Feria III infra Hebdomadam I Adventus ~ III. classis


Ad Primam    12-04-2018

Incipit
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Hymnus
Jam lucis orto sídere,
Deum precémur súpplices,
Ut in diúrnis áctibus
Nos servet a nocéntibus.

Linguam refrénans témperet,
Ne litis horror ínsonet:
Visum fovéndo cóntegat,
Ne vanitátes háuriat.

Sint pura cordis íntima,
Absístat et vecórdia;
Carnis terat supérbiam
Potus cibíque párcitas.

Ut, cum dies abscésserit,
Noctémque sors redúxerit,
Mundi per abstinéntiam
Ipsi canámus glóriam.

* Deo Patri sit glória,
Ejúsque soli Fílio,
Cum Spíritu Paráclito,
Et nunc et in perpétuum.
Amen.
Hymnus
Már kél a fénynek csillaga:
Esengve kérjük az Urat,
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.

Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.

Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg
Étel- s italban hősi fék.

Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.

* Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
Psalmi {ex Psalterio secundum tempora}
Ant. In illa die * stillábunt montes dulcédinem, et colles fluent lac et mel, allelúja.
Psalmus 7 [1]
7:2 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:3 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:4 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:5 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:6 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:7 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltárok {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. És leszen az napon, * hogy édességet csöpögnek a hegyek, a halmok tejjel és mézzel folynak, alleluja.
Zsoltár 7 [1]
7:2 Uram, én Istenem, tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;
7:3 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, * midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:4 Uram, én Istenem, ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:5 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszul cselekvőknek: * essem el méltán ellenségeim előtt üresen;
7:6 üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsőségemet.
7:7 Kelj föl, Uram, haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körülveszen téged;
7:8 és emiatt térj vissza a magasra. * Az Úr ítéli a népeket.
7:9 Ítélj meg engem, Uram, igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívűeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égőkké tette.
7:15 Íme igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajúdott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az ő hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 8 [2]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 8 [2]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 9(2-19) [3]
9:2 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:3 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:4 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:5 Quóniam fecísti judícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui júdicas justítiam.
9:6 Increpásti gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sǽculum sǽculi.
9:7 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:8 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:9 Parávit in judício thronum suum: * et ipse judicábit orbem terræ in æquitáte, judicábit pópulos in justítia.
9:10 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adjútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:11 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter gentes stúdia ejus:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:16 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:17 Cognoscétur Dóminus judícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:18 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:19 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In illa die stillábunt montes dulcédinem, et colles fluent lac et mel, allelúja.
Zsoltár 9(2-19) [3]
9:2 Hálát adok neked Uram, teljes szívemből; * elbeszélem minden csodádat,
9:3 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, Fölséges.
9:4 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengülnek és elvesznek színed elől;
9:5 Mert végrehajtottad ítéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal ítélsz.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevüket eltörlötted örökre és mindörökkön-örökre.
9:7 Az ellenség kardjai végképp ellankadtak; * az ő városaikat lerontottad.
9:8 Elveszett emlékezetük, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:9 Királyi székét elkészítette ítéletre; * és ő ítéli meg a föld kerekségét igazán, megítéli a népeket igazsággal.
9:10 Az Úr menedéke lőn a szegénynek, * segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
9:11 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, * mert nem hagyod el, akik keresnek téged, Uram.
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér bosszulója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram, * lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsüllyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:16 E tőrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az ő lábuk.
9:17 Majd megismertetik az Úr, hogy ítéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
9:18 Pokolba térjenek a bűnösök, * mind a népek, kik elfeledik az Istent.
9:19 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. És leszen az napon, hogy édességet csöpögnek a hegyek, a halmok tejjel és mézzel folynak, alleluja.
Capitulum Versus {ex Psalterio secundum diem}
1 Tim. 1:17
Regi sæculórum immortáli et invisíbili, soli Deo honor et glória in sǽcula sæculórum. Amen.
R. Deo grátias.

V. Exsúrge, Christe, ádjuva nos.
R. Et líbera nos propter nomen tuum.
Capitulum Versus {a zsoltáros részből az adott napra}
1Tim 1:17
Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.
R. Istennek legyen hála.

V. Kelj fel, Krisztus, segíts meg minket.
R. És szabadíts meg a te nevedért.
Orationes
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.

V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Dómine Deus omnípotens, qui ad princípium huius diéi nos perveníre fecísti: tua nos hódie salva virtúte; ut in hac die ad nullum declinémus peccátum, sed semper ad tuam justítiam faciéndam nostra procédant elóquia, dirigántur cogitatiónes et ópera.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Imádságok
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.

V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Mindenható Isten, aki a mai napot megadtad nekünk, őrizz meg minket a te erőddel, hogy ne engedjünk a bűn kísértésének és mindig a te igazságod vezesse gondolatainkat és cselekedeteinket.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
Here Prime finishes; the rest is optional.
Here Prima finishes rest is optional
Martyrologium (anticip.)

Nonis Decémbris Luna vicésima séptima Anno Dómini 2018

In Judǽa sancti Sabbæ Abbátis, in óppido Cappadóciæ Mútala orti, qui miro sanctitátis exémplo refúlsit, et pro fide cathólica, advérsus impugnántes sanctam Sýnodum Chalcedonénsem, strénue laborávit, ac tandem in ea diœcésis Hierosolymitánæ laura, quæ ipsíus sancti Sabbæ nómine póstmodum est insigníta, requiévit in pace.
Níciæ, apud Varum flúvium, sancti Bassi Epíscopi, qui, in persecutióne Décii et Valeriáni, a Perénnio Prǽside, ob Christi fidem, equúleo tortus, láminis candéntibus ustus, fústibus et scorpiónibus cæsus, in ignem missus, et, cum inde evasísset illǽsus, duóbus clavis confíxus, illústre martýrium consummávit.
Pápiæ sancti Dalmátii, Epíscopi et Mártyris; qui in persecutióne Maximiáni passus est.
Corfínii, in Pelígnis, sancti Pelíni, Epíscopi Brundusíni, qui, cum ob ejus oratiónem, sub Juliáno Apóstata, templum Martis corruísset, a templórum Pontifícibus diríssime cæsus est, atque, octogínta et quinque vulnéribus confóssus, martýrii corónam proméruit.
Item sancti Anastásii Mártyris, qui, præ ardóre martýrii, sponte se persecutóribus óbtulit.
Thagúræ, in Africa, sanctórum Mártyrum Júlii, Potámiæ, Crispíni, Felícis, Grati et aliórum septem.
Thebéste, in Numídia, sanctæ Crispínæ, nobilíssimæ féminæ, quæ, tempóribus Diocletiáni et Maximiáni, cum sacrificáre nollet, jussu Anolíni Procónsulis decolláta est; quam sanctus Augustínus sæpe láudibus celébrat.
Tréviris sancti Nicétii Epíscopi, miræ sanctitátis viri.
Polýboti, in Asia, sancti Joánnis Epíscopi, cognoménto Thaumatúrgi.
V. Et álibi aliórum plurimórum sanctórum Mártyrum et Confessórum, atque sanctárum Vírginum.
R. Deo grátias.

V. Pretiósa in conspéctu Dómini.
R. Mors Sanctórum ejus.
Sancta María et omnes Sancti intercédant pro nobis ad Dóminum, ut nos mereámur ab eo adjuvári et salvári, qui vivit et regnat in sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Martyrologium (anticip.)

On the morrow we keep in England the feast of the holy Confessor Brian, first Bishop of Dorchester, of whom mention is made upon the 3rd day of this present month of December.
December 5th 2018, the 27th day of the Moon, were born into the better life:

At Mutalasque, in Cappadocia, the holy Saba, Abbot (in Palestine in the year 531,) who shone in Palestine as a marvellous example of holiness, and toiled manfully for the Catholic faith against those that impugned the holy Council of Chalcedon, (held in the year 451.)
At Thebeste, in Africa, holy Crispina, (of Thagara,) a woman of very high rank, who refused to sacrifice to idols, in the days of the Emperors Diocletian and Maximian, and was therefore beheaded by command of the Pro-consul Anolinus, (in the year 304.) Holy Augustin doth oftentimes speak in her praise.
At Thagara, in Africa, the holy martyrs Julius, Potamia, Crispin, Felix, Gratus, and seven others.
At Nice, upon the river Var, holy Bassus, Bishop (of that see, in the third century.) In the persecution under the Emperors Decius and Valerian the President Perennius caused him for Christ's faith's sake to be racked, burnt with plates of white-hot metal, beaten with cudgels and loaded scourges, cast into the fire, and when he came out therefrom unharmed, to be pierced with two nails, and so he achieved an illustrious martyrdom.
At Pavia, the holy martyr Dalmatius, Bishop (of that see,) who suffered in the persecution under the Emperor Maximian, (in the year 304.)
At Pentinia, in the Abruzzi, the holy martyr Pelinus, Bishop of Brindisi.
In the days of the Emperor Julian the Apostate a temple of Mars fell down in answer to his prayer, wherefore the heathen priests beat him direfully, and he earned the crown of martyrdom by eighty-five wounds, (about the year 362.)
Likewise, (in the sixth century,) the holy martyr Anastasius, whose desire for martyrdom caused him to show himself of his own will to the persecutors.
At Trier, (about the year 566,) holy Nicetius, Bishop (of that see,) a man of wonderful holiness. (Two of his works are still extant.)
At Polybotus, in Asia, holy John, called the Wonder-worker, Bishop (of that see in the time of the Emperor Leo the Isaurian.)
V. És mindenütt másutt szent vértanúk, hivallók és szüzek.
R. Istennek legyen hála.

V. Értékes az Úr szemében.
R. Szentjei halála.
Szűz Mária és Isten minden szentje, járjatok közben érettünk az Úrnál, hogy annak segítségével boldoguljunk, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
V. Réspice in servos tuos, Dómine, et in ópera tua, et dírige fílios eórum.
R. Et sit splendor Dómini Dei nostri super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos, et opus mánuum nostrárum dírige.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Orémus.
Dirígere et sanctificáre, régere et gubernáre dignáre, Dómine Deus, Rex cæli et terræ, hódie corda et córpora nostra, sensus, sermónes et actus nostros in lege tua, et in opéribus mandatórum tuórum: ut hic et in ætérnum, te auxiliánte, salvi et líberi esse mereámur, Salvátor mundi:
Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
R. Amen.
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
V. Figyelj, Uram, szolgáidra és cselekedeteikre, irányítsd fiaidat.
R. Az Úr fényessége legyen felettünk és cselekedeteink felett; irányítsa minden döntésünket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Könyörögjünk.
Urunk és Istenünk, ég és föld királya, irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd szívünket és testünket, érzékeinket, beszédünket és cselekedeteinket a mai napon a te parancsaid szerint, hogy most és örökre a te segítségeddel, világ Megváltója, szabadok és épek maradhassunk.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
V. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Dies et actus nostros in sua pace dispónat Dóminus omnípotens. Amen.

Regula

Ex Régula Sancti Patri Nostri Benedícti. Caput 53: De hospítibus suscipiéndis

Omnes superveniéntes hóspites tamquam Christus suscipiántur, quia ipse dictúrus est: Hospis fui et suscepístis me. Et ómnibus cóngruus honor exhibeátur, máxime domésticis fídei et peregrínis. Ut ergo nuntiátus fúerit hospis, occurrátur ei a prióre vel a frátribus cum omni offício caritátis; et prímitus orent páriter, et sic sibi sociétur in pace. Quod pacis ósculum non prius offerátur nisi oratióne præmíssa, propter inlusiónes diabólicas. In ipsa autem salutatióne omnis exhibeátur humílitas ómnibus veniéntibus sive discedéntibus hospítibus: inclináto cápite vel prostráto omni córpore in terra, Christus in eis adorétur qui et suscípitur. Suscépti autem hóspites ducántur ad oratiónem, et póstea sédeat cum eis prior aut cui jússerit ipse. Legátur coram hóspite Lex divína ut ædificétur, et post hæc omnis ei exhibeátur humánitas. Jejúnium a prióre frangátur propter hóspitem, nisi forte præcípuus sit dies jejúnii qui non possit violári; fratres autem consuetúdines jejuniórum prosequántur. Aquam in mánibus abbas hospítibus det; pedes hospítibus ómnibus tam abbas quam cuncta congregátio lavet; quibus lotis, hunc versum dicant: Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam in médio templi tui. Páuperum et peregrinórum máxime susceptióni cura sollícite exhibeátur, quia in ipsis magis Christus suscípitur; nam dívitum terror ipse sibi éxigit honórem.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Napjaink és cselekedeteink a te békédben teljenek el, mindenható Isten. Ámen.

Regula

The Rule of our Holy Father Benedict. Chapter 53: of How Guests Are to Be Received

Let all guests that happen to come be received as Christ, because He is going to say: “A Guest was I and ye received Me.” And let suitable honour be shewn to them all, especially to those who are of the household of the faith and to strangers. When therefore a guest shall have been announced, let him be met by the superior or by the brethren, with all due courtesy; and let them at once betake themselves to prayer together and so let them associate together in peace, because the kiss of peace may not be offered first, but only when preceded by prayer, so as to avoid the snares of Satan: and in the salutation itself let all humility be manifest. Whenever guests arrive or depart, let Christ be adored in them—for Him indeed we receive in them—by bowing of the head or by full prostration. And when the guests have been received let them be taken to pray and then let the superior, or whomsoever he shall have appointed, sit with them. Let the divine law be read in the presence of a guest, that he may be edified; and after this let all courtesy be shewn him. For hospitality’s sake the superior may break his fast, unless by chance it be a fast-day of obligation, the which cannot be violated: but let the brethren continue to observe their custom of fasting. Let the abbot serve water for the guests’ hands; and let both the abbot and also the whole community wash all the guests’ feet: and the washing finished let them say this versicle: “We have received Thy mercy, O God, in the midst of Thy temple.” And above all let care be scrupulously shewn in receiving the poor and strangers; for in them specially is Christ received. For the fear that the rich inspire itself secures deference for them.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Lectio brevis {ex Psalterio secundum tempora}
Isa 33:2
Dómine, miserére nostri: te enim exspectávimus: esto brácchium nóstrum in mane, et salus nostra in témpore tribulatiónis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Rövid olvasmány {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Iz 33:2
Uram, könyörülj rajtunk, mert téged várunk; légy a mi karunk reggel, és szabadulásunk a szorongatás idején.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Commemorátio defunctórum
R.br. Commemorátio ómnium fratrum, familiárum Órdinis nostri, atque benefactórum nostrórum.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.

Psalmus 129 [4]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo ejus: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

V. A porta ínferi.
R. Érue, Dómine, ánimas eórum.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.

V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.

secunda 'Domine, exaudi' omittitur
Orémus.
Deus véniæ largítor et humánæ salútis amátor: quǽsumus cleméntiam tuam: ut nostræ congregatiónis fratres, propínquos et benefactóres, qui ex hoc sǽculo transiérunt, beáta María semper vírgine intercedénte cum ómnibus sanctis tuis ad perpétuæ beatitúdinis consórtium perveníre concédas.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

V. Réquiem ætérnam dona eis Dómine.
R. Et lux perpétua lúceat eis.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.
Commemoration of departed
R.br. Megemlékezés testvéreinkről, rendünk barátairól es jótevőinkről.
V. Nyugodjanak békében.
R. Ámen.

Zsoltár 129 [4]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

V. From the gates of the grave.
R. Deliver their souls, O Lord!
V. Nyugodjanak békében.
R. Ámen.

V. Hear my prayer, O Lord.
R. And let my cry come unto thee.

hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'

V. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság fényeskedjék nekik.
V. Nyugodjanak békében.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help