In Vigilia S. Laurentii Martyris ~ Duplex
Tempora: Feria quinta infra Hebdomadam XI post Octavam Pentecostes II. Augusti

Laudes    08-09-2018

Ante Divinum officium
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.

V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Psalmi {Psalmi et antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Tibi soli peccávi,
Psalmus 50 [1]
50:3 Miserére mei, Deus, * secúndum magnam misericórdiam tuam.
50:3 Et secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum, * dele iniquitátem meam.
50:4 Amplius lava me ab iniquitáte mea: * et a peccáto meo munda me.
50:5 Quóniam iniquitátem meam ego cognósco: * et peccátum meum contra me est semper.
50:6 Tibi soli peccávi, et malum coram te feci: * ut justificéris in sermónibus tuis, et vincas cum judicáris.
50:7 Ecce enim, in iniquitátibus concéptus sum: * et in peccátis concépit me mater mea.
50:8 Ecce enim, veritátem dilexísti: * incérta et occúlta sapiéntiæ tuæ manifestásti mihi.
50:9 Aspérges me hyssópo, et mundábor: * lavábis me, et super nivem dealbábor.
50:10 Audítui meo dabis gáudium et lætítiam: * et exsultábunt ossa humiliáta.
50:11 Avérte fáciem tuam a peccátis meis: * et omnes iniquitátes meas dele.
50:12 Cor mundum crea in me, Deus: * et spíritum rectum ínnova in viscéribus meis.
50:13 Ne proícias me a fácie tua: * et spíritum sanctum tuum ne áuferas a me.
50:14 Redde mihi lætítiam salutáris tui: * et spíritu principáli confírma me.
50:15 Docébo iníquos vias tuas: * et ímpii ad te converténtur.
50:16 Líbera me de sanguínibus, Deus, Deus salútis meæ: * et exsultábit lingua mea justítiam tuam.
50:17 Dómine, lábia mea apéries: * et os meum annuntiábit laudem tuam.
50:18 Quóniam si voluísses sacrifícium, dedíssem útique: * holocáustis non delectáberis.
50:19 Sacrifícium Deo spíritus contribulátus: * cor contrítum, et humiliátum, Deus, non despícies.
50:20 Benígne fac, Dómine, in bona voluntáte tua Sion: * ut ædificéntur muri Jerúsalem.
50:21 Tunc acceptábis sacrifícium justítiæ, oblatiónes, et holocáusta: * tunc impónent super altáre tuum vítulos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Tibi soli peccávi, Dómine, miserére mei.
Zsoltárok {Psalms and antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Against thee only have I sinned
Zsoltár 50 [1]
50:3 Könyörülj rajtam, Isten, * a te nagy irgalmasságod szerint;
50:3 és könyörületed sokasága szerint, * töröld el gonoszságomat.
50:4 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem.
50:5 Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.
50:6 Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; * hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn ítéltetel.
50:7 Mert íme vétekben fogantattam; * és bűnökben fogant engem anyám.
50:8 Mert íme az igazságot szereted; * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
50:9 Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
50:10 Add, hogy örömet és vigasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim.
50:11 Fordítsd el orcádat bűneimről; * és töröld el minden gonoszságomat.
50:12 Tiszta szívet teremts bennem, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben.
50:13 Ne vess el engem színed elől; * és szent lelkedet ne vedd el tőlem.
50:14 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; * és jeles lélekkel erősíts meg engem.
50:15 Megtanítom utaidra a gonoszakat; * és az istentelenek hozzád térnek.
50:16 Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
50:17 Uram, nyisd meg ajkamat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
50:18 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; * de az égőáldozatokban nem gyönyörködöl.
50:19 Áldozat Istennek a kesergő lélek; * a töredelmes és alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
50:20 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai.
50:21 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; * akkor tesznek oltárodra borjakat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Against thee only have I sinned O Lord, have mercy upon me
Ant. Dómine,
Psalmus 89 [2]
89:1 Dómine, refúgium factus es nobis: * a generatióne in generatiónem.
89:2 Priúsquam montes fíerent, aut formarétur terra et orbis: * a sǽculo et usque in sǽculum tu es, Deus.
89:3 Ne avértas hóminem in humilitátem: * et dixísti: Convertímini, fílii hóminum.
89:4 Quóniam mille anni ante óculos tuos, * tamquam dies hestérna, quæ prætériit,
89:5 Et custódia in nocte, * quæ pro níhilo habéntur, eórum anni erunt.
89:6 Mane sicut herba tránseat, mane flóreat, et tránseat: * véspere décidat, indúret et aréscat.
89:7 Quia defécimus in ira tua, * et in furóre tuo turbáti sumus.
89:8 Posuísti iniquitátes nostras in conspéctu tuo: * sǽculum nostrum in illuminatióne vultus tui.
89:9 Quóniam omnes dies nostri defecérunt: * et in ira tua defécimus.
89:9 Anni nostri sicut aránea meditabúntur: * dies annórum nostrórum in ipsis, septuagínta anni.
89:10 Si autem in potentátibus, octogínta anni: * et ámplius eórum, labor et dolor.
89:10 Quóniam supervénit mansuetúdo: * et corripiémur.
89:11 Quis novit potestátem iræ tuæ: * et præ timóre tuo iram tuam dinumeráre?
89:12 Déxteram tuam sic notam fac: * et erudítos corde in sapiéntia.
89:13 Convértere, Dómine, úsquequo? * et deprecábilis esto super servos tuos.
89:14 Repléti sumus mane misericórdia tua: * et exsultávimus, et delectáti sumus ómnibus diébus nostris.
89:15 Lætáti sumus pro diébus, quibus nos humiliásti: * annis, quibus vídimus mala.
89:16 Réspice in servos tuos, et in ópera tua: * et dírige fílios eórum.
89:17 Et sit splendor Dómini, Dei nostri, super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos: * et opus mánuum nostrárum dírige.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dómine, refúgium factus es nobis.
Ant. O Lord
Zsoltár 89 [2]
89:1 Uram, oltalmunk lettél nekünk * nemzedékről nemzedékre.
89:2 Mielőtt a hegyek lettek, vagy a föld alkottatott és a világ, * öröktől fogva és örökké vagy te, Isten.
89:3 Ne taszítsd el az embert romlásra, * ki mondottad: Térjetek meg, emberek fiai.
89:4 Mert ezer esztendő a te szemeid előtt, * mint a tegnapi nap, mely elmúlt,
89:5 Mint egy éjjeli őrizet. * Mint amik semmiknek tartatnak, olyanok az ő esztendeik.
89:6 Korán elhervad, mint a fű; reggel virágzik, hogy elhervadjon; * este lehull, elfonnyad és elszárad.
89:7 Mert elenyészünk haragod miatt, * és búsulásod miatt folyvást rettegünk.
89:8 Eléd raktad gonoszságainkat, * és életidőnket orcád világossága elé.
89:9 Mert napjaink mind elenyésznek, * és haragod miatt elfogyunk;
89:9 A mi esztendeink pókhálók gyanánt tekinthetők; * a mi éveink napjai hetven esztendő,
89:10 Jó erőben, nyolcvan esztendő, * s mi azok fölött van, fáradság és fájdalom;
89:10 Mert eljő az ernyedés, * és elragadtatunk.
89:11 Ki ismeri a te haragod erejét? * S a tőled való félelem miatt, ki mérheti meg haragodat?
89:12 Taníts meg jobbodtól függő napjainkat számba venni, * hogy bölcs szívet nyerhessünk.
89:13 Térj hozzánk, Uram, valahára, * és légy könyörületes a te szolgáidhoz.
89:14 És megtelünk reggel irgalmasságoddal, * és örvendezünk és gyönyörködünk minden napjainkban,
89:15 Vigadunk a napokért, melyekben minket megaláztál; * az esztendőkért, melyekben nyomorúságokat láttunk.
89:16 Tekints a te szolgáidra és alkotásodra, * és igazgasd azok fiait.
89:17 És legyen rajtunk a mi Urunk, Istenünk fényessége, és kezeink munkáit te igazgasd fölöttünk, * kezeink munkáját igazgassad.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. O Lord you have become our refuge
Ant. In matutínis
Psalmus 62 [3]
62:2 Deus, Deus meus, * ad te de luce vígilo.
62:2 Sitívit in te ánima mea, * quam multiplíciter tibi caro mea.
62:3 In terra desérta, et ínvia, et inaquósa: * sic in sancto appárui tibi, ut vidérem virtútem tuam, et glóriam tuam.
62:4 Quóniam mélior est misericórdia tua super vitas: * lábia mea laudábunt te.
62:5 Sic benedícam te in vita mea: * et in nómine tuo levábo manus meas.
62:6 Sicut ádipe et pinguédine repleátur ánima mea: * et lábiis exsultatiónis laudábit os meum.
62:7 Si memor fui tui super stratum meum, in matutínis meditábor in te: * quia fuísti adjútor meus.
62:8 Et in velaménto alárum tuárum exsultábo, adhǽsit ánima mea post te: * me suscépit déxtera tua.
62:10 Ipsi vero in vanum quæsiérunt ánimam meam, introíbunt in inferióra terræ: * tradéntur in manus gládii, partes vúlpium erunt.
62:12 Rex vero lætábitur in Deo, laudabúntur omnes qui jurant in eo: * quia obstrúctum est os loquéntium iníqua.
Ant. In the morning
Zsoltár 62 [3]
62:2 Isten, én Istenem, * tehozzád ébredek virradatkor;
62:2 Utánad szomjúhozik az én lelkem, * szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
62:3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, * úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
62:4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; * az én ajkaim dicsérnek téged.
62:5 Így áldani foglak téged életemben; * és a te nevedben fölemelem kezeimet.
62:6 Mintegy zsírral és kövérséggel telik meg lelkem; * és vigadás ajkaival fog dicsérni az én szám.
62:7 Ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem; * mert segítőm vagy.
62:8 És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, az én lelkem hozzád ragaszkodik; * jobbod fölvett engemet.
62:10 Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe; * a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
62:12 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, * kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.

Psalmus 66 [4]
66:2 Deus, misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:3 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:4 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:5 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam júdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:6 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:7 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In matutínis meditábor in te.

Zsoltár 66 [4]
66:2 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk:
66:3 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:4 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:5 Örüljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te ítéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:6 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép. * A föld megadja gyümölcsét.
66:7 Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje őt a föld minden határa.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. In the morning I shall meditate upon thee
Ant. Cantémus Dómino
Canticum Moysis [5]
(Canticum Moysis * Exod. 15:1-22)
15:1 Cantémus Dómino: glorióse enim magnificátus est, * equum et ascensórem dejécit in mare.
15:2 Fortitúdo mea, et laus mea Dóminus, * et factus est mihi in salútem.
15:3 Iste Deus meus, et glorificábo eum: * Deus patris mei, et exaltábo eum.
15:4 Dóminus quasi vir pugnátor, Omnípotens nomen ejus. * Currus Pharaónis et exércitum ejus projécit in mare.
15:5 Elécti príncipes ejus submérsi sunt in Mari Rubro: * abýssi operuérunt eos, descendérunt in profúndum quasi lapis.
15:6 Déxtera tua, Dómine, magnificáta est in fortitúdine: déxtera tua, Dómine, percússit inimícum. * Et in multitúdine glóriæ tuæ deposuísti adversários tuos:
15:7 Misísti iram tuam, quæ devorávit eos sicut stípulam. * Et in spíritu furóris tui congregátæ sunt aquæ:
15:8 Stetit unda fluens, * congregátæ sunt abýssi in médio mari.
15:9 Dixit inimícus: Pérsequar et comprehéndam, * dívidam spólia, implébitur ánima mea:
15:10 Evaginábo gládium meum, * interfíciet eos manus mea.
15:11 Flavit spíritus tuus, et opéruit eos mare: * submérsi sunt quasi plumbum in aquis veheméntibus.
15:12 Quis símilis tui in fórtibus, Dómine? * quis símilis tui, magníficus in sanctitáte, terríbilis atque laudábilis, fáciens mirabília?
15:13 Extendísti manum tuam, et devorávit eos terra. * Dux fuísti in misericórdia tua pópulo quem redemísti:
15:14 Et portásti eum in fortitúdine tua, * ad habitáculum sanctum tuum.
15:15 Ascendérunt pópuli, et iráti sunt: * dolóres obtinuérunt habitatóres Philísthiim.
15:16 Tunc conturbáti sunt príncipes Edom, robústos Moab obtínuit tremor: * obriguérunt omnes habitatóres Chánaan.
15:17 Irruat super eos formído et pavor, * in magnitúdine brácchii tui:
15:18 Fiant immóbiles quasi lapis, donec pertránseat pópulus tuus, Dómine, * donec pertránseat pópulus tuus iste, quem possedísti.
15:19 Introdúces eos, et plantábis in monte hereditátis tuæ, * firmíssimo habitáculo tuo quod operátus es, Dómine:
15:20 Sanctuárium tuum, Dómine, quod firmavérunt manus tuæ. * Dóminus regnábit in ætérnum et ultra.
15:21 Ingréssus est enim eques Phárao cum cúrribus et equítibus ejus in mare: * et redúxit super eos Dóminus aquas maris:
15:22 Fílii autem Israël ambulavérunt per siccum * in médio ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Cantémus Dómino glorióse.
Ant. Let us sing
Mózes éneke [5]
(Mózes éneke * Kiv 15:1-22) *
15:1 Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen fölmagasztaltatott, * a lovat és rajta ülőt levetette a tengerbe.
15:2 Az én erősségem és dicséretem az Úr, * mert nekem szabadulásomra lőn;
15:3 ő az én Istenem, és dicsőítem őt; * az én atyám Istene, és felmagasztalom őt.
15:4 Az Úr mint a hadakozó férfiú, az ő neve: Mindenható. * A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette;
15:5 Az ő válogatott fejedelmei elmerültek a Vörös-tengerben. * A mélység elborította őket, alászállottak a fenékre, mint a kő.
15:6 A te jobbod, Uram, fölmagasztaltatott erősségben; jobbod, Uram, megverte az ellenséget. * És a te dicsőséged teljességében megbuktattad ellenségeidet;
15:7 Megeresztetted haragodat, mely megemésztette őket, mint a tarlót. * És haragod lehelete által összegyűltek a vizek;
15:8 Megálla a folyóvíz, * az örvények összegyűltek a tenger közepén.
15:9 Mondá az ellenség: Űzőbe veszem és megfogom őket, * fölosztom a ragadományt, és lelkem bételik;
15:10 Kivonom kardomat, * megöli őket az én kezem.
15:11 Ekkor fúva szeled, és a tenger elborítá őket; * elmerülének, mint az ón a sebes vizekben.
15:12 Ki hasonló hozzád, Uram, az erősek között? * Ki hasonló hozzád, s oly dicső a szentségben, oly rettenetes és dicsérendő, oly csodatévő?
15:13 Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelé őket. * Vezére voltál irgalmasságodban a népnek, melyet megszabadítottál;
15:14 és hordoztad őt erősségeddel * a te szent lakhelyedre.
15:15 Fölkelének a népek, és haraguvának; * fájdalom fogá körül Filisztea lakóit.
15:16 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb erőseit körülfogá a rettegés, * Kánaán minden lakói megmerevedének.
15:17 Rohanjon rájuk félelem és rettegés* karod erejével;
15:18 Legyenek mozdulatlanok, mint a kő, míg néped átmegy, Uram, * míg átmegy ezen te néped, melyet szerzettél.
15:19 Beviszed őket, és örökséged hegyére ülteted, * a te erősséges lakhelyedre, melyet alkottál Uram,
15:20 A te szentélyed az, Uram, melyet kezeid megerősítettek. * Az Úr uralkodik örökké és mindenkoron.
15:21 Mert a fáraó beméne lovaival, szekereivel és lovagjaival a tengerbe; * és az Úr visszahozá rájuk a tenger vizeit;
15:22 Izrael fiai pedig szárazon járának * annak közepén.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Let us sing to the Lord of glory
Ant. In sanctis eíus
Psalmus 148 [6]
148:1 Laudáte Dóminum de cælis: * laudáte eum in excélsis.
148:2 Laudáte eum, omnes Ángeli ejus: * laudáte eum, omnes virtútes ejus.
148:3 Laudáte eum, sol et luna: * laudáte eum, omnes stellæ et lumen.
148:4 Laudáte eum, cæli cælórum: * et aquæ omnes, quæ super cælos sunt, laudent nomen Dómini.
148:5 Quia ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
148:6 Státuit ea in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * præcéptum pósuit, et non præteríbit.
148:7 Laudáte Dóminum de terra, * dracónes, et omnes abýssi.
148:8 Ignis, grando, nix, glácies, spíritus procellárum: * quæ fáciunt verbum ejus:
148:9 Montes, et omnes colles: * ligna fructífera, et omnes cedri.
148:10 Béstiæ, et univérsa pécora: * serpéntes, et vólucres pennátæ:
148:11 Reges terræ, et omnes pópuli: * príncipes, et omnes júdices terræ.
148:12 Júvenes, et vírgines: senes cum junióribus laudent nomen Dómini: * quia exaltátum est nomen ejus solíus.
148:13 Conféssio ejus super cælum et terram: * et exaltávit cornu pópuli sui.
148:14 Hymnus ómnibus sanctis ejus: * fíliis Israël, pópulo appropinquánti sibi.
Ant. Praise ye the Lord
Zsoltár 148 [6]
148:1 Dicsérjétek az Urat a mennyekben, * dicsérjétek őt a magasságban.
148:2 Dicsérjétek őt, minden angyalai; * dicsérjétek őt, minden seregei.
148:3 Dicsérjétek őt, nap és hold; * dicsérjétek őt, minden ragyogó csillagok.
148:4 Dicsérjétek őt, egeknek egei, * és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, dicsérjék az Úr nevét.
148:5 Mert ő szólt, és lettek; * parancsolt, és előtermettek.
148:6 Megállapítá azokat örökre, és mindörökkön-örökre * parancsot adott, s ez el nem múlik.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földön, * szörnyetegek, és minden örvények.
148:8 Tűz, jégeső, hó, jég, forgószél, * melyek az ő igéjét cselekszik.
148:9 Hegyek és minden halmok, * gyümölcsfák és minden cédrusok.
148:10 Vadállatok és minden barmok, * kígyók és szárnyas állatok.
148:11 Föld királyai és minden népek, * fejedelmek és a föld minden bírái.
148:12 Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal, dicsérjétek az Úr nevét: * mert csak az ő neve magasztos.
148:13 Az ő dicsérete ég és föld felett van; * és ő fölemeli népe szarvát.
148:14 Dicséret minden szentjeinek, * Izrael fiainak, a hozzá közelálló népnek.

Psalmus 149 [7]
149:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * laus ejus in ecclésia sanctórum.
149:2 Lætétur Israël in eo, qui fecit eum: * et fílii Sion exsúltent in rege suo.
149:3 Laudent nomen ejus in choro: * in týmpano, et psaltério psallant ei:
149:4 Quia beneplácitum est Dómino in pópulo suo: * et exaltábit mansuétos in salútem.
149:5 Exsultábunt sancti in glória: * lætabúntur in cubílibus suis.
149:6 Exaltatiónes Dei in gútture eórum: * et gládii ancípites in mánibus eórum.
149:7 Ad faciéndam vindíctam in natiónibus: * increpatiónes in pópulis.
149:8 Ad alligándos reges eórum in compédibus: * et nóbiles eórum in mánicis férreis.
149:9 Ut fáciant in eis judícium conscríptum: * glória hæc est ómnibus sanctis ejus.

Zsoltár 149 [7]
149:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, * legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
149:2 Örvendjen Izrael abban, ki őt teremtette, * és Sion fiai vigadjanak királyukban.
149:3 Dicsérjék az ő nevét énekkarban, * dobbal és hárfával zengjenek neki;
149:4 Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket szabadulásra.
149:5 A szentek örvendeznek a dicsőségben; * vigadnak nyughelyeiken.
149:6 Isten magasztalása van szájukban, * és kétélű kard kezeikben,
149:7 Hogy bosszút álljanak a nemzeteken, * megfeddjék a népeket;
149:8 Hogy azok királyait láncokra verjék, * és nemeseit vasbilincsekre;
149:9 Hogy a megírt ítélet szerint cselekedjenek velük. * Ez dicsősége az ő minden szentjeinek.

Psalmus 150 [8]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis ejus: * laudáte eum in firmaménto virtútis ejus.
150:2 Laudáte eum in virtútibus ejus: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis ejus.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis jubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In sanctis eíus laudáte Deum.

Zsoltár 150 [8]
150:1 Dicsérjétek az Urat az ő szentjeiben; * dicsérjétek őt az ég erős boltozatában.
150:2 Dicsérjétek őt hatalmasságában; * dicsérjétek őt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek őt harsonaszóval; * dicsérjétek őt hárfán és citerán.
150:4 Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek őt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokon, dicsérjétek őt a vigasság cimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Praise ye the Lord in his holy places
Capitulum Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Rom 13:12-13
Nox præcéssit, dies autem appropinquávit. Abiciámus ergo ópera tenebrárum, et induámur arma lucis. Sicut in die honéste ambulémus.
R. Deo grátias.

Hymnus
Lux ecce surgit áurea,
Pallens facéssat cǽcitas,
Quæ nosmet in præceps diu
Erróre traxit dévio.

Hæc lux serénum cónferat,
Purósque nos præstet sibi:
Nihil loquámur súbdolum:
Volvámus obscúrum nihil.

Sic tota decúrrat dies,
Ne lingua mendax, ne manus
Oculíve peccent lúbrici,
Ne noxa corpus ínquinet.

Speculátor astat désuper,
Qui nos diébus ómnibus,
Actúsque nostros próspicit
A luce prima in vésperum.

Deo Patri sit glória,
Ejúsque soli Fílio,
Cum Spíritu Paráclito,
Nunc et per omne sǽculum.
Amen.

V. Repléti sumus mane misericórdia tua.
R. Exsultávimus, et delectáti sumus.
Olvasmány, himnusz, vers {a zsoltáros részből az adott napra}
Róm 13:12-13
Az éj elmúlt, a nap pedig elközelgetett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltözzünk a világosság fegyvereibe. Mint nappal, tisztességesen járjunk.
R. Istennek legyen hála.

Himnusz
Im ébred az arany sugár!
Enyésszen már a vak homály,
Mely minket eddig oly soká
Nyaktörő útvesztőkbe csalt

Hozza el újra a derűt
E fény, és tisztává tegyen,
Némuljon el, ami csalárd
És forrongó és nemtelen.

Ugy fusson el végig e nap,
Hogy nyelv nem ejt hazug igét,
A testet bűn nem szennyezi,
Kéz és sóvárgó szem se vét.

Látó virraszt fejünk felett:
Amit teszünk, vigyázza mind,
Néz és vigyáz minden napon,
Hajnalsugártól estelig.

Dícsérjük az örök Atyát,
Dícsérjük egyszülött Fiát
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.

V. Udíts fel minket irgalmaddal
R. Hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
Canticum Benedictus {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. In sanctitáte
(Canticum Zachariæ: Luc. 1:68-79)
1:68 Benedíctus Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sǽculo sunt, prophetárum ejus:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Jusjurándum, quod jurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et justítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias ejus:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi ejus: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In sanctitáte serviámus Dómino, et liberábit nos ab inimícis nostris.
Benedictus kantikum {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. Szentségben
(Zakariás éneke: Lk 1:68-79)
1:68 Áldott az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 a mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szentségben szolgáljunk az Urnak, megszabadított minket ellenségeinktől
Preces Feriales {habentur}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
V. Ego dixi: Dómine, miserére mei.
R. Sana ánimam meam quia peccávi tibi.
V. Convértere, Dómine, úsquequo?
R. Et deprecábilis esto super servos tuos.
V. Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos.
R. Quemádmodum sperávimus in te.
V. Sacerdótes tui induántur justítiam.
R. Et sancti tui exsúltent.
Hétköznapi könyörgések {van}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
V. Így szóltam: Uram, irgalmazz nekem.
R. Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
V. Fordulj vissza felém, Uram, meddig még?
R. Légy kegyes a te szolgádhoz.
V. Legyen irgalmad felettünk, Uram.
R. Ahogy mi Tebenned bizakodunk.
V. Papjaid öltözzenek igazságba.
R. És szentjeid örvendezzenek.
V. Dómine, salvum fac regem.
R. Et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ.
R. Et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
V. Meménto Congregatiónis tuæ.
R. Quam possedísti ab inítio.
V. Fiat pax in virtúte tua.
R. Et abundántia in túrribus tuis.
V. Orémus pro fidélibus defúnctis.
R. Réquiem ætérnam dona eis, Dómine, et lux perpétua lúceat eis.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.
V. Uram, őrizd meg vezetőinket.
R. Figyelj ránk aznap, amikor hozzád fordulunk.
V. Szabadíts meg népedet Urunk, és áldd meg a te örökségedet.
R. Kormányozd és emeld fel őket mindörökké.
V. Emlékezz meg, Uram, a te gyülekezetedről.
R. Akik kezdettől fogva a tieid voltak.
V. Legyen békesség a te akaratod szerint.
R. És bőség a te erősségeidben.
V. Imádkozzunk az elhunyt hívekért.
R. Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.
V. Nyugodjanak békében.
R. Ámen.
V. Pro frátribus nostris abséntibus.
R. Salvos fac servos tuos, Deus meus, sperántes in te.
V. Pro afflíctis et captívis.
R. Líbera eos, Deus Ísraël, ex ómnibus tribulatiónibus suis.
V. Mitte eis, Dómine, auxílium de sancto.
R. Et de Sion tuére eos.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Imádkozzunk távollévő testvéreinkért.
R. Szabadítsd meg szolgáidat, Istenünk, akik benned bíznak.
V. Imádkozzunk az elnyomottakért és bebörtönzöttekért.
R. Mentsd meg őket, Izrael Istene, minden nyomorúságukban.
V. Küldj nekik segítséget szentélyedből.
R. És Sionból irányítsd őket.
V. Uram, hallgasd meg könyörgésünket.
R. És kiáltásunk jusson elődbe.
Psalmus 129 [9]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo ejus: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 129 [9]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
V. Dómine, Deus virtútum, convérte nos.
R. Et osténde fáciem tuam, et salvi érimus.
V. Exsúrge, Christe, ádjuva nos.
R. Et líbera nos propter nomen tuum.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Urunk, erős Isten, fordulj hozzánk.
R. Mutasd meg arcodat, és megszabadulunk.
V. Kelj fel, Krisztus, segítségünkre.
R. És szabadíts meg szent Nevedért.
V. Uram, hallgasd meg könyörgésünket.
R. És kiáltásunk jusson elődbe.
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
secunda 'Domine, exaudi' omittitur
Orémus
Adésto, Dómine, supplicatiónibus nostris: et intercessióne beáti Lauréntii Mártyris tui, cujus prævenímus festivitátem; perpétuam nobis misericórdiam benígnus impénde.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Commemoratio S. Romani Martyris

Ant. Qui odit ánimam suam in hoc mundo, in vitam ætérnam custódit eam.

V. Justus ut palma florébit.
R. Sicut cedrus Líbani multiplicábitur.

Orémus.
Præsta, quǽsumus, omnípotens Deus: ut, intercedénte beáto Románo Mártyre tuo, et a cunctis adversitátibus, liberémur in córpore, et a pravis cogitatiónibus mundémur in mente.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'
Könyörögjünk
Attend, O Lord, to Our supplications, and by the intercession of Thy blessed martyr, Lawrence, whose feast we anticipate, graciously bestow upon us Thy everlasting mercy.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Commemoration of St. Romanus, Martyr

Ant. Aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

V. Az igaz virul, mint a pálma.
R. Fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.

Könyörögjünk.
Graciously hear us, we beseech thee, O Almighty God, and, at the petition of thy blessed Martyr, Romanus be mercifully pleased to deliver us from all things which may hurt our bodies, and from all evil thoughts which may defile our souls.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Suffragium{omittitur}
Közbenjárás kérése{elmarad}
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
V. Dóminus det nobis suam pacem.
R. Et vitam ætérnam. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
V. Uram, adj nekünk békét.
R. És örök életet. Ámen.
Antiphona finalis B.M.V.
Salve, Regína, mater misericórdiæ;
vita, dulcédo et spes nóstra, salve.
Ad te clamámus éxsules fílii Hevæ.
Ad te suspirámus geméntes et flentes
In hac lacrimárum valle.

Eja ergo, advocáta nostra,
illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte.
Et Jesum, benedíctum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsílium osténde.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo María.

V. Ora pro nobis, sancta Dei Génetrix.
R. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui gloriósæ Vírginis Matris Maríæ corpus et ánimam, ut dignum Fílii tui habitáculum éffici mererétur, Spíritu Sancto cooperánte, præparásti: da, ut, cujus commemoratióne lætámur, ejus pia intercessióne, ab instántibus malis et a morte perpétua liberémur. Per eúndem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
V. Divínum auxílium máneat semper nobíscum.
R. Amen.
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Üdvözlégy Úrnő, irgalomnak kegyes Anyja;
élet, édesség, reményünk, Üdvözlégy.
Hozzád kiáltunk Évának árva fiai,
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
Itt lenn a siralomvölgyben.

Ezért kérünk, szószólónk az Úrnál,
Fordítsd felénk kegyes szemeidet, minket ne hagyj el árván;
És Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét
Száműzetésünk után mutasd meg Őt!
Ó kegyes, ó boldog, ó édes, szép Szűz Mária.

V. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja.
R. Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk.
Mindenható örök Isten, aki a Szentlélek közreműködésével a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét szent Fiad hajlékává tenni méltóztattál, add hogy akinek megemlékezését ünnepeljük, annak közbenjárására a jelen bajaitól és az örök haláltól megszabaduljunk. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
V. Az Isten áldása maradjon mindig velünk.
R. Ámen.
Post Divinum officium

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Versions
pre Trident Monastic
Trident 1570
Trident 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Options