Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona Votive}
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
Ant. Domum Dei decet sanctitudo: * Sponsum eius Christum adoremus in ea. Alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona votív}
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. imádjuk szent templomában! Alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. imádjuk szent templomában! Alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. imádjuk szent templomában! Alleluia.
Ant. Krisztust, az Egyház Jegyesét * imádjuk szent templomában! Alleluia.
|
Hymnus {Votive}
Caelestis urbs Ierusalem,
Beata pacis visio,
Quae celsa de viventibus
Saxis ad astra tolleris,
Sponsaeque ritu cingeris
Mille angelorum millibus.
O sorte nupta prospera,
Dotata Patris gloria,
Respersa Sponsi gratia,
Regina formosissima,
Christo iugata principi,
Caeli corusca civitas.
Hic margaritis emicant,
Patentque cunctis ostia:
Virtute namque praevia
Mortalis illuc ducitur,
Amore Christi percitus
Tormenta quisquis sustinet.
Scalpri salubris ictibus,
Et tunsione plurima,
Fabri polita malleo
Hanc saxa molem construunt,
Aptisque iuncta nexibus
Locantur in fastigio.
Decus Parenti debitum
Sit usquequaque Altissimo,
Natoque Patris unico,
Et inclyto Paraclito,
Cui laus, potestas, gloria
Aeterna sit per saecula.
Amen.
|
Himnusz {votív}
Ég városa, Jeruzsálem,
Ó boldog béke-látomás!
Falaid eleven kövek,
Úgy nôsz a csillagok közé.
És mint menyasszonyt, angyalok
Ezerszer ezre leng körül.
Ó boldogságos szép ara,
Jegykincsed égi glória,
S a Vôlegény kegyelmei.
Ó szépséges királyi nô,
Kit választott Krisztus király,
Mennynek tündöklô városa!
Igazgyöngyökkel tündököl
És tárva ott minden kapu
Minden halandót befogad,
Ki Krisztus nyomdokán haladt,
Vagy Krisztusa szerelmeért
Bátran viselt gyötrelmeket.
A vésô üdvös éle járt
És csattogott a kalapács,
Az épület minden kövén:
Mester keze formálta ki
S helyezte el bölcs rend szerint
A felséges homlokzaton.
Köteles hódolat legyen
Az Atyának mindszüntelen,
Az Egyszülöttnek tisztelet,
S a Szentléleknek is vele
Glória, áldás, hatalom,
Miképen volt, mindenkoron.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi Votive}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi votív}
Nocturn I
|
Ant. Tollite portas, * principes vestras, et elevamini, portae aeternales
Psalmus 23 [1]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo eius: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto eius?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec iurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Iacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prælio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Lift up your gates, O ye princes, * and be ye lift up, ye everlasting doors
Zsoltár 23 [1]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert õ tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * vagy ki fog állani az õ szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezû s a tiszta szívû, ki lelkét nem adta hiúságra, * sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az õ szabadító Istenétõl.
23:6 Ez az õt keresõk nemzetsége, * kik Jákob Istene orczáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! * hogy bemenjen a dicsõség királya.
23:8 Ki ez a dicsõség királya? az erõs és hatalmas Úr, * a hatalmas Úr a harczon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! * hogy bemenjen a dicsõség királya.
23:10 Ki ez a dicsõség királya? * a seregek Ura, õ a dicsõség királya.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 45 [2]
45:1 Deus noster refúgium, et virtus: * adiútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:2 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:3 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine eius.
45:4 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:5 Deus in médio eius, non commovébitur: * adiuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:6 Conturbátæ sunt Gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:7 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
45:8 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:9 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:10 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in Géntibus, et exaltábor in terra.
45:11 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 45 [2]
45:1 A mi Istenünk oltalom és erõ; * segítõ a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:2 Azért nem félünk, ha a föld megrendûl is, * és a hegyek a tenger szivébe vitetnek.
45:3 Zúgjanak bár és háborogjanak az õ vizei, * rengjenek a hegyek az õ erõssége miatt:
45:4 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:5 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti õt Isten korán reggel.
45:6 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * õ szózatát adta, és megrendûlt a föld.
45:7 Az erõk Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:8 Jõjetek elõ, és lássátok az Úr cselekedeteit, * minõ csodákat tett a földön:
45:9 Megszüntetvén a hadakat a föld végeig, eltöri a kézijat, és összezúzza a fegyvereket, * és a paizsokat megégeti tûzzel.
45:10 Szûnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:11 Az erõk Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 47 [3]
47:1 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:2 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:3 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:4 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:5 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:6 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:7 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:8 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:9 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:10 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:11 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:12 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:13 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sæculum sæculi: * ipse reget nos in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 47 [3]
47:1 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek * városában, az õ szent hegyén.
47:2 Az egész föld örömére van alapitva Sion hegye, * éjszaki oldalán a nagy király városa.
47:3 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az õ oltalmok.
47:4 Mert ime a föld királyai * összegyûltek, egyesûltek;
47:5 õk azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindúltak; * reszketés fogta el õket;
47:6 Oly fájdalom, mint a szülõé, és a mily rohanó a szélvész, * mely összetöri Tarzis hajóit.
47:7 A mint hallottuk, úgy láttuk az erõk Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:8 Megemlékezünk, Isten, a te * irgalmasságodról templomodnak közepette.
47:9 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határaig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:10 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda * leányai itéleteid miatt, Uram!
47:11 Kerûljétek meg Siont és szemléljétek azt körûl; * számláljátok meg tornyait.
47:12 Függeszszétek sziveiteket erõsségére, vegyétek számba házait, * hogy elbeszéljétek a jövõ nemzedéknek:
47:13 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökön örökké; * õ igazgat minket mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 83 [4]
83:1 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:2 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:3 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sæcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cuius est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:7 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Iacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:12 Elégi abiéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:13 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 83 [4]
83:1 Mely kellemesek a te hajlékaid, erõk Ura! * Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után.
83:2 Szivem és testem * örvendeznek az élõ Istenben.
83:3 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erõk Ura, * királyom és Istenem!
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! * örökön örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tõled vagyon segítsége. * Fölmenetekrõl gondolkodik szivében, a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött.
83:7 Mert áldást ad a törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erõk Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene!
83:10 Mi oltalmazó Istenünk! * tekints és nézz a te fölkented orczájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban * ezereknél.
83:12 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bûnösök hajlékiban.
83:13 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsõséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Oh erõk Ura! boldog ember az, ki benned bízik.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 86 [5]
86:1 Fundaménta eius in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Iacob.
86:2 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:3 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 86 [5]
86:1 Az õ alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:2 Dicsõséges dolgok mondatnak felõled, * Isten városa!
86:3 Megemlékezem Ráhabról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Ime az idegenek, és Tírus * és a szerecsenek népe, ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek irásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 87 [6]
87:1 Dómine, Deus salútis meæ: * in die clamávi, et nocte coram te.
87:2 Intret in conspéctu tuo orátio mea: * inclína aurem tuam ad precem meam:
87:3 Quia repléta est malis ánima mea: * et vita mea inférno appropinquávit.
87:4 Æstimátus sum cum descendéntibus in lacum: * factus sum sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
87:5 Sicut vulneráti dormiéntes in sepúlcris, quorum non es memor ámplius: * et ipsi de manu tua repúlsi sunt.
87:6 Posuérunt me in lacu inferióri: * in tenebrósis, et in umbra mortis.
87:7 Super me confirmátus est furor tuus: * et omnes fluctus tuos induxísti super me.
87:8 Longe fecísti notos meos a me: * posuérunt me abominatiónem sibi.
87:9 Tráditus sum, et non egrediébar: * óculi mei languérunt præ inópia.
87:10 Clamávi ad te, Dómine, tota die: * expándi ad te manus meas.
87:11 Numquid mórtuis fácies mirabília: * aut médici suscitábunt, et confitebúntur tibi?
87:12 Numquid narrábit áliquis in sepúlcro misericórdiam tuam, * et veritátem tuam in perditióne?
87:13 Numquid cognoscéntur in ténebris mirabília tua, * et iustítia tua in terra obliviónis?
87:14 Et ego ad te, Dómine, clamávi: * et mane orátio mea prævéniet te.
87:15 Ut quid, Dómine, repéllis oratiónem meam: * avértis fáciem tuam a me?
87:16 Pauper sum ego, et in labóribus a iuventúte mea: * exaltátus autem, humiliátus sum et conturbátus.
87:17 In me transiérunt iræ tuæ: * et terróres tui conturbavérunt me.
87:18 Circumdedérunt me sicut aqua tota die: * circumdedérunt me simul.
87:19 Elongásti a me amícum et próximum: * et notos meos a miséria.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 87 [6]
87:1 Én szabadúlásom Ura Istene! * éjjel nappal kiáltok teelõtted.
87:2 Jusson színed elé az én imádságom; * hajtsd füledet könyörgésemre.
87:3 Mert lelkem eltelt roszakkal; * és életem közelget a pokolhoz.
87:4 A sírgödörbe lemenõkhöz számláltatom; * olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember,
87:5 A halottak közé bocsátva, mint a sírokban alvó megsebesûltek, kikrõl többé meg nem emlékezel, * és kik a te kezedbõl kiszakasztattak.
87:6 Mély verembe tettek engem, * sötétségbe és a halál árnyékába.
87:7 Rám nehezûlt a te haragod, * és rám hoztad minden hullámodat.
87:8 Eltávolítottad tõlem ismerõimet, * utálatosságúl tettek engem magoknak.
87:9 Kézbe adattam, és nincs menekvésem; * szemeim elbágyadnak az inség miatt;
87:10 Hozzád kiáltok, Uram, napestig, * hozzád terjesztem ki kezeimet.
87:11 Vajjon a holtakon mívelsz-e csodákat? * vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
87:12 Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, * és igazságodat az enyészetben?
87:13 Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, * és igazságodat a feledés földén?
87:14 Én azért, Uram, hozzád kiáltok, * és reggel megelõz téged imádságom.
87:15 Miért veted meg, Uram, imádságomat, * s fordítod el tõlem orczádat?
87:16 Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; * ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
87:17 Keresztûl megy rajtam a te haragod, * és rettentéseid megháborítanak engem.
87:18 Körûlvesznek engem, mint a víz egész nap, * körûlvesznek engem egyetemben.
87:19 Eltávolítottad tõlem barátomat és társamat, * és ismerõimet nyomorúságomtól.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 90 [7]
90:1 Qui hábitat in adiutório Altíssimi, * in protectióne Dei cæli commorábitur.
90:2 Dicet Dómino: Suscéptor meus es tu, et refúgium meum: * Deus meus sperábo in eum.
90:3 Quóniam ipse liberávit me de láqueo venántium, * et a verbo áspero.
90:4 Scápulis suis obumbrábit tibi: * et sub pennis eius sperábis.
90:5 Scuto circúmdabit te véritas eius: * non timébis a timóre noctúrno,
90:6 A sagítta volánte in die, a negótio perambulánte in ténebris: * ab incúrsu, et dæmónio meridiáno.
90:7 Cadent a látere tuo mille, et decem míllia a dextris tuis: * ad te autem non appropinquábit.
90:8 Verúmtamen óculis tuis considerábis: * et retributiónem peccatórum vidébis.
90:9 Quóniam tu es, Dómine, spes mea: * Altíssimum posuísti refúgium tuum.
90:10 Non accédet ad te malum: * et flagéllum non appropinquábit tabernáculo tuo.
90:11 Quóniam Ángelis suis mandávit de te: * ut custódiant te in ómnibus viis tuis.
90:12 In mánibus portábunt te: * ne forte offéndas ad lápidem pedem tuum.
90:13 Super áspidem, et basilíscum ambulábis: * et conculcábis leónem et dracónem.
90:14 Quóniam in me sperávit, liberábo eum: * prótegam eum, quóniam cognóvit nomen meum.
90:15 Clamábit ad me, et ego exáudiam eum: * cum ipso sum in tribulatióne: erípiam eum et glorificábo eum.
90:16 Longitúdine diérum replébo eum: * et osténdam illi salutáre meum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 90 [7]
90:1 A ki a Fölséges segítségében lakik, * a menny Istenének oltalmában marad.
90:2 Mondhatja az Úrnak: Oltalmazóm vagy te és segítségem; * én Istenem, õbenne bízom.
90:3 Valóban õ megszabadított engem a vadászok * tõrébõl és a súlyos veszélytõl.
90:4 Vállaival megárnyékoz téged, * és az õ szárnyai alatt biztos vagy.
90:5 Paizs gyanánt vesz téged körûl az õ igazsága; * nem fogsz félni az éjjeli rémtõl,
90:6 A nappal repülõ nyiltól, a sötétben járó vésztõl, * és a déli gonosz támadásától.
90:7 Ezeren hullanak el oldalad mellõl, és tizezeren jobbod felõl: * tehozzád pedig nem fog közeledni;
90:8 Hanem szemeiddel nézed, * és a bûnösök diját meglátod.
90:9 Mert te vagy, Uram, én reményem; * ha a Fölségest választottad magadnak menedékûl,
90:10 Nem járul hozzád veszedelem, * és csapás nem közeledik hajlékodhoz.
90:11 Mert angyalainak parancsolt felõled, * hogy megõrizzenek téged minden útadban.
90:12 Kezeikben hordoznak téged, * netalán kõbe üssed lábadat.
90:13 Áspison és basiliskuson fogsz járni, * s az oroszlánt és sárkányt tapodod.
90:14 Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom õt, * mert megismerte az én nevemet.
90:15 Hozzám kiált, és én meghallgatom õt; vele vagyok a szorongatásban; * megmentem és megdicsõitem õt.
90:16 Betöltöm õt hosszú élettel, * és megmutatom neki az én szabadításomat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 95 [8]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini eius: * annuntiáte de die in diem salutáre eius.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam eius, * in ómnibus pópulis mirabília eius.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu eius: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne eius.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini eius.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria eius: * adoráte Dóminum in átrio sancto eius.
95:9 Commoveátur a fácie eius univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * iudicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo eius: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit iudicáre terram.
95:13 Iudicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 95 [8]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld!
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az õ nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsõségét, * minden nép között az õ csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendõ * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Háladás és szépség vagyon színe elõtt, * szentség és fönség az õ szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, * adjatok az Úrnak dicsõséget és tiszteletet.
95:8 Adjatok az Úr nevének dicsõséget; * vigyetek áldozatokat, és menjetek az õ tornáczaiba.
95:9 Imádjátok az Urat szent tornáczában; * rendûljön meg orczája elõtt az egész föld.
95:10 Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol; ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog ingani; * igazságban itéli meg a népeket.
95:11 Vígadjanak az egek, és örvendezzen a föld; * indúljon meg a tenger, és a mi azt betölti;
95:12 örûljenek a mezõk, és mind a mi azokon vagyon; * örvendezzen az erdõk minden fája
95:13 Az Úr színe elõtt, mert eljõ a földet itélni. * Megitéli a föld kerekségét igazságban, és a népeket igazvolta szerint.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 98 [9]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis iudícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * iudícium et iustítiam in Iacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum eius: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus eius: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen eius:
98:7 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:8 Custodiébant testimónia eius, * et præcéptum quod dedit illis.
98:9 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:10 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto eius: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tollite portas, * principes vestras, et elevamini, portae aeternales
|
Zsoltár 98 [9]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ûl, rémûljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szeretõ király hatalmának.
98:4 Te szerzesz törvényt, * itéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és borúljatok le lábai zsámolya elõtt, * mert õ szent.
98:6 Mózes és Áron az õ papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségûl híják az õ nevét,
98:7 Segítségûl hítták az Urat, és meghallgatta õket, * a felhõ-oszlopból szólt hozzájok;
98:8 õk megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:9 Urunk Istenünk! te meghallgattad õket; * Isten! te kegyelmes voltál hozzájok, és megboszúltál minden törekvést ellenök.
98:10 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és imádjátok az õ szent hegyén; * mert szent a mi Urunk Istenünk.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Lift up your gates, O ye princes, * and be ye lift up, ye everlasting doors
|
V. Gavisi sunt discipuli, allelúia.
R. Viso Dómino, allelúia.
|
V. öröm töltötte el a tanítványokat. Alleluja
R. Az Úr láttára. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
De libro secundo Paralipomenon.
2 Chr 7:1-5
1 Cum complesset Salomon fundens preces, ignis descendit de caelo, et devoravit holocausta et victimas: et maiestas Domini implevit domum.
2 Nec poterant sacerdotes ingredi templum Domini, eo quod implesset maiestas Domini templum Domini.
3 Sed et omnes filii Israël videbant descendentem ignem, et gloriam Domini super domum: et corruentes proni in terram super pavimentum stratum lapide, adoraverunt, et laudaverunt Dominum, quoniam bonus, quoniam in saeculum misericordia eius.
4 Rex autem et omnis populus immolabant victimas coram Domino.
5 Mactavit igitur rex Salomon hostias, boum viginti duo millia, arietum centum viginti millia: et dedicavit domum Dei rex, et universus populus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In dedicatione templi decantabat populus laudem:
* Et in ore eorum dulcis resonabat sonus.
V. Fundata est domus Domini supra verticem montium, et venient ad eam omnes Gentes.
R. Et in ore eorum dulcis resonabat sonus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány a Krónikák második könyvébõl
2 Chr 7:1-5
1 Amikor Salamon befejezte az imádságát, tûz szállt le az égbõl, és megemésztette az égõ- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsõsége betöltötte a templomot.
2 A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsõsége betöltötte az Úr templomát.
3 Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tûz és az Úr dicsõsége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
4 Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.
5 Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. When the Temple was dedicated the people sang praise
* And sweet in their mouths was the sound.
V. The Lord's house is established in the top of the mountains; and all nations shall flow unto it.
R. And sweet in their mouths was the sound.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 2
2 Chr 7:6-9
6 Sacerdotes autem stabant in officiis suis, et Levitae in organis carminum Domini, quae fecit David rex ad laudandum Dominum: Quoniam in aeternum misericordia eius, hymnos David canentes per manus suas: porro sacerdotes canebant tubis ante eos, cunctusque Israël stabat.
7 Sanctificavit quoque Salomon medium atrii ante templum Domini: obtulerat enim ibi holocausta et adipes pacificorum: quia altare aeneum quod fecerat, non poterat sustinere holocausta et sacrificia et adipes.
8 Fecit ergo Salomon solemnitatem in tempore illo septem diebus, et omnis Israël cum eo, ecclesia magna valde, ab introitu Emath usque ad torrentem Ægypti.
9 Fecitque die octavo collectam, eo quod dedicasset altare septem diebus, et solemnitatem celebrasset diebus septem.
2 Chr 7:11-16
11 Complevitque Salomon domum Domini, et domum regis, et omnia quae disposuerat in corde suo ut faceret in domo Domini, et in domo sua, et prosperatus est.
12 Apparuit autem ei Dominus nocte, et ait: Audivi orationem tuam, et elegi locum istum mihi in domum sacrificii.
13 Si clausero caelum, et pluvia non fluxerit, et mandavero et praecepero locustae ut devoret terram, et misero pestilentiam in populum meum:
14 Conversus autem populus meus, super quos invocatum est nomen meum, deprecatus me fuerit, et exquisierit faciem meam, et egerit pœnitentiam a viis suis pessimis: et ego exaudiam de caelo, et propitius ero peccatis eorum, et sanabo terram eorum.
15 Oculi quoque mei erunt aperti, et aures meae erectae ad orationem eius, qui in loco isto oraverit.
16 Elegi enim, et sanctificavi locum istum, ut sit nomen meum ibi in sempiternum, et permaneant oculi mei et cor meum ibi cunctis diebus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Benedic Domine domum istam, quam aedificavi nomini tuo: venientium in loco isto
* Exaudi preces in excelso solio gloriae tuae.
V. Domine, si conversus fuerit populus tuus, et oraverit ad sanctuarium tuum.
R. Exaudi preces in excelso solio gloriae tuae.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Exaudi preces in excelso solio gloriae tuae.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 2
2 Chr 7:6-9
6 Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsõítõ énekeit adták elõ, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.
7 Salamon az Úr temploma elõtt elterülõ középsõ udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égõáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égõáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
8 Ebben az idõben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.
9 A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.
2 Chr 7:11-16
11 Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.
12 Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.
13 Ha bezárom az eget, és elmarad az esõ; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,
14 De ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égbõl, megbocsátom bûneit, és meggyógyítom országát.
15 Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.
16 Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O Lord, bless this house which I have built unto thy Name. Whosoever shall come unto this place and pray, then
* Hear Thou from the excellent throne of thy glory.
V. O Lord, if thy people turn and pray toward thy sanctuary.
R. Hear Thou from the excellent throne of thy glory.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Hear Thou from the excellent throne of thy glory.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 3
Sermo sancti Augustini Episcopi.
Serm. 252. de Tempore.
Quotiescumque, fratres carissimi, altaris vel templi festivitatem colimus, si fideliter ac diligenter attendimus, et sancte ac iuste vivimus, quidquid in templis manufactis agitur, totum in nobis spiritali aedificatione completur. Non enim mentitus est ille, qui dixit: Templum enim Dei sanctum est, quod estis vos; et iterum: Nescitis, quia corpora vestra templum sunt Spiritus sancti, qui in vobis est? Et ideo, fratres carissimi, quia nullis praecedentibus meritis per gratiam Dei meruimus fieri templum Dei, quantum possumus cum ipsius adiutorio laboremus, ne Dominus noster in templo suo, hoc est, in nobis ipsis inveniat quod oculos suae maiestatis offendat.
Sed habitaculum cordis nostri evacuetur vitiis, et virtutibus repleatur: claudatur diabolo, et aperiatur Christo: et ita laboremus, ut nobis bonorum operum clavibus ianuam regni caelestis aperire possimus. Sicut enim malis operibus, quasi quibusdam seris ac vectibus, vitae nobis ianua clauditur: ita absque dubio bonis operibus aperitur. Et ideo fratres carissimi unusquisque consideret conscientiam suam, et quando se aliquo' crimine vulneratum esse cognoverit, prius orationibus, ieiuniis, vel eleemosynis studeat mundare conscientiam suam; et sic Eucharistiam praesumat accipere.
Si enim agnoscens reatum suum, ipse se a divino altari subtraxerit, cito ad indulgentiam divinae misericordiae perveniet. Quia sicut, qui se exaltat, humiliabitur: ita e contrario, qui se humiliat, exaltabitur. Qui enim, sicut dixi, agnoscens reatum suum, ipse se humiliter ab altari Ecclesiae pro emendatione vitae removere voluerit, ab aeterno illo et caelesti convivio excommunicari penitus non timebit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 3
From the Sermons of St Austin, Bishop of Hippo.
252nd for the Season.
Dearly beloved brethren, as often as we keep the Dedication - Feast of some Altar or Church, if we think faithfully and carefully, and live holily and righteously, that which is done in temples made with hands, is done in our soul by a spiritual building. He at the Dedication of the Temple. lied not who said The temple of God is holy; which temple ye are i Cor. iii. 17, and again: Know ye not that your body is the temple of the Holy Ghost, Which is in you, vi. 19. And therefore, dearly beloved brethren, since by the grace of God, without any foregoing deserts of our own, we have been made meet to become the Temple of God, let us work as hard as we can, with His help, that our Lord may not find in His Temple, that is, in us, anything to offend the eyes of His Majesty.
Let the Tabernacle of our heart be swept clean of vices and filled with virtues. Let it be locked to the devil, and thrown open to Christ. Yea, let us so work, that we may be able to open the door of the kingdom of heaven with the key of good works. For even as evil works are so many bolts and bars to close against us the entrance into life, so beyond doubt are good works the key thereto. And therefore, dearly beloved brethren, let each one look into his own conscience, and when he findeth the wounds of guilt there, let him first strive by prayers, fasting, or almsdeeds to purge his conscience, and so let him dare to take the Eucharist.
For if he acknowledge his iniquity, and withdraw himself from the Altar of God, he will soon attain unto the mercy of the pardon of God, for, as he that exalted himself shall be abased, so shall he that humbleth himself be exalted. (Luke xiv. n.) He who, as I have said, acknowledging his iniquity, withdraweth himself through lowliness from the Altar of the Church, till he have mended his life, need have but little fear that he will be excommunicated from the eternal marriagesupper in heaven.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {Votive}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui nobis per singulos annos huius sancti templi tui consecrationis reparas diem, et sacris semper mysteriis repraesentas incolumes: exaudi preces populi tui, et praesta; ut quisquis hoc templum beneficia petiturus ingreditur, cuncta se impetrasse laetetur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {votív}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, who dost every year bring round unto us again the day whereon this thine holy temple was hallowed, and bringest us again in soundness of body and mind to be present at thine holy worship, graciously hear the supplications of thy people, and grant that whosoever shall come into this thine house to ask good at thine hand, may be rejoiced in the obtaining of all his request.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|