Incipit
Psalmus 66 [0]
66:1 Deus, misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:2 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:3 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:4 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam júdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:5 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:6 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
Zsoltár 66 [0]
66:1 Könyörûljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az õ orczáját, és könyörûljön rajtunk:
66:2 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:3 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:4 Örûljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te itéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:5 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:6 A föld megadja gyümölcsét. Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje õt a föld minden határa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Dele Dómine * iniquitátem meam
Psalmus 50 [1]
50:1 Miserére mei, Deus, * secúndum magnam misericórdiam tuam.
50:2 Et secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum, * dele iniquitátem meam.
50:3 Amplius lava me ab iniquitáte mea: * et a peccáto meo munda me.
50:4 Quóniam iniquitátem meam ego cognósco: * et peccátum meum contra me est semper.
50:5 Tibi soli peccávi, et malum coram te feci: * ut justificéris in sermónibus tuis, et vincas cum judicáris.
50:6 Ecce enim, in iniquitátibus concéptus sum: * et in peccátis concépit me mater mea.
50:7 Ecce enim, veritátem dilexísti: * incérta et occúlta sapiéntiæ tuæ manifestásti mihi.
50:8 Aspérges me hyssópo, et mundábor: * lavábis me, et super nivem dealbábor.
50:9 Audítui meo dabis gáudium et lætítiam: * et exsultábunt ossa humiliáta.
50:10 Avérte fáciem tuam a peccátis meis: * et omnes iniquitátes meas dele.
50:11 Cor mundum crea in me, Deus: * et spíritum rectum ínnova in viscéribus meis.
50:12 Ne projícias me a fácie tua: * et spíritum sanctum tuum ne áuferas a me.
50:13 Redde mihi lætítiam salutáris tui: * et spíritu principáli confírma me.
50:14 Docébo iníquos vias tuas: * et ímpii ad te converténtur.
50:15 Líbera me de sanguínibus, Deus, Deus salútis meæ: * et exsultábit lingua mea justítiam tuam.
50:16 Dómine, lábia mea apéries: * et os meum annuntiábit laudem tuam.
50:17 Quóniam si voluísses sacrifícium, dedíssem útique: * holocáustis non delectáberis.
50:18 Sacrifícium Deo spíritus contribulátus: * cor contrítum, et humiliátum, Deus, non despícies.
50:19 Benígne fac, Dómine, in bona voluntáte tua Sion: * ut ædificéntur muri Jerúsalem.
50:20 Tunc acceptábis sacrifícium justítiæ, oblatiónes, et holocáusta: * tunc impónent super altáre tuum vítulos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dele Dómine * iniquitátem meam
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Dele Domine * iniquitatem meam
Zsoltár 50 [1]
50:1 Könyörûlj rajtam Isten! * a te nagy irgalmasságod szerint;
50:2 és könyörûleted sokasága szerint, * töröld el gonoszságomat.
50:3 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bûnömbõl tisztíts meg engem.
50:4 Mert elismerem gonoszságomat, * és bûnöm elõttem vagyon mindenkoron.
50:5 Egyedül neked vétettem, és gonoszt elõtted cselekedtem; * hogy igaznak találtassál beszédeidben, és gyõzedelmes légy, midõn itéltetel.
50:6 Mert ime vétekben fogantattam; * és bûnökben fogant engem anyám.
50:7 Mert ime az igazságot szereted; * a te bölcseséged titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
50:8 Hints meg engem izsóppal, és megtisztúlok; * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
50:9 Add, hogy örömet és vigaságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontaim.
50:10 Fordítsd el orczádat bûneimrõl; * és töröld el minden gonoszságomat.
50:11 Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten! * és az igaz lelket újítsd meg belsõ részeimben.
50:12 Ne vess el engem színed elõl; * és szent lelkedet ne vedd el tõlem.
50:13 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; * és jeles lélekkel erõsíts meg engem.
50:14 Megtanítom útaidra a gonoszakat; * és az istentelenek hozzád térnek.
50:15 Szabadíts meg engem a vérbûntõl, Isten, üdvösségem Istene! * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
50:16 Uram! nyisd meg ajakimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
50:17 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; * de az égõ áldozatokban nem gyönyörködöl.
50:18 Áldozat Istennek a kesergõ lélek; * a töredelmes és alázatos szivet, oh Isten! nem veted meg.
50:19 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy épûljenek Jerusalem kõfalai.
50:20 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égõáldozatokat; * akkor tesznek oltárodra borjakat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Dele Domine * iniquitatem meam
|
Ant. Salutáre * vultus mei, et Deus meus
Psalmus 42 [2]
42:1 Júdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat juventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salutáre * vultus mei, et Deus meus
|
Ant. Salutare * vultus mei, et Deus meus
Zsoltár 42 [2]
42:1 Itélj meg engem, Isten! és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertõl ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten! az én erõsségem. Miért vetettél meg engem? * és miért járok szomorúan, midõn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékidba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat; * hálát adok neked a czitarán, oh Isten, én Istenem!
42:5 Miért vagy szomorú? én lelkem! * és miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * õ orczám szabadítója és én Istenem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Salutare * vultus mei, et Deus meus
|
Ant. Quóniam * in te confídit ánima mea
Psalmus 56 [3]
56:1 Miserére mei, Deus, miserére mei: * quóniam in te confídit ánima mea.
56:2 Et in umbra alárum tuárum sperábo, * donec tránseat iníquitas.
56:3 Clamábo ad Deum altíssimum: * Deum qui benefécit mihi.
56:4 Misit de cælo, et liberávit me: * dedit in oppróbrium conculcántes me.
56:5 Misit Deus misericórdiam suam, et veritátem suam, * et erípuit ánimam meam de médio catulórum leónum: dormívi conturbátus.
56:6 Fílii hóminum dentes eórum arma et sagíttæ: * et lingua eórum gládius acútus.
56:7 Exaltáre super cælos, Deus, * et in omnem terram glória tua.
56:8 Láqueum paravérunt pédibus meis: * et incurvavérunt ánimam meam.
56:9 Fodérunt ante fáciem meam fóveam: * et incidérunt in eam.
56:10 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psalmum dicam.
56:11 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
56:12 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psalmum dicam tibi in géntibus:
56:13 Quóniam magnificáta est usque ad cælos misericórdia tua, * et usque ad nubes véritas tua.
56:14 Exaltáre super cælos, Deus: * et super omnem terram glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quóniam * in te confídit ánima mea
|
Ant. For in thee * my soul trusteth
Zsoltár 56 [3]
56:1 Könyörûlj rajtam, Isten! könyörûlj rajtam; * mert lelkem benned bízik;
56:2 és szárnyaid árnyékában bízom, * míg átvonúl a gonoszság.
56:3 Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, * ki jót tesz velem.
56:4 Elküld mennybõl, és megszabadít engem, * gyalázatra adja az engem tapodókat;
56:5 Elküldi Isten az õ irgalmát és igazságát, * és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közõl, míg háborogva alszom;
56:6 Az emberek fiai közõl, kiknek fogai fegyverek * és nyilak, és nyelvök éles kard.
56:7 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
56:8 Tõrt vetettek lábaimnak, * és megalázták lelkemet;
59:9 Vermet ástak szemem elõtt, * és beestek abba.
56:10 Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem * énekelni, és dicséretet mondani.
56:11 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl, * zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;
56:12 Hálát adok neked, Uram! a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között;
56:13 Mert magasztos az égig a te irgalmad, * és a felhõkig a te igazságod.
56:14 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. For in thee * my soul trusteth
|
Ant. Cunctis diébus * vitæ nostræ salvos nos fac Domine
Canticum Ezechiae [4]
(Canticum Ezechiae * Isa 38:10-24)
38:10 Ego dixi: In dimídio diérum meórum * vadam ad portas ínferi.
38:11 Quæsívi resíduum annórum meórum. * Dixi: Non vidébo Dóminum Deum in terra vivéntium.
38:12 Non aspíciam hóminem ultra, * et habitatórem quiétis.
38:13 Generátio mea abláta est, et convolúta est a me, * quasi tabernáculum pastórum.
38:14 Præcísa est velut a texénte, vita mea: dum adhuc ordírer, succídit me: * de mane usque ad vésperam fínies me.
38:15 Sperábam usque ad mane, * quasi leo sic contrívit ómnia ossa mea:
38:16 De mane usque ad vésperam fínies me: * sicut pullus hirúndinis sic clamábo, meditábor ut colúmba:
38:17 Attenuáti sunt óculi mei, * suspiciéntes in excélsum.
38:18 Dómine, vim pátior, respónde pro me. * Quid dicam, aut quid respondébit mihi, cum ipse fécerit?
38:19 Recogitábo tibi omnes annos meos * in amaritúdine ánimæ meæ.
38:20 Dómine, si sic vívitur, et in tálibus vita spíritus mei, corrípies me, et vivificábis me. * Ecce, in pace amaritúdo mea amaríssima:
38:21 Tu autem eruísti ánimam meam ut non períret: * projecísti post tergum tuum ómnia peccáta mea.
38:22 Quia non inférnus confitébitur tibi, neque mors laudábit te: * non exspectábunt qui descéndunt in lacum, veritátem tuam.
38:23 Vivens vivens ipse confitébitur tibi, sicut et ego hódie: * pater fíliis notam fáciet veritátem tuam.
38:24 Domine, salvum me fac * et psalmos nostros cantábimus cunctis diébus vitae nostrae in domo Dómini.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cunctis diébus * vitæ nostræ salvos nos fac Domine
|
Ant. Cunctis diebus * vitae nostrae salvos nos fac Domime
Esekias eneke [4]
(Esekias eneke * Isa 38:10-24) *
10 Én mondám: Az én napjaim közepén megyek * az alvilág kapuihoz,
11 Keresve esztendeim maradványát mondám: * Nem látom az Úr Istent az élõk földén;
12 Nem látok többé embert * és nyugalomban lakót.
13 Életem elvétetik, és összegöngyöltetik, * mint a pásztorok sátora;
14 Elmetszetik, mint a szövõtõl, életem; még mikor kezdeném, elmetsz engem; * reggeltõl estig végemre jársz.
15 Bíztam a reggelhez, és mint az oroszlán, * úgy összetörte csontaimat;
16 Reggeltõl estig végemre jársz, mint a fiók fecske, * úgy kiáltok; nyögök, mint a galamb;
17 Meggyengûltek szemeim, * nézvén a magasba.
18 Uram! erõszakot szenvedek, fogd fel ügyemet, Mit mondjak? * vagy mit felel nekem õ, holott maga cselekedte?
19 Átgondolom elõtted minden esztendõmet lelkem * keserûségében.
20 Uram! ha így kell élni, és ilyenekben áll az én lelkem élete, megfeddhetsz engem, és megeleveníthetsz engem. * Ime békeségemûl lett legkeservesebb keserûségem;
21 Te megszabadítottad lelkemet, hogy el ne veszszen, * hátad mögé vetetted minden bûnömet.
22 Mert nem az alvilág teszen rólad vallást, sem a halál nem dicsér téged; * nem várnak, kik a sírgödörbe leszállnak, a te hûségedre;
23 Az élõ, az élõ teszen rólad vallást, mint én is ma; * az atya a fiaknak adja tudtúl a te hûségedet.
24 Uram! szabadíts meg engem, * és zsoltárainkat énekelni fogjuk életünk teljes napjain az Úr házában
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Cunctis diebus * vitae nostrae salvos nos fac Domime
|
Ant. Omnes Ángeli ejus * laudáte Dóminum de cælis
Psalmus 148 [5]
148:1 Laudáte Dóminum de cælis: * laudáte eum in excélsis.
148:2 Laudáte eum, omnes Ángeli ejus: * laudáte eum, omnes virtútes ejus.
148:3 Laudáte eum, sol et luna: * laudáte eum, omnes stellæ et lumen.
148:4 Laudáte eum, cæli cælórum: * et aquæ omnes, quæ super cælos sunt, laudent nomen Dómini.
148:5 Quia ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
148:6 Státuit ea in ætérnum, et in sæculum sæculi: * præcéptum pósuit, et non præteríbit.
148:7 Laudáte Dóminum de terra, * dracónes, et omnes abýssi.
148:8 Ignis, grando, nix, glácies, spíritus procellárum: * quæ fáciunt verbum ejus:
148:9 Montes, et omnes colles: * ligna fructífera, et omnes cedri.
148:10 Béstiæ, et univérsa pécora: * serpéntes, et vólucres pennátæ:
148:11 Reges terræ, et omnes pópuli: * príncipes, et omnes júdices terræ.
148:12 Júvenes, et vírgines: senes cum junióribus laudent nomen Dómini: * quia exaltátum est nomen ejus solíus.
148:13 Conféssio ejus super cælum et terram: * et exaltávit cornu pópuli sui.
148:14 Hymnus ómnibus sanctis ejus: * fíliis Israël, pópulo appropinquánti sibi.
Psalmus 149 [6]
149:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * laus ejus in ecclésia sanctórum.
149:2 Lætétur Israël in eo, qui fecit eum: * et fílii Sion exsúltent in rege suo.
149:3 Laudent nomen ejus in choro: * in týmpano, et psaltério psallant ei:
149:4 Quia beneplácitum est Dómino in pópulo suo: * et exaltábit mansuétos in salútem.
149:5 Exsultábunt sancti in glória: * lætabúntur in cubílibus suis.
149:6 Exaltatiónes Dei in gútture eórum: * et gládii ancípites in mánibus eórum.
149:7 Ad faciéndam vindíctam in natiónibus: * increpatiónes in pópulis.
149:8 Ad alligándos reges eórum in compédibus: * et nóbiles eórum in mánicis férreis.
149:9 Ut fáciant in eis judícium conscríptum: * glória hæc est ómnibus sanctis ejus.
Psalmus 150 [7]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis ejus: * laudáte eum in firmaménto virtútis ejus.
150:2 Laudáte eum in virtútibus ejus: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis ejus.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis jubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Omnes Ángeli ejus * laudáte Dóminum de cælis
|
Ant. Onnes Angeli ejus * laudate Dominum de caelis
Zsoltár 148 [5]
148:1 Dicsérjétek az Urat mennyekben, * dicsérjétek õt a magasságban.
148:2 Dicsérjétek õt minden angyalai; * dicsérjétek õt minden seregei.
148:3 Dicsérjétek õt nap és hold; * dicsérjétek õt minden ragyogó csillagok.
148:4 Dicsérjétek õt egeknek egei, * és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, dicsérjék az Úr nevét.
148:5 Mert õ szólt, és lettek; * parancsolt, és elõtermettek.
148:6 Megállapítá azokat örökre, és mindörökön örökre * parancsot adott, s ez el nem múlik.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földön, * szörnyetegek, és minden örvények.
148:8 Tûz, kõesõ, hó, jég, forgószél, * melyek az õ igéjét cselekszik.
148:9 Hegyek és minden halmok, * gyümölcsfák és minden czedrusok.
148:10 Vadállatok és minden barmok, * kigyók és szárnyas állatok.
148:11 Föld királyai és minden népek, * fejedelmek és a föld minden birái.
148:12 Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal dicsérjétek az Úr nevét: * mert csak az õ neve magasztos.
148:13 Az õ dicsérete ég és föld felett van; * és õ fölemeli népe szarvát.
148:14 Dicséret minden szenteinek, Izrael fiainak, * a hozzája közelledõ népnek.
Zsoltár 149 [6]
149:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, * legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
149:2 Örvendjen Izrael abban, ki õt teremtette, * és Sion fiai vigadjanak királyukban.
149:3 Dicsérjék az õ nevét énekkarban, * dobbal és hárfával zengjenek neki;
149:4 Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket szabadúlásra.
149:5 A szentek örvendeznek a dicsõségben; * vigadnak nyughelyeiken.
149:6 Isten magasztalása van szájokban, * és kétélû kard kezeikben,
149:7 Hogy boszút álljanak a nemzeteken, * megfeddjék a népeket;
149:8 Hogy azok királyait lánczokra verjék, * és nemeseit vasbilincsekre;
149:9 Hogy a megírt itélet szerint cselekedjenek velök. * Ez dicsõsége minden õ szenteinek.
Zsoltár 150 [7]
150:1 Dicsérjétek az Urat az õ szenteiben; * dicsérjétek õt az ég erõs boltozatában.
150:2 Dicsérjétek õt hatalmasságában; * dicsérjétek õt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek õt harsonaszóval; * dicsérjétek õt hárfán és czitarán.
150:4 Dicsérjétek õt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek õt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek õt hangos szavú czimbalmokon, dicsérjétek õt a vigaság czimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Onnes Angeli ejus * laudate Dominum de caelis
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Jer 11:19
Veníte, mittamus lignum in panem ejus, et eradamus eum de terra vivéntium, et nomen ejus non memorétur ámplius.
R. Deo grátias.
R.br. Érue a frámea * Deus ánimam meam.
R. Érue a frámea * Deus ánimam meam
V. Et de manu canis únicam meam.
R. Deus ánimam meam.
R. Érue a frámea * Deus ánimam meam.
Hymnus
Lustra sex qui jam perégit,
Tempus implens córporis:
Sponte líbera Redémptor
Passióni déditus:
Agnus in Crucis levátur
Immolándus stípite.
Felle potus ecce languet,
Spina, clavi, láncea,
Mite corpus perforárunt,
Unda manat, et cruor:
Terra, pontus, astra, mundus,
Quo lavántur flúmine.
Crux fidélis, inter omnes
Arbor una nóbilis:
Silva talem nulla profert
Fronde, flore, gérmine:
Dulce ferrum, dulce lignum
Dulce pondus sústinent.
Flecte ramos, arbor alta,
Tensa laxa víscera:
Et rigor lentéscat ille,
Quem dedit natívitas:
Et supérni membra Régis
Tende miti stípite.
Sola digna tu fuísti
Ferre mundi víctimam;
Atque portum præparáre
Arca mundo náufrago;
Quam sacer cruor perúnxit,
Fusus Agni córpore.
Sempitérna sit beátæ
Trinitáti glória:
Æqua Patri, Filióque,
Par decus Paráclito:
Uníus, Triníque nomen
Laudet univérsitas.
Amen.
V. Éripe me de inimícis meis, Deus meus.
R. Et ab insurgéntibus in me líbera me.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {zsoltáros részbõl az adott napra}
Jer 11:19
Venite mittamus lignum in panem eius et eradamus eum de terra viventium et nomen eius non memoretur amplius
R. Istennek legyen hála.
R.br. Erue a framea * Deus animam meam
R. Erue a framea Deus animam meam
V. Et de manu canis unicam meam
R. Deus animam meam
R. Erue a framea Deus animam meam
Himnusz
Hatszor öt év hogy lemúlott,
S betöltötte idejét:
Adta magát szenvedésre
Önnön akaratakép,
És a Bárányt áldozatul
Keresztfára emelék.
Epe már meglankasztotta,
Tüskék, szegek, lándzsa már
Gyenge testét általverték:
Víz folyt onnan s vérsugár.
Földet, eget, tengereket
Tisztára mos ez az ár.
Hû keresztfa, nincsen még egy
Ily nemes fa, sem bokor,
Ilyen lombot, ily virágot
Erdô nem terem sehol.
Édes törzsök, édes ág te,
Édes terhet hordozol.
Hajtsd meg ágaid, szikár fa,
Könnyíts merev törzseden.
Puhasággal végy erôt a
Szigorú természeten:
Tagjait a nagy királynak
Ugy karold szelídeden.
Csak te voltál hordni méltó
Üdvösségünk zálogát,
Rajtad ért, szent bárka, révet
A hajótörött világ,
Mert a Bárány drága vére
Rólad permetez reánk.
A Boldog Szentháromságnak
Mindörökké tisztelet,
Atyát, Fiut, Vigasztalót
Egyformán dícsérjetek,
Ama Háromságos-Egynek
Nevét áldják mindenek.
Ámen.
V. Ments meg elleneimtõl, Istenem
R. Védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem
|
Canticum Benedictus {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Tempus meum
(Canticum Zachariae: Luc. 1:68-79)
1:68 Benedictus ✝ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sæculo sunt, prophetárum ejus:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Jusjurándum, quod jurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et justítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias ejus:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi ejus: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tempus meum * nondum advenit, tempus autem vestrum semper est paratum.
Kyrie eleison. Christe, eleison. Kyrie, eleison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
|
Canticum Benedictus {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. My time is not yet come
(Zacharias eneke Luke 1:68-79)
68 Áldott az Úr, Izrael Istene, ✝ * mert meglátogatta és megváltotta népét.
69 Az üdvösség erejét támasztotta nekünk * szolgája, Dávid házában.
70 Ahogy mondta a szent próféták szájával * õsidõk óta:
71 megmentett minket ellenségeinktõl * és gyûlölõink kezétõl,
72 hogy irgalmazzon atyáinknak, * és megemlékezzék szent szövetségérõl.
73 Az eskürõl, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, * hogy majd megadja nekünk,
74 hogy az ellenség kezébõl kiszabadítva, * félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,
75 szentségben és igazságban * színe elõtt életünk minden napján.
76 Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, * mert az Úr elõtt jársz majd, hogy elõkészítsd útját,
77 hogy az üdvösség ismeretét * add népének bûnei bocsánatára,
78 Istenünk könyörülõ irgalmából, * melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,
79 hogy a sötétben és a halál árnyékában ülõknek ragyogjon, * és lépteinket a béke útjára irányítsa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. My time is not yet come * but your time is always ready.
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Nostra tibi, Domine quaesumus, sint accepta jejunia: quae nos et expiando, gratia tua dignos efficiant, et ad remedia perducant aeterna.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Lord, we beseech thee, that this our Fast may be acceptable in thy sight, and may, through thy blessing, effectually work in us, making us meet here to receive thy grace and hereafter the everlasting glory which Thou hast promised.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
V. Dominus det nobis suam pacem.
R. Et vitam aeternam. Amen.
V. Divinum auxilium ✝ maneat semper nobiscum.
R. Et cum fratribus nostris absentibus. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
V. Uram adj nekünk békét
R. És örök életet. Ámen.
V. Az Isten áldása ✝ maradjon mindig velünk.
R. És távollevo testvéreinkkel. Ámen.
|