|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite adoremus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit supremos
Laudis honores.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyekben
Unnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I.
Ant. Memor fuit in sæculum * testaménti sui Dóminus Deus noster.
Psalmus 104(1-15) [1]
104:1 Confitémini Dómino, et invocáte nomen ejus: * annuntiáte inter Gentes ópera ejus.
104:2 Cantáte ei, et psállite ei: * narráte ómnia mirabília ejus.
104:3 Laudámini in nómine sancto ejus: * lætétur cor quæréntium Dóminum.
104:4 Quærite Dóminum, et confirmámini: * quærite fáciem ejus semper.
104:5 Mementóte mirabílium ejus, quæ fecit: * prodígia ejus, et judícia oris ejus.
104:6 Semen Ábraham, servi ejus: * fílii Jacob, elécti ejus.
104:7 Ipse Dóminus Deus noster: * in univérsa terra judícia ejus.
104:8 Memor fuit in sæculum testaménti sui: * verbi, quod mandávit in mille generatiónes:
104:9 Quod dispósuit ad Ábraham: * et juraménti sui ad Isaac:
104:10 Et státuit illud Jacob in præcéptum: * et Israël in testaméntum ætérnum:
104:11 Dicens: Tibi dabo terram Chánaan, * funículum hereditátis vestræ.
104:12 Cum essent número brevi, * paucíssimi et íncolæ ejus:
104:13 Et pertransiérunt de gente in gentem, * et de regno ad pópulum álterum.
104:14 Non relíquit hóminem nocére eis: * et corrípuit pro eis reges.
104:15 Nolíte tángere christos meos: * et in prophétis meis nolíte malignári.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor fuit in sæculum * testaménti sui Dóminus Deus noster.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Mindvégig emlékezik * szövetségére, ígéretére, a mi Urunk Istenünk
Zsoltár 104(1-15) [1]
104:1 Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségûl az õ nevét; * hirdessétek a népek között cselekedeteit.
104:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, * és beszéljétek el minden csodatettét.
104:3 Dicsekedjetek az õ szent nevében, * vígadjon az Urat keresõk szíve.
104:4 Keressétek az Urat és erõsödjetek meg; * keressétek az õ színét mindenkoron.
104:5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, * az õ jeleirõl és szája itéleteirõl.
104:6 Ábrahámnak, az õ szolgájának ivadéka! * Jákobnak, az õ választottjának fiai!
104:7 Ô a mi Urunk Istenünk, * õ itéli az egész földet.
104:8 Megemlékezik örökké az õ szövetségérõl, * az igérõl, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
104:9 Melyet szerzett Ábrahámmal; * és az õ esküjérõl Izsákkal.
104:10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, * és Izraelnek örök szövetségûl,
104:11 Mondván: Neked adom Kánaán földét * örökségtek részeûl.
104:12 Mikor csekély számmal, * igen kevesen és jövevények voltak benne,
104:13 és nemzettõl nemzethez költöztek, * és egy országból más néphez,
104:14 Nem engedé, hogy ember ártson nekik, * és megfenyité érettök a királyokat.
104:15 Ne illessétek az én fölkentjeimet, * és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Mindvégig emlékezik * szövetségére, ígéretére, a mi Urunk Istenünk
|
Ant. Auxit Dóminus * pópulum suum: et firmávit eum super inimícos ejus.
Psalmus 104(16-27) [2]
104:16 Et vocávit famem super terram: * et omne firmaméntum panis contrívit.
104:17 Misit ante eos virum: * in servum venúmdatus est Joseph.
104:18 Humiliavérunt in compédibus pedes ejus, ferrum pertránsiit ánimam ejus * donec veníret verbum ejus.
104:19 Elóquium Dómini inflammávit eum: * misit rex, et solvit eum; princeps populórum, et dimísit eum.
104:20 Constítuit eum dóminum domus suæ: * et príncipem omnis possessiónis suæ:
104:21 Ut erudíret príncipes ejus sicut semetípsum: * et senes ejus prudéntiam docéret.
104:22 Et intrávit Israël in Ægýptum: * et Jacob áccola fuit in terra Cham.
104:23 Et auxit pópulum suum veheménter: * et firmávit eum super inimícos ejus.
104:24 Convértit cor eórum ut odírent pópulum ejus: * et dolum fácerent in servos ejus.
104:25 Misit Móysen, servum suum: * Aaron, quem elégit ipsum.
104:26 Pósuit in eis verba signórum suórum: * et prodigiórum in terra Cham.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Auxit Dóminus * pópulum suum: et firmávit eum super inimícos ejus.
|
Ant. Az Úr megsokasította népét * erõsebbé tette elnyomóinál
Zsoltár 104(16-27) [2]
104:16 És éhséget hívott a földre, * és a kenyérnek minden botját eltöré.
104:17 Férfiat küldött eléjök; * József szolgáúl adatott el.
104:18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, * mig betelt az õ mondása.
104:19 Az Úr szava fölvilágosította õt. * Elküldött a király, és föloldá õt; a népek fejedelme elbocsátá õt.
104:20 Úrrá rendelé õt házán, * és fejedelemmé minden jószágán,
104:21 Hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, * és véneit tanítsa okosságra.
104:22 És bement Izrael Egyiptomba; * és Jákob lakos lõn Kám földén.
104:23 És igen megszaporította népét, * erõsebbé tette ellenségeinél.
104:24 Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az õ népét, * és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
104:25 Elküldé Mózest, az õ szolgáját, * Áront, kit kiválasztott.
104:26 Jeleinek és csodáinak * igéit adta nekik Kám földén.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Úr megsokasította népét * erõsebbé tette elnyomóinál
|
Ant. Edúxit Deus * pópulum suum in exsultatióne, et eléctos suos in lætítia.
Psalmus 104(28-45) [3]
104:28 Misit ténebras, et obscurávit: * et non exacerbávit sermónes suos.
104:29 Convértit aquas eórum in sánguinem: * et occídit pisces eórum.
104:30 Édidit terra eórum ranas: * in penetrálibus regum ipsórum.
104:31 Dixit, et venit coenomyía: * et cínifes in ómnibus fínibus eórum.
104:32 Pósuit plúvias eórum grándinem: * ignem comburéntem in terra ipsórum.
104:33 Et percússit víneas eórum, et ficúlneas eórum: * et contrívit lignum fínium eórum.
104:34 Dixit, et venit locústa, et bruchus, * cujus non erat númerus:
104:35 Et comédit omne foenum in terra eórum: * et comédit omnem fructum terræ eórum.
104:36 Et percússit omne primogénitum in terra eórum: * primítias omnis labóris eórum.
104:37 Et edúxit eos cum argénto et auro: * et non erat in tríbubus eórum infírmus.
104:38 Lætáta est Ægýptus in profectióne eórum: * quia incúbuit timor eórum super eos.
104:39 Expándit nubem in protectiónem eórum: * et ignem ut lucéret eis per noctem.
104:40 Petiérunt, et venit cotúrnix: * et pane cæli saturávit eos.
104:41 Dirúpit petram et fluxérunt aquæ: * abiérunt in sicco flúmina;
104:42 Quóniam memor fuit verbi sancti sui: * quod hábuit ad Ábraham, púerum suum.
104:43 Et edúxit pópulum suum in exsultatióne, * et eléctos suos in lætítia.
104:44 Et dedit illis regiónes Géntium: * et labóres populórum possedérunt:
104:45 Ut custódiant justificatiónes ejus, * et legem ejus requírant.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Edúxit Deus * pópulum suum in exsultatióne, et eléctos suos in lætítia.
|
Ant. Ujjongás közt vezette ki népét * örömrivalgás közepette választottait.
Zsoltár 104(28-45) [3]
104:28 Sötétséget küldött, és sötét lett; * és nem hagyta hiába beszédeit.
104:29 Vérré változtatta azok vizeit, * és megölé halaikat.
104:30 Békákat termett földük, * az õ királyaik belházaiban is.
104:31 Szólott, és mindenféle légy jöve, *és szúnyogok minden határaikban.
104:32 Esõ helyett jeget bocsátott, * és égetõ tüzet földeikre.
104:33 És elveré szõlõiket, és fügefáikat, * és összezúzta határaik fáját.
104:34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, * melynek nem volt száma.
104:35 És megemészte minden füvet az õ földükön, * és megevé földük minden gyümölcsét.
104:36 És megölt minden elsõszülöttet földükön, * minden munkájok zsengéit.
104:37 És kivitte õket ezüsttel és aranynyal, * és nemzetségeikben nem volt beteg.
104:38 Örûlt Egyiptom az õ elmenetökön; * mert rájok szállt vala azok félelme.
104:39 Felhõt terített ki oltalmokra, * és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.
104:40 Könyörögtek, és jött a fürj; * és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
104:41 Megnyitotta a kõsziklát, és víz ömlött ki, * a szárazon folyóviz folyt.
104:42 Mert megemlékezett az õ szent igéjérõl, * melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.
104:43 És kivezette népét örvendezéssel, * és választottait vigasággal.
104:44 És nekik adá a nemzetek tartományait, * és a népek munkáit elfoglalták,
104:45 Hogy igazságait megõrizzék, * és kövessék az õ törvényét.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ujjongás közt vezette ki népét * örömrivalgás közepette választottait.
|
V. Memor fuit Dóminus verbi sancti sui.
R. Quod locútus est ad Ábraham, púerum suum.
|
V. Mert megemlékezett szent ígéretérõl
R. amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro secundo Regum.
2 Sam 18:6-8
6 Egressus est populus in campum contra Israël, et factum est praelium in saltu Ephraim.
7 Et caesus est ibi populus Israël ab exercitu David, factaque est plaga magna in die illa, viginti millium.
8 Fuit autem ibi praelium dispersum super faciem omnis terrae, et multo plures erant quos saltus consumpserat de populo, quam hi quos voraverat gladius in die illa.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Peccavi super numerum arenae maris, et multiplicata sunt peccata mea et non sum dignus videre altitudinem caeli prae multitudine iniquitatis meae: quoniam irritavi iram tuam,
* Et malum coram te feci.
V. Quoniam iniquitatem meam ego cognosco: et delictum meum contra me est semper, quia tibi soli peccavi.
R. Et malum coram te feci.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Sámuel második könyvébõl
2 Sam 18:6-8
6 Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg.
7 Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember.
8 A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdõ még több áldozatot szedett a seregbõl, mint a kard azon a napon.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. My sins are many, yea, they are more in number than the sands of the sea; I am not worthy to look up toward heaven because of the multitude of my iniquities; for I have provoked thee to anger
* And done evil in thy sight.
V. For I acknowledge my transgression, and my sin is ever before me, for against thee only have I sinned
R. And done evil in thy sight.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
2 Sam 18:9-12
9 Accidit autem ut occurreret Absalom servis David, sedens mulo: cumque ingressus fuisset mulus subter condensam quercum et magnam, adhaesit caput ejus quercui: et illo suspenso inter caelum et terram, mulus cui insederat, pertransivit.
10 Vidit autem hoc quispiam, et nuntiavit Joab, dicens: Vidi Absalom pendere de quercu.
11 Et ait Joab viro qui nuntiaverat ei: Si vidisti, quare non confodisti eum cum terra, et ego dedissem tibi decem argenti siclos, et unum balteum?
12 Qui dixit ad Joab: Si appenderes in manibus meis mille argenteos, nequaquam mitterem manum meam in filium regis: audientibus enim nobis praecepit rex tibi, et Abisai, et Ethai, dicens: Custodite mihi puerum Absalom.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Exaudisti, Domine, orationem servi tui, ut aedificarem templum nomini tuo:
* Benedic, et sanctifica domum istam in sempiternum, Deus Israël.
V. Domine, qui custodis pactum cum servis tuis, qui ambulant coram te in toto corde suo.
R. Benedic, et sanctifica domum istam in sempiternum, Deus Israël.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
2 Sam 18:9-12
9 Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment.
10 Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: "Láttam Absalomot - mondta -, egy tölgyfán lógott."
11 Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: "Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet."
12 De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!"
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O Lord, Thou hast hearkened unto the prayer of thy servant, that I might build a temple unto thy Name,
* O God of Israel, bless Thou, and hallow this house for ever
V. O Lord, Who keepest covenant with thy servants that walk before thee in all their heart.
R. O God of Israel, bless Thou, and hallow this house for ever
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
2 Sam 18:14-17
14 Et ait Joab: Non sicut tu vis, sed aggrediar eum coram te. Tulit ergo tres lanceas in manu sua, et infixit eas in corde Absalom: cumque adhuc palpitaret haerens in quercu,
15 Cucurrerunt decem juvenes armigeri Joab, et percutientes interfecerunt eum.
16 Cecinit autem Joab buccina, et retinuit populum, ne persequeretur fugientem Israël, volens parcere multitudini.
17 Et tulerunt Absalom, et projecerunt eum in saltu, in foveam grandem, et comportaverunt super eum acervum lapidum magnum nimis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Audi Domine hymnum, et orationem, quam servus tuus orat coram te hodie: ut sint oculi tui aperti, et aures tuae intentae,
* Super domum istam die ac nocte.
V. Respice Domine de sanctuario tuo, et de excelso caelorum habitaculo.
R. Super domum istam die ac nocte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Super domum istam die ac nocte.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
2 Sam 18:14-17
14 Joáb azt mondta rá: "Eh mit! Miért is töltöm tovább az idõt veled?" Ezzel kezébe fogott három lándzsát, és Absalom mellébe döfte õket. Mivel azonban még élve lógott a tölgyfán,
15 Odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték.
16 Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek.
17 Aztán fogták Absalomot, s az erdõben egy gödörbe dobták, és egy óriási kõhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Hearken, O Lord, unto the cry and to the prayer which thy servant prayeth before thee today, that thine eyes may be open and thine ears attent
* Toward this house day and night.
V. Look down from thine high and holy place, O Lord, even from heaven thy dwelling
R. Toward this house, day and night.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Toward this house, day and night.
|
Nocturn II.
Ant. Salvávit eos Dóminus * propter nomen suum.
Psalmus 105(1-15) [4]
105:1 Confitémini Dómino, quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
105:2 Quis loquétur poténtias Dómini, * audítas fáciet omnes laudes ejus?
105:3 Beáti, qui custódiunt judícium, * et fáciunt justítiam in omni témpore.
105:4 Meménto nostri, Dómine, in beneplácito pópuli tui: * vísita nos in salutári tuo:
105:5 Ad vidéndum in bonitáte electórum tuórum, ad lætándum in lætítia gentis tuæ: * ut laudéris cum hereditáte tua.
105:6 Peccávimus cum pátribus nostris: * injúste égimus, iniquitátem fécimus.
105:7 Patres nostri in Ægýpto non intellexérunt mirabília tua: * non fuérunt mémores multitúdinis misericórdiæ tuæ.
105:8 Et irritavérunt ascendéntes in mare, * Mare Rubrum.
105:9 Et salvávit eos propter nomen suum: * ut notam fáceret poténtiam suam.
105:10 Et incrépuit Mare Rubrum, et exsiccátum est, * et dedúxit eos in abýssis sicut in desérto.
105:11 Et salvávit eos de manu odiéntium: * et redémit eos de manu inimíci.
105:12 Et opéruit aqua tribulántes eos: * unus ex eis non remánsit.
105:13 Et credidérunt verbis ejus: * et laudavérunt laudem ejus.
105:14 Cito fecérunt, oblíti sunt óperum ejus: * et non sustinuérunt consílium ejus.
105:15 Et concupiérunt concupiscéntiam in desérto: * et tentavérunt Deum in inaquóso.
105:15 Et dedit eis petitiónem ipsórum: * et misit saturitátem in ánimas eórum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salvávit eos Dóminus * propter nomen suum.
|
Nocturn II.
Ant. Megmentette õket * neve miatt
Zsoltár 105(1-15) [4]
105:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
105:2 Ki beszéli el az Úr nagytetteit? * ki hirdeti minden õ dicséretét?
105:3 Boldogok a kik megtartják az itéletet, * és igazságot cselekszenek minden idõben.
105:4 Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedbõl; * látogass meg minket a te szabadításoddal,
105:5 Hogy lássuk választottaid jólétét, * hogy vigadjunk néped vigaságában, hogy dicsértessél a te örökségeddel.
105:6 Vétkeztünk atyáinkkal, * igaztalanúl cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
105:7 Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, * nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról,
105:8 és boszantottak, menvén a tengerre, * a vörös tengerre.
105:9 De megszabadította õket nevéért, * hogy kijelentse hatalmasságát.
105:10 És megdorgálta a vörös tengert, és kiszáradt; * és átvivé õket a mélységeken, mint a pusztán.
105:11 És kiszabadítá õket a gyûlölõk kezébõl, * és megmenté õket az ellenség kezébõl.
105:12 És a viz elborította üldözõiket; * egy sem maradt meg azok közõl.
105:13 Akkor hittek az õ igéinek, * és énekelték dicséretét.
105:14 De hamar elfeledkeztek az õ tetteirõl, * és nem vártak tanácsára,
105:15 és kivánságra gerjedtek a pusztában, * és kisértették Istent a vizetlen helyen.
105:15 És megadta nekik kérésöket, * és megelégité lelköket.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Megmentette õket * neve miatt
|
Ant. Oblíti sunt Deum * qui salvávit eos.
Psalmus 105(16-28) [5]
105:16 Et irritavérunt Moysen in castris: * Aaron, sanctum Dómini.
105:17 Apérta est terra, et deglutívit Dathan: * et opéruit super congregatiónem Abíron.
105:18 Et exársit ignis in synagóga eorum * flamma combússit peccatóres.
105:19 Et fecérunt vítulum in Horeb * et adoravérunt scúlptile.
105:20 Et mutavérunt glóriam suam * in similitúdinem vítuli comedéntis foenum.
105:21 Oblíti sunt Deum, qui salvávit eos, * qui fecit magnália in Ægýpto, mirabília in terra Cham: terribília in Mari Rubro.
105:22 Et dixit ut dispérderet eos: * si non Móyses, eléctus ejus, stetísset in confractióne in conspéctu ejus:
105:23 Ut avérteret iram ejus ne dispérderet eos: * et pro níhilo habuérunt terram desiderábilem:
105:24 Non credidérunt verbo ejus, et murmuravérunt in tabernáculis suis: * non exaudiérunt vocem Dómini.
105:25 Et elevávit manum suam super eos: * ut prostérneret eos in desérto:
105:26 Et ut dejíceret semen eórum in natiónibus: * et dispérgeret eos in regiónibus.
105:27 Et initiáti sunt Beélphegor: * et comedérunt sacrifícia mortuórum.
105:28 Et irritavérunt eum in adinventiónibus suis: * et multiplicáta est in eis ruína.
105:28 Et stetit Phínees, et placávit: * et cessávit quassátio.
105:28 Et reputátum est ei in justítiam: * in generatiónem et generatiónem usque in sempitérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Oblíti sunt Deum * qui salvávit eos.
|
Ant. Elfeledték Istent * aki megmentette õket
Zsoltár 105(16-28) [5]
105:16 És boszanták Mózest a táborban, * Áront, az Úr szentjét.
105:17 Megnyilt a föld, és elnyelé Dátant, * és elborítá Abiron csoportját.
105:18 És tûz gyúladt ki gyûlekezetökben; * és láng égette meg a bûnösöket.
105:19 És borjút alkottak Hóreben, * és imádták a bálványt.
105:20 És fölcserélték dicsõségöket * a szénátevõ borjú hasonmásával.
105:21 Elfeledték az Istent, ki megszabadította õket, * ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatosakat Kám földén, rettentõket a vörös tengeren.
105:22 És kimondá, hogy elveszti õket, * ha Mózes az õ választottja nem állott volna a rés elõtt,
105:23 Hogy elfordítsa az õ haragját, hogy el ne veszítse õket. * És semminek tarták a kivánatos földet,
105:24 Nem hittek az õ igéjének, és morgolódtak sátoraikban, * nem hallgattak az Úr szavára.
105:25 És fölemelte kezét ellenök, * hogy leverje õket a pusztában,
105:26 és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, * és elszórja õket a tartományokba,
105:27 és õk Beelfegor szolgálatára állottak, * és a holtak áldozatait ették,
105:28 és boszantották õt találmányaikkal; * és a romlás rajtok megsokasodott.
105:28 De eléállt Fineesz és engesztelést szerzett, * és megszûnt a csapás.
105:28 És igazságúl tulajdoníttatott neki * nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Elfeledték Istent * aki megmentette õket
|
Ant. Cum tribularéntur * vidit Dóminus: et audívit oratiónem eórum.
Psalmus 105(29-48) [6]
105:29 Et irritavérunt eum ad aquas contradictiónis: * et vexátus est Móyses propter eos: quia exacerbavérunt spíritum ejus.
105:30 Et distínxit in lábiis suis: * non disperdidérunt Gentes, quas dixit Dóminus illis.
105:31 Et commísti sunt inter Gentes, et didicérunt ópera eórum: et serviérunt sculptílibus eórum: * et factum est illis in scándalum.
105:32 Et immolavérunt fílios suos, * et filias suas dæmóniis.
105:33 Et effudérunt sánguinem innocéntem: * sánguinem filiórum suórum et filiárum suárum, quas sacrificavérunt sculptílibus Chánaan.
105:34 Et infécta est terra in sanguínibus, et contamináta est in opéribus eórum: * et fornicáti sunt in adinventiónibus suis.
105:35 Et irátus est furóre Dóminus in pópulum suum: * et abominátus est hereditátem suam.
105:36 Et trádidit eos in manus Géntium: * et domináti sunt eórum qui odérunt eos.
105:37 Et tribulavérunt eos inimíci eórum, et humiliáti sunt sub mánibus eórum: * sæpe liberávit eos.
105:38 Ipsi autem exacerbavérunt eum in consílio suo: * et humiliáti sunt in iniquitátibus suis.
105:39 Et vidit, cum tribularéntur: * et audívit oratiónem eórum.
105:40 Et memor fuit testaménti sui: * et poenítuit eum secúndum multitúdinem misericórdiæ suæ.
105:41 Et dedit eos in misericórdias * in conspéctu ómnium qui céperant eos.
105:42 Salvos nos fac, Dómine, Deus noster: * et cóngrega nos de natiónibus:
105:43 Ut confiteámur nómini sancto tuo: * et gloriémur in laude tua.
105:44 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sæculo et usque in sæculum: * et dicet omnis pópulus: Fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cum tribularéntur * vidit Dóminus: et audívit oratiónem eórum.
|
Ant. Ám ismét rátekintett * nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket
Zsoltár 105(29-48) [6]
105:29 És boszantották õt az ellenmondás vizeinél, * és Mózes is bajba kerûlt miattok; mert elkeserítették lelkét,
105:30 és kétkedve szólt ajakival * Nem írtották ki a nemzeteket, melyekrõl nekik az Úr szólott.
105:31 A nemzetek közé vegyûltek, és megtanúlták azok cselekedeteit, és szolgáltak azok bálványainak,* s ez botrányúl lõn nekik.
105:32 Fiaikat és leányaikat * az ördögöknek áldozták,
105:33 és kiontották az ártatlan vért, * fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak.
105:34 És a föld megfertõztetett vérrel, és undokká lett cselekedeteik által, * és találmányaikkal paráználkodtak.
105:35 És az Úr haragra gerjedett népe ellen; * és megutálta örökségét.
105:36 És a nemzetek kezeibe adta õket, * és azok uralkodtak rajtok, kik gyûlölték õket.
105:37 És nyomorgaták õket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt. * Sok ízben megszabadította õket:
105:38 Ezek pedig boszantották õt törekvéseik által, * és megaláztattak gonoszságaikban.
105:39 És látta, midõn nyomorgattattak, * és meghallgatá könyörgésöket.
105:40 És megemlékezett szövetségérõl, * és megsajnálta õket irgalmának sokasága szerint.
105:41 És könyörûletre indította irántok mindazokat, * kik foglyokká tették õket.
105:42 Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk! * és gyûjts össze minket a nemzetek közõl,
105:43 Hogy hálát adjunk szent nevednek, * és dicsekedjünk a te dicséretedben.
105:44 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktõl fogva mindörökké; * és mondja az egész nép: Úgy legyen! úgy legyen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ám ismét rátekintett * nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket
|
V. Salvos nos fac Dómine Deus noster.
R. Ut confiteámur nómini sancto tuo.
|
V. Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk
R. Hogy magasztaljuk szent nevedet
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Bonaventúra, Balneorégii in Etrúria natus, a letháli morbo adhuc puer, beáti Francísci précibus, cujus religióni, si convaluísset, voto matris dicátus fúerat, evásit incólumis. Itaque adoléscens, fratrum Minórum institútum amplécti vóluit, in quo ad eam doctrinæ præstántium Alexándro de Ales magístro pervénit, ut séptimo post anno Parísiis magistérii láuream adéptus, libros Sententiárum públice summa cum laude sit interpretátus, quos étiam præcláris póstea commentáriis illustrávit. Nec sciéntiæ solum eruditióne, sed et morum integritáte vitæque innocéntia, humilitáte, mansuetúdine, terrenárum rerum contémptu et cæléstium desidério mirífice excélluit; dignus plane, qui tamquam perfectiónis exémplar haberétur, et a beáto Thoma Aquináte, cui summa caritáte conjúnctus erat, sanctus appellarétur. Is enim, cum sancti Francísci vitam illum scribéntem comperísset: Sinámus, ait, Sanctum pro Sancto laboráre.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Inveni David, servum meum, oleo sancto meo unxi eum:
* Manus enim mea auxiliabitur ei.
V. Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non nocebit ei.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Bonaventure was born at Bagnarea in Tuscany, in the year of our Lord 1221. In his infancy he was dangerously ill, and his mother made a vow that, if he recovered, she would dedicate him to the Order of Blessed Francis. While he was still a young man he entered the Order by his own wish. Under the teaching of Alexander of Hales he advanced so quickly in learning, that in seven years he lectured publicly at Paris on the Books of the Sentences, with great applause. He afterwards explained the same Books by a brilliant Commentary. After six years he was made General Master of his Order at Rome, in which office he did his duty with such wisdom and holiness as caused all men to talk of him and marvel at him.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him
* For My hand shall help him.
V. The enemy shall prevail nothing against him, nor the son of wickedness afflict him.
R. For My hand shall help him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Divíni amóris flamma succénsus, erga Christi Dómini passiónem, quam júgiter meditabátur, ac Deíparam Vírginem, cui se totum devóverat, singulári ferebátur pietátis afféctu; quem in áliis étiam verbo et exémplo excitáre, scriptísque opúsculis augére summópere stúduit. Hinc illa morum suávitas, grátia sermónis et cáritas in omnes effúsa, qua singulórum ánimos sibi arctíssime devinciébat. Quam ob rem, vix quinque et trigínta annos natus, Romæ summo ómnium consénsu generális órdinis miníster eléctus est; susceptúmque munus per duodevigínti annos admirábili prudéntia gessit ac laude sanctitátis. Plura constítuit regulári disciplínæ et amplificándo órdini utília; quem una cum áliis ordínibus mendicántibus advérsus obtrectatórum calúmnias felíciter propugnávit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Posui adjutorium super potentem, et exaltavi electum de plebe mea:
* Manus enim mea auxiliabitur ei.
V. Inveni David servum meum, oleo sancto meo unxi eum.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
He was the author of many books, in which the depth of his learning and the earnestness of his godliness affect the reader and teach him at the same time. Gregory X., moved by his reputation for wisdom and holiness, created him a Cardinal and Bishop of Albano. Blessed Thomas of Aquino gave him the title of Saint even during his life -time. It fell on this wise. Thomas found him writing the Life of St Francis, and said, Let us leave one Saint to work for the other. He departed this life at the Council of Lyons, upon the 14th day of July 1274, being of the age of 53 years, and having worked many miracles. Pope Sixtus IV. numbered him among the Saints.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have laid help upon one that is mighty, and have exalted one chosen out of My people
* For My hand shall help him.
V. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him.
R. For My hand shall help him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Ad Lugdunénse concílium a beáto Gregório décimo accersítus et cardinális epíscopus Albanénsis creátus, árduis concílii rebus egrégiam navávit óperam; qua et schísmatis dissídia, compósita sunt, et ecclesiástica dógmata vindicáta. Quibus in labóribus, anno ætátis suæ quinquagésimo tértio, salútis vero millésimo ducentésimo septuagésimo quarto, summo ómnium mæróre decéssit, ab univérso concílio, ipso præsénte Románo Pontífice, fúnere honestátus. Eum Xystus quartus, plúrimis maximísque clarum miráculis, in Sanctórum númerum rétulit. Multa scripsit, in quibus summam eruditiónem cum pietátis ardóre conjúngens, lectórem docéndo movet: quare a Xysto quinto Doctóris Seráphici nómine mérito est insignítus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtutes operatus est, et omnis terra doctrina ejus repleta est:
* Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervenit ad caelestia regna.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
From the Book of Moral Reflection on Job, written by Pope St Gregory the Great.
Bk. ix. ch. vi.
In the Book of Job ix. 9, it is written that it is God which maketh Arcturus, Orion, and Hyades. Now if by the constellation Orion be mystically signified the spiritual constellation of the holy Martyrs, whom can we understand to be named after them under the title of the Hyades, but the Doctors of the Holy Church? When the glorious constellation of the Martyrs had set, and the light of the faith grew stronger, then appeared the constellation of the Doctors in the firmament of the Church, even in that spring-time when the winter of unbelief was past, and the Sun of truth rose higher to shine on the hearts of His faithful ones. The storms of persecution were gone, and the long nights of unbelief were over then rose the Doctors to shine on the Church, when the springtime of belief promised her a brighter year.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and the whole earth is full of his teaching
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. This is he which loved not his life in this world, and hath attained unto the kingdom of heaven.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
|
Nocturn III.
Ant. Clamavérunt ad Dóminum * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
Psalmus 106(1-14) [7]
106:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
106:2 Dicant qui redémpti sunt a Dómino, quos redémit de manu inimíci: * et de regiónibus congregávit eos:
106:3 A solis ortu, et occásu: * ab aquilóne, et mari.
106:4 Erravérunt in solitúdine in inaquóso: * viam civitátis habitáculi non invenérunt.
106:5 Esuriéntes, et sitiéntes: * ánima eórum in ipsis defécit.
106:6 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum erípuit eos.
106:7 Et dedúxit eos in viam rectam: * ut irent in civitátem habitatiónis.
106:8 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:9 Quia satiávit ánimam inánem: * et ánimam esuriéntem satiávit bonis.
106:10 Sedéntes in ténebris, et umbra mortis: * vinctos in mendicitáte et ferro.
106:11 Quia exacerbavérunt elóquia Dei: * et consílium Altíssimi irritavérunt.
106:12 Et humiliátum est in labóribus cor eórum: * infirmáti sunt, nec fuit qui adjuváret.
106:13 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:14 Et edúxit eos de ténebris, et umbra mortis: * et víncula eórum disrúpit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Clamavérunt ad Dóminum * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
|
Nocturn III.
Ant. Az Úrhoz kiáltottak * s megmentette õket minden félelmüktõl
Zsoltár 106(1-14) [7]
106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezébõl, * és egybegyûjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletrõl és nyugatról, * éjszakról és a tenger felõl.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkök elbágyadt bennök.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiragadta õket szükségeikbõl,
106:7 és egyenes útra vezette õket, * hogy a lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:9 Mert megelégítette a sovárgó lelket, * az éhezõ lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * inségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegûltek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl,
106:14 és kivezette õket a sötétségbõl és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Az Úrhoz kiáltottak * s megmentette õket minden félelmüktõl
|
Ant. Ipsi vidérunt * ópera Dei et mirabília ejus.
Psalmus 106(15-30) [8]
106:15 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:16 Quia contrívit portas æreas: * et vectes férreos confrégit.
106:17 Suscépit eos de via iniquitátis eórum: * propter injustítias enim suas humiliáti sunt.
106:18 Omnem escam abomináta est ánima eórum: * et appropinquavérunt usque ad portas mortis.
106:19 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:20 Misit verbum suum, et sanávit eos: * et erípuit eos de interitiónibus eórum.
106:21 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:22 Et sacríficent sacrifícium laudis: * et annúntient ópera ejus in exsultatióne.
106:23 Qui descéndunt mare in návibus, * faciéntes operatiónem in aquis multis.
106:24 Ipsi vidérunt ópera Dómini, * et mirabília ejus in profúndo.
106:25 Dixit, et stetit spíritus procéllæ: * et exaltáti sunt fluctus ejus.
106:26 Ascéndunt usque ad cælos, et descéndunt usque ad abýssos: * ánima eórum in malis tabescébat.
106:27 Turbáti sunt, et moti sunt sicut ébrius: * et omnis sapiéntia eórum devoráta est.
106:28 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum edúxit eos.
106:29 Et státuit procéllam ejus in auram: * et siluérunt fluctus ejus.
106:30 Et lætáti sunt quia siluérunt: * et dedúxit eos in portum voluntátis eórum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ipsi vidérunt * ópera Dei et mirabília ejus.
|
Ant. Ôk is látták az Úr tetteit * szemlélték csodáit
Zsoltár 106(15-30) [8]
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé õket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkök minden eledelt megútált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl.
106:20 Kibocsátotta az õ igéjét, és meggyógyítá õket, * és kiragadta õket veszedelmeikbõl.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:22 és áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az õ tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vizen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lõn, * és fölkeltek az õ habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az õ lelkök elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédûltek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcseségök elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kivitte õket szükségeikbõl.
106:29 És szélvészét gyenge szellõvé tette, * és lecsendesedtek az õ habjai.
106:30 És örûltek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette õket ohajtásuk révpartjára.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Ôk is látták az Úr tetteit * szemlélték csodáit
|
Ant. Vidébunt recti * et lætabúntur, et intelligent misericórdias Dómini.
Psalmus 106(31-43) [9]
106:31 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:32 Et exáltent eum in ecclésia plebis: * et in cáthedra seniórum laudent eum.
106:33 Pósuit flúmina in desértum: * et éxitus aquárum in sitim.
106:34 Terram fructíferam in salsúginem: * a malítia inhabitántium in ea.
106:35 Pósuit desértum in stagna aquárum: * et terram sine aqua in éxitus aquárum.
106:36 Et collocávit illic esuriéntes: * et constituérunt civitátem habitatiónis.
106:37 Et seminavérunt agros, et plantavérunt víneas: * et fecérunt fructum nativitátis.
106:38 Et benedíxit eis, et multiplicáti sunt nimis: * et juménta eórum non minorávit.
106:39 Et pauci facti sunt: * et vexáti sunt a tribulatióne malórum, et dolóre.
106:40 Effúsa est contémptio super príncipes: * et erráre fecit eos in ínvio, et non in via.
106:41 Et adjúvit páuperem de inópia: * et pósuit sicut oves famílias.
106:42 Vidébunt recti, et lætabúntur: * et omnis iníquitas oppilábit os suum.
106:43 Quis sápiens et custódiet hæc? * et intélliget misericórdias Dómini.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vidébunt recti * et lætabúntur, et intelligent misericórdias Dómini.
|
Ant. Látják az igazak * és örvendeznek, megélik az Isten irgalmát
Zsoltár 106(31-43) [9]
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:32 és magasztalják õt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék õt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet soványnyá * a bennelakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víznélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezõket, * és lakásúl várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szõlõket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta õket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta õket a járatlan és útnélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Látják az igazak * és örvendeznek, megélik az Isten irgalmát
|
V. Exáltent Dóminum in ecclésia plebis.
R. Et in cáthedra seniórum laudent eum.
|
V. Adjanak hálát az Urnak a nép gyülekezetében
R. A vének tanácsában dicsõítsék!
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Matthaeum.
Matt 5:13-19
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Vos estis sal terrae. Quod si sal evanuerit, in quo salietur? Et reliqua.
Homilia sancti Joannis Chrysostomi.
Homilia 15 in Matthaeum, sub medium.
Attendite quid dixerit, Vos estis sal terrae: per quod ostendit quam necessario ista praecipiat. Non enim de vestra, inquit, tantummodo vita, sed de universo orbe vobis ratio reddenda est. Non ad duas quippe urbes, aut decem, aut viginti, neque ad unam gentem vos mitto, sicut mittebam prophetas: sed ad omnem terram prorsus ac mare, totumque mundum, et hunc variis criminibus oppressum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum: stolam gloriae induit eum
* Et ad portas paradisi coronavit eum.
V. Induit eum Dominus loricam fidei, et ornavit eum.
R. Et ad portas paradisi coronavit eum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Máté Apostol kõnyvébõl
Matt 5:13-19
At that time : Jesus said unto His disciples : Ye are the salt of the earth. But if the salt have lost his savour, wherewith shall it be salted ? And so on.
Homily by St John Chrysostom, Patriarch of Constantinople.
15/A on Matth.
Consider how that the Lord saith : "Ye are the salt of the earth," by the which figure He showeth what a necessary of life is the Gospel. By this figure, He hath us to know that they unto whom He spake have an account to render, not of their own life only, but for the whole world. Not unto two cities, saith the Lord, nor unto ten, nor unto twenty, nor unto one people, as I sent the Prophets, send I you. But I send you unto every land and sea, even unto the whole world, lying groaning, as it is, under the burden of divers sins.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise.
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Dicendo enim, Vos estis sal terrae, ostendit universam hominum infatuatam esse naturam, et peccatorum vi corruptam: et idcirco illas ab eis virtutes requirit, quae maxime ad multorum salutem procurandam necessariae sunt atque utiles. Nam qui mansuetus est ac modestus, et misericors et justus, non intra se tantummodo haec recte facta concludit, verum in aliorum quoque utilitatem praeclaros hos faciet effluere fontes. Igitur qui corde mundo est atque pacificus, et persecutionem pro veritate patitur, nihilominus in commune commodum vitam instituit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In medio Ecclesiae aperuit os ejus
* Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus.
V. Jucunditatem et exsultationem thesaurizavit super eum.
R. Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et implevit eum Dominus spiritu sapientiae et intellectus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
These words, " Ye are the salt of the earth," show unto us the whole nature of man as savourless and stinking with the strong corruption of sin. And therefore demandeth He of His Apostles such qualities as are most needful and useful to the furthering the salvation of many. He that is gentle and lowly, tender and just, shutteth not up all these good things in his own heart, but openeth these bright fountains that they may gush forth for the use of his neighbour. He whose heart is pure, and who seeketh peace, suffering persecution for the truth's sake, doth still lead a life for the good of the commonwealth.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. In the midst of the congregation did the Lord open his mouth.
* And filled him with the spirit of wisdom and understanding.
V. He made him rich with joy and gladness.
R. And filled him with the spirit of wisdom and understanding.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And filled him with the spirit of wisdom and understanding.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Ne igitur putetis, inquit, ad levia vos ducendos esse certamina, neque exiguarum rerum vobis ineundam esse rationem. Vos estis sal terrae. Quid igitur? Ipsine putrefacta medicati sunt? Nequaquam: neque enim fieri potest, ut ea quae jam corrupta sunt, salis perfricatione reparentur. Non ergo hoc fecerunt, sed ante renovata, sibique tradita, atque ab illa jam putredine liberata, aspergebant sale, et in ea novitate conservabant, quam a Domino susceperant. Liberare quippe a putredine peccatorum, Christi virtutis est: ut autem ad illa iterum non revertantur, Apostolorum curae est ac laboris.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Think not, saith the Lord, that the struggle is easy whereunto ye shall be led, neither shall your reckoning be of light matters. Ye are the salt of the earth. Have ye then salted that which is corrupted? Nay, for it is impossible that that which is once corrupted can be made sound again by the rubbing it with salt. This it is not asked of them to do. But their work is to sprinkle with salt, and to keep fresh thereafter, such things as the Lord hath given over into their charge, and which He Himself hath made new, and freed from all taint, before giving them. To make sound after the corruption of sin, is the work of Christ's power alone ; to preserve from falling away again, is the duty and the toil commanded to the Apostles.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui populo tuo aeternae salutis beatum Bonaventuram ministrum tribuisti: praesta quaesumus; ut quem Doctorem vitae habuimus in terris, intercessorem habere mereamur in caelis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
God, Who didst give unto thy people thy blessed servant Bonaventure, to feed them with the bread of eternal life, grant, we beseech thee, that even as on earth he showed unto us thy lively word, so in heaven we may worthily be holpen by the succour of his prayers to thee on our behalf.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |