Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite, adoremus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite, adoremus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite, adoremus.
Ant. Regem Confessorum Dominum, * Venite, adoremus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Confessor Dómini coléntes,
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus meruit beatas,
Scandere sedes.
Qui pius, prudens, humilis, pudicus,
Sobriam duxit sine labe vitam,
Donec humanos animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans meritum, frequenter,
Ægra quæ passim jacuere membra,
Viribus morbi domitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequentem
Concinit laudem celebresque palmas,
Ut piis ejus precibus juvemur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli solio coruscans,
Totius mundi seriem gubernat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Im a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívô nép szeret és magasztal,
E nap lôn méltó a magas mennyeknek
Szállni honába.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplôtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentôl immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk elôtte
S érdemét illô karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden idôben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Dóminus defensor * vitæ meæ
Psalmus 26 [1]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:2 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:3 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:4 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:5 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:6 Si exsúrgat advérsum me prælium, * in hoc ego sperábo.
26:6 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:6 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:6 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:10 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:11 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:12 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:13 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:14 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Dominus defensor * vitae meae
|
Psalmus 27 [2]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:4 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:5 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:6 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:7 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum ejus * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:8 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:9 Dóminus adjútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adjútus sum.
27:10 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:11 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:12 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus defensor * vitæ meæ
|
Ant. Dominus defensor * vitae meae
|
Ant. Adoráte * Dóminum in aula sancta ejus
Psalmus 28 [3]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus majestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:8 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo ejus omnes dicent glóriam.
28:9 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:10 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Adorate * Dominus in aula sancta eius
Zsoltár 28 [3]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai! * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsõséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsõséget; * imádjátok az Urat az õ szent tornáczában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene * mennydörög; az Úr a sok viz fölött.
28:4 Az Úr szava erõben, * az Úr szava dicsõségben jõ.
28:5 Az Úr szava összetöri a czedrusokat; * az Úr összetöri a Libanon czedrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvuak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tûz lángját. Az Úr szava megrendíti a pusztát; * és az Úr megmozdítja Kádesz pusztáját.
28:8 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sûrûket, * és az õ templomában mindnyájan dicsõséget mondanak.
28:9 Az Úr a vizözön felett uralkodik, és az Úr, * mint király, örökké fog ülni.
28:10 Az Úr erõt ad népének; * az Úr megáldja népét békeségben.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 29 [4]
29:1 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:2 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:3 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:4 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:5 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:9 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:10 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:11 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:12 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:13 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:14 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:15 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adoráte * Dóminum in aula sancta ejus
|
Zsoltár 29 [4]
29:1 Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
29:2 Uram, Istenem! * hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
29:3 Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menõk közõl.
29:4 Zengjetek az Úrnak ti õ szentei! * és áldjátok az õ szentsége emlékezetét.
29:5 Mert büntetés van boszankodásában, * és élet az õ jóakaratjában.
29:6 Este betér a sirás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bõvelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram! te jóvoltod szerint erõt adtál * dicsõségemnek.
29:9 De elfordítottad tõlem orczádat, * és megháborodtam.
29:10 Hozzád kiáltottam, Uram! * és Istenemnek könyörögtem.
29:11 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:12 Vajjon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetendi-e igazságodat?
29:13 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítõm lett.
29:14 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szõrzsákomat, és körûlvettél engem vígasággal,
29:15 Hogy énekeljen neked az én dicsõségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! * hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Adorate * Dominus in aula sancta eius
|
V. Dómine in cælo misericórdia tua.
R. Et véritas tua usque ad nubes.
|
V. Domine in coelo misericordia tua
R. Et veritas tua usque ad nubes
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De libro Ecclesiastici.
Sir 39:1-5
1 Sapientiam omnium antiquorum exquiret sapiens, et in prophetis vacabit.
2 Narrationem virorum nominatorum conservabit, et in versutias parabolarum simul introibit.
3 Occulta proverbiorum exquiret, et in absconditis parabolarum conversabitur.
4 In medio magnatorum ministrabit, et in conspectu praesidis apparebit.
5 In terram alienigenarum gentium pertransiet: bona enim et mala in hominibus tentabit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Euge serve bone et fidelis, quia in pauca fuisti fidelis, supra multa te constituam:
* Intra in gaudium Domini tui.
V. Domine quinque talenta tradidisti mihi, ecce alia quinque superlucratus sum.
R. Intra in gaudium Domini tui.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány Jézus Sírák fia könyvébõl
Sir 39:1-5
1 Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elõdök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét.
2 Neves emberek mondásait õrzi, s behatol a példabeszédek világába.
3 A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi.
4 A fõemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek elõtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között.
5 De szíve azon van, hogy reggeltõl Urát s Teremtõjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bûneiért eseng.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Well done, thou good and faithful servant, thou hast been faithful over a few things. I will make thee ruler over many things
* Enter thou into the joy of thy Lord.
V. Lord, thou deliveredst unto me five talents; behold, I have gained beside them five talents more.
R. Enter thou into the joy of thy Lord.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Sir 39:6-10
6 Cor suum tradet ad vigilandum diluculo ad Dominum, qui fecit illum, et in conspectu Altissimi deprecabitur.
7 Aperiet os suum in oratione, et pro delictis suis deprecabitur.
8 Si enim Dominus magnus voluerit, spiritu intelligentiae replebit illum:
9 Et ipse tamquam imbres mittet eloquia sapientiae suae, et in oratione confitebitur Domino:
10 Et ipse diriget consilium ejus, et disciplinam, et in absconditis suis consiliabitur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ecce sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo:
* Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam.
V. Benedictionem omnium gentium dedit illi, et testamentum suum confirmavit super caput ejus.
R. Ideo jurejurando fecit illum Dominus crescere in plebem suam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Sir 39:6-10
6 Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elõ belõle, és imádságában az Urat dicséri.
7 Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét.
8 Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével.
9 Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idõk végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késõ nemzedékek emlegetik nevét.
10 A népek regélnek nagy bölcsességérõl, és a gyülekezet zengi dicséretét.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Behold an high priest, who in his days pleased God
* Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people.
V. He hath made him a blessing unto all nations, and hath established His covenant upon his head.
R. Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sir 39:11-14
11 Ipse palam faciet disciplinam doctrinae suae, et in lege testamenti Domini gloriabitur.
12 Collaudabunt multi sapientiam ejus, et usque in saeculum non delebitur.
13 Non recedet memoria ejus, et nomen ejus requiretur a generatione in generationem.
14 Sapientiam ejus enarrabunt gentes, et laudem ejus enuntiabit Ecclesia.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Juravit Dominus, et non poenitebit eum:
* Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
V. Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Sir 39:11-14
11 He shall show forth the discipline he hath learned, and shall glory in the law of the covenant of the Lord.
12 Many shall praise his wisdom, and it shall never be forgotten.
13 The memory of him shall not depart away, and his name shall be in request from generation to generation.
14 Nations shall declare his wisdom, and the church shall show forth his praise.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord hath sworn and will not repent
* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
V. The Lord said unto my Lord Sit Thou at My right hand.
R.* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
|
Nocturn II.
Ant. In tua justítia * líbera me Dómine
Psalmus 30 [5]
30:1 In te, Dómine, sperávi non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me.
30:2 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:8 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:9 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:12 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:13 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:14 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:15 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:16 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:17 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:18 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:19 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:19 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus justum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:21 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:22 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:23 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:24 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:25 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Projéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:25 Ideo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:25 Dilígite Dóminum omnes sancti ejus: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. In tua justitia * libera me Domine
Zsoltár 30 [5]
30:1 Tebenned bízom, Uram! ne szégyenûljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:2 Hajtsd hozzám füledet, siess, * hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erõsségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszesz engem a tõrbõl, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyûlölöd a hiúság * hiábavaló követõit;
30:8 én pedig az Úrban bíztam. Örvendezek * és vígadok a te irgalmasságodban;
30:9 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségbõl.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörûlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:12 Erõm az inségben elgyengûlt, * és csontjaim megrendûltek.
30:13 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, * és félelmévé ismerõimnek.
30:14 A kik láttak engem künn, futottak tõlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:15 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körûllakó szidalmazását hallottam;
30:16 Midõn egybegyûlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:17 Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: * Te vagy az én Istenem! kezeidben az én sorsom.
30:18 Ments meg engem ellenségeim kezébõl * és üldözõimtõl.
30:19 Világítson orczád a te szolgádra, * szabadíts meg engem irgalmad által.
30:19 Uram! ne szégyenûljek meg, mert segítségûl híttalak téged. * Szégyenûljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba;
30:19 Némúljanak meg a csalárd ajkak, * melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, * melyet föntartottál a téged félõknek;
30:21 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiai szine elõtt.
30:22 Elrejted õket orczád rejtekében az emberek * háborgatása elõl.
30:23 Megoltalmazod õket hajlékodban a nyelvek * ellenmondásától.
30:24 Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát * irántam az erõs városban.
30:25 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elõl.
30:25 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midõn hozzád kiáltottam.
30:25 Szeressétek az Urat, minden szentei! * mert igazságot keres az Úr, és bõségesen megfizet a kevélyen cselekvõknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erõsítsétek meg sziveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 31 [6]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu ejus dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et injustítiam meam non abscóndi.
31:6 Dixi: Confitébor advérsum me injustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:7 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:8 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:9 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:10 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:11 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:12 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:13 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:14 Lætámini in Dómino et exsultáte, justi, * et gloriámini, omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In tua justítia * líbera me Dómine
|
Zsoltár 31 [6]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bûneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számitja be a bûnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, * megavúltak csontjaim egésznapi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midõn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:6 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bûnöm istentelenségét.
31:7 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas idõben;
31:8 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:9 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körûlvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezõktõl.
31:10 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:11 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmök.
31:12 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:13 Sok a bûnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körûl.
31:14 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szivûek!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. In tua justitia * libera me Domine
|
Ant. Rectos décet * collaudátio
Psalmus 32 [7]
32:1 Exsultáte, justi, in Dómino: * rectos decet collaudátio.
32:2 Confitémini Dómino in cíthara: * in psaltério decem chordárum psállite illi.
32:3 Cantáte ei cánticum novum: * bene psállite ei in vociferatióne.
32:4 Quia rectum est verbum Dómini, * et ómnia ópera ejus in fide.
32:5 Díligit misericórdiam et judícium: * misericórdia Dómini plena est terra.
32:6 Verbo Dómini cæli firmáti sunt: * et spíritu oris ejus omnis virtus eórum.
32:7 Cóngregans sicut in utre aquas maris: * ponens in thesáuris abýssos.
32:8 Tímeat Dóminum omnis terra: * ab eo autem commoveántur omnes inhabitántes orbem.
32:9 Quóniam ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
32:10 Dóminus díssipat consília géntium: * réprobat autem cogitatiónes populórum, et réprobat consília príncipum.
32:11 Consílium autem Dómini in ætérnum manet: * cogitatiónes cordis ejus in generatióne et generatiónem.
32:12 Beáta gens, cujus est Dóminus, Deus ejus: * pópulus, quem elégit in hereditátem sibi.
32:13 De cælo respéxit Dóminus: * vidit omnes fílios hóminum.
32:14 De præparáto habitáculo suo * respéxit super omnes, qui hábitant terram.
32:15 Qui finxit sigillátim corda eórum: * qui intélligit ómnia ópera eórum.
32:16 Non salvátur rex per multam virtútem: * et gigas non salvábitur in multitúdine virtútis suæ.
32:17 Fallax equus ad salútem: * in abundántia autem virtútis suæ non salvábitur.
32:18 Ecce, óculi Dómini super metuéntes eum: * et in eis, qui sperant super misericórdia ejus:
32:19 Ut éruat a morte ánimas eórum: * et alat eos in fame.
32:20 Ánima nostra sústinet Dóminum: * quóniam adjútor et protéctor noster est.
32:21 Quia in eo lætábitur cor nostrum: * et in nómine sancto ejus sperávimus.
32:22 Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos: * quemádmodum sperávimus in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Rectos decet * collaudatio
Zsoltár 32 [7]
32:1 Örvendjetek igazak az Úrban! * jámborokhoz illik a dicséret.
32:2 Dicsérjétek az Urat czitarával; * zengjetek neki tizhúrú hárfákon.
32:3 Énekeljetek neki új éneket; * jól énekeljetek neki örömkiáltással.
32:4 Mert az Úr igéje igaz, * és minden cselekedete hûség.
32:5 Szereti az irgalmasságot és itéletet; * az Úr irgalmával tele a föld.
32:6 Az Úr igéje által erõsíttettek meg az egek; * és szája lélekzete által azok minden ereje.
32:7 Mintegy tömlõbe összegyûjti a tenger vizeit; * tárakba teszi a vizmélységeket.
32:8 Félje az Urat az egész föld; * sõt remegjen tõle e világ minden lakója.
32:9 Mert õ szólt, és lettek; * õ parancsolt, és létrejöttek.
32:10 Az Úr fölforgatja a pogányok tanácsait, elveti a népek gondolatait, * és elveti a fejedelmek tanácsait.
32:11 Az Úr tanácsa pedig örökké megmarad; * az õ szive gondolatai nemzedékrõl nemzedékre.
32:12 Boldog nemzet, melynek Istene az Úr; * a nép, melyet magának örökségûl választott.
32:13 Mennybõl letekint az Úr; * és látja mind az emberek fiait.
32:14 Elkészített lakhelyébõl letekint * mindazokra, kik a földet lakják.
32:15 Ô, ki egyenkint alkotta azok sziveit, * és ki átlátja minden cselekedetöket.
32:16 Nem szabadúl meg a király nagy erõ által, * és az óriás nem szabadúl meg ereje nagyságában.
32:17 Csalárd a ló a szabadításra; * ereje bõségében sem ment meg.
32:18 Ime az Úr szemei az õt félõkön; * és azokon, kik az õ irgalmában bíznak,
32:19 Hogy a haláltól megmentse lelkeiket, * és táplálja õket az éhségben.
32:20 A mi lelkünk az Urat várja; * mert õ segítõnk és oltalmazónk.
32:21 Mert szivünk benne örvend, * és az õ szent nevében bízunk.
32:22 Legyen rajtunk, Uram! * a te irgalmad, a mint tebenned bízunk.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 33 [8]
33:1 Benedícam Dóminum in omni témpore: * semper laus ejus in ore meo.
33:2 In Dómino laudábitur ánima mea: * áudiant mansuéti, et læténtur.
33:3 Magnificáte Dóminum mecum: * et exaltémus nomen ejus in idípsum.
33:4 Exquisívi Dóminum, et exaudívit me: * et ex ómnibus tribulatiónibus meis erípuit me.
33:5 Accédite ad eum, et illuminámini: * et fácies vestræ non confundéntur.
33:6 Iste pauper clamávit, et Dóminus exaudívit eum: * et de ómnibus tribulatiónibus ejus salvávit eum.
33:7 Immíttet Ángelus Dómini in circúitu timéntium eum: * et erípiet eos.
33:8 Gustáte, et vidéte quóniam suávis est Dóminus: * beátus vir, qui sperat in eo.
33:9 Timéte Dóminum, omnes sancti ejus: * quóniam non est inópia timéntibus eum.
33:10 Dívites eguérunt et esuriérunt: * inquiréntes autem Dóminum non minuéntur omni bono.
33:12 Veníte, filii, audíte me: * timórem Dómini docébo vos.
33:13 Quis est homo qui vult vitam: * díligit dies vidére bonos?
33:14 Próhibe linguam tuam a malo: * et lábia tua ne loquántur dolum.
33:15 Divérte a malo, et fac bonum: * inquíre pacem, et perséquere eam.
33:16 Óculi Dómini super justos: * et aures ejus in preces eórum.
33:17 Vultus autem Dómini super faciéntes mala: * ut perdat de terra memóriam eórum.
33:18 Clamavérunt justi, et Dóminus exaudívit eos: * et ex ómnibus tribulatiónibus eórum liberávit eos.
33:19 Juxta est Dóminus iis, qui tribuláto sunt corde: * et húmiles spíritu salvábit.
33:20 Multæ tribulatiónes justórum: * et de ómnibus his liberábit eos Dóminus.
33:21 Custódit Dóminus ómnia ossa eórum: * unum ex his non conterétur.
33:22 Mors peccatórum péssima: * et qui odérunt justum, delínquent.
33:23 Rédimet Dóminus ánimas servórum suórum: * et non delínquent omnes qui sperant in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Rectos décet * collaudátio
|
Zsoltár 33 [8]
33:1 Áldom az Urat minden idõben; * az õ dicsérete számban lesz mindenkoron.
33:2 Az Úrban dicsekedik az én lelkem; * hallják meg ezt a szelídek, és vígadjanak.
33:3 Magasztaljátok az Urat velem; * és dicsõítsük az õ nevét egyetemben.
33:4 Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, * és minden szorongásomból megmentett engem.
33:5 Járúljatok hozzája és megvilágosodtok, * és orczátok nem szégyenûl meg.
33:6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta õt, * és minden szorongásából kiszabadította õt.
33:7 Az Úr angyala az õt félõk körûl lakozik, * és megmenti õket.
33:8 Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr; * boldog ember, ki õbenne bízik.
33:9 Féljétek az Urat, minden szentei! * mert nincs fogyatkozásuk az õt félõknek.
33:10 A gazdagok szûkölködtek és éheztek; * de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoznak.
33:12 Jõjetek, fiaim! halljatok engem, * az Úr félelmére tanítlak titeket.
33:13 Ki az az ember, ki életet óhajt, * és jó napokat szeret látni?
33:14 Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, * és ajakid ne szóljanak csalárdságot.
33:15 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; * keresd a békét és kövesd azt.
33:16 Az Úr szemei az igazakon, * és fülei azok könyörgésein.
33:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, * hogy elveszítse a földrõl azok emlékezetét.
33:18 Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta õket, * és minden szorongásukból kiszabadította õket.
33:19 Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szivûek, * és az alázatos lelkûeket megsegíti.
33:20 Sok az igazak szorongása, * de mindazokból kiszabadítja õket az Úr.
33:21 Az Úr megõrzi minden csontjokat, * egy sem törik el azok közõl.
33:22 A bûnösök halála igen gonosz; * és kik gyûlölik az igazat, vétkeznek.
33:23 Az Úr megváltja szolgái lelkeit; * és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Rectos decet * collaudatio
|
V. Dómine in cælo misericórdia tua.
R. Et véritas tua usque ad nubes.
|
V. Domine in coelo misericordia tua
R. Et veritas tua usque ad nubes
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Bernardus, Fontanis in Burgundia honesto loco natus, adolescens propter egregiam formam vehementer sollicitatus a mulieribus, numquam de sententia colendae castitatis dimoveri potuit. Quas diaboli tentationes ut effugeret, duos et viginti annos natus, monasterium Cisterciense, unde hic ordo incepit, et quod tum sanctitate florebat, ingredi constituit Quo Bernardi consilio cognito, fratres summopere conati sunt eum a proposito deterrere: in quo ipse eloquentior ac felicior fuit. Nam sic eos aliosque multos in suam perduxit sententiam, ut cum eo triginta juvenes eamdem religionem susceperint. Monachus jejunio ita deditus erat, ut quoties sumendus esset cibus, toties tormentum subire videretur. In vigiliis etiam et orationibus mirifice se exercebat: et christianam paupertatem colens, quasi caelestem vitam agebat in terris, ab omni caducarum rerum cura et cupiditate alienam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Honestum fecit illum Dominus, et custodivit eum ab inimicis, et a seductoribus tutavit illum:
* Et dedit illi claritatem aeternam.
V. Justum deduxit Dominus per vias rectas, et ostendit illi regnum Dei
R. Et dedit illi claritatem aeternam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Bernard was born (in the year of salvation 1091) at a decent place in Burgundy called Fontaines. On account of extraordinary good looks, he was as a boy very much sought after by women, but he could never be turned aside from his resolution to keep chaste. To fly from these temptations of the devil, he determined at two-and-twenty years of age to enter the Monastery of Citeaux, whence the Cistercian Order took its rise. When this resolution of Bernard's became known, his brothers did all their diligence to change his purpose, but he only became the more eloquent and happy about it. Them and others he so brought over to his mind, that thirty young men entered the same Order along with him. As a monk he was so given to fasting, that as often as he had to eat, so often he seemed to be in pain. He exercised himself wonderfully in watching and prayer, and was a great lover of Christian poverty. Thus he led on earth an heavenly life, purged of all care and desire for transitory things.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord made him honourable, and defended him from his enemies, and kept him safe from those that lay in wait for him
* And gave him perpetual glory.
V. He went down with him into the pit, and left him not in bonds.
R. And gave him perpetual glory.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Elucebat in eo humilitas, misericordia, benignitas: contemplationi autem sic addictus erat, ut vix sensibus, nisi ad officia pietatis, uteretur: in quibus tamen prudentiae laude excellebat. Quo in studio occupatus, Genuensem, ac Mediolanensem, aliosque episcopatus oblatos recusavit, professus se tanti officii munere indignum esse. Abbas factus Claravallensis, multis in locis aedificavit monasteria, in quibus praeclara Bernardi institutio ac disciplina diu viguit. Romae, sanctorum Vincentii et Anastasii monasterio ab Innocentio secundo Papa restituto praefecit abbatem illum, qui postea Eugenius tertius Summus Pontifex fuit, ad quem etiam librum misit de Consideratione.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Amavit eum Dominus, et ornavit eum: stolam gloriae induit eum,
* Et ad portas paradisi coronavit eum.
V. Induit eum Dominus loricam fidei, et ornavit eum.
R. Et ad portas paradisi coronavit eum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
He was a burning and shining light of lowliness, mercifulness, and kindness. His concentration of thought was such, that he hardly used his senses except to do good works, in which latter he acted with admirable wisdom. Thus occupied, he refused the Bishoprics of Genoa, Milan, and others, which were offered to him, declaring that he was unworthy of so high a sphere of duty. Being made Abbat of Clairvaux in 1115, he built monasteries in many places, wherein the excellent rules and discipline of Bernard long flourished. When Pope Innocent II., in 1138, restored the monastery of St Vincent and St Anastasius at Rome, Bernard set over it the Abbat who was afterwards the Supreme Pontiff Eugene III., and who is also the same to whom he addressed his book upon Consideration.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Lord loved him and beautified him He clothed him with a robe of glory
* And crowned him at the gates of Paradise.
V. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
R. And crowned him at the gates of Paradise.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Multa praeterea scripsit, in quibus apparet, eum doctrina potius divinitus tradita, quam labore comparata, instructum fuisse. In summa virtutum laude exoratus a maximis principibus de eorum componendis controversiis, et de ecclesiasticis rebus constituendis, saepius in Italiam venit. Innocentium item secundum Pontificem Maximum in confutando schismate Petri Leonis, cum apud imperatorem et Henricum Angliae regem, tum in concilio Pisis coacto, egregie adjuvit. Denique tres et sexaginta annos natus, obdormivit in Domino, ac miraculis illustris, ab Alexandro tertio Papa inter sanctos relatus est. Pius vero octavus Pontifex Maximus ex sacrorum Rituum Congregationis consilio sanctum Bernardum universalis Ecclesiae Doctorem declaravit et confirmavit, nec non Missam et Officium de Doctoribus ab omnibus recitari jussit, atque indulgentias plenarias quotannis in perpetuum ordinis Cisterciensium ecclesias visitantibus die hujus sancti festo concessit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste homo perfecit omnia quae locutus est ei Deus, et dixit ad eum: Ingredere in requiem meam:
* Quia te vidi justum coram me ex omnibus gentibus.
V. Iste est qui contempsit vitam mundi, et pervenit ad caelestia regna.
R. Quia te vidi justum coram me ex omnibus gentibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quia te vidi justum coram me ex omnibus gentibus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
He was the author of many writings, in which it is manifest that his teaching was rather given him of God, than gained by hard work. In consequence of his high reputation for excellence, he was called by the most exalted Princes to act as arbiter of their disputes, and for this end, and to settle affairs of the Church, he often went to Italy. He was an eminent helper to Pope Innocent II., in putting down the schism of Peter Leoni, and worked to this end, both at the Courts of the Emperor and of Henry King of England, and in the Council of Pisa. He fell asleep in the Lord, (at Clairvaux, on the 20th day of August,) in the year 1153, the sixty-third year of his age. He was famous for miracles, and Pope Alexander III. numbered him among the Saints. Pope Pius VIII., acting on the advice of the Congregation of Sacred Rites, declared and confirmed St Bernard a Doctor of the Universal Church. He also commanded that all should use the Mass and Office for him as for a Doctor, and granted perpetual yearly plenary indulgences to all who should visit Churches of the Cistercian Order upon the Feastday of this Saint.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which did according unto all that God commanded him; and God said unto him Enter thou into My rest
* For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For thee have I seen righteous before Me among all people.
|
Nocturn III.
Ant. Expúgna * impugnántes me
Psalmus 34 [9]
34:1 Júdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adjutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:5 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:6 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:7 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:8 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:9 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:10 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Omnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum ejus: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:14 Humiliábam in jejúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:15 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:16 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:17 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde judício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Júdica me secúndum justítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:27 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:28 Exsúltent et læténtur qui volunt justítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi ejus.
34:28 Et lingua mea meditábitur justítiam tuam, * tota die laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Expugna * impugnantes me
Zsoltár 34 [9]
34:1 Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, * gyõzd meg az ellenem harczolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és paizst; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: * Én vagyok a te szabadúlásod.
34:4 Szégyenûljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. * Térjenek hátra és szégyenûljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél elõtt; * és az Úr angyala szorongassa õket.
34:6 Útjok legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze õket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tõrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jõjön rá a tõr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg õt; * és ugyanazon tõrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden tetemen mondani fogja: Uram! * ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erõsbek kezébõl, * a szûkölködõt és szegényt az õt kirablóktól.
34:11 Hamis tanúk támadván, kérdeztek, * mirõl mitsem tudtam.
34:12 Jóért roszszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midõn engem bántottak, szõrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És õk vígadtak ellenem, és egybegyûltek; * összegyûjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram! mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az õ gonoszságukból, az oroszlánok közõl egyetlenemet.
34:18 Hálát adok neked a nagy gyûlekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örûljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyûlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békeségesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájokat és mondák: * Ehe! ehe! látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! * ne távozzál el tõlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj itéletemre, * én Istenem és Uram! az én ügyemre.
34:24 Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! * hogy ne örûljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * s ne mondják: Elnyeltük õt!
34:26 Pirúljanak és szégyenûljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:27 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:28 Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! * kik az õ szolgája békeségét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 35 [10]
35:1 Dixit injústus ut delínquat in semetípso: * non est timor Dei ante óculos ejus.
35:2 Quóniam dolóse egit in conspéctu ejus: * ut inveniátur iníquitas ejus ad ódium.
35:3 Verba oris ejus iníquitas, et dolus: * nóluit intellígere ut bene ágeret.
35:4 Iniquitátem meditátus est in cubíli suo: * ástitit omni viæ non bonæ, malítiam autem non odívit.
35:5 Dómine, in cælo misericórdia tua: * et véritas tua usque ad nubes.
35:6 Justítia tua sicut montes Dei: * judícia tua abýssus multa.
35:7 Hómines, et juménta salvábis, Dómine: * quemádmodum multiplicásti misericórdiam tuam, Deus.
35:8 Fílii autem hóminum, * in tégmine alárum tuárum sperábunt.
35:9 Inebriabúntur ab ubertáte domus tuæ: * et torrénte voluptátis tuæ potábis eos.
35:10 Quóniam apud te est fons vitæ: * et in lúmine tuo vidébimus lumen.
35:11 Præténde misericórdiam tuam sciéntibus te, * et justítiam tuam his, qui recto sunt corde.
35:12 Non véniat mihi pes supérbiæ: * et manus peccatóris non móveat me.
35:13 Ibi cecidérunt qui operántur iniquitátem: * expúlsi sunt, nec potuérunt stare.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Expúgna * impugnántes me
|
Zsoltár 35 [10]
35:1 Mondá az igaztalan önmagában, hogy vétkezzék: * Nincs az Isten félelme az õ szemei elõtt.
35:2 Mert álnokúl cselekszik az õ színe elõtt; * nehogy gonoszsága föltaláltassék és gyûlöltessék.
35:3 Az õ szája igéi gonoszság és álnokság; * nem akar érteni, hogy jól cselekedjék.
35:4 Hamisságot gondol ágyában; * megáll minden nem jó úton, a gonoszságot pedig nem gyûlöli.
35:5 Uram! a te irgalmasságod az égig ér, * és igazvoltod a felhõkig.
35:6 A te igazságod, mint az Isten hegyei; * itéleteid nagy mélység;
36:7 Az embereket és barmokat megtartod, Uram! * Mely sokféle a te irgalmasságod, Istenem!
35:8 Azért az emberek fiai szárnyaid * árnyékában bíznak.
35:9 Megrészegûlnek a te házad bõségétõl; * és gyönyörûséged patakából itatod õket.
35:10 Mert nálad vagyon az élet kútfeje; * és a te világosságoddal látunk világosságot.
35:11 Terjeszd ki irgalmadat a téged ismerõkre, és igazságodat azokra, * kik igaz szívvel vannak.
35:12 Ne jõjön rám a kevélység lába; * és a bûnös keze ne mozdítson meg engem.
35:13 Ott esnek el, kik gonoszságot cselekesznek; * kiüzetnek és meg nem állhatnak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Expugna * impugnantes me
|
Ant. Revéla Dómino viam tuam
Psalmus 36 [11]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam foenum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis ejus.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen justítiam tuam: et judícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte injustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quæres locum ejus et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor justum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies ejus.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:15 Ut dejíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
36:16 Mélius est módicum justo, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam bráchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem justos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * justus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam ejus volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Júnior fui, étenim sénui: * et non vidi justum derelíctum, nec semen ejus quærens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sæculum sæculi.
36:28 Quia Dóminus amat judícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:29 Injústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Justi autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sæculum sæculi super eam.
36:30 Os justi meditábitur sapiéntiam, * et lingua ejus loquétur judícium.
36:31 Lex Dei ejus in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus ejus.
36:32 Consíderat peccátor justum: * et quærit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus ejus: * nec damnábit eum, cum judicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam ejus: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus ejus.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Injústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem justórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adjuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Revela Domino viam meam
|
Psalmus 37 [12]
37:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:2 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:3 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:4 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:5 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:6 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:7 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:8 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:9 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:10 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:13 Et qui juxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:14 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:15 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:16 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:17 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:18 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:19 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:20 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:21 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:22 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:23 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adjutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Revéla Dómino viam tuam
|
Zsoltár 37 [12]
37:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:2 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:3 Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; * nincs nyugalma csontaimnak bûneim szine miatt.
37:4 Mert gonoszságaim fölûlhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezûltek.
37:5 Megbûzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:6 Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:7 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:8 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szivem fohászkodása miatt.
37:9 Uram! elõtted van minden kivánságom, * és fohászkodásom tõled nincs elrejtve.
37:10 Szivem megháborodott, elhagyott engem erõm; * és szemem világa sincs velem.
37:12 Barátim és feleim ellenem * közeledtek és állottak;
37:13 és a kik mellettem voltak, távol állának; * és erõszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:14 és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:15 Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, * ki nem nyitja föl száját.
37:16 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:17 Mert, Uram! tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
37:18 Azért mondottam: Ne örûljenek valaha rajtam ellenségeim! * midõn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam elõttem van mindenkoron.
37:20 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bûnömrõl gondolkodom.
37:21 Ellenségeim pedig élnek, és erõt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszúl gyûlölnek engem.
37:22 Kik jóért roszszal fizetnek, * rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
37:23 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! * ne távozzál tõlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, Uram, * üdvösségem Istene!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Revela Domino viam meam
|
V. Dómine in cælo misericórdia tua.
R. Et véritas tua usque ad nubes.
|
V. Domine in coelo misericordia tua
R. Et veritas tua usque ad nubes
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 10:1-9
In illo tempore: Designavit Dominus et alios septuaginta duos: et misit illos binos ante faciem suam, in omnem civitatem et locum, quo erat ipse venturus. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Homilia 17. in Evangelia
Dominus et Salvator noster, fratres carissimi, aliquando nos sermonibus, aliquando vero operibus admonet. Ipsa etenim facta ejus praecepta sunt: quia dum aliquid tacitus facit, quid agere debeamus innotescit. Ecce enim binos in praedicationem discipulos mittit: quia duo sunt praecepta caritatis, Dei videlicet amor, et proximi: et minus quam inter duos caritas haberi non potest. Nemo enim proprie ad semetipsum habere caritatem dicitur: sed dilectio in alterum tendit, ut caritas esse possit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Iste est qui ante Deum magnas virtutes operatus est, et de omni corde suo laudavit Dominum:
* Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
V. Ecce homo sine querela, verus Dei cultor, abstinens se ab omni opere malo, et permanens in innocentia sua.
R. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 10:1-9
Abban az idõben az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
Homilia 17th on the Gospels.
Dearly beloved brethren, our Lord and Saviour doth sometimes admonish us by words, and sometimes by works. Yea, His very works do themselves teach us for that which He doth silently His example still moveth us to copy. Behold how He sendeth forth His disciples to preach by two and two since there are two commandments to love, that is, a commandment to love God, and a commandment to love our neighbour and where there are not two, the one, being alone, hath not whereon to do the Lord's commandment. And no man can properly be said to love himself: for love tendeth outward toward our neighbour, if it be the love whereto the Gospel doth oblige us.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. This is he which wrought great wonders before God, and praised the Lord with all his heart.
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
V. Behold a man without blame, a worshipper of God in truth, keeping himself clean from every evil work, and abiding still in his innocency.
R. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipse intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Ecce enim binos ad praedicandum discipulos Dominus mittit: quatenus hoc nobis tacitus innuat, quia qui caritatem erga alterum non habet, praedicationis officium suscipere nullatenus debet. Bene autem dicitur, quia misit eos ante faciem suam in omnem civitatem et locum, quo erat ipse venturus. Praedicatores enim suos Dominus sequitur: quia praedicatio praevenit, et tunc ad mentis nostrae habitaculum Dominus venit, quando verba exhortationis praecurrunt: atque per hoc veritas in mente suscipitur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sint lumbi vestri praecincti, et lucernae ardentes in manibus vestris
* Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
V. Vigilate ergo, quia nescitis qua hora Dominus vester venturus sit.
R. Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et vos similes hominibus exspectantibus dominum suum, quando revertatur a nuptiis.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
Behold, the Lord sendeth forth His disciples to preach by two and two and thus doing, He doth silently teach us that whosoever loveth not his neighbour, such an one it behoveth not to take upon him the office of a preacher. Well also is it said that He sent them before His face into every city and place whither He Himself would come. The Lord followeth His preachers first cometh preaching, and then the Lord Himself cometh to the house of our mind, whither the word of exhortation hath come before and so cometh the truth into our mind.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Let your loins be girded about, and your lights burning,
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Watch, therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Hinc namque eisdem praedicatoribus Isaias dicit: Parate viam Domini, rectas facite semitas Dei nostri. Hinc filiis Psalmista ait: Iter facite ei, qui ascendit super occasum. Super occasum namque Dominus ascendit: quia unde in passione occubuit, inde majorem suam gloriam resurgendo manifestavit. Super occasum videlicet ascendit; quia mortem quam pertulit, resurgendo calcavit. Ei ergo qui ascendit super occasum, iter facimus, cum nos ejus gloriam vestris mentibus praedicamus, ut eas et ipse post veniens, per amoris sui praesentiam illustret.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
Therefore to preachers saith Isaiah " Prepare ye the way of the Lord, make straight an highway for our God." xl. 3. And again the Psalmist saith " Spread a path before Him That rideth upon the West." lxvii. 4. The Lord rideth upon the West above that from which in death He veiled His glory hath He royally exalted that glory that excelleth, even the glory of His rising again. He rideth upon the West, Who, being risen again from the dead, is throned high above the death to which He bowed. Before Him, therefore, That rideth upon the West, we spread a path, when we set forth His glory before the eyes of your mind, to the end that He Himself may come after, and Himself enlighten the same your minds by His presence and His love.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui populo tuo aeternae salutis beatum Bernardum ministrum tribuisti: praesta, quaesumus; ut quem Doctorem vitae habuimus in terris, intercessorem habere mereamur in caelis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, who didst give blessed Bernard to be thy people's minister in eternal salvation grant we pray, that we who have him for teacher of life here on earth, may also deserve now that he is in heaven, to have him for an advocate
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|