Officium Defunctorum


Laudes    3-27-2012

Ante Divinum officium
Incipit {specialis}
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Kezdet {speciális}
secreto
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Psalmi {Votive}
Ant. Exsultábunt Dómino
Psalmus 50 [1]
50:1 Miserére mei, Deus, * secúndum magnam misericórdiam tuam.
50:2 Et secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum, * dele iniquitátem meam.
50:3 Amplius lava me ab iniquitáte mea: * et a peccáto meo munda me.
50:4 Quóniam iniquitátem meam ego cognósco: * et peccátum meum contra me est semper.
50:5 Tibi soli peccávi, et malum coram te feci: * ut justificéris in sermónibus tuis, et vincas cum judicáris.
50:6 Ecce enim, in iniquitátibus concéptus sum: * et in peccátis concépit me mater mea.
50:7 Ecce enim, veritátem dilexísti: * incérta et occúlta sapiéntiæ tuæ manifestásti mihi.
50:8 Aspérges me hyssópo, et mundábor: * lavábis me, et super nivem dealbábor.
50:9 Audítui meo dabis gáudium et lætítiam: * et exsultábunt ossa humiliáta.
50:10 Avérte fáciem tuam a peccátis meis: * et omnes iniquitátes meas dele.
50:11 Cor mundum crea in me, Deus: * et spíritum rectum ínnova in viscéribus meis.
50:12 Ne projícias me a fácie tua: * et spíritum sanctum tuum ne áuferas a me.
50:13 Redde mihi lætítiam salutáris tui: * et spíritu principáli confírma me.
50:14 Docébo iníquos vias tuas: * et ímpii ad te converténtur.
50:15 Líbera me de sanguínibus, Deus, Deus salútis meæ: * et exsultábit lingua mea justítiam tuam.
50:16 Dómine, lábia mea apéries: * et os meum annuntiábit laudem tuam.
50:17 Quóniam si voluísses sacrifícium, dedíssem útique: * holocáustis non delectáberis.
50:18 Sacrifícium Deo spíritus contribulátus: * cor contrítum, et humiliátum, Deus, non despícies.
50:19 Benígne fac, Dómine, in bona voluntáte tua Sion: * ut ædificéntur muri Jerúsalem.
50:20 Tunc acceptábis sacrifícium justítiæ, oblatiónes, et holocáusta: * tunc impónent super altáre tuum vítulos.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. Exsultábunt Dómino * ossa humiliáta.
Zsoltárok {votív}
Ant. The bones which Thou hast broken
Zsoltár 50 [1]
50:1 Könyörülj rajtam Isten, * a te nagy irgalmasságod szerint;
50:2 és könyörületed sokasága szerint, * töröld el gonoszságomat.
50:3 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem.
50:4 Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.
50:5 Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; * hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn ítéltetel.
50:6 Mert íme vétekben fogantattam; * és bűnökben fogant engem anyám.
50:7 Mert íme az igazságot szereted; * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
50:8 Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
50:9 Add, hogy örömet és vigasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim.
50:10 Fordítsd el orcádat bűneimről; * és töröld el minden gonoszságomat.
50:11 Tiszta szívet teremts bennem, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben.
50:12 Ne vess el engem színed elől; * és szent lelkedet ne vedd el tőlem.
50:13 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; * és jeles lélekkel erősíts meg engem.
50:14 Megtanítom utaidra a gonoszakat; * és az istentelenek hozzád térnek.
50:15 Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
50:16 Uram, nyisd meg ajkamat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
50:17 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; * de az égőáldozatokban nem gyönyörködöl.
50:18 Áldozat Istennek a kesergő lélek; * a töredelmes és alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
50:19 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai.
50:20 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; * akkor tesznek oltárodra borjakat.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. The bones which Thou hast broken * may rejoice
Ant. Exáudi, Dómine,
Psalmus 64 [2]
64:1 Te decet hymnus, Deus, in Sion: * et tibi reddétur votum in Jerúsalem.
64:2 Exáudi oratiónem meam: * ad te omnis caro véniet.
64:3 Verba iniquórum prævaluérunt super nos: * et impietátibus nostris tu propitiáberis.
64:4 Beátus, quem elegísti, et assumpsísti: * inhabitábit in átriis tuis.
64:5 Replébimur in bonis domus tuæ: * sanctum est templum tuum, mirábile in æquitáte.
64:6 Exáudi nos, Deus, salutáris noster, * spes ómnium fínium terræ, et in mari longe.
64:7 Præparans montes in virtúte tua, accínctus poténtia: * qui contúrbas profúndum maris sonum flúctuum ejus.
64:8 Turbabúntur gentes, et timébunt qui hábitant términos a signis tuis: * éxitus matutíni, et véspere delectábis.
64:9 Visitásti terram, et inebriásti eam: * multiplicásti locupletáre eam.
64:10 Flumen Dei replétum est aquis, parásti cibum illórum: * quóniam ita est præparátio ejus.
64:11 Rivos ejus inébria, multíplica genímina ejus: * in stillicídiis ejus lætábitur gérminans.
64:12 Benedíces corónæ anni benignitátis tuæ: * et campi tui replebúntur ubertáte.
64:13 Pinguéscent speciósa desérti: * et exsultatióne colles accingéntur.
64:14 Indúti sunt aríetes óvium, et valles abundábunt fruménto: * clamábunt, étenim hymnum dicent.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. Exáudi, Dómine, * oratiónem meam: ad te omnis caro véniet.
Ant. Lord, hear
Zsoltár 64 [2]
64:1 Téged illet a dicséret, Isten, Sionban; * és neked teljesítik a fogadást Jeruzsálemben.
64:2 Mert te meghallgatod az imádságot; * tehozzád folyamodik minden ember.
64:3 A gonosz cselekedetek hatalmat vettek rajtunk; * de te megkegyelmezel istentelenségeinknek.
64:4 Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz; * a te tornácaidban fog lakni;
64:5 Eltelünk házad javaival; * szent a te templomod, csodálatos az igazságban.
64:6 Hallgass meg minket, szabadító Istenünk, * te reménye a föld minden határának, és a messze tengernek.
64:7 Te alapítád meg a hegyeket erőddel, ki fel vagy övezve hatalmassággal; * fölháborítod a tenger mélységét, az ő habjai zúgását.
64:8 Zavarba jőnek a nemzetek, és félni fognak jeleidtől, kik a határokon laknak; * hol a nap felkeltét és lenyugtát örvendetessé teszed.
64:9 Megtekinted a földet és elárasztod; * nagyon gazdaggá teszed azt.
64:10 Isten folyója tele van vizekkel, te készíted el nekik az élelmet; * mert így van a föld elrendezve.
64:11 Barázdáit megáztatod, termését megsokasítod; * az eső csorgásán örvendez a termő föld.
64:12 Megáldod kegyességeddel az esztendő koszorúját; * és mezőid megtelnek bőséggel.
64:13 Megkövérednek a puszták legelői, * és a halmok vigassággal övezkednek körül.
64:14 A legelőt juhnyájak lepik el, és a völgyek bővelkednek gabonával; * minden örvend és éneket zengedez.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. Lord, hear * my prayer; unto thee shall all flesh come
Ant. Me suscépit
Psalmus 62 [3]
62:1 Deus, Deus meus, * ad te de luce vígilo.
62:2 Sitívit in te ánima mea, * quam multiplíciter tibi caro mea.
62:3 In terra desérta, et ínvia, et inaquósa: * sic in sancto appárui tibi, ut vidérem virtútem tuam, et glóriam tuam.
62:4 Quóniam mélior est misericórdia tua super vitas: * lábia mea laudábunt te.
62:5 Sic benedícam te in vita mea: * et in nómine tuo levábo manus meas.
62:6 Sicut ádipe et pinguédine repleátur ánima mea: * et lábiis exsultatiónis laudábit os meum.
62:7 Si memor fui tui super stratum meum, in matutínis meditábor in te: * quia fuísti adjútor meus.
62:8 Et in velaménto alárum tuárum exsultábo, adhæsit ánima mea post te: * me suscépit déxtera tua.
62:9 Ipsi vero in vanum quæsiérunt ánimam meam, introíbunt in inferióra terræ: * tradéntur in manus gládii, partes vúlpium erunt.
62:10 Rex vero lætábitur in Deo, laudabúntur omnes qui jurant in eo: * quia obstrúctum est os loquéntium iníqua.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. Me suscépit * déxtera tua, Dómine.
Ant. Thy right hand
Zsoltár 62 [3]
62:1 Isten, én Istenem, * tehozzád ébredek virradatkor;
62:2 Utánad szomjúhozik az én lelkem, * szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
62:3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, * úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
62:4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; * az én ajkaim dicsérnek téged.
62:5 Így áldani foglak téged életemben; * és a te nevedben fölemelem kezeimet.
62:6 Mintegy zsírral és kövérséggel telik meg lelkem; * és vigadás ajkaival fog dicsérni az én szám,
62:7 Ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem; * mert segítőm vagy.
62:8 És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, az én lelkem hozzád ragaszkodik; * jobbod fölvett engemet.
62:9 Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe; * a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
62:10 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, * kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. Thy right hand * upholdeth me
Ant. A porta ínferi
Canticum Ezechiae [4]
(Canticum Ezechiae * Isa 38:10-24)
38:10 Ego dixi: In dimídio diérum meórum * vadam ad portas ínferi.
38:11 Quæsívi resíduum annórum meórum. * Dixi: Non vidébo Dóminum Deum in terra vivéntium.
38:12 Non aspíciam hóminem ultra, * et habitatórem quiétis.
38:13 Generátio mea abláta est, et convolúta est a me, * quasi tabernáculum pastórum.
38:14 Præcísa est velut a texénte, vita mea: dum adhuc ordírer, succídit me: * de mane usque ad vésperam fínies me.
38:15 Sperábam usque ad mane, * quasi leo sic contrívit ómnia ossa mea:
38:16 De mane usque ad vésperam fínies me: * sicut pullus hirúndinis sic clamábo, meditábor ut colúmba:
38:17 Attenuáti sunt óculi mei, * suspiciéntes in excélsum.
38:18 Dómine, vim pátior, respónde pro me. * Quid dicam, aut quid respondébit mihi, cum ipse fécerit?
38:19 Recogitábo tibi omnes annos meos * in amaritúdine ánimæ meæ.
38:20 Dómine, si sic vívitur, et in tálibus vita spíritus mei, corrípies me, et vivificábis me. * Ecce, in pace amaritúdo mea amaríssima:
38:21 Tu autem eruísti ánimam meam ut non períret: * projecísti post tergum tuum ómnia peccáta mea.
38:22 Quia non inférnus confitébitur tibi, neque mors laudábit te: * non exspectábunt qui descéndunt in lacum, veritátem tuam.
38:23 Vivens vivens ipse confitébitur tibi, sicut et ego hódie: * pater fíliis notam fáciet veritátem tuam.
38:24 Domine, salvum me fac * et psalmos nostros cantábimus cunctis diébus vitae nostrae in domo Dómini.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. A porta ínferi * erue, Dómine, ánimam meam.
Ant. From the gates of the grave
Ezekiás éneke [4]
(Ezekiás éneke * Iz 38:10-24) *
38:10 Én mondám: Az én napjaim közepén * megyek az alvilág kapuihoz,
38:11 Keresve esztendeim maradványát * mondám: Nem látom az Úr Istent az élők földjén;
38:12 Nem látok többé embert * és nyugalomban lakót.
38:13 Életem elvétetik, és összegöngyöltetik, * mint a pásztorok sátora;
38:14 Elmetszetik, mint a szövőtől, életem; még mikor kezdeném, elmetsz engem; * reggeltől estig végemre jársz.
38:15 Bíztam a reggelhez, * és mint az oroszlán, úgy összetörte csontjaimat;
38:16 Reggeltől estig végemre jársz, * mint a fecskefióka, úgy kiáltok; nyögök, mint a galamb;
38:17 Meggyengültek szemeim, * nézvén a magasba.
38:18 Uram, erőszakot szenvedek, fogd fel ügyemet. * Mit mondjak, vagy mit felel nekem ő, holott maga cselekedte?
38:19 Átgondolom előtted minden esztendőmet * lelkem keserűségében.
38:20 Uram, ha így kell élni, és ilyenekben áll az én lelkem élete, megfeddhetsz engem, és megeleveníthetsz engem. * Íme békességemül lett legkeservesebb keserűségem;
38:21 Te megszabadítottad lelkemet, hogy el ne vesszen, * hátad mögé vetetted minden bűnömet.
38:22 Mert nem az alvilág teszen rólad vallást, sem a halál nem dicsér téged; * nem várnak, kik a sírgödörbe leszállnak, a te hűségedre;
38:23 Az élő, az élő teszen rólad vallást, mint én is ma; * az atya a fiaknak adja tudtul a te hűségedet.
38:24 Uram, szabadíts meg engem, * és zsoltárainkat énekelni fogjuk életünk teljes napjain az Úr házában.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. From the gates of the grave * deliver my soul, O Lord
Ant. Omnis spíritus
Psalmus 150 [5]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis ejus: * laudáte eum in firmaménto virtútis ejus.
150:2 Laudáte eum in virtútibus ejus: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis ejus.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis jubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. Omnis spíritus * laudet Dóminum.
Ant. Let everything that hath breath
Zsoltár 150 [5]
150:1 Dicsérjétek az Urat az ő szentjeiben; * dicsérjétek őt az ég erős boltozatában.
150:2 Dicsérjétek őt hatalmasságában; * dicsérjétek őt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek őt harsonaszóval; * dicsérjétek őt hárfán és citerán.
150:4 Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek őt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokon, dicsérjétek őt a vigasság cimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. Let everything that hath breath * praise the Lord
Versus (In loco Capituli)
V. Audívi vocem de cælo dicéntem mihi.
R. Beáti mórtui qui in Dómino moriúntur.
Versus (In loco Capituli)
V. I heard a voice from heaven saying unto me
R. Blessed are the dead which die in the Lord.
Canticum Benedictus {Antiphona Votive}
Ant. Ego sum
(Canticum Zachariae: Luc. 1:68-79)
1:68 Benedictus Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sæculo sunt, prophetárum ejus:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Jusjurándum, quod jurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et justítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias ejus:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi ejus: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Ego sum * resurréctio et vita: qui credit in me, etiam si mórtuus fúerit, vivet; et omnis qui vivit et credit in me, non moriétur in ætérnum.
Benedictus kantikum {Antifóna votív}
Ant. I am the resurrection and the life
(Zakariás éneke: Lk 1:68-79)
1:68 Áldott az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 a mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. I am the resurrection and the life * he that believeth in Me though he were dead, yet shall he live and whosoever liveth and believeth in Me shall never die.
Preces Feriales{omittitur}
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
Oratio {Votive}
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.

V. A porta ínferi.
R. Erue, Dómine, ánimas eórum.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
secunda 'Domine, exaudi' omittitur

Orémus.
Fidelium, Deus, ómnium conditor et redemptor, animábus famulórum famularumque tuárum remissiónem cunctórum tríbue peccatórum: ut indulgéntiam, quam semper optavérunt, piis supplicatiónibus consequántur:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {votív}
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!

V. From the gates of the grave.
R. Deliver their souls, O Lord!
V. May they rest in peace.
R. Ámen.
V. Hear my prayer, O Lord.
R. And let my cry come unto thee.
hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'

Könyörögjünk.
O God, Who art thyself at once the Maker and the Redeemer of all thy faithful ones, grant unto the souls of thy servants and handmaids remission of all their sins, making of our entreaties unto our Great Father a mean whereby they may have that forgiveness which they have ever hoped for.
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké.
R. Ámen.
Suffragium{omittitur}
Közbenjárás kérése{elmarad}
Conclusio
V. Requiem aeternam dona eis Domine.
R. Et lux perpetua luceat eis.
V. Requiescant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. O Lord, grant them eternal rest.
R. And let the everlasting light shine upon them.
V. May they rest in peace.
R. Ámen.
Post Divinum officium

Matutinum    Laudes    Vesperae   

Versions
pre Trident Monastic
Trident 1570
Trident 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Mode
regular
seasonal
Language 2
Latin
English
Magyar
Votive
hodie
Dedication
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Options