Incipit
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
Psalmus 122 [1]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:3 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:4 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:5 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
Zsoltár 122 [1]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, * mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire:
122:3 úgy néznek szemeink a mi Urunkra * Istenünkre, mig könyörûl rajtunk.
122:4 Könyörûlj rajtunk, Uram! könyörûlj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:5 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésûl a kevélyeknek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
|
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
Psalmus 123 [2]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:4 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:5 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:6 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
|
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
|
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
Psalmus 124 [3]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sæculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
|
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
Zsoltár 124 [3]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké,
124:2 Ki Jerusalemben lakik. Körötte hegyek vannak, * és az Úr az õ népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bûnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyujtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, * a jókkal és az igazszívûekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevõkhöz. * Békeség legyen Izraelen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
|
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
Psalmus 125 [4]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:3 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:4 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:5 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:6 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:7 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:8 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
|
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
|
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
Psalmus 126 [5]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:2 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:3 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:4 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:5 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:6 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
|
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
Zsoltár 126 [5]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, * kik azt építik;
126:2 Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz, * ki azt õrzi.
126:3 Hiába keltek föl viradat elõtt; hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek. * Mig ellenben az Úr íme álmot ad az õ kedveltjeinek,
126:4 örökséget a fiakban: * mert az õ ajándéka a méh gyümölcse.
126:5 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a számûzöttek fiai.
126:6 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kivánsága betelt; * nem szégyenûl meg, midõn ellenségeivel szól a kapuban.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Proprio Sanctorum}
2 Cor 10:17-18
Fratres: Qui gloriatur, in Domino glorietur. Non enim qui seipsum commendat, ille probatus est: sed quem Deus commendat
R. Deo grátias.
Hymnus
Caelestis Agni nuptias
O Iuliana, dum petis,
Domum paternam deseris,
Chorumque ducis Virginum.
Sponsumque suffixum cruci
Noctes, diesque dum gemis,
Doloris icta cuspide,
Sponsi refers imaginem.
Quin septiformi vulnere
Fles ad genu Deiparae:
Sed crescit infusa fletu,
Flammasque tollit caritas.
Hinc morte fessam proxima
Non usitato te modo
Solatur, et nutrit Deus,
Dapem supernam porrigens.
* Aeterne rerum Conditor,
Aeterne Fili par Patri,
Et par utrique Spiritus,
Soli tibi sit gloria.
Amen.
V. Diffusa est gratia in labiis tuis.
R. Propterea benedixit te Deus in aeternum.
|
Olvasmány Himnusz Vers {a szentek saját officiumából}
2 Cor 10:17-18
Testve'rek: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
To be the Lamb's celestial bride
Is Juliana's one desire;
For this she quits her father's home,
And leads the sacred virgin choir.
By day, by night, she mourns her Spouse
Nailed to the Cross, with ceaseless tears,
Till in herself, through very grief,
The image of that Spouse appears.
Like Him, all wounds, she kneels transfixed
Before the Virgin-Mother's shrine;
And still the more she weeps, the more
Mounts up the flame of love divine.
That love so deep the Lord repaid
His handmaid on her dying bed;
When, with the Food of heavenly life,
By miracle her soul He fed.
All praise to thee, Maker blest!
Praise to the everlasting Son;
Praise to the mighty Paraclete
While ages upon ages run.
Ámen.
V. Kegyelem van az ajkaidon
R. Isten ezért megáldott mindörökre
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Veni Sponsa Christi: * accipe coronam, quam tibi Dominus praeparavit in aeternum.
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veni Sponsa Christi: * accipe coronam, quam tibi Dominus praeparavit in aeternum.
|
Canticum Magnificat {Antiphona a szentek saját officiumából}
Ant. Jõjj Krisztus jegyese * fogadd el koronádat melyet az Úr készített neked öröktõl fogva
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Jõjj Krisztus jegyese * fogadd el koronádat melyet az Úr készített neked öröktõl fogva
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui beatam Iulianam Virginem tuam extremo morbo laborantem pretioso Filii tui corpore mirabiliter recreare dignatus es: concede quaesumus; ut eius intercedentibus meritis, nos quoque eodem in mortis agone refecti ac roborati, ad caelestem patriam perducamur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Iesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who, when thy blessed hand-maiden Juliana was lying sick unto death wast pleased in wondrous wise to comfort her with the Precious Body of thy Son, be Thou entreated for the same thy servant's sake, and grant unto us also the same Comfort in our last agony, that we may go in the strength of that Meat unto our very Fatherland, which is in heaven.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|