Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Psalmi {ex Commune aut Festo}
Ant. Sacerdos in aeternum
Psalmus 109 [1]
109:1 Dixit Dóminus Dómino meo: * Sede a dextris meis:
109:2 Donec ponam inimícos tuos, * scabéllum pedum tuórum.
109:3 Virgam virtútis tuæ emíttet Dóminus ex Sion: * domináre in médio inimicórum tuórum.
109:4 Tecum princípium in die virtútis tuæ in splendóribus sanctórum: * ex útero ante lucíferum génui te.
109:5 Jurávit Dóminus, et non poenitébit eum: * Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
109:6 Dóminus a dextris tuis, * confrégit in die iræ suæ reges.
109:7 Judicábit in natiónibus, implébit ruínas: * conquassábit cápita in terra multórum.
109:8 De torrénte in via bibet: * proptérea exaltábit caput.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sacerdos in aeternum * Christus Dominus secundum ordinem Melchisedech panem et vinum obtulit.
|
Zsoltárok {a szentek közös officiumából}
Ant. Krisztus a mi Urunk
Zsoltár 109 [1]
109:1 Mondá az Úr az én uramnak: * Ülj az én jobbomra,
109:2 Mig ellenségeidet * lábaid zsámolyává teszem.
109:3 A te hatalmad pálczáját elküldi az Úr Sionból. * Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
109:4 Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; * méhembõl a hajnali csillag elõtt szültelek téged.
109:5 Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: * Te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.
109:6 Az Úr jobbod felõl * megrontja haragja napján a királyokat.
109:7 Itélni fog a nemzetek között, * nagy romlást teszen, soknak összezúzza fejét a földön.
109:8 A patakból iszik az úton; * azért emeli magasra fejét.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Krisztus a mi Urunk * pap mindörökké Melkizedek rendje szerint, kenyeret és bort ajanl fel
|
Ant. Miserator Dominus
Psalmus 110 [2]
110:1 Confitebor tibi, Dómine, in toto corde meo: * in consílio justórum, et congregatióne.
110:2 Magna ópera Dómini: * exquisíta in omnes voluntátes ejus.
110:3 Conféssio et magnificéntia opus ejus: * et justítia ejus manet in sæculum sæculi.
110:4 Memóriam fecit mirabílium suórum, miséricors et miserátor Dóminus: * escam dedit timéntibus se.
110:5 Memor erit in sæculum testaménti sui: * virtútem óperum suórum annuntiábit pópulo suo:
110:6 Ut det illis hereditátem géntium: * ópera mánuum ejus véritas, et judícium.
110:7 Fidélia ómnia mandáta ejus: confirmáta in sæculum sæculi, * facta in veritáte et æquitáte.
110:8 Redemptiónem misit pópulo suo: * mandávit in ætérnum testaméntum suum.
110:9 (fit reverentia) Sanctum, et terríbile nomen ejus: * inítium sapiéntiæ timor Dómini.
110:10 Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: * laudátio ejus manet in sæculum sæculi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Miserator Dominus * escam dedit timentibus se in memoriam suorum mirabilium.
|
Ant. A könyörûlõ Úr,
Zsoltár 110 [2]
110:1 Hálát adok neked, Uram, teljes szivembõl * az igazak tanácsában és gyûlekezetében.
110:2 Nagyok az Úr cselekedetei, * tökéletesek egészen az õ akaratja szerint.
110:3 Dicséret és dicsõség az õ cselekedete, * és igazsága megmarad örökön örökké.
110:4 Emléket szerzett csoda-tetteinek az irgalmas és könyörûlõ Úr, * eledelt adott az õt félõknek.
110:5 Szövetségérõl megemlékezik mindörökké, * cselekedeteinek hatalmát hirdeti az õ népének.
110:6 Hogy nekik adta a pogányok örökségét. * Az õ kezeinek cselekedetei valóság és itélet;
110:7 Bizonyosak minden parancsai, megerõsítvék örökön örökre, * valóságban és igazságban lettek.
110:8 Váltságot küldött az õ népének, * örökre szerzette szövetségét;
110:9 Szent és rettenetes az õ neve * a bölcseség kezdete az Úr félelme.
110:10 Jó értelmûek mindazok, kik e szerint cselekesznek; * az õ dicsérete örökön örökké megmarad.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. A könyörûlõ Úr, * eledelt adott az õt félõknek, emléket szerzett csoda-tetteinek
|
Ant. Calicem salutaris
Psalmus 115 [3]
115:1 Crédidi, propter quod locútus sum: * ego autem humiliátus sum nimis.
115:2 Ego dixi in excéssu meo: * Omnis homo mendax.
115:3 Quid retríbuam Dómino, * pro ómnibus, quæ retríbuit mihi?
115:4 Cálicem salutáris accípiam: * et nomen Dómini invocábo.
115:5 Vota mea Dómino reddam coram omni pópulo ejus: * pretiósa in conspéctu Dómini mors sanctórum ejus:
115:6 O Dómine, quia ego servus tuus: * ego servus tuus, et fílius ancíllæ tuæ.
115:7 Dirupísti víncula mea: * tibi sacrificábo hóstiam laudis, et nomen Dómini invocábo.
115:8 Vota mea Dómino reddam in conspéctu omnis pópuli ejus: * in átriis domus Dómini, in médio tui, Jerúsalem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Calicem salutaris * accipiam, et sacrificabo hostiam laudis.
|
Ant. Az üdvösség kelyhét
Zsoltár 115 [3]
115:1 Hittem, s azért szólottam; * de igen megaláztattam.
115:2 Mondtam elkeseredésemben: * Minden ember hazug!
115:3 Mit adjak vissza az Úrnak * mindazokért, miket nekem adott?
115:4 Az üdvösség kelyhét veszem, * és az Úr nevét segítségûl hivom.
115:5 Fogadásimat az Úrnak teljesítem az õ egész népe elõtt. * Drágalátos az Úr színe elõtt az õ szentei halála.
115:6 Oh Uram! mert én a te szolgád, * én a te szolgád, és szolgálód fia vagyok;
115:7 Szétszakasztottad köteleimet * Neked áldozok dicséretáldozattal, és az Úr nevét segítségûl hivom.
115:8 Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az õ egész népének színe elõtt, * az Úr házának tornáczaiban, közepetted, Jerusalem!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az üdvösség kelyhét * veszem és fölajánlom a dicséret áldozatat
|
Ant. Sicut novellae olivarum,
Psalmus 127 [4]
127:1 Beáti, omnes, qui timent Dóminum, * qui ámbulant in viis ejus.
127:2 Labóres mánuum tuárum quia manducábis: * beátus es, et bene tibi erit.
127:3 Uxor tua sicut vitis abúndans, * in latéribus domus tuæ.
127:4 Fílii tui sicut novéllæ olivárum, * in circúitu mensæ tuæ.
127:5 Ecce, sic benedicétur homo, * qui timet Dóminum.
127:6 Benedícat tibi Dóminus ex Sion: * et vídeas bona Jerúsalem ómnibus diébus vitæ tuæ.
127:7 Et vídeas fílios filiórum tuórum, * pacem super Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sicut novellae olivarum, * Ecclesiae filii sint in circuitu mensae Domini.
|
Ant. Mint az olajfa sarjadekai
Zsoltár 127 [4]
127:1 Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, * kik az õ utain járnak.
127:2 Mivel kezeid munkáját eszed, boldog vagy, * és jól lesz dolgod.
127:3 Feleséged, mint a termékeny szõlõtõ, * házad falai között;
127:4 Fiaid, mint az olajfa sarjadékai * asztalod körül.
127:5 Ime így áldatik meg az ember, * ki az Urat féli.
127:6 Áldjon meg téged az Úr Sionból, * és lássad Jerusalem javait életed minden napjaiban;
127:7 és lássad fiaidnak fiait, * s a békeséget Izraelen.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Mint az olajfa sarjadekai * az Egyhaz fiai az Ur asztala körül üljenek
|
Ant. Qui pacem
Psalmus 147 [5]
147:1 Lauda, Jerúsalem, Dóminum: * lauda Deum tuum, Sion.
147:2 Quóniam confortávit seras portárum tuárum: * benedíxit fíliis tuis in te.
147:3 Qui pósuit fines tuos pacem: * et ádipe fruménti sátiat te.
147:4 Qui emíttit elóquium suum terræ: * velóciter currit sermo ejus.
147:5 Qui dat nivem sicut lanam: * nébulam sicut cínerem spargit.
147:6 Mittit crystállum suam sicut buccéllas: * ante fáciem frígoris ejus quis sustinébit?
147:7 Emíttet verbum suum, et liquefáciet ea: * flabit spíritus ejus, et fluent aquæ.
147:8 Qui annúntiat verbum suum Jacob: * justítias, et judícia sua Israël.
147:9 Non fecit táliter omni natióni: * et judícia sua non manifestávit eis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui pacem * ponit fines Ecclesiae, frumenti adipe satiat nos Dominus.
|
Ant. Az Ur aki békéssé tette határaidat
Zsoltár 147 [5]
147:1 Dicsérd, Jerusalem, az Urat; * dicsérd, Sion, a te Istenedet.
147:2 Mert megerõsítette kapuidnak zárait, * benned megáldotta fiaidat.
147:3 Ki békéssé tette határaidat, * és a búza javával elégít meg téged.
147:4 Ki elküldi szózatát a földre; * sebesen fut az õ beszéde.
147:5 Ki a havat, mint a gyapjat adja, a ködöt, * mint a hamvat hinti.
147:6 Jegét darabonkint ereszti; * ki tûrheti el annak hidegségét?
147:7 Elküldi ismét az õ igéjét, és fölolvasztja azokat; * az õ szele fú, és vizek folynak.
147:8 Ki igéjét Jákobnak hirdeti, * rendeléseit és törvényeit Izraelnek.
147:9 Nem cselekedett így semmi más nemzettel, * és azoknak nem jelentette ki itéleteit.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Ur aki békéssé tette határaidat *az Úr a búza javával elégít meg téged.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
1 Cor 11:23-24
Fratres: Ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis, quoniam Dominus Jesus, in qua nocte tradebatur, accepit panem, et gratias agens fregit, et dixit: Accipite, et manducate: hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur: hoc facite in meam commemorationem.
R. Deo grátias.
Hymnus
Pange lingua gloriosi
Corporis mysterium,
Sanguinisque pretiosi,
Quem in mundi pretium
Fructus ventris generosi
Rex effudit Gentium.
Nobis datus, nobis natus
Ex intacta Virgine,
Et in mundo conversatus,
Sparso verbi semine,
Sui moras incolatus
Miro clausit ordine.
In supremae nocte coenae,
Recumbens cum fratribus
Observata lege plene
Cibis in legalibus,
Cibum turbae duodenae
Se dat suis manibus.
Verbum caro, panem verum
Verbo carnem efficit:
Fitque sanguis Christi merum,
Et si sensus deficit,
Ad firmandum cor sincerum
Sola fides sufficit.
Tantum ergo Sacramentum
Veneremur cernui:
Et antiquum documentum
Novo cedat ritui:
Praestet fides supplementum
Sensuum defectui.
Genitori, Genitoque
Laus et jubilatio,
Salus, honor, virtus quoque
Sit et benedictio:
Procedenti ab utroque
Compar sit laudatio.
Amen.
V. Panem de caelo praestitisti eis, alleluia.
R. Omne delectamentum in se habentem, alleluia.
|
Olvasmány Himnusz Vers {a szentek közös officiumából}
1 Cor 11:23-24
Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
R. Istennek legyen hála.
Himnusz
Zengd a titkot, hangos ének,
Zengd a Testet és a Vért,
Mit gyümölcse szûzi méhnek
Ontott, mint királyi bért,
A világ minden bûnének
Bôséges váltságaért.
Lett az Isten egy közûlünk,
Embertestbe öltözött,
Ige magvát (üdvözûlnünk)
Szórta szét a nép között
S e csodát szerezte ûlnünk,
Mielôtt elköltözött.
Végsô este megfogadta
Régi törvény szent szavát:
Mint a törvény tenni szabta,
Úgy rendelte asztalát,
Étekül hogy általadta
Enkezével önmagát.
Az Igének igéjére
Testté válik a kenyér.
Lesz a színbor Krisztus vére,
Bár szemed hozzá nem ér.
Ezt a hû szív hogy felérje,
Itt a puszta hit segél.
Hát e nagy szentség elébe
Hódolattal jôjjetek.
Ó bizonyságok helyébe
Új szer ád itt életet.
Érzék nem hat rejtekébe:
Itt csak élô hit vezet.
Az Atyának és Fiúnak
Hajtsunk térdet és fejet,
Kettejüktôl származónak
Egyenlôkép tisztelet:
Háromságban egy Valónak,
Földön és a föld felett.
Ámen.
V. Mennyei kenyeret adtál nekik. Alleluia
R. Mely minden gyönyörûséggel teljes. Alleluia
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. O sacrum convivium,
(Canticum Mariae * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat ✝ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna, qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in bráchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. O sacrum convivium, * in quo Christus sumitur; recolitur memoria passionis ejus: mens impletur gratia: et futurae gloriae nobis pignus datur, alleluia.
|
Canticum Magnificat {Antiphona az idõszaki részbõl}
Ant. Milyen csodálatos
(Szuz Maria eneke Luke 1:46-55)
46 Lelkem ✝ * magasztalja az Urat,
47 és szívem ujjong * megváltó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. * Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, * és Szent az õ neve.
50 Irgalma nemzedékrõl nemzedékre * az istenfélõkkel marad.
51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: * szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,
52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, * az alázatosakat pedig fölemelte.
53 Az éhezõket javakkal töltötte el, * de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, * megemlékezve irgalmáról,
55 amelyet atyáinknak, * Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Milyen csodálatos * az Úr asztala, ahol Krisztussal töltekezünk, és amely Krisztus halálát mutatja nekünk, amig el nem jön, hogy kegyelemmel töltse el lelkünket, és a dicsõség záloga legyen, mely általunk nyilvánul meg. Alleluia.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti: tribue, quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari; ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Urunk, ki csodálatos Sacramentumod által szenvedésed emlékezetéd hagytad reánk, add kérünk, hogy akik szent tested és véred titkait ünnepeljük, annak gyümölcsit élvezhessük
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Suffragium{omittitur}
|
Közbenjárás kérése{elmarad}
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|