssimi et íncolæ ejus:
104:13 Et pertransiérunt de gente in gentem, * et de regno ad pópulum álterum.
104:14 Non relíquit hóminem nocére eis: * et corrípuit pro eis reges.
104:15 Nolíte tángere christos meos: * et in prophétis meis nolíte malignári.
104:16 Et vocávit famem super terram: * et omne firmaméntum panis contrívit.
104:17 Misit ante eos virum: * in servum venúmdatus est Joseph.
104:18 Humiliavérunt in compédibus pedes ejus, ferrum pertránsiit ánimam ejus * donec veníret verbum ejus.
104:19 Elóquium Dómini inflammávit eum: * misit rex, et solvit eum; princeps populórum, et dimísit eum.
104:20 Constítuit eum dóminum domus suæ: * et príncipem omnis possessiónis suæ:
104:21 Ut erudíret príncipes ejus sicut semetípsum: * et senes ejus prudéntiam docéret.
104:22 Et intrávit Israël in Ægýptum: * et Jacob áccola fuit in terra Cham.
104:23 Et auxit pópulum suum veheménter: * et firmávit eum super inimícos ejus.
104:24 Convértit cor eórum ut odírent pópulum ejus: * et dolum fácerent in servos ejus.
104:25 Misit Móysen, servum suum: * Aaron, quem elégit ipsum.
104:26 Pósuit in eis verba signórum suórum: * et prodigiórum in terra Cham.
104:28 Misit ténebras, et obscurávit: * et non exacerbávit sermónes suos.
104:29 Convértit aquas eórum in sánguinem: * et occídit pisces eórum.
104:30 Édidit terra eórum ranas: * in penetrálibus regum ipsórum.
104:31 Dixit, et venit coenomyía: * et cínifes in ómnibus fínibus eórum.
104:32 Pósuit plúvias eórum grándinem: * ignem comburéntem in terra ipsórum.
104:33 Et percússit víneas eórum, et ficúlneas eórum: * et contrívit lignum fínium eórum.
104:34 Dixit, et venit locústa, et bruchus, * cujus non erat númerus:
104:35 Et comédit omne foenum in terra eórum: * et comédit omnem fructum terræ eórum.
104:36 Et percússit omne primogénitum in terra eórum: * primítias omnis labóris eórum.
104:37 Et edúxit eos cum argénto et auro: * et non erat in tríbubus eórum infírmus.
104:38 Lætáta est Ægýptus in profectióne eórum: * quia incúbuit timor eórum super eos.
104:39 Expándit nubem in protectiónem eórum: * et ignem ut lucéret eis per noctem.
104:40 Petiérunt, et venit cotúrnix: * et pane cæli saturávit eos.
104:41 Dirúpit petram et fluxérunt aquæ: * abiérunt in sicco flúmina;
104:42 Quóniam memor fuit verbi sancti sui: * quod hábuit ad Ábraham, púerum suum.
104:43 Et edúxit pópulum suum in exsultatióne, * et eléctos suos in lætítia.
104:44 Et dedit illis regiónes Géntium: * et labóres populórum possedérunt:
104:45 Ut custódiant justificatiónes ejus, * et legem ejus requírant.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 104 [8]
104:1 Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségûl az õ nevét; * hirdessétek a népek között cselekedeteit.
104:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, * és beszéljétek el minden csodatettét.
104:3 Dicsekedjetek az õ szent nevében, * vígadjon az Urat keresõk szíve.
104:4 Keressétek az Urat és erõsödjetek meg; * keressétek az õ színét mindenkoron.
104:5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, * az õ jeleirõl és szája itéleteirõl.
104:6 Ábrahámnak, az õ szolgájának ivadéka! * Jákobnak, az õ választottjának fiai!
104:7 Ô a mi Urunk Istenünk, * õ itéli az egész földet.
104:8 Megemlékezik örökké az õ szövetségérõl, * az igérõl, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
104:9 Melyet szerzett Ábrahámmal; * és az õ esküjérõl Izsákkal.
104:10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, * és Izraelnek örök szövetségûl,
104:11 Mondván: Neked adom Kánaán földét * örökségtek részeûl.
104:12 Mikor csekély számmal, * igen kevesen és jövevények voltak benne,
104:13 és nemzettõl nemzethez költöztek, * és egy országból más néphez,
104:14 Nem engedé, hogy ember ártson nekik, * és megfenyité érettök a királyokat.
104:15 Ne illessétek az én fölkentjeimet, * és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.
104:16 És éhséget hívott a földre, * és a kenyérnek minden botját eltöré.
104:17 Férfiat küldött eléjök; * József szolgáúl adatott el.
104:18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, * mig betelt az õ mondása.
104:19 Az Úr szava fölvilágosította õt. * Elküldött a király, és föloldá õt; a népek fejedelme elbocsátá õt.
104:20 Úrrá rendelé õt házán, * és fejedelemmé minden jószágán,
104:21 Hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, * és véneit tanítsa okosságra.
104:22 És bement Izrael Egyiptomba; * és Jákob lakos lõn Kám földén.
104:23 És igen megszaporította népét, * erõsebbé tette ellenségeinél.
104:24 Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az õ népét, * és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
104:25 Elküldé Mózest, az õ szolgáját, * Áront, kit kiválasztott.
104:26 Jeleinek és csodáinak * igéit adta nekik Kám földén.
104:28 Sötétséget küldött, és sötét lett; * és nem hagyta hiába beszédeit.
104:29 Vérré változtatta azok vizeit, * és megölé halaikat.
104:30 Békákat termett földük, * az õ királyaik belházaiban is.
104:31 Szólott, és mindenféle légy jöve, *és szúnyogok minden határaikban.
104:32 Esõ helyett jeget bocsátott, * és égetõ tüzet földeikre.
104:33 És elveré szõlõiket, és fügefáikat, * és összezúzta határaik fáját.
104:34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, * melynek nem volt száma.
104:35 És megemészte minden füvet az õ földükön, * és megevé földük minden gyümölcsét.
104:36 És megölt minden elsõszülöttet földükön, * minden munkájok zsengéit.
104:37 És kivitte õket ezüsttel és aranynyal, * és nemzetségeikben nem volt beteg.
104:38 Örûlt Egyiptom az õ elmenetökön; * mert rájok szállt vala azok félelme.
104:39 Felhõt terített ki oltalmokra, * és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.
104:40 Könyörögtek, és jött a fürj; * és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
104:41 Megnyitotta a kõsziklát, és víz ömlött ki, * a szárazon folyóviz folyt.
104:42 Mert megemlékezett az õ szent igéjérõl, * melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.
104:43 És kivezette népét örvendezéssel, * és választottait vigasággal.
104:44 És nekik adá a nemzetek tartományait, * és a népek munkáit elfoglalták,
104:45 Hogy igazságait megõrizzék, * és kövessék az õ törvényét.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Nereus et Achilleus fratres, eunuchi Flaviae Domitillae, a beato Petro una cum ipsa, ejusque matre Plautilla, baptizati, cum Domitillae persuasissent, ut virginitatem suam Deo consecraret, ab ejus sponso Aureliano tamquam Christiani accusati, ob praeclaram fidei confessionem in Pontiam insulam relegantur: ubi ad quaestionem iterum vocati, et verberibus caesi, mox Tarracinam perducti, a Mimicio Rufo equuleo et flammis cruciati, cum constanter negarent se a sancto Petro Apostolo baptizatos, ullis tormentis cogi posse, ut idolis immolarent, securi percussi sunt: quorum corpora ab Auspicio eorum discipulo, et Domitillae educatore Romam delata, via Ardeatina sepulta sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Lux perpetua lucebit Sanctis tuis Domine,
* Et aeternitas temporum, alleluia, alleluia.
V. Laetitia sempiterna erit super capita eorum: gaudium et exsultationem obtinebunt.
R. Et aeternitas temporum, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Nereus and Achilles were brethren, eunuchs belonging to Flavia Domitilla, who were baptized by blessed Peter, along with her and her mother Plautilla. They had advised Domitilla to consecrate her virginity to God, and on this account Aurelian, to whom she was betrothed, accused them of being Christians. They nobly confessed the faith, and were banished to the island of Ponza. Then they were again put to the torture, and after being scourged, were taken to Terracina. At Terracina, Minutius Rufus tormented them with the rack and with fire, but as they constantly affirmed that having once been baptized by the blessed Apostle Peter, no torture could ever make them sacrifice to idols, they were beheaded. Auspicius, their own disciple and the tutor of Domitilla, took their bodies to Rome, where they were buried on the road to Ardea.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The everlasting light shall shine upon thy Saints, O Lord.
* Even unto everlasting. Alleluia.
V. Everlasting joy upon their heads they shall obtain joy and gladness.
R. Even unto everlasting. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Flavia Domitilla virgo Romana, Titi et Domitiani imperatorum neptis, cum sacrum virginitatis velamen a beato Clemente Papa accepisset, ab Aureliano sponso, Titi Aurelii consulis filio, delata quod Christiana esset, a Domitiano imperatore in insulam Pontiam est deportata, ubi in carcere longum martyrium duxit. Demum Tarracinam deducta, iterum Christum confessa, cum semper constantior appareret, sub Trajano imperatore, judicis jussu incenso ejus cubiculo, una cum Theodora et Euphrosyna virginibus et collactaneis suis, gloriosi martyrii cursum confecit, Nonis Maji: quarum corpora integra inventa, a Caesario Diacono sepulta sunt. Hac vero die duorum fratrum ac Domitillae corpora ex diaconia sancti Adriani simul translata, in ipsorum Martyrum basilicam, tituli Fasciolae, restituta sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In servis suis, alleluia,
* Consolabitur Deus, alleluia.
V. Judicabit Dominus populum suum, et in servis suis.
R. Consolabitur Deus, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
'"The Virgin Flavia Domitilla was a Roman, the niece of the Emperors Titus and Domitian, and was veiled by the blessed Pope Clement. Aurelian, son of the Consul Titus Aurelius, to whom she was betrothed, accused her of being a Christian, and the Emperor Domitian banished her into the island of Ponza, where she long suffered and testified in prison. At length she was taken to Terracina, where she again confessed Christ, and as she seemed ever to grow firmer, the judge, under the Emperor Trajan, caused her chamber to be set on fire, and there Domitilla, with her foster-sisters the maidens Theodora and Euphrosyne, finished the race of faith by grasping the crown of glory, on the 7th day of May. Their bodies were found whole, and were buried by the Deacon Caesarius. This, the twelfth day of May, is that whereon the bodies of Nereus and Achilles, and that of Domitilla, were carried from the Deaconry of St Hadrian, and laid in the Church which is properly called by the name of these holy martyrs, but formerly by that of " St Peter's Bandage."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. God will comfort Alleluia
* His servants. Alleluia, Alleluia.
V. The Lord will judge His people, and will comfort
R. His servants. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Pancratius, in Phrygia nobili genere natus, puer quatuordecim annorum Romam venit Diocletiano et Maximiano imperatoribus ubi a Pontifice Romano baptizatus, et in fide christiana eruditus, ob eamdem paulo post comprehensus, cum diis sacrificare constanter renuisset, virili fortitudine datis cervicibus, illustrem martyrii coronam consecutus est: cujus corpus Octavilla matrona noctu sustulit, et unguentis delibutum via Aurelia sepelivit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Filiae Jerusalem, venite et videte Martyres cum coronis, quibus coronavit eos Dominus
* In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
V. Quoniam confortavit seras portarum tuarum, benedixit filios tuos in te.
R. In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In die solemnitatis et laetitiae, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Pancras was the son of a noble family of Phrygia. He came to Rome in the reign of the Emperors Diocletian and Maximian, being then a boy of fourteen years of age. There he was baptized by the Bishop of Rome, and Drought up in the Christian faith. On this account he was soon after taken, and having constantly refused to sacrifice to the gods, he offered his neck to the -executioner with manly courage, and won a glorious crown of martyrdom. The Lady Octavilla took his body by night, embalmed it with precious ointments, and buried it on the Aurelian Way.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Come forth, O ye daughters of Jerusalem, and behold the Martyrs with the crowns wherewith the Lord crowned them
* In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
V. For He hath strengthtened the bars of thy gates He hath blessed thy children within thee.
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluia.
|
Nocturn III.
Psalmus 105 [9]
105:1 Confitémini Dómino, quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
105:2 Quis loquétur poténtias Dómini, * audítas fáciet omnes laudes ejus?
105:3 Beáti, qui custódiunt judícium, * et fáciunt justítiam in omni témpore.
105:4 Meménto nostri, Dómine, in beneplácito pópuli tui: * vísita nos in salutári tuo:
105:5 Ad vidéndum in bonitáte electórum tuórum, ad lætándum in lætítia gentis tuæ: * ut laudéris cum hereditáte tua.
105:6 Peccávimus cum pátribus nostris: * injúste égimus, iniquitátem fécimus.
105:7 Patres nostri in Ægýpto non intellexérunt mirabília tua: * non fuérunt mémores multitúdinis misericórdiæ tuæ.
105:8 Et irritavérunt ascendéntes in mare, * Mare Rubrum.
105:9 Et salvávit eos propter nomen suum: * ut notam fáceret poténtiam suam.
105:10 Et incrépuit Mare Rubrum, et exsiccátum est, * et dedúxit eos in abýssis sicut in desérto.
105:11 Et salvávit eos de manu odiéntium: * et redémit eos de manu inimíci.
105:12 Et opéruit aqua tribulántes eos: * unus ex eis non remánsit.
105:13 Et credidérunt verbis ejus: * et laudavérunt laudem ejus.
105:14 Cito fecérunt, oblíti sunt óperum ejus: * et non sustinuérunt consílium ejus.
105:15 Et concupiérunt concupiscéntiam in desérto: * et tentavérunt Deum in inaquóso.
105:15 Et dedit eis petitiónem ipsórum: * et misit saturitátem in ánimas eórum.
105:16 Et irritavérunt Moysen in castris: * Aaron, sanctum Dómini.
105:17 Apérta est terra, et deglutívit Dathan: * et opéruit super congregatiónem Abíron.
105:18 Et exársit ignis in synagóga eorum * flamma combússit peccatóres.
105:19 Et fecérunt vítulum in Horeb * et adoravérunt scúlptile.
105:20 Et mutavérunt glóriam suam * in similitúdinem vítuli comedéntis foenum.
105:21 Oblíti sunt Deum, qui salvávit eos, * qui fecit magnália in Ægýpto, mirabília in terra Cham: terribília in Mari Rubro.
105:22 Et dixit ut dispérderet eos: * si non Móyses, eléctus ejus, stetísset in confractióne in conspéctu ejus:
105:23 Ut avérteret iram ejus ne dispérderet eos: * et pro níhilo habuérunt terram desiderábilem:
105:24 Non credidérunt verbo ejus, et murmuravérunt in tabernáculis suis: * non exaudiérunt vocem Dómini.
105:25 Et elevávit manum suam super eos: * ut prostérneret eos in desérto:
105:26 Et ut dejíceret semen eórum in natiónibus: * et dispérgeret eos in regiónibus.
105:27 Et initiáti sunt Beélphegor: * et comedérunt sacrifícia mortuórum.
105:28 Et irritavérunt eum in adinventiónibus suis: * et multiplicáta est in eis ruína.
105:28 Et stetit Phínees, et placávit: * et cessávit quassátio.
105:28 Et reputátum est ei in justítiam: * in generatiónem et generatiónem usque in sempitérnum.
105:29 Et irritavérunt eum ad aquas contradictiónis: * et vexátus est Móyses propter eos: quia exacerbavérunt spíritum ejus.
105:30 Et distínxit in lábiis suis: * non disperdidérunt Gentes, quas dixit Dóminus illis.
105:31 Et commísti sunt inter Gentes, et didicérunt ópera eórum: et serviérunt sculptílibus eórum: * et factum est illis in scándalum.
105:32 Et immolavérunt fílios suos, * et filias suas dæmóniis.
105:33 Et effudérunt sánguinem innocéntem: * sánguinem filiórum suórum et filiárum suárum, quas sacrificavérunt sculptílibus Chánaan.
105:34 Et infécta est terra in sanguínibus, et contamináta est in opéribus eórum: * et fornicáti sunt in adinventiónibus suis.
105:35 Et irátus est furóre Dóminus in pópulum suum: * et abominátus est hereditátem suam.
105:36 Et trádidit eos in manus Géntium: * et domináti sunt eórum qui odérunt eos.
105:37 Et tribulavérunt eos inimíci eórum, et humiliáti sunt sub mánibus eórum: * sæpe liberávit eos.
105:38 Ipsi autem exacerbavérunt eum in consílio suo: * et humiliáti sunt in iniquitátibus suis.
105:39 Et vidit, cum tribularéntur: * et audívit oratiónem eórum.
105:40 Et memor fuit testaménti sui: * et poenítuit eum secúndum multitúdinem misericórdiæ suæ.
105:41 Et dedit eos in misericórdias * in conspéctu ómnium qui céperant eos.
105:42 Salvos nos fac, Dómine, Deus noster: * et cóngrega nos de natiónibus:
105:43 Ut confiteámur nómini sancto tuo: * et gloriémur in laude tua.
105:44 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sæculo et usque in sæculum: * et dicet omnis pópulus: Fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Zsoltár 105 [9]
105:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
105:2 Ki beszéli el az Úr nagytetteit? * ki hirdeti minden õ dicséretét?
105:3 Boldogok a kik megtartják az itéletet, * és igazságot cselekszenek minden idõben.
105:4 Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedbõl; * látogass meg minket a te szabadításoddal,
105:5 Hogy lássuk választottaid jólétét, * hogy vigadjunk néped vigaságában, hogy dicsértessél a te örökségeddel.
105:6 Vétkeztünk atyáinkkal, * igaztalanúl cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
105:7 Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, * nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról,
105:8 és boszantottak, menvén a tengerre, * a vörös tengerre.
105:9 De megszabadította õket nevéért, * hogy kijelentse hatalmasságát.
105:10 És megdorgálta a vörös tengert, és kiszáradt; * és átvivé õket a mélységeken, mint a pusztán.
105:11 És kiszabadítá õket a gyûlölõk kezébõl, * és megmenté õket az ellenség kezébõl.
105:12 És a viz elborította üldözõiket; * egy sem maradt meg azok közõl.
105:13 Akkor hittek az õ igéinek, * és énekelték dicséretét.
105:14 De hamar elfeledkeztek az õ tetteirõl, * és nem vártak tanácsára,
105:15 és kivánságra gerjedtek a pusztában, * és kisértették Istent a vizetlen helyen.
105:15 És megadta nekik kérésöket, * és megelégité lelköket.
105:16 És boszanták Mózest a táborban, * Áront, az Úr szentjét.
105:17 Megnyilt a föld, és elnyelé Dátant, * és elborítá Abiron csoportját.
105:18 És tûz gyúladt ki gyûlekezetökben; * és láng égette meg a bûnösöket.
105:19 És borjút alkottak Hóreben, * és imádták a bálványt.
105:20 És fölcserélték dicsõségöket * a szénátevõ borjú hasonmásával.
105:21 Elfeledték az Istent, ki megszabadította õket, * ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatosakat Kám földén, rettentõket a vörös tengeren.
105:22 És kimondá, hogy elveszti õket, * ha Mózes az õ választottja nem állott volna a rés elõtt,
105:23 Hogy elfordítsa az õ haragját, hogy el ne veszítse õket. * És semminek tarták a kivánatos földet,
105:24 Nem hittek az õ igéjének, és morgolódtak sátoraikban, * nem hallgattak az Úr szavára.
105:25 És fölemelte kezét ellenök, * hogy leverje õket a pusztában,
105:26 és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, * és elszórja õket a tartományokba,
105:27 és õk Beelfegor szolgálatára állottak, * és a holtak áldozatait ették,
105:28 és boszantották õt találmányaikkal; * és a romlás rajtok megsokasodott.
105:28 De eléállt Fineesz és engesztelést szerzett, * és megszûnt a csapás.
105:28 És igazságúl tulajdoníttatott neki * nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.
105:29 És boszantották õt az ellenmondás vizeinél, * és Mózes is bajba kerûlt miattok; mert elkeserítették lelkét,
105:30 és kétkedve szólt ajakival * Nem írtották ki a nemzeteket, melyekrõl nekik az Úr szólott.
105:31 A nemzetek közé vegyûltek, és megtanúlták azok cselekedeteit, és szolgáltak azok bálványainak,* s ez botrányúl lõn nekik.
105:32 Fiaikat és leányaikat * az ördögöknek áldozták,
105:33 és kiontották az ártatlan vért, * fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak.
105:34 És a föld megfertõztetett vérrel, és undokká lett cselekedeteik által, * és találmányaikkal paráználkodtak.
105:35 És az Úr haragra gerjedett népe ellen; * és megutálta örökségét.
105:36 És a nemzetek kezeibe adta õket, * és azok uralkodtak rajtok, kik gyûlölték õket.
105:37 És nyomorgaták õket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt. * Sok ízben megszabadította õket:
105:38 Ezek pedig boszantották õt törekvéseik által, * és megaláztattak gonoszságaikban.
105:39 És látta, midõn nyomorgattattak, * és meghallgatá könyörgésöket.
105:40 És megemlékezett szövetségérõl, * és megsajnálta õket irgalmának sokasága szerint.
105:41 És könyörûletre indította irántok mindazokat, * kik foglyokká tették õket.
105:42 Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk! * és gyûjts össze minket a nemzetek közõl,
105:43 Hogy hálát adjunk szent nevednek, * és dicsekedjünk a te dicséretedben.
105:44 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktõl fogva mindörökké; * és mondja az egész nép: Úgy legyen! úgy legyen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 106 [10]
106:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
106:2 Dicant qui redémpti sunt a Dómino, quos redémit de manu inimíci: * et de regiónibus congregávit eos:
106:3 A solis ortu, et occásu: * ab aquilóne, et mari.
106:4 Erravérunt in solitúdine in inaquóso: * viam civitátis habitáculi non invenérunt.
106:5 Esuriéntes, et sitiéntes: * ánima eórum in ipsis defécit.
106:6 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum erípuit eos.
106:7 Et dedúxit eos in viam rectam: * ut irent in civitátem habitatiónis.
106:8 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:9 Quia satiávit ánimam inánem: * et ánimam esuriéntem satiávit bonis.
106:10 Sedéntes in ténebris, et umbra mortis: * vinctos in mendicitáte et ferro.
106:11 Quia exacerbavérunt elóquia Dei: * et consílium Altíssimi irritavérunt.
106:12 Et humiliátum est in labóribus cor eórum: * infirmáti sunt, nec fuit qui adjuváret.
106:13 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:14 Et edúxit eos de ténebris, et umbra mortis: * et víncula eórum disrúpit.
106:15 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:16 Quia contrívit portas æreas: * et vectes férreos confrégit.
106:17 Suscépit eos de via iniquitátis eórum: * propter injustítias enim suas humiliáti sunt.
106:18 Omnem escam abomináta est ánima eórum: * et appropinquavérunt usque ad portas mortis.
106:19 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:20 Misit verbum suum, et sanávit eos: * et erípuit eos de interitiónibus eórum.
106:21 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:22 Et sacríficent sacrifícium laudis: * et annúntient ópera ejus in exsultatióne.
106:23 Qui descéndunt mare in návibus, * faciéntes operatiónem in aquis multis.
106:24 Ipsi vidérunt ópera Dómini, * et mirabília ejus in profúndo.
106:25 Dixit, et stetit spíritus procéllæ: * et exaltáti sunt fluctus ejus.
106:26 Ascéndunt usque ad cælos, et descéndunt usque ad abýssos: * ánima eórum in malis tabescébat.
106:27 Turbáti sunt, et moti sunt sicut ébrius: * et omnis sapiéntia eórum devoráta est.
106:28 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum edúxit eos.
106:29 Et státuit procéllam ejus in auram: * et siluérunt fluctus ejus.
106:30 Et lætáti sunt quia siluérunt: * et dedúxit eos in portum voluntátis eórum.
106:31 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:32 Et exáltent eum in ecclésia plebis: * et in cáthedra seniórum laudent eum.
106:33 Pósuit flúmina in desértum: * et éxitus aquárum in sitim.
106:34 Terram fructíferam in salsúginem: * a malítia inhabitántium in ea.
106:35 Pósuit desértum in stagna aquárum: * et terram sine aqua in éxitus aquárum.
106:36 Et collocávit illic esuriéntes: * et constituérunt civitátem habitatiónis.
106:37 Et seminavérunt agros, et plantavérunt víneas: * et fecérunt fructum nativitátis.
106:38 Et benedíxit eis, et multiplicáti sunt nimis: * et juménta eórum non minorávit.
106:39 Et pauci facti sunt: * et vexáti sunt a tribulatióne malórum, et dolóre.
106:40 Effúsa est contémptio super príncipes: * et erráre fecit eos in ínvio, et non in via.
106:41 Et adjúvit páuperem de inópia: * et pósuit sicut oves famílias.
106:42 Vidébunt recti, et lætabúntur: * et omnis iníquitas oppilábit os suum.
106:43 Quis sápiens et custódiet hæc? * et intélliget misericórdias Dómini.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 106 [10]
106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezébõl, * és egybegyûjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletrõl és nyugatról, * éjszakról és a tenger felõl.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkök elbágyadt bennök.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiragadta õket szükségeikbõl,
106:7 és egyenes útra vezette õket, * hogy a lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:9 Mert megelégítette a sovárgó lelket, * az éhezõ lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * inségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegûltek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl,
106:14 és kivezette õket a sötétségbõl és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé õket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkök minden eledelt megútált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl.
106:20 Kibocsátotta az õ igéjét, és meggyógyítá õket, * és kiragadta õket veszedelmeikbõl.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:22 és áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az õ tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vizen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lõn, * és fölkeltek az õ habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az õ lelkök elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédûltek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcseségök elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kivitte õket szükségeikbõl.
106:29 És szélvészét gyenge szellõvé tette, * és lecsendesedtek az õ habjai.
106:30 És örûltek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette õket ohajtásuk révpartjára.
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:32 és magasztalják õt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék õt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet soványnyá * a bennelakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víznélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezõket, * és lakásúl várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szõlõket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta õket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta õket a járatlan és útnélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Ant. Alleluia
Psalmus 107 [11]
107:1 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psallam in glória mea.
107:2 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
107:3 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psallam tibi in natiónibus.
107:4 Quia magna est super cælos misericórdia tua: * et usque ad nubes véritas tua:
107:5 Exaltáre super cælos, Deus, et super omnem terram glória tua: * ut liberéntur dilécti tui.
107:6 Salvum fac déxtera tua, et exáudi me: * Deus locútus est in sancto suo:
107:7 Exsultábo, et dívidam Síchimam, * et convállem tabernaculórum dimétiar.
107:8 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim suscéptio cápitis mei.
107:9 Juda rex meus: * Moab lebes spei meæ.
107:10 In Idumæam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ amíci facti sunt.
107:11 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumæam?
107:12 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos, * et non exíbis, Deus, in virtútibus nostris?
107:13 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
107:14 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet inimícos nostros.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia
Zsoltár 107 [11]
107:1 Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem, * énekelni és zengeni az én dicsõségemben.
107:2 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl zsoltárom és hárfám! * Fölkelek korán reggel.
107:3 Hálát adok neked, Uram, a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
107:4 Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, * és a felhõkig ér a te igazságod.
107:5 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsõséged az egész földön, * hogy megszabadúljanak kedvelteid.
107:6 Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem. * Isten szólott az õ szent helyén,
107:7 Azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, * és Szokkot völgyét fölmérem.
107:8 Enyém Gálaád és enyém Manasszes, * és Efraim fejem oltalma,
107:9 Júda az én királyom. * Moáb reményem fazeka;
107:10 Idumeára kinyújtom sarumat; * az idegenek barátaimmá lesznek.
107:11 Ki visz engem az erõs városba? * ki visz engem Idumeáig?
107:12 Nemde te, Isten! ki minket elvetettél? * És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
107:13 Segíts ki minket a szorongatásból, * mert hiábavaló az ember segedelme.
107:14 Isten által fejtünk ki majd erõt, * és õ megsemmisíti háborgatóinkat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 108 [12]
108:1 Deus, laudem meam ne tacúeris: * quia os peccatóris, et os dolósi super me apértum est.
108:2 Locúti sunt advérsum me lingua dolósa, et sermónibus ódii circumdedérunt me: * et expugnavérunt me gratis.
108:3 Pro eo ut me dilígerent, detrahébant mihi: * ego autem orábam.
108:4 Et posuérunt advérsum me mala pro bonis: * et ódium pro dilectióne mea.
108:5 Constítue super eum peccatórem: * et diábolus stet a dextris ejus.
108:6 Cum judicátur, éxeat condemnátus: * et orátio ejus fiat in peccátum.
108:7 Fiant dies ejus pauci: * et episcopátum ejus accípiat alter.
108:8 Fiant fílii ejus órphani: * et uxor ejus vídua.
108:9 Nutántes transferántur fílii ejus, et mendícent: * et ejiciántur de habitatiónibus suis.
108:10 Scrutétur foenerátor omnem substántiam ejus: * et dirípiant aliéni labóres ejus.
108:11 Non sit illi adjútor: * nec sit qui misereátur pupíllis ejus.
108:12 Fiant nati ejus in intéritum: * in generatióne una deleátur nomen ejus.
108:14 In memóriam rédeat iníquitas patrum ejus in conspéctu Dómini: * et peccátum matris ejus non deleátur.
108:15 Fiant contra Dóminum semper, et dispéreat de terra memória eórum: * pro eo quod non est recordátus fácere misericórdiam.
108:16 Et persecútus est hóminem ínopem, et mendícum, * et compúnctum corde mortificáre.
108:17 Et diléxit maledictiónem, et véniet ei: * et nóluit benedictiónem, et elongábitur ab eo.
108:18 Et índuit maledictiónem sicut vestiméntum, * et intrávit sicut aqua in interióra ejus, et sicut óleum in óssibus ejus.
108:19 Fiat ei sicut vestiméntum, quo operítur: * et sicut zona, qua semper præcíngitur.
108:20 Hoc opus eórum, qui détrahunt mihi apud Dóminum: * et qui loquúntur mala advérsus ánimam meam.
108:20 Et tu, Dómine, Dómine, fac mecum propter nomen tuum: * quia suávis est misericórdia tua.
108:21 Líbera me quia egénus, et pauper ego sum: * et cor meum conturbátum est intra me.
108:22 Sicut umbra cum declínat, ablátus sum: * et excússus sum sicut locústæ.
108:23 Génua mea infirmáta sunt a jejúnio: * et caro mea immutáta est propter óleum.
108:24 Et ego factus sum oppróbrium illis: * vidérunt me, et movérunt cápita sua.
108:25 Ádjuva me, Dómine, Deus meus: * salvum me fac secúndum misericórdiam tuam.
108:26 Et sciant quia manus tua hæc: * et tu, Dómine, fecísti eam.
108:27 Maledícent illi, et tu benedíces: * qui insúrgunt in me, confundántur: servus autem tuus lætábitur.
108:28 Induántur qui détrahunt mihi, pudóre: * et operiántur sicut diplóide confusióne sua.
108:29 Confitébor Dómino nimis in ore meo: * et in médio multórum laudábo eum.
108:30 Quia ástitit a dextris páuperis, * ut salvam fáceret a persequéntibus ánimam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 108 [12]
108:1 Isten! ne hallgasd el az én dicséretemet, * mert a bûnös szája és az álnok szája rám nyílt.
108:2 Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, * és ok nélkül ostromolnak engem.
108:3 A helyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; * én pedig imádkozom.
108:4 Roszszal fizetnek nekem a jóért, * és gyülölséggel szeretetemért.
108:5 Rendelj föléje bûnöst; * és az ellenség álljon jobbja felûl.
108:6 Mikor itéltetik, kárhoztatva jõjön ki; * és imádsága legyen bûnévé.
108:7 Legyenek az õ napjai kevesek; * és tisztségét más nyerje el.
108:8 Árvákká legyenek fiai, * és felesége özvegygyé.
108:9 Bújdosva tévelyegjenek fiai és koldúljanak, * és vettessenek ki lakhelyeikbõl.
108:10 Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; * és idegenek ragadják el szerzeményét.
108:11 Ne legyen neki segítõje, * s ne legyen, ki árváin könyörûljön.
108:12 Veszszenek el szülöttei, * töröltessék el neve egy nemzedékben.
108:14 Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe elõtt, * és ne töröltessék el anyja vétke.
108:15 Legyenek az Úr elõtt mindenkoron, és emlékök veszszen el a földrõl; * azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék,
108:16 és üldözte a szegény embert és nyomorúltat, * és az elkeseredett szivût öldökölte.
108:17 Szerette az átkot, tehát jõjön rá; * és nem akarta az áldást, távozzék hát tõle.
108:18 És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, * mely mint a víz, behatott belsejébe, és mint az olaj, az õ csontjaiba.
108:19 Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, * és mint az öv, melylyel magát mindenkor körûlövezi.
108:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól kik engem rágalmaznak, * és kik roszat beszélnek lelkem ellen.
108:20 De te, Uram, Uram! légy velem a te nevedért; * mert jóságos a te irgalmad. Szabadíts meg engem,
108:21 Mert nyomorúlt és szegény vagyok; * és szívem megháborítatott.
108:22 Mint az árnyék, mikor elhanyatlik elenyészem, * és elûzetem, mint a sáskák.
108:23 Térdeim elerõtlenedtek a böjttõl; * és húsom elesett az olaj-hiány miatt.
108:24 Gyalázattá lettem nekik; * látnak engem, és fejöket csóválják.
108:25 Segíts engem, Uram Istenem! * szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint;
108:26 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, * és te cselekedted ezt, Uram!
108:27 Ôk átkozni fognak, te megáldasz; * kik ellenem támadnak, megszégyenûlnek: a te szolgád pedig vígadni fog.
108:28 Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; * és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatjokkal.
108:29 Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, * és a sokaság között dicsérem õt.
108:30 Mert a szegénynek jobbja felõl áll, * hogy lelkemet az üldözõktõl megszabadítsa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 46-53
In illo tempore: Erat quidam regulus, cujus filius infirmabatur Capharnaum. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Ex Homil. 28. habita in Basilica horum Ss. Martyrum, in die natalis eorum.
Quid est quod regulus Dominum rogat ut ad ejus filium veniat, et tamen ire corporaliter recusat: ad servum vero centurionis non invitatur, et tamen se corporaliter ire pollicetur? Reguli filio per corporalem praesentiam non dignatur adesse, centurionis servo non dedignatur occurrere. Quid est hoc, nisi quod superbia nostra retunditur, qui in hominibus non naturam, qua ad imaginem Dei facti sunt, sed honores et divitias veneramur? Redemptor vero noster ut ostenderet, quia quae alta sunt hominum, despicienda sunt, et quae despecta sunt hominum, despicienda non sunt: ad filium reguli ire noluit, ad servum centurionis ire paratus fuit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego sum vitis vera, et vos palmites:
* Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, alleluia, alleluia.
V. Sicut dilexit me Pater, et ego dilexi vos.
R. Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 4:46 -53
Azon idõben Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselõ, akinek a fia beteg volt. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
28th Sermon, viz. that preached on the Birth-day and in the Church of these
Holy Martyrs. Wherefore was it that when this nobleman besought the Lord to come down where his child died, the Lord (albeit He healed him) would not come, and yet, when the Centurion prayed Him to heal his servant, albeit not asked to come down, He went with them He deemed not that the nobleman's son was worthy of His bodily presence, but He refused not to go to help the Centurion's servant. What is this but a rebuke to earthly pride, which maketh us to respect in men their honours and riches rather than that Divine image wherein they are created It was not so with our Redeemer, who would not go to the son of the nobleman, but was ready to come down for the Centurion's servant, to show that to Him the things which are great among men are but of little moment, and the things which are little esteemed among men are not beneath His notice.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I am the true vine, ye are the branches.
* He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluia, Alleluia.
V. As the Father hath loved me, so have I loved you.
R. He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Quarum festum colimus, ipsae intercedant pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Increpata est ergo superbia nostra, quae nescit pensare homines propter homines. Sola, ut diximus, quae circumstant hominibus, pensat, naturam non aspicit, honorem Dei in hominibus non agnoscit. Ecce ire non vult Filius Dei ad filium reguli: et tamen venire paratus est ad salutem servi. Certe si nos cujuspiam servus rogaret, ut ad eum ire deberemus, protinus nobis nostra superbia in cogitatione tacita responderet, dicens: Non eas, quia temetipsum degeneras, honor tuus despicitur, locus vilescit Ecce de caelo venit, qui servo in terra occurrere non despicit: et tamen humiliari in terra contemnimus, qui de terra sumus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Candidi facti sunt Nazaraei ejus, alleluia: splendorem Deo dederunt, alleluia:
* Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
V. Candidiores nive, nitidiores lacte, rubicundiores ebore antiquo, sapphiro pulchriores.
R. Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et sicut lac coagulati sunt, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akiknek az ünnepét ünnepeljük, járjanak közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
Our pride then standeth rebuked, that pride which maketh us forget for the sake of one man that another man is a man at all. This pride, as we have said, looketh only at the surroundings of men, not at their nature, and seeth not that God is to be honoured in a man because he is a man. Lo how the Son of God will not go unto the nobleman's son, but is ready to go and heal the servant. Of myself I know that if any ones servant were to ask me to go to him, I have a sort of pride which would say to me silently inside my heart Go not thou wilt lower thyself; the Papal dignity will be lightly esteemed thy exalted station will be degraded. Behold how He Which came down from heaven, doth not deem it below Him to go to help a servant, and yet I who am of the earth earthly, shrink from being trodden on.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Her Nazarites are become pure, Alleluia they reflect the glory of God, Alleluia.
* They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
V. They are purer than snow, they are whiter than milk, they are more ruddy in body than coral, their polishing is of sapphire.
R. They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. They are whiter than milk. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Nolite ergo intra vosmetipsos pensare quod habetis, sed quid estis. Ecce mundus qui diligitur, fugit. Sancti isti, ad quorum tumbam consistimus, florentem mundum mentis despectu calcaverunt. Erat tunc vita longa, salus continua, opulentia in rebus, foecunditas in propagine, tranquillitas in diuturna pace: et tamen cum in seipso floreret, jam in eorum cordibus mundus aruerat. Ecce jam mundus in seipso aruit, et adhuc in cordibus nostris floret Ubique mors, ubique luctus, ubique desolatio: undique percutimur, undique amaritudinibus replemur: et tamen caeca mente carnalis concupiscentiae ipsas ejus amaritudines amamus, fugientem sequimur, labenti inhaeremus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Think not therefore within yourselves what ye have, but what ye are. Behold, the world which I love, is a world which passeth away. Those holy servants of God, by whose grave I am standing, ennobled themselves mentally above the world at its fairest. To them was offered length of days, robust health, plenty in possessions, fruitfulness in offspring, comfort under perpetual peace: and yet while the spring-tide of life was unfolding before them, their hearts had already condemned it to an arid winter. Behold, winter in their hearts, spring in mine Death, and pain, and barrenness occur all around me, I am attacked on all sides, and I feel very bitter, and yet the sting of fleshly lust so blindeth me, that I love the bitter feelings, I hunt after that which flees from me, and cling to that which would leave me.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Semper nos Domine Martyrum tuorum Nerei, Achillei, Domitillae, atque Pancratii foveat, quaesumus, beata solemnitas: et tuo dignos reddat obsequio.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
the blessed and solemn remembrance of thy Martyrs Nereus, Achilles, Domitilla, and Pancras, making our hearts to burn within us, may cause us to be more meet for thy service.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |