Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite, adoremus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite, adoremus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite, adoremus.
Ant. Regem Virginum Dominum, * Venite, adoremus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek, imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek, imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek, imádjuk
Ant. Az Ur a Szûzek királya * jöjjetek, imádjuk
|
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Caelestis Agni nuptias
O Iuliana, dum petis,
Domum paternam deseris,
Chorumque ducis Virginum.
Sponsumque suffixum cruci
Noctes, diesque dum gemis,
Doloris icta cuspide,
Sponsi refers imaginem.
Quin septiformi vulnere
Fles ad genu Deiparae:
Sed crescit infusa fletu,
Flammasque tollit caritas.
Hinc morte fessam proxima
Non usitato te modo
Solatur, et nutrit Deus,
Dapem supernam porrigens.
* Aeterne rerum Conditor,
Aeterne Fili par Patri,
Et par utrique Spiritus,
Soli tibi sit gloria.
Amen.
|
Himnusz {a szentek saját officiumából}
To be the Lamb's celestial bride
Is Juliana's one desire;
For this she quits her father's home,
And leads the sacred virgin choir.
By day, by night, she mourns her Spouse
Nailed to the Cross, with ceaseless tears,
Till in herself, through very grief,
The image of that Spouse appears.
Like Him, all wounds, she kneels transfixed
Before the Virgin-Mother's shrine;
And still the more she weeps, the more
Mounts up the flame of love divine.
That love so deep the Lord repaid
His handmaid on her dying bed;
When, with the Food of heavenly life,
By miracle her soul He fed.
All praise to thee, Maker blest!
Praise to the everlasting Son;
Praise to the mighty Paraclete
While ages upon ages run.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
Psalmus 34(1-10) [1]
34:1 Iúdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adiutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:5 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:6 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:7 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:8 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:9 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:10 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Omnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum eius: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
|
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
Zsoltár 34(1-10) [1]
34:1 Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, * gyõzd meg az ellenem harczolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és paizst; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: * Én vagyok a te szabadúlásod.
34:4 Szégyenûljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. * Térjenek hátra és szégyenûljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél elõtt; * és az Úr angyala szorongassa õket.
34:6 Útjok legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze õket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tõrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jõjön rá a tõr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg õt; * és ugyanazon tõrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden tetemen mondani fogja: Uram! * ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erõsbek kezébõl, * a szûkölködõt és szegényt az õt kirablóktól.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
|
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
Psalmus 34(11-17) [2]
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:14 Humiliábam in ieiúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:15 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:16 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:17 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
|
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
Zsoltár 34(11-17) [2]
34:11 Hamis tanúk támadván, kérdeztek, * mirõl mitsem tudtam.
34:12 Jóért roszszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midõn engem bántottak, szõrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És õk vígadtak ellenem, és egybegyûltek; * összegyûjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram! mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az õ gonoszságukból, az oroszlánok közõl egyetlenemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
|
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde iudício meo.
Psalmus 34(18-28) [3]
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde iudício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Iúdica me secúndum iustítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:27 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:28 Exsúltent et læténtur qui volunt iustítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi eius.
34:28 Et lingua mea meditábitur iustítiam tuam, * tota die laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde iudício meo.
|
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
Zsoltár 34(18-28) [3]
34:18 Hálát adok neked a nagy gyûlekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örûljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyûlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békeségesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájokat és mondák: * Ehe! ehe! látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! * ne távozzál el tõlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj itéletemre, * én Istenem és Uram! az én ügyemre.
34:24 Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! * hogy ne örûljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * s ne mondják: Elnyeltük õt!
34:26 Pirúljanak és szégyenûljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:27 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:28 Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! * kik az õ szolgája békeségét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
|
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
Psalmus 36(1-15) [4]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam foenum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis eius.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen iustítiam tuam: et iudícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte iniustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quæres locum eius et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor iustum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies eius.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:15 Ut deiíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
|
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
|
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
Psalmus 36(16-29) [5]
36:16 Mélius est módicum iusto, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam bráchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem iustos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * iustus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam eius volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Iúnior fui, étenim sénui: * et non vidi iustum derelíctum, nec semen eius quærens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sæculum sæculi.
36:28 Quia Dóminus amat iudícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:29 Iniústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Iusti autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sæculum sæculi super eam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
|
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
Zsoltár 36(16-29) [5]
36:16 Jobb az igaznak a kevés a bûnösök * sok gazdagságánál.
36:17 Mert a bûnösök karjai eltöretnek; * az igazakat pedig megerõsíti az Úr.
36:18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; * és örökségök megmarad mindörökké.
36:19 Nem szégyenûlnek meg a gonosz idõben, * és az éhség napján megelégíttetnek;
36:20 Mert a bûnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, * elfogyván, mint a füst, elfogynak.
36:21 Kölcsön vesz a bûnös, és nem fizeti meg; * az igaz pedig könyörûl és adakozik.
36:22 Mert az õt áldók a földet örökleni fogják; * az õt átkozók pedig elvesznek.
36:23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, * és útját kedveli.
36:24 Mikor elesik, nem sérûl meg, * mert az Úr alája teszi kezét.
36:25 Ifjú voltam és megöregedtem: * de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az õ ivadéka kenyeret kéregetett volna.
36:26 Napestig könyörûl és kölcsön ad; * és ivadéka áldásban leszen.
36:27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, * és megmaradsz örökön örökké.
36:28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az õ szenteit, * mindörökké megtartatnak;
36:29 Az igazságtalanok megbûntettetnek, * és az istentelenek ivadéka elvesz.
36:29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, * és azon laknak mindörökön örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
|
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
Psalmus 36(30-40) [6]
36:30 Os iusti meditábitur sapiéntiam, * et lingua eius loquétur iudícium.
36:31 Lex Dei eius in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus eius.
36:32 Consíderat peccátor iustum: * et quærit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus eius: * nec damnábit eum, cum iudicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam eius: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus eius.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Iniústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem iustórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adiuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
|
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
Zsoltár 36(30-40) [6]
36:30 Az igaz szája bölcseséget szól, * és nyelve igazat beszél.
36:31 Istene törvénye az õ szivében, * és lépései nem fognak megtántoríttatni.
36:32 A bûnös szemléli az igazat, * és halálra keresi õt;
36:33 De az Úr nem hagyja õt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja õt, * mikor amattól megitéltetik.
36:34 Várjad az Urat és õrizd meg az õ útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségûl vedd a földet; * látni fogod, mikor elvesznek a bûnösök.
36:35 Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, * mint a Libanon czedrusait.
36:36 És átmenék, és ime nem volt; * és kerestem õt, és helye sem találtatott.
36:37 Ôrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: * mert vannak maradékai a békeséges embernek.
36:38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; * az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
36:39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, * s õ azok oltalmazója a szorongatás idején.
36:40 És megsegíti õket az Úr és megszabadítja a bûnösöktõl, * és megtartja õket, mert benne bíztak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
|
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
Psalmus 37(1-11) [7]
37:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:2 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:3 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:4 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:5 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:6 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:7 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:8 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:9 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:10 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
|
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
Zsoltár 37(1-11) [7]
37:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:2 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:3 Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; * nincs nyugalma csontaimnak bûneim szine miatt.
37:4 Mert gonoszságaim fölûlhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezûltek.
37:5 Megbûzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:6 Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:7 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:8 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szivem fohászkodása miatt.
37:9 Uram! elõtted van minden kivánságom, * és fohászkodásom tõled nincs elrejtve.
37:10 Szivem megháborodott, elhagyott engem erõm; * és szemem világa sincs velem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
|
Ant. Inténde in adiutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
Psalmus 37(12-23) [8]
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:13 Et qui iuxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:14 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:15 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:16 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:17 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:18 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:19 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:20 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:21 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:22 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:23 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adiutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde in adiutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
|
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
Zsoltár 37(12-23) [8]
37:12 Barátim és feleim ellenem * közeledtek és állottak;
37:13 és a kik mellettem voltak, távol állának; * és erõszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:14 és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:15 Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, * ki nem nyitja föl száját.
37:16 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:17 Mert, Uram! tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
37:18 Azért mondottam: Ne örûljenek valaha rajtam ellenségeim! * midõn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam elõttem van mindenkoron.
37:20 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bûnömrõl gondolkodom.
37:21 Ellenségeim pedig élnek, és erõt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszúl gyûlölnek engem.
37:22 Kik jóért roszszal fizetnek, * rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
37:23 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! * ne távozzál tõlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, Uram, * üdvösségem Istene!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
|
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
Psalmus 38 [9]
38:1 Dixi: Custódiam vias meas: * ut non delínquam in lingua mea.
38:2 Pósui ori meo custódiam, * cum consísteret peccátor advérsum me.
38:3 Obmútui, et humiliátus sum, et sílui a bonis: * et dolor meus renovátus est.
38:4 Concáluit cor meum intra me: * et in meditatióne mea exardéscet ignis.
38:5 Locútus sum in lingua mea: * Notum fac mihi, Dómine, finem meum.
38:6 Et númerum diérum meórum quis est: * ut sciam quid desit mihi.
38:7 Ecce mensurábiles posuísti dies meos: * et substántia mea tamquam níhilum ante te.
38:8 Verúmtamen univérsa vánitas, * omnis homo vivens.
38:9 Verúmtamen in imágine pertránsit homo: * sed et frustra conturbátur.
38:10 Thesaurízat: * et ignórat cui congregábit ea.
38:11 Et nunc quæ est exspectátio mea? Nonne Dóminus? * Et substántia mea apud te est.
38:12 Ab ómnibus iniquitátibus meis érue me: * oppróbrium insipiénti dedísti me.
38:13 Obmútui, et non apérui os meum, quóniam tu fecísti: * ámove a me plagas tuas.
38:14 A fortitúdine manus tuæ ego deféci in increpatiónibus: * propter iniquitátem corripuísti hóminem.
38:15 Et tabéscere fecísti sicut aráneam ánimam eius: * verúmtamen vane conturbátur omnis homo.
38:16 Exáudi oratiónem meam, Dómine, et deprecatiónem meam: * áuribus pércipe lácrimas meas.
38:17 Ne síleas: quóniam ádvena ego sum apud te, et peregrínus, * sicut omnes patres mei.
38:18 Remítte mihi, ut refrígerer priúsquam ábeam, * et ámplius non ero.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
|
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
Zsoltár 38 [9]
38:1 Mondám: Megõrzöm útaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 õrizet alá vetettem számat, * mikor a bûnös ellenem állott.
38:3 Elnémúltam, és megalázódtam, * és hallgattam a jókról: és fájdalmam megújúlt.
38:4 Szivem fölhevûlt bennem, * és elmélkedésemben fölgyúlad a tûz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem Uram az én végemet,
38:6 és napjaim száma mennyi, hogy tudjam, * mi hiával vagyok.
38:7 Ime mértékre tetted napjaimat, * és az én létem elõtted, mint a semmi.
28:8 Valóban, merõ hiúság * minden élõ ember.
38:9 Valóban elmúlik az ember, mint az árnykép, * és hiába nyugtalankodik;
38:10 Kincseket gyûjt, és nem tudja, * kinek gyûjti azokat.
38:11 És most mi az én várakozásom? nem az Úr-e? * mert az én létem nálad vagyon.
38:12 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatúl adtál engem.
38:13 Elnémúltam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:14 A te kezed erõssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:15 és elepeszted az õ lelkét, mint a pókot; * Valóban hiába aggódik minden ember.
38:16 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könyhullatásimat.
38:17 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad * és zarándok, mint atyáim mindnyájan.
38:18 Engedj nekem, hogy megenyhûljek, * mielõtt elmenjek, és többé nem leszek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
|
V. Deus ne síleas a me, remítte mihi.
R. Quóniam íncola ego sum apud te et peregrínus.
|
V. Istenem, ne zárkózz el síró szavam elõl
R. Elõtted csak jövevény vagyok, zarándok,
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adiuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Sam 12:1-5
1 Dixit autem Samuel ad universum Israël: Ecce audivi vocem vestram iuxta omnia quae locuti estis ad me, et constitui super vos regem.
2 Et nunc rex graditur ante vos: ego autem senui, et incanui: porro filii mei vobiscum sunt: itaque conversatus coram vobis ab adolescentia mea usque ad hanc diem, ecce praesto sum.
3 Loquimini de me coram Domino, et coram christo eius, utrum bovem cuiusquam tulerim, aut asinum: si quempiam calumniatus sum, si oppressi aliquem, si de manu cuiusquam munus accepi: et contemnam illud hodie, restituamque vobis.
4 Et dixerunt: Non es calumniatus nos, neque oppressisti, neque tulisti de manu alicuius quippiam.
5 Dixitque ad eos: Testis est Dominus adversum vos, et testis christus eius in die hac, quia non inveneritis in manu mea quippiam. Et dixerunt: Testis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Domine, si conversus fuerit populus tuus, et oraverit ad sanctuarium tuum:
* Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
V. Si peccaverit in te populus tuus, et conversus egerit poenitentiam, veniensque oraverit in isto loco.
R. Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 12:1-5
1 Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: "Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek.
2 Ezentúl ez a király jár majd elõttetek. Ami engem illet, én már megöregedtem és megõszültem, s fiaim vannak közöttetek. Ifjúságomtól mind a mai napig mindent a szemetek láttára tettem.
3 Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!"
4 "Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit" - felelték neki.
5 Erre azt mondta nekik: "Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben." "Igen, õ a tanú" - válaszolták.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Lord, when thy people shall turn again to thee, and shall pray unto thee in this house
* then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
V. If thy people sin against thee, and turn again, and repent, and come and pray unto thee in this house.
R. Then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Cuius festum colimus, ipsa intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 2
1 Sam 12:6-9
6 Et ait Samuel ad populum: Dominus, qui fecit Moysen et Aaron, et eduxit patres nostros de terra Ægypti.
7 Nunc ergo state, ut iudicio contendam adversum vos coram Domino de omnibus misericordiis Domini quas fecit vobiscum et cum patribus vestris:
8 Quomodo Iacob ingressus est in Ægyptum, et clamaverunt patres vestri ad Dominum: et misit Dominus Moysen et Aaron, et eduxit patres vestros de Ægypto, et collocavit eos in loco hoc.
9 Qui obliti sunt Domini Dei sui, et tradidit eos in manu Sisarae magistri militiae Hasor, et in manu Philisthinorum, et in manu regis Moab: et pugnaverunt adversum eos.
1 Sam 12:10-14
10 Postea autem clamaverunt ad Dominum, et dixerunt: Peccavimus, quia dereliquimus Dominum, et servivimus Baalim et Astaroth: nunc ergo erue nos de manu inimicorum nostrorum, et serviemus tibi.
11 Et misit Dominus Ierobaal, et Badan, et Iephte, et Samuel, et eruit vos de manu inimicorum vestrorum per circuitum, et habitastis confidenter.
12 Videntes autem quod Naas rex filiorum Ammon venisset adversum vos, dixistis mihi: Nequaquam, sed rex imperabit nobis: cum Dominus Deus vester regnaret in vobis.
13 Nunc ergo praesto est rex vester quem elegistis et petistis ecce dedit vobis Dominus regem
14 Si timueritis Dominum et servieritis ei et audieritis vocem eius et non exasperaveritis os Domini eritis et vos et rex qui imperat vobis sequentes Dominum Deum vestrum
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego te tuli de domo patris tui, dicit Dominus, et posui te pascere gregem populi mei:
* Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Fecique tibi nomen grande, iuxta nomen magnorum qui sunt in terra: et requiem dedi tibi ab omnibus inimicis tuis.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 12:6-9
6 Ezután Sámuel így beszélt a néphez: "Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból.
7 Álljatok hát elõ, hadd pereljek veletek az Úr színe elõtt, s hadd tárjam elétek azokat a nagy tetteket mind, amelyeket az Úr értetek és atyáitokért végbevitt.
8 Amikor Jákob Egyiptomba ment, az egyiptomiak sanyargatták õket. Akkor atyáitok az Úrhoz folyamodtak, s az Úr Mózest és Áront küldte, akik aztán kivezették atyáitokat Egyiptomból, s ezen a vidéken telepítették le õket.
9 Amikor azonban megfeledkeztek az Úrról, Istenükrõl, az Úr Hacor vezérének, Sziszerának kezére adta õket, meg a filiszteusok kezére és Moáb királya kezére.
1 Sam 12:10-14
10 Akkor az Úrhoz folyamodtak: Vétkeztünk - mondták -, mert elhagytuk az Urat és Baaloknak meg Asztartéknek szolgáltunk. De most szabadíts ki bennünket ellenségeink kezébõl, s neked szolgálunk.
11 Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élõ ellenségeitek kezébõl, úgyhogy biztonságban élhettek.
12 Amikor aztán láttátok, hogy az ammoniták királya, Nachas kivonult ellenetek, akkor így szóltatok hozzám: Nem, király uralkodjék fölöttünk! - noha az Úr, a ti Istenetek a király.
13 Nos, itt a királyotok, akit választottatok magatoknak. Az Úr királyt rendelt fölétek.
14 Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Thus saith the Lord I took thee out of thy father's house, and appointed thee to be ruler over My people, over Israel.
* And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. And I have made thee a great name, like unto the name of the great men that are in the earth and have caused thee to rest from all thine enemies.
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 3
Iuliána, ex nóbili Falconéria família, ab incunábulis, vagiéntibus lábiis suavíssima Iesu et Maríæ nómina ultro proférre audíta est. Expléto nondum décimo quinto ætátis anno, re familiári, licet opulénta, terrenísque núptiis posthábitis, Deo virginitátem in mánibus dívi Philíppi Benítii solémniter vovit, et ab eo ómnium prima religiósum Mantellatárum, quas vocant, hábitum sumpsit. Cum vero eius exémplum plúrimæ ex nobilióribus féminis sequeréntur, et mater fíliæ sese instituéndam dedísset, Iuliána órdinem Mantellatárum instítuit. Mira humilitáte, assíduo oratiónis stúdio, singulári abstinéntia excélluit. Cum ob advérsam valetúdinem cibum cápere ac retinére nullo modo posset, ideóque ab Eucharística mensa arcerétur, sacerdótem rogávit, ut allátum divínum Panem, quem ore súmere nequíbat, péctori saltem extérius admovéret. Quod cum sacérdos præstitísset, íllico divínus Panis dispáruit, et Iuliána ridénti vultu exspirávit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 3
When Juliana, of the noble family of the Falconieri, was still in her cradle, her baby lips were heard to utter, without any prompting, the sweet names of Jesus and Mary. Before she was fifteen years old, she renounced a rich inheritance and an earthly wedding and took a solemn vow of virginity in the presence of St. Philip Benizi. She was the first to receive from him the habit of the religious called the Mantellates. When many noble ladies followed her example, and even her mother gave herself over to her daughter to be instructed in the religious life, Juliana founded the Order of the Mantellate Nuns. She excelled in a wonderful humility, a constant zeal for prayer and an amazing abstinence. When her health failed so that she could take and retain no food at all, and was therefore kept from the Eucharistic table, she asked the Priest to place the divine Bread on her breast, since she could not receive it with her mouth. When he did so, the holy Bread disappeared at once, and Juliana, smiling, departed this life.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui beatam Iulianam Virginem tuam extremo morbo laborantem pretioso Filii tui corpore mirabiliter recreare dignatus es: concede quaesumus; ut eius intercedentibus meritis, nos quoque eodem in mortis agone refecti ac roborati, ad caelestem patriam perducamur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Iesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who, when thy blessed hand-maiden Juliana was lying sick unto death wast pleased in wondrous wise to comfort her with the Precious Body of thy Son, be Thou entreated for the same thy servant's sake, and grant unto us also the same Comfort in our last agony, that we may go in the strength of that Meat unto our very Fatherland, which is in heaven.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|