Incipit
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Hymnus
Rector potens verax Deus,
Qui témperas rerum vices,
Splendóre mane illúminas,
Et ígnibus merídiem:
Exstingue flammas lítium,
Aufer calorem nóxium,
Confer salútem córporum,
Verámque pacem córdium.
* Præsta, Páter piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sæculum.
Amen.
|
Hymnus
Igaz Isten, hatalmas Úr,
Ki az idôket forgatod,
A reggelt felragyogtatod
És lángoltatod a delet:
Oltsd el perpatvarok tüzét,
Vidd el a rossz hévségeket,
Egészséggel a testeket,
Békével áldd a szíveket!
* Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia.
S te Szentlélek, vigasztaló,
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Suscepísti me, Dómine: * et confirmásti me in conspéctu tuo.
Psalmus 40 [1]
40:1 Beátus qui intélligit super egénum, et páuperem: * in die mala liberábit eum Dóminus.
40:2 Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra: * et non tradat eum in ánimam inimicórum eius.
40:3 Dóminus opem ferat illi super lectum dolóris eius: * univérsum stratum eius versásti in infirmitáte eius.
40:4 Ego dixi: Dómine, miserére mei: * sana ánimam meam, quia peccávi tibi.
40:5 Inimíci mei dixérunt mala mihi: * Quando moriétur, et períbit nomen eius?
40:6 Et si ingrediebátur ut vidéret, vana loquebátur: * cor eius congregávit iniquitátem sibi.
40:7 Egrediebátur foras, * et loquebátur in idípsum.
40:8 Advérsum me susurrábant omnes inimíci mei: * advérsum me cogitábant mala mihi.
40:9 Verbum iníquum constituérunt advérsum me: * Numquid qui dormit non adiíciet ut resúrgat?
40:10 Étenim homo pacis meæ, in quo sperávi: * qui edébat panes meos, magnificávit super me supplantatiónem.
40:11 Tu autem, Dómine, miserére mei, et resúscita me: * et retríbuam eis.
40:12 In hoc cognóvi quóniam voluísti me: * quóniam non gaudébit inimícus meus super me.
40:13 Me autem propter innocéntiam suscepísti: * et confirmásti me in conspéctu tuo in ætérnum.
40:14 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sæculo et usque in sæculum: * fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Megõrzöl sértetlenül Uram * és engeded, hogy színed elõtt álljak
Zsoltár 40 [1]
40:1 Boldog, kinek gondja van a szûkölködõre és szegényre; * a rosz napon megszabadítja õt az Úr.
40:2 Az Úr tartsa meg és éltesse õt, és tegye boldoggá a földön, * és ne adja õt ellenei kivánságára.
40:3 Az Úr segítse meg õt fájdalma ágyán; * az õ egész ágyát megfordítod betegségében.
40:4 Én mondám: Uram! könyörûlj rajtam; * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
40:5 Ellenségeim roszat mondottak felõlem: * Mikor hal meg, és vesz el az õ neve?
40:7 És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, * szive gonoszságot gyüjtött magának.
40:7 Kiment és * beszélt ugyanarról.
40:8 Ellenem suttogott minden ellenségem; * ellenem roszat gondoltak.
40:9 Istentelen szót végeztek ellenem. * Vajjon a ki aluszik, nem kel-e föl többé?
40:10 De még az ember is, kivel békeségem volt, kiben bíztam, ki kenyeremet ette, * nagy csalárdságot tett rajtam.
40:11 Te pedig, Uram! könyörûlj rajtam, * és emelj föl engem, és megfizetek nekik.
40:12 Ebbõl ismerem meg, hogy kedvelsz engem, * mert ellenségem nem fog örûlni rajtam.
40:13 Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, * és megerõsítettél engem szined elõtt mindörökké.
40:14 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktõl * és mindörökké. Úgy legyen, úgy legyen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 41(1-6) [2]
41:1 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:2 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:3 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:4 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 41(1-6) [2]
41:1 A mint kivánkozik a szarvas a vizforrásokhoz, * úgy kivánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:2 Szomjúhozik lelkem az erõs élõ Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe elõtt?
41:3 Az én könyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, midõn naponkint mondják nekem: * Hol vagyon a te Istened?
41:4 Ezekrõl emlékezvén, kiöntém magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú? én lelkem! * és miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * õ orczám szabadítója, és én Istenem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 41(7-12) [3]
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Iordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:9 Omnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:10 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum eius.
41:11 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:12 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:12 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:12 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Suscepísti me, Dómine: * et confirmásti me in conspéctu tuo.
|
Ant. Megõrzöl sértetlenül Uram * és engeded, hogy színed elõtt álljak
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
2 Cor 11:2
Aemulor enim vos Dei aemulatione. Despondi enim vos uni viro virginem castam exhibere Christo.
R. Deo grátias.
R.br. Adiuvabit eam * Deus vultu suo.
R. Adiuvabit eam * Deus vultu suo.
V. Deus in medio eius, non commovebitur.
R. Deus vultu suo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Adiuvabit eam * Deus vultu suo.
V. Elegit eam Deus, et praeelegit eam.
R. In tabernaculo suo habitare facit eam.
|
Olvasmány, Válaszos ének, Vers {a szentek közös officiumából}
2 Cor 11:2
Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szûzként vezesselek el Krisztushoz.
R. Istennek legyen hála.
R.br. Isten jelenlétével védelmezi
R. Isten jelenlétével védelmezi
V. Nem inog meg, Isten lakik benne,
R. Jelenlétével
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Isten jelenlétével védelmezi.
V. Isten kiválasztotta õt születése elõtt
R. Hogy sátrában lakjék szine elõtt
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui beatam Iulianam Virginem tuam extremo morbo laborantem pretioso Filii tui corpore mirabiliter recreare dignatus es: concede quaesumus; ut eius intercedentibus meritis, nos quoque eodem in mortis agone refecti ac roborati, ad caelestem patriam perducamur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Iesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who, when thy blessed hand-maiden Juliana was lying sick unto death wast pleased in wondrous wise to comfort her with the Precious Body of thy Son, be Thou entreated for the same thy servant's sake, and grant unto us also the same Comfort in our last agony, that we may go in the strength of that Meat unto our very Fatherland, which is in heaven.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|