Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit supremos
Laudis honores.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cuius ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim iacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis eius precibus iuvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyekben
Unnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
Psalmus 34(1-10) [1]
34:1 Iúdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adiutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:5 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:6 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:7 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:8 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:9 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:10 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Omnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum eius: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
|
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
Zsoltár 34(1-10) [1]
34:1 Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, * gyõzd meg az ellenem harczolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és paizst; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: * Én vagyok a te szabadúlásod.
34:4 Szégyenûljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. * Térjenek hátra és szégyenûljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél elõtt; * és az Úr angyala szorongassa õket.
34:6 Útjok legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze õket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tõrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jõjön rá a tõr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg õt; * és ugyanazon tõrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden tetemen mondani fogja: Uram! * ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erõsbek kezébõl, * a szûkölködõt és szegényt az õt kirablóktól.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Gyõzd le azokat Uram * kik ellenem harcolnak
|
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
Psalmus 34(11-17) [2]
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:14 Humiliábam in ieiúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:15 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:16 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:17 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Restítue ánimam meam * a malefactis eórum, Dómine.
|
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
Zsoltár 34(11-17) [2]
34:11 Hamis tanúk támadván, kérdeztek, * mirõl mitsem tudtam.
34:12 Jóért roszszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midõn engem bántottak, szõrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És õk vígadtak ellenem, és egybegyûltek; * összegyûjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram! mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az õ gonoszságukból, az oroszlánok közõl egyetlenemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Oltalmazd meg * dühüktõl életem Uram
|
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde iudício meo.
Psalmus 34(18-28) [3]
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde iudício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Iúdica me secúndum iustítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:27 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:28 Exsúltent et læténtur qui volunt iustítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi eius.
34:28 Et lingua mea meditábitur iustítiam tuam, * tota die laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge Dómine * et inténde iudício meo.
|
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
Zsoltár 34(18-28) [3]
34:18 Hálát adok neked a nagy gyûlekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örûljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyûlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békeségesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájokat és mondák: * Ehe! ehe! látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! * ne távozzál el tõlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj itéletemre, * én Istenem és Uram! az én ügyemre.
34:24 Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! * hogy ne örûljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * s ne mondják: Elnyeltük õt!
34:26 Pirúljanak és szégyenûljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:27 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:28 Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! * kik az õ szolgája békeségét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ébredj fel Uram * kelj védelmemre
|
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
Psalmus 36(1-15) [4]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam foenum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis eius.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen iustítiam tuam: et iudícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte iniustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quæres locum eius et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor iustum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies eius.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:15 Ut deiíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
|
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
Ant. Ne irigyeld * aki boldogul megszegve a törvényt
|
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
Psalmus 36(16-29) [5]
36:16 Mélius est módicum iusto, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam bráchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem iustos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * iustus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam eius volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Iúnior fui, étenim sénui: * et non vidi iustum derelíctum, nec semen eius quærens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sæculum sæculi.
36:28 Quia Dóminus amat iudícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:29 Iniústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Iusti autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sæculum sæculi super eam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bráchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
|
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
Zsoltár 36(16-29) [5]
36:16 Jobb az igaznak a kevés a bûnösök * sok gazdagságánál.
36:17 Mert a bûnösök karjai eltöretnek; * az igazakat pedig megerõsíti az Úr.
36:18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; * és örökségök megmarad mindörökké.
36:19 Nem szégyenûlnek meg a gonosz idõben, * és az éhség napján megelégíttetnek;
36:20 Mert a bûnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, * elfogyván, mint a füst, elfogynak.
36:21 Kölcsön vesz a bûnös, és nem fizeti meg; * az igaz pedig könyörûl és adakozik.
36:22 Mert az õt áldók a földet örökleni fogják; * az õt átkozók pedig elvesznek.
36:23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, * és útját kedveli.
36:24 Mikor elesik, nem sérûl meg, * mert az Úr alája teszi kezét.
36:25 Ifjú voltam és megöregedtem: * de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az õ ivadéka kenyeret kéregetett volna.
36:26 Napestig könyörûl és kölcsön ad; * és ivadéka áldásban leszen.
36:27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, * és megmaradsz örökön örökké.
36:28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az õ szenteit, * mindörökké megtartatnak;
36:29 Az igazságtalanok megbûntettetnek, * és az istentelenek ivadéka elvesz.
36:29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, * és azon laknak mindörökön örökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. A bûnös karja eltörik * ám az igazat az Úr támogatja
|
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
Psalmus 36(30-40) [6]
36:30 Os iusti meditábitur sapiéntiam, * et lingua eius loquétur iudícium.
36:31 Lex Dei eius in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus eius.
36:32 Consíderat peccátor iustum: * et quærit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus eius: * nec damnábit eum, cum iudicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam eius: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus eius.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Iniústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem iustórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adiuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitatem.
|
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
Zsoltár 36(30-40) [6]
36:30 Az igaz szája bölcseséget szól, * és nyelve igazat beszél.
36:31 Istene törvénye az õ szivében, * és lépései nem fognak megtántoríttatni.
36:32 A bûnös szemléli az igazat, * és halálra keresi õt;
36:33 De az Úr nem hagyja õt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja õt, * mikor amattól megitéltetik.
36:34 Várjad az Urat és õrizd meg az õ útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségûl vedd a földet; * látni fogod, mikor elvesznek a bûnösök.
36:35 Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, * mint a Libanon czedrusait.
36:36 És átmenék, és ime nem volt; * és kerestem õt, és helye sem találtatott.
36:37 Ôrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: * mert vannak maradékai a békeséges embernek.
36:38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; * az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
36:39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, * s õ azok oltalmazója a szorongatás idején.
36:40 És megsegíti õket az Úr és megszabadítja a bûnösöktõl, * és megtartja õket, mert benne bíztak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Nézd az ártatlant * tekints az igazra
|
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
Psalmus 37(1-11) [7]
37:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:2 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:3 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:4 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:5 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:6 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:7 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:8 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:9 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:10 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
|
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
Zsoltár 37(1-11) [7]
37:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:2 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:3 Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; * nincs nyugalma csontaimnak bûneim szine miatt.
37:4 Mert gonoszságaim fölûlhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezûltek.
37:5 Megbûzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:6 Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:7 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:8 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szivem fohászkodása miatt.
37:9 Uram! elõtted van minden kivánságom, * és fohászkodásom tõled nincs elrejtve.
37:10 Szivem megháborodott, elhagyott engem erõm; * és szemem világa sincs velem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban
|
Ant. Inténde in adiutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
Psalmus 37(12-23) [8]
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:13 Et qui iuxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:14 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:15 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:16 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:17 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:18 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:19 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:20 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:21 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:22 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:23 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adiutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde in adiutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
|
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
Zsoltár 37(12-23) [8]
37:12 Barátim és feleim ellenem * közeledtek és állottak;
37:13 és a kik mellettem voltak, távol állának; * és erõszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:14 és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:15 Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, * ki nem nyitja föl száját.
37:16 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:17 Mert, Uram! tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
37:18 Azért mondottam: Ne örûljenek valaha rajtam ellenségeim! * midõn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam elõttem van mindenkoron.
37:20 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bûnömrõl gondolkodom.
37:21 Ellenségeim pedig élnek, és erõt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszúl gyûlölnek engem.
37:22 Kik jóért roszszal fizetnek, * rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
37:23 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! * ne távozzál tõlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, Uram, * üdvösségem Istene!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Siess segítségemre * Uram, üdvösségem
|
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
Psalmus 38 [9]
38:1 Dixi: Custódiam vias meas: * ut non delínquam in lingua mea.
38:2 Pósui ori meo custódiam, * cum consísteret peccátor advérsum me.
38:3 Obmútui, et humiliátus sum, et sílui a bonis: * et dolor meus renovátus est.
38:4 Concáluit cor meum intra me: * et in meditatióne mea exardéscet ignis.
38:5 Locútus sum in lingua mea: * Notum fac mihi, Dómine, finem meum.
38:6 Et númerum diérum meórum quis est: * ut sciam quid desit mihi.
38:7 Ecce mensurábiles posuísti dies meos: * et substántia mea tamquam níhilum ante te.
38:8 Verúmtamen univérsa vánitas, * omnis homo vivens.
38:9 Verúmtamen in imágine pertránsit homo: * sed et frustra conturbátur.
38:10 Thesaurízat: * et ignórat cui congregábit ea.
38:11 Et nunc quæ est exspectátio mea? Nonne Dóminus? * Et substántia mea apud te est.
38:12 Ab ómnibus iniquitátibus meis érue me: * oppróbrium insipiénti dedísti me.
38:13 Obmútui, et non apérui os meum, quóniam tu fecísti: * ámove a me plagas tuas.
38:14 A fortitúdine manus tuæ ego deféci in increpatiónibus: * propter iniquitátem corripuísti hóminem.
38:15 Et tabéscere fecísti sicut aráneam ánimam eius: * verúmtamen vane conturbátur omnis homo.
38:16 Exáudi oratiónem meam, Dómine, et deprecatiónem meam: * áuribus pércipe lácrimas meas.
38:17 Ne síleas: quóniam ádvena ego sum apud te, et peregrínus, * sicut omnes patres mei.
38:18 Remítte mihi, ut refrígerer priúsquam ábeam, * et ámplius non ero.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
|
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
Zsoltár 38 [9]
38:1 Mondám: Megõrzöm útaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 õrizet alá vetettem számat, * mikor a bûnös ellenem állott.
38:3 Elnémúltam, és megalázódtam, * és hallgattam a jókról: és fájdalmam megújúlt.
38:4 Szivem fölhevûlt bennem, * és elmélkedésemben fölgyúlad a tûz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem Uram az én végemet,
38:6 és napjaim száma mennyi, hogy tudjam, * mi hiával vagyok.
38:7 Ime mértékre tetted napjaimat, * és az én létem elõtted, mint a semmi.
28:8 Valóban, merõ hiúság * minden élõ ember.
38:9 Valóban elmúlik az ember, mint az árnykép, * és hiába nyugtalankodik;
38:10 Kincseket gyûjt, és nem tudja, * kinek gyûjti azokat.
38:11 És most mi az én várakozásom? nem az Úr-e? * mert az én létem nálad vagyon.
38:12 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatúl adtál engem.
38:13 Elnémúltam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:14 A te kezed erõssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:15 és elepeszted az õ lelkét, mint a pókot; * Valóban hiába aggódik minden ember.
38:16 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könyhullatásimat.
38:17 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad * és zarándok, mint atyáim mindnyájan.
38:18 Engedj nekem, hogy megenyhûljek, * mielõtt elmenjek, és többé nem leszek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat
|
V. Deus ne síleas a me, remítte mihi.
R. Quóniam íncola ego sum apud te et peregrínus.
|
V. Istenem, ne zárkózz el síró szavam elõl
R. Elõtted csak jövevény vagyok, zarándok,
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adiuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Sam 6:1-3
1 Fuit ergo arca Domini in regione Philisthinorum septem mensibus,
2 Et vocaverunt Philisthiim sacerdotes et divinos, dicentes: Quid faciemus de arca Domini? Indicate nobis quomodo remittamus eam in locum suum. Qui dixerunt:
3 Si remittitis arcam Dei Israël, nolite dimittere eam vacuam, sed quod debetis, reddite ei pro peccato, et tunc curabimini: et scietis quare non recedat manus eius a vobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Domine, si conversus fuerit populus tuus, et oraverit ad sanctuarium tuum:
* Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
V. Si peccaverit in te populus tuus, et conversus egerit poenitentiam, veniensque oraverit in isto loco.
R. Tu exaudies de caelo Domine, et libera eos de manibus inimicorum suorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 6:1-3
1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
2 Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendõmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."
3 Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Lord, when thy people shall turn again to thee, and shall pray unto thee in this house
* then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
V. If thy people sin against thee, and turn again, and repent, and come and pray unto thee in this house.
R. Then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Cuius festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 2
1 Sam 6:6-10
6 Quare aggravatis corda vestra, sicut aggravavit Ægyptus et pharao cor suum? Nonne postquam percussus est, tunc dimisit eos, et abierunt?
7 Nunc ergo arripite et facite plaustrum novum unum: et duas vaccas fœtas, quibus non est impositum iugum, iungite in plaustro, et recludite vitulos earum domi.
8 Tolletisque arcam Domini, et ponetis in plaustro, et vasa aurea quae exsolvistis ei pro delicto, ponetis in capsellam ad latus eius: et dimittite eam ut vadat.
9 Et aspicietis: et si quidem per viam finium suorum ascenderit contra Bethsames, ipse fecit nobis hoc malum grande: sin autem, minime: sciemus quia nequaquam manus eius tetigit nos, sed casu accidit.
10 Fecerunt ergo illi hoc modo:
1 Sam 6:12-15
12 Ibant autem in directum vaccae per viam quae ducit Bethsames, et itinere uno gradiebantur, pergentes et mugientes: et non declinabant neque ad dexteram neque ad sinistram: sed et satrapae Philisthiim sequebantur usque ad terminos Bethsames.
13 Porro Bethsamitae metebant triticum in valle: et elevantes oculos suos, viderunt arcam, et gavisi sunt cum vidissent.
14 Et plaustrum venit in agrum Iosue Bethsamitae, et stetit ibi. Erat autem ibi lapis magnus, et conciderunt ligna plaustri, vaccasque imposuerunt super ea holocaustum Domino.
15 Levitae autem deposuerunt arcam Dei.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego te tuli de domo patris tui, dicit Dominus, et posui te pascere gregem populi mei:
* Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Fecique tibi nomen grande, iuxta nomen magnorum qui sunt in terra: et requiem dedi tibi ab omnibus inimicis tuis.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et fui tecum in omnibus ubicumque ambulasti, firmans regnum tuum in aeternum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 6:6-10
6 Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték õket, úgyhogy elvonulhattak?
7 Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.
8 Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.
9 Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."
10 Az emberek így tettek.
1 Sam 6:12-15
12 A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivõ útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bõgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték õket.
13 Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.
14 Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kõ. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égõáldozatul.
15 A leviták leemelték az Úr.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Thus saith the Lord I took thee out of thy father's house, and appointed thee to be ruler over My people, over Israel.
* And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. And I have made thee a great name, like unto the name of the great men that are in the earth and have caused thee to rest from all thine enemies.
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 3
Ioánnem, Sahagúni in Hispánia, nóbili génere natum, paréntes cum diu prole caruíssent, piis opéribus et oratiónibus a Deo impetrárunt. Ab ineúnte ætáte futúræ sanctitátis indícia præbuit. Présbyter ordinátus, ut Deo quiétius servíret, omnes ecclesiásticos provéntus, quibus mérito auctus fúerat, sponte dimísit. Salmánticæ, cum in gravíssimum morbum incidísset, arctióris disciplínæ voto se obstrínxit, quod ut rédderet, ad coenóbium sancti Augustíni, severióri disciplína tum máxime florens, se cóntulit; in quo admíssus, virtútibus omnis provectióres anteíbat. Salmanticénses cives, cruéntis factiónibus exagitátos, tum conciónibus tum privátis collóquiis ac vitæ sanctitáte, ad tranquillitátem redúxit, non semel a præsénti discrímine divínitus liberátus. Christum Dóminum, dum Sacrum fáceret, præséntem contuéri, ábdita cordis inspícere, ac futúra præsagíre frequens illi fuit. Dénique, mortis die prænuntiáto, sanctíssime ex hac vita migrávit, multis ante et post óbitum miráculis gloriósus. Quibus rite probátis, Alexánder octávus Sanctórum número eum adscrípsit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 3
John, born of a noble family at Sahagun [St. Facundus] in Spain, was granted by God to his parents, who had long been childless, in answer to their good works and prayers. From his earliest years, he gave signs of his future holiness. When ordained priest, he renounced, of his own accord, all the ecclesiastical benefits which had been given him, that he might serve God in greater tranquillity. When he incurred a serious illness in Salamanca, he bound himself by vow to observe a severer discipline. To do so, he went to the monastery of St. Augustine, where there flourished the greatest severity of discipline. As a religious, he excelled the most advanced monks in all virtues. Through his public talks and private conversations, as well as the holiness of his life, he brought back to peaceful living the citizens of Salamanca, who had been disturbed by bloody factions. In the course of this work, he was not infrequently saved from imminent death by divine power. The Lord Christ often appeared to him while he was celebrating Mass. Often also he could divine the secrets of hearts and foretell the future. At length, having predicted the day of his death, he departed this life in a most holy way, glorified by many miracles both before and after his death. These miracles were duly proved, and Alexander VIII enrolled him in the number of the Saints.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, auctor pacis, et amator caritatis, qui beatum Ioannem Confessorem tuum mirifica dissidentes componendi gratia decorasti: eius meritis, et intercessione concede; ut in tua caritate firmati, nullis a te tentationibus separemur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
God, the Author of peace and Lover of concord, Who didst wonderfully adorn thy blessed Confessor John with the grace of making peace between them that were at war, grant unto us for his sake and by his prayers, to be so solidly established in the love of thyself, that no trials whatsoever may be able to part us from thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|