Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Sacris solemniis juncta sint gaudia,
Et ex praecordiis sonent praeconia;
Recedant vetera nova sint omnia,
Corda, voces, et opera.
Noctis recolitur coena novissima,
Qua Christus creditur agnum et azyma
Dedisse fratribus, juxta legitima
Priscis indulta patribus.
Post agnum typicum, expletis epulis,
Corpus Dominicum datum discipulis,
Sic totum omnibus, quod totum singulis,
Ejus fatemur manibus.
Dedit fragilibus corporis ferculum,
Dedit et tristibus sanguinis poculum,
Dicens: Accipite quod trado vasculum,
Omnes ex eo bibite.
Sic sacrificium istud instituit,
Cujus officium committi voluit
Solis presbyteris, quibus sic congruit,
Ut sumant, et dent ceteris.
Panis angelicus fit panis hominum:
Dat panis caelicus figuris terminum:
O res mirabilis, manducat Dominum
Pauper, servus, et humilis.
Te trina Deitas unaque poscimus,
Sic nos tu visita, sicut te colimus:
Per tuas semitas duc nos quo tendimus,
Ad lucem, quam inhabitas.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.
A végsô vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé,
Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az elôkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.
Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
Amit nektek adok hozzájuk így beszélt
Vegyétek mind és igyatok.
E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Elôbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az elôkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenébôl él
Szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jôjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Fructum salutiferum
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem prójicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Fructum salutiferum * gustandum dedit Dominus mortis suae tempore.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death,
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death, * even that fruit whereof if any man eat, he shall live for ever
|
Ant. A fructu frumenti
Psalmus 4 [2]
4:1 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quæritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. A fructu frumenti * et vini multiplicati fideles in pace Christi requiescunt.
|
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine
Zsoltár 4 [2]
4:1 Midõn segítségûl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörûlj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az õ szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek õk gazdagok.
4:9 De emiatt békeségben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképen megerõsítettél engem * a reménységben.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine * do lay them down in peace and sleep in Christ
|
Ant. Communione calicis,
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:2 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:3 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Communione calicis, * quo Deus ipse sumitur, non vitulorum sanguine, congregavit nos Dominus.
|
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body,
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram! * mert benned bíztam.
15:2 Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, * azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az õ földén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az õ inségök; azután siettek. * Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem elõtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, * hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörûség vagyon.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body, * for we are all partakers of that one cup, which is not the communion of the blood of bulls, but of God Himself
|
V. Panem caeli dedit eis, alleluia.
R. Panem Angelorum manducavit homo, alleluia.
|
V. He gave them of the bread of heaven
R. Man did eat Angels' bread
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Sam 4:1-4
1 Et factum est in diebus illis, convenerunt Philisthiim in pugnam: et egressus est Israël obviam Philisthiim in praelium, et castrametatus est juxta Lapidem adjutorii. Porro Philisthiim venerunt in Aphec,
2 Et instruxerunt aciem contra Israël. Inito autem certamine, terga vertit Israël Philisthaeis: et caesa sunt in illo certamine passim per agros, quasi quatuor millia virorum.
3 Et reversus est populus ad castra: dixeruntque majores natu de Israël: Quare percussit nos Dominus hodie coram Philisthiim? Afferamus ad nos de Silo arcam fœderis Domini, et veniat in medium nostri, ut salvet nos de manu inimicorum nostrorum.
4 Misit ergo populus in Silo, et tulerunt inde arcam fœderis Domini exercituum sedentis super Cherubim: erantque duo filii Heli cum arca fœderis Dei, Ophni et Phinees.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Immolabit haedum multitudo filiorum Israël ad vesperam Paschae:
* Et edent carnes, et azymos panes.
V. Pascha nostrum immolatus est Christus: itaque epulemur in azymis sinceritatis et veritatis.
R. Et edent carnes, et azymos panes.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 4:1-4
1 Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe elõtt. Abban az idõben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
2 A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezõn a csatában.
3 Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyõzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezébõl."
4 A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The whole assembly of the children of Israel shall kill the lamb toward the evening of the Passover.
* And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
V. Even Christ our Passover is sacrificed for us therefore let us keep the feast with the unleavened bread of sincerity and truth.
R. And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Sam 4:5-11
5 Cumque venisset arca fœderis Domini in castra, vociferatus est omnis Israël clamore grandi, et personuit terra.
6 Et audierunt Philisthiim vocem clamoris, dixeruntque: Quaenam est haec vox clamoris magni in castris Hebraeorum? Et cognoverunt quod arca Domini venisset in castra.
7 Timueruntque Philisthiim, dicentes: Venit Deus in castra, et ingemuerunt, dicentes:
8 Vae nobis: non enim fuit tanta exsultatio heri et nudiustertius: vae nobis. Quis nos salvabit de manu deorum sublimium istorum? Hi sunt dii, qui percusserunt Ægyptum omni plaga in deserto.
9 Confortamini, et estote viri, Philisthiim, ne serviatis Hebraeis, sicut et illi servierunt vobis: confortamini, et bellate.
10 Pugnaverunt ergo Philisthiim, et caesus est Israël, et fugit unusquisque in tabernaculum suum: et facta est plaga magna nimis, et ceciderunt de Israël triginta millia peditum.
11 Et arca Dei capta est: duo quoque filii Heli mortui sunt, Ophni et Phinees.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Comedetis carnes, et saturabimini panibus:
* Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
V. Non Moyses dedit vobis panem de caelo, sed Pater meus dat vobis panem de caelo verum.
R. Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 4:5-11
5 Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
6 A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
7 Fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elõ!
8 Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
9 Szedjétek hát össze minden erõtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint õk voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
10 A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
11 Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Ye shall eat flesh, and shall be filled with bread.
* This is the bread which the Lord hath given you to eat.
V. Moses gave you not that Bread from heaven, but My Father giveth you the true Bread from heaven.
R. This is the bread which the Lord hath given you to eat.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Sam 4:12-18
12 Currens autem vir de Benjamin ex acie, venit in Silo in die illa, scissa veste, et conspersus pulvere caput.
13 Cumque ille venisset, Heli sedebat super sellam contra viam spectans. Erat enim cor ejus pavens pro arca Dei. Vir autem ille postquam ingressus est, nuntiavit urbi : et ululavit omnis civitas.
14 Et audivit Heli sonitum clamoris, dixitque : Quis est hic sonitus tumultus hujus ? At ille festinavit, et venit, et nuntiavit Heli.
15 Heli autem erat nonaginta et octo annorum, et oculi ejus caligaverant, et videre non poterat.
16 Et dixit ad Heli : Ego sum qui veni de prælio, et ego qui de acie fugi hodie. Cui ille ait : Quid actum est, fili mi ?
17 Respondens autem ille qui nuntiabat : Fugit, inquit, Israel coram Philisthiim, et ruina magna facta est in populo : insuper et duo filii tui mortui sunt, Ophni et Phinees, et arca Dei capta est.
18 Cumque ille nominasset arcam Dei, cecidit de sella retrorsum juxta ostium, et fractis cervicibus mortuus est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Respexit Elias ad caput suum subcinericium panem: qui surgens comedit et bibit:
* Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 Sam 4:12-18
12 Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérrõl, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
13 Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
14 A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
15 Éli kilencvennyolc esztendõs volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
16 Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
17 A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elõl. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
18 Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Elijah looked, and, behold, there was a cake baken on the coals at his head, and he arose, and did eat and drink
* And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. If any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
|
Nocturn II.
Ant. Memor sit Dominus
Psalmus 19 [4]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor sit Dominus * sacrificii nostri, et holocaustum nostrum pingue fiat.
|
Nocturn II.
Ant. The Lord remember our offering,
Zsoltár 19 [4]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord remember our offering, * and accept our burnt-sacrifice
|
Ant. Paratur
Psalmus 22 [5]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:5 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:6 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:7 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:8 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:9 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Paratur * nobis mensa Domini adversus omnes qui tribulant nos.
|
Ant. The Lord prepareth His Table before us
Zsoltár 22 [5]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi hiával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújúlás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az õ nevéért.
22:4 Mert ha a halálárnyéka közepett járok is, * nem félek roszaktól: mivel te velem vagy.
22:5 A te vesszõd és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:6 Asztalt készítettél elõttem azok ellen, * kik engem szorongatnak.
22:7 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvetadó poharam mely jeles!
22:8 És a te irgalmasságod követ engem életem * teljes napjaiban;
22:9 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord prepareth His Table before us * in the presence of our enemies
|
Ant. In voce exsultationis
Psalmus 41 [6]
41:1 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:2 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:3 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:4 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:9 Omnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:10 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:11 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:12 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:12 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:12 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In voce exsultationis * resonent epulantes in mensa Domini.
|
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord * make the voice of joy and praise to be heard [in the house of God.]
|
V. Cibavit illos ex adipe frumenti, alleluia.
R. Et de petra, melle saturavit eos, alleluia.
|
V. He fed them with the finest of the wheat
R. And with honey out of the Rock did He satisfy them
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Sermo sancti Joannis. Chrysostomi.
Ex Hom. 60. ad pop. Antioch.
Quoniam Verbum dicit: Hoc est corpus meum: et assentiamur, et credamus, et intellectualibus ipsum oculis intueamur. Nihil enim sensibile nobis Christus tradidit: sed sensibilibus quidem rebus, at omnia intelligibilia. Itidem et in baptismate: per rem nempe sensibilem aquam, donum confertur: intelligibile vero quod perficitur, generatio et renovatio. Si enim incorporeus esses, nuda et incorporea tibi dedisset ipse dona: sed quoniam anima corpori conserta est, in sensibilibus intelligibilia tibi praebet. Quot nunc dicunt: Vellem ipsius formam aspicere, figuram, vestimenta, calceamenta? Ecce eum vides, ipsum tangis, ipsum manducas. Et tu quidem vestimenta cupis videre: ipse vero tibi concedit non tantum videre, verum et manducare, et tangere, et intra te sumere. Igitur accedat nemo cum nausea, nemo resolutus, omnes accensi, omnes ferventes et excitati. Nam si Judaei stantes, et calceamenta in pedibus habentes, et baculos manibus gestantes, agnum cum festinatione comedebant: te multo magis oportet esse solertem. Nam illi quidem in Palaestinam erant profecturi, et propterea viatorum figuram habebant: tu vero debes in caelum migrare. Quapropter in omnibus oportet te vigilare: nec enim parva poena proponitur indigne sumentibus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Coenantibus illis accepit Jesus panem, et benedixit, ac fregit, deditque discipulis suis, et ait:
* Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
V. Dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?
R. Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
From the Sermons of St John Chrysostom Patriarch of Constantinople.
both Homily to the people of Antioch.
His Word saith: "This is My Body." This we confess, and believe, and, with spiritual eyes, do see. Christ hath not left unto us Himself in such form as that we can see, hear, touch, smell, or taste Him and yet hath He left Himself unto us in things which we can see, hear, touch, smell, and taste, and which all men may understand. Thus also is it in baptism by mean of water, which men perceive outwardly, is given unto them a gift which they can grasp only inwardly, that is, a new birth. If we had no bodies, then would these things be given us without any outward and visible signs, but since we are here made up of souls and bodies, there are given unto our souls gifts which they can grasp, in outward signs which our bodies may perceive. How many there be which say I would that I could see His comely presence, His Face, His garments, even His shoes Behold, thou dost see and touch Him, yea, thou dost feed upon Him. And wouldest thou behold His raiment Lo, He hath given unto thee not only to behold it, but to feed upon it, and handle it, and take it into thyself.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As they were eating, Jesus took bread, and blest it, and brake it, and gave it to the disciples, and said
* Take, eat this is My Body.
V. The men of my tabernacle said O that we had of his flesh we cannot be satisfied.
R. Take, eat this is My Body.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Considera quarum adversus proditorem indignaris, contra eos, qui illum crucifixerunt: itaque considera, ne tu quoque sis reus corporis et sanguinis Christi. Illi sanctissimum corpus occiderunt, tu vero polluta suscipis anima, post tot beneficia. Neque enim illi satis fuit, hominem fieri, colaphis caedi, et crucifigi: verum et semetipsum nobis commiscet; et non fide tantum, verum et ipsa re nos suum efficit corpus. Quo non oportet igitur esse puriorem, tali fruentem sacrificio? quo solari radio non splendidiorem manum, carnem hanc dividentem? os quod igni spiritali repletur, linguam quae tremendo nimis sanguine rubescit? Cogita quali sis insignitus honore, quali mensa fruaris. Quod Angeli videntes horrescunt, neque libere audent intueri propter emicantem inde splendorem; hoc nos pascimur, huic nos unimur, et facti sumus unum Christi corpus, et una caro.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Accepit Jesus calicem, postquam coenavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine:
* Hoc facite in meam commemorationem.
V. Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
R. Hoc facite in meam commemorationem.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
At this table of the Lord let none dare to draw near with squeamishness or carelessness. Let all be fiery, all hot, all roused. To the Jews it was commanded touching the Paschal lamb, Exod. xii. 11: "And thus shall ye eat it with your loins girded, your shoes on your feet, and your staff in your hand and ye shall eat it in haste it is the Lord's Passover." But thou needest to be more watchful than they. They were just about to travel from Egypt to Palestine, and therefore they bore the guise of travellers but the journey that lieth before thee is from earth to heaven. And therefore it behoveth thee in all things to be on thy guard, for the punishment of him that eateth or drinketh unworthily is no light one 1 Cor. xi. 27. Bethink thee how thou art indignant against him which betrayed, and them that crucified the Lord and look to it well that thou also be not " Guilty of the Body and Blood of the Lord." As for them, they slew His Most Holy Body but thou, after all that He hath done for thee, dost thrust Him into thy polluted soul. For His love, it was not enough to be made Man, to be buffeted, and to be crucified He hath also mingled Himself with us, by making us His Body, and that not by faith only, but verily and indeed.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Jesus took the cup, after supper, saying This cup is the New Testament in My Blood.
* This do in remembrance of Me.
V. My soul hath them still in remembrance, and is humbled in me.
R. This do in remembrance of Me.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Quis loquetur potentias Domini, auditas faciet omnes laudes ejus? Quis pastor oves proprio pascit cruore? Et quid dico, pastor? Matres multae sunt, quae post partus dolores, filios aliis tradunt nutricibus. Hoc autem ipse non est passus: sed ipse nos proprio sanguine pascit, et per omnia nos sibi coagmentat. Unicuique fidelium semet ipsum per mysterium commiscet, et quos genuit per semet ipsum enutrit, nec alteri tradit: et hoc tibi rursum persuadens quod carnem tuam assumpsit. Ne torpeamus igitur tanta digni charitate, et honore putati. Nonne uidetis quanta promptitudine paruuli papillas capiunt, et quanto impetu labia uberibus infigunt? Accedamus cum tanta nos quoque alacritate ad hanc mensam, quinimmo cum longe maiori trahamus tamquam infantes lactentes spiritus gratiam, et unus sit nobis dolor hac esca privari. Non sunt humanæ uirtutis opera proposita. qui tunc ista fecit in illa cena, idem ea nunc quoque facit. Nos ministrorum tenemus locum: qui uero sanctificat ea, et immutat, ipse est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego sum panis vitae: patres vestri manducaverunt manna in deserto, et mortui sunt:
* Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Ego sum panis vivus, qui de caelo descendi: si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Anything be purer than that man ought to be, who eateth of this great Sacrifice Can sun-beam be clearer than that hand ought to be which breaketh this Flesh? that mouth, which is filled with that spiritual fire? that tongue, which is reddened by that Blood, awful exceedingly? That whereon the Angels quail to look, neither dare to gaze steadfastly upon It, because of the blinding glory that shineth therefrom, upon This we feed, with This we become one, and are made one body of Christ, and one flesh. "Who can utter the mighty acts of the Lord who can show forth all His praise?" Ps. cv. 2. Where is the shepherd which feedeth his flock with his own blood Nay, why should I say, shepherd Many mothers there be, who after all the pains of travail, give their own little ones to strangers to nurse. But so would not He, but feedeth us with His Own Blood, and maketh us to grow up in His Own substance.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I am that Bread of life. Your fathers did eat manna in the wilderness, and are dead.
* This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. I am the living Bread Which came down from heaven if any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
|
Nocturn III.
Ant. Introibo
Psalmus 42 [7]
42:1 Júdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat juventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Introibo * ad altare Dei: sumam Christum, qui renovat juventutem meam.
|
Nocturn III.
Ant. I will go unto the Altar of God
Zsoltár 42 [7]
42:1 Itélj meg engem, Isten! és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertõl ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten! az én erõsségem. Miért vetettél meg engem? * és miért járok szomorúan, midõn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékidba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat; * hálát adok neked a czitarán, oh Isten, én Istenem!
42:5 Miért vagy szomorú? én lelkem! * és miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * õ orczám szabadítója és én Istenem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. I will go unto the Altar of God * I will feed on Christ, Which is the Renewer of my youth
|
Ant. Cibavit nos Dominus
Psalmus 80 [8]
80:1 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:2 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:3 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:4 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:5 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:6 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:7 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:8 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:9 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:10 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:11 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:12 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:13 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:14 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sæcula.
80:15 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cibavit nos Dominus * ex adipe frumenti: et de petra, melle saturavit nos.
|
Ant. The Lord hath fed us
Ant. The Lord hath fed us * with the finest of the wheat, and with honey out of the Rock hath He satisfied us
|
Ant. Ex altari tuo
Psalmus 83 [9]
83:1 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:2 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:3 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sæcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cujus est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:7 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Jacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:12 Elégi abjéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:13 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ex altari tuo * Domine, Christum sumimus: in quem cor et caro nostra exsultant.
|
Ant. It is at thine Altar, O Lord,
Zsoltár 83 [9]
83:1 Mely kellemesek a te hajlékaid, erõk Ura! * Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után.
83:2 Szivem és testem * örvendeznek az élõ Istenben.
83:3 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erõk Ura, * királyom és Istenem!
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! * örökön örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tõled vagyon segítsége. * Fölmenetekrõl gondolkodik szivében, a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött.
83:7 Mert áldást ad a törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erõk Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene!
83:10 Mi oltalmazó Istenünk! * tekints és nézz a te fölkented orczájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban * ezereknél.
83:12 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bûnösök hajlékiban.
83:13 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsõséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Oh erõk Ura! boldog ember az, ki benned bízik.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. It is at thine Altar, O Lord, * that we do feed on Christ, for Whom our heart and our flesh crieth out
|
V. Educas panem de terra, alleluia.
R. Et vinum laetificet cor hominis, alleluia.
|
V. Thou bringest forth food out of the earth
R. And wine that maketh glad the heart of man.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 14:16-24
In illo tempore: Dixit Jesus pharisaeis parabolam hanc: Homo quidam fecit coenam magnam, et vocavit multos. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Homilia 36. in Evangelia.
Hoc distare, fratres carissimi, inter delicias corporis et cordis solet: quod corporales deliciae, cum non habentur, grave in se desiderium accendunt: cum vero avide eduntur, comedentem protinus in fastidium per satietatem vertunt. At contra, spiritales deliciae, cum non habentur, in fastidio sunt; cum vero habentur, in desiderio: tantoque a comedente amplius esuriuntur, quanto et ab esuriente amplius comeduntur. In illis appetitus placet, experientia displicet: in istis appetitus vilis est, et experientia magis placet. In illis appetitus saturitatem, saturitas fastidium generat: in istis autem appetitus saturitatem, saturitas appetitum parit. Augent enim spiritales deliciae desiderium in mente, dum satiant: quia quanto magis earum sapor percipitur, eo amplius cognoscitur quod avidius ametur: et idcirco non habitae amari non possunt, quia earum sapor ignoratur. Quis enim amare valeat quod ignorat?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Qui manducat meam carnem, et bibit meum sanguinem,
* In me manet, et ego in eo.
V. Non est alia natio tam grandis, quae habeat deos appropinquantes sibi, sicut Deus noster adest nobis.
R. In me manet, et ego in eo.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 14:16-24
Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. És így tovább
Homily by Pope St Gregory the Great.
36th upon the Gospels.
Dearly beloved brethren, between the dainties of the body and the dainties of the mind there is this difference, that the dainties of the body, when we lack them, raise up a great hunger after them, and when we devour them, straightway our fulness worketh in us niceness. But about the dainties of the mind we are nice while as yet we lack them, and when we fill ourselves with them, then are we an-hungered after them, and the more, being an-hungered, we feed thereon, the more are we an-hungered thereafter. In the bodily dainties, the hunger is keener than the fulness, but in the spiritual the fulness is keener than the hunger. In the bodily, hunger gendereth fulness, and fulness niceness in the spiritual, hunger indeed gendereth fulness, but fulness gendereth hunger.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. He that eateth My Flesh and drinketh My Blood,
* Dwelleth in Me, and I in him.
V. What nation is there so great, who hath gods so nigh unto them, as the Lord our God is to us
R. Dwelleth in Me, and I in him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 8
Proinde Psalmista nos admonet, dicens: Gustate et videte, quoniam suavis est Dominus. Ac si aperte dicat: Suavitatem ejus non cognoscitis, si hanc minime gustatis: sed cibum vitae ex palato cordis tangite, ut probantes ejus dulcedinem, amare valeatis. Has autem homo delicias tunc amisit, cum in paradiso peccavit: extra exiit, cum os a cibo aeternae dulcedinis clausit. Unde nos quoque nati in hujus peregrinationis aerumna, huc fastidiosi jam venimus, nescimus quid desiderare debeamus. Tantoque se amplius fastidii nostri morbus exaggerat, quanto se magis ab esu illius dulcedinis animus elongat, et eo jam internas delicias non appetit, quo eas comedere, diu longeque desuevit. Fastidio ergo nostro tabescimus, et longa inediae peste fatigamur. Et quia gustare intus nolumus paratam dulcedinem, amamus foris miseri famem nostram.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Homo quidam fecit coenam magnam, et misit servum suum hora coenae dicere invitatis, ut venirent:
* Quia parata sunt omnia.
V. Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
R. Quia parata sunt omnia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quia parata sunt omnia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 8
Scriptural dainties, in the very eating, do stir up the keenness of hunger in the mind which they fill, for, the more we taste their sweetness, the better we know how well they deserve to be loved and, if we taste them not, we cannot love them, for we know not how sweet they be. And who can love that whereof he knoweth nothing Hence saith the Psalmist " O taste and see that the Lord is good," Ps. xxxiii. 9, that is, as it were, " If ye taste not, ye shall not see His goodness but let your heart once taste the bread of life, and then indeed, having tasted and proved His sweetness, ye shall be able to love Him." But these were the dainties which man lost when he sinned in Eden, and when he had shut his own mouth against the sweet bread whereof if any man eat he shall live for ever, he forsook paradise.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. A certain man made a great supper, and sent his servant at suppertime to say to them that were bidden: Come
* For all things are now ready.
V. Come, eat of my bread, and drink of the wine which I have mingled for you.
R. For all things are now ready.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For all things are now ready
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Sed superna nos pietas nec deserentes se deserit. Contemptas enim illas delicias ad memoriæ nostræ oculos revocat, easque nobis proponit, in promissione torporem excutit, atque ut fastidium nostrum repellere debeamus inuitat. ait namque: Homo quidam fecit cenam magnam, et uocavit multos. Quis est homo iste, nisi ille de quo per prophetam dicitur: et homo est: et quis cognovit eum? Qui fecit cenam magnam: quia satietatem nobis dulcedinis internæ præparavit. qui uocavit multos, sed pauci ueniunt: quia nonnumquam ipsi qui ei per fidem subiecti sunt, æterno eius conuivio male uivendo contradicunt. Sequitur: Misit autem servum suum homo cenæ dicere inuitatis ut uenirent. Quid hora cenæ nisi finis est mundi? In quo nimirum nos sumus: sicut iam dudum Paulus testatur dicens: Nos sumus, in quo fines sæculorum devenerunt. Si ergo iam hora cenæ est, cum uocamur: tanto minus nos debemus excusare a conuivio dei, quanto iam propinquasse cernimus finem sæculi. Quo enim pensamus, quia nihil est quod restat, eo debemus pertimescere, ne tempus gratiæ, quod præsto est, pereat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
And we that, from the first man, are born under the afflictions of this pilgrimage, are come into the world smitten with niceness we know not what we ought to want, and the disease of our niceness groweth the worse, as our soul draweth itself the more away from that bread of sweetness. We are no longer an-hungered after inward dainties, since we have lost the use of feeding on them. And so in our niceness we starve, and the sickness of long famishing maketh prey of our health. We will not eatof that inward sweetness which is made ready for us, and being enamoured only of things outward we sink into the wretchedness of loving starvation.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Sancti nominis tui Domine timorem pariter et amorem fac nos habere perpetuum: quia numquam tua gubernatione destituis, quos in soliditate tuae dilectionis instituis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O Lord, Who never failest to help and govern them whom Thou dost bring up in thy steadfast fear and love keep us, we beseech thee, under the protection of thy good providence, and make us to have a perpetual fear and love of thy Holy Name
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|