|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Psalmus 138(1-13) [1]
138:1 Dómine, probásti me, et cognovísti me: * tu cognovísti sessiónem meam, et resurrectiónem meam.
138:2 Intellexísti cogitatiónes meas de longe: * sémitam meam, et funículum meum investigásti.
138:3 Et omnes vias meas prævidísti: * quia non est sermo in lingua mea.
138:4 Ecce, Dómine, tu cognovísti ómnia novíssima, et antíqua: * tu formásti me, et posuísti super me manum tuam.
138:5 Mirábilis facta est sciéntia tua ex me: * confortáta est, et non pótero ad eam.
138:6 Quo ibo a spíritu tuo? * et quo a fácie tua fúgiam?
138:7 Si ascéndero in cælum, tu illic es: * si descéndero in inférnum, ades.
138:8 Si súmpsero pennas meas dilúculo, * et habitávero in extrémis maris:
138:9 Étenim illuc manus tua dedúcet me: * et tenébit me déxtera tua.
138:10 Et dixi: Fórsitan ténebræ conculcábunt me: * et nox illuminátio mea in delíciis meis.
138:11 Quia ténebræ non obscurabúntur a te, et nox sicut dies illuminábitur: * sicut ténebræ ejus, ita et lumen ejus.
138:12 Quia tu possedísti renes meos: * suscepísti me de útero matris meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
Zsoltár 138(1-13) [1]
138:1 Uram! te megvizsgáltál engem, és ismersz engem; * te ismered fektemet és keltemet.
138:2 Megérted távolról az én gondolatimat; * ösvényemet és nyughelyemet megvizsgáltad.
138:3 És minden útamat eleve megláttad; * még nincs is a szó nyelvemen,
138:4 Ime, Uram, te tudsz mindent, a legujabbakat és régieket; * te alkottál engem, és rámtevéd a te kezedet.
138:5 Csodálatos elõttem ezen tudásod; * igen magas, és nem érhetem föl azt.
138:6 Hova menjek a te lelked elõl? * és hova fussak színed elõl?
138:7 Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy; * ha leszállok a pokolba, jelen vagy.
138:8 Ha szárnyaimúl veszem is a hajnalt, * és a tenger végsõ határain lakom:
138:9 Oda is a te kezed visz engem, * és jobbod tart engem.
138:10 És ha mondom: Talán a sötétség elföd engemet: * az éj napfényre hozza gyönyörûségemet;
138:11 Mert a sötétség nem homály elõtted, az éj, mint a nap, világos, * a sötétség úgy, mint a világosság.
138:12 Mert hatalmadban vannak veséim; * anyám méhétõl fogva te oltalmaztál engem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 138(14-24) [2]
138:14 Confitébor tibi quia terribíliter magnificátus es: * mirabília ópera tua, et ánima mea cognóscit nimis.
138:15 Non est occultátum os meum a te, quod fecísti in occúlto: * et substántia mea in inferióribus terræ.
138:16 Imperféctum meum vidérunt óculi tui, et in libro tuo omnes scribéntur: * dies formabúntur, et nemo in eis.
138:17 Mihi autem nimis honorificáti sunt amíci tui, Deus: * nimis confortátus est principátus eórum.
138:18 Dinumerábo eos, et super arénam multiplicabúntur: * exsurréxi, et adhuc sum tecum.
138:19 Si occíderis, Deus, peccatóres: * viri sánguinum, declináte a me:
138:20 Quia dícitis in cogitatióne: * Accípient in vanitáte civitátes tuas.
138:21 Nonne qui odérunt te, Dómine, óderam? * et super inimícos tuos tabescébam?
138:22 Perfécto ódio óderam illos: * et inimíci facti sunt mihi.
138:23 Proba me, Deus, et scito cor meum: * intérroga me, et cognósce sémitas meas.
138:24 Et vide, si via iniquitátis in me est: * et deduc me in via ætérna.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 138(14-24) [2]
138:14 Hálát adok neked, hogy ily csodálatosan alkottál, bámúlandók a te cselekedeteid, * és ezt lelkem igen elismeri.
138:15 Nem volt eltitkolva csontom elõtted, melyet rejtekben alkottál, * és az én valóm a föld ölében.
138:16 Még tökéletlen voltam, már láttak szemeid, és a te könyvedben be vannak írva mindenek, a napok meghatározva, * bár azokból még egy sincsen.
138:17 Nekem pedig igen tiszteletre méltók a te barátid, * Isten! uralmok igen erõs lett.
138:18 Megszámlálnám õket, de számosabbak a fövénynél; * fölkeltem, és mégis veled vagyok.
138:19 Te megölöd, Isten, a bûnösöket; * vérszopó férfiak! távozzatok tõlem.
138:20 Mert azt mondjátok gondolatban: * Hiába foglalják el a te városaidat.
138:21 Ne gyülöljem-e, Uram! kik téged gyülölnek? * és ne epekedjem-e a te ellenségeiden?
138:22 Teljes gyülölséggel gyülölöm õket, * és nekem ellenségeimmé lettek.
138:23 Vizsgálj meg engem, Isten! és ismerd meg szívemet; * vonj kérdõre engem, és nézzed ösvényeimet;
138:24 és lássad, ha a gonoszság útján vagyok-e? * és vezess engem az örökkévaló uton.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 139 [3]
139:1 Éripe me, Dómine, ab hómine malo: * a viro iníquo éripe me.
139:2 Qui cogitavérunt iniquitátes in corde: * tota die constituébant prælia.
139:3 Acuérunt linguas suas sicut serpéntis: * venénum áspidum sub lábiis eórum.
139:4 Custódi me, Dómine, de manu peccatóris: * et ab homínibus iníquis éripe me.
139:5 Qui cogitavérunt supplantáre gressus meos: * abscondérunt supérbi láqueum mihi:
139:6 Et funes extendérunt in láqueum: * juxta iter scándalum posuérunt mihi.
139:7 Dixi Dómino: Deus meus es tu: * exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ.
139:8 Dómine, Dómine, virtus salútis meæ: * obumbrásti super caput meum in die belli.
139:9 Ne tradas me, Dómine, a desidério meo peccatóri: * cogitavérunt contra me, ne derelínquas me, ne forte exalténtur.
139:10 Caput circúitus eórum: * labor labiórum ipsórum opériet eos.
139:11 Cadent super eos carbónes, in ignem dejícies eos: * in misériis non subsístent.
139:12 Vir linguósus non dirigétur in terra: * virum injústum mala cápient in intéritu.
139:13 Cognóvi quia fáciet Dóminus judícium ínopis: * et vindíctam páuperum.
139:14 Verúmtamen justi confitebúntur nómini tuo: * et habitábunt recti cum vultu tuo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 140 [4]
140:1 Dómine, clamávi ad te, exáudi me: * inténde voci meæ, cum clamávero ad te.
140:2 Dirigátur orátio mea sicut incénsum in conspéctu tuo: * elevátio mánuum meárum sacrifícium vespertínum.
140:3 Pone, Dómine, custódiam ori meo: * et óstium circumstántiæ lábiis meis.
140:4 Non declínes cor meum in verba malítiæ, * ad excusándas excusatiónes in peccátis.
140:5 Cum homínibus operántibus iniquitátem: * et non communicábo cum eléctis eórum.
140:6 Corrípiet me justus in misericórdia, et increpábit me: * óleum autem peccatóris non impínguet caput meum.
140:7 Quóniam adhuc et orátio mea in beneplácitis eórum: * absórpti sunt juncti petræ júdices eórum.
140:8 Audient verba mea quóniam potuérunt: * sicut crassitúdo terræ erúpta est super terram.
140:9 Dissipáta sunt ossa nostra secus inférnum: * quia ad te, Dómine, Dómine, óculi mei: in te sperávi, non áuferas ánimam meam.
140:10 Custódi me a láqueo, quem statuérunt mihi: * et a scándalis operántium iniquitátem.
140:11 Cadent in retiáculo ejus peccatóres: * singuláriter sum ego donec tránseam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
|
Psalmus 141 [5]
141:1 Voce mea ad Dóminum clamávi: * voce mea ad Dóminum deprecátus sum:
141:2 Effúndo in conspéctu ejus oratiónem meam, * et tribulatiónem meam ante ipsum pronúntio.
141:3 In deficiéndo ex me spíritum meum, * et tu cognovísti sémitas meas.
141:4 In via hac, qua ambulábam, * abscondérunt láqueum mihi.
141:5 Considerábam ad déxteram, et vidébam: * et non erat qui cognósceret me.
141:6 Périit fuga a me, * et non est qui requírat ánimam meam.
141:7 Clamávi ad te, Dómine, * dixi: Tu es spes mea, pórtio mea in terra vivéntium.
141:8 Inténde ad deprecatiónem meam: * quia humiliátus sum nimis.
141:9 Líbera me a persequéntibus me: * quia confortáti sunt super me.
141:10 Educ de custódia ánimam meam ad confiténdum nómini tuo: * me exspéctant justi, donec retríbuas mihi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
|
Zsoltár 141 [5]
141:1 Szómmal az Úrhoz kiáltok, * szómmal az Úrnak könyörgök.
141:2 Kiöntöm színe elõtt imádságomat, * és szorongatásomat elbeszélem elõtte.
141:3 Mikor csüggedez bennem az én lelkem, * te ismered ösvényeimet.
141:4 Ez úton, melyen járok, * tõrt rejtének el nekem.
141:5 Jobbra tekintek, és nézek, és nincs, * ki megismerjen engem.
141:6 Oda veszett tõlem a menekvés, és nincs, * ki fölkeresse lelkemet.
141:7 Hozzád kiáltok, Uram! mondván: * Te vagy reménységem, osztályrészem az élõk földén.
141:8 Figyelmezz könyörgésemre, * mert igen megaláztattam;
141:10 Vidd ki a tömlöczbõl lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet; * az igazak várnak rám, mig jót teszesz velem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Alleluia. * Alleluia, alleluia
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 31:8-9
Beatus vir, qui inventus est sine macula, et qui post aurum non abiit, nec speravit in pecunia et thesauris. Quis est hic, et laudabimus eum? fecit enim mirabilia in vita sua.
R. Deo grátias.
Hymnus
Ad regias Agni dapes,
Stolis amícti cándidis,
Post transitum Maris Rubri,
Christo canámus Principi:
Divína cujus cáritas
Sacrum propinat sánguinem,
Almíque membra córporis
Amor sacérdos immolat.
Sparsum cruorem postibus
Vastator horret Ángelus:
Fugitque divisum mare;
Merguntur hostes flúctibus.
Jam Pascha nóstrum Christus est
Paschális idem victima,
Et pura puris mentibus
Sinceritatis azyma.
O vera cæli victima,
Subjécta cui sunt tartara,
Soluta mortis víncula,
Recépta vitæ præmia.
Victor, subactis inferis,
Trophæa Christus éxplicat;
Cæloque apérto, subditum
Regem tenebrárum trahit.
Ut sis perénne mentibus
Paschále, Jesu, gáudium,
A morte dira criminum
Vitæ renatos líbera.
Jesu, tibi sit gloria,
Qui victor in cælum redis,
Cum Patre, et almo Spiritu,
In sempiterna sæcula.
Amen.
V. Amavit eum Dominus, et ornavit eum. Alleluia
R. Stolam gloriae induit eum. Alleluia
|
Olvasmány Himnusz Vers {a szentek közös officiumából}
Sir 31:8-9
Boldog a gazdag, ki hiba nélkül találtatott, és ki az arany után nem járt, és nem bízott a pénzben és kincsekben. Kicsoda ez, és dicsérni fogjuk õt mert csodadolgokat cselekedett életében.
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
Üljük körül fehérben a
Bárány királyi asztalát
S túl már a Vörös Tengeren
Krisztust dalolja énekünk,
A fejedelmet: irgalom
Áldozta szent vérét nekünk,
Az áldozópap Szeretet
Drága testének tagjait.
A vérrel hintett kaputól
A rontó angyal elriad.
A tengervíz kettéhasad,
S árján az ellen elmerül.
Már Krisztus lett Húsvét nekünk,
Ô a húsvéti áldozat.
Tiszta szíveknek tisztaság:
Kovásztalan kenyérfalat.
Ó igaz égi áldozat!
Leigázta a poklokat,
Széttört halálos láncokat,
És az életnek visszaad.
A poklokon gyôzelmesen
Már Krisztus zászlót bontogat.
Már újra feltárult az ég,
S a sötétség királya fut.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bûnhalál elôl
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vígasztalónak velük
Most és örök idôkön át.
Ámen.
V. Szerette az Ur és felékesitette õt. Alleluia.
R. A dicsõség ruhájába öltöztette. Alleluia
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Similabo eum * viro sapienti, qui aedificavit domum suam supra petram. Alleluia
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Similabo eum * viro sapienti, qui aedificavit domum suam supra petram. Alleluia
|
Canticum Magnificat {Antiphona a szentek saját officiumából}
Ant. Ô az okos ember * aki sziklára építette a házát. Alleluia
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ô az okos ember * aki sziklára építette a házát. Alleluia
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui beatum Philippum Confessorem tuum Sanctorum tuorum gloria sublimasti: concede propitius; ut cujus solemnitate laetamur, ejus virtutum proficiamus exemplo.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Commemoratio Feria VI post Octavam Ascensionis
Ant. Hæc locútus sum * vobis, ut cum vénerit hora eórum, reminiscámini quia ego dixi vobis, allelúja.
V. Dominus in caelo, alleluia.
R. Paravit sedem suam, alleluia.
Orémus.
Omnipotens sempiterne Deus, fac nos tibi semper et devotam gerere voluntatem, et majestati tuae sincero corde servire.
Commemoratio S. Gregorii VII Papae Confessoris
Ant. Amavit eum Dominus, * et ornavit eum: stolam gloriae induit eum, et ad portas paradisi coronavit eum, alleluia.
V. Justum deduxit Dominus per vias rectas, alleluia.
R. Et ostendit illi regnum Dei, alleluia.
Orémus.
Deus, in te sperantium fortitudo, qui beatum Gregorium Confessorem tuum atque Pontificem, pro tuenda Ecclesiae libertate virtute constantiae roborasti: da nobis ejus exemplo, et intercessione, omnia adversantia fortiter superare.
Commemoratio S. Eleutherii Papae Mart.
Ant. Lux perpetua * lucebit Sanctis tuis Domine, et aeternitas temporum, alleluia.
V. Sancti et justi in Domino gaudete, alleluia.
R. Vos elegit Deus in hereditatem sibi, alleluia.
Orémus.
Gregem tuum, Pastor ætérne, placátus inténde: et per beátum Eleuthérium Mártyrem tuum atque Summum Pontíficem perpétua protectióne custódi; quem totíus Ecclésiæ præstitísti esse pastórem.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, who hast exalted thy blessed Confessor Philip to the glory of thy saints be appeased and grant that as we rejoice in his feast we may profit by the example of his virtutes.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
Commemoratio Feria VI Post Octavam Ascensionis
Ant. These things have I told * you, that, when the time shall come, ye may remember that I told you of them, alleluia.
V. The Lord in heaven, alleluia.
R. Hath prepared his throne, alleluia.
Könyörögjünk
O Almighty and everlasting God, grant that our will be ever meekly subject unto thy will, and our heart ever honestly ready to serve thy majesty.
Commemoratio S. Gregorii VII Papae Confessoris
Ant. Az Úr szerette * és felékesítette Ô, a dicsõség köntösébe öltöztette es megkoronázta a paradicsom kapujában, alleluia.
V. Az igazat az Úr vezette egyenes utakon. Alleluia
R. Megmutatta neki Isten országát. Alleluia
Könyörögjünk
O God, the might of all them which put their trust in thee, Who to keep thy Church free, didst make thy blessed Confessor and Bishop Gregory strong to wrestle and to suffer, grant unto us, following his example, and holpen by his prayers, that with us as with him, if they fight against us, they shall not prevail against us.
Commemoratio S. Eleutherii Papae Mart.
Ant. Eternal light * will shine over your saints O Lord, * And the eternity of the times, alleluia
V. Saints and just, rejoice in the Lord, alleluia.
R. The Lord had chosen you for his inheritance, alleluia.
Könyörögjünk
Kérünk Urunk, örök Pásztor, hogy szent Eleutherius vértanud és pápád kozbenjárására, akit Te Egyházad élére tettél, légy irgalmas nyájadhoz.
|
Suffragium {paschale}
Ant. Crucifíxus surrexit a mórtuis, et redémit nos, allelúia, allelúia.
V. Dícite in natiónibus, allelúia.
R. Quia Dóminus regnávit a ligno, allelúia.
Oratio
Orémus
Deus qui pro nobis Fílium tuum Crucis patibulum subíre voluísti, ut inimíci a nobis expelleres potestátem: concéde nobis famúlis tuis; ut resurrectiónis grátiam consequámur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Közbenjárás kérése {husvéti}
Ant. Megfeszittetett, feltámadott halottaiból, megváltott minket, alleluia, alleluia
V. Hirdessétek a nemzeteknek, alleluia
R. Az Úr uralkodik a keresztfáról, alleluia
Oratio
Könyörögjünk
Urunk, ki úgy akartad hogy Fiad a keresztfára itéltessék hogy minket az ellen hatalmából kiszabaditson, add meg nekünk szolgáidnak, hogy a feltámadás kegyelmét elnyerhessük
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |