|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte adorémus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit supremos
Laudis honores.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyekben
Unnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Avértit Dóminus * captivitátem plebis suæ
Psalmus 52 [1]
52:1 Dixit insípiens in corde suo: * Non est Deus.
52:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in iniquitátibus: * non est qui fáciat bonum.
52:3 Deus de cælo prospéxit super fílios hóminum: * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
52:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
52:5 Nonne scient omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam ut cibum panis?
52:6 Deum non invocavérunt: * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
52:7 Quóniam Deus dissipávit ossa eórum qui homínibus placent: * confúsi sunt, quóniam Deus sprevit eos.
52:8 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum convérterit Deus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Avertit Dominus * captivitatem plebis suae
Zsoltár 52 [1]
52:1 Mondá szivében az esztelen: * Nincs Isten!
52:2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék.
52:3 Isten letekint mennybõl az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes és Istent keresõ.
52:4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
52:5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, * kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
52:6 Az Istent nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
52:7 Mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; * megszégyenûlnek, mert Isten megvetette õket.
52:8 Ki ad Sionból Izraelnek szabadúlást? * mikor visszatéríti Isten az õ fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 54 [2]
54:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: * inténde mihi, et exáudi me.
54:2 Contristátus sum in exercitatióne mea: * et conturbátus sum a voce inimíci, et a tribulatióne peccatóris.
54:3 Quóniam declinavérunt in me iniquitátes: * et in ira molésti erant mihi.
54:4 Cor meum conturbátum est in me: * et formído mortis cécidit super me.
54:5 Timor et tremor venérunt super me: * et contexérunt me ténebræ.
54:6 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut colúmbæ, * et volábo, et requiéscam?
54:7 Ecce, elongávi fúgiens: * et mansi in solitúdine.
54:8 Exspectábam eum, qui salvum me fecit * a pusillanimitáte spíritus et tempestáte.
54:9 Præcípita, Dómine, dívide linguas eórum: * quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte.
54:10 Die ac nocte circúmdabit eam super muros ejus iníquitas: * et labor in médio ejus, et injustítia.
54:11 Et non defécit de platéis ejus * usúra, et dolus.
54:12 Quóniam si inimícus meus maledixísset mihi, * sustinuíssem útique.
54:13 Et si is, qui óderat me, super me magna locútus fuísset, * abscondíssem me fórsitan ab eo.
54:14 Tu vero, homo unánimis: * dux meus, et notus meus:
54:15 Qui simul mecum dulces capiébas cibos: * in domo Dei ambulávimus cum consénsu.
54:16 Véniat mors super illos: * et descéndant in inférnum vivéntes:
54:16 Quóniam nequítiæ in habitáculis eórum: * in médio eórum.
54:17 Ego autem ad Deum clamávi: * et Dóminus salvábit me.
54:18 Véspere, et mane, et merídie narrábo et annuntiábo: * et exáudiet vocem meam.
54:19 Rédimet in pace ánimam meam ab his, qui appropínquant mihi: * quóniam inter multos erant mecum.
54:20 Exáudiet Deus, et humiliábit illos, * qui est ante sæcula.
54:21 Non enim est illis commutátio, et non timuérunt Deum: * exténdit manum suam in retribuéndo.
54:22 Contaminavérunt testaméntum ejus, divísi sunt ab ira vultus ejus: * et appropinquávit cor illíus.
54:23 Mollíti sunt sermónes ejus super óleum: * et ipsi sunt jácula.
54:24 Jacta super Dóminum curam tuam, et ipse te enútriet: * non dabit in ætérnum fluctuatiónem justo.
54:24 Tu vero, Deus, dedúces eos, * in púteum intéritus.
54:24 Viri sánguinum, et dolósi non dimidiábunt dies suos: * ego autem sperábo in te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Avértit Dóminus * captivitátem plebis suæ
|
Ant. Avertit Dominus * captivitatem plebis suae
|
Ant. Quóniam * in te confídit ánima mea
Psalmus 55 [3]
55:1 Miserére mei, Deus, quóniam conculcávit me homo: * tota die impúgnans tribulávit me.
55:2 Conculcavérunt me inimíci mei tota die: * quóniam multi bellántes advérsum me.
55:3 Ab altitúdine diéi timébo: * ego vero in te sperábo.
55:4 In Deo laudábo sermónes meos, in Deo sperávi: * non timébo quid fáciat mihi caro.
55:5 Tota die verba mea exsecrabántur: * advérsum me omnes cogitatiónes eórum in malum.
55:6 Inhabitábunt et abscóndent: * ipsi calcáneum meum observábunt.
55:7 Sicut sustinuérunt ánimam meam, pro níhilo salvos fácies illos: * in ira pópulos confrínges.
55:8 Deus, vitam meam annuntiávi tibi: * posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
55:9 Sicut et in promissióne tua: * tunc converténtur inimíci mei retrórsum:
55:10 In quacúmque die invocávero te: * ecce, cognóvi, quóniam Deus meus es.
55:11 In Deo laudábo verbum, in Dómino laudábo sermónem: * in Deo sperávi, non timébo quid fáciat mihi homo.
55:12 In me sunt, Deus, vota tua, * quæ reddam, laudatiónes tibi.
55:13 Quóniam eripuísti ánimam meam de morte, et pedes meos de lapsu: * ut pláceam coram Deo in lúmine vivéntium.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Quoniam * in te confidit anima mea
Zsoltár 55 [3]
55:1 Könyörûlj rajtam, Isten! mert összetipor engem az ember; * egész nap ostromolván, szorongat engem.
55:2 Tipornak engem ellenségeim egész nap; * mert sokan hadakoznak ellenem.
55:3 A nap magasságától félek; * mindazáltal én benned bízom.
55:4 Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; * nem félek, bármit tegyen nekem a test.
55:5 Napestig káromolják szavaimat; * minden gondolatjok ellenem van gonoszra.
55:6 Lakást vesznek és elrejteznek; õk sarkamra vigyáznak. * De a mint várják az én lelkemet,
55:7 úgy ne szabadítsd meg õket semmiképen; * haragban összezúzod a népeket, Isten!
55:8 Az én életemet elbeszéltem neked; * könyhullatásomat szined elé tetted,
55:9 A mint meg is igérted. * Azért térnek hátra az én ellenségeim,
55:10 A mely nap segítségûl hílak téged, * ime én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
55:11 Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; * Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
55:12 Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, * melyeket megadok a te dicséretedre;
55:13 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstõl, * hogy kedves legyek Isten elõtt az élõk világosságában.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 56 [4]
56:1 Miserére mei, Deus, miserére mei: * quóniam in te confídit ánima mea.
56:2 Et in umbra alárum tuárum sperábo, * donec tránseat iníquitas.
56:3 Clamábo ad Deum altíssimum: * Deum qui benefécit mihi.
56:4 Misit de cælo, et liberávit me: * dedit in oppróbrium conculcántes me.
56:5 Misit Deus misericórdiam suam, et veritátem suam, * et erípuit ánimam meam de médio catulórum leónum: dormívi conturbátus.
56:6 Fílii hóminum dentes eórum arma et sagíttæ: * et lingua eórum gládius acútus.
56:7 Exaltáre super cælos, Deus, * et in omnem terram glória tua.
56:8 Láqueum paravérunt pédibus meis: * et incurvavérunt ánimam meam.
56:9 Fodérunt ante fáciem meam fóveam: * et incidérunt in eam.
56:10 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psalmum dicam.
56:11 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
56:12 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psalmum dicam tibi in géntibus:
56:13 Quóniam magnificáta est usque ad cælos misericórdia tua, * et usque ad nubes véritas tua.
56:14 Exaltáre super cælos, Deus: * et super omnem terram glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quóniam * in te confídit ánima mea
|
Zsoltár 56 [4]
56:1 Könyörûlj rajtam, Isten! könyörûlj rajtam; * mert lelkem benned bízik;
56:2 és szárnyaid árnyékában bízom, * míg átvonúl a gonoszság.
56:3 Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, * ki jót tesz velem.
56:4 Elküld mennybõl, és megszabadít engem, * gyalázatra adja az engem tapodókat;
56:5 Elküldi Isten az õ irgalmát és igazságát, * és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közõl, míg háborogva alszom;
56:6 Az emberek fiai közõl, kiknek fogai fegyverek * és nyilak, és nyelvök éles kard.
56:7 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
56:8 Tõrt vetettek lábaimnak, * és megalázták lelkemet;
59:9 Vermet ástak szemem elõtt, * és beestek abba.
56:10 Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem * énekelni, és dicséretet mondani.
56:11 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl, * zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;
56:12 Hálát adok neked, Uram! a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között;
56:13 Mert magasztos az égig a te irgalmad, * és a felhõkig a te igazságod.
56:14 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Quoniam * in te confidit anima mea
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro Ecclesiástici
Sir 31:8-11
8 Beátus vir qui invéntus est sine mácula, et qui post aurum non ábiit, nec sperávit in pecúnia et thesáuris.
9 Quis est hic? et laudabimus eum: fecit enim mirabília in vita sua.
10 Qui probatus est in illo, et perféctus est, erit illi glória ætérna: Qui pótuit transgredi, et non est transgressus; fácere mala, et non fecit:
11 ídeo stabilita sunt bona illíus in Dómino, et eleemósynas illíus enarrabit omnis ecclésia sanctórum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Euge serve bone et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constituam:
* Intra in gáudium Dómini tui.
V. Dómine quinque talenta tradidisti mihi, ecce ália quinque superlucratus sum.
R. Intra in gáudium Dómini tui.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Jézus Sírák fia könyvébõl
Sir 31:8-11
8 Boldog az a gazdag, aki bûntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után.
9 Hol lelhetõ ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz csodadolgot vitt végbe népe közt?
10 Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsõségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett?
11 Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyûlt közösségben.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Well done, thou good and faithful servant, thou hast been faithful over a few things, I will make thee ruler over many things
* Enter thou into the joy of thy Lord.
V. Lord, Thou deliveredst unto me five talents; behold, I have gained beside them five talents more.
R. Enter thou into the joy of thy Lord.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Sir 32:18-20; 32:28; 33:1-3
18 Qui timet Dóminum excipiet doctrínam ejus: et qui vigilaverint ad illum invenient benedictiónem.
19 Qui quærit legem replébitur ab ea, et qui insidiose agit scandalizabitur in ea.
20 Qui timent Dóminum invenient judícium justum, et justítias quasi lumen accendent.
28 Qui credit Deo atténdit mandátis: et qui confídit in illo non minorabitur.
1 Timenti Dóminum non occurrent mala: sed in tentatióne Deus illum conservabit, et liberábit a malis. Sápiens non odit mandáta et justítias,
2 Et non illidetur quasi in procella navis.
3 Homo sensatus credit legi Dei, et lex illi fidélis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Justus germinabit sicut lílium:
* Et florébit in ætérnum ante Dóminum.
V. Plantatus in domo Dómini, in átriis domus Dei nostri.
R. Et florébit in ætérnum ante Dóminum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Sir 32:18-20; 32:28; 33:1-3
18 Az okos ember nem veti meg a jótanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényrõl.
19 Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteid.
20 Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon.
1 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belõle.
2 Nem okos az, aki gyûlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban.
3 Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The righteous shall grow as the lily
* Yea, he shall flourish in the presence of the Lord for ever.
V. Those that be planted in the house of the Lord, shall flourish in the courts of the house of our God.
R. Yea, he shall flourish in the presence of the Lord for ever.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sir 34:14-20
14 Spíritus timéntium Deum quæritur, et in respéctu illíus benedicétur.
15 Spes enim illórum in salvántem illos, et óculi Dei in diligéntes se.
16 Qui timet Dóminum nihil trepidabit: et non pavebit, quóniam ipse est spes ejus.
17 Timentis Dóminum, beáta est ánima ejus.
18 Ad quem réspicit, et quis est fortitúdo ejus?
19 Óculi Dómini super timéntes eum: protéctor poténtiæ, firmaméntum virtútis, tegimen ardoris, et umbraculum meridiani:
20 Deprecátio offensionis, et adjutórium casus: exáltans ánimam, et illúminans óculos, dans sanitátem, et vitam, et benedictiónem.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste cognóvit justítiam, et vidit mirabília magna, et exoravit Altíssimum:
* Et invéntus est in número Sanctórum.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervénit ad cæléstia regna.
R. Et invéntus est in número Sanctórum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et invéntus est in número Sanctórum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Sir 34:14-20
14 Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége.
15 Boldog annak lelke, aki istenfélõ. Ki a támasza, kire hagyatkozik?
16 Azokon van az Úrnak szeme, akik õt szeretik, erõs pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hõsége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett.
17 Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.
18 Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre.
19 A bûnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bûnét.
20 Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which knew righteousness, and saw great wonders, and made his prayer unto the Most High
* And he is numbered among the Saints.
V. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
R. And he is numbered among the Saints.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And he is numbered among the Saints.
|
Nocturn II.
Ant. Juste judicáte * fílii hóminum
Psalmus 57 [5]
57:1 Si vere útique justítiam loquímini: * recta judicáte, fílii hóminum.
57:2 Étenim in corde iniquitátes operámini: * in terra injustítias manus vestræ concínnant.
57:3 Alienáti sunt peccatóres a vulva, erravérunt ab útero: * locúti sunt falsa.
57:4 Furor illis secúndum similitúdinem serpéntis: * sicut áspidis surdæ, et obturántis aures suas,
57:5 Quæ non exáudiet vocem incantántium: * et venéfici incantántis sapiénter.
57:6 Deus cónteret dentes eórum in ore ipsórum: * molas leónum confrínget Dóminus.
57:7 Ad níhilum devénient tamquam aqua decúrrens: * inténdit arcum suum donec infirméntur.
57:8 Sicut cera, quæ fluit, auferéntur: * supercécidit ignis, et non vidérunt solem.
57:9 Priúsquam intellígerent spinæ vestræ rhamnum: * sicut vivéntes, sic in ira absórbet eos.
57:10 Lætábitur justus cum víderit vindíctam: * manus suas lavábit in sánguine peccatóris.
57:11 Et dicet homo: Si útique est fructus justo: * útique est Deus júdicans eos in terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Justa judicate * filii hominum
|
Psalmus 58 [6]
58:1 Éripe me de inimícis meis, Deus meus: * et ab insurgéntibus in me líbera me.
58:2 Éripe me de operántibus iniquitátem: * et de viris sánguinum salva me.
58:3 Quia ecce cepérunt ánimam meam: * irruérunt in me fortes.
58:4 Neque iníquitas mea, neque peccátum meum, Dómine: * sine iniquitáte cucúrri, et diréxi.
58:5 Exsúrge in occúrsum meum, et vide: * et tu, Dómine, Deus virtútum, Deus Israël,
58:6 Inténde ad visitándas omnes gentes: * non misereáris ómnibus, qui operántur iniquitátem.
58:7 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:8 Ecce, loquéntur in ore suo, et gládius in lábiis eórum: * quóniam quis audívit?
58:9 Et tu, Dómine, deridébis eos: * ad níhilum dedúces omnes gentes.
58:10 Fortitúdinem meam ad te custódiam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia ejus prævéniet me.
58:12 Deus osténdet mihi super inimícos meos, ne occídas eos: * nequándo obliviscántur pópuli mei.
58:13 Dispérge illos in virtúte tua: * et depóne eos, protéctor meus, Dómine:
58:14 Delíctum oris eórum, sermónem labiórum ipsórum: * et comprehendántur in supérbia sua.
58:15 Et de exsecratióne et mendácio annuntiabúntur in consummatióne: * in ira consummatiónis, et non erunt.
58:16 Et scient quia Deus dominábitur Jacob: * et fínium terræ.
58:17 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:18 Ipsi dispergéntur ad manducándum: * si vero non fúerint saturáti, et murmurábunt.
58:19 Ego autem cantábo fortitúdinem tuam: * et exsultábo mane misericórdiam tuam.
58:20 Quia factus es suscéptor meus, * et refúgium meum, in die tribulatiónis meæ.
58:21 Adjútor meus, tibi psallam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Juste judicáte * fílii hóminum
|
Zsoltár 58 [6]
58:1 Ments meg engem ellenségeimtõl, Istenem! * és a rámtámadóktól szabadíts meg engem.
58:2 Ments meg engem a gonosztevõktõl; * és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
58:3 Mert ime megfogják lelkemet; * rám rohannak az erõsek;
58:4 és nincs gonoszságom, sem bûnöm, Uram! * gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
58:5 Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, * erõk Istene, Izrael Istene!
58:6 Figyelj és látogass meg minden nemzetet; * és ne könyörûlj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
58:7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerûlik a várost.
58:8 Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; * mert ki hallja?
58:9 De te, Uram! kineveted õket; * semmivé teszesz minden nemzetet.
58:10 Én erõsségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy. * Az én Istenem irgalmassága megelõz engem;
58:12 Az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. * Ne öld meg õket, nehogy megfeledkezzenek népeim.
58:13 Széleszd el õket a te erõddel, * és vesd le õket, én oltalmazó Uram!
58:14 A mit szájok mond, merõ gonoszság. * Fogassanak meg kevélységökben;
58:15 Kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is. * Veszítsd el õket a te haragodban, veszítsd el õket, hogy többé ne legyenek.
58:16 És tudva lesz, * hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain.
58:17 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerülik a várost.
58:18 Ôk elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, * morognak is.
58:19 Én pedig a te erõsségedet éneklem, * és fölmagasztalom irgalmadat reggel;
58:20 Mert oltalmam lettél és menedékem * az én szorongásom napján.
58:21 Én segítõm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; * én Istenem! én irgalmasságom!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Justa judicate * filii hominum
|
Ant. Da nobis * Dómine auxílium de tribulatióne
Psalmus 59 [7]
59:1 Deus, repulísti nos, et destruxísti nos: * irátus es, et misértus es nobis.
59:2 Commovísti terram, et conturbásti eam: * sana contritiónes ejus, quia commóta est.
59:3 Ostendísti pópulo tuo dura: * potásti nos vino compunctiónis.
59:4 Dedísti metuéntibus te significatiónem: * ut fúgiant a fácie arcus:
59:5 Ut liberéntur dilécti tui: * salvum fac déxtera tua, et exáudi me.
59:6 Deus locútus est in sancto suo: * lætábor, et partíbor Síchimam: et convállem tabernaculórum metíbor.
59:7 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim fortitúdo cápitis mei.
59:8 Juda rex meus: * Moab olla spei meæ.
59:9 In Idumæam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ súbditi sunt.
59:10 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumæam?
59:11 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos? * et non egrediéris, Deus, in virtútibus nostris?
59:12 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
59:13 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet tribulántes nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Da nobis * Domine auxilium de tribulatione
|
Psalmus 60 [8]
60:1 Exáudi, Deus, deprecatiónem meam: * inténde oratióni meæ.
60:2 A fínibus terræ ad te clamávi: * dum anxiarétur cor meum, in petra exaltásti me.
60:3 Deduxísti me, quia factus es spes mea: * turris fortitúdinis a fácie inimíci.
60:4 Inhabitábo in tabernáculo tuo in sæcula: * prótegar in velaménto alárum tuárum.
60:5 Quóniam tu, Deus meus, exaudísti oratiónem meam: * dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum.
60:6 Dies super dies regis adjícies: * annos ejus usque in diem generatiónis et generatiónis.
60:7 Pérmanet in ætérnum in conspéctu Dei: * misericórdiam et veritátem ejus quis requíret?
60:8 Sic psalmum dicam nómini tuo in sæculum sæculi: * ut reddam vota mea de die in diem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Da nobis * Dómine auxílium de tribulatióne
|
Zsoltár 60 [8]
60:1 Hallgasd meg, Isten, az én * könyörgésemet; figyelmezz imádságomra.
60:2 A föld határairól kiáltok hozzád, mivel szorongattatik szivem. * Te fölemelsz engem a kõsziklára, vezérelsz engem;
60:3 Mert reményemmé lettél, * erõsség tornyává az ellenség ellen.
60:4 A te hajlékodban fogok lakni mindörökké, * oltalmam lesz szárnyaid árnyéka alatt.
60:5 Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat; * örökséget adsz a te nevedet félõknek.
60:6 A király napjaihoz napokat adsz, * esztendeit nemzedékrõl nemzedékre terjeszted;
60:7 S õ megmarad örökké az Isten színe elõtt. * Az õ irgalmát és igazságát ki veszi számba?
60:8 Igy dicséretet mondok a te nevednek mindörökön örökké: * hogy teljesítsem fogadásaimat napról napra.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Da nobis * Domine auxilium de tribulatione
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Camillus Bucclanici, Theatinae dioecesis oppido ex nobili Lelliorum familia natus est matre sexagenaria, cui gravidae visum est per quietem, puerulum crucis signo in pectore munitum, et agmini puerorum. idem signum gestantium praeeuntem, se peperisse. Adolescens rem militarem secutus, saeculi vitiis aliquamdiu indulsit; donec vigesimum quintum agens aetatis annum, tanto supernae gratiae lumine, divinaeque offensae dolore correptus fuit, ut uberrimo lacrimarum imbre illico perfusus, anteactae vitae sordes indesinenter abstergere, novumque induere hominem firmiter decreverit. Quare ipso, quo id contigit. Purificationis beatissimae Virginis festo die, ad fratres Minores, quos Capuccinos vocant, convolans, ut eorum numero adscriberetur, summis precibus exoravit. Voti compos semel, atque iterum factus est; sed foedo ulcere, quo aliquando laboraverat, in ejus tibia iterato recrudescente, divinae providentiae majora de eo disponentis consilio humiliter se subjecit, suique victor, illius religionis bis expetitum, et susceptum habitum bis dimisit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Honestum fecit illum Dóminus, et custodívit eum ab inimícis, et a seductoribus tutavit illum:
* Et dedit illi claritátem ætérnam.
V. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei
R. Et dedit illi claritátem ætérnam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Camillus was a son of the noble family of the Lelli, and was born at Bacchianico, a town in the Diocese of Chieti, in the Abruzzi, in the year of our Lord 1550. His mother was sixty years of age at the time of his birth. While she was great with child, she dreamed that she brought forth a babe bearing the mark of a Cross upon his breast, and going before a troop of other babes marked likewise. When Camillus was a young man he served as a soldier, and yielded himself for a while to the sins of the world. In the twenty-fifth year of his age light from God broke upon him and in a violent fit of tears he determined to wipe away the evil relics of his past life, and to put on the new man. That very day, being the holiday of the Purification of the most blessed Virgin, he ran to the Friars Minors, who are commonly called Capuchins, and implored them to enrol him among them. They granted his wishes, but God was keeping him for greater things, and on this as well as on another occasion when he made the same attempt he was forced to abandon it by the increasing virulence of a loathsome running sore in the leg, with which he was afflicted. He meekly bowed himself to the will of Providence, and conquering his own wishes twice, stripped himself of the habit of the Order, which he had sought and received.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord made him honourable, and defended him from his enemies, and kept him safe from those that lay in wait for him
* And gave him perpetual glory.
V. He went down with him into the pit, and left him not in bonds.
R. And gave him perpetual glory.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Romam profectus, in nosocomium, quod Insanabilium dicitur, receptus est: cujus etiam administrationem, ob perspectas ejus virtutes sibi demandatam, summa integritate, ac sollicitudine vere paterna peregit. Omnium aegrorum servum se reputans, eorum sternere lectulos, sordes tergere, ulceribus mederi, agonique extremo piis precibus. et cohortationibus opem ferre solemne habuit; quibus in muneribus praeclara praebuit admirabilis patientiae, invictae fortitudinis, et heroicae caritatis exempla. Verum cum animarum in extremis periclitantium, quod unice intendebat, levamini subsidium litterarum plurimum conferre intelligeret, triginta duos annos natus in primis grammaticae elementis tirocinium inter pueros iterum subire non erubuit. Sacerdotio postea rite initiatus, nonnullis sibi adjunctis sociis, prima jecit congregationis Clericorum regularium infirmis ministrantium fundamenta, irrito conatu obnitente humani generis hoste; Nam Camillus caelesti voce e Christi crucifixi, manus etiam de ligno avulsas admirando prodigio protendentis, simulacro emissa mirabiliter confirmatus, ordinem suum a Sede apostolica approbari obtinuit, sodalibus quarto obstrictis maxime arduo voto, infirmis, quos etiam pestis infecerit, ministrandi. Quod institutum, quam foret Deo acceptum, et animarum saluti proficuum, sanctus Philippus Nerius, qui Camillo a sacris confessionibus erat, comprobavit, dum ejus alumnis decedentium agoni opem ferentibus Angelos suggerentes verba saepius se vidisse testatus est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum: stolam glóriæ índuit eum,
* Et ad portas paradísi coronávit eum.
V. Índuit eum Dóminus loricam fídei, et ornávit eum.
R. Et ad portas paradísi coronávit eum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
He went to Rome and was received as an inmate in the Hospital for Incurables. In consequence of his eminent good qualities the administration of the Hospital was committed to his charge, and he discharged this office with the most thorough trustworthiness and with a tenderness like a father's. He counted himself the slave of all the patients, and made it a religious duty to make their beds, clean them, dress their sores, and help by godly prayers and exhortations such as were in their last agony. In doing these things he showed himself a bright example of wonderful patience, indomitable firmness, and heroic charity. He became persuaded that a knowledge of letters would make him much more useful as a comforter to the dying, who were his peculiar care, and therefore, at the age of thirty-two years, he humbly went to school again, among little boys learning the first rudiments. After a time he took Priests' orders, and, in company with some companions who joined him, he laid the first foundations of the Congregation of Regular Clerks for ministering to the sick a scheme against which the enemy of man made an unsuccessful struggle. Camillus heard a voice from heaven issue from an image of Christ Crucified, strengthening him, and saw the nailed hands stretched out from the Cross to protect him He obtained from the Apostolic see an approval of his Institute, the members of which, (besides the three vows of Poverty, Chastity, and Obedience,) take a fourth and very stern one, by which they bind themselves to serve all sick persons, even those stricken with the plague. Holy Philip Neri, who was Confessor to Camillus, testified that he had often seen Angels prompting the members of this Congregation what they should speak when they were assisting the dying, a proof how well-pleasing in the sight of God, and how useful for the salvation of souls, is this Institution.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise.
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Arctioribus hisce vinculis aegrotantium ministerio mancipatus, mirum est qua alacritate, nullis fractus laboribus, nullis deterritus vitae periculis, diu noctuque ad supremum usque spiritum, eorum commodis vigilaverit. Omnibus omnia factus, vilissima quaeque officia demississimo obsequio, flexisque plerumque genibus, veluti Christum ipsum cerneret in infirmis, hilari promptoque animo arripiebat: utque omnium indigentiis praesto esset, generalem ordinis praefecturam, caelique delicias, quibus in contemplatione defixus affluebat, sponte dimisit. Paternus vero illius erga miseros amor tum maxime effulsit, dum et Urbs contagioso morbo primum, deinde extrema annonae laboraret inopia, et Nolae in Campania dira pestis grassaretur. Tanta denique in Deum et proximum caritate exarsit, ut angelus nuncupari, et Angelorum opem in vario itinerum discrimine experiri promereretur. Prophetiae dono, et gratia sanitatum praeditus, arcana quoque cordium inspexit; ejusque precibus nunc cibaria multiplicata sunt, nunc aqua in vinum conversa. Tandem vigiliis, jejuniis, et assiduis attritus laboribus, cum pelle tantum et ossibus constare videretur, quinque molestis aeque ac diutinis morbis, quos misericordias Domini appellabat, fortiter toleratis, sacramentis munitus, Romae inter suavissima Jesu et Mariae nomina, ad ea verba: Mitis atque festivus Christi Jesu tibi aspectus appareat: qua praedixerat hora, obdormivit in Domino, pridie Idus Julii, anno salutis millesimo sexcentesimo decimo quarto, aetatis suae sexagesimo quinto: Quem pluribus illustrem miraculis Benedictus decimus quartus solemni ritu Sanctorum fastis adscripsit; et Leo décimus tértius, ex Sacrórum cathólici orbis antístitum voto ac Rítuum Congregatiónis consúlto, cæléstem ómnium hospitálium et infirmórum ubíque degéntium patrónum declarávit, ipsiúsque nomen in agonizántium litaníis invocári præcépit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste homo perfécit ómnia quæ locútus est ei Deus, et dixit ad eum: Ingredere in réquiem meam:
* Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervénit ad cæléstia regna.
R. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Then he had thus given himself entirely over by these strict ties to the service of the sick, it was wonderful to see with what earnestness Camillus, broken by no weariness, and scared by no danger to himself, watched over their comfort by day and by night as long as life lasted. Becoming all things to all men, he took with cheerful readiness the most repulsive duties, discharging them with the most humble attention, and oftentimes on his knees, as though he saw Christ Himself in His suffering members. That he might be the readier to serve every onés need, he resigned the general government of his own Institute, and denied himself the indulgence in the heavenly refreshment which abundantly poured upon him, when he fixed his mind solely upon God. His tender, fatherly love toward the wretched had its brightest manifestations when Rome was stricken first by a contagious sickness, and then by famine, and Nola in Campagna suffered from a frightful plague. His love to God and to his neighbour was so glorious that he earned the nickname of Angel, and found Angels helping him in the difficulties of his divers journeyings. He had the gifts of prophecy and healing, and could read the secret thoughts of men's hearts. At his prayer, food was multiplied, and water turned into wine. His want of sleep, fasting, and unceasing work wore him down till he seemed nothing but skin and bones. He suffered from a complication of five different painful and incurable diseases, which he was accustomed to call the Lord's mercies to him, and which he bore bravely. He died at Rome on the day which he had himself foretold, the fourteenth of July, in the year of salvation 1614, and of his own age the 65th. He had received the Sacraments, and fell asleep in the Lord in an attempt to utter the sweet names of Jesus and Mary, while the Priest was reciting the words of the Ritual Gentle and joyous may the Countenance of Christ Jesus appear to thee. He was famous for many miracles, and Benedict XIV. solemnly enrolled him in the Kalendar of the Saints.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which did according unto all that God commanded him; and God said unto him Enter thou into My rest
* For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
|
Nocturn III.
Ant. Nonne Deo * subjécta erit ánima mea ‡
Psalmus 61 [9]
61:1 Nonne Deo subjécta erit ánima mea? * ‡ ab ipso enim salutáre meum.
61:2 Nam et ipse Deus meus, et salutáris meus: * suscéptor meus, non movébor ámplius.
61:3 Quoúsque irrúitis in hóminem? * interfícitis univérsi vos: tamquam paríeti inclináto et macériæ depúlsæ?
61:4 Verúmtamen prétium meum cogitavérunt repéllere, cucúrri in siti: * ore suo benedicébant, et corde suo maledicébant.
61:5 Verúmtamen Deo subjécta esto, ánima mea: * quóniam ab ipso patiéntia mea.
61:6 Quia ipse Deus meus, et salvátor meus: * adjútor meus, non emigrábo.
61:7 In Deo salutáre meum, et glória mea: * Deus auxílii mei, et spes mea in Deo est.
61:8 Speráte in eo omnis congregátio pópuli, effúndite coram illo corda vestra: * Deus adjútor noster in ætérnum.
61:9 Verúmtamen vani fílii hóminum, mendáces fílii hóminum in statéris: * ut decípiant ipsi de vanitáte in idípsum.
61:10 Nolíte speráre in iniquitáte, et rapínas nolíte concupíscere: * divítiæ si áffluant, nolíte cor appónere.
61:11 Semel locútus est Deus, duo hæc audívi, quia potéstas Dei est, et tibi, Dómine, misericórdia: * quia tu reddes unicuíque juxta ópera sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Nonne deo * subjecta erit anima mea
Zsoltár 61 [9]
61:1 Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, * miután tõle vagyon szabadúlásom?
61:2 Mert õ Istenem és szabadítóm; * én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni.
61:3 Meddig rohantok az emberre, mint egy meghajlott falra és eldõlt kerítésre, * hogy megöljétek õt mindnyájan?
61:4 Meg akarnak fosztani becsületemtõl, én szomjazva futok; * õk szájokkal áldanak, és szivökben átkoznak.
61:5 Mindazáltal, én lelkem! engedelmeskedjél az Istennek; * mert tõle vagyon az én béketûrésem.
61:6 Mert õ Istenem és üdvözítõm; * én segítõm, nem fogok eltérni.
61:7 Istenben az én szabadúlásom és dicsõségem, õ segítségem Istene; * és reményem Istenben vagyon.
61:8 Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete! öntsétek ki elõtte sziveteket; * Isten a mi segítõnk mindörökké.
61:9 De hiúk az emberek fiai hazugok az emberek fiai a mérlegben; * úgy hogy önmagokat csalják meg a hiúságban.
61:10 Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kivánjátok meg a ragadományokat; * ha bõvelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek.
61:11 Egyszer szólott az Isten, s e kettõt hallottam: hogy a hatalom Istené, és tied, Uram, az irgalmasság; * mert te megfizetsz kinekkinek az õ cselekedetei szerint.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 63 [10]
63:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam cum déprecor: * a timóre inimíci éripe ánimam meam.
63:2 Protexísti me a convéntu malignántium: * a multitúdine operántium iniquitátem.
63:3 Quia exacuérunt ut gládium linguas suas: * intendérunt arcum rem amáram, ut sagíttent in occúltis immaculátum.
63:4 Súbito sagittábunt eum, et non timébunt: * firmavérunt sibi sermónem nequam.
63:5 Narravérunt ut abscónderent láqueos: * dixérunt: Quis vidébit eos?
63:6 Scrutáti sunt iniquitátes: * defecérunt scrutántes scrutínio.
63:7 Accédet homo ad cor altum: * et exaltábitur Deus.
63:8 Sagíttæ parvulórum factæ sunt plagæ eórum: * et infirmátæ sunt contra eos linguæ eórum.
63:9 Conturbáti sunt omnes qui vidébant eos: * et tímuit omnis homo.
63:10 Et annuntiavérunt ópera Dei, * et facta ejus intellexérunt.
63:11 Lætábitur justus in Dómino, et sperábit in eo, * et laudabúntur omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Nonne Deo * subjécta erit ánima mea
|
Ant. Nonne deo * subjecta erit anima mea
|
Ant. Benedícite * gentes Deum nóstrum
Psalmus 65 [11]
65:1 Jubiláte Deo, omnis terra, psalmum dícite nómini ejus: * date glóriam laudi ejus.
65:2 Dícite Deo: Quam terribília sunt ópera tua, Dómine! * in multitúdine virtútis tuæ mentiéntur tibi inimíci tui.
65:3 Omnis terra adóret te, et psallat tibi: * psalmum dicat nómini tuo.
65:4 Veníte, et vidéte ópera Dei: * terríbilis in consíliis super fílios hóminum.
65:5 Qui convértit mare in áridam, in flúmine pertransíbunt pede: * ibi lætábimur in ipso.
65:6 Qui dominátur in virtúte sua in ætérnum, óculi ejus super Gentes respíciunt: * qui exásperant non exalténtur in semetípsis.
65:7 Benedícite, Gentes, Deum nostrum: * et audítam fácite vocem laudis ejus,
65:8 Qui pósuit ánimam meam ad vitam: * et non dedit in commotiónem pedes meos.
65:9 Quóniam probásti nos, Deus: * igne nos examinásti, sicut examinátur argéntum.
65:10 Induxísti nos in láqueum, posuísti tribulatiónes in dorso nostro: * imposuísti hómines super cápita nostra.
65:11 Transívimus per ignem et aquam: * et eduxísti nos in refrigérium.
65:13 Introíbo in domum tuam in holocáustis: * reddam tibi vota mea, quæ distinxérunt lábia mea.
65:14 Et locútum est os meum, * in tribulatióne mea.
65:15 Holocáusta medulláta ófferam tibi cum incénso aríetum: * ófferam tibi boves cum hircis.
65:16 Veníte, audíte, et narrábo, omnes, qui timétis Deum: * quanta fecit ánimæ meæ.
65:17 Ad ipsum ore meo clamávi, * et exaltávi sub lingua mea.
65:18 Iniquitátem si aspéxi in corde meo, * non exáudiet Dóminus.
65:19 Proptérea exaudívit Deus, * et atténdit voci deprecatiónis meæ.
65:20 Benedíctus Deus, * qui non amóvit oratiónem meam, et misericórdiam suam a me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Benedicite * gentes deum nostrum
|
Psalmus 67 [12]
67:1 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci ejus, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie ejus.
67:2 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:3 Et justi epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:4 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini ejus: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu ejus: * turbabúntur a fácie ejus, patris orphanórum et júdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi ejus in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:20 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:21 Benedíctus Dóminus die quotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:22 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:23 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:24 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes conjúncti psalléntibus: * in médio juvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Bénjamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:29 Príncipes Juda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:30 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:31 A templo tuo in Jerúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:32 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:33 Díssipa Gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægypto: * Æthiópia prævéniet manus ejus Deo.
67:34 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:35 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:36 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia ejus, et virtus ejus in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Benedícite * gentes Deum nóstrum
|
Ant. Benedicite * gentes deum nostrum
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Joannem.
John 15:12-16
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Hoc est praeceptum meum, ut diligatis invicem, sicut dilexi vos. Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Tractatus 83. in Joannis Evangelium
Quid putamus fratres mei? numquidnam solum ejus de ista dilectione mandatum est, qua diligimus invicem? Nonne est et aliud majus ut diligamus Deum? Aut vero de sola Deus nobis dilectione mandavit, ut alia non requiramus? Tria certe commendat Apostolus, dicens: Manent autem fides, spes, caritas, tria haec, major autem horum caritas. Et si in caritate, hoc est, in dilectione, concluduntur duo illa praecepta, major tamen dicta est esse, non sola. De fide igitur nobis quam multa mandata sunt, quam multa de spe! Quis potest cuncta colligere, quis enumerando sufficere? Sed intueamur, quod ait idem Apostolus: Plenitudo legis caritas.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtútes operátus est, et de omni corde suo laudavit Dóminum:
* Ipse intercedat pro peccátis ómnium populórum.
V. Ecce homo sine querela, verus Dei cultor, abstinens se ab omni ópere malo, et pérmanens in innocéntia sua.
R. Ipse intercedat pro peccátis ómnium populórum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium Szt János Apostol könyvébõl
John 15:12-16
Azon idõben így szót Jézus tanítványaihoz: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. És így tovább.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
83 th Tract on John.)
What think ye, my brethren Is this His only commandment, this, That we love one another Is there not another and a greater, the commandment to love God Or hath God commanded us only to love, so that we need seek to do no more Surely the Apostle commendeth three things: And now abideth Faith, Hope, Charity, these three but the greatest of these is Charity. 1 Cor. xiii. 13. And although in charity, that is, in love, he included the two first and great commandments, and charity he called the greatest, yet is charity not said to be alone. Concerning Faith, concerning Hope, how much is commanded us Who can gather them all together Who can reckon them all And yet let us consider how the same Apostle saith Love is the fulfilling of the Law. Rom. xiii. 10.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and praised the Lord with all his heart.
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. Behold a man without blame, a worshipper of God in truth, keeping himself clean from every evil work, and abiding still in his innocency.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Ubi ergo caritas est, quid est, quod possit deesse? ubi autem non est, quid est, quod possit prodesse? Daemon credit, nec diligit: nemo diligit, qui non credit. Frustra quidem, sed tamen potest sperare veniam qui non diligit: nemo autem potest desperare qui diligit. Itaque ubi dilectio est, ibi necessario fides, et spes; et ubi dilectio proximi, ibi necessario etiam dilectio Dei. Qui enim non diligit Deum, quomodo diligit proximum tamquam se ipsum? Quandoquidem non diligit et se ipsum? Est quippe impius, et iniquus: qui autem diligit iniquitatem, non plane diligit, sed odit animam suam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sint lumbi vestri præcincti, et lucernæ ardentes in mánibus vestris
* Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
V. Vigiláte ergo, quia nescitis qua hora Dóminus vester ventúrus sit.
R. Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et vos símiles homínibus exspectantibus dóminum suum, quando revertatur a núptiis.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
Where therefore, Charity is, what can be lacking or where Charity is not, what can there be availing The devil believeth and loveth not, but there is no one that loveth and believeth not. Useless though it be, it is still possible for one that loveth not, to hope to be forgiven but for one that loveth it is impossible to give up hope. Therefore, where love is, there also must faith and hope needs be, and where there is love toward our neighbour there also must there needs be love toward God. For one that loveth not God, how can he love his neighbour as himself, seeing he hateth himself, for he is a blasphemous, wicked wretch, and the lover of wickedness is not the lover, but the deadly enemy of his own self.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Let your loins be girded about, and your lights burning,
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Watch, therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Commemoratio pro Ss. Symphorosa et septem filiis Martyribus.
Symphorosa Tiburtina, Getulii Martyris uxor, ex eo septem filios peperit, Crescentium, Julianum, Nemesium, Primitivum, Justinum, Stacteum, et Eugenium: qui omnes propter christianae fidei professionem una cum matre Hadriano imperatore comprehensi sunt. Quorum pietas multis variisque tentata suppliciis, cum stabilis permaneret, mater, quae filiis fidei magistra fuerat, dux eisdem ad martyrium exstitit. Nam saxo ad collum alligato, in profluentem dejicitur: cujus corpus conquisitum a fratre ejus Eugenio sepelitur. Postridie ejus diei, qui fuit decimo quinto Kalendas Augusti, septem fratres singuli ad palum alligati, varie sunt interfecti. Crescentio guttur ferro transfigitur: Juliano pectus confoditur: Nemesio cor transverberatur: Primitivo trajicitur umbilicus: Justinus membratim secatur: Stacteus telis configitur: Eugenius a pectore in duas partes dividitur. Ita octo hostiae Deo gratissimae sunt immolatae. Corpora in altissimam foveam projecta sunt via Tiburtina, nono ab Urbe lapide: quae postea Romam translata, condita sunt in ecclesia sancti Angeli in piscina.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Commemoration for Ss. Symphorosa and seven sons Martyrs.
Symphorosa was a woman of Tivoli, the wife of the martyr Getulius, unto whom she bore seven sons, named respectively, Crescentius, Julian, Nemesius, Primitivus, Justin, Stacteus, and Eugene, all of whom were arrested along with their mother, in the reign of the Emperor Hadrian, for professing the Christian faith. Their love was tried by many and divers torments, and their mother who had taught them their religion, was their leader to martyrdom. A stone was tied round her neck and she was thrown into the river. Her body was found and buried by her brother Eugene. The next day, being the 18th of July, the seven brethren were tied each to a stake, and all put to death in divers ways. Crescentius was stabbed in the throat, Julian in the breast, Nemesius in the heart, and Primitivus in the navel. Justin was hacked limb from limb. Stacteus was shot to death with darts. Eugene was cut into two parts across his breast, (from the head downwards.) Thus were these eight sacrifices of sweet savour offered up to God. Their bodies were thrown into a deep pit, on the road between Rome and Tivoli, at the ninth milestone from Rome, but were afterwards brought to Rome and buried in the Church of the Holy Angel-in-the-Fish-market.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui sanctum Camillum, ad animarum in extremo agone luctantium subsidium, singulari caritatis praerogativa decorasti: ejus, quaesumus, meritis spiritum nobis tuae dilectionis infunde; ut in hora exitus nostri hostem vincere, et ad caelestem mereamur coronam pervenire.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who, to succour the souls of the dying in their last agony, didst ennoble the holy Camillus with an extraordinary grace of charity, we beseech thee to pour into our hearts, for his sake, the Spirit of thy love, that we may worthily prevail against the enemy in the hour when we depart hence, and pass to receive a crown of glory in heaven.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |