|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum temporum}
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
|
Hymnus {ex Psalterio secundum temporum}
Rex sempiterne Cælitum,
Rerum Creator ómnium,
Æqualis ante sæcula
Semper Parénti Fílius:
Nascénte qui mundo faber
Imaginem vultus tui
Tradens Adamo, nóbilem
Limo jugásti spíritum.
Cum livor et fraus dæmonis
Fœdasset humanum genus:
Tu, carne amíctus, perditam
Formam reformas artifex.
Qui, natus olim e Vírgine,
Nunc e sepúlcro nasceris,
Tecúmque nos a mórtuis
Jubes sepúltos surgere.
Qui, pastor æternus, gregem
Aqua lavas baptísmatis:
Hæc est lavacrum méntium:
Hæc est sepúlcrum criminum.
Nobis diu qui debitæ
Redémptor affixus cruci,
Nostræ dedísti prodigus
Pretium salútis sánguinem.
Ut sis perenne méntibus
Paschale, Jesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos libera.
Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ó mennyei örök Király,
Ki mindeneket alkotál,
Minden idôk eleitôl
Atyáddal egyenlô Fiú:
Mikor a világ született,
Teremtô mester, arcodat
Ádámnak adtad, s a nemes
Szellemet sárba foglalád.
Midôn ádáz ördögi csel
Az emberfajt beszennyezé,
Testet öltvén, az elveszett
Formát újonnan alkotád.
Egykor a Szûztôl születél,
Most sírból születel nekünk,
És mi is felkelünk veled
Sírunkból, úgy parancsolod.
Örök Pásztor te, nyájadat
Kereszt vizével mosdatod:
Ez a léleknek fürdeje,
Ez a bûn temetôhelye.
Adósságunkat hogy leródd,
Hosszan függtél kereszteden
S hullattad értünk pazarúl
Üdvünknek árát, véredet.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl,
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vígasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I.
Ant. Allelúia,
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem prójicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Alleluia
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt Gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum ejus.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et projiciámus a nobis jugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, * prædicans præcéptum ejus.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi Gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellígite: * erudímini, qui judicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via justa.
2:13 Cum exárserit in brevi ira ejus: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, * és a fejedelmek egybegyûlnek az Úr ellen és az õ fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájokat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti õket, * és az Úr kigúnyolja õket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja õket.
2:6 Én pedig királylyá rendeltettem tõle Sionon, * az õ szent hegyén, és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tõlem, és neked adom a pogányokat örökségûl, * és birtokúl a föld határait.
2:9 Vasvesszõvel fogod õket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd õket.
2:10 És most, királyok, okúljatok; * tanúljatok, kik a földet itélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszettek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az õ haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 3 [3]
3:1 Dómine quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 3 [3]
3:1 Uram! mennyire megsokasodtak, * kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadúlása az õ Istenében.
3:3 Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; * én dicsõségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az õ szent hegyérõl.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; * mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környezõ nép ezreitõl; kelj föl, Uram! * szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bûnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 6 [4]
6:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
6:2 Miserére mei, Dómine, quóniam infírmus sum: * sana me, Dómine, quóniam conturbáta sunt ossa mea.
6:3 Et ánima mea turbáta est valde: * sed tu, Dómine, úsquequo?
6:4 Convértere, Dómine, et éripe ánimam meam: * salvum me fac propter misericórdiam tuam.
6:5 Quóniam non est in morte qui memor sit tui: * in inférno autem quis confitébitur tibi?
6:6 Laborávi in gémitu meo, lavábo per síngulas noctes lectum meum: * lácrimis meis stratum meum rigábo.
6:7 Turbátus est a furóre óculus meus: * inveterávi inter omnes inimícos meos.
6:8 Discédite a me, omnes, qui operámini iniquitátem: * quóniam exaudívit Dóminus vocem fletus mei.
6:9 Exaudívit Dóminus deprecatiónem meam, * Dóminus oratiónem meam suscépit.
6:10 Erubéscant, et conturbéntur veheménter omnes inimíci mei: * convertántur et erubéscant valde velóciter.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 6 [4]
6:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem.
6:2 Könyörûlj rajtam, Uram! mert erõtlen vagyok; gyógyíts meg engem, Uram! * mert reszketnek csontjaim,
6:3 és lelkem igen megháboríttatott; * de te, Uram! meddig?
6:4 Fordúlj meg, Uram! és mentsd ki lelkemet; * szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
6:5 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; * a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
6:6 Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, * megáztatom fekvõhelyemet könyhullatásaimmal.
6:7 Meghomályosúlt szemem a búsulás miatt; * megaggottam sok ellenségem között.
6:8 Távozzatok tõlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; * mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
6:9 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * az Úr bevette imádságomat.
6:10 Pirúljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; * térjenek hátra és pirúljanak meg hirtelen.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 7 [5]
7:1 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:2 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:3 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:4 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:5 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:6 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 7 [5]
7:1 Uram, én Istenem! tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözõmtõl, és ments meg engem;
7:2 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, midõn nincs, * ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:3 Uram, én Istenem! ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:4 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszúl cselekvõknek: * essem el méltán ellenségeim elõtt üresen;
7:5 üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsõségemet.
7:6 Kelj föl, Uram! haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem! a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körûlveszen téged;
7:8 és e miatt térj vissza a magasra. * Az Úr itéli a népeket.
7:9 Itélj meg engem, Uram! igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szûnjék meg a bûnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívûeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erõs és tûrõ; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égõkké tette.
7:15 Ime igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajudott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az õ hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az õ igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 8 [6]
8:1 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:7 Omnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:8 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:9 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 8 [6]
8:1 Uram, mi Urunk! * mely csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsõséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemõk szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és boszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te újjaid alkotmányait, a holdat és csillagokat, * melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?
8:6 Kevéssel tetted õt kisebbé az angyaloknál, dicsõséggel és tisztelettel koronáztad meg õt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted õt.
8:7 Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, * azon fölûl a mezei vadakat is.
8:8 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:9 Uram, mi Urunk! * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9 [7]
9:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:2 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:3 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:4 Quóniam fecísti judícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui júdicas justítiam.
9:5 Increpásti Gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sæculum sæculi.
9:6 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:7 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:8 Parávit in judício thronum suum: * et ipse judicábit orbem terræ in æquitáte, judicábit pópulos in justítia.
9:9 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adjútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:10 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter Gentes stúdia ejus:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt Gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:17 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:18 Cognoscétur Dóminus judícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:19 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes Gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:20 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:21 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * judicéntur Gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant Gentes quóniam hómines sunt.
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quæret.
9:26 Non est Deus in conspéctu ejus: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:27 Auferúntur judícia tua a fácie ejus: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:28 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:29 Cujus maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua ejus labor et dolor.
9:30 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:31 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:32 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:32 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:36 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adjútor.
9:37 Cóntere bráchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:38 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sæculum sæculi: * períbitis, Gentes, de terra illíus.
9:39 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Judicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9 [7]
9:1 Hálát adok neked Uram! teljes szivembõl; * elbeszélem minden csodádat,
9:2 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
9:3 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengûlnek és elvesznek színed elõl;
9:4 Mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
9:5 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
9:6 Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; * az õ városaikat lerontottad.
9:7 Elveszett emlékezetök, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:8 Királyi székét elkészítette itéletre; * és õ itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
9:9 Az Úr menedéke lõn a szegénynek, * segítõje alkalmas idõben, a szorongatásban.
9:10 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, * a kik keresnek téged Uram!
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörûlj rajtam, Uram! lásd * ellenségeimtõl való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:17 E tõrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az õ lábok.
9:18 Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bûnös.
9:19 Pokolba térjenek a bûnösök, mind a népek, * kik elfeledik az Istent.
9:20 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tûrése nem vesz el mindvégig.
9:21 Kelj föl, Uram! ne erõsödjék meg az ember; * itéltessenek meg a népek színed elõtt.
9:21 Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
9:22 Miért távoztál, Uram, meszsze, * elfordúlsz az alkalmas idõben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bûnös dicsekszik lelke kivánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bûnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az õ színe elõtt; utai meg vannak fertõztetve minden idõben. * Eltávolíttatnak itéleteid az õ orczája elõl, minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, * nemzedékrõl nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserûséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán. Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván õt.
9:31 Tõrében lenyomja õt, meghajol és rohan, * midõn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, * hogy mindvégig ne lásson.
9:33 Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekrõl.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd õket. Rád van hagyva a szegény; * te leszesz az árva segítõje.
9:36 Törd el a bûnös és gonosztevõ karját; * keresni fogják az õ bûnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; * ti pogányok, elvesztek az õ földérõl.
9:38 A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; * szivök készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 10 [8]
10:1 In Domino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:2 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:3 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * justus autem quid fecit?
10:4 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes ejus.
10:5 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * pálpebræ ejus intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat justum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam justus Dóminus, et justítias diléxit: * æquitátem vidit vultus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 10 [8]
10:1 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:2 Mert íme a bûnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szivûeket;
10:3 Mert a miket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:4 Az Úr az õ szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyülöli.
10:7 A bûnösökre tõröket hullat; * tûz és kénkõ és viharok szele az õ kelyhök része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az õ orczája.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 11 [9]
11:1 Salvum me fac, Dómine, quóniam defécit sanctus: * quóniam diminútæ sunt veritátes a fíliis hóminum.
11:2 Vana locúti sunt unusquísque ad próximum suum: * lábia dolósa, in corde et corde locúti sunt.
11:3 Dispérdat Dóminus univérsa lábia dolósa, * et linguam magníloquam.
11:4 Qui dixérunt: Linguam nostram magnificábimus, lábia nostra a nobis sunt, * quis noster Dóminus est?
11:5 Propter misériam ínopum, et gémitum páuperum, * nunc exsúrgam, dicit Dóminus.
11:6 Ponam in salutári: * fiduciáliter agam in eo.
11:7 Elóquia Dómini, elóquia casta: * argéntum igne examinátum, probátum terræ purgátum séptuplum.
11:8 Tu, Dómine, servábis nos: et custódies nos * a generatióne hac in ætérnum.
11:9 In circúitu ímpii ámbulant: * secúndum altitúdinem tuam multiplicásti fílios hóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 11 [9]
11:1 Szabadíts meg engem, Uram! mert fogynak a szentek; * mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.
11:2 Hiúságokat szól kiki felebarátjának; * az álnok ajkak kettõs szivvel szólanak.
11:3 Veszítse el Isten mind az álnok ajkat * és a kérkedõ nyelvet,
11:4 Melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, * kicsoda a mi urunk?
11:5 A szûkölködõk nyomorúsága és a szegények nyögése miatt * majd fölkelek, úgymond az Úr.
11:6 Megszabaditom õket, * s bizalmat gerjesztek bennök.
11:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek; * tûzzel megpróbált, a földtõl elválasztott, hétszer megtisztított ezüst.
11:8 Te, Uram! megtartasz minket, és megõrzesz minket * e nemzedéktõl mindörökké.
11:9 Az istentelenek kerengenek; * a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 12 [10]
12:1 Úsquequo, Dómine, obliviscéris me in finem? * Úsquequo avértis fáciem tuam a me?
12:2 Quámdiu ponam consília in ánima mea, * dolórem in corde meo per diem?
12:3 Úsquequo exaltábitur inimícus meus super me? * réspice, et exáudi me, Dómine, Deus meus.
12:4 Illúmina óculos meos ne umquam obdórmiam in morte: * nequándo dicat inimícus meus: Præválui advérsus eum.
12:5 Qui tríbulant me, exsultábunt si motus fúero: * ego autem in misericórdia tua sperávi.
12:6 Exsultábit cor meum in salutári tuo: cantábo Dómino qui bona tríbuit mihi: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 12 [10]
12:1 Uram! meddig feledsz el engem egészen? * meddig fordítod el tõlem orczádat?
12:2 Meddig tartok még tanácsot lelkemben, * fájdalmat szivemben naponként?
12:3 Meddig emelkedik föl ellenségem fölöttem? * tekints rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem!
123:4 Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne alugyam a halálban, * s valamikor ne mondja ellenségem: Hatalmat vettem rajta;
123:5 Mert a kik szorongatnak engem, örvendenek, ha megingattatom. * Én pedig irgalmasságodban bízom;
123:6 Szivem örvend a te szabadításodban; éneklek az Úrnak, ki jót tett velem, * és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 13 [11]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
13:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:5 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:6 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:7 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:8 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:9 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:10 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:11 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 13 [11]
13:1 Mondá az esztelen szivében: * Nincs Isten!
13:2 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Az Úr mennybõl néz az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes vagy Istent keresõ.
13:4 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:5 Nyilt sír az õ torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:6 Szájok tele átokkal és keserûséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:7 Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik elõtt.
13:8 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:9 Az Urat nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:10 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; * a szûkölködõ tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az õ reménysége.
13:11 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örûlni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 14 [12]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:4 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:5 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:6 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:7 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * lapis revolutus est, allelúia: ab ostio monumenti, allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 14 [12]
14:1 Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? * vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szivében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:4 és felebarátjának roszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:5 Ki elõtt semmivé lett a gonosztevõ, * de ki az istenfélõket dicsõiti;
14:6 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:7 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * A követ elhengerítetettek. Alleluja. A sír bejárata elõl Alleluja, alleluia.
|
V. Surrexit Dóminus de sepúlcro, allelúia.
R. Qui pro nobis pependit in ligno, allelúia.
|
V. Feltámadott az Úr a sirból. Alleluja
R. Aki érettünk a keresztfán függött. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
Incipit Epistola prima beati Petri Apostoli.
1 Pet 1:1-5
1 Petrus Apostolus Jesu Christi, electis advenis dispersionis Ponti, Galatiae, Cappadociae, Asiae, et Bithyniae,
2 Secundum praescientiam Dei Patris, in sanctificationem Spiritus, in obedientiam, et aspersionem sanguinis Jesu Christi. Gratia vobis, et pax multiplicetur.
3 Benedictus Deus et Pater Domini nostri Jesu Christi, qui secundum misericordiam suam magnam regeneravit nos in spem vivam, per resurrectionem Jesu Christi ex mortuis,
4 In hereditatem incorruptibilem, et incontaminatam, et immarcescibilem, conservatam in caelis in vobis,
5 Qui in virtute Dei custodimini per fidem in salutem, paratam revelari in tempore novissimo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Si oblitus fuero tui, alleluia, obliviscatur mei dextera mea:
* Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
V. Super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus, dum recordaremur tui Sion.
R. Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány szent Péter apostol elsõ levelébõl
1 Pet 1:1-5
1 Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az
2 Atyaisten elõretudása birtokában kiválasztott, a Lélek megszentelõ erejébõl az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bõven legyen részetek!
3 Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élõ reményre,
4 Hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.
5 Az Isten hatalma megõrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó idõben majd megnyilvánuljon.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. If I forget thee, Alleluia, let my right hand forget me.
* If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
V. By the rivers of Babylon there we sat down and wept, when we remembered thee, O Zion
R. If I do not remember thee, let my tongue cleave to the roof of my mouth. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Pet 1:6-12
6 In quo exsultabitis, modicum nunc si oportet contristari in variis tentationibus:
7 Ut probatio vestrae fidei multo pretiosior auro (quod per ignem probatur) inveniatur in laudem, et gloriam, et honorem in revelatione Jesu Christi:
8 Quem cum non videritis, diligitis: in quem nunc quoque non videntes creditis: credentes autem exsultabitis laetitia inenarrabili, et glorificata:
9 Reportantes finem fidei vestrae, salutem animarum.
10 De qua salute exquisierunt, atque scrutati sunt prophetae, qui de futura in vobis gratia prophetaverunt:
11 Scrutantes in quod vel quale tempus significaret in eis Spiritus Christi: praenuntians eas quae in Christo sunt passiones, et posteriores glorias:
12 Quibus revelatum est quia non sibimetipsis, vobis autem ministrabant ea quae nunc nuntiata sunt vobis per eos qui evangelizaverunt vobis, Spiritu Sancto misso de caelo, in quem desiderant Angeli prospicere.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Viderunt te aquae, Deus, viderunt te aquae, et timuerunt:
* Multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes, alleluia, alleluia, alleluia.
V. Illuxerunt coruscationes tuae orbi terrae: vidit et commota est terra.
R. Multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes, alleluia, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 Pet 1:6-12
6 Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket,
7 Hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tûz próbálta veszendõ aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsõségre és a tiszteletre.
8 Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsõültek kimondhatatlan örömével,
9 Mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemrõl jövendöltek.
11 Töprengtek rajta, vajon milyen idõpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük mûködõ Lelke, elõre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsõséget.
12 Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetõi most közöltek veletek az égbõl küldött Szentlélek erejébõl. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The waters saw thee, O God, the waters saw thee and they were afraid.
* There was a noise as of many waters the clouds sent out a sound. Alleluia, Alleluia, Alleluia.
V. thy lightnings lightened the world the earth saw it and shook.
R. There was a noise as of many waters the clouds sent out a sound. Alleluia, Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Pet 1:13-21
13 Propter quod succincti lumbos mentis vestrae, sobrii, perfecte sperate in eam, quae offertur vobis, gratiam, in revelationem Jesu Christi:
14 Quasi filii obedientiae, non configurati prioribus ignorantiae vestrae desideriis:
15 Sed secundum eum qui vocavit vos, Sanctum: et ipsi in omni conversatione sancti sitis:
16 Quoniam scriptum est: Sancti eritis, quoniam ego sanctus sum.
17 Et si Patrem invocatis eum, qui sine acceptione personarum judicat secundum uniuscujusque opus, in timore incolatus vestri tempore conversamini.
18 Scientes quod non corruptibilibus, auro vel argento, redempti estis de vana vestra conversatione paternae traditionis:
19 Sed pretioso sanguine quasi agni immaculati Christi, et incontaminati:
20 Praecogniti quidem ante mundi constitutionem, manifestati autem novissimis temporibus propter vos,
21 Qui per ipsum fideles estis in Deo, qui suscitavit eum a mortuis, et dedit ei gloriam, ut fides vestra et spes esset in Deo:
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Narrabo nomen tuum fratribus meis, alleluia:
* In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Confitebor tibi in populis Domine, et psalmum dicam tibi in Gentibus.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In medio Ecclesiae laudabo te, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 Pet 1:13-21
13 Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.
14 Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek,
15 Hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között;
16 Mert meg van írva: "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok."
17 Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején.
18 Hisz tudjátok, hogy nem veszendõ ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból,
19 Hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.
20 Õt (Isten) elõre, már a világ teremtése elõtt kiválasztotta, de csak az utolsó idõkben jelent meg, miattatok.
21 Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta õt a halottak közül, és megdicsõítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will declare thy Name unto my brethren Alleluia.
* In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. I will praise thee, O Lord, among the people, and sing unto thee among the nations.
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the midst of the congregation will I praise thee Alleluia, Alleluia.
|
Nocturn II.
Ant. Allelúia,
Psalmus 15 [13]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:2 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:3 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluia
Zsoltár 15 [13]
15:1 Tarts meg engem, Uram! * mert benned bíztam.
15:2 Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, * azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az õ földén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az õ inségök; azután siettek. * Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem elõtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, * hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörûség vagyon.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 16 [14]
16:1 Exáudi, Dómine, justítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:2 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:3 De vultu tuo judícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:4 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:5 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:6 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:7 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:8 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:9 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:10 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:11 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:12 Projiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:13 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:14 Exsúrge, Dómine, prævéni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:15 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:16 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:17 Ego autem in justítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 16 [14]
16:1 Hallgasd meg, Uram! * igazságomat, figyelmezz könyörgésemre.
16:2 Vedd füleidbe imádságomat az álnokság * nélküli ajkakból.
16:3 Tõled jõjön itéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:4 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tûzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:5 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:6 Erõsítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:7 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:8 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:9 A jobbod ellen állóktól õrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:10 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak.
16:11 Ellenségeim körûlvették lelkemet, bezárták szívöket; * szájok kevélységet szólott.
16:12 Megvetvén engem, most körûlvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:13 Körûlfogtak engem, mint a ragadományra készûlt oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:14 Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg õt; * ragadd ki lelkemet az istentelentõl, a te kezed ellenségeitõl.
16:15 Uram! a kevesektõl a földön válaszd el õket életökben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasok;
16:16 Bõvelkednek magzatokkal, s a mijök * fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:17 Én pedig igazságban jelenek meg színed elõtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsõséged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 17 [15]
17:1 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:2 Deus meus adjútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:8 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu ejus, introívit in aures ejus.
17:9 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:10 Ascéndit fumus in ira ejus: et ignis a fácie ejus exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:11 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus ejus.
17:12 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:13 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu ejus tabernáculum ejus: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:14 Præ fulgóre in conspéctu ejus nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:15 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:16 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia judícia ejus in conspéctu meo: * et justítias ejus non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum ejus.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via ejus: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prælium: * et posuísti, ut arcum æreum, bráchia mea.
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:37 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:38 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:39 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:40 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:41 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:42 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:43 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:44 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:45 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:46 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:47 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:48 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:49 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:50 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:51 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis ejus, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini ejus usque in sæculum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * quem quæris múlier? allelúia: viventem cum mórtuis? allelúia, allelúia.
|
Ant. Alleluia * Kit keresel, asszony? alleluia: élot a holtak kozott? alleluia, alleluia.
|
V. Surrexit Dóminus vere, allelúia.
R. Et appáruit Simóni, allelúia.
|
V. Valóban feltámadt az Úr, alleluia.
R. És megjelent Simonnak, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Ex libro sancti Ambrosii Episcopi de fide resurrectionis.
Post medium.
Quoniam Dei mori non poterat Sapientia, resurgere autem non poterat quod mortuum non erat; assumitur caro, quae mori posset: ut dum moritur quod solet, quod mortuum fuerat, hoc resurgeret. Neque enim poterat esse, nisi per hominem resurrectio: quoniam sicut per hominem mors, ita et per hominem resurrectio mortuorum. Ergo resurrexit homo, quoniam homo mortuus est: resuscitatus homo, sed resuscitans Deus. Tunc secundum carnem homo, nunc per omnia Deus. Nunc enim secundum carnem jam non novimus Christum, sed carnis gratiam tenemus, ut ipsum primitias quiescentium, ipsum primogenitum ex mortuis noverimus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In ecclesiis benedicite Deo, alleluia,
* Domino de fontibus Israël, alleluia, alleluia.
V. Psalmum dicite nomini ejus, date gloriam laudi ejus.
R. Domino de fontibus Israël, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
From the Book written by St Ambrose, Bishop of Milan, on belief in the Resurrection.
After middle
Since it was impossible that the Wisdom of God could die, and that which could not die could not rise from the dead, He took to Himself Flesh Which could die, that That Whose nature it was to die might die, and rise again. Neither was it possible that the resurrection of the dead should come otherwise than by man, "for since by man came death, by Man came also the resurrection of the dead." (1 Cor. xv. 21.) Man He rose since Man He died, the Manhood quickened but the Godhead Quickener. Man then, as touching the Flesh God now, over all things. For now we know Christ no longer after the Flesh, but we owe it to the Flesh that we know Him as "become the First-fruits of them that slept" 1 Cor. xv. 23 "and the First-begotten of the dead" Apoc. i. 5.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Bless ye God in the congregations Alleluia.
* Even the Lord, ye that are of the fountains of Israel Alleluia, Alleluia.
V. Sing forth the honour of His Name, make His praise glorious.
R. Even the Lord, ye that are of the fountains of Israel Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Primitiae utique eiusdem sunt generis atque naturae, cujus et reliqui fructus: quorum pro laetiore proventu primitiva Deo munera deferuntur; sacrum munus pro omnibus, et quasi reparatae quaedam liba naturae. Primitiae ergo quiescentium Christus. Sed utrum suorum quiescentium, qui quasi mortis exsortes, dulci quodam sopore tenentur, an omnium mortuorum? Sed sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabuntur. Itaque sicut primitiae mortis in Adam, ita etiam primitiae resurrectionis in Christo omnes resurgent. Sed nemo desperet, neque justus doleat commune consortium resurgendi, cum praecipuum fructum virtutis exspectet. Omnes quidem resurgent, sed unusquisque, ut ait Apostolus, in suo ordine. Communis est divinae fructus clementiae, sed distinctus ordo meritorum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In toto corde meo, alleluia, exquisivi te, alleluia:
* Ne repellas me a mandatis tuis, alleluia, alleluia.
V. Benedictus es tu Domine, doce me justificationes tuas.
R. Ne repellas me a mandatis tuis, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
The first-fruits are of the same kind and nature as the other fruits, and they are brought as an offering to God l to win His blessing on the in-gathering, an holy offering made on behalf of all, and as it were the homage of restored nature. Christ then is the First-fruits of them that sleep. But is He the First-fruits of only His own loved ones that fall asleep in Him, and lie as it were untouched by death, wrapt in a sweet slumber Or is He the First-fruits of all the dead? But "as in Adam all die, even so in Christ shall all be made alive." 1 Cor. xv. 22. So that, as in Adam were the first-fruits of the death wherein all die, even so in Christ were the first-fruits of the resurrection, wherein all rise again. But let no man be hopeless, neither let it be a grief to the righteous to remember that to rise again will be common to all men, when he looketh for that day wherein the harvest of his life will nobly realise itself. All shall rise again, "but," as saith the Apostle 23, "every man in his own order." The harvest of God's mercy will be for all, but in reward one man shall differ from another.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. With my whole heart Alleluia have I sought thee Alleluia.
* O let me not wander from thy commandments Alleluia, Alleluia.
V. Blessed art Thou, O Lord teach me thy statutes.
R. O let me not wander from thy commandments Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Advertimus, quam grave sit sacrilegium, resurrectionem non credere. Si enim non resurgemus, ergo Christus gratis mortuus est, ergo Christus non resurrexit. Si enim nobis non resurrexit, utique non resurrexit, qui sibi cur resurgeret, non habebat. Resurrexit in eo mundus, resurrexit in eo caelum, resurrexit in eo terra. Erit enim caelum novum, et terra nova. Sibi autem non erat necessaria resurrectio, quem mortis vincula non tenebant. Nam etsi secundum hominem mortuus, in ipsis tamen erat liber infernis. Vis scire quam liber? Factus sum sicut homo sine adjutorio, inter mortuos liber. Et bene liber, qui se poterat suscitare, juxta quod scriptum est: Solvite hoc templum, et in triduo resuscitabo illud. Et bene liber, qui alios descenderat redempturus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Hymnum cantate nobis, alleluia:
* Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
V. Illic interrogaverunt nos, qui captivos duxerunt nos, verba cantionum.
R. Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
I tell you how grievous an outrage against God it is not to believe in the resurrection. If we shall Is this not rise again, then did Christ die in vain, then is Christ not risen For if [if He rose at all,] He rose for us, and if He had not us to rise for, then He is plainly not risen. In Him the world, in Him the heavens, in Him the earth rose again. For there shall be " a new heaven, and a new earth" Apoc. xxi. 1. For Himself He needed not to rise Whom the bands of death held not. For although He died as Man, yet was He free in the netherworld itself. Wouldest thou hear how free "I am as a man that hath no strength, free among the dead" Ps. Ixxxvii. 6. O how free Who was able to take up his life again at will John x. 18, even as it is written that He said " Destroy this Temple, and in three days I will raise it up " John ii. 19. O how free Who descended into hell only to redeem others therefrom.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Sing us a song Alleluia.
* How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
V. There they that carried us away captive required of us a song.
R. How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. How shall we sing the Lord's song in a strange land Alleluia, Alleluia.
|
Nocturn III.
Ant. Allelúia,
Psalmus 18 [16]
18:1 Cæli enárrant glóriam Dei: * et ópera mánuum ejus annúntiat firmaméntum.
18:2 Dies diéi erúctat verbum, * et nox nocti índicat sciéntiam.
18:3 Non sunt loquélæ, neque sermónes, * quorum non audiántur voces eórum.
18:4 In omnem terram exívit sonus eórum: * et in fines orbis terræ verba eórum.
18:5 In sole pósuit tabernáculum suum: * et ipse tamquam sponsus procédens de thálamo suo:
18:6 Exsultávit ut gigas ad curréndam viam, * a summo cælo egréssio ejus:
18:7 Et occúrsus ejus usque ad summum ejus: * nec est qui se abscóndat a calóre ejus.
18:8 Lex Dómini immaculáta, convértens ánimas: * testimónium Dómini fidéle, sapiéntiam præstans párvulis.
18:9 Justítiæ Dómini rectæ, lætificántes corda: * præcéptum Dómini lúcidum, illúminans óculos.
18:10 Timor Dómini sanctus, pérmanens in sæculum sæculi: * judícia Dómini vera, justificáta in semetípsa.
18:11 Desiderabília super aurum et lápidem pretiósum multum: * et dulcióra super mel et favum.
18:12 Étenim servus tuus custódit ea, * in custodiéndis illis retribútio multa.
18:13 Delícta quis intélligit? ab occúltis meis munda me: * et ab aliénis parce servo tuo.
18:14 Si mei non fúerint domináti, tunc immaculátus ero: * et emundábor a delícto máximo.
18:15 Et erunt ut compláceant elóquia oris mei: * et meditátio cordis mei in conspéctu tuo semper.
18:15 Dómine, adjútor meus, * et redémptor meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Alleluia
|
Psalmus 19 [17]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 19 [17]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 20 [18]
20:1 Dómine in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:2 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:3 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:4 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sæculum, et in sæculum sæculi.
20:5 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:6 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sæculum sæculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:7 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:8 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:9 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:10 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:11 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:12 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:13 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, * noli flere, María, allelúia: resurréxit Dóminus, allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 20 [18]
20:1 Uram! a te erõdben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:2 Szive kivánságát megadtad neki, * és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tõle.
20:3 Mert megelõzted õt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakõbõl.
20:4 Életet kért tõled, és napok hosszaságát adtad neki * örökké, és mindörökön örökké.
20:5 Nagy az õ dicsõsége a te szabadításodban; * dicsõséget és nagy ékességet teszesz rája.
20:6 Mert áldássá teszed õt mindörökön örökké; * megvigasztalod õt a te szined örömével.
20:7 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:8 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
20:9 Hasonlókká teszed õket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja õket haragjában, és tûz emészti meg õket.
20:10 Gyümölcsüket a földrõl elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közõl.
20:11 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:12 Mert hátat fordítani kényszeríted õket, * orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:13 Magasztaltassál föl, Uram! * a te erõdben, hogy énekeljük és zengjük erõdet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Ne félj, Mária, alleluia: feltamadott az Ur, alleluia, alleluia.
|
V. Gavisi sunt discipuli, allelúia.
R. Viso Dómino, allelúia.
|
V. öröm töltötte el a tanítványokat. Alleluja
R. Az Úr láttára. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 16:23-30
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Amen, amen dico vobis: si quid petieritis Patrem in nomine meo, dabit vobis. Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tractatus 102. in Joannem.
Domini verba nunc ista tractanda sunt: Amen, amen dico vobis: si quid petieritis Patrem in nomine meo, dabit vobis. Jam dictum est in superioribus hujus Dominici sermonis partibus, propter eos, qui nonnulla petunt a Patre in Christi nomine, nec accipiunt: non peti in nomine Salvatoris, quidquid petitur contra rationem salutis. Non enim sonum litterarum ac syllabarum, sed quod sonus ipse significat, et quod eo sono recte ac veraciter intelligitur, hoc accipiendus est dicere, cum dicit: In nomine meo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Deus canticum novum cantabo tibi, alleluia:
* In psalterio decem chordarum psallam tibi, alleluia, alleluia.
V. Deus meus es tu, et confitebor tibi: Deus meus es tu, et exaltabo te.
R. In psalterio decem chordarum psallam tibi, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 16:23-30
Azon idõben mondá Jézus tanítványainak: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. És így tovább.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
102nd Tract on John.
We have now to consider these words of the Lord " Amen, Amen, I say unto you Whatsoever ye shall ask the Father in My Name, He will give it you." It hath already been said in the earlier part of this discourse of the Lord, for the sake of some who ask the Father in Christ's Name and receive not, that whatsoever is asked, which tendeth not to salvation, is not asked in the Name of the Saviour. By the words "In My Name "we must not understand the vocalization of letters and syllables, but the meaning of what is said, the honest and true meaning.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I will sing a new song unto thee, O God Alleluia.
* Upon a psaltery of ten strings will I sing praises unto thee. Alleluia, Alleluia.
V. Thou art my God, and I will praise thee Thou art my God, and I will exalt thee.
R. Upon a psaltery of ten strings will I sing praises unto thee. Alleluia, Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 8
Unde qui hoc sentit de Christo, quod non est de unico Dei Filio sentiendum, non petit in ejus nomine, etiamsi non taceat litteris ac syllabis Christum: quoniam in ejus nomine petit, quem cogitat cum petit. Qui vero quod est de illo sentiendum sentit, ipse in ejus nomine petit: et accipit quod petit, si non contra suam salutem sempiternam petit: Accipit autem quando debet accipere. Quaedam enim non negantur: sed ut congruo dentur tempore differuntur. Ita sane intelligendum est quod ait: Dabit vobis: ut ea beneficia significata sciantur his verbis, quae ad eos, qui petunt, proprie pertinent. Exaudiuntur quippe omnes Sancti pro seipsis, non autem pro omnibus exaudiuntur vel amicis, vel inimicis suis, vel quibuslibet aliis: quia non utcumque dictum est, Dabit; sed, Dabit vobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Bonum est confiteri Domino, alleluia:
* Et psallere, alleluia.
V. In decachordo psalterio, cum cantico et cithara.
R. Et psallere, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et psallere, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 8
Therefore, whosoever thinketh of Christ as he ought not to think of the Only Son of God, such an one doth not ask anything in Christ's Name, although he do actually utter letters and syllables to that effect, because by these sounds he meaneth not the Real Christ, but a fancied being who hath no existence except in the speaker's imagination. But on the other hand, whosoever thinketh of Christ as he ought to think, the same asketh in Christ's Name, and receiveth, provided only it be nothing against his own everlasting salvation but if it is good for him to receive, he receiveth. Some things are not given at once, but kept over till a more fitting season. Such is the true interpretation of the words " He will give it you " namely, that those things will be given which are good for them to ask. All the Saints also are heard when they ask for themselves, but not necessarily when they ask for their friends, or their enemies, or others, even as it is written, not simply " He will give it " but "He will give it you."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. It is a good thing to give thanks unto the Lord Alleluia
* And to sing praises Alleluia.
V. Upon an instrument of ten strings, upon the harp with a solemn sound.
R. And to sing praises Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And to sing praises Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Usque modo, inquit, non petistis quidquam in nomine meo. Petite, et accipietis, ut gaudium vestrum sit plenum. Hoc quod dicit, gaudium plenum, profecto non carnale, sed spiritale gaudium est: et quando tantum erit, ut aliquid ei jam non sit addendum, procul dubio tunc erit plenum. Quidquid ergo petitur, quod pertineat ad hoc gaudium consequendum, hoc est in nomine Christi petendum, si divinam intelligimus gratiam, si vere beatam poscimus vitam. Quidquid autem aliud petitur, nihil petitur: non quia nulla omnino res est, sed quia in tantae rei comparatione quidquid aliud concupiscitur, nihil est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Hitherto saith the Lord, have ye asked nothing in My Name ask, and ye shall receive, that your joy may be full." This their joy, whereof He saith that it shall be full, is to be understood not of fleshly but of spiritual joy and when that joy is so great that it can be increased no more, then shall it without doubt be full. Whatsoever therefore we ask for the fulfilling of this joy, (that is, if we thereby mean grace, if we ask for that life which is the really blessed one,) that is a thing which it is meet to ask in Christ's Name. If we ask anything else than this, we ask nothing, although we do actually ask something, because all things are nothing in comparison with this.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, a quo bona cuncta procedunt, largire supplicibus tuis: ut cogitemus te inspirante, quae recta sunt; et te gubernante, eadem faciamus.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, from Whom all good things do come, grant to us thy humble servants that by thy holy inspiration we may think those things that be good, and by thy merciful guiding may perform the same.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |