|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Psalmi {ex Proprio Sanctorum}
Ant. Ego plantavi, * Apollo rigavit, Deus autem incrementum dedit, alleluia.
Psalmus 109 [1]
109:1 Dixit Dóminus Dómino meo: * Sede a dextris meis:
109:2 Donec ponam inimícos tuos, * scabéllum pedum tuórum.
109:3 Virgam virtútis tuæ emíttet Dóminus ex Sion: * domináre in médio inimicórum tuórum.
109:4 Tecum princípium in die virtútis tuæ in splendóribus sanctórum: * ex útero ante lucíferum génui te.
109:5 Jurávit Dóminus, et non poenitébit eum: * Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
109:6 Dóminus a dextris tuis, * confrégit in die iræ suæ reges.
109:7 Judicábit in natiónibus, implébit ruínas: * conquassábit cápita in terra multórum.
109:8 De torrénte in via bibet: * proptérea exaltábit caput.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ego plantavi, * Apollo rigavit, Deus autem incrementum dedit, alleluia.
|
Zsoltárok {a szentek saját officiumából}
Ant. I have planted, * Apollos watered, but God gave the increase. Alleluia.
Zsoltár 109 [1]
109:1 Mondá az Úr az én uramnak: * Ülj az én jobbomra,
109:2 Mig ellenségeidet * lábaid zsámolyává teszem.
109:3 A te hatalmad pálczáját elküldi az Úr Sionból. * Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
109:4 Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; * méhembõl a hajnali csillag elõtt szültelek téged.
109:5 Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: * Te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.
109:6 Az Úr jobbod felõl * megrontja haragja napján a királyokat.
109:7 Itélni fog a nemzetek között, * nagy romlást teszen, soknak összezúzza fejét a földön.
109:8 A patakból iszik az úton; * azért emeli magasra fejét.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. I have planted, * Apollos watered, but God gave the increase. Alleluia.
|
Ant. Libenter gloriabor * in infirmitatibus meis, ut inhabitet in me virtus Christi.
Psalmus 110 [2]
110:1 Confitebor tibi, Dómine, in toto corde meo: * in consílio justórum, et congregatióne.
110:2 Magna ópera Dómini: * exquisíta in omnes voluntátes ejus.
110:3 Conféssio et magnificéntia opus ejus: * et justítia ejus manet in sæculum sæculi.
110:4 Memóriam fecit mirabílium suórum, miséricors et miserátor Dóminus: * escam dedit timéntibus se.
110:5 Memor erit in sæculum testaménti sui: * virtútem óperum suórum annuntiábit pópulo suo:
110:6 Ut det illis hereditátem géntium: * ópera mánuum ejus véritas, et judícium.
110:7 Fidélia ómnia mandáta ejus: confirmáta in sæculum sæculi, * facta in veritáte et æquitáte.
110:8 Redemptiónem misit pópulo suo: * mandávit in ætérnum testaméntum suum.
110:9 (fit reverentia) Sanctum, et terríbile nomen ejus: * inítium sapiéntiæ timor Dómini.
110:10 Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: * laudátio ejus manet in sæculum sæculi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Libenter gloriabor * in infirmitatibus meis, ut inhabitet in me virtus Christi.
|
Ant. Most gladly therefore will I rather glory * in my infirmities, that the power of Christ may rest upon me.
Zsoltár 110 [2]
110:1 Hálát adok neked, Uram, teljes szivembõl * az igazak tanácsában és gyûlekezetében.
110:2 Nagyok az Úr cselekedetei, * tökéletesek egészen az õ akaratja szerint.
110:3 Dicséret és dicsõség az õ cselekedete, * és igazsága megmarad örökön örökké.
110:4 Emléket szerzett csoda-tetteinek az irgalmas és könyörûlõ Úr, * eledelt adott az õt félõknek.
110:5 Szövetségérõl megemlékezik mindörökké, * cselekedeteinek hatalmát hirdeti az õ népének.
110:6 Hogy nekik adta a pogányok örökségét. * Az õ kezeinek cselekedetei valóság és itélet;
110:7 Bizonyosak minden parancsai, megerõsítvék örökön örökre, * valóságban és igazságban lettek.
110:8 Váltságot küldött az õ népének, * örökre szerzette szövetségét;
110:9 Szent és rettenetes az õ neve * a bölcseség kezdete az Úr félelme.
110:10 Jó értelmûek mindazok, kik e szerint cselekesznek; * az õ dicsérete örökön örökké megmarad.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Most gladly therefore will I rather glory * in my infirmities, that the power of Christ may rest upon me.
|
Ant. Gratia Dei * in me vacua non fuit, sed gratia ejus semper in me manet.
Psalmus 111 [3]
111:1 Beátus vir, qui timet Dóminum: * in mandátis ejus volet nimis.
111:2 Potens in terra erit semen ejus: * generátio rectórum benedicétur.
111:3 Glória, et divítiæ in domo ejus: * et justítia ejus manet in sæculum sæculi.
111:4 Exórtum est in ténebris lumen rectis: * miséricors, et miserátor, et justus.
111:5 Jucúndus homo qui miserétur et cómmodat, dispónet sermónes suos in judício: * quia in ætérnum non commovébitur.
111:6 In memória ætérna erit justus: * ab auditióne mala non timébit.
111:7 Parátum cor ejus speráre in Dómino, confirmátum est cor ejus: * non commovébitur donec despíciat inimícos suos.
111:8 Dispérsit, dedit paupéribus: justítia ejus manet in sæculum sæculi, * cornu ejus exaltábitur in glória.
111:9 Peccátor vidébit, et irascétur, déntibus suis fremet et tabéscet: * desidérium peccatórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gratia Dei * in me vacua non fuit, sed gratia ejus semper in me manet.
|
Ant. The grace of God which was bestowed upon me was not in vain, * but His grace abideth ever in me.
Zsoltár 111 [3]
111:1 Boldog férfiú, ki az Urat féli; * az õ parancsolataiban igen nagy kedve telik.
111:2 Hatalmas lesz a földön ivadéka; * az igazak nemzedéke megáldatik.
111:3 Dicsõség és gazdagság lesz házában; * és az õ igazsága örökön örökké megmarad.
111:4 A sötétségben világosságot támaszt az igazaknak * az irgalmas és könyörûlõ és igaz.
111:5 Boldog ember, ki könyörûl és kölcsön ad, az õ beszédei megállnak az itéletben; * mert nem tántorodik meg mindörökké.
111:6 Örök emlékezetben lesz az igaz; * nem fél gonosz hirhallástól.
111:7 Szive kész az Úrban bízni, szive megerõsödött, rendûletlen, * mig lenézheti ellenségeit.
111:8 Bõven ad a szegényeknek; igazsága megmarad örökön örökké, * az õ szarva fölemelkedik dicsõséggel.
111:9 A gonosz látni fogja ezt, és haragra gyúl; agyarkodni fog, * és eleped; a bûnösök kivánsága elenyészik.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The grace of God which was bestowed upon me was not in vain, * but His grace abideth ever in me.
|
Ant. Damasci praepositus * gentis Aretae regis voluit me comprehendere: a fratribus per murum demissus sum in sporta, et sic evasi manus ejus in nomine Domini.
Psalmus 112 [4]
112:1 Laudáte, púeri, Dóminum: * laudáte nomen Dómini.
112:2 (fit reverentia) Sit nomen Dómini benedíctum, * ex hoc nunc, et usque in sæculum.
112:3 A solis ortu usque ad occásum, * laudábile nomen Dómini.
112:4 Excélsus super omnes gentes Dóminus, * et super cælos glória ejus.
112:5 Quis sicut Dóminus, Deus noster, qui in altis hábitat, * et humília réspicit in cælo et in terra?
112:6 Súscitans a terra ínopem, * et de stércore érigens páuperem:
112:7 Ut cóllocet eum cum princípibus, * cum princípibus pópuli sui.
112:8 Qui habitáre facit stérilem in domo, * matrem filiórum lætántem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Damasci praepositus * gentis Aretae regis voluit me comprehendere: a fratribus per murum demissus sum in sporta, et sic evasi manus ejus in nomine Domini.
|
Ant. In Damascus the governor under Aretas the king was desirous to apprehend me by the brethren in a basket was I let down by the wall, and so escaped I his hands, in the name of the Lord.
Zsoltár 112 [4]
112:1 Dicsérjétek, szolgák, * az Urat; dicsérjétek az Úr nevét.
112:2 Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
112:3 Napkelettõl nyugatig * dicsértessék az Úr neve.
112:4 Magasztos az Úr minden nép fölött, * és az egek fölött az õ dicsõsége.
112:5 Kicsoda, mint a mi Urunk Istenünk? ki a magasságban lakik, * és mennybõl a legkisebbre is tekint a földön;
112:6 Fölemelvén a földrõl a nyomorúltat, * és a szemétbõl fölmagasztalván a szegényt.
112:7 Hogy a fejedelmekhez ültesse õt, * az õ népe fejedelmeihez;
112:8 Ki a házban lakást ad a magtalannak, * mint fiakon örvendezõ anyának.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. In Damascus the governor under Aretas the king was desirous to apprehend me by the brethren in a basket was I let down by the wall, and so escaped I his hands, in the name of the Lord.
|
Ant. Ter virgis caesus sum: * semel lapidatus sum: ter naufragium pertuli pro Christi nomine.
Psalmus 138 [5]
138:1 Dómine, probásti me, et cognovísti me: * tu cognovísti sessiónem meam, et resurrectiónem meam.
138:2 Intellexísti cogitatiónes meas de longe: * sémitam meam, et funículum meum investigásti.
138:3 Et omnes vias meas prævidísti: * quia non est sermo in lingua mea.
138:4 Ecce, Dómine, tu cognovísti ómnia novíssima, et antíqua: * tu formásti me, et posuísti super me manum tuam.
138:5 Mirábilis facta est sciéntia tua ex me: * confortáta est, et non pótero ad eam.
138:6 Quo ibo a spíritu tuo? * et quo a fácie tua fúgiam?
138:7 Si ascéndero in cælum, tu illic es: * si descéndero in inférnum, ades.
138:8 Si súmpsero pennas meas dilúculo, * et habitávero in extrémis maris:
138:9 Étenim illuc manus tua dedúcet me: * et tenébit me déxtera tua.
138:10 Et dixi: Fórsitan ténebræ conculcábunt me: * et nox illuminátio mea in delíciis meis.
138:11 Quia ténebræ non obscurabúntur a te, et nox sicut dies illuminábitur: * sicut ténebræ ejus, ita et lumen ejus.
138:12 Quia tu possedísti renes meos: * suscepísti me de útero matris meæ.
138:14 Confitébor tibi quia terribíliter magnificátus es: * mirabília ópera tua, et ánima mea cognóscit nimis.
138:15 Non est occultátum os meum a te, quod fecísti in occúlto: * et substántia mea in inferióribus terræ.
138:16 Imperféctum meum vidérunt óculi tui, et in libro tuo omnes scribéntur: * dies formabúntur, et nemo in eis.
138:17 Mihi autem nimis honorificáti sunt amíci tui, Deus: * nimis confortátus est principátus eórum.
138:18 Dinumerábo eos, et super arénam multiplicabúntur: * exsurréxi, et adhuc sum tecum.
138:19 Si occíderis, Deus, peccatóres: * viri sánguinum, declináte a me:
138:20 Quia dícitis in cogitatióne: * Accípient in vanitáte civitátes tuas.
138:21 Nonne qui odérunt te, Dómine, óderam? * et super inimícos tuos tabescébam?
138:22 Perfécto ódio óderam illos: * et inimíci facti sunt mihi.
138:23 Proba me, Deus, et scito cor meum: * intérroga me, et cognósce sémitas meas.
138:24 Et vide, si via iniquitátis in me est: * et deduc me in via ætérna.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ter virgis caesus sum: * semel lapidatus sum: ter naufragium pertuli pro Christi nomine.
|
Ant. Thrice was I beaten with rods, * once was I stoned, thrice I suffered shipwreck, for Christ's name's sake.
Zsoltár 138 [5]
138:1 Uram! te megvizsgáltál engem, és ismersz engem; * te ismered fektemet és keltemet.
138:2 Megérted távolról az én gondolatimat; * ösvényemet és nyughelyemet megvizsgáltad.
138:3 És minden útamat eleve megláttad; * még nincs is a szó nyelvemen,
138:4 Ime, Uram, te tudsz mindent, a legujabbakat és régieket; * te alkottál engem, és rámtevéd a te kezedet.
138:5 Csodálatos elõttem ezen tudásod; * igen magas, és nem érhetem föl azt.
138:6 Hova menjek a te lelked elõl? * és hova fussak színed elõl?
138:7 Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy; * ha leszállok a pokolba, jelen vagy.
138:8 Ha szárnyaimúl veszem is a hajnalt, * és a tenger végsõ határain lakom:
138:9 Oda is a te kezed visz engem, * és jobbod tart engem.
138:10 És ha mondom: Talán a sötétség elföd engemet: * az éj napfényre hozza gyönyörûségemet;
138:11 Mert a sötétség nem homály elõtted, az éj, mint a nap, világos, * a sötétség úgy, mint a világosság.
138:12 Mert hatalmadban vannak veséim; * anyám méhétõl fogva te oltalmaztál engem.
138:14 Hálát adok neked, hogy ily csodálatosan alkottál, bámúlandók a te cselekedeteid, * és ezt lelkem igen elismeri.
138:15 Nem volt eltitkolva csontom elõtted, melyet rejtekben alkottál, * és az én valóm a föld ölében.
138:16 Még tökéletlen voltam, már láttak szemeid, és a te könyvedben be vannak írva mindenek, a napok meghatározva, * bár azokból még egy sincsen.
138:17 Nekem pedig igen tiszteletre méltók a te barátid, * Isten! uralmok igen erõs lett.
138:18 Megszámlálnám õket, de számosabbak a fövénynél; * fölkeltem, és mégis veled vagyok.
138:19 Te megölöd, Isten, a bûnösöket; * vérszopó férfiak! távozzatok tõlem.
138:20 Mert azt mondjátok gondolatban: * Hiába foglalják el a te városaidat.
138:21 Ne gyülöljem-e, Uram! kik téged gyülölnek? * és ne epekedjem-e a te ellenségeiden?
138:22 Teljes gyülölséggel gyülölöm õket, * és nekem ellenségeimmé lettek.
138:23 Vizsgálj meg engem, Isten! és ismerd meg szívemet; * vonj kérdõre engem, és nézzed ösvényeimet;
138:24 és lássad, ha a gonoszság útján vagyok-e? * és vezess engem az örökkévaló uton.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Thrice was I beaten with rods, * once was I stoned, thrice I suffered shipwreck, for Christ's name's sake.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Proprio Sanctorum}
2. Tim 4:7-8
Bonum certamen certavi, cursum consummavi, fidem servavi. In reliquo reposita est mihi corona justitiae, quam reddet mihi Dominus in illa die justus judex.
R. Deo grátias.
Hymnus
Exsultet orbis gaudiis:
Cælum resúltet láudibus:
Apostolórum glóriam
Tellus et astra concinunt.
Vos sæculórum júdices,
Et vera mundi lúmina:
Votis precámur córdium,
Audíte voces súpplicum.
Qui templa cæli cláuditis,
Serásque verbo sólvitis,
Nos a reátu noxios
Solvi jubete, quæsumus.
Præcépta quorum protinus
Languor salusque sentiunt:
Sanáte mentes languidas:
Augete nos virtútibus.
Ut, cum redibit arbiter
In fine Christus sæculi,
Nos sempitérni gáudii
Concedat esse cómpotes.
* Patri, simúlque Fílio,
Tibique Sancte Spíritus,
Sicut fuit, sit júgiter
Sæclum per omne glória.
Amen.
V. Annuntiavérunt ópera Dei.
R. Et facta ejus intellexérunt.
|
Olvasmány Himnusz Vers {a szentek saját officiumából}
2 Tim 4:7-8
A jó harcot megharcolam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság gyõzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
Örömtôl hangos a világ,
Énektôl visszhangos a menny,
Apostolok dícséretét
Zengi a föld s a csillagok.
Ó századok bírái ti,
Világ igaz szövétneki,
Szívünknek óhajtása kér:
Halljátok meg esdô imánk.
Kiknek szavára záratik
S tárul a mennynek temploma:
Nyissátok meg, esedezünk,
Mi bûneinknek zárait.
Érzi erôs parancsotok
Kórság, egészség egyaránt:
Kór lelkünknek írt adjatok
Erényeinknek új erôt.
Hogy majd ha Krisztus visszatér
Az idôk végén és ítél:
Engedje hogy részünk legyen
Az örökkévaló öröm.
* Az Atyának és Fiunak
És neked, Szentlélek, velük
Miképen kezdetben vala,
Örökös dicsôség legyen.
Ámen.
V. Hirdették az Úr mûvét
R. És megértették cselekedeteit
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Estóte fortes * in bello, et pugnate cum antiquo serpente: et accipietis regnum ætérnum, allelúia.
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Estóte fortes * in bello, et pugnate cum antiquo serpente: et accipietis regnum ætérnum, allelúia.
|
Canticum Magnificat {Antiphona a szentek saját officiumából}
Ant. Tartsatok ki a csatában * amit az õsi kigyóval vivtok, és elnyeritek az örökkévaló királyságot, alleluia
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Tartsatok ki a csatában * amit az õsi kigyóval vivtok, és elnyeritek az örökkévaló királyságot, alleluia
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui multitudinem Gentium beati Pauli Apostoli praedicatione docuisti: da nobis, quaesumus; ut cujus natalitia colimus, ejus apud te patrocinia sentiamus.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Commemoratio S. Petri Apostoli
Ant. Tu es pastor ovium, princeps Apostolorum, tibi traditae sunt claves regni caelorum.
V. Tu es Petrus.
R. Et super hanc petram aedificabo Ecclesiam meam.
Orémus.
Deus, qui beato Petro Apostolo tuo, collatis clavibus regni caelestis, ligandi atque solvendi pontificium tradidisti: concede; ut intercessionis ejus auxilio, a peccatorum nostrorum nexibus liberemur:
Commemoratio Dominica V Post Pentecosten
Ant. Si offers * munus tuum ad altare, et recordatus fueris quia frater tuus habet aliquid adversus te, relinque ibi munus tuum ante altare, et vade prius reconciliari fratri tuo: et tunc veniens offeres munus tuum, alleluia.
V. Dirigatur Domine oratio mea.
R. Sicut incensum in conspectu tuo.
Orémus.
Deus, qui diligentibus te bona invisibilia praeparasti: infunde cordibus nostris tui amoris affectum: ut te in omnibus, et super omnia diligentes, promissiones tuas, quae omne desiderium superant, consequamur.
Commemoratio ln Octavam S. Joannis Baptistae
Ant. Ingresso * Zacharia templum Domini, apparuit ei Gabriel Angelus, stans a dextris altaris incensi.
V. Fuit homo missus a Deo.
R. Cui nomen erat Joannes.
Orémus.
Deus, qui praesentem diem honorabilem nobis in beati Joannis nativitate fecisti: da populis tuis spiritualium gratiam gaudiorum; et omnium fidelium mentes dirige in viam salutis aeternae.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who, through the preaching of the Blessed Apostle Paul, hast caused the light of the Gospel to shine gloriously among the Gentiles, we beseech thee that we who keep the Feast of his birth, may, now that he is with thee, feel to our comfort that his prayer availeth much with thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
Commemoratio S. Petri Apostoli
Ant. Thou art the Shepherd of the sheep, and the Prince of the Apostles, and unto thee hath God given the keys of the kingdom of heaven.
V. Thou art Peter.
R. And upon this rock I will build My Church.
Könyörögjünk
O God, Who hast given unto thy Blessed Apostle Peter the keys of the kingdom of heaven, and the power to bind and to loose, loose us, we beseech thee, at his mighty intercession, from all the bands of our sins.
Commemoratio Dominica V Post Pentecosten
Ant. If thou bring thy gift to the Altar, * and there rememberest that thy brother hath aught against thee, leave there thy gift before the Altar, and go thy way; first be reconciled to thy brother, and then come and offer thy gift. Alleluia.
V. Let my prayer, O Lord, be set forth.
R. As incense before thee.
Könyörögjünk
O God, Who hast prepared for them that love thee such good things as pass man's understanding; pour into our hearts such love toward thee, that we, loving thee in all things and above all things, may obtain thy promises, which exceed all that we can desire.
Commemoratio ln Octavam S. Joannis Baptistae
Ant. When Zacharias went * into the Temple of the Lord, the Angel Gabriel appeared unto him, standing on the right side of the altar of incense
V. There was a man sent from God.
R. Whose name was John.
Könyörögjünk
Isten, aki ezt a napot számunkra áldott Szent János születésével megszentelted: serkentsd fel népedet spirituális örömöddel, és irányíts minden hivõ leleket az örök megváltás útjára
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Suffragium{omittitur}
|
Közbenjárás kérése{elmarad}
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |