|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Sacris solemniis juncta sint gaudia,
Et ex praecordiis sonent praeconia;
Recedant vetera nova sint omnia,
Corda, voces, et opera.
Noctis recolitur coena novissima,
Qua Christus creditur agnum et azyma
Dedisse fratribus, juxta legitima
Priscis indulta patribus.
Post agnum typicum, expletis epulis,
Corpus Dominicum datum discipulis,
Sic totum omnibus, quod totum singulis,
Ejus fatemur manibus.
Dedit fragilibus corporis ferculum,
Dedit et tristibus sanguinis poculum,
Dicens: Accipite quod trado vasculum,
Omnes ex eo bibite.
Sic sacrificium istud instituit,
Cujus officium committi voluit
Solis presbyteris, quibus sic congruit,
Ut sumant, et dent ceteris.
Panis angelicus fit panis hominum:
Dat panis caelicus figuris terminum:
O res mirabilis, manducat Dominum
Pauper, servus, et humilis.
Te trina Deitas unaque poscimus,
Sic nos tu visita, sicut te colimus:
Per tuas semitas duc nos quo tendimus,
Ad lucem, quam inhabitas.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.
A végsô vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé,
Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az elôkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.
Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
Amit nektek adok hozzájuk így beszélt
Vegyétek mind és igyatok.
E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Elôbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az elôkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenébôl él
Szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jôjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Fructum salutiferum
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem prójicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Fructum salutiferum * gustandum dedit Dominus mortis suae tempore.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death,
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death, * even that fruit whereof if any man eat, he shall live for ever
|
Ant. A fructu frumenti
Psalmus 4 [2]
4:1 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quæritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. A fructu frumenti * et vini multiplicati fideles in pace Christi requiescunt.
|
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine
Zsoltár 4 [2]
4:1 Midõn segítségûl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörûlj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az õ szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek õk gazdagok.
4:9 De emiatt békeségben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképen megerõsítettél engem * a reménységben.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine * do lay them down in peace and sleep in Christ
|
Ant. Communione calicis,
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:2 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:3 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Communione calicis, * quo Deus ipse sumitur, non vitulorum sanguine, congregavit nos Dominus.
|
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body,
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram! * mert benned bíztam.
15:2 Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, * azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az õ földén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az õ inségök; azután siettek. * Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem elõtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, * hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörûség vagyon.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body, * for we are all partakers of that one cup, which is not the communion of the blood of bulls, but of God Himself
|
V. Panem caeli dedit eis, alleluia.
R. Panem Angelorum manducavit homo, alleluia.
|
V. He gave them of the bread of heaven
R. Man did eat Angels' bread
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De liber primus Regum
1 Sam 5:1-5
1 Philisthiim autem tulerunt arcam Dei, et asportaverunt eam a Lapide adjutorii in Azotum.
2 Tuleruntque Philisthiim arcam Dei, et intulerunt eam in templum Dagon, et statuerunt eam juxta Dagon.
3 Cumque surrexissent diluculo Azotii altera die, ecce Dagon jacebat pronus in terra ante arcam Domini: et tulerunt Dagon, et restituerunt eum in locum suum.
4 Rursumque mane die altera consurgentes, invenerunt Dagon jacentem super faciem suam in terra coram arca Domini: caput autem Dagon, et duae palmae manuum ejus abscissae erant super limen:
5 Porro Dagon solus truncus remanserat in loco suo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Immolabit haedum multitudo filiorum Israël ad vesperam Paschae:
* Et edent carnes, et azymos panes.
V. Pascha nostrum immolatus est Christus: itaque epulemur in azymis sinceritatis et veritatis.
R. Et edent carnes, et azymos panes.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 5:1-5
1 A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerbõl Asdódba vitték.
2 Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel.
3 Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája elõtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére.
4 Ám amikor a következõ nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája elõtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön,
5 Csak a törzse maradt meg Dágonnak.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The whole assembly of the children of Israel shall kill the lamb toward the evening of the Passover.
* And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
V. Even Christ our Passover is sacrificed for us therefore let us keep the feast with the unleavened bread of sincerity and truth.
R. And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Sam 5:6-8
6 Aggravata est autem manus Domini super Azotios, et demolitus est eos. Et ebullierunt villae et agri in medio regionis illius, et nati sunt mures et facta est confusio mortis magnae in civitate.
7 Videntes autem viri Azotii hujuscemodi plagam, dixerunt: Non maneat arca Dei Israël apud nos: quoniam dura est manus ejus super nos, et super Dagon deum nostrum.
8 Et mittentes congregaverunt omnes satrapas Philisthinorum ad se, et dixerunt: Quid faciemus de arca Dei Israël? Responderuntque Gethaei: Circumducatur arca Dei Israël.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Comedetis carnes, et saturabimini panibus:
* Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
V. Non Moyses dedit vobis panem de caelo, sed Pater meus dat vobis panem de caelo verum.
R. Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 5:6-8
6 Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta õket, Asdódot és környékét.
7 Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett."
8 Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tõlük: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Így határoztak: "Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Ye shall eat flesh, and shall be filled with bread.
* This is the bread which the Lord hath given you to eat.
V. Moses gave you not that Bread from heaven, but My Father giveth you the true Bread from heaven.
R. This is the bread which the Lord hath given you to eat.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Sam 5:8-12
8 Et circumduxerunt arcam Dei Israël.
9 Illis autem circumducentibus eam, fiebat manus Domini per singulas civitates interfectionis magnae nimis: et percutiebat viros uniuscujusque urbis, a parvo usque ad majorem.
10 Miserunt ergo arcam Dei in Accaron. Cumque venisset arca Dei in Accaron, exclamaverunt Accaronitae, dicentes: Adduxerunt ad nos arcam Dei Israël ut interficiat nos et populum nostrum.
11 Miserunt itaque et congregaverunt omnes satrapas Philisthinorum: qui dixerunt: Dimittite arcam Dei Israël, et revertatur in locum suum, et non interficiat nos cum populo nostro.
12 Fiebat enim pavor mortis in singulis urbibus, et gravissima valde manus Dei.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Respexit Elias ad caput suum subcinericium panem: qui surgens comedit et bibit:
* Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 Sam 5:8-12
8 Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját.
9 Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk.
10 Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: "Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!"
11 Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: "Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet." Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze.
12 Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Elijah looked, and, behold, there was a cake baken on the coals at his head, and he arose, and did eat and drink
* And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. If any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
|
Nocturn II.
Ant. Memor sit Dominus
Psalmus 19 [4]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor sit Dominus * sacrificii nostri, et holocaustum nostrum pingue fiat.
|
Nocturn II.
Ant. The Lord remember our offering,
Zsoltár 19 [4]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord remember our offering, * and accept our burnt-sacrifice
|
Ant. Paratur
Psalmus 22 [5]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:5 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:6 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:7 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:8 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:9 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Paratur * nobis mensa Domini adversus omnes qui tribulant nos.
|
Ant. The Lord prepareth His Table before us
Zsoltár 22 [5]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi hiával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújúlás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az õ nevéért.
22:4 Mert ha a halálárnyéka közepett járok is, * nem félek roszaktól: mivel te velem vagy.
22:5 A te vesszõd és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:6 Asztalt készítettél elõttem azok ellen, * kik engem szorongatnak.
22:7 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvetadó poharam mely jeles!
22:8 És a te irgalmasságod követ engem életem * teljes napjaiban;
22:9 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord prepareth His Table before us * in the presence of our enemies
|
Ant. In voce exsultationis
Psalmus 41 [6]
41:1 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:2 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:3 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:4 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:9 Omnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:10 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:11 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:12 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:12 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:12 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In voce exsultationis * resonent epulantes in mensa Domini.
|
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord * make the voice of joy and praise to be heard [in the house of God.]
|
V. Cibavit illos ex adipe frumenti, alleluia.
R. Et de petra, melle saturavit eos, alleluia.
|
V. He fed them with the finest of the wheat
R. And with honey out of the Rock did He satisfy them
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
De Sermone sancti Joannis Chrysostomi
Homilia 60 ad populum Antiochenum
Unicuique fidelium Christus semetipsum per mysteria commiscet, et quos genuit, per semetipsum enutrit, nec alteri tradit: per hoc tibi rursum persuadens, quod carnem tuam assumpsit Ne torpeamus igitur tanta digni caritate et honore putati. Nonne videtis quanta promptitudine parvuli papillas capiunt, et quanto impetu labia uberibus infigunt? Accedamus cum tanta nos quoque alacritate ad hanc mensam, et ad ubera poculi spiritalis: quinimmo cum longe majori trahamus, tamquam infantes lactentes, spiritus gratiam: et unus sit nobis dolor hac esca privari. Non sunt humanae virtutis opera, haec quae proponuntur: qui tunc ipsa fecit in illa coena, idem ea nunc quoque facit. Nos ministrorum tenemus locum: qui vero sanctificat ea et immutat, ipse est. Nullus itaque Judas assistat, nullus avarus: nam tales mensa non suscipit. Si quis est discipulus, adsit: ait enim: Cum discipulis meis facio Pascha. Haec est illa mensa, et minus nihil habet. Non enim illam quidem Christus, hanc autem homo perficit: verum et hanc ipse quoque.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Coenantibus illis accepit Jesus panem, et benedixit, ac fregit, deditque discipulis suis, et ait:
* Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
V. Dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?
R. Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
From the Sermons of St John Chrysostom Patriarch of Constantinople.
Continuation of the both Homily.
In this mysterious Sacrament Christ doth mingle Himself with all and each of His faithful ones. They are His children, and He nurseth them Himself, and giveth them not over unto another, herein again assuring us that the Flesh He hath taken unto Himself is ours. We then, who have been deemed meet to be treated with such love and such honour, let us be wakeful See ye not how eagerly the sucklings seize on the breasts, how readily they fix their mouths on the paps Let us, with like eagerness, draw nigh to that Table, and suck at that spiritual Cup. Yea, let us prize that gracious Food as the suckling doth its mother's breast, and hold it the great woe of life to be cut off from that Banquet. Here there are set before us no works of man's power He That worked at that Last Supper, the Same worketh the same here still. As for us Priests, we hold the place of His ministers, but He Which halloweth and changeth is He. Hither let there draw nigh no Judas, nor covetous one this is no Table for him. But he which is Christ's disciple, let him come for the Lord saith "I will keep the Passover with My disciples," Matth. xxvi. 18. This is that Passover Table, and it is all Christ's what is wrought there is not some of it Christ's work, and some of it man's work, but it is all His work and not another's.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As they were eating, Jesus took bread, and blest it, and brake it, and gave it to the disciples, and said
* Take, eat this is My Body.
V. The men of my tabernacle said O that we had of his flesh we cannot be satisfied.
R. Take, eat this is My Body.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Inhumanus accedat nemo, nemo crudelis et immisericors, nemo prorsus immundus. Haec ad communicantes dico, et ad vos ministrantes. Nam et ad vos sermonem convertere necessarium est, ut multo cum studio haec dona distribuatis. Non parva vobis imminet ultio, si quemquam, illius culpae conscii hujus mensae participem esse concedatis: sanguis ejus de manibus vestris exquiretur: Sive quis dux militiae sit, sive praefectus, sive princeps diademate coronatus, indigne autem accedat, prohibe: majorem illo potestatem habes. Propterea vos Deus hoc insignivit honore, ut talia discernatis. Hoc vestra dignitas est, hoc securitas, hoc omnis corona; non ut albam et splendentem tunicam circumeatis induti. Verum et tu laice, cum sacerdotem videris offerentem, ne ut sacerdotem esse putes hoc facientem, sed Christi manum invisibiliter extensam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Accepit Jesus calicem, postquam coenavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine:
* Hoc facite in meam commemorationem.
V. Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
R. Hoc facite in meam commemorationem.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
Wither let there draw nigh none brutal, none cruel, none merciless in good sooth, none unclean. I speak to all that take that Holy Communion, and to you also, O ye that do administer the same To you now I turn my speech, to warn you with how great care that Gift is to be given. No slight vengeance is that which awaiteth you if ye admit for a partaker at the Lord's Table the sinner whose guiltiness ye know. At your hands will his blood be required. If a man be a General, a Governor, a crowned Monarch, yet if he come there unworthily, forbid him thou hast greater power than he. To this end hath God exalted you to the honour ye hold, that ye may judge in such matters. This office is your dignity, this is your strength, this is all your crown, this, and not the going about in white robes and glittering vestments. And thou, O layman when thou seest the Priest making the oblation, think not that He Which is then the real Worker is such a Priest as thou seest, but know of a surety that it is Christ's Hand Which is stretched out, albeit unseen by thee.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Jesus took the cup, after supper, saying This cup is the New Testament in My Blood.
* This do in remembrance of Me.
V. My soul hath them still in remembrance, and is humbled in me.
R. This do in remembrance of Me.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Audiamus igitur et sacerdotes et subditi, quali esca facti sumus digni: audiamus et horreamus. Sanctis carnibus suis nos dedit impleri, semetipsum apposuit immolatum. Quaenam igitur erit nobis excusatio, cum talibus pasti talia peccemus, cum lupi fiamus Agnum comedentes, cum tamquam oves pasti more leonum diripiamus? Hoc enim mysterium non a rapina tantum, verum et ab omni vel tenui inimicitia purum esse penitus jubet: est enim pacis mysterium. Judaeis quidem annuatim propriorum monumenta beneficiorum solemnitates Deus alligavit: tibi vero singulis diebus per haec mysteria. Nullus itaque Judas hanc mensam petat, nullus Simon. Hi namque duo propter avaritiam perierunt: hoc igitur barathrum fugiamus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego sum panis vitae: patres vestri manducaverunt manna in deserto, et mortui sunt:
* Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Ego sum panis vivus, qui de caelo descendi: si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Let us hear, all of us, both Priests and laymen, let us hear What Food it is whereof we are made worthy let us hear, I say, and let us quake. The Lord satisfieth us with His Own holy Flesh, setting Himself slain before us. What excuse therefore shall we have, if, being so fed as we are, we sin as we do If, eating of the Lamb, we are still wolves If, pastured as the sheep of the flock, we raven like lions This mysterious Sacrament forbiddeth unto us not outrage only, but any the least enmity it is the Mystery of peace. Upon the Jews God laid it to make year by year by solemn festivals a yearly commemoration of His mercies unto them, but upon thee to do this in remembrance of His love to thee, day by day. To this Table then let there draw nigh no Judas Iscariot, no Simon Magus. These men fell through covetousness let us fly that bottomless pit.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I am that Bread of life. Your fathers did eat manna in the wilderness, and are dead.
* This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. I am the living Bread Which came down from heaven if any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
|
Nocturn III.
Ant. Introibo
Psalmus 42 [7]
42:1 Júdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat juventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Introibo * ad altare Dei: sumam Christum, qui renovat juventutem meam.
|
Nocturn III.
Ant. I will go unto the Altar of God
Zsoltár 42 [7]
42:1 Itélj meg engem, Isten! és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertõl ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten! az én erõsségem. Miért vetettél meg engem? * és miért járok szomorúan, midõn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékidba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat; * hálát adok neked a czitarán, oh Isten, én Istenem!
42:5 Miért vagy szomorú? én lelkem! * és miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * õ orczám szabadítója és én Istenem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. I will go unto the Altar of God * I will feed on Christ, Which is the Renewer of my youth
|
Ant. Cibavit nos Dominus
Psalmus 80 [8]
80:1 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:2 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:3 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:4 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:5 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:6 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:7 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:8 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:9 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:10 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:11 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:12 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:13 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:14 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sæcula.
80:15 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cibavit nos Dominus * ex adipe frumenti: et de petra, melle saturavit nos.
|
Ant. The Lord hath fed us
Ant. The Lord hath fed us * with the finest of the wheat, and with honey out of the Rock hath He satisfied us
|
Ant. Ex altari tuo
Psalmus 83 [9]
83:1 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:2 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:3 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sæcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cujus est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:7 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Jacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:12 Elégi abjéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:13 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ex altari tuo * Domine, Christum sumimus: in quem cor et caro nostra exsultant.
|
Ant. It is at thine Altar, O Lord,
Zsoltár 83 [9]
83:1 Mely kellemesek a te hajlékaid, erõk Ura! * Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után.
83:2 Szivem és testem * örvendeznek az élõ Istenben.
83:3 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erõk Ura, * királyom és Istenem!
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! * örökön örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tõled vagyon segítsége. * Fölmenetekrõl gondolkodik szivében, a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött.
83:7 Mert áldást ad a törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erõk Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene!
83:10 Mi oltalmazó Istenünk! * tekints és nézz a te fölkented orczájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban * ezereknél.
83:12 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bûnösök hajlékiban.
83:13 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsõséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Oh erõk Ura! boldog ember az, ki benned bízik.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. It is at thine Altar, O Lord, * that we do feed on Christ, for Whom our heart and our flesh crieth out
|
V. Educas panem de terra, alleluia.
R. Et vinum laetificet cor hominis, alleluia.
|
V. Thou bringest forth food out of the earth
R. And wine that maketh glad the heart of man.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem
John 6:56-59
In illo tempore: Dixit Jesus turbis Judaeorum: Caro mea, vere est cibus: et sanguis meus, vere est potus. Et reliqua.
De Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tract. 26. in Joann. post medium)
Hic est panis, qui de caelo descendit. Hunc panem significavit manna, hunc panem significavit altare Dei. Sacramenta illa fuerunt: in signis diversa sunt, sed in re, quae significatur, paria sunt. Apostolum audi: Nolo enim vos, inquit, ignorare fratres, quia patres nostri omnes sub nube fuerunt, et omnes mare transierunt, et omnes per Moysen baptizati sunt in nube, et in mari: et omnes eamdem escam spiritalem manducaverunt. Spiritalem utique eamdem: nam corporalem alteram: quia illi manna, nos aliud: spiritalem vero, quam nos, sed patres nostri, non patres illorum, quibus nos similes sumus, non quibus illi similes fuerunt. Et adjungit: Et omnes eumdem potum spiritalem biberunt. Aliud illi, aliud nos, sed specie visibili quidem, tamen hoc idem significante virtute spiritali. Quomodo enim eumdem potum? Bibebant, inquit, de spiritali, sequente petra: petra autem erat Christus. Inde panis, inde potus: Petra Christus in signo, verus Christus in verbo, et in carne. Et quomodo biberunt? Percussa est petra de virga bis, gemina percussio, duo ligna crucis significat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Qui manducat meam carnem, et bibit meum sanguinem,
* In me manet, et ego in eo.
V. Non est alia natio tam grandis, quae habeat deos appropinquantes sibi, sicut Deus noster adest nobis.
R. In me manet, et ego in eo.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 6:56-59
At that time Jesus said unto the multitudes of the Jews My Flesh is meat indeed, and My Blood is drink indeed. And so on.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
26th Tract on John.
"This is the bread which cometh down from heaven," v. 50. By " this bread "the Lord here signifieth both the manna, and That Which we receive at the Altar of God. Both these are, as it were, Sacramental signs, differing indeed somewhat in their outward and visible part, but pointing to the Same Thing signified. Hear what the Apostle saith "Moreover, brethren, I would not that ye should be ignorant how that all our fathers were under the cloud, and all passed through the sea, and were all baptized unto Moses in the cloud and in the sea, and did all eat the same spiritual meat." 1 Cor. x. 1-3. This meat was the same spiritually but not really they ate manna we eat Something else. Spiritually they ate What we eat but our fathers not their fathers; unto whom we are like not unto whom they are like. And it is added "And did all drink the same Spiritual drink." They drank one thing, and we drank Another, the difference being in the outer show, the sameness in that the Same Thing is pointed to by both. And what was that Same Drink? "They drank of the spiritual Rock that followed them, and that Rock was Christ." Him did bread and rock alike signify. The Rock was a figure, but by the Word and in the Flesh there is the very Christ Himself. And how came they to drink of that rock " Moses lift up his hand, and with his rod he smote the rock twice, and the water came out abundantly." (Num. xx. 11.) These two strokes of the rod upon the rock are a figure of the two beams whereof the Cross was made.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. He that eateth My Flesh and drinketh My Blood,
* Dwelleth in Me, and I in him.
V. What nation is there so great, who hath gods so nigh unto them, as the Lord our God is to us
R. Dwelleth in Me, and I in him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 8
Norunt fideles corpus Christi, si corpus Christi non negligant esse. Fiant corpus Christi, si volunt vivere de Spiritu Christi. De Spiritu Christi non vivit, nisi corpus Christi. Intelligite fratres mei, quid dixerim. Homo es, et spiritum habes, et corpus habes. Spiritum dico, quae anima vocatur, qua constas quod homo es: constas enim ex anima, et corpore. Habes enim spiritum invisibilem, corpus visibile. Dic mihi, quid ex quo vivat? Spiritus tuus vivit ex corpore tuo, an corpus tuum ex spiritu tuo? Respondet omnis, qui vivit: qui autem hoc non potest respondere, nescio si vivit. Quid respondet omnis, qui vivit? Corpus utique meum vivit de spiritu meo. Vis ergo et tu vivere de Spiritu Christi? In corpore esto Christi.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Misit me vivens Pater, et ego vivo propter Patrem:
* Et qui manducat me, vivet propter me.
V. Cibavit illum Dominus pane vitae et intellectus.
R. Et qui manducat me, vivet propter me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et qui manducat me, vivet propter me.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 8
Christ's faithful ones discern the Lord's Body while they remain watchful members of His Body. They remain members of His Body as long as they will to live according to His Spirit. The Spirit of Christ giveth life to nothing but the body of Christ. Now, my brethren, understand what I am going to say. Thou art a man, and hast a body and a spirit. By spirit I mean the soul, which causeth thee to be a man at all. Thou art a man, made up of soul and body. thy spirit is unseen, thy body seen. Tell me, which of them is it which giveth animation to the other Doth thy spirit derive animation from thy body, or thy body from thy spirit Every one who liveth will answer for if any one cannot answer this, I know not if he be alive. What will whosoever hath life answer " Verily, it is my spirit which doth animate my body." Wilt thou then live by the Spirit of Christ Be of the Body of Christ.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As the living Father hath sent Me, and I live by the Father,
* So he that eateth Me, even he shall live by Me.
V. With the bread of life and understanding hath the Lord fed him.
R. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Numquid enim corpus meum vivit de spiritu tuo? Meum vivit de spiritu meo, et tuum de spiritu tuo. Non potest vivere corpus Christi, nisi de Spiritu Christi. Inde est, quod exponens nobis Apostolus Paulus hunc panem: Unus panis, inquit, unum corpus multi sumus. O sacramentum pietatis, o signum unitatis, o vinculum caritatis! Qui vult vivere, habet ubi vivat, habet unde vivat. Accedat, credat, incorporetur, ut vivificetur. Non abhorreat a compage membrorum, non sit putre membrum quod resecari mereatur, non sit distortum, de quo erubescatur. Sit pulchrum, sit aptum, sit sanum: haereat corpori, vivat Deo de Deo. Nunc laboret in terra, ut postea regnet in caelo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Is it not my spirit which doth animate my body My spirit doth animate my body, and thy spirit doth animate thy body. The Body of Christ liveth not save by the Spirit of Christ. Hence it is that the Apostle Paul saith, touching this Bread " We, being many, are one bread, and one body, for we are all partakers of that one Bread." 1 Cor. x. 17. O what a Sacrament of love O what a seal of union O what a bond of charity He that willeth to live hath here where to live, and whence to live. Let him come near, let him believe, let him enter into that Body, that he may be quickened. Let him not sever himself from the fit joining-together of all the members let him not be as a mortifying limb, that must needs be cut off, nor a mis-shapen limb, a cause to blush. Let him be goodly, and useful, and healthy. Let him cleave unto the body let him live by God to God let him labour now on earth, that he may reign hereafter in heaven.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti: tribue, quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari; ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Urunk, ki csodálatos Sacramentumod által szenvedésed emlékezetéd hagytad reánk, add kérünk, hogy akik szent tested és véred titkait ünnepeljük, annak gyümölcsit élvezhessük
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |