Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
|
Hymnus {ex Proprio de Tempore}
Iam Christus astra ascenderat,
Reversus unde venerat,
Patris fruendum munere
Sanctum daturus Spiritum.
Solemnis urgebat dies,
Quo mystico septemplici
Orbis volutus septies,
Signat beata tempora.
Cum lucis hora tertia
Repente mundus intonat,
Apostolis orantibus
Deum venire nuntiat.
De Patris ergo lumine
Decorus ignis almus est,
Qui fida Christi pectora
Calore Verbi compleat.
Impleta gaudent viscera,
Afflata Sancto Spiritu,
Vocesque diversas sonant,
Fantur Dei magnalia.
Notique cunctis Gentibus,
Graecis, Latinis, Barbaris,
Simulque demirantibus,
Linguis loquuntur omnium.
Iudaea tunc incredula,
Vesana torvo spiritu,
Madere musto sobrios
Christi fideles increpat.
Sed editis miraculis
Occurrit, et docet Petrus,
Falsum profari perfidos,
Ioele teste comprobans.
Deo Patri sit gloria,
Et Filio, qui a mortuis
Surrexit, ac Paraclito,
In saeculorum saecula.
Amen.
|
Himnusz {az idõszaki részbõl}
{H-JamChristus astra:}v. Már Krisztus mennybe költözött,
Ahonnan egykor földre jött.
Hogy az Atya ajándokát
Küldje: a Szentlelket nekünk.
Sürgette már az ünnep-est:
Titokzatos hetes-körén
Hétszer fordult a földkerek,
S jelezte már e szent idôt.
Hogy harmadórán hirtelen
Megdördül a világ felett,
Hirdetvén az imádkozó
Apostoloknak: jô az Úr!
Az Atya fényébôl való
Szépségével a drága Tûz
Átjárja Krisztus híveit,
Hozván az Ige melegét.
Ujjongnak a betölt szívek
A Szentléleknek ihletén,
Sokféle nyelven hirdetik
Az Istennek nagytetteit.
Minden nép érti szavukat,
Görög, barbár és római,
S mind egyformán álmélkodik,
Mindnyájuk nyelvén szólnak ôk.
Ám a hitetlen Izrael,
Rossz szellemtôl vakítva meg,
Zajongja: musttól mámoros
A Krisztust hirdetô sereg!
De szembeszáll Péter velük,
Csodatettekkel bizonyít
S Joelt idézi mint tanút,
Minô hamis a rágalom.
Az Úr Atyának tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vigasztalónak velük,
Most és örök idôkörön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Proprio de Tempore}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi az idõszaki részbõl}
Nocturn I
|
Ant. Factus est * repente de caelo sonus advenientis spiritus vehementis, alleluia, alleluia.
Psalmus 47 [1]
47:1 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:2 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:3 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:4 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:5 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:6 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:7 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:8 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:9 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:10 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:11 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:12 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:13 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sæculum sæculi: * ipse reget nos in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Factus est * repente de caelo sonus advenientis spiritus vehementis, alleluia, alleluia.
|
Ant. Suddenly there came a sound from heaven * as of a rushing mighty wind. Alleluia, Alleluia
Zsoltár 47 [1]
47:1 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek * városában, az õ szent hegyén.
47:2 Az egész föld örömére van alapitva Sion hegye, * éjszaki oldalán a nagy király városa.
47:3 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az õ oltalmok.
47:4 Mert ime a föld királyai * összegyûltek, egyesûltek;
47:5 õk azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindúltak; * reszketés fogta el õket;
47:6 Oly fájdalom, mint a szülõé, és a mily rohanó a szélvész, * mely összetöri Tarzis hajóit.
47:7 A mint hallottuk, úgy láttuk az erõk Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:8 Megemlékezünk, Isten, a te * irgalmasságodról templomodnak közepette.
47:9 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határaig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:10 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda * leányai itéleteid miatt, Uram!
47:11 Kerûljétek meg Siont és szemléljétek azt körûl; * számláljátok meg tornyait.
47:12 Függeszszétek sziveiteket erõsségére, vegyétek számba házait, * hogy elbeszéljétek a jövõ nemzedéknek:
47:13 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökön örökké; * õ igazgat minket mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Suddenly there came a sound from heaven * as of a rushing mighty wind. Alleluia, Alleluia
|
Ant. Confirma hoc Deus, * quod operatus es in nobis: a templo sancto tuo, quod est in Ierusalem, alleluia, alleluia.
Psalmus 67 [2]
67:1 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci eius, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie eius.
67:2 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:3 Et iusti epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:4 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini eius: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu eius: * turbabúntur a fácie eius, patris orphanórum et iúdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi eius in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:20 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:21 Benedíctus Dóminus die quotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:22 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:23 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:24 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes coniúncti psalléntibus: * in médio iuvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Béniamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:29 Príncipes Iuda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:30 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:31 A templo tuo in Ierúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:32 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:33 Díssipa Gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægypto: * Æthiópia prævéniet manus eius Deo.
67:34 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:35 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:36 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia eius, et virtus eius in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confirma hoc Deus, * quod operatus es in nobis: a templo sancto tuo, quod est in Ierusalem, alleluia, alleluia.
|
Ant. Strengthen, O God, that which Thou hast wrought for us, * because of thy holy Temple at Jerusalem. Alleluia, Alleluia
Ant. Strengthen, O God, that which Thou hast wrought for us, * because of thy holy Temple at Jerusalem. Alleluia, Alleluia
|
Ant. Emitte Spiritum tuum, * et creabuntur: et renovabis faciem terrae, alleluia, alleluia.
Psalmus 103 [3]
103:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:2 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:3 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra eius.
103:4 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:5 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:6 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sæculum sæculi.
103:7 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus eius: * super montes stabunt aquæ.
103:8 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:9 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:10 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:11 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:12 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens foenum iuméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:15 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:16 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:17 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:18 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quærant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sæculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Iucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Emitte Spiritum tuum, * et creabuntur: et renovabis faciem terrae, alleluia, alleluia.
|
Ant. Send forth thy Spirit, and they shall be created * and Thou shalt renew the face of the earth. Alleluia, Alleluia
Zsoltár 103 [3]
103:1 Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fönséges vagy,
103:2 Dicsõségbe és ékességbe öltöztél * világossággal mint köntössel körûl vagy öltve,
103:3 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felsõ részeit,
103:4 Ki a felhõt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:5 Ki angyalaidat szélvészszé teszed, * és szolgáidat égetõ tüzzé;
103:6 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökön örökké.
103:7 A vizmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:8 A te feddésed elõtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:9 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:10 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:11 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:12 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kõsziklák közõl szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felõl; * a te mûveid gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:15 Hogy kenyeret termeszsz a földbõl, * és bor vidámítsa föl az ember szivét;
103:16 Hogy olajjal derítse föl orczáját, * és a kenyér erõsítse meg az ember szívét.
103:17 Jóllaknak a mezõ fái, és a Libanon czedrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:18 A gólya háza fõ azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kõszikla a sûldisznók menedéke.
103:19 A holdat idõmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentõl magoknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyûlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mely igen fölségesek a te mûveid, Uram! * mindeneket bölcseséggel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblû tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A czethal, melyet alkottál, hogy játszék abban, * mindnyájan tõled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyûjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arczodat, megrémûlnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld szinét.
103:31 Legyen az Úré a dicsõség mindörökké. * Az Úr örûlni fog alkotmányaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bûnösök a földrõl és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Send forth thy Spirit, and they shall be created * and Thou shalt renew the face of the earth. Alleluia, Alleluia
|
V. Spiritus Domini replevit orbem terrarum, alleluia.
R. Et hoc quod continet omnia, scientiam habet vocis, alleluia.
|
V. The Spirit of the Lord filleth the world. Alleluia.
R. And That Which containeth all things hath knowledge of the voice. Alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Iesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 1
Lectio sancti Evangelii secundum Ioannem.
Iohn 14:23-31
In illo tempore: Dixit Iesus discipulis suis: Si quis diligit me, sermonem meum servabit, et Pater meus diliget eum, et ad eum veniemus, et mansionem apud eum faciemus. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Homilia 30. in Evangelia.
Libet, fratres carissimi, evangelicae verba lectionis sub brevitate transcurrere, ut post diutius liceat in contemplatione tantae solemnitatis immorari. Hodie namque Spiritus Sanctus repentino sonitu super discipulos venit, mentesque carnalium in sui amorem permutavit, et foris apparentibus linguis igneis, intus facta sunt corda flammantia: quia dum Deum in ignis visione susceperunt, per amorem suaviter arserunt. Ipse namque Spiritus Sanctus amor est: unde et Ioannes dicit: Deus caritas est. Qui ergo mente integra Deum desiderat, profecto iam habet, quem amat. Neque enim quisquam posset Deum diligere, si eum quem diligit, non haberet.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Cum complerentur dies Pentecostes, erant omnes pariter in eodem loco, alleluia: et subito factus est sonus de caelo, alleluia,
* Tamquam spiritus vehementis, et replevit totam domum, alleluia, alleluia.
V. Dum ergo essent in unum discipuli congregati propter metum Iudaeorum, sonus repente de caelo venit super eos.
R. Tamquam spiritus vehementis, et replevit totam domum, alleluia, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 1
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 14:23-31
Azon idõben mondá Jézus tanítványainak: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
30th on the Gospels.
Dearly beloved brethren, our best way will be to run briefly through the words which have been read from the Holy Gospel, and thereafter rest for a while quietly gazing upon the solemn subject of this great Festival. This is the day whereon "suddenly there came a sound from heaven," and the Holy Ghost descended upon the Apostles, and, for fleshly minds, gave them minds wherein the love of God was shed abroad and, while without "there appeared unto them cloven tongues, like as of fire, and it sat upon each of them," within, their hearts were enkindled. While they received the visible presence of God in the form of fire, the flames of His love enwrapped them. The Holy Ghost Himself is love whence it is 1 that John saith "God is love." Whosoever therefore loveth God with all his soul, already hath obtained Him Whom he loveth for no man is able to love God, if He have not gained Him Whom he loveth.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. When the day of Pentecost was fully come, they were all with one accord in one place Alleluia and suddenly there came a sound from heaven Alleluia
* as of a mighty rushing wind, and it filled all the house Alleluia, Alleluia.
V. Where the disciples were assembled for fear of the Jews, there suddenly came upon them a sound from heaven
R. As of a rushing mighty wind, and it filled all the house Alleluia, Alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 2
Sed ecce, si unusquisque vestrum requiratur, an diligat Deum: tota fiducia, et secura mente respondet, Diligo. In ipso autem lectionis exordio audistis quid Veritas dicit: Si quis diligit me, sermonem meum servabit. Probatio ergo dilectionis, exhibitio est operis. Hinc in epistola sua idem Ioannes dicit: Qui dicit, Diligo Deum, et mandata eius non custodit, mendax est. Vere etenim Deum diligimus et mandata eius custodimus, si nos a nostris voluptatibus coarctamus. Nam qui adhuc per illicita desideria diffluit, profecto Deum non amat: quia ei in sua voluntate contradicit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Repleti sunt omnes Spiritu Sancto: et coeperunt loqui, prout Spiritus Sanctus dabat eloqui illis:
* Et convenit multitudo dicentium, alleluia.
V. Loquebantur variis linguis Apostoli magnalia Dei.
R. Et convenit multitudo dicentium, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et convenit multitudo dicentium, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 2
But, behold, now, if I shall ask any one of you whether he loveth God, he will answer with all boldness and quietness of spirit " I do love him." But at the very beginning of this day's Lesson from the Gospel, ye have heard what the Truth saith " If a man love Me, he will keep My word." The test, then, of love, is whether it is showed by works. Hence the same John hath said in his Epistle I. iv. 20, v. 3 "If a man say, I love God, and keepeth not His commandments, He is a liar." Then do we indeed love God, and keep His commandments, if we deny ourselves the gratification of our appetites. Whosoever still wandereth after unlawful desires, such an one plainly loveth not God, for he saith, Nay, to that which God willeth.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. They were all filled with the Holy Ghost, and began to speak, as the Holy Ghost gave them utterance
* And the multitude came together, saying: Alleluia.
V. The Apostles spake in divers tongues the wonderful works of God.
R. And the multitude came together, saying: Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And the multitude came together, saying: Alleluia.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 3
Et Pater meus diliget eum, et ad eum veniemus, et mansionem apud eum faciemus. Pensate, fratres carissimi, quanta sit ista dignitas, habere in cordis hospitio adventum Dei. Certe si domum nostram quisquam dives, aut praepotens amicus intraret, omni festinantia domus tota mundaretur, ne quid fortasse esset quod oculos amici intrantis offenderet. Tergat ergo sordes pravi operis, qui Deo praeparat domum mentis. Sed videte quid Veritas dicat: Veniemus, et mansionem apud eum faciemus. In quorumdam etenim corda venit, et mansionem non facit: quia per compunctionem quidem Dei respectum percipiunt, sed tentationis tempore hoc ipsum quo compuncti fuerant, obliviscuntur: sicque ad perpetranda peccata redeunt, ac si haec minime planxissent.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 3
And My Father will love him, and We will come unto him, and make Our abode with him. O my dearly beloved brethren, think what a dignity is that, to have God abiding as a guest in our heart Surely if some rich man or some powerful friend were to come into our house, we would hasten to have our whole house cleaned, lest, perchance, when he came in, he should see aught to displease his eye. So let him that would make his mind an abode for God, cleanse it from all the filth of works of iniquity. Lo, again, what saith the Truth " We will come unto him, and make Our abode with him." There are some hearts whereunto God cometh, but maketh not His abode therein with a certain pricking they feel His Presence, but in time of temptation they forget that which hath pricked them and so they turn again to work unrighteousness, even as though they had never repented.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui hodierna die corda fidelium Sancti Spiritus illustratione docuisti: da nobis in eodem Spiritu recta sapere, et de eius semper consolatione gaudere.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte eiúsdem Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who on this day didst teach the hearts of thy faithful people, by the sending to them the light of thine Holy Spirit, grant us by the same Spirit to have a right judgment in all things, and evermore to rejoice in His holy comfort.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|