Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Christum Dominum ascendentem in caelum, * Venite adoremus, alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
Ant. Alleluia. Kisztus az Úr felment a mennyekbe. * Jöjjetek imádjuk Ôt. Alleluia.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Aeterne Rex altissime,
Redemptor et fidelium,
Cui mors perempta detulit
Summae triumphum gloriae.
Ascendis orbes siderum,
Quo te vocabat caelitus
Collata, non humanitus,
Rerum potestas omnium.
Ut trina rerum machina,
Caelestium, terrestrium,
Et inferorum condita,
Flectat genu jam subdita.
Tremunt videntes Angeli
Versam vicem mortalium:
Peccat caro, mundat caro,
Regnat Deus Dei caro.
Sis ipse nostrum gaudium,
Manens olympo praemium,
Mundi regis qui fabricam,
Mundana vincens gaudia.
Hinc te precantes quaesumus,
Ignosce culpis omnibus,
Et corda sursum subleva
Ad te superna gratia.
Ut cum repente coeperis
Clarere nube judicis,
Poenas repellas debitas,
Reddas coronas perditas.
Jesu, tibi sit gloria,
Qui victor in cælum redis,
Cum Patre, et almo Spiritu,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Magasságos örök Király,
Ki üdvözíted híveid,
Kinek a megtiport halál
Hirdeti gyôzedelmedet!
Fölszállasz most a csillagok
Fölébe, hív a mennyei
Uralom, mit nem emberi
Erô: az Istenség adott.
Lásd a levôk hármas körét,
Égieket, földieket
S az alvilág rejtelmeit
Eléd alázni térdeit.
Megrendülnek az angyalok
A földi sors fordulatán:
Bukott a test, segít a test,
Isten trónján isteni test.
Te maradj, Jézus, örömünk,
Te Olympuson örökünk,
Világ gépét ki forgatod,
Mik hozzád a világi jók!
Hozzád imádkozunk tehát,
Hogy nézd el bûneink sokát,
Küldd el magas kegyelmedet
S emeld hozzád a szíveket.
Hogy majd ha eljössz hirtelen
Fénnyel az ég felhôiben,
Légy elnézô kegyes bíránk
S add vissza vesztett koronánk.
Dicsôség neked Jézusunk,
Ki gyôzelmesen égbe szállsz,
Atyának s Szentléleknek is
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Alleluia
Psalmus 13 [1]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
13:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:5 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:6 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:7 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:8 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:9 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:10 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:11 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia
Zsoltár 13 [1]
13:1 Mondá az esztelen szivében: * Nincs Isten!
13:2 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Az Úr mennybõl néz az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes vagy Istent keresõ.
13:4 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:5 Nyilt sír az õ torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:6 Szájok tele átokkal és keserûséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:7 Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik elõtt.
13:8 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:9 Az Urat nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:10 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; * a szûkölködõ tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az õ reménysége.
13:11 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örûlni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:4 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:5 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:6 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:7 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? * vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szivében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:4 és felebarátjának roszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:5 Ki elõtt semmivé lett a gonosztevõ, * de ki az istenfélõket dicsõiti;
14:6 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:7 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 16 [3]
16:1 Exáudi, Dómine, justítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:2 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:3 De vultu tuo judícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:4 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:5 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:6 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:7 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:8 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:9 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:10 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:11 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:12 Projiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:13 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:14 Exsúrge, Dómine, prævéni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:15 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:16 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:17 Ego autem in justítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 16 [3]
16:1 Hallgasd meg, Uram! * igazságomat, figyelmezz könyörgésemre.
16:2 Vedd füleidbe imádságomat az álnokság * nélküli ajkakból.
16:3 Tõled jõjön itéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:4 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tûzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:5 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:6 Erõsítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:7 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:8 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:9 A jobbod ellen állóktól õrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:10 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak.
16:11 Ellenségeim körûlvették lelkemet, bezárták szívöket; * szájok kevélységet szólott.
16:12 Megvetvén engem, most körûlvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:13 Körûlfogtak engem, mint a ragadományra készûlt oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:14 Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg õt; * ragadd ki lelkemet az istentelentõl, a te kezed ellenségeitõl.
16:15 Uram! a kevesektõl a földön válaszd el õket életökben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasok;
16:16 Bõvelkednek magzatokkal, s a mijök * fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:17 Én pedig igazságban jelenek meg színed elõtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsõséged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Ant. Alleluia
Psalmus 17(1-16) [4]
17:1 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:2 Deus meus adjútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:8 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu ejus, introívit in aures ejus.
17:9 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:10 Ascéndit fumus in ira ejus: et ignis a fácie ejus exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:11 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus ejus.
17:12 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:13 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu ejus tabernáculum ejus: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:14 Præ fulgóre in conspéctu ejus nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:15 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:16 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia
|
Psalmus 17(17-35) [5]
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia judícia ejus in conspéctu meo: * et justítias ejus non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum ejus.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via ejus: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prælium: * et posuísti, ut arcum æreum, bráchia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 17(17-35) [5]
17:17 Elküldött a magasból, és felvõn engem, * és felvona engem a sok vízbõl.
17:18 Megmentett engem igen erõs elleneimtõl, és azoktól, kik engem gyülöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelõztek nyomorúságom napján; * és az Úr lõn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megõriztem az Úr útait, * és istentelenûl nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden itélete szemem elõtt vagyon, * és az õ igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek elõtte, * és õrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az õ szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszesz, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszesz.
17:27 A választottal választott leszesz, * és az elvetemûlttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram! megvilágosítod szövétnekemet; én Istenem! * világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettõl, * és Istenemmel átmegyek a kõfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertõzetlen; az Úr beszédei tûzzel megpróbáltattak; * õ minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivûl? * vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kivûl?
17:33 Isten az, ki körûlvett engem erõsséggel, * és feddhetlenné tette útamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harczra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a réz-ijat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 17(36-51) [6]
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:37 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:38 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:39 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:40 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:41 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:42 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:43 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:44 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:45 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:46 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:47 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:48 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:49 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:50 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:51 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis ejus, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini ejus usque in sæculum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 17(36-51) [6]
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:37 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:38 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erõtlenedtek el lábaim.
17:39 Üzõbe veszem ellenségeimet, és megfogom õket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:40 Összetöröm õket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:41 Felöveztél engem erõsséggel a harczra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:42 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyülölõimet elvesztetted.
17:43 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , és nem * hallgatta meg õket.
17:44 És összetöröm õket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utczák sarát eltiprom õket.
17:45 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:46 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:47 Az idegen fiak hazudtak nekem, az idegen fiak megrögzöttek, * és elsántikáltak ösvényeikrõl.
17:48 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadúlásom Istene.
17:49 Isten! ki boszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtõl;
17:50 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:51 Azért hálát adok neked, Uram! * a népek között, és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az õ királya szabadúlását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az õ ivadékával mind örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Ant. Alleluia
Psalmus 19 [7]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia
Zsoltár 19 [7]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 20 [8]
20:1 Dómine in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:2 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:3 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:4 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sæculum, et in sæculum sæculi.
20:5 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:6 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sæculum sæculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:7 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:8 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:9 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:10 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:11 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:12 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:13 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 20 [8]
20:1 Uram! a te erõdben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:2 Szive kivánságát megadtad neki, * és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tõle.
20:3 Mert megelõzted õt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakõbõl.
20:4 Életet kért tõled, és napok hosszaságát adtad neki * örökké, és mindörökön örökké.
20:5 Nagy az õ dicsõsége a te szabadításodban; * dicsõséget és nagy ékességet teszesz rája.
20:6 Mert áldássá teszed õt mindörökön örökké; * megvigasztalod õt a te szined örömével.
20:7 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:8 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
20:9 Hasonlókká teszed õket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja õket haragjában, és tûz emészti meg õket.
20:10 Gyümölcsüket a földrõl elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közõl.
20:11 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:12 Mert hátat fordítani kényszeríted õket, * orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:13 Magasztaltassál föl, Uram! * a te erõdben, hogy énekeljük és zengjük erõdet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 29 [9]
29:1 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:2 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:3 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:4 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:5 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:9 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:10 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:11 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:12 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:13 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:14 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:15 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 29 [9]
29:1 Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
29:2 Uram, Istenem! * hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
29:3 Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menõk közõl.
29:4 Zengjetek az Úrnak ti õ szentei! * és áldjátok az õ szentsége emlékezetét.
29:5 Mert büntetés van boszankodásában, * és élet az õ jóakaratjában.
29:6 Este betér a sirás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bõvelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram! te jóvoltod szerint erõt adtál * dicsõségemnek.
29:9 De elfordítottad tõlem orczádat, * és megháborodtam.
29:10 Hozzád kiáltottam, Uram! * és Istenemnek könyörögtem.
29:11 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:12 Vajjon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetendi-e igazságodat?
29:13 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítõm lett.
29:14 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szõrzsákomat, és körûlvettél engem vígasággal,
29:15 Hogy énekeljen neked az én dicsõségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! * hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
V. Surrexit Dóminus de sepúlcro, allelúia.
R. Qui pro nobis pependit in ligno, allelúia.
|
V. Feltámadott az Úr a sirból. Alleluja
R. Aki érettünk a keresztfán függött. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Epistola prima beati Joannis Apostoli
1 Joannes 3:1-6
1 Videte qualem caritatem dedit nobis Pater, ut filii Dei nominemur et simus. Propter hoc mundus non novit nos: quia non novit eum.
2 Carissimi, nunc filii Dei sumus: et nondum apparuit quid erimus. Scimus quoniam cum apparuerit, similes ei erimus: quoniam videbimus eum sicuti est.
3 Et omnis qui habet hanc spem in eo, sanctificat se, sicut et ille sanctus est.
4 Omnis qui facit peccatum, et iniquitatem facit: et peccatum est iniquitas.
5 Et scitis quia ille apparuit ut peccata nostra tolleret: et peccatum in eo non est.
6 Omnis qui in eo manet, non peccat: et omnis qui peccat, non vidit eum, nec cognovit eum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Post passionem suam per dies quadraginta apparens eis, et loquens de regno Dei, alleluia:
* Et videntibus illis elevatus est, alleluia: et nubes suscepit eum ab oculis eorum, alleluia.
V. Et convescens praecepit eis, ab Jerosolymis ne discederent, sed exspectarent promissionem Patris.
R. Et videntibus illis elevatus est, alleluia: et nubes suscepit eum ab oculis eorum, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány szent János apostol elsõ levelébõl
1 John 3:1-6
1 Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert õt sem ismeri.
2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.
3 És mindenki, aki így remél benne, megszentelõdik, ahogyan szent õ is.
4 Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bûn.
5 Tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy elvegye a bûnöket, s hogy benne nincs bûn.
6 Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Being seen of them forty days after that He had suffered, and speaking of the kingdom of God. Alleluia.
* And while they beheld, He was taken up, and a cloud received Him out of their sight. Alleluia.
V. And, eating together with them, He commanded them that they should not depart from Jerusalem, but wait for the Promise of the Father.
R. And while they beheld, He was taken up, and a cloud received Him out of their sight. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Joannes 3:7-12.
7 Filioli, nemo vos seducat. Qui facit justitiam, justus est, sicut et ille justus est.
8 Qui facit peccatum, ex diabolo est: quoniam ab initio diabolus peccat. In hoc apparuit Filius Dei, ut dissolvat opera diaboli.
9 Omnis qui natus est ex Deo, peccatum non facit: quoniam semen ipsius in eo manet, et non potest peccare, quoniam ex Deo natus est.
10 In hoc manifesti sunt filii Dei, et filii diaboli. Omnis qui non est justus, non est ex Deo, et qui non diligit fratrem suum:
11 Quoniam haec est annuntiatio, quam audistis ab initio, ut diligatis alterutrum.
12 Non sicut Cain, qui ex maligno erat, et occidit fratrem suum. Et propter quid occidit eum? Quoniam opera ejus maligna erant: fratris autem ejus, justa.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Omnis pulchritudo Domini exaltata est super sidera:
* Species ejus in nubibus caeli, et nomen ejus in aeternum permanet, alleluia.
V. A summo caelo egressio ejus, et occursus ejus usque ad summum ejus.
R. Species ejus in nubibus caeli, et nomen ejus in aeternum permanet, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 John 3:7-12.
7 Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy õ is igazságos.
8 Aki bûnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettõl fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán mûvét romba döntse.
9 Azok, akik az Istentõl születtek, nem követnek el bûnt, mert az õ magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentõl születtek.
10 Errõl ismerhetõk fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentõl való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.
11 Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettõl fogva: Szeressük egymást!
12 Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az õ tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord hath set His beauty above the stars;
* His loveliness is in the clouds of heaven, and His Name endureth for ever. Alleluia.
V. His going forth is from the end of the heaven, and His circuit unto the ends of it.
R. His loveliness is in the clouds of heaven, and His Name endureth for ever. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Joannes 3:13-18
13 Nolite mirari, fratres, si odit vos mundus.
14 Nos scimus quoniam translati sumus de morte ad vitam, quoniam diligimus fratres. Qui non diligit, manet in morte:
15 Omnis qui odit fratrem suum, homicida est, et scitis quoniam omnis homicida non habet vitam aeternam in semetipso manentem.
16 In hoc cognovimus caritatem Dei, quoniam ille animam suam pro nobis posuit: et nos debemus pro fratribus animas ponere.
17 Qui habúerit substántiam hujus mundi, et víderit fratrem suum necessitátem habére, et cláuserit víscera sua ab eo: quómodo cáritas Dei manet in eo?
18 Filíoli mei, non diligámus verbo neque lingua, sed ópere et veritáte.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Exaltare Domine, alleluia,
* In virtute tua, alleluia.
V. Elevata est magnificentia tua super caelos, Deus.
R. In virtute tua, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In virtute tua, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 John 3:13-18
13 Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyûlöl benneteket.
14 Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.
15 Aki gyûlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.
16 A szeretetet arról ismerjük fel, hogy õ életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.
17 Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bõven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja elõle a szívét?
18 Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Be Thou exalted, O Lord. Alleluia.
* In thine Own strength. Alleluia.
V. O God, Thou hast set thy glory above the heavens.
R. In thine Own strength. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In thine Own strength. Alleluia.
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Concede, quaesumus, omnipotens Deus: ut qui hodierna die Unigenitum tuum Redemptorem nostrum ad caelos ascendisse credimus, ipsi quoque mente in caelestibus habitemus.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Grant, we beseech thee, Almighty God, that like as we do believe thine Only-Begotten Son our Saviour to have this day ascended into the heavens, so we may also in heart and mind thither ascend, and with Him continually dwell.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|