Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit supremos
Laudis honores.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyekben
Unnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Quia mirabília
Psalmus 97 [1]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:2 Salvávit sibi déxtera ejus: * et bráchium sanctum ejus.
97:3 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit justítiam suam.
97:4 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:5 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:6 Jubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:7 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:8 Jubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo ejus: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:9 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit judicáre terram.
97:10 Judicábit orbem terrárum in justítia, * et pópulos in æquitáte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Qui mirabilia
Zsoltár 97 [1]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda-dolgokat cselekedett.
97:2 Megsegítette õt jobbja * és az õ szent karja.
97:3 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe elõtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:4 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:5 A föld minden határa látja a mi Istenünk * szabadítását.
97:6 Örvendezzetek az Istennek, minden föld! * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:7 Zengjetek az Úrnak czitarán, czitarával, * és zsoltárszóval harsona-zengés és kürthangok között.
97:8 Örvendezzetek az Úr, a király színe elõtt. Indúljon meg a tenger, és mi azt betölti; * a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:9 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe elõtt; * mert eljõ a földet itélni.
97:10 Megitéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 98 [2]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis judícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * judícium et justítiam in Jacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum ejus: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus ejus: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen ejus:
98:7 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:8 Custodiébant testimónia ejus, * et præcéptum quod dedit illis.
98:9 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:10 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto ejus: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quia mirabília * fecit Dóminus
|
Zsoltár 98 [2]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ûl, rémûljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szeretõ király hatalmának.
98:4 Te szerzesz törvényt, * itéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és borúljatok le lábai zsámolya elõtt, * mert õ szent.
98:6 Mózes és Áron az õ papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségûl híják az õ nevét,
98:7 Segítségûl hítták az Urat, és meghallgatta õket, * a felhõ-oszlopból szólt hozzájok;
98:8 õk megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:9 Urunk Istenünk! te meghallgattad õket; * Isten! te kegyelmes voltál hozzájok, és megboszúltál minden törekvést ellenök.
98:10 Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és imádjátok az õ szent hegyén; * mert szent a mi Urunk Istenünk.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Qui mirabilia * fecit Dominus
|
Ant. Bonum est ‡
Psalmus 91 [3]
91:1 Bonum est ‡ confitéri Dómino: * et psállere nómini tuo, Altíssime.
91:2 Ad annuntiándum mane misericórdiam tuam: * et veritátem tuam per noctem.
91:3 In decachórdo, psaltério: * cum cántico, in cíthara.
91:4 Quia delectásti me, Dómine, in factúra tua: * et in opéribus mánuum tuárum exsultábo.
91:5 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * nimis profúndæ factæ sunt cogitatiónes tuæ.
91:6 Vir insípiens non cognóscet: * et stultus non intélliget hæc.
91:7 Cum exórti fúerint peccatóres sicut foenum: * et apparúerint omnes, qui operántur iniquitátem:
91:8 Ut intéreant in sæculum sæculi: * tu autem Altíssimus in ætérnum, Dómine.
91:9 Quóniam ecce inimíci tui, Dómine, quóniam ecce inimíci tui períbunt: * et dispergéntur omnes, qui operántur iniquitátem.
91:10 Et exaltábitur sicut unicórnis cornu meum: * et senéctus mea in misericórdia úberi.
91:11 Et despéxit óculus meus inimícos meos: * et in insurgéntibus in me malignántibus áudiet auris mea.
91:12 Justus, ut palma florébit: * sicut cedrus Líbani multiplicábitur.
91:13 Plantáti in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri florébunt.
91:14 Adhuc multiplicabúntur in senécta úberi: * et bene patiéntes erunt, ut annúntient:
91:15 Quóniam rectus Dóminus, Deus noster: * et non est iníquitas in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Bonum et
|
Psalmus 100 [4]
100:1 Misericórdiam, et judícium * cantábo tibi, Dómine:
100:2 Psallam, et intélligam in via immaculáta, * quando vénies ad me.
100:3 Perambulábam in innocéntia cordis mei, * in médio domus meæ.
100:4 Non proponébam ante óculos meos rem injústam: * faciéntes prævaricatiónes odívi.
100:5 Non adhæsit mihi cor pravum: * declinántem a me malígnum non cognoscébam.
100:6 Detrahéntem secréto próximo suo, * hunc persequébar.
100:7 Supérbo óculo, et insatiábili corde, * cum hoc non edébam.
100:8 Óculi mei ad fidéles terræ ut sédeant mecum: * ámbulans in via immaculáta, hic mihi ministrábat.
100:9 Non habitábit in médio domus meæ qui facit supérbiam: * qui lóquitur iníqua, non diréxit in conspéctu oculórum meórum.
100:10 In matutíno interficiébam omnes peccatóres terræ: * ut dispérderem de civitáte Dómini omnes operántes iniquitátem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bonum est * confitéri Dómino
|
Zsoltár 100 [4]
100:1 Irgalmasságot és itéletet éneklek, * Uram! neked éneklek.
100:2 Figyelni fogok a szeplõtelen útra, * mikor hozzám jösz;
100:3 Szívem ártatlanságában fogok járni * az én házamnak közepette.
100:4 Nem teszek szemeim elé igaztalan dolgot, * a törvényszegõket gyülölöm.
100:5 Nem fog ragaszkodni hozzám az álnok szív; * a tõlem elhajló gonosztevõnek nem leszek ismerõje.
100:6 Ki felebarátját titkon rágalmazza, * azt üldözõbe veszem;
100:7 Kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, * azzal nem eszem.
100:8 Szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek; * ki szeplõtelen úton jár, az fog szolgálni nekem.
100:9 Nem lesz lakása házamban, ki kevélyen cselekszik; * s az igaztalanúl szólónak szemeim elõtt nem lesz maradása.
100:10 Korán kiírtom a föld minden bûnösét, * s az Úr városából mind elvesztem a gonoszúl cselekvõket.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Bonum et * confiteri Domino
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Epistola prima beati Pauli Apostoli ad Timotheum.
1 Tim 3:1-7
1 Fidelis sermo: si quis episcopatum desiderat, bonum opus desiderat.
2 Oportet ergo episcopum irreprehensibilem esse, unius uxoris virum, sobrium, prudentem, ornatum, pudicum, hospitalem, doctorem,
3 Non vinolentum, non percussorem, sed modestum: non litigiosum, non cupidum, sed
4 Suae domui bene praepositum: filios habentem subditos cum omni castitate.
5 Si quis autem domui suae praeesse nescit, quomodo Ecclesiae Dei diligentiam habebit?
6 Non neophytum: ne in superbiam elatus, in judicium incidat diaboli.
7 Oportet autem illum et testimonium habere bonum ab iis qui foris sunt, ut non in opprobrium incidat, et in laqueum diaboli.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Euge serve bone et fidelis, quia in pauca fuisti fidelis, supra multa te constituam:
* Intra in gaudium Domini tui.
V. Domine quinque talenta tradidisti mihi, ecce alia quinque superlucratus sum.
R. Intra in gaudium Domini tui.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány szent Pál apostol Timóteushoz irott elsõ levelébõl
1 Tim 3:1-7
1 Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
2 A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nõsültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretõnek és a tanításra rátermettnek kell lennie.
3 Ne legyen iszákos vagy erõszakoskodó, hanem megértõ, békeszeretõ s nem kapzsi.
4 Saját családjának legyen jó gondviselõje, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.
5 Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?
6 Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson.
7 Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Well done, thou good and faithful servant, thou hast been faithful over a few things. I will make thee ruler over many things
* Enter thou into the joy of thy Lord.
V. Lord, thou deliveredst unto me five talents; behold, I have gained beside them five talents more.
R. Enter thou into the joy of thy Lord.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
De Epistola ad Titum.
Titus 1:7-11
7 Oportet enim episcopum sine crimine esse, sicut Dei dispensatorem: non superbum, non iracundum, non vinolentum, non percussorem, non turpis lucri cupidum:
8 Sed hospitalem, benignum, sobrium, justum, sanctum, continentem,
9 Amplectentem eum, qui secundum doctrinam est, fidelem sermonem: ut potens sit exhortari in doctrina sana, et eos qui contradicunt, arguere.
10 Sunt enim multi etiam inobedientes, vaniloqui, et seductores: maxime qui de circumcisione sunt:
11 Quos oportet redargui: qui universas domos subvertunt, docentes quae non oportet, turpis lucri gratia.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ecce sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo:
* Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam.
V. Benedictionem omnium gentium dedit illi, et testamentum suum confirmavit super caput ejus.
R. Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
From the Epistola ad Titus.
Titus 1:7-11
7 A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erõszakos, kapzsi,
8 Hanem legyen vendégszeretõ, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.
9 Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.
10 Akad ugyanis számos elégedetlenkedõ, fecsegõ és ámító ember, fõképp a körülmetéltek sorában.
11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésbõl ártalmas dolgokat tanítanak.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Behold an high priest, who in his days pleased God
* Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people.
V. He hath made him a blessing unto all nations, and hath established His covenant upon his head.
R. Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Titus 2:1-8
1 Tu autem loquere quae decent sanam doctrinam:
2 Senes ut sobrii sint, pudici, prudentes, sani in fide, in dilectione, in patientia:
3 Anus similiter in habitu sancto, non criminatrices, non multo vino servientes, bene docentes:
4 Ut prudentiam doceant adolescentulas, ut viros suos ament, filios suos diligant,
5 Prudentes, castas, sobrias, domus curam habentes, benignas, subditas viris suis, ut non blasphemetur verbum Dei.
6 Juvenes similiter hortare ut sobrii sint.
7 In omnibus teipsum praebe exemplum bonorum operum, in doctrina, in integritate, in gravitate,
8 Verbum sanum, irreprehensibile: ut is qui ex adverso est, vereatur, nihil habens malum dicere de nobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Juravit Dominus, et non poenitebit eum:
* Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
V. Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Titus 2:1-8
1 Te ellenben azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel.
2 Az idõs férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben.
3 Az idõs asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletûek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra.
4 A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket,
5 Legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.
6 Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.
7 Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly.
8 Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord hath sworn and will not repent
* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
V. The Lord said unto my Lord Sit Thou at My right hand.
R.* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
|
Nocturn II.
Ant. Clamor meus
Psalmus 101 [5]
101:1 Dómine, exáudi oratiónem meam: * et clamor meus ad te véniat.
101:2 Non avértas fáciem tuam a me: * in quacúmque die tríbulor, inclína ad me aurem tuam.
101:3 In quacúmque die invocávero te, * velóciter exáudi me.
101:4 Quia defecérunt sicut fumus dies mei: * et ossa mea sicut crémium aruérunt.
101:5 Percússus sum ut foenum, et áruit cor meum: * quia oblítus sum comédere panem meum.
101:6 A voce gémitus mei * adhæsit os meum carni meæ.
101:7 Símilis factus sum pellicáno solitúdinis: * factus sum sicut nyctícorax in domicílio.
101:8 Vigilávi, * et factus sum sicut passer solitárius in tecto.
101:9 Tota die exprobrábant mihi inimíci mei: * et qui laudábant me, advérsum me jurábant.
101:10 Quia cínerem tamquam panem manducábam, * et potum meum cum fletu miscébam.
101:11 A fácie iræ et indignatiónis tuæ: * quia élevans allisísti me.
101:12 Dies mei sicut umbra declinavérunt: * et ego sicut foenum árui.
101:13 Tu autem, Dómine, in ætérnum pérmanes: * et memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
101:14 Tu exsúrgens miseréberis Sion: * quia tempus miseréndi ejus, quia venit tempus.
101:15 Quóniam placuérunt servis tuis lápides ejus: * et terræ ejus miserebúntur.
101:16 Et timébunt gentes nomen tuum, Dómine, * et omnes reges terræ glóriam tuam.
101:17 Quia ædificávit Dóminus Sion: * et vidébitur in glória sua.
101:18 Respéxit in oratiónem humílium: * et non sprevit precem eórum.
101:19 Scribántur hæc in generatióne áltera: * et pópulus, qui creábitur, laudábit Dóminum:
101:20 Quia prospéxit de excélso sancto suo: * Dóminus de cælo in terram aspéxit:
101:21 Ut audíret gémitus compeditórum: * ut sólveret fílios interemptórum:
101:22 Ut annúntient in Sion nomen Dómini: * et laudem ejus in Jerúsalem.
101:23 In conveniéndo pópulos in unum, * et reges ut sérviant Dómino.
101:24 Respóndit ei in via virtútis suæ: * Paucitátem diérum meórum núntia mihi.
101:25 Ne révoces me in dimídio diérum meórum: * in generatiónem et generatiónem anni tui.
101:26 Inítio tu, Dómine, terram fundásti: * et ópera mánuum tuárum sunt cæli.
101:27 Ipsi períbunt, tu autem pérmanes: * et omnes sicut vestiméntum veteráscent.
101:28 Et sicut opertórium mutábis eos, et mutabúntur: * tu autem idem ipse es, et anni tui non defícient.
101:29 Fílii servórum tuórum habitábunt: * et semen eórum in sæculum dirigétur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Clamor meus
Zsoltár 101 [5]
101:1 Uram! hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:2 Ne fordítsd el tõlem a te orczádat; * a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségûl hílak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és tetemeim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az õ lakhelyén.
101:8 Virasztok és olyan lettem, * mint a magányos madár a háztetõn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és boszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékrõl nemzedékre.
101:14 Te fölkelvén, könyörûlni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörûlj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az õ kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, * Uram! és a föld minden királyai a te dicsõségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az õ dicsõségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Irassanak meg ezek a jövõ nemzedéknek; * és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az õ szent magasságából; * az Úr mennybõl a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az õ dicséretét Jerusalemben,
101:23 Midõn a népek és királyok egybegyûlnek, * az Úrnak szolgálandók.
101:24 Erre felelt neki õ életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékrõl nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotmányai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet,
101:28 Elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 102 [6]
102:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et ómnia, quæ intra me sunt, nómini sancto ejus.
102:2 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et noli oblivísci omnes retributiónes ejus.
102:3 Qui propitiátur ómnibus iniquitátibus tuis: * qui sanat omnes infirmitátes tuas.
102:4 Qui rédimit de intéritu vitam tuam: * qui corónat te in misericórdia et miseratiónibus.
102:5 Qui replet in bonis desidérium tuum: * renovábitur ut áquilæ juvéntus tua:
102:6 Fáciens misericórdias Dóminus: * et judícium ómnibus injúriam patiéntibus.
102:7 Notas fecit vias suas Móysi, * fíliis Israël voluntátes suas.
102:8 Miserátor, et miséricors Dóminus: * longánimis, et multum miséricors.
102:9 Non in perpétuum irascétur: * neque in ætérnum comminábitur.
102:10 Non secúndum peccáta nostra fecit nobis: * neque secúndum iniquitátes nostras retríbuit nobis.
102:11 Quóniam secúndum altitúdinem cæli a terra: * corroborávit misericórdiam suam super timéntes se.
102:12 Quantum distat ortus ab occidénte: * longe fecit a nobis iniquitátes nostras.
102:13 Quómodo miserétur pater filiórum, misértus est Dóminus timéntibus se: * quóniam ipse cognóvit figméntum nostrum.
102:14 Recordátus est quóniam pulvis sumus: * homo, sicut foenum dies ejus, tamquam flos agri sic efflorébit.
102:15 Quóniam spíritus pertransíbit in illo, et non subsístet: * et non cognóscet ámplius locum suum.
102:16 Misericórdia autem Dómini ab ætérno, * et usque in ætérnum super timéntes eum.
102:17 Et justítia illíus in fílios filiórum, * his qui servant testaméntum ejus:
102:18 Et mémores sunt mandatórum ipsíus, * ad faciéndum ea.
102:19 Dóminus in cælo parávit sedem suam: * et regnum ipsíus ómnibus dominábitur.
102:20 Benedícite Dómino, omnes Ángeli ejus: * poténtes virtúte, faciéntes verbum illíus, ad audiéndam vocem sermónum ejus.
102:21 Benedícite Dómino, omnes virtútes ejus: * minístri ejus, qui fácitis voluntátem ejus.
102:22 Benedícite Dómino, ómnia ópera ejus: * in omni loco dominatiónis ejus, bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Clamor meus * ad te véniat Deus
|
Zsoltár 102 [6]
102:1 Áldjad én lelkem az Urat, * és minden a mi bennem vagyon, az õ szent nevét.
102:2 Áldjad én lelkem az Urat, * és ne feledd el semmi adományát;
102:3 Ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, * ki meggyógyítja minden betegségedet,
102:4 Ki a veszedelembõl kiszabadítja éltedet, * ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörûlettel,
102:5 Ki betölti jókkal kivánságodat, * hogy megújúljon ifjúságod, mint a sasé.
102:6 Irgalmasságot cselekszik az Úr, * és itéletet minden igaztalanúl szenvedõnek.
102:7 Kijelentette Mózesnek az õ útait, * Izrael fiainak az õ akaratját.
102:8 Könyörûlõ és irgalmas az Úr, * hosszantûrõ és igen irgalmas.
102:9 Nem tart haragot örökké, * sem örökké nem fenyeget.
102:10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, * és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk;
102:11 Mert a mily magas az ég a föld felett, * oly erõssé teszi irgalmát az õt félõkön.
102:12 A mily messze vagyon napkelet nyugattól, * annyira távolítja el tõlünk gonoszságainkat.
102:13 Mint az atya könyörûl fiain, úgy könyörûl az Úr az õt félõkön; * mert õ ismeri alkatunkat,
102:14 Megemlékezik, hogy mi por vagyunk, * az ember napjai, mint a széna; elhervad õ, mint a mezei virág;
102:15 Melyen ha átmegy a szél, meg nem marad, * és többé helyét sem ismerik meg.
102:16 Az Úr irgalmassága pedig öröktõl van * és mindörökké az õt félõkön,
102:17 és az õ igazsága a fiak fiain, * azokon, kik megtartják szövetségét,
102:18 és megemlékeznek parancsairól, * hogy azokat cselekedjék.
102:19 Az Úr mennyben helyezte az õ székét, * és uralmának minden alá van vetve.
102:20 Áldjátok az Urat minden õ angyalai, * hatalmas erejûek, az õ igéjének cselekvõi, mihelyt beszéde hangját halljátok.
102:21 Áldjátok az Urat minden erõsei, * ti, szolgái, kik az õ akaratját cselekszitek.
102:22 Áldjátok az Urat minden alkotmányai; * az õ uralkodásának minden helyén áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Clamor meus * ad te veniat Deus
|
Ant. Bénedic ‡
Psalmus 103 [7]
103:1 Bénedic, ‡ ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:2 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:3 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra ejus.
103:4 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:5 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:6 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sæculum sæculi.
103:7 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus ejus: * super montes stabunt aquæ.
103:8 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:9 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:10 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:11 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:12 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens foenum juméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:15 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:16 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:17 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:18 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quærant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sæculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Jucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Benedic
Zsoltár 103 [7]
103:1 Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fönséges vagy,
103:2 Dicsõségbe és ékességbe öltöztél * világossággal mint köntössel körûl vagy öltve,
103:3 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felsõ részeit,
103:4 Ki a felhõt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:5 Ki angyalaidat szélvészszé teszed, * és szolgáidat égetõ tüzzé;
103:6 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökön örökké.
103:7 A vizmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:8 A te feddésed elõtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:9 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:10 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:11 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:12 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kõsziklák közõl szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felõl; * a te mûveid gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:15 Hogy kenyeret termeszsz a földbõl, * és bor vidámítsa föl az ember szivét;
103:16 Hogy olajjal derítse föl orczáját, * és a kenyér erõsítse meg az ember szívét.
103:17 Jóllaknak a mezõ fái, és a Libanon czedrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:18 A gólya háza fõ azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kõszikla a sûldisznók menedéke.
103:19 A holdat idõmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentõl magoknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyûlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mely igen fölségesek a te mûveid, Uram! * mindeneket bölcseséggel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblû tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A czethal, melyet alkottál, hogy játszék abban, * mindnyájan tõled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyûjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arczodat, megrémûlnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld szinét.
103:31 Legyen az Úré a dicsõség mindörökké. * Az Úr örûlni fog alkotmányaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bûnösök a földrõl és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 104 [8]
104:1 Confitémini Dómino, et invocáte nomen ejus: * annuntiáte inter Gentes ópera ejus.
104:2 Cantáte ei, et psállite ei: * narráte ómnia mirabília ejus.
104:3 Laudámini in nómine sancto ejus: * lætétur cor quæréntium Dóminum.
104:4 Quærite Dóminum, et confirmámini: * quærite fáciem ejus semper.
104:5 Mementóte mirabílium ejus, quæ fecit: * prodígia ejus, et judícia oris ejus.
104:6 Semen Ábraham, servi ejus: * fílii Jacob, elécti ejus.
104:7 Ipse Dóminus Deus noster: * in univérsa terra judícia ejus.
104:8 Memor fuit in sæculum testaménti sui: * verbi, quod mandávit in mille generatiónes:
104:9 Quod dispósuit ad Ábraham: * et juraménti sui ad Isaac:
104:10 Et státuit illud Jacob in præcéptum: * et Israël in testaméntum ætérnum:
104:11 Dicens: Tibi dabo terram Chánaan, * funículum hereditátis vestræ.
104:12 Cum essent número brevi, * paucíssimi et íncolæ ejus:
104:13 Et pertransiérunt de gente in gentem, * et de regno ad pópulum álterum.
104:14 Non relíquit hóminem nocére eis: * et corrípuit pro eis reges.
104:15 Nolíte tángere christos meos: * et in prophétis meis nolíte malignári.
104:16 Et vocávit famem super terram: * et omne firmaméntum panis contrívit.
104:17 Misit ante eos virum: * in servum venúmdatus est Joseph.
104:18 Humiliavérunt in compédibus pedes ejus, ferrum pertránsiit ánimam ejus * donec veníret verbum ejus.
104:19 Elóquium Dómini inflammávit eum: * misit rex, et solvit eum; princeps populórum, et dimísit eum.
104:20 Constítuit eum dóminum domus suæ: * et príncipem omnis possessiónis suæ:
104:21 Ut erudíret príncipes ejus sicut semetípsum: * et senes ejus prudéntiam docéret.
104:22 Et intrávit Israël in Ægýptum: * et Jacob áccola fuit in terra Cham.
104:23 Et auxit pópulum suum veheménter: * et firmávit eum super inimícos ejus.
104:24 Convértit cor eórum ut odírent pópulum ejus: * et dolum fácerent in servos ejus.
104:25 Misit Móysen, servum suum: * Aaron, quem elégit ipsum.
104:26 Pósuit in eis verba signórum suórum: * et prodigiórum in terra Cham.
104:28 Misit ténebras, et obscurávit: * et non exacerbávit sermónes suos.
104:29 Convértit aquas eórum in sánguinem: * et occídit pisces eórum.
104:30 Édidit terra eórum ranas: * in penetrálibus regum ipsórum.
104:31 Dixit, et venit coenomyía: * et cínifes in ómnibus fínibus eórum.
104:32 Pósuit plúvias eórum grándinem: * ignem comburéntem in terra ipsórum.
104:33 Et percússit víneas eórum, et ficúlneas eórum: * et contrívit lignum fínium eórum.
104:34 Dixit, et venit locústa, et bruchus, * cujus non erat númerus:
104:35 Et comédit omne foenum in terra eórum: * et comédit omnem fructum terræ eórum.
104:36 Et percússit omne primogénitum in terra eórum: * primítias omnis labóris eórum.
104:37 Et edúxit eos cum argénto et auro: * et non erat in tríbubus eórum infírmus.
104:38 Lætáta est Ægýptus in profectióne eórum: * quia incúbuit timor eórum super eos.
104:39 Expándit nubem in protectiónem eórum: * et ignem ut lucéret eis per noctem.
104:40 Petiérunt, et venit cotúrnix: * et pane cæli saturávit eos.
104:41 Dirúpit petram et fluxérunt aquæ: * abiérunt in sicco flúmina;
104:42 Quóniam memor fuit verbi sancti sui: * quod hábuit ad Ábraham, púerum suum.
104:43 Et edúxit pópulum suum in exsultatióne, * et eléctos suos in lætítia.
104:44 Et dedit illis regiónes Géntium: * et labóres populórum possedérunt:
104:45 Ut custódiant justificatiónes ejus, * et legem ejus requírant.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bénedic * ánima mea Dómino
|
Zsoltár 104 [8]
104:1 Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségûl az õ nevét; * hirdessétek a népek között cselekedeteit.
104:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, * és beszéljétek el minden csodatettét.
104:3 Dicsekedjetek az õ szent nevében, * vígadjon az Urat keresõk szíve.
104:4 Keressétek az Urat és erõsödjetek meg; * keressétek az õ színét mindenkoron.
104:5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, * az õ jeleirõl és szája itéleteirõl.
104:6 Ábrahámnak, az õ szolgájának ivadéka! * Jákobnak, az õ választottjának fiai!
104:7 Ô a mi Urunk Istenünk, * õ itéli az egész földet.
104:8 Megemlékezik örökké az õ szövetségérõl, * az igérõl, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
104:9 Melyet szerzett Ábrahámmal; * és az õ esküjérõl Izsákkal.
104:10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, * és Izraelnek örök szövetségûl,
104:11 Mondván: Neked adom Kánaán földét * örökségtek részeûl.
104:12 Mikor csekély számmal, * igen kevesen és jövevények voltak benne,
104:13 és nemzettõl nemzethez költöztek, * és egy országból más néphez,
104:14 Nem engedé, hogy ember ártson nekik, * és megfenyité érettök a királyokat.
104:15 Ne illessétek az én fölkentjeimet, * és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.
104:16 És éhséget hívott a földre, * és a kenyérnek minden botját eltöré.
104:17 Férfiat küldött eléjök; * József szolgáúl adatott el.
104:18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, * mig betelt az õ mondása.
104:19 Az Úr szava fölvilágosította õt. * Elküldött a király, és föloldá õt; a népek fejedelme elbocsátá õt.
104:20 Úrrá rendelé õt házán, * és fejedelemmé minden jószágán,
104:21 Hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, * és véneit tanítsa okosságra.
104:22 És bement Izrael Egyiptomba; * és Jákob lakos lõn Kám földén.
104:23 És igen megszaporította népét, * erõsebbé tette ellenségeinél.
104:24 Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az õ népét, * és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
104:25 Elküldé Mózest, az õ szolgáját, * Áront, kit kiválasztott.
104:26 Jeleinek és csodáinak * igéit adta nekik Kám földén.
104:28 Sötétséget küldött, és sötét lett; * és nem hagyta hiába beszédeit.
104:29 Vérré változtatta azok vizeit, * és megölé halaikat.
104:30 Békákat termett földük, * az õ királyaik belházaiban is.
104:31 Szólott, és mindenféle légy jöve, *és szúnyogok minden határaikban.
104:32 Esõ helyett jeget bocsátott, * és égetõ tüzet földeikre.
104:33 És elveré szõlõiket, és fügefáikat, * és összezúzta határaik fáját.
104:34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, * melynek nem volt száma.
104:35 És megemészte minden füvet az õ földükön, * és megevé földük minden gyümölcsét.
104:36 És megölt minden elsõszülöttet földükön, * minden munkájok zsengéit.
104:37 És kivitte õket ezüsttel és aranynyal, * és nemzetségeikben nem volt beteg.
104:38 Örûlt Egyiptom az õ elmenetökön; * mert rájok szállt vala azok félelme.
104:39 Felhõt terített ki oltalmokra, * és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.
104:40 Könyörögtek, és jött a fürj; * és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
104:41 Megnyitotta a kõsziklát, és víz ömlött ki, * a szárazon folyóviz folyt.
104:42 Mert megemlékezett az õ szent igéjérõl, * melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.
104:43 És kivezette népét örvendezéssel, * és választottait vigasággal.
104:44 És nekik adá a nemzetek tartományait, * és a népek munkáit elfoglalták,
104:45 Hogy igazságait megõrizzék, * és kövessék az õ törvényét.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Benedic * anima mae Domino
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Bonaventura, Balneoregii in Etrutria natus, cum infans incidisset in vitae periculum, mater ejus vovit, si inde evasisset, se eum religioni beati Francisci dicaturam. Itaque adolescens in ordinem fratrem Minorum adscribi voluit: ubi Alexandro de Ales magistro, ad eam doctrinae perfectionem brevi pervenit, ut septimo post anno libros Sententiarum Parisiis publice summa cum laude sit interpretatus: quos etiam praeclaris postea commentariis illustravit. Post sex annos sui ordinis Generalis minister Romae factus, ea prudentie ac sanctitatis laude ministerium gessit, ut in omnium ore et admiratione esset.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Inveni David, servum meum, oleo sancto meo unxi eum:
* Manus enim mea auxiliabitur ei.
V. Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non nocebit ei.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Bonaventure was born at Bagnarea in Tuscany, in the year of our Lord 1221. In his infancy he was dangerously ill, and his mother made a vow that, if he recovered, she would dedicate him to the Order of Blessed Francis. While he was still a young man he entered the Order by his own wish. Under the teaching of Alexander of Hales he advanced so quickly in learning, that in seven years he lectured publicly at Paris on the Books of the Sentences, with great applause. He afterwards explained the same Books by a brilliant Commentary. After six years he was made General Master of his Order at Rome, in which office he did his duty with such wisdom and holiness as caused all men to talk of him and marvel at him.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him
* For My hand shall help him.
V. The enemy shall prevail nothing against him, nor the son of wickedness afflict him.
R. For My hand shall help him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Multa scripsit, in quibus summam eruditionem cum pari pietatis ardore conjungens, lectorem docendo movet. Quem Gregorius decimus, ejus sanctimoniae et sapientiae fama commotus, Cardinalem et Episcopum Albanensem creavit. Eumdem adhuc viventem beatus Thomas Aquinas sanctum appellavit. Cum enim vitam sancti Francisci scribentem comperisset: Sinamus, inquit, sanctum pro sancto laborare. Migravit e vita pridie Idus Julii, in concilio Lugdunensi, quinquaginta tres annos natus, multis editis miraculis. Quem Xystus quartus Pontifex Maximus retulit in sanctorum numerum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Posui adjutorium super potentem, et exaltavi electum de plebe mea:
* Manus enim mea auxiliabitur ei.
V. Inveni David servum meum, oleo sancto meo unxi eum.
R. Manus enim mea auxiliabitur ei.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
He was the author of many books, in which the depth of his learning and the earnestness of his godliness affect the reader and teach him at the same time. Gregory X., moved by his reputation for wisdom and holiness, created him a Cardinal and Bishop of Albano. Blessed Thomas of Aquino gave him the title of Saint even during his life -time. It fell on this wise. Thomas found him writing the Life of St Francis, and said, Let us leave one Saint to work for the other. He departed this life at the Council of Lyons, upon the 14th day of July 1274, being of the age of 53 years, and having worked many miracles. Pope Sixtus IV. numbered him among the Saints.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I have laid help upon one that is mighty, and have exalted one chosen out of My people
* For My hand shall help him.
V. I have found David My servant, with My holy oil have I anointed him.
R. For My hand shall help him.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Ex libro Moralium sancti Gregorii Papae.
Lib. 9. Cap. 6.
Quid post Orionas Hyadum nomine, nisi doctores sanctae Ecclesiae designantur? Qui subductis Martyribus, eo jam tempore ad mundi notitiam venerunt, quo fides clarius elucet: et repressa infidelitatis hieme, altius per corda fidelium sol veritatis calet. Qui remota tempestate persecutionis, expletis longis noctibus infidelitatis, tunc sanctae Ecclesiae orti sunt, cum ei jam per credulitatis vernum lucidior annus aperitur. Nec immerito doctores sanctum hyadum nuncupatione signantur. Græco quippe eloquio hyatos pluvia uocatur, et hyades nomen a pluvijs acciperunt, quia ortæ proculdubio imbres ferunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtutes operatus est, et omnis terra doctrina ejus repleta est:
* Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervenit ad caelestia regna.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
From the Book of Moral Reflection on Job, written by Pope St Gregory the Great.
Bk. ix. ch. vi.
In the Book of Job ix. 9, it is written that it is God which maketh Arcturus, Orion, and Hyades. Now if by the constellation Orion be mystically signified the spiritual constellation of the holy Martyrs, whom can we understand to be named after them under the title of the Hyades, but the Doctors of the Holy Church? When the glorious constellation of the Martyrs had set, and the light of the faith grew stronger, then appeared the constellation of the Doctors in the firmament of the Church, even in that spring-time when the winter of unbelief was past, and the Sun of truth rose higher to shine on the hearts of His faithful ones. The storms of persecution were gone, and the long nights of unbelief were over then rose the Doctors to shine on the Church, when the springtime of belief promised her a brighter year.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and the whole earth is full of his teaching
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. This is he which loved not his life in this world, and hath attained unto the kingdom of heaven.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
|
Nocturn III.
Ant. Vísita nos
Psalmus 105 [9]
105:1 Confitémini Dómino, quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
105:2 Quis loquétur poténtias Dómini, * audítas fáciet omnes laudes ejus?
105:3 Beáti, qui custódiunt judícium, * et fáciunt justítiam in omni témpore.
105:4 Meménto nostri, Dómine, in beneplácito pópuli tui: * vísita nos in salutári tuo:
105:5 Ad vidéndum in bonitáte electórum tuórum, ad lætándum in lætítia gentis tuæ: * ut laudéris cum hereditáte tua.
105:6 Peccávimus cum pátribus nostris: * injúste égimus, iniquitátem fécimus.
105:7 Patres nostri in Ægýpto non intellexérunt mirabília tua: * non fuérunt mémores multitúdinis misericórdiæ tuæ.
105:8 Et irritavérunt ascendéntes in mare, * Mare Rubrum.
105:9 Et salvávit eos propter nomen suum: * ut notam fáceret poténtiam suam.
105:10 Et incrépuit Mare Rubrum, et exsiccátum est, * et dedúxit eos in abýssis sicut in desérto.
105:11 Et salvávit eos de manu odiéntium: * et redémit eos de manu inimíci.
105:12 Et opéruit aqua tribulántes eos: * unus ex eis non remánsit.
105:13 Et credidérunt verbis ejus: * et laudavérunt laudem ejus.
105:14 Cito fecérunt, oblíti sunt óperum ejus: * et non sustinuérunt consílium ejus.
105:15 Et concupiérunt concupiscéntiam in desérto: * et tentavérunt Deum in inaquóso.
105:15 Et dedit eis petitiónem ipsórum: * et misit saturitátem in ánimas eórum.
105:16 Et irritavérunt Moysen in castris: * Aaron, sanctum Dómini.
105:17 Apérta est terra, et deglutívit Dathan: * et opéruit super congregatiónem Abíron.
105:18 Et exársit ignis in synagóga eorum * flamma combússit peccatóres.
105:19 Et fecérunt vítulum in Horeb * et adoravérunt scúlptile.
105:20 Et mutavérunt glóriam suam * in similitúdinem vítuli comedéntis foenum.
105:21 Oblíti sunt Deum, qui salvávit eos, * qui fecit magnália in Ægýpto, mirabília in terra Cham: terribília in Mari Rubro.
105:22 Et dixit ut dispérderet eos: * si non Móyses, eléctus ejus, stetísset in confractióne in conspéctu ejus:
105:23 Ut avérteret iram ejus ne dispérderet eos: * et pro níhilo habuérunt terram desiderábilem:
105:24 Non credidérunt verbo ejus, et murmuravérunt in tabernáculis suis: * non exaudiérunt vocem Dómini.
105:25 Et elevávit manum suam super eos: * ut prostérneret eos in desérto:
105:26 Et ut dejíceret semen eórum in natiónibus: * et dispérgeret eos in regiónibus.
105:27 Et initiáti sunt Beélphegor: * et comedérunt sacrifícia mortuórum.
105:28 Et irritavérunt eum in adinventiónibus suis: * et multiplicáta est in eis ruína.
105:28 Et stetit Phínees, et placávit: * et cessávit quassátio.
105:28 Et reputátum est ei in justítiam: * in generatiónem et generatiónem usque in sempitérnum.
105:29 Et irritavérunt eum ad aquas contradictiónis: * et vexátus est Móyses propter eos: quia exacerbavérunt spíritum ejus.
105:30 Et distínxit in lábiis suis: * non disperdidérunt Gentes, quas dixit Dóminus illis.
105:31 Et commísti sunt inter Gentes, et didicérunt ópera eórum: et serviérunt sculptílibus eórum: * et factum est illis in scándalum.
105:32 Et immolavérunt fílios suos, * et filias suas dæmóniis.
105:33 Et effudérunt sánguinem innocéntem: * sánguinem filiórum suórum et filiárum suárum, quas sacrificavérunt sculptílibus Chánaan.
105:34 Et infécta est terra in sanguínibus, et contamináta est in opéribus eórum: * et fornicáti sunt in adinventiónibus suis.
105:35 Et irátus est furóre Dóminus in pópulum suum: * et abominátus est hereditátem suam.
105:36 Et trádidit eos in manus Géntium: * et domináti sunt eórum qui odérunt eos.
105:37 Et tribulavérunt eos inimíci eórum, et humiliáti sunt sub mánibus eórum: * sæpe liberávit eos.
105:38 Ipsi autem exacerbavérunt eum in consílio suo: * et humiliáti sunt in iniquitátibus suis.
105:39 Et vidit, cum tribularéntur: * et audívit oratiónem eórum.
105:40 Et memor fuit testaménti sui: * et poenítuit eum secúndum multitúdinem misericórdiæ suæ.
105:41 Et dedit eos in misericórdias * in conspéctu ómnium qui céperant eos.
105:42 Salvos nos fac, Dómine, Deus noster: * et cóngrega nos de natiónibus:
105:43 Ut confiteámur nómini sancto tuo: * et gloriémur in laude tua.
105:44 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sæculo et usque in sæculum: * et dicet omnis pópulus: Fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Visita nos
Zsoltár 105 [9]
105:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
105:2 Ki beszéli el az Úr nagytetteit? * ki hirdeti minden õ dicséretét?
105:3 Boldogok a kik megtartják az itéletet, * és igazságot cselekszenek minden idõben.
105:4 Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedbõl; * látogass meg minket a te szabadításoddal,
105:5 Hogy lássuk választottaid jólétét, * hogy vigadjunk néped vigaságában, hogy dicsértessél a te örökségeddel.
105:6 Vétkeztünk atyáinkkal, * igaztalanúl cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
105:7 Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, * nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról,
105:8 és boszantottak, menvén a tengerre, * a vörös tengerre.
105:9 De megszabadította õket nevéért, * hogy kijelentse hatalmasságát.
105:10 És megdorgálta a vörös tengert, és kiszáradt; * és átvivé õket a mélységeken, mint a pusztán.
105:11 És kiszabadítá õket a gyûlölõk kezébõl, * és megmenté õket az ellenség kezébõl.
105:12 És a viz elborította üldözõiket; * egy sem maradt meg azok közõl.
105:13 Akkor hittek az õ igéinek, * és énekelték dicséretét.
105:14 De hamar elfeledkeztek az õ tetteirõl, * és nem vártak tanácsára,
105:15 és kivánságra gerjedtek a pusztában, * és kisértették Istent a vizetlen helyen.
105:15 És megadta nekik kérésöket, * és megelégité lelköket.
105:16 És boszanták Mózest a táborban, * Áront, az Úr szentjét.
105:17 Megnyilt a föld, és elnyelé Dátant, * és elborítá Abiron csoportját.
105:18 És tûz gyúladt ki gyûlekezetökben; * és láng égette meg a bûnösöket.
105:19 És borjút alkottak Hóreben, * és imádták a bálványt.
105:20 És fölcserélték dicsõségöket * a szénátevõ borjú hasonmásával.
105:21 Elfeledték az Istent, ki megszabadította õket, * ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatosakat Kám földén, rettentõket a vörös tengeren.
105:22 És kimondá, hogy elveszti õket, * ha Mózes az õ választottja nem állott volna a rés elõtt,
105:23 Hogy elfordítsa az õ haragját, hogy el ne veszítse õket. * És semminek tarták a kivánatos földet,
105:24 Nem hittek az õ igéjének, és morgolódtak sátoraikban, * nem hallgattak az Úr szavára.
105:25 És fölemelte kezét ellenök, * hogy leverje õket a pusztában,
105:26 és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, * és elszórja õket a tartományokba,
105:27 és õk Beelfegor szolgálatára állottak, * és a holtak áldozatait ették,
105:28 és boszantották õt találmányaikkal; * és a romlás rajtok megsokasodott.
105:28 De eléállt Fineesz és engesztelést szerzett, * és megszûnt a csapás.
105:28 És igazságúl tulajdoníttatott neki * nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.
105:29 És boszantották õt az ellenmondás vizeinél, * és Mózes is bajba kerûlt miattok; mert elkeserítették lelkét,
105:30 és kétkedve szólt ajakival * Nem írtották ki a nemzeteket, melyekrõl nekik az Úr szólott.
105:31 A nemzetek közé vegyûltek, és megtanúlták azok cselekedeteit, és szolgáltak azok bálványainak,* s ez botrányúl lõn nekik.
105:32 Fiaikat és leányaikat * az ördögöknek áldozták,
105:33 és kiontották az ártatlan vért, * fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak.
105:34 És a föld megfertõztetett vérrel, és undokká lett cselekedeteik által, * és találmányaikkal paráználkodtak.
105:35 És az Úr haragra gerjedett népe ellen; * és megutálta örökségét.
105:36 És a nemzetek kezeibe adta õket, * és azok uralkodtak rajtok, kik gyûlölték õket.
105:37 És nyomorgaták õket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt. * Sok ízben megszabadította õket:
105:38 Ezek pedig boszantották õt törekvéseik által, * és megaláztattak gonoszságaikban.
105:39 És látta, midõn nyomorgattattak, * és meghallgatá könyörgésöket.
105:40 És megemlékezett szövetségérõl, * és megsajnálta õket irgalmának sokasága szerint.
105:41 És könyörûletre indította irántok mindazokat, * kik foglyokká tették õket.
105:42 Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk! * és gyûjts össze minket a nemzetek közõl,
105:43 Hogy hálát adjunk szent nevednek, * és dicsekedjünk a te dicséretedben.
105:44 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktõl fogva mindörökké; * és mondja az egész nép: Úgy legyen! úgy legyen!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 106 [10]
106:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in sæculum misericórdia ejus.
106:2 Dicant qui redémpti sunt a Dómino, quos redémit de manu inimíci: * et de regiónibus congregávit eos:
106:3 A solis ortu, et occásu: * ab aquilóne, et mari.
106:4 Erravérunt in solitúdine in inaquóso: * viam civitátis habitáculi non invenérunt.
106:5 Esuriéntes, et sitiéntes: * ánima eórum in ipsis defécit.
106:6 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum erípuit eos.
106:7 Et dedúxit eos in viam rectam: * ut irent in civitátem habitatiónis.
106:8 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:9 Quia satiávit ánimam inánem: * et ánimam esuriéntem satiávit bonis.
106:10 Sedéntes in ténebris, et umbra mortis: * vinctos in mendicitáte et ferro.
106:11 Quia exacerbavérunt elóquia Dei: * et consílium Altíssimi irritavérunt.
106:12 Et humiliátum est in labóribus cor eórum: * infirmáti sunt, nec fuit qui adjuváret.
106:13 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:14 Et edúxit eos de ténebris, et umbra mortis: * et víncula eórum disrúpit.
106:15 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:16 Quia contrívit portas æreas: * et vectes férreos confrégit.
106:17 Suscépit eos de via iniquitátis eórum: * propter injustítias enim suas humiliáti sunt.
106:18 Omnem escam abomináta est ánima eórum: * et appropinquavérunt usque ad portas mortis.
106:19 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:20 Misit verbum suum, et sanávit eos: * et erípuit eos de interitiónibus eórum.
106:21 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:22 Et sacríficent sacrifícium laudis: * et annúntient ópera ejus in exsultatióne.
106:23 Qui descéndunt mare in návibus, * faciéntes operatiónem in aquis multis.
106:24 Ipsi vidérunt ópera Dómini, * et mirabília ejus in profúndo.
106:25 Dixit, et stetit spíritus procéllæ: * et exaltáti sunt fluctus ejus.
106:26 Ascéndunt usque ad cælos, et descéndunt usque ad abýssos: * ánima eórum in malis tabescébat.
106:27 Turbáti sunt, et moti sunt sicut ébrius: * et omnis sapiéntia eórum devoráta est.
106:28 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum edúxit eos.
106:29 Et státuit procéllam ejus in auram: * et siluérunt fluctus ejus.
106:30 Et lætáti sunt quia siluérunt: * et dedúxit eos in portum voluntátis eórum.
106:31 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:32 Et exáltent eum in ecclésia plebis: * et in cáthedra seniórum laudent eum.
106:33 Pósuit flúmina in desértum: * et éxitus aquárum in sitim.
106:34 Terram fructíferam in salsúginem: * a malítia inhabitántium in ea.
106:35 Pósuit desértum in stagna aquárum: * et terram sine aqua in éxitus aquárum.
106:36 Et collocávit illic esuriéntes: * et constituérunt civitátem habitatiónis.
106:37 Et seminavérunt agros, et plantavérunt víneas: * et fecérunt fructum nativitátis.
106:38 Et benedíxit eis, et multiplicáti sunt nimis: * et juménta eórum non minorávit.
106:39 Et pauci facti sunt: * et vexáti sunt a tribulatióne malórum, et dolóre.
106:40 Effúsa est contémptio super príncipes: * et erráre fecit eos in ínvio, et non in via.
106:41 Et adjúvit páuperem de inópia: * et pósuit sicut oves famílias.
106:42 Vidébunt recti, et lætabúntur: * et omnis iníquitas oppilábit os suum.
106:43 Quis sápiens et custódiet hæc? * et intélliget misericórdias Dómini.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vísita nos * Dómine in salutári tuo
|
Zsoltár 106 [10]
106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az õ irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezébõl, * és egybegyûjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletrõl és nyugatról, * éjszakról és a tenger felõl.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkök elbágyadt bennök.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiragadta õket szükségeikbõl,
106:7 és egyenes útra vezette õket, * hogy a lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:9 Mert megelégítette a sovárgó lelket, * az éhezõ lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * inségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegûltek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl,
106:14 és kivezette õket a sötétségbõl és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé õket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkök minden eledelt megútált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kiszabadítá õket szükségeikbõl.
106:20 Kibocsátotta az õ igéjét, és meggyógyítá õket, * és kiragadta õket veszedelmeikbõl.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:22 és áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az õ tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vizen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lõn, * és fölkeltek az õ habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az õ lelkök elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédûltek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcseségök elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midõn szorongattattak, * és kivitte õket szükségeikbõl.
106:29 És szélvészét gyenge szellõvé tette, * és lecsendesedtek az õ habjai.
106:30 És örûltek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette õket ohajtásuk révpartjára.
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai elõtt,
106:32 és magasztalják õt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék õt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet soványnyá * a bennelakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víznélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezõket, * és lakásúl várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szõlõket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta õket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta õket a járatlan és útnélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Visita nos * Domine in salutari tuo
|
Ant. Confitébor Dómino
Psalmus 107 [11]
107:1 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psallam in glória mea.
107:2 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
107:3 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psallam tibi in natiónibus.
107:4 Quia magna est super cælos misericórdia tua: * et usque ad nubes véritas tua:
107:5 Exaltáre super cælos, Deus, et super omnem terram glória tua: * ut liberéntur dilécti tui.
107:6 Salvum fac déxtera tua, et exáudi me: * Deus locútus est in sancto suo:
107:7 Exsultábo, et dívidam Síchimam, * et convállem tabernaculórum dimétiar.
107:8 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim suscéptio cápitis mei.
107:9 Juda rex meus: * Moab lebes spei meæ.
107:10 In Idumæam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ amíci facti sunt.
107:11 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumæam?
107:12 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos, * et non exíbis, Deus, in virtútibus nostris?
107:13 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
107:14 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet inimícos nostros.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Confitebor Domino
Zsoltár 107 [11]
107:1 Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem, * énekelni és zengeni az én dicsõségemben.
107:2 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl zsoltárom és hárfám! * Fölkelek korán reggel.
107:3 Hálát adok neked, Uram, a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
107:4 Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, * és a felhõkig ér a te igazságod.
107:5 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsõséged az egész földön, * hogy megszabadúljanak kedvelteid.
107:6 Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem. * Isten szólott az õ szent helyén,
107:7 Azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, * és Szokkot völgyét fölmérem.
107:8 Enyém Gálaád és enyém Manasszes, * és Efraim fejem oltalma,
107:9 Júda az én királyom. * Moáb reményem fazeka;
107:10 Idumeára kinyújtom sarumat; * az idegenek barátaimmá lesznek.
107:11 Ki visz engem az erõs városba? * ki visz engem Idumeáig?
107:12 Nemde te, Isten! ki minket elvetettél? * És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
107:13 Segíts ki minket a szorongatásból, * mert hiábavaló az ember segedelme.
107:14 Isten által fejtünk ki majd erõt, * és õ megsemmisíti háborgatóinkat.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 108 [12]
108:1 Deus, laudem meam ne tacúeris: * quia os peccatóris, et os dolósi super me apértum est.
108:2 Locúti sunt advérsum me lingua dolósa, et sermónibus ódii circumdedérunt me: * et expugnavérunt me gratis.
108:3 Pro eo ut me dilígerent, detrahébant mihi: * ego autem orábam.
108:4 Et posuérunt advérsum me mala pro bonis: * et ódium pro dilectióne mea.
108:5 Constítue super eum peccatórem: * et diábolus stet a dextris ejus.
108:6 Cum judicátur, éxeat condemnátus: * et orátio ejus fiat in peccátum.
108:7 Fiant dies ejus pauci: * et episcopátum ejus accípiat alter.
108:8 Fiant fílii ejus órphani: * et uxor ejus vídua.
108:9 Nutántes transferántur fílii ejus, et mendícent: * et ejiciántur de habitatiónibus suis.
108:10 Scrutétur foenerátor omnem substántiam ejus: * et dirípiant aliéni labóres ejus.
108:11 Non sit illi adjútor: * nec sit qui misereátur pupíllis ejus.
108:12 Fiant nati ejus in intéritum: * in generatióne una deleátur nomen ejus.
108:14 In memóriam rédeat iníquitas patrum ejus in conspéctu Dómini: * et peccátum matris ejus non deleátur.
108:15 Fiant contra Dóminum semper, et dispéreat de terra memória eórum: * pro eo quod non est recordátus fácere misericórdiam.
108:16 Et persecútus est hóminem ínopem, et mendícum, * et compúnctum corde mortificáre.
108:17 Et diléxit maledictiónem, et véniet ei: * et nóluit benedictiónem, et elongábitur ab eo.
108:18 Et índuit maledictiónem sicut vestiméntum, * et intrávit sicut aqua in interióra ejus, et sicut óleum in óssibus ejus.
108:19 Fiat ei sicut vestiméntum, quo operítur: * et sicut zona, qua semper præcíngitur.
108:20 Hoc opus eórum, qui détrahunt mihi apud Dóminum: * et qui loquúntur mala advérsus ánimam meam.
108:20 Et tu, Dómine, Dómine, fac mecum propter nomen tuum: * quia suávis est misericórdia tua.
108:21 Líbera me quia egénus, et pauper ego sum: * et cor meum conturbátum est intra me.
108:22 Sicut umbra cum declínat, ablátus sum: * et excússus sum sicut locústæ.
108:23 Génua mea infirmáta sunt a jejúnio: * et caro mea immutáta est propter óleum.
108:24 Et ego factus sum oppróbrium illis: * vidérunt me, et movérunt cápita sua.
108:25 Ádjuva me, Dómine, Deus meus: * salvum me fac secúndum misericórdiam tuam.
108:26 Et sciant quia manus tua hæc: * et tu, Dómine, fecísti eam.
108:27 Maledícent illi, et tu benedíces: * qui insúrgunt in me, confundántur: servus autem tuus lætábitur.
108:28 Induántur qui détrahunt mihi, pudóre: * et operiántur sicut diplóide confusióne sua.
108:29 Confitébor Dómino nimis in ore meo: * et in médio multórum laudábo eum.
108:30 Quia ástitit a dextris páuperis, * ut salvam fáceret a persequéntibus ánimam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confitébor Dómino * nimis in ore meo
|
Zsoltár 108 [12]
108:1 Isten! ne hallgasd el az én dicséretemet, * mert a bûnös szája és az álnok szája rám nyílt.
108:2 Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, * és ok nélkül ostromolnak engem.
108:3 A helyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; * én pedig imádkozom.
108:4 Roszszal fizetnek nekem a jóért, * és gyülölséggel szeretetemért.
108:5 Rendelj föléje bûnöst; * és az ellenség álljon jobbja felûl.
108:6 Mikor itéltetik, kárhoztatva jõjön ki; * és imádsága legyen bûnévé.
108:7 Legyenek az õ napjai kevesek; * és tisztségét más nyerje el.
108:8 Árvákká legyenek fiai, * és felesége özvegygyé.
108:9 Bújdosva tévelyegjenek fiai és koldúljanak, * és vettessenek ki lakhelyeikbõl.
108:10 Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; * és idegenek ragadják el szerzeményét.
108:11 Ne legyen neki segítõje, * s ne legyen, ki árváin könyörûljön.
108:12 Veszszenek el szülöttei, * töröltessék el neve egy nemzedékben.
108:14 Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe elõtt, * és ne töröltessék el anyja vétke.
108:15 Legyenek az Úr elõtt mindenkoron, és emlékök veszszen el a földrõl; * azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék,
108:16 és üldözte a szegény embert és nyomorúltat, * és az elkeseredett szivût öldökölte.
108:17 Szerette az átkot, tehát jõjön rá; * és nem akarta az áldást, távozzék hát tõle.
108:18 És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, * mely mint a víz, behatott belsejébe, és mint az olaj, az õ csontjaiba.
108:19 Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, * és mint az öv, melylyel magát mindenkor körûlövezi.
108:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól kik engem rágalmaznak, * és kik roszat beszélnek lelkem ellen.
108:20 De te, Uram, Uram! légy velem a te nevedért; * mert jóságos a te irgalmad. Szabadíts meg engem,
108:21 Mert nyomorúlt és szegény vagyok; * és szívem megháborítatott.
108:22 Mint az árnyék, mikor elhanyatlik elenyészem, * és elûzetem, mint a sáskák.
108:23 Térdeim elerõtlenedtek a böjttõl; * és húsom elesett az olaj-hiány miatt.
108:24 Gyalázattá lettem nekik; * látnak engem, és fejöket csóválják.
108:25 Segíts engem, Uram Istenem! * szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint;
108:26 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, * és te cselekedted ezt, Uram!
108:27 Ôk átkozni fognak, te megáldasz; * kik ellenem támadnak, megszégyenûlnek: a te szolgád pedig vígadni fog.
108:28 Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; * és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatjokkal.
108:29 Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, * és a sokaság között dicsérem õt.
108:30 Mert a szegénynek jobbja felõl áll, * hogy lelkemet az üldözõktõl megszabadítsa.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Confitebor Domino * nimis in ore meo
|
V. Dómine exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
|
V. Domine exaudi orationem meam
R. Et clamos meus ad te veniat
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Matthaeum.
Matt 25:14-23
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis parabolam hanc: Homo peregre proficiscens, vocavit servos suos, et tradidit illis bona sua. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Homilia 9. in Evangelia
Lectio sancti Evangelii, fratres carissimi, sollicite considerare nos admonet, ne nos, qui plus ceteris in hoc mundo accepisse aliquid cernimur, ab Auctore mundi gravius inde judicemur. Cum enim augentur dona, rationes etiam crescunt donorum. Tanto ergo esse humilior, atque ad serviendum Deo promptior quisque debet ex munere, quanto se obligatiorem esse conspicit in reddenda ratione. Ecce homo qui peregre proficiscitur, servos suos vocat, eisque ad negotium talenta partitur. Post multum vero temporis positurus rationem revertitur. Bene operantes pro apportato lucro remunerat, servum vero a bono opere torpentem damnat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum: stolam gloriae induit eum
* Et ad portas paradisi coronavit eum.
V. Induit eum Dominus loricam fidei, et ornavit eum.
R. Et ad portas paradisi coronavit eum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Máté Apostol kõnyvébõl
Matt 25:14-23
Azon idõben így szólt Jézus tanítványaihoz: Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory (the Great)
9th on the Gospels.
Dearly beloved brethren, this Lesson from the Holy Gospel moveth us to take good heed lest we, who are seen in this world to have received more than others, should thereby bring ourselves into greater condemnation from the Maker of this world. To whom much is given, of the same is much required. Therefore, let him that receiveth much, strive to be all the more lowly, and all the more ready to do God service, for his very gifts' sake, knowing that he will be obliged to give account thereof. Behold, a man, travelling into a far country, calleth his own servants, and delivereth unto them talents, to the end that they may trade therewith. After a long time, the lord of those servants cometh, and reckoneth with them, and to them that have done well He rendereth a reward of their labours, but that servant which was careless of his master's work He condemneth.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise.
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Quis itaque iste homo est, qui peregre proficiscitur, nisi Redemptor noster, qui in ea carne quam assumpserat, abiit in caelum? Carnis enim locus proprius terra est; quae quasi ad peregrina ducitur, dum per Redemptorem nostrum in caelo collocatur. Sed homo iste peregre proficiscens, servis suis bona sua tradidit, quia fidelibus suis spiritualia dona concessit. Et uni quidem quinque talenta, alii duo, alii vero commisit unum. Quinque etenim sunt corporis sensus, videlicet: visus, auditus, gustus, odoratus, et tactus. Quinque ergo talentis, donum quinque sensuum, id est, exteriorum scientia exprimitur. Duobus vero, intellectus et operatio designatur. Unius autem talenti nomine, intellectus tantummodo designatur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sint lumbi vestri praecincti, et lucernae ardentes in manibus vestris:
* Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
V. Vigilate ergo, quia nescitis qua hora Dominus vester venturus sit.
R. Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
What other, then, is that man travelling into a far country but our Redeemer, Who is gone up from us into heaven in that Flesh Which He had taken into Himself? For the earth is the home of the Flesh, Which travelleth into a far country when our Redeemer giveth It a place in heaven. But that man travelling into a far country delivered unto his servants his goods and so doth our Redeemer give spiritual gifts unto His faithful people. " And unto one he gave five talents, to another two, and to another one." There are five bodily senses that is, sight, hearing, taste, smell, and touch. By the five talents therefore are signified the five senses, that is, outward knowledge. By the two, wit and work. And by the figure of the one talent, understanding, which is alone.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Let your loins be girded about, and your lights burning
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Watch therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Sed is, qui quinque talenta acceperat, alia quinque lucratus est: quia sunt nonnulli, qui etsi interna ac mystica penetrare nesciunt, pro intentione tamen supernae patriae docent recta quos possunt, de ipsis exterioribus, quae acceperunt, duplum talentum portant: dumque se a carnis petulantia, et a terrenarum rerum ambitu, atque a visibilium voluptate custodiunt, ab his etiam alios admonendo compescunt. Et sunt nonnulli, qui quasi duobus talentis ditati, intellectum atque operationem percipiunt, subtilia de internis intelligunt, mira in exterioribus operantur. Cumque et intelligendo et operando aliis praedicant, quasi duplicatum de negotio lucrum reportant.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
And so he that had received five talents, gained other five talents for some there be who, while yet they are not able to go on unto things inward and mystic, do yet so desire our Fatherland which is above, that they teach well all whom they can, and of those very outward things which they have received make gain double. These are they which keep themselves clean from the unruly motions of the flesh, and from the lust of the world, and from the delight of things which are seen, and, by their preaching, keep other men also clean from all these things. And some there are who receive, as their two talents, the power to think and the power to work. These are they which inwardly understand dark things, and outwardly work wonders. And these, since they preach unto others, both through their understanding and their' works, gain, as it were, double, for the talents which they have received.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui populo tuo aeternae salutis beatum Bonaventuram ministrum tribuisti: praesta quaesumus; ut quem Doctorem vitae habuimus in terris, intercessorem habere mereamur in caelis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
God, Who didst give unto thy people thy blessed servant Bonaventure, to feed them with the bread of eternal life, grant, we beseech thee, that even as on earth he showed unto us thy lively word, so in heaven we may worthily be holpen by the succour of his prayers to thee on our behalf.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|