Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum temporum}
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia.
Ant. Surrexit Dominus vere * Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr * Alleluja.
|
Hymnus {ex Psalterio secundum temporum}
Rex sempiterne Cælitum,
Rerum Creator ómnium,
Æqualis ante sæcula
Semper Parénti Fílius:
Nascénte qui mundo faber
Imaginem vultus tui
Tradens Adamo, nóbilem
Limo iugásti spíritum.
Cum livor et fraus dæmonis
Fœdasset humanum genus:
Tu, carne amíctus, perditam
Formam reformas artifex.
Qui, natus olim e Vírgine,
Nunc e sepúlcro nasceris,
Tecúmque nos a mórtuis
Iubes sepúltos surgere.
Qui, pastor æternus, gregem
Aqua lavas baptísmatis:
Hæc est lavacrum méntium:
Hæc est sepúlcrum criminum.
Nobis diu qui debitæ
Redémptor affixus cruci,
Nostræ dedísti prodigus
Pretium salútis sánguinem.
Ut sis perenne méntibus
Paschale, Iesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos libera.
* Deo Patri sit gloria,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paraclito,
In sempiterna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Ó mennyei örök Király,
Ki mindeneket alkotál,
Minden idôk eleitôl
Atyáddal egyenlô Fiú:
Mikor a világ született,
Teremtô mester, arcodat
Ádámnak adtad, s a nemes
Szellemet sárba foglalád.
Midôn ádáz ördögi csel
Az emberfajt beszennyezé,
Testet öltvén, az elveszett
Formát újonnan alkotád.
Egykor a Szûztôl születél,
Most sírból születel nekünk,
És mi is felkelünk veled
Sírunkból, úgy parancsolod.
Örök Pásztor te, nyájadat
Kereszt vizével mosdatod:
Ez a léleknek fürdeje,
Ez a bûn temetôhelye.
Adósságunkat hogy leródd,
Hosszan függtél kereszteden
S hullattad értünk pazarúl
Üdvünknek árát, véredet.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl,
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vígasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
Psalmus 13 [1]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
13:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:5 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:6 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:7 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:8 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:9 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:10 Quóniam Dóminus in generatióne iusta est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes eius est.
13:11 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Iacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
Zsoltár 13 [1]
13:1 Mondá az esztelen szivében: * Nincs Isten!
13:2 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Az Úr mennybõl néz az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes vagy Istent keresõ.
13:4 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:5 Nyilt sír az õ torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:6 Szájok tele átokkal és keserûséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:7 Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik elõtt.
13:8 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:9 Az Urat nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:10 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; * a szûkölködõ tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az õ reménysége.
13:11 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örûlni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur iustítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:4 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:5 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu eius malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:6 Qui iurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:7 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? * vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szivében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:4 és felebarátjának roszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:5 Ki elõtt semmivé lett a gonosztevõ, * de ki az istenfélõket dicsõiti;
14:6 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:7 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 16 [3]
16:1 Exáudi, Dómine, iustítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:2 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:3 De vultu tuo iudícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:4 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:5 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:6 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:7 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:8 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:9 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:10 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:11 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:12 Proiiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:13 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:14 Exsúrge, Dómine, prævéni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:15 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:16 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:17 Ego autem in iustítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 16 [3]
16:1 Hallgasd meg, Uram! * igazságomat, figyelmezz könyörgésemre.
16:2 Vedd füleidbe imádságomat az álnokság * nélküli ajkakból.
16:3 Tõled jõjön itéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:4 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tûzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:5 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:6 Erõsítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:7 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:8 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:9 A jobbod ellen állóktól õrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:10 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak.
16:11 Ellenségeim körûlvették lelkemet, bezárták szívöket; * szájok kevélységet szólott.
16:12 Megvetvén engem, most körûlvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:13 Körûlfogtak engem, mint a ragadományra készûlt oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:14 Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg õt; * ragadd ki lelkemet az istentelentõl, a te kezed ellenségeitõl.
16:15 Uram! a kevesektõl a földön válaszd el õket életökben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasok;
16:16 Bõvelkednek magzatokkal, s a mijök * fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:17 Én pedig igazságban jelenek meg színed elõtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsõséged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 17(1-16) [4]
17:1 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:2 Deus meus adiútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:8 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu eius, introívit in aures eius.
17:9 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:10 Ascéndit fumus in ira eius: et ignis a fácie eius exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:11 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus eius.
17:12 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:13 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu eius tabernáculum eius: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:14 Præ fulgóre in conspéctu eius nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:15 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:16 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 17(17-35) [5]
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia iudícia eius in conspéctu meo: * et iustítias eius non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum eius.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via eius: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prælium: * et posuísti, ut arcum æreum, bráchia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 17(17-35) [5]
17:17 Elküldött a magasból, és felvõn engem, * és felvona engem a sok vízbõl.
17:18 Megmentett engem igen erõs elleneimtõl, és azoktól, kik engem gyülöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelõztek nyomorúságom napján; * és az Úr lõn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megõriztem az Úr útait, * és istentelenûl nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden itélete szemem elõtt vagyon, * és az õ igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek elõtte, * és õrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az õ szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszesz, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszesz.
17:27 A választottal választott leszesz, * és az elvetemûlttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram! megvilágosítod szövétnekemet; én Istenem! * világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettõl, * és Istenemmel átmegyek a kõfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertõzetlen; az Úr beszédei tûzzel megpróbáltattak; * õ minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivûl? * vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kivûl?
17:33 Isten az, ki körûlvett engem erõsséggel, * és feddhetlenné tette útamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harczra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a réz-ijat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 17(36-51) [6]
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:37 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:38 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:39 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:40 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:41 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:42 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:43 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:44 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:45 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:46 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:47 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:48 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:49 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:50 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:51 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis eius, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini eius usque in sæculum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 17(36-51) [6]
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:37 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:38 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erõtlenedtek el lábaim.
17:39 Üzõbe veszem ellenségeimet, és megfogom õket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:40 Összetöröm õket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:41 Felöveztél engem erõsséggel a harczra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:42 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyülölõimet elvesztetted.
17:43 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , és nem * hallgatta meg õket.
17:44 És összetöröm õket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utczák sarát eltiprom õket.
17:45 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:46 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:47 Az idegen fiak hazudtak nekem, az idegen fiak megrögzöttek, * és elsántikáltak ösvényeikrõl.
17:48 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadúlásom Istene.
17:49 Isten! ki boszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtõl;
17:50 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:51 Azért hálát adok neked, Uram! * a népek között, és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az õ királya szabadúlását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az õ ivadékával mind örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 19 [7]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Iacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ eius.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 19 [7]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 20 [8]
20:1 Dómine in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:2 Desidérium cordis eius tribuísti ei: * et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.
20:3 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso.
20:4 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sæculum, et in sæculum sæculi.
20:5 Magna est glória eius in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:6 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sæculum sæculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:7 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:8 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:9 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:10 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:11 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:12 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:13 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 20 [8]
20:1 Uram! a te erõdben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:2 Szive kivánságát megadtad neki, * és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tõle.
20:3 Mert megelõzted õt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakõbõl.
20:4 Életet kért tõled, és napok hosszaságát adtad neki * örökké, és mindörökön örökké.
20:5 Nagy az õ dicsõsége a te szabadításodban; * dicsõséget és nagy ékességet teszesz rája.
20:6 Mert áldássá teszed õt mindörökön örökké; * megvigasztalod õt a te szined örömével.
20:7 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:8 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
20:9 Hasonlókká teszed õket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja õket haragjában, és tûz emészti meg õket.
20:10 Gyümölcsüket a földrõl elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közõl.
20:11 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:12 Mert hátat fordítani kényszeríted õket, * orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:13 Magasztaltassál föl, Uram! * a te erõdben, hogy énekeljük és zengjük erõdet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 29 [9]
29:1 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:2 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:3 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:4 Psállite Dómino, sancti eius: * et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
29:5 Quóniam ira in indignatióne eius: * et vita in voluntáte eius.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:9 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:10 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:11 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:12 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:13 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adiútor meus.
29:14 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:15 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 29 [9]
29:1 Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
29:2 Uram, Istenem! * hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
29:3 Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menõk közõl.
29:4 Zengjetek az Úrnak ti õ szentei! * és áldjátok az õ szentsége emlékezetét.
29:5 Mert büntetés van boszankodásában, * és élet az õ jóakaratjában.
29:6 Este betér a sirás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bõvelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram! te jóvoltod szerint erõt adtál * dicsõségemnek.
29:9 De elfordítottad tõlem orczádat, * és megháborodtam.
29:10 Hozzád kiáltottam, Uram! * és Istenemnek könyörögtem.
29:11 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:12 Vajjon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetendi-e igazságodat?
29:13 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítõm lett.
29:14 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szõrzsákomat, és körûlvettél engem vígasággal,
29:15 Hogy énekeljen neked az én dicsõségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! * hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia * Alleluia, alleluia
|
V. Surrexit Dóminus de sepúlcro, allelúia.
R. Qui pro nobis pependit in ligno, allelúia.
|
V. Feltámadott az Úr a sirból. Alleluja
R. Aki érettünk a keresztfán függött. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Iesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Actibus Apostolorum.
Acts 15:5-12
5 Surrexerunt autem quidam de haeresi pharisaeorum, qui crediderunt, dicentes: Quia oportet circumcidi eos, praecipere quoque servare legem Moysi.
6 Conveneruntque Apostoli et seniores videre de verbo hoc.
7 Cum autem magna conquisitio fieret, surgens Petrus dixit ad eos: Viri fratres, vos scitis quoniam ab antiquis diebus Deus in nobis elegit, per os meum audire Gentes verbum Evangelii et credere.
8 Et qui novit corda Deus, testimonium perhibuit, dans illis Spiritum Sanctum, sicut et nobis,
9 Et nihil discrevit inter nos et illos, fide purificans corda eorum.
10 Nunc ergo quid tentatis Deum, imponere iugum super cervices discipulorum quod neque patres nostri, neque nos portare potuimus?
11 Sed per gratiam Domini Iesu Christi credimus salvari, quemadmodum et illi.
12 Tacuit autem omnis multitudo: et audiebant Barnabam et Paulum narrantes quanta Deus fecisset signa et prodigia in Gentibus per eos.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Virtúte magna reddébant Apóstoli,
* Testimónium resurrectiónis Iesu Christi Dómini nostri, allelúia, allelúia.
V. Repléti quidem Spíritu Sancto loquebántur cum fidúcia verbum Dei.
R. Testimónium resurrectiónis Iesu Christi Dómini nostri, allelúia, allelúia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
From the Acts of Apostles.
Acts 15:5-12
5 Azok közül, akik a farizeusok felekezetébõl lettek hívõvé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."
6 Összegyûltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
7 Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettõl fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.
8 S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
9 Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket.
10 Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?
11 Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelmébõl üdvözülünk mi is, s ugyanígy õk is."
12 Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. With great power gave the Apostles
* Witness of the Resurrection of our Lord Jesus Christ, alleluia, alleluia.
V. They were all filled with the Holy Ghost, and they spake the Word of God with boldness.
R. Witness of the Resurrection of our Lord Jesus Christ, alleluia, alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adiuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Acts 15:13-21
13 Et postquam tacuerunt, respondit Iacobus, dicens: Viri fratres, audite me.
14 Simon narravit quemadmodum primum Deus visitavit sumere ex Gentibus populum nomini suo.
15 Et huic concordant verba prophetarum: sicut scriptum est:
16 Post haec revertar, et reaedificabo tabernaculum David quod decidit: et diruta eius reaedificabo, et erigam illud:
17 Ut requirant ceteri hominum Dominum, et omnes Gentes super quas invocatum est nomen meum, dicit Dominus faciens haec.
18 Notum a saeculo est Domino opus suum.
19 Propter quod ego iudico non inquietari eos qui ex Gentibus convertuntur ad Deum,
20 Sed scribere ad eos ut abstineant se a contaminationibus simulacrorum, et fornicatione, et suffocatis, et sanguine.
21 Moyses enim a temporibus antiquis habet in singulis civitatibus qui eum praedicent in synagogis, ubi per omne sabbatum legitur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. De ore prudéntis procédit mel, allelúia: dulcédo mellis est sub língua eius, allelúia:
* Favus distíllans lábia eius, allelúia, allelúia.
V. Sapiéntia requiéscit in corde eius, et prudéntia in sermóne oris illíus.
R. Favus distíllans lábia eius, allelúia, allelúia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Favus distíllans lábia eius, allelúia, allelúia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Acts 15:13-21
13 Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: "Testvéreim, hallgassatok meg!
14 Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten elõször, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének.
15 Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva:
16 Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedõlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom,
17 Hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi,
18 Amit öröktõl fogva kinyilvánított.
19 Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez,
20 Hanem csak azt írjuk elõ nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértõl.
21 Mert Mózesnek õsi nemzedékek óta hirdetõi vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. From the mouth of the wise doth proceed honey, alleluia : the sweetness of honey is under his tongue, alleluia.
* His lips drop as the honey-comb, alleluia, alleluia.
V. Wisdom doth abide in his heart, and out of his mouth cometh understanding.
R. His lips drop as the honey-comb, alleluia, alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. His lips drop as the honey-comb, alleluia, alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Acts 15:22-29
22 Tunc placuit Apostolis et senioribus cum omni Ecclesia eligere viros ex eis, et mittere Antiochiam cum Paulo et Barnaba: Iudam, qui cognominabatur Barsabas, et Silam, viros primos in fratribus:
23 Scribentes per manus eorum: Apostoli et seniores fratres, his qui sunt Antiochiae, et Syriae, et Ciliciae, fratribus ex Gentibus, salutem.
24 Quoniam audivimus quia quidam ex nobis exeuntes, turbaverunt vos verbis, evertentes animas vestras, quibus non mandavimus,
25 Placuit nobis collectis in unum eligere viros, et mittere ad vos cum carissimis nostris Barnaba et Paulo,
26 Hominibus qui tradiderunt animas suas pro nomine Domini nostri Iesu Christi.
27 Misimus ergo Iudam et Silam, qui et ipsi vobis verbis referent eadem.
28 Visum est enim Spiritui Sancto et nobis nihil ultra imponere vobis oneris quam haec necessaria:
29 Ut abstineatis vos ab immolatis simulacrorum, et sanguine, et suffocato, et fornicatione: a quibus custodientes vos, bene agetis. Valete.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Acts 15:22-29
22 Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék õket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezetõ szerepet vittek.
23 Ezt írták a kezük által: "Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élõ, pogányságból megtért testvéreiknek!
24 Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket.
25 Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük õket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,
26 Ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték.
27 Elküldtük hát Júdást és Szilást, õk majd élõszóval is elmondják nektek ezeket.
28 Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál,
29 Hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltõl, a vértõl, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektõl tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!"
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui in Filii tui humilitate iacentem mundum erexisti: fidelibus tuis perpetuam concede laetitiam: ut quos perpetuae mortis eripuisti casibus, gaudiis facias perfrui sempiternis.
Per eúmdem Dóminum nostrum Iesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Whose Son hath humbled Himself, and Who hast through Him raised up the whole world, grant to thy faithful people everlasting joy; and as Thou hast delivered them from the bitter pains of eternal death, make them to be glad for ever in thy presence.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|