|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
Ant. Christum Regem adoremus dominantem Gentibus: * Qui se manducantibus dat spiritus pinguedinem.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Sacris solemniis juncta sint gaudia,
Et ex praecordiis sonent praeconia;
Recedant vetera nova sint omnia,
Corda, voces, et opera.
Noctis recolitur coena novissima,
Qua Christus creditur agnum et azyma
Dedisse fratribus, juxta legitima
Priscis indulta patribus.
Post agnum typicum, expletis epulis,
Corpus Dominicum datum discipulis,
Sic totum omnibus, quod totum singulis,
Ejus fatemur manibus.
Dedit fragilibus corporis ferculum,
Dedit et tristibus sanguinis poculum,
Dicens: Accipite quod trado vasculum,
Omnes ex eo bibite.
Sic sacrificium istud instituit,
Cujus officium committi voluit
Solis presbyteris, quibus sic congruit,
Ut sumant, et dent ceteris.
Panis angelicus fit panis hominum:
Dat panis caelicus figuris terminum:
O res mirabilis, manducat Dominum
Pauper, servus, et humilis.
Te trina Deitas unaque poscimus,
Sic nos tu visita, sicut te colimus:
Per tuas semitas duc nos quo tendimus,
Ad lucem, quam inhabitas.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.
A végsô vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé,
Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az elôkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.
Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
Amit nektek adok hozzájuk így beszélt
Vegyétek mind és igyatok.
E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Elôbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az elôkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenébôl él
Szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jôjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Fructum salutiferum
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem prójicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Fructum salutiferum * gustandum dedit Dominus mortis suae tempore.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death,
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death, * even that fruit whereof if any man eat, he shall live for ever
|
Ant. A fructu frumenti
Psalmus 4 [2]
4:1 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quæritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. A fructu frumenti * et vini multiplicati fideles in pace Christi requiescunt.
|
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine
Zsoltár 4 [2]
4:1 Midõn segítségûl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörûlj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az õ szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek õk gazdagok.
4:9 De emiatt békeségben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképen megerõsítettél engem * a reménységben.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine * do lay them down in peace and sleep in Christ
|
Ant. Communione calicis,
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:2 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:3 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Communione calicis, * quo Deus ipse sumitur, non vitulorum sanguine, congregavit nos Dominus.
|
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body,
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram! * mert benned bíztam.
15:2 Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, * azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az õ földén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az õ inségök; azután siettek. * Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem elõtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, * hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörûség vagyon.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body, * for we are all partakers of that one cup, which is not the communion of the blood of bulls, but of God Himself
|
V. Panem caeli dedit eis, alleluia.
R. Panem Angelorum manducavit homo, alleluia.
|
V. He gave them of the bread of heaven
R. Man did eat Angels' bread
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Sam 3:1-7
1 Puer autem Samuel ministrabat Domino coram Heli, et sermo Domini erat pretiosus in diebus illis: non erat visio manifesta.
2 Factum est ergo in die quadam, Heli jacebat in loco suo, et oculi ejus caligaverant, nec poterat videre:
3 Lucerna Dei antequam exstingueretur, Samuel dormiebat in templo Domini, ubi erat arca Dei.
4 Et vocavit Dominus Samuel. Qui respondens, ait: Ecce ego.
5 Et cucurrit ad Heli, et dixit: Ecce ego: vocasti enim me. Qui dixit: Non vocavi: revertere, et dormi. Et abiit, et dormivit.
6 Et adjecit Dominus rursum vocare Samuelem. Consurgensque Samuel, abiit ad Heli, et dixit: Ecce ego, quia vocasti me. Qui respondit: Non vocavi te, fili mi: revertere et dormi.
7 Porro Samuel necdum sciebat Dominum, neque revelatus fuerat ei sermo Domini.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Immolabit haedum multitudo filiorum Israël ad vesperam Paschae:
* Et edent carnes, et azymos panes.
V. Pascha nostrum immolatus est Christus: itaque epulemur in azymis sinceritatis et veritatis.
R. Et edent carnes, et azymos panes.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel elsõ könyvébõl
1 Sam 3:1-7
1 A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az idõben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni.
2 Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott.
3 Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt.
4 Az Úr megszólította: "Sámuel, Sámuel!" "Itt vagyok" - felelte.
5 Azután odafutott Élihez, és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Az ezt válaszolta: "Nem hívtalak, feküdj le és aludj." Elment és lefeküdt aludni.
6 Az Úr azonban újra szólította: "Sámuel!" És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Ez azt felelte: "Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!"
7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The whole assembly of the children of Israel shall kill the lamb toward the evening of the Passover.
* And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
V. Even Christ our Passover is sacrificed for us therefore let us keep the feast with the unleavened bread of sincerity and truth.
R. And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
1 Sam 3:8-12
8 Et adjecit Dominus, et vocavit adhuc Samuelem tertio. Qui consurgens abiit ad Heli,
9 Et ait: Ecce ego, quia vocasti me. Intellexit ergo Heli quia Dominus vocaret puerum: et ait ad Samuelem: Vade, et dormi: et si deinceps vocaverit te, dices: Loquere, Domine, quia audit servus tuus. Abiit ergo Samuel, et dormivit in loco suo.
10 Et venit Dominus, et stetit: et vocavit, sicut vocaverat secundo: Samuel, Samuel. Et ait Samuel: Loquere, Domine, quia audit servus tuus.
11 Et dixit Dominus ad Samuelem: Ecce ego facio verbum in Israël, quod quicumque audierit, tinnient ambae aures ejus.
12 In die illa suscitabo adversum Heli omnia quae locutus sum super domum ejus: incipiam, et complebo.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Comedetis carnes, et saturabimini panibus:
* Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
V. Non Moyses dedit vobis panem de caelo, sed Pater meus dat vobis panem de caelo verum.
R. Iste est panis, quem dedit vobis Dominus ad vescendum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
1 Sam 3:8-12
8 Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút.
9 Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
10 Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint elõzõ alkalommal: "Sámuel, Sámuel!" És Sámuel így válaszolt: "Beszélj, szolgád figyel!"
11 Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tõle.
12 Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétõl végig.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Ye shall eat flesh, and shall be filled with bread.
* This is the bread which the Lord hath given you to eat.
V. Moses gave you not that Bread from heaven, but My Father giveth you the true Bread from heaven.
R. This is the bread which the Lord hath given you to eat.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Sam 3:15-20
15 Dormivit autem Samuel usque mane, aperuitque ostia domus Domini. Et Samuel timebat indicare visionem Heli.
16 Vocavit ergo Heli Samuelem, et dixit: Samuel fili mi? Qui respondens ait: Praesto sum.
17 Et interrogavit eum: Quis est sermo, quem locutus est Dominus ad te? oro te ne celaveris me: Haec faciat tibi Deus, et haec addat, si absconderis a me sermonem ex omnibus verbis quae dicta sunt tibi.
18 Indicavit itaque ei Samuel universos sermones, et non abscondit ab eo. Et ille respondit: Dominus est: quod bonum est in oculis suis faciat.
19 Crevit autem Samuel, et Dominus erat cum eo, et non cecidit ex omnibus verbis ejus in terram.
20 Et cognovit universus Israël, a Dan usque Bersabee, quod fidelis Samuel propheta esset Domini.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Respexit Elias ad caput suum subcinericium panem: qui surgens comedit et bibit:
* Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et ambulavit in fortitudine cibi illius usque ad montem Dei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
1 Sam 3:15-20
15 Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli elõtt mutatkozni.
16 Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: "Sámuel, fiam!" "Itt vagyok" - felelte neki.
17 Erre megkérdezte tõle: "Mit mondott neked? Ne titkolj el elõlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz elõlem abból, amit mondott neked."
18 Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: "Õ az Úr! Tegye, ami tetszik neki!"
19 Sámuel felnõtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.
20 Dántól Beersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Elijah looked, and, behold, there was a cake baken on the coals at his head, and he arose, and did eat and drink
* And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. If any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And went in the strength of that meat (forty days and forty nights) unto the mount of God.
|
Nocturn II.
Ant. Memor sit Dominus
Psalmus 19 [4]
19:1 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:2 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:3 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:4 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:5 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:6 Impleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor sit Dominus * sacrificii nostri, et holocaustum nostrum pingue fiat.
|
Nocturn II.
Ant. The Lord remember our offering,
Zsoltár 19 [4]
19:1 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:2 Küldjön neked segitséget a szenthelyrõl; * és Sionból védelmezzen téged.
19:3 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égõáldozatod legyen kövér.
19:4 Cselekedjék veled szived szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:5 Örvendeni fogunk szabadúlásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:6 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az õ fölkentjét;
19:7 Meghallgatja õt szent egébõl, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ôk megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram! tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket az napon, melyen segítségûl hívunk téged.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord remember our offering, * and accept our burnt-sacrifice
|
Ant. Paratur
Psalmus 22 [5]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:5 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:6 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:7 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:8 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:9 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Paratur * nobis mensa Domini adversus omnes qui tribulant nos.
|
Ant. The Lord prepareth His Table before us
Zsoltár 22 [5]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi hiával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújúlás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az õ nevéért.
22:4 Mert ha a halálárnyéka közepett járok is, * nem félek roszaktól: mivel te velem vagy.
22:5 A te vesszõd és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:6 Asztalt készítettél elõttem azok ellen, * kik engem szorongatnak.
22:7 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvetadó poharam mely jeles!
22:8 És a te irgalmasságod követ engem életem * teljes napjaiban;
22:9 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. The Lord prepareth His Table before us * in the presence of our enemies
|
Ant. In voce exsultationis
Psalmus 41 [6]
41:1 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:2 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:3 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:4 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:9 Omnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:10 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:11 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:12 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:12 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:12 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In voce exsultationis * resonent epulantes in mensa Domini.
|
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord * make the voice of joy and praise to be heard [in the house of God.]
|
V. Cibavit illos ex adipe frumenti, alleluia.
R. Et de petra, melle saturavit eos, alleluia.
|
V. He fed them with the finest of the wheat
R. And with honey out of the Rock did He satisfy them
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Sermo sancti Joannis Chrysostomi.
Hom. 61. ad populum Antiochenum
Necessarium est, dilectissimi, mysteriorum discere miraculum, quodnam sit, et quare sit datum, et quae ejus rei utilitas. Unum corpus efficimur: membra, inquit, ex carne ejus, et ex ossibus ejus: Sequamur autem initiati, quae dicuntur. Ut itaque non tantum per caritatem hoc fiamus, verum etiam ipsa re, in illam misceamur carnem: hoc namque per escam efficitur, quam largitus est nobis, volens ostendere desiderium quod erga nos habet. Propterea semetipsum nobis immiscuit, et corpus suum in nos contemperavit, ut unum quid simus tamquam corpus capiti coaptatum: ardenter enim amantium hoc est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Coenantibus illis accepit Jesus panem, et benedixit, ac fregit, deditque discipulis suis, et ait:
* Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
V. Dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?
R. Accipite, et comedite: hoc est corpus meum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
From the Sermons of St John Chrysostom Patriarch of Constantinople.
61st Homily to the people of Antioch.
Dearly beloved brethren, it behoveth us to learn the miracle of the Mysteries what the Gift is, and why It was given, and what is the use thereof. "We, being many, are one body," saith [the Apostle Paul, 1 Cor. x. 17, and again] "We are members of His Body, of His Flesh, and of His Bones." Eph. v. 30. Only the initiated will now understand what I say. That this union may take place, not by love only, but verily and indeed, we ought to mingle our own with His Flesh. And this is done by eating that Food Which He hath given unto us, being fain to manifest that exceeding great love which He beareth to us-ward. To this end He hath mingled Himself with us, and infused His Body into our bodies, that we may be one together, like as the limbs of a man and his head are all of one body. Such union do they long for that love much.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As they were eating, Jesus took bread, and blest it, and brake it, and gave it to the disciples, and said
* Take, eat this is My Body.
V. The men of my tabernacle said O that we had of his flesh we cannot be satisfied.
R. Take, eat this is My Body.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Tamquam leones igitur ignem spirantes ab illa mensa recedamus, facti diabolo terribiles, et caput nostrum mente revolventes, et caritatem quam erga nos ostendit. Nam parentes quidem aliis saepe filios tradunt alendos: ego autem, inquit, non ita, sed carnibus meis alo, et meipsum vobis appono, vos omnes generosos esse volens, et spem bonam de futuris vobis praebens: quippe qui vobis hic meipsum tradidi, multo magis id in futuro faciam. Volui frater vester fieri, carni propter vos et sanguini communicavi: vobis vicissim ipsam carnem et sanguinem, per quae cognatus vester factus sum, trado.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Accepit Jesus calicem, postquam coenavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine:
* Hoc facite in meam commemorationem.
V. Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
R. Hoc facite in meam commemorationem.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
When we come back from that Table we ought to be like so many lions breathing fire, dreadful to the devil. Our thoughts ought to be concentrated on our Great Head and the love which He showeth us. Many fathers and mothers there are who give their children to others to nurse, but I, saith the Lord to His children, I am not so, but I feed you with Mine Own Flesh, and join Myself to you, fain that ye all should be sons of noble blood now, and giving you a noble hope of that which ye shall be hereafter. I was content to become your Brother, I for your sakes have taken unto Me Flesh, and Blood, and that Flesh and Blood wherein I am become your Brother, the Same give I in turn unto you.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Jesus took the cup, after supper, saying This cup is the New Testament in My Blood.
* This do in remembrance of Me.
V. My soul hath them still in remembrance, and is humbled in me.
R. This do in remembrance of Me.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Attendamus itaque nobis ipsis, dilectissimi, talibus fruentes bonis: et cum aliquid turpe dicere voluerimus, vel nos ab ira corripi viderimus, vel alio quopiam hujusmodi vitio, consideremus quibus facti sumus digni: talisque cogitatio nobis irrationabilium motuum sit correctio. Quotquot igitur hujus participes corporis efficimur, quotquot sanguinem degustamus; cogitemus, quod illum sursum sedentem, qui ab Angelis adoratur incorruptibili vicinus virtuti, hunc degustamus. Hei mihi, quot ad salutem nobis viae! Nos corpus suum effecit: nobis suum communicavit corpus: et horum nos nihil a malis avertit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ego sum panis vitae: patres vestri manducaverunt manna in deserto, et mortui sunt:
* Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Ego sum panis vivus, qui de caelo descendi: si quis manducaverit ex hoc pane, vivet in aeternum.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Hic est panis de caelo descendens, ut si quis ex ipso manducet, non moriatur.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Let us then, dearly beloved brethren, take good heed to ourselves, as unto the holders of so great mercies, and when any foul word springeth to our lips, or we feel anger taking possession of us, or the sting of any other sinful passion, let us call to mind of What we have been counted worthy, and let that remembrance still the unruly motion. As often as we take that Body, as often as we taste that Blood, let us think how that we feed on Him Who is sitting on high, adored of Angels, at the right hand of the Eternal Power. Ah me, how many a way is open to us whereby we may be saved He hath made us His He hath given His Body to us and we still are not turned away from evil
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I am that Bread of life. Your fathers did eat manna in the wilderness, and are dead.
* This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. I am the living Bread Which came down from heaven if any man eat of this Bread, he shall live for ever.
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
|
Nocturn III.
Ant. Introibo
Psalmus 42 [7]
42:1 Júdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat juventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Introibo * ad altare Dei: sumam Christum, qui renovat juventutem meam.
|
Nocturn III.
Ant. I will go unto the Altar of God
Zsoltár 42 [7]
42:1 Itélj meg engem, Isten! és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertõl ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten! az én erõsségem. Miért vetettél meg engem? * és miért járok szomorúan, midõn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékidba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat; * hálát adok neked a czitarán, oh Isten, én Istenem!
42:5 Miért vagy szomorú? én lelkem! * és miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * õ orczám szabadítója és én Istenem.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. I will go unto the Altar of God * I will feed on Christ, Which is the Renewer of my youth
|
Ant. Cibavit nos Dominus
Psalmus 80 [8]
80:1 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:2 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:3 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:4 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:5 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:6 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:7 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:8 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:9 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:10 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:11 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:12 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:13 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:14 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sæcula.
80:15 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cibavit nos Dominus * ex adipe frumenti: et de petra, melle saturavit nos.
|
Ant. The Lord hath fed us
Ant. The Lord hath fed us * with the finest of the wheat, and with honey out of the Rock hath He satisfied us
|
Ant. Ex altari tuo
Psalmus 83 [9]
83:1 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:2 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:3 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sæcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cujus est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:7 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Jacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:12 Elégi abjéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:13 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ex altari tuo * Domine, Christum sumimus: in quem cor et caro nostra exsultant.
|
Ant. It is at thine Altar, O Lord,
Zsoltár 83 [9]
83:1 Mely kellemesek a te hajlékaid, erõk Ura! * Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után.
83:2 Szivem és testem * örvendeznek az élõ Istenben.
83:3 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erõk Ura, * királyom és Istenem!
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! * örökön örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tõled vagyon segítsége. * Fölmenetekrõl gondolkodik szivében, a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött.
83:7 Mert áldást ad a törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erõk Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene!
83:10 Mi oltalmazó Istenünk! * tekints és nézz a te fölkented orczájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban * ezereknél.
83:12 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bûnösök hajlékiban.
83:13 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsõséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Oh erõk Ura! boldog ember az, ki benned bízik.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. It is at thine Altar, O Lord, * that we do feed on Christ, for Whom our heart and our flesh crieth out
|
V. Educas panem de terra, alleluia.
R. Et vinum laetificet cor hominis, alleluia.
|
V. Thou bringest forth food out of the earth
R. And wine that maketh glad the heart of man.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 6:56-59
In illo tempore: Dixit Jesus turbis Judaeorum: Caro mea, vere est cibus, et sanguis meus, vere est potus. Et reliqua.
De Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tract. 27. in Joann. ante medium,
Diximus, fratres, hoc Dominum commendasse in manducatione carnis suae, et potatione sanguinis sui, ut in illo maneamus, et ipse in nobis. Manemus autem in illo, cum sumus membra ejus: manet autem ipse in nobis, cum sumus templum ejus. Ut autem simus membra ejus, unitas nos compaginat: ut compaginet unitas, quae facit, nisi caritas? Et caritas Dei unde? Apostolum interroga. Caritas, inquit, Dei diffusa est in cordibus nostris per Spiritum Sanctum, qui datus est nobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Qui manducat meam carnem, et bibit meum sanguinem,
* In me manet, et ego in eo.
V. Non est alia natio tam grandis, quae habeat deos appropinquantes sibi, sicut Deus noster adest nobis.
R. In me manet, et ego in eo.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kõnyvébõl
John 6:56-59
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élõ Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. És így tovább
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
27th Tract on John.
I have said, my brethren, that what the Lord hath set before us, in eating of His Flesh and drinking of His Blood, is that we should dwell in Him, and He in us. We dwell in Him when we are His members, and He dwelleth in us when we are His temple. But the bond whereby we are made His members is oneness and what is the cause of oneness but love And love of God, whence is it? Ask the Apostle. "The love of God," saith he, " is shed abroad in our hearts by the Holy Ghost. Which is given unto us." Rom. v. 5.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. He that eateth My Flesh and drinketh My Blood,
* Dwelleth in Me, and I in him.
V. What nation is there so great, who hath gods so nigh unto them, as the Lord our God is to us
R. Dwelleth in Me, and I in him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 8
Ergo spiritus est qui vivificat: spiritus enim facit viva membra: nec viva membra spiritus facit, nisi quae in corpore, quod vegetat ipse spiritus, invenerit. Nam spiritus, qui est in te, o homo, quo constas ut homo sis, numquid vivificat membrum quod separatum invenerit a carne tua? Spiritum tuum dico animam tuam. Anima tua non vivificat, nisi membra quae sunt in carne tua: unum si tollas, jam non vivificatur ex anima tua, quia unitati corporis tui non copulatur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Misit me vivens Pater, et ego vivo propter Patrem:
* Et qui manducat me, vivet propter me.
V. Cibavit illum Dominus pane vitae et intellectus.
R. Et qui manducat me, vivet propter me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et qui manducat me, vivet propter me.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 8
So "it is the spirit that quickeneth." It is the spirit that maketh lively the limbs, nor is the quickening power of the spirit shed through any limbs but such as remain in union with the body whose the spirit is. The spirit that thou hast in thee, O man, and whereby thou art a man, doth that spirit shed life through any limb cut off from thy flesh By " spirit," I mean soul. The soul quickeneth no limb but such as remain attached to the body. Cut one off, and the soul quickeneth it no more, for it is separate from the oneness of thy body.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As the living Father hath sent Me, and I live by the Father,
* So he that eateth Me, even he shall live by Me.
V. With the bread of life and understanding hath the Lord fed him.
R. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Haec dicuntur, ut amemus unitatem, et timeamus separationem. Nihil enim sic debet formidare Christianus, quam separari a corpore Christi. Si enim separatur a corpore Christi, non est membrum ejus: si non est membrum ejus, non vegetatur Spiritu ejus. Quisquis autem, inquit Apostolus, Spiritum Christi non habet: hic non est ejus. Spiritus ergo est, qui vivificat, caro autem non prodest quidquam. Verba, quae ego locutus sum vobis, spiritus et vita sunt. Quid est, Spiritus et vita sunt? Spiritaliter intelligenda sunt. Intellexisti spiritaliter Spiritus et vita sunt. Intellexisti carnaliter? Etiam sic illa spiritus et vita sunt, sed tibi non sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
These things I say, that we may love oneness and dread division. In sooth, there is nothing which a Christian ought so much to dread, as to be cut off from the Body of Christ. If he be cut off from the Body of Christ, he is no longer a member of Christ, and the Spirit of Christ no longer quickeneth him. "Now, if any man," saith the Apostle, "have not the Spirit of Christ, he is none of His." Rom. viii. 9. "It is the Spirit that quickeneth the flesh profiteth nothing the words that I speak unto you, they are spirit and they are life." "Spirit and life" -what meaneth this? It is to If e taken spiritually. Hast thou taken it spiritually Then the words the Lord spake, unto thee they are spirit and they are life. Hast thou taken it carnally? Then the words of the Lord are still indeed spirit and life but not for thee.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti: tribue, quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari; ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Urunk, ki csodálatos Sacramentumod által szenvedésed emlékezetéd hagytad reánk, add kérünk, hogy akik szent tested és véred titkait ünnepeljük, annak gyümölcsit élvezhessük
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |