Incipit
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
Psalmus 122 [1]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:3 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:4 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:5 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui hábitas in cælis * miserére nobis.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
Zsoltár 122 [1]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, * mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire:
122:3 úgy néznek szemeink a mi Urunkra * Istenünkre, mig könyörûl rajtunk.
122:4 Könyörûlj rajtunk, Uram! könyörûlj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:5 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésûl a kevélyeknek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk
|
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
Psalmus 123 [2]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:4 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:5 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:6 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiutórium nóstrum * in nómine Dómini.
|
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
Ant. Segítségünk * az Ur nevében
|
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
Psalmus 124 [3]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sæculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus ex hoc nunc et usque in sæculum.
|
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
Zsoltár 124 [3]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké,
124:2 Ki Jerusalemben lakik. Körötte hegyek vannak, * és az Úr az õ népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bûnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyujtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, * a jókkal és az igazszívûekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevõkhöz. * Békeség legyen Izraelen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Népe körében él az Ur * most és mindörökké
|
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
Psalmus 125 [4]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:3 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:4 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:5 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:6 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:7 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:8 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætantes.
|
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
|
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
Psalmus 126 [5]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:2 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:3 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:4 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:5 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:6 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus ædificet * nobis domum et custódiat civitátem.
|
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
Zsoltár 126 [5]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, * kik azt építik;
126:2 Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz, * ki azt õrzi.
126:3 Hiába keltek föl viradat elõtt; hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek. * Mig ellenben az Úr íme álmot ad az õ kedveltjeinek,
126:4 örökséget a fiakban: * mert az õ ajándéka a méh gyümölcse.
126:5 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a számûzöttek fiai.
126:6 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kivánsága betelt; * nem szégyenûl meg, midõn ellenségeivel szól a kapuban.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Ur hajlékot * épített nekünk és megõrízte városunkat
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
2 Cor. 1, 3-4
Benedíctus Deus, et Pater Dómini nostri Iesu Christi, Pater misericordiárum, et Deus totíus consolationis, qui consolátur nos in omni tribulatióne nostra.
R. Deo grátias.
Hymnus
Telluris alme Conditor,
Mundi solum qui separans,
Pulsis aquæ molestiis,
Terram dedísti immobilem:
Ut germen aptum proferens,
Fulvis decora floribus,
Fœcúnda fructu sisteret,
Pastumque gratum rédderet.
Mentis perustæ vúlnera
Munda virore grátiæ:
Ut facta fletu diluat,
Motusque pravos atterat.
Iussis tuis obtémperet:
Nullis malis approximet:
Bonis repleri gaudeat,
Et mortis ictum nesciat.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sæculum.
Amen.
V. Dirigátur, Dómine, orátio mea.
R. Sicut incénsum in conspéctu tuo.
|
Olvasmány Himnusz Vers {zsoltáros részbõl az adott napra}
2 Cor. 1, 3-4
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Õ megvigasztal minket minden szomorúságunkban
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
Földnek teremtô Istene,
Ki a roppant vizek alól
Kivontad a világtalajt
S megállítottad földedet,
Hoz immár hasznos magvakat,
Virágok ékét ölti fel,
Gyümölcsökkel termékenyül,
Élôknek édes étkeül.
A megpörzsölt lélek sebét
Hadd olajozza kegyelem,
Tisztítsa könny a tetteket
S a vétkes vágyat törje meg.
Fogadjuk meg parancsodat,
Messze kerüljünk rosszakat,
Jóval töltözzön a kebel,
S halál kezét kerülje el.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
V. Imám szálljon feléd, Uram, mint a tömjén füstje
R. Kitárt kezem legyen esti áldozat!
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Exsultávit * spíritus meus in Deo salutári meo.
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsultávit * spíritus meus in Deo salutári meo.
|
Canticum Magnificat {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. És szívem ujjong * megváltó Istenemben,
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. És szívem ujjong * megváltó Istenemben,
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, cuius providentia in sui dispositione non fallitur: te supplices exoramus; ut noxia cuncta submoveas, et omnia nobis profutura concedas.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Whose never-failing Providence ordereth all things both in heaven and earth, we humbly beseech thee to put away from us all hurtful things, and to give us those things which be profitable for us.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|