|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus, alleluia.
Ant. Alleluia, Spiritus Domini replevit orbem terrarum: * Venite adoremus, alleluia.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. O come, let us worship Him. Alleluia.
Ant. The Spirit of the Lord filleth the world: * O come, let us worship Him. Alleluia.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Jam Christus astra ascenderat,
Reversus unde venerat,
Patris fruendum munere
Sanctum daturus Spiritum.
Solemnis urgebat dies,
Quo mystico septemplici
Orbis volutus septies,
Signat beata tempora.
Cum lucis hora tertia
Repente mundus intonat,
Apostolis orantibus
Deum venire nuntiat.
De Patris ergo lumine
Decorus ignis almus est,
Qui fida Christi pectora
Calore Verbi compleat.
Impleta gaudent viscera,
Afflata Sancto Spiritu,
Vocesque diversas sonant,
Fantur Dei magnalia.
Notique cunctis Gentibus,
Graecis, Latinis, Barbaris,
Simulque demirantibus,
Linguis loquuntur omnium.
Judaea tunc incredula,
Vesana torvo spiritu,
Madere musto sobrios
Christi fideles increpat.
Sed editis miraculis
Occurrit, et docet Petrus,
Falsum profari perfidos,
Joele teste comprobans.
Deo Patri sit gloria,
Et Filio, qui a mortuis
Surrexit, ac Paraclito,
In saeculorum saecula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
{H-JamChristus astra:}v. Már Krisztus mennybe költözött,
Ahonnan egykor földre jött.
Hogy az Atya ajándokát
Küldje: a Szentlelket nekünk.
Sürgette már az ünnep-est:
Titokzatos hetes-körén
Hétszer fordult a földkerek,
S jelezte már e szent idôt.
Hogy harmadórán hirtelen
Megdördül a világ felett,
Hirdetvén az imádkozó
Apostoloknak: jô az Úr!
Az Atya fényébôl való
Szépségével a drága Tûz
Átjárja Krisztus híveit,
Hozván az Ige melegét.
Ujjongnak a betölt szívek
A Szentléleknek ihletén,
Sokféle nyelven hirdetik
Az Istennek nagytetteit.
Minden nép érti szavukat,
Görög, barbár és római,
S mind egyformán álmélkodik,
Mindnyájuk nyelvén szólnak ôk.
Ám a hitetlen Izrael,
Rossz szellemtôl vakítva meg,
Zajongja: musttól mámoros
A Krisztust hirdetô sereg!
De szembeszáll Péter velük,
Csodatettekkel bizonyít
S Joelt idézi mint tanút,
Minô hamis a rágalom.
Az Úr Atyának tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vigasztalónak velük,
Most és örök idôkörön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Proprio de Tempore}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi az idõszaki részbõl}
Nocturn I
|
Ant. Factus est
Psalmus 47 [1]
47:1 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto ejus.
47:2 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:3 Deus in dómibus ejus cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:4 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:5 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:6 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:7 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:8 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:9 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * justítia plena est déxtera tua.
47:10 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Judæ: * propter judícia tua, Dómine.
47:11 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus ejus.
47:12 Pónite corda vestra in virtúte ejus: * et distribúite domos ejus, ut enarrétis in progénie áltera.
47:13 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sæculum sæculi: * ipse reget nos in sæcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Factus est * repente de caelo sonus advenientis spiritus vehementis, alleluia, alleluia.
|
Ant. Suddenly there came a sound from heaven
Zsoltár 47 [1]
47:1 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek * városában, az õ szent hegyén.
47:2 Az egész föld örömére van alapitva Sion hegye, * éjszaki oldalán a nagy király városa.
47:3 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az õ oltalmok.
47:4 Mert ime a föld királyai * összegyûltek, egyesûltek;
47:5 õk azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindúltak; * reszketés fogta el õket;
47:6 Oly fájdalom, mint a szülõé, és a mily rohanó a szélvész, * mely összetöri Tarzis hajóit.
47:7 A mint hallottuk, úgy láttuk az erõk Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:8 Megemlékezünk, Isten, a te * irgalmasságodról templomodnak közepette.
47:9 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határaig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:10 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda * leányai itéleteid miatt, Uram!
47:11 Kerûljétek meg Siont és szemléljétek azt körûl; * számláljátok meg tornyait.
47:12 Függeszszétek sziveiteket erõsségére, vegyétek számba házait, * hogy elbeszéljétek a jövõ nemzedéknek:
47:13 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökön örökké; * õ igazgat minket mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Suddenly there came a sound from heaven * as of a rushing mighty wind. Alleluia, Alleluia
|
Ant. Confirma hoc Deus,
Psalmus 67 [2]
67:1 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci ejus, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie ejus.
67:2 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:3 Et justi epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:4 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini ejus: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu ejus: * turbabúntur a fácie ejus, patris orphanórum et júdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi ejus in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:20 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:21 Benedíctus Dóminus die quotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:22 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:23 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:24 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes conjúncti psalléntibus: * in médio juvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Bénjamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:29 Príncipes Juda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:30 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:31 A templo tuo in Jerúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:32 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:33 Díssipa Gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægypto: * Æthiópia prævéniet manus ejus Deo.
67:34 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:35 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:36 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia ejus, et virtus ejus in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confirma hoc Deus, * quod operatus es in nobis: a templo sancto tuo, quod est in Jerusalem, alleluia, alleluia.
|
Ant. Strengthen, O God, that which Thou hast wrought for us,
Ant. Strengthen, O God, that which Thou hast wrought for us, * because of thy holy Temple at Jerusalem. Alleluia, Alleluia
|
Ant. Emitte Spiritum tuum,
Psalmus 103 [3]
103:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:2 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:3 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra ejus.
103:4 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:5 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:6 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sæculum sæculi.
103:7 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus ejus: * super montes stabunt aquæ.
103:8 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:9 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:10 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:11 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:12 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens foenum juméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:15 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:16 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:17 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:18 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quærant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sæculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Jucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Emitte Spiritum tuum, * et creabuntur: et renovabis faciem terrae, alleluia, alleluia.
|
Ant. Send forth thy Spirit, and they shall be created
Zsoltár 103 [3]
103:1 Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fönséges vagy,
103:2 Dicsõségbe és ékességbe öltöztél * világossággal mint köntössel körûl vagy öltve,
103:3 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felsõ részeit,
103:4 Ki a felhõt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:5 Ki angyalaidat szélvészszé teszed, * és szolgáidat égetõ tüzzé;
103:6 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökön örökké.
103:7 A vizmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:8 A te feddésed elõtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:9 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:10 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:11 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:12 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kõsziklák közõl szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felõl; * a te mûveid gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:15 Hogy kenyeret termeszsz a földbõl, * és bor vidámítsa föl az ember szivét;
103:16 Hogy olajjal derítse föl orczáját, * és a kenyér erõsítse meg az ember szívét.
103:17 Jóllaknak a mezõ fái, és a Libanon czedrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:18 A gólya háza fõ azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kõszikla a sûldisznók menedéke.
103:19 A holdat idõmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentõl magoknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyûlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mely igen fölségesek a te mûveid, Uram! * mindeneket bölcseséggel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblû tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A czethal, melyet alkottál, hogy játszék abban, * mindnyájan tõled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyûjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arczodat, megrémûlnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld szinét.
103:31 Legyen az Úré a dicsõség mindörökké. * Az Úr örûlni fog alkotmányaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bûnösök a földrõl és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Send forth thy Spirit, and they shall be created * and Thou shalt renew the face of the earth. Alleluia, Alleluia
|
V. Repleti sunt omnes Spiritu Sancto, alleluia.
R. Et coeperunt loqui, alleluia.
|
V. They were all filled with the Holy Ghost Alleluia.
R. And began to speak Alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 1
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 4:38-44
In illo tempore: Surgens Jesus de synagoga, introivit in domum Simonis. Socrus autem Simonis tenebatur magnis febribus. Et reliqua.
Homilia sancti Ambrosii Episcopi.
Lib 4 in cap. IV Lucae, sub finem.
Vide clementiam Domini Salvatoris: nec indignatione commotus, nec scelere offensus nec injuria violatus Judaeam deserit: quin etiam immemor injuriae, memor clementiae, nunc docendo, nunc liberando, nunc sanando, infidae plebis corda demulcet. Et bene sanctus Lucas virum ab spiritu nequitiae liberatum ante praemisit, et subdit feminae sanitatem. Utrumque enim sexum Dominus curaturus advenerat: sed prior sanari debuit, qui prior creatus est; nec praetermitti illa, quae mobilitate magis animi, quam pravitate peccaverat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Repleti sunt omnes Spiritu Sancto, et coeperunt loqui, prout Spiritus Sanctus dabat eloqui illis:
* Et convenit multitudo dicentium, alleluia.
V. Loquebantur variis linguis Apostoli magnalia Dei.
R. Et convenit multitudo dicentium, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 1
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 4:38
Azon idõben Jézus a zsinagógából kijõve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. És így tovább.
Homily by St Ambrose, Bishop of Milan
Bk. iv. on Luke iv.
Behold here how long-suffering is the Lord our Redeemer Neither moved to anger against them, nor sickened at their guilt, nor outraged by their attacks, did He leave the Jews' country. Nay, forgetting their iniquity, and mindful only of His mercy, He strove to soften their hard and unbelieving hearts, sometimes by His teaching, and sometimes by freeing some of them, and sometimes by healing them. St Luke doth well to tell us first of the man who was delivered from an unclean spirit, and then of the healing of a woman. The Lord indeed came to heal both sexes, but that must be healed first which was created first, and then must not she be passed by whose first sin arose rather from fickleness of heart than from depraved will.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. They were all filled with the Holy Ghost, and began to speak, as the Holy Ghost gave them utterance
* And the multitude came together, saying: Alleluia.
V. The Apostle spake in divers tongues the wonderful works of God.
R. And the multitude came together, saying: Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 2
Sabbato medicinae Dominicae opera coepta significat, ut inde nova creatura coeperit, ubi vetus creatura ante desivit: nec sub lege esse Dei Filium, sed supra legem in ipso principio designaret: nec solvi legem, sed impleri. Neque enim per legem, sed verbo factus est mundus, sicut legimus: Verbo Domini caeli firmati sunt. Non solvitur ergo lex, sed impletur: ut fiat renovatio hominis jam labentis. Unde et Apostolus ait: Exspoliantes vos veterem hominem, induite novum, qui secundum Deum creatus est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Jam non dicam vos servos, sed amicos meos: quia omnia cognovistis, quae operatus sum in medio vestri, alleluia:
* Accipite Spiritum Sanctum in vobis Paraclitum: ille est, quem Pater mittet vobis, alleluia.
V. Vos amici mei estis, si feceritis quae ego praecipio vobis.
R. Accipite Spiritum Sanctum in vobis Paraclitum: ille est, quem Pater mittet vobis, alleluia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Accipite Spiritum Sanctum in vobis Paraclitum: ille est, quem Pater mittet vobis, alleluia.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 2
That the Lord began to heal on the Sabbath-day showeth in a figure how that the new creation beginneth where the old creation ended. It showeth, moreover, that the Son of God, Who is come not to destroy the law but to fulfil the law, Matth. v. 17, is not under the law, but above the law. Neither was it by the law, but by the Word, that the world was created, as it is written " By the Word of the Lord were the heavens made." Ps. xxxii. 6. The law, then, is not destroyed, but fulfilled, in the Redemption of fallen man. Whence also the Apostle saith " Put off, concerning the former conversation, the old man, which is corrupt according to the deceitful lusts and be renewed in the spirit of your mind and put on the new man, which after God is created in righteousness and true holiness." Eph. iv. 22.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Henceforth I call you not servants, but I have called you My friends because ye have known all things, whatsoever I have done among you. Alleluia.
* Receive ye the Holy Ghost, Who is your Comforter within you the Same is He Whom the Father will send unto you. Alleluia.
V. Ye are My friends, if ye do whatsoever I command you.
R. Receive ye the Holy Ghost Who is your Comforter within you the Same is He Whom the Father will send unto you. Alleluia.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Receive ye the Holy Ghost Who is your Comforter within you the Same is He Whom the Father will send unto you. Alleluia.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 3
Et bene sabbato coepit, ut ipsum se ostenderet Creatorem, qui opera operibus intexeret, et prosequeretur opus, quod ipse jam coeperat: ut si domum faber renovare disponat, non a fundamentis, sed a culminibus incipit solvere vetustatem. Itaque ibi prius manum admovet, ubi ante desierat: deinde a minoribus incipit, ut ad majora perveniat. Liberare a daemone et homines, sed in verbo Dei possunt: resurrectionem mortuis imperare, divinae solius est potestatis. Fortassis etiam in typo mulieris illius socrus Simonis et Andreae, variis criminum febribus caro nostra languebat, et diversarum cupiditatum immodicis aestuabat illecebris. Nec minorem febrem amoris esse dixerim, quam caloris. Itaque illa animum, haec corpus inflammat. Febris enim nostra, avaritia est: febris nostra, libido est: febris nostra, luxuria est: febris nostra, ambitio est: febris nostra, iracundia est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 3
It was well that He began to heal on the Sabbath, that He might show Himself to be the Creator, weaving in one with another of His works, and continuing that which He had already begun, even as a workman, being to repair an house, beginneth not to take down that which is old from the foundations, but from the roof. Thus doth the Lord begin to lay to His hand again, in that place whence last He hath lifted it then He beginneth with things lesser, that He may go on to things greater. Even men are able to deliver other men from evil spirits, albeit with the word of God to command the dead to rise again is for God's power alone.Perchance, also, this woman, the mother-in-law of Simon and Andrew, was a type of our nature, stricken down with the great fever of sin, and burning with unlawful lusts after divers objects. Nor would I say that the passion which rageth in the mind is a lesser fire than that fever which burneth the body. Covetousness, and lust, and uncleanness, and vain desires, and strivings, and anger these be our fevers.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Mentibus nostris, quaesumus, Domine, Spiritum Sanctum benignus infunde: cujus et sapientia conditi sumus, et providentia gubernamur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte ejúsdem Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
We beseech Thee, O Lord, mercifully to pour into our hearts Thy Holy Spirit, by Whose Wisdom we have been created, and by Whose Providence all our ways are ordered.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és ugyanazon Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |