Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit supremos
Laudis honores.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyekben
Unnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I.
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
Psalmus 34(1-10) [1]
34:1 Júdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adjutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:5 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:6 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:7 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:8 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:9 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:10 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Omnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum ejus: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
Zsoltár 34(1-10) [1]
34:1 Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, * gyõzd meg az ellenem harczolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és paizst; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: * Én vagyok a te szabadúlásod.
34:4 Szégyenûljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. * Térjenek hátra és szégyenûljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél elõtt; * és az Úr angyala szorongassa õket.
34:6 Útjok legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze õket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tõrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jõjön rá a tõr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg õt; * és ugyanazon tõrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden tetemen mondani fogja: Uram! * ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erõsbek kezébõl, * a szûkölködõt és szegényt az õt kirablóktól.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
|
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
Psalmus 34(11-17) [2]
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:14 Humiliábam in jejúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:15 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:16 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:17 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
|
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
Zsoltár 34(11-17) [2]
34:11 Hamis tanúk támadván, kérdeztek, * mirõl mitsem tudtam.
34:12 Jóért roszszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midõn engem bántottak, szõrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És õk vígadtak ellenem, és egybegyûltek; * összegyûjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram! mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az õ gonoszságukból, az oroszlánok közõl egyetlenemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
|
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde judício meo.
Psalmus 34(18-28) [3]
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde judício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Júdica me secúndum justítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:27 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:28 Exsúltent et læténtur qui volunt justítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi ejus.
34:28 Et lingua mea meditábitur justítiam tuam, * tota die laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde judício meo.
|
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
Zsoltár 34(18-28) [3]
34:18 Hálát adok neked a nagy gyûlekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örûljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyûlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békeségesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájokat és mondák: * Ehe! ehe! látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! * ne távozzál el tõlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj itéletemre, * én Istenem és Uram! az én ügyemre.
34:24 Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! * hogy ne örûljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * s ne mondják: Elnyeltük õt!
34:26 Pirúljanak és szégyenûljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:27 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:28 Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! * kik az õ szolgája békeségét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
|
V. Lingua mea meditábitur justítiam tuam.
R. Tota die laudem tuam Dómine.
|
V. Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat
R. S mindörökké zengje dicséreted!
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Sam 6:1-3
1 Fuit ergo arca Domini in regione Philisthinorum septem mensibus,
2 Et vocaverunt Philisthiim sacerdotes et divinos, dicentes: Quid faciemus de arca Domini? Indicate nobis quomodo remittamus eam in locum suum. Qui dixerunt:
3 Si remittitis arcam Dei Israël, nolite dimittere eam vacuam, sed quod debetis, reddite ei pro peccato, et tunc curabimini: et scietis quare non recedat manus ejus a vobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Domine, si conversus fuerit populus tuus, et oraverit ad sanctuarium tuum:
* Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
V. Si peccaverit in te populus tuus, et conversus egerit poenitentiam, veniensque oraverit in isto loco.
R. Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 6:1-3
1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
2 Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendõmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."
3 Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Lord, when thy people shall turn again to thee, and shall pray unto thee in this house
* then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
V. If thy people sin against thee, and turn again, and repent, and come and pray unto thee in this house.
R. Then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Sam 6:6-10
6 Quare aggravatis corda vestra, sicut aggravavit Ægyptus et pharao cor suum? Nonne postquam percussus est, tunc dimisit eos, et abierunt?
7 Nunc ergo arripite et facite plaustrum novum unum: et duas vaccas fœtas, quibus non est impositum jugum, jungite in plaustro, et recludite vitulos earum domi.
8 Tolletisque arcam Domini, et ponetis in plaustro, et vasa aurea quae exsolvistis ei pro delicto, ponetis in capsellam ad latus ejus: et dimittite eam ut vadat.
9 Et aspicietis: et si quidem per viam finium suorum ascenderit contra Bethsames, ipse fecit nobis hoc malum grande: sin autem, minime: sciemus quia nequaquam manus ejus tetigit nos, sed casu accidit.
10 Fecerunt ergo illi hoc modo:
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Factum est, dum tolleret Dominus Eliam per turbinem in caelum,
* Eliseus clamabat, dicens: Pater mi, pater mi, currus Israël, et auriga ejus.
V. Cumque pergerent, et incedentes sermocinarentur, ecce currus igneus et equi ignei diviserunt utrumque, et ascendit Elias per turbinem in caelum.
R. Eliseus clamabat, dicens: Pater mi, pater mi, currus Israël, et auriga ejus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 6:6-10
6 Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték õket, úgyhogy elvonulhattak?
7 Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.
8 Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.
9 Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."
10 Az emberek így tettek.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. And it came to pass when the Lord would take up Elijah into heaven by a whirlwind
* Elisha cried, and said: My father, my father, the chariot of Israel, and the horsemen thereof.
V. And as they still went on, and talked, behold, there appeared a chariot of fire, and horses of fire, and parted them both asunder, and Elijah went up by a whirlwind into heaven.
R. Elisha cried, and said: My father, my father, the chariot of Israel, and the horsemen thereof.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Sam 6:12-15
12 Ibant autem in directum vaccae per viam quae ducit Bethsames, et itinere uno gradiebantur, pergentes et mugientes: et non declinabant neque ad dexteram neque ad sinistram: sed et satrapae Philisthiim sequebantur usque ad terminos Bethsames.
13 Porro Bethsamitae metebant triticum in valle: et elevantes oculos suos, viderunt arcam, et gavisi sunt cum vidissent.
14 Et plaustrum venit in agrum Josue Bethsamitae, et stetit ibi. Erat autem ibi lapis magnus, et conciderunt ligna plaustri, vaccasque imposuerunt super ea holocaustum Domino.
15 Levitae autem deposuerunt arcam Dei.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego te tuli de domo patris tui, dicit Dominus, et posui te pascere gregem populi mei:
* Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Fecique tibi nomen grande, juxta nomen magnorum qui sunt in terra: et requiem dedi tibi ab omnibus inimicis tuis.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 Sam 6:12-15
12 A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivõ útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bõgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték õket.
13 Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.
14 Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kõ. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égõáldozatul.
15 A leviták leemelték az Úr.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Thus saith the Lord I took thee out of thy father's house, and appointed thee to be ruler over My people, over Israel.
* And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. And I have made thee a great name, like unto the name of the great men that are in the earth and have caused thee to rest from all thine enemies.
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
|
Nocturn II.
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
Psalmus 36(1-15) [4]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam foenum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis ejus.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen justítiam tuam: et judícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte injustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quæres locum ejus et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor justum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies ejus.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:15 Ut dejíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
|
Nocturn II.
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
|
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem justos Dóminus.
Psalmus 36(16-29) [5]
36:16 Mélius est módicum justo, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam bráchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem justos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * justus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam ejus volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Júnior fui, étenim sénui: * et non vidi justum derelíctum, nec semen ejus quærens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sæculum sæculi.
36:28 Quia Dóminus amat judícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:29 Injústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Justi autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sæculum sæculi super eam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem justos Dóminus.
|
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
Zsoltár 36(16-29) [5]
36:16 Jobb az igaznak a kevés a bûnösök * sok gazdagságánál.
36:17 Mert a bûnösök karjai eltöretnek; * az igazakat pedig megerõsíti az Úr.
36:18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; * és örökségök megmarad mindörökké.
36:19 Nem szégyenûlnek meg a gonosz idõben, * és az éhség napján megelégíttetnek;
36:20 Mert a bûnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, * elfogyván, mint a füst, elfogynak.
36:21 Kölcsön vesz a bûnös, és nem fizeti meg; * az igaz pedig könyörûl és adakozik.
36:22 Mert az õt áldók a földet örökleni fogják; * az õt átkozók pedig elvesznek.
36:23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, * és útját kedveli.
36:24 Mikor elesik, nem sérûl meg, * mert az Úr alája teszi kezét.
36:25 Ifjú voltam és megöregedtem: * de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az õ ivadéka kenyeret kéregetett volna.
36:26 Napestig könyörûl és kölcsön ad; * és ivadéka áldásban leszen.
36:27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, * és megmaradsz örökön örökké.
36:28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az õ szenteit, * mindörökké megtartatnak;
36:29 Az igazságtalanok megbûntettetnek, * és az istentelenek ivadéka elvesz.
36:29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, * és azon laknak mindörökön örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
|
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
Psalmus 36(30-40) [6]
36:30 Os justi meditábitur sapiéntiam, * et lingua ejus loquétur judícium.
36:31 Lex Dei ejus in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus ejus.
36:32 Consíderat peccátor justum: * et quærit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus ejus: * nec damnábit eum, cum judicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam ejus: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus ejus.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Injústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem justórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adjuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
|
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
Zsoltár 36(30-40) [6]
36:30 Az igaz szája bölcseséget szól, * és nyelve igazat beszél.
36:31 Istene törvénye az õ szivében, * és lépései nem fognak megtántoríttatni.
36:32 A bûnös szemléli az igazat, * és halálra keresi õt;
36:33 De az Úr nem hagyja õt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja õt, * mikor amattól megitéltetik.
36:34 Várjad az Urat és õrizd meg az õ útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségûl vedd a földet; * látni fogod, mikor elvesznek a bûnösök.
36:35 Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, * mint a Libanon czedrusait.
36:36 És átmenék, és ime nem volt; * és kerestem õt, és helye sem találtatott.
36:37 Ôrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: * mert vannak maradékai a békeséges embernek.
36:38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; * az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
36:39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, * s õ azok oltalmazója a szorongatás idején.
36:40 És megsegíti õket az Úr és megszabadítja a bûnösöktõl, * és megtartja õket, mert benne bíztak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
|
V. Exspécta Dóminum, et custódi viam ejus.
R. Exaltábit te, ut hereditáte cápias terram.
|
V. Bízzál az Úrban és kövesd az útját
R. O megõriz a gonosztól s õ felemel, hogy tiéd legyen a föld
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Joannem Sahaguni in Hispania nobili genere natum, parentes cum diu prole caruissent, piis operibus, et orationibus a Deo impetrarunt. Ab ineunte aetate egregium futurae sanctitatis specimen dedit: nam e loco superiori ad ceteros pueros crebro verba faciebat, quibus eos ad virtutem, et Dei cultum hortabatur, eorumque dissidia componebat. In patria monachis sancti Facundi ordinis sancti Benedicti primis litterarum rudimentis imbuendus traditur. Dum iis operam daret, curavit pater, ut parochus ecclesiam administraret: quod munus juvenis nullis rationibus adduci potuit, ut retineret. Inter familiares episcopi Burgensis adscriptus, ob spectatam ipsius probitatem intimus ei fuit, ab eoque presbyter, et canonicus factus multis beneficiis auctus est. Sed relicta aula episcopi ut Deo quietius serviret, omnibus ecclesiae proventibus abdicatis se cuidam sacello addixit, ubi Sacrum quotidie faciebat, ac de rebus divinis magna cum auditorum aedificatione frequenter concionabatur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Honestum fecit illum Dóminus, et custodívit eum ab inimícis, et a seductoribus tutavit illum:
* Et dedit illi claritátem ætérnam.
V. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei
R. Et dedit illi claritátem ætérnam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
John Gonzalez was born, the offspring of a noble race, at San Fagondez in Spain, on Midsummer Day in the year of grace 1430. His father and mother after long childlessness, obtained him from God by prayers and good works. From his earliest years he gave clear signs of his after holiness of life. He was used to climb up upon an high place to preach to the other little boys, and to exhort them to be good and to worship God, and he made it his work to reconcile their quarrels. While he was still at home he was given in charge to the monks of the Order of Saint Benedict, at the village of San Fagondez, to teach him his first lessons. While he was thus busied, his father obtained for him the benefice of the Parish, but no persuasions could induce him to keep this preferment. He became one of the household of the Bishop of Burgos, and that Prelate, seeing his uprightness, took him into his counsels, ordained him Priest, and made him a Canon, heaping upon him many kindnesses. However, that he might serve God the more quietly, he left the Bishop's Palace, resigned all his Church income, and betook him to a certain Chapel wherein he celebrated the Holy Liturgy every day, and oftentimes preached concerning the things of God, with great profit to all that heard him.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord made him honourable, and defended him from his enemies, and kept him safe from those that lay in wait for him
* And gave him perpetual glory.
V. He went down with him into the pit, and left him not in bonds.
R. And gave him perpetual glory.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Postea studiorum causa Salmanticam profectus, in celebre collegium divi Bartholomaei cooptatus, sacerdotis munus ita exercuit, ut simul optatis studiis incumberet, et in sacris etiam concionibus assidue versaretur. Cum vero in gravissimum morbum incidisset, arctioris disciplinae voto se obstrinxit, quod ut redderet, cum prius cuidam pauperi pene nudo ex duabus, quas tantum habebat vestes, meliorem dedisset, ad coenobium sancti Augustini severiori disciplina tum maxime florens se contulit: in quo admissus, obedientia, animi demissione, vigiliis ac oratione provectiores anteibat. Triclinii cura cum ipsi demandata esset, vini doliolum ipso attingente omnibus monachis per annum abunde suffecit. Exacto tirocinii anno, praefecti jussu munus concionandi suscepit. Salmanticae id temporis adeo cruentis factionibus divina, humanaque omnia permixta erant, ut singulis propemodum horis caedes fierent, et omnium ordinum, ac praesertim nobilium sanguine non viae solum, et fora, sed templa etiam redundarent.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum: stolam glóriæ índuit eum,
* Et ad portas paradísi coronávit eum.
V. Índuit eum Dóminus loricam fídei, et ornávit eum.
R. Et ad portas paradísi coronávit eum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
He went later to Salamanca to study, and there being taken into the celebrated College of St Bartholomew, he did his priestly office, so that he was at once constant to the studies he desired and busy with sermons. Here he had a severe illness, and vowed to take up a sterner way of living. In fulfilment of this vow, he gave to an half-naked beggar the better of the two garments which were all that he had, and then went to a Convent of the friars of St Austin, which was then in the richest bloom of rigid discipline. Being admitted therein, he surpassed the most advanced in obedience, lowliness, watchings, and prayer. At the time that he had charge of the table, one keg of wine abundantly sufficed in his hands for all the friars, throughout an whole year. After his year of noviceship, he undertook the duty of preacher at the command of his Superior. At that time, owing to bloody feuds, all things human and divine at Salamanca were in such utter confusion, that murders were committed almost every hour, and the streets and squares, and the very churches, flowed with the blood of all classes, especially of the nobility.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise.
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
At Joannes, tum concionibus, tum privatis colloquiis civium animos demulcens, ad tranquillitatem urbem reduxit. Virum principem graviter offendit, quod illius in subditos saevitiam increpasset. Qua de causa equites duos immisit, qui eum in itinere confoderent, jamque ad ipsum propinquaverant: cum, stupore divinitus immisso, simul cum equis immobiles steterunt, donec ad pedes sancti viri provoluti, sceleris veniam precarentur. Ipse quoque princeps repentino terrore perculsus, jam de salute desperaverat, cum revocato Joanne, facti poenitens incolumitati redditus est. Factiosi etiam homines, cum eum fustibus peterent, brachiis diriguere, nec ante redditae vires quam delicti veniam precarentur. Christum Dominum, dum Sacrum faceret, praesentem contueri, atque ex ipso divinitatis fonte caelestia mysteria haurire solitus. Abdita cordis inspicere, ac futura raro eventu praesagire frequens illi fuit, fratrisque filiam septennem mortuam excitavit. Denique mortis die praenuntiato, et Ecclesiae sacramentis devotissime susceptis, extremum diem clausit, multis ante et post obitum miraculis gloriosus. Quibus rite probatis Alexander octavus Sanctorum numero eum adscripsit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste homo perfécit ómnia quæ locútus est ei Deus, et dixit ad eum: Ingredere in réquiem meam:
* Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervénit ad cæléstia regna.
R. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
It was John, who by public preaching and private conversations, softened the hearts of the citizens so that the town was restored to peace. He grievously offended one of the nobles by rebuking him for his cruelty toward his vassals. This man sent two knights to murder him on the road. They had already come nigh him when God sent a terror upon them, so that they and their horses stood still, until they cast themselves down before the feet of the Saint, imploring his forgiveness for their sin. The Prince himself, also, smitten with a sudden dread, despaired of his salvation, till he had sent for John, who, finding him repent of his deed, restored him to soundness. Some quarrelsome men, likewise, who were fain to give him a cudgelling, found their arms stiffen, nor would their strength come back till they had asked his pardon for their wickedness. Oftentimes when he was celebrating the Holy Liturgy, the Presence of the Lord Christ became sensibly manifest to him, and he drank in things heavenly from their Divine Well-head Himself. Oftentimes also he could see the secrets of men's hearts, and foretell strange things to come. He raised from the dead his own niece, aged seven years. He foretold the day of his own death, and prepared himself by receiving most devoutly the Sacraments of the Church, (and then fell asleep in the Lord, upon the ith day of June, in the year 1475.) God glorified him by many miracles, both before and after his death. These being duly proved, Alexander VIII. numbered him among the Saints. the Christians took them, and buried them honourably.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which did according unto all that God commanded him; and God said unto him Enter thou into My rest
* For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
|
Nocturn III.
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
Psalmus 37(1-11) [7]
37:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:2 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:3 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:4 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:5 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:6 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:7 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:8 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:9 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:10 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
|
Nocturn III.
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
Zsoltár 37(1-11) [7]
37:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:2 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:3 Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; * nincs nyugalma csontaimnak bûneim szine miatt.
37:4 Mert gonoszságaim fölûlhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezûltek.
37:5 Megbûzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:6 Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:7 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:8 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szivem fohászkodása miatt.
37:9 Uram! elõtted van minden kivánságom, * és fohászkodásom tõled nincs elrejtve.
37:10 Szivem megháborodott, elhagyott engem erõm; * és szemem világa sincs velem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
|
Ant. Inténde in adjutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
Psalmus 37(12-23) [8]
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:13 Et qui juxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:14 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:15 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:16 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:17 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:18 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:19 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:20 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:21 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:22 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:23 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adjutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde in adjutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
|
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
Zsoltár 37(12-23) [8]
37:12 Barátim és feleim ellenem * közeledtek és állottak;
37:13 és a kik mellettem voltak, távol állának; * és erõszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:14 és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:15 Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, * ki nem nyitja föl száját.
37:16 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:17 Mert, Uram! tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
37:18 Azért mondottam: Ne örûljenek valaha rajtam ellenségeim! * midõn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam elõttem van mindenkoron.
37:20 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bûnömrõl gondolkodom.
37:21 Ellenségeim pedig élnek, és erõt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszúl gyûlölnek engem.
37:22 Kik jóért roszszal fizetnek, * rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
37:23 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! * ne távozzál tõlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, Uram, * üdvösségem Istene!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
|
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
Psalmus 38 [9]
38:1 Dixi: Custódiam vias meas: * ut non delínquam in lingua mea.
38:2 Pósui ori meo custódiam, * cum consísteret peccátor advérsum me.
38:3 Obmútui, et humiliátus sum, et sílui a bonis: * et dolor meus renovátus est.
38:4 Concáluit cor meum intra me: * et in meditatióne mea exardéscet ignis.
38:5 Locútus sum in lingua mea: * Notum fac mihi, Dómine, finem meum.
38:6 Et númerum diérum meórum quis est: * ut sciam quid desit mihi.
38:7 Ecce mensurábiles posuísti dies meos: * et substántia mea tamquam níhilum ante te.
38:8 Verúmtamen univérsa vánitas, * omnis homo vivens.
38:9 Verúmtamen in imágine pertránsit homo: * sed et frustra conturbátur.
38:10 Thesaurízat: * et ignórat cui congregábit ea.
38:11 Et nunc quæ est exspectátio mea? Nonne Dóminus? * Et substántia mea apud te est.
38:12 Ab ómnibus iniquitátibus meis érue me: * oppróbrium insipiénti dedísti me.
38:13 Obmútui, et non apérui os meum, quóniam tu fecísti: * ámove a me plagas tuas.
38:14 A fortitúdine manus tuæ ego deféci in increpatiónibus: * propter iniquitátem corripuísti hóminem.
38:15 Et tabéscere fecísti sicut aráneam ánimam ejus: * verúmtamen vane conturbátur omnis homo.
38:16 Exáudi oratiónem meam, Dómine, et deprecatiónem meam: * áuribus pércipe lácrimas meas.
38:17 Ne síleas: quóniam ádvena ego sum apud te, et peregrínus, * sicut omnes patres mei.
38:18 Remítte mihi, ut refrígerer priúsquam ábeam, * et ámplius non ero.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
|
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
Zsoltár 38 [9]
38:1 Mondám: Megõrzöm útaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 õrizet alá vetettem számat, * mikor a bûnös ellenem állott.
38:3 Elnémúltam, és megalázódtam, * és hallgattam a jókról: és fájdalmam megújúlt.
38:4 Szivem fölhevûlt bennem, * és elmélkedésemben fölgyúlad a tûz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem Uram az én végemet,
38:6 és napjaim száma mennyi, hogy tudjam, * mi hiával vagyok.
38:7 Ime mértékre tetted napjaimat, * és az én létem elõtted, mint a semmi.
28:8 Valóban, merõ hiúság * minden élõ ember.
38:9 Valóban elmúlik az ember, mint az árnykép, * és hiába nyugtalankodik;
38:10 Kincseket gyûjt, és nem tudja, * kinek gyûjti azokat.
38:11 És most mi az én várakozásom? nem az Úr-e? * mert az én létem nálad vagyon.
38:12 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatúl adtál engem.
38:13 Elnémúltam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:14 A te kezed erõssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:15 és elepeszted az õ lelkét, mint a pókot; * Valóban hiába aggódik minden ember.
38:16 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könyhullatásimat.
38:17 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad * és zarándok, mint atyáim mindnyájan.
38:18 Engedj nekem, hogy megenyhûljek, * mielõtt elmenjek, és többé nem leszek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
|
V. Deus ne síleas a me, remítte mihi.
R. Quóniam íncola ego sum apud te et peregrínus.
|
V. Istenem, ne zárkózz el síró szavam elõl
R. Elõtted csak jövevény vagyok, zarándok,
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam.
Luke 12:35-40
In illo témpore: Dixit Jesus discípulis suis: Sint lumbi vestri præcincti, et lucernæ ardentes in mánibus vestris. Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ.
Homilia 13. in Evang.
Sancti Evangélii, fratres caríssimi, apérta vobis est léctio recitata. Sed ne alíquibus ipsa ejus planities alta fortásse videátur, eam sub brevitate transcurrimus, quátenus ejus expositio ita nescientibus fiat cógnita, ut tamen sciéntibus non sit onerosa. Dóminus dicit: Sint lumbi vestri præcincti. Lumbos enim præcingimus, cum carnis luxuriam per continentiam coarctamus. Sed quia minus est, mala non ágere, nisi étiam quisque studeat, et bonis opéribus insudare, protinus additur: Et lucernæ ardentes in mánibus vestris. Lucernas quippe ardentes in mánibus tenemus, cum per bona ópera próximis nostris lucis exémpla monstramus. De quibus profécto opéribus Dóminus dicit: Lúceat lux vestra coram homínibus, ut vídeant ópera vestra bona, et glorificent Patrem vestrum qui in cælis est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtútes operátus est, et de omni corde suo laudavit Dóminum:
* Ipse intercedat pro peccátis ómnium populórum.
V. Ecce homo sine querela, verus Dei cultor, abstinens se ab omni ópere malo, et pérmanens in innocéntia sua.
R. Ipse intercedat pro peccátis ómnium populórum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 12:35-40
Azon idõben így szólt Jézus tanítványaihoz: Csípõtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. És így tovább
Homily by Pope St Gregory the Great.
13th on the Gospels.
Dearly beloved brethren, the words of the Holy Gospel, which have just been read, lie open before you, and, lest their very plainness should make them seem to some to be hard, we will go through them with such shortness as that neither may they which understand not remain unenlightened, nor they which understand be wearied. The Lord saith Let your loins be girded about. Now, we gird our loins about, when by continency we master the lustful inclination of the flesh. But, forasmuch as it sufficeth not for a man to abstain from evil deeds, if he strive not to join thereto the earnest doing of good works, it is immediately added And your lights burning. Our lights burn when, by good works, we give bright example to our neighbour; concerning which works the Lord saith Let your light so shine before men, that they may see your good works, and glorify your Father Which is in heaven. Matth. v. 16.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and praised the Lord with all his heart.
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. Behold a man without blame, a worshipper of God in truth, keeping himself clean from every evil work, and abiding still in his innocency.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Duo autem sunt, quæ jubentur, et lumbos restringere, et lucernas tenere: ut et munditia sit castitátis in córpore, et lumen veritátis in operatióne. Redemptori étenim nostro unum sine áltero placére nequáquam potest: si aut is qui bona agit, adhuc luxuriæ inquinamenta non déserit: aut is qui castitate præeminet, necdum se per bona ópera exercet. Nec castitas ergo magna est sine bono ópere, nec opus bonum est aliquod sine castitate. Sed et si utrúmque agitur, restat, ut quisquis ille est, spe ad supérnam pátriam tendat, et nequáquam se a vítiis pro mundi hujus honestate contineat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sint lumbi vestri præcincti, et lucernæ ardentes in mánibus vestris
* Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
V. Vigiláte ergo, quia nescitis qua hora Dóminus vester ventúrus sit.
R. Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
Here, then, are two commandments, to gird our loins about, and to keep our lights burning the cleanness of purity in our body, and the light of the truth in our works. Whoso hath the one and not the other, pleaseth not thereby our Redeemer; that is, he pleaseth Him not which doth good works, but bridleth not himself from the pollutions of lust, neither he which is eminent in chastity, but exerciseth not himself in good works. Neither is chastity a great thing without good works, nor good works anything without chastity. And if any man do both, it remaineth that he must look by hope toward our Fatherland above, and not have for his reason wherethrough he turneth himself away from vice, the love of honour in this present world.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Let your loins be girded about, and your lights burning,
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Watch, therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Commemoratio SS. Basilidis, Cyrini, Naboris atque Nazarii, Martyrum
Basilides, Cyrinus, Nabor et Nazarius, Romani milites, nobiles genere, et virtute illustres, christiana religione suscepta, cum Christum Dei Filium, Diocletiano imperatore, praedicarent, ab Aurelio praefecto Urbis comprehensi, et ut diis sacra facerent admoniti, ejus jussa contemnentes, missi sunt in carcerem. Quibus orantibus, cum subito clarissima lux oborta omnium oculis, qui ibidem essent, carcerem collustrasset: illo caelesti splendore commotus Marcellus custodiae praepositus, multique alii, Christo Domino crediderunt. Verum postea e carcere emissi, ab imperatore Maximiano, cum ejus etiam neglecto imperio, unum Christum Deum et Dominum in ore haberent, scorpionibus cruciati iterum conjiciuntur in vincula: unde septimo die educti, et ante pedes imperatoris constituti, perstiterunt in irrisione inanium deorum, Jesum Christum Deum constantissime confitentes. Quam ob rem damnati, securi feriuntur. Quorum corpora feris objecta, nec ab illis tacta a Christianis honorifice sepulta sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Commemoratio Pro Ss. Martyribus.
Basilides, Cyrinus, Nabor, and Nazarius were Roman soldiers, of illustrious birth, and distinguished gallantry. Having embraced the Christian Religion, and being found publishing that Christ was the Son of God, they were arrested by Aurelius, Praefect of Rome under the Emperor Diocletian. As they despised his orders to sacrifice to the gods, they were committed to prison. While they were at prayer there, a brilliant light broke forth before the eyes of all that were there, and shone in all the prison. Marcellinus the keeper of the prison and many others were moved by this heavenly glory to believe in the Lord ChristBasilides, Cyrinus, Nabor, and Nazarius were afterwards discharged out of the prison. However, in the reign of the Emperor Maximian, when they set light by his commands also, and had ever in their mouth that there is but one Christ, one God, and one Lord, they were tormented with whips loaded with metal, and again cast into chains. Thence, on the seventh day, they were brought out, and set before the Emperor, and there still persisted in mocking at the foolish idols, and declaring that Jesus Christ is God. They were accordingly condemned to death and beheaded. Their bodies were given to wild beasts to eat, but, as the creatures would not touch them,
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, auctor pacis, et amator caritatis, qui beatum Joannem Confessorem tuum mirifica dissidentes componendi gratia decorasti: ejus meritis, et intercessione concede; ut in tua caritate firmati, nullis a te tentationibus separemur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
God, the Author of peace and Lover of concord, Who didst wonderfully adorn thy blessed Confessor John with the grace of making peace between them that were at war, grant unto us for his sake and by his prayers, to be so solidly established in the love of thyself, that no trials whatsoever may be able to part us from thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|