Incipit
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum diem}
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus.
Ant. Dominum qui fecit nos * Venite adoremus.
|
Imádságra hivás {Antiphona zsoltáros részbõl az adott napra}
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jõjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jõjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jõjjetek imádjuk
Ant. Az Úr teremtett minket * jõjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Psalterio secundum temporum}
Nocte surgéntes vigilémus omnes,
Semper in psalmis meditemur, atque
Voce concordi Dómino canámus
Dulciter hymnos.
Ut pio Regi páriter canéntes,
Cum suis Sanctis mereámur aulam
Ingredi cæli, simul et perennem
Ducere vitam.
Præstet hoc nobis Deitas beáta
Patris, ac Nati, paritérque Sancti
Spíritus, cuius resonat per omnem
Glória mundum.
Amen.
|
Himnusz {zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Éjjel serkenvén közösen virrasszunk,
Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán,
Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes
Szívbeli himnuszt.
Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak
Érdemelhessünk amaz égi udvar
Népe közt osztályt, legyen így a részünk
Élet örökké.
Adja meg mindezt kegyesen minékünk
Boldog Istenség, Atya és Szülötte
És a Szentlélek, akinek dicsétôl
Harsog a minden.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae ex Psalterio secundum temporum}
Nocturn I
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae zsoltáros részbõl az egyházi év szerint}
Nocturn I
|
Ant. Beátus vir * qui in lege Dómini meditatur.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem próiicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Beátus vir * qui in lege Dómini meditatur.
|
Ant. Boldog férfi * aki az Ur törvényén elmélkedik
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Boldog férfi * aki az Ur törvényén elmélkedik
|
Ant. Servíte Dómino * in timóre, et exsultáte ei cum tremóre.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt Gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiiciámus a nobis iugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum eius, * prædicans præcéptum eius.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi Gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellígite: * erudímini, qui iudicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via iusta.
2:13 Cum exárserit in brevi ira eius: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Servíte Dómino * in timóre, et exsultáte ei cum tremóre.
|
Ant. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * csókoljátok meg a lábát rettegéssel
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, * és a fejedelmek egybegyûlnek az Úr ellen és az õ fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájokat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti õket, * és az Úr kigúnyolja õket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja õket.
2:6 Én pedig királylyá rendeltettem tõle Sionon, * az õ szent hegyén, és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tõlem, és neked adom a pogányokat örökségûl, * és birtokúl a föld határait.
2:9 Vasvesszõvel fogod õket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd õket.
2:10 És most, királyok, okúljatok; * tanúljatok, kik a földet itélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszettek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az õ haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * csókoljátok meg a lábát rettegéssel
|
Ant. Exsúrge * Dómine, salvum me fac, Deus meus.
Psalmus 3 [3]
3:1 Dómine quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge * Dómine, salvum me fac, Deus meus.
|
Ant. Kelj fel Uram * ments meg engem Istenem
Zsoltár 3 [3]
3:1 Uram! mennyire megsokasodtak, * kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadúlása az õ Istenében.
3:3 Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; * én dicsõségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az õ szent hegyérõl.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; * mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környezõ nép ezreitõl; kelj föl, Uram! * szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bûnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Kelj fel Uram * ments meg engem Istenem
|
Ant. Quam admirábile * est nomen tuum, Dómine, in univérsa terra!
Psalmus 8 [4]
8:1 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:7 Omnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:8 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:9 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quam admirábile * est nomen tuum, Dómine, in univérsa terra!
|
Ant. Milyen csodálatos * széles e világon a te neved, Urunk
Zsoltár 8 [4]
8:1 Uram, mi Urunk! * mely csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsõséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemõk szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és boszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te újjaid alkotmányait, a holdat és csillagokat, * melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?
8:6 Kevéssel tetted õt kisebbé az angyaloknál, dicsõséggel és tisztelettel koronáztad meg õt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted õt.
8:7 Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, * azon fölûl a mezei vadakat is.
8:8 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:9 Uram, mi Urunk! * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Milyen csodálatos * széles e világon a te neved, Urunk
|
Ant. Sedísti super thronum * qui iúdicas iustítiam.
Psalmus 9(1-11) [5]
9:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:2 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:3 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:4 Quóniam fecísti iudícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui iúdicas iustítiam.
9:5 Increpásti Gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sæculum sæculi.
9:6 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:7 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:8 Parávit in iudício thronum suum: * et ipse iudicábit orbem terræ in æquitáte, iudicábit pópulos in iustítia.
9:9 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adiútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:10 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sedísti super thronum * qui iúdicas iustítiam.
|
Ant. Mint igazságos bíró * ültél trónodra
Zsoltár 9(1-11) [5]
9:1 Hálát adok neked Uram! teljes szivembõl; * elbeszélem minden csodádat,
9:2 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
9:3 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengûlnek és elvesznek színed elõl;
9:4 Mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
9:5 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
9:6 Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; * az õ városaikat lerontottad.
9:7 Elveszett emlékezetök, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:8 Királyi székét elkészítette itéletre; * és õ itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
9:9 Az Úr menedéke lõn a szegénynek, * segítõje alkalmas idõben, a szorongatásban.
9:10 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, * a kik keresnek téged Uram!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Mint igazságos bíró * ültél trónodra
|
Ant. Exsúrge Dómine * non prævaleat homo.
Psalmus 9(12-21) [6]
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter Gentes stúdia eius:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt Gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:17 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:18 Cognoscétur Dóminus iudícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:19 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes Gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:20 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:21 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * iudicéntur Gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant Gentes quóniam hómines sunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge Dómine * non prævaleat homo.
|
Ant. Kelj fel, Uram * nehogy elbízza magát az ember
Zsoltár 9(12-21) [6]
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörûlj rajtam, Uram! lásd * ellenségeimtõl való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:17 E tõrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az õ lábok.
9:18 Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bûnös.
9:19 Pokolba térjenek a bûnösök, mind a népek, * kik elfeledik az Istent.
9:20 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tûrése nem vesz el mindvégig.
9:21 Kelj föl, Uram! ne erõsödjék meg az ember; * itéltessenek meg a népek színed elõtt.
9:21 Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Kelj fel, Uram * nehogy elbízza magát az ember
|
Ant. Ut quid, Dómine * recessísti lónge? ‡
Psalmus 9(22-32) [7]
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * ‡ déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quæret.
9:26 Non est Deus in conspéctu eius: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:27 Auferúntur iudícia tua a fácie eius: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:28 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:29 Cuius maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua eius labor et dolor.
9:30 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:31 Óculi eius in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:32 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:32 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ut quid, Dómine * recessísti lónge?
|
Ant. Uram miért * vagy oly messze
Zsoltár 9(22-32) [7]
9:22 Miért távoztál, Uram, meszsze, * elfordúlsz az alkalmas idõben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bûnös dicsekszik lelke kivánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bûnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az õ színe elõtt; utai meg vannak fertõztetve minden idõben. * Eltávolíttatnak itéleteid az õ orczája elõl, minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, * nemzedékrõl nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserûséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán. Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván õt.
9:31 Tõrében lenyomja õt, meghajol és rohan, * midõn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, * hogy mindvégig ne lásson.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Uram miért * vagy oly messze
|
Ant. Exsúrge * Dómine Deus, exaltétur manus tua. ‡
Psalmus 9(33-39) [8]
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ‡ ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:36 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adiútor.
9:37 Cóntere bráchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:38 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sæculum sæculi: * períbitis, Gentes, de terra illíus.
9:39 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Iudicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge * Dómine Deus, exaltétur manus tua.
|
Ant. Kelj fel, Uram * ó Istenem, emeld föl kezed
Zsoltár 9(33-39) [8]
9:33 Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekrõl.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd õket. Rád van hagyva a szegény; * te leszesz az árva segítõje.
9:36 Törd el a bûnös és gonosztevõ karját; * keresni fogják az õ bûnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; * ti pogányok, elvesztek az õ földérõl.
9:38 A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; * szivök készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Kelj fel, Uram * ó Istenem, emeld föl kezed
|
Ant. Iustus Dóminus * et iustítiam diléxit.
Psalmus 10 [9]
10:1 In Domino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:2 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:3 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * iustus autem quid fecit?
10:4 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes eius.
10:5 Óculi eius in páuperem respíciunt: * pálpebræ eius intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat iustum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam iustus Dóminus, et iustítias diléxit: * æquitátem vidit vultus eius.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Iustus Dóminus * et iustítiam diléxit.
|
Ant. Igaz az Ur * szereti az igazságosságot
Zsoltár 10 [9]
10:1 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:2 Mert íme a bûnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szivûeket;
10:3 Mert a miket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:4 Az Úr az õ szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyülöli.
10:7 A bûnösökre tõröket hullat; * tûz és kénkõ és viharok szele az õ kelyhök része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az õ orczája.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Igaz az Ur * szereti az igazságosságot
|
V. Prævenérunt óculi mei ad te dilúculo.
R. Ut meditárer elóquia tua Dómine.
|
V. Szemem már az éjjeli õrség elõtt ébred,
R. Hogy megfontoljam tanításod szavát.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Iesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Ille nos benedicat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
Incipiunt Parabolae Salomonis.
Prov 1:1-6
1 Parabolae Salomonis, filii David, regis Israël,
2 Ad sciendam sapientiam et disciplinam;
3 Ad intelligenda verba prudentiae, et suscipiendam eruditionem doctrinae, iustitiam, et iudicium, et aequitatem:
4 Ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia et intellectus.
5 Audiens sapiens, sapientior erit, et intelligens gubernacula possidebit;
6 Animadvertet parabolam et interpretationem, verba sapientum et aenigmata eorum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. In principio Deus antequam terram faceret, priusquam abyssos constitueret, priusquam produceret fontes aquarum.
* Antequam montes collocarentur, ante omnes colles generavit me Dominus.
V. Quando praeparabat caelos, aderam, cum eo cuncta componens.
R. Antequam montes collocarentur, ante omnes colles generavit me Dominus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
Olvasmány 1
Here begin the Proverbs of Solomon.
Prov 1:1-6
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,
2 Hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;
3 Hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;
4 Hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.
5 Ha bölcs hallgatja õket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.
6 Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. God possessed me in the beginning, before He made the earth, before He created the depths, before He caused the fountains of water to spring.
* Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
V. When He prepared the heavens, I was there with Him, ordering all things.
R. Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Divinum auxilium maneat semper nobiscum. Amen.
Lectio 2
Prov 1:7-14
7 Timor Domini principium sapientiae; Sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.
8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuae:
9 Ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis;
11 Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini; abscondamus tendiculas contra insontem frustra;
12 Deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum;
13 Omnem pretiosam substantiam reperiemus; implebimus domos nostras spoliis:
14 Sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum:
Prov 1:15-19
15 Fili mi, ne ambules cum eis; prohibe pedem tuum a semitis eorum:
16 Pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
17 Frustra autem iacitur rete ante oculos pennatorum.
18 Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Sic semitae omnis avari: animas possidentium rapiunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Emitte Domine sapientiam de sede magnitudinis tuae, ut mecum sit, et mecum laboret:
* Ut sciam quid acceptum sit coram te omni tempore.
V. Da mihi Domine sedium tuarum assistricem sapientiam.
R. Ut sciam quid acceptum sit coram te omni tempore.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ut sciam quid acceptum sit coram te omni tempore.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Isteni segítség maradjon velünk minkenkor. Ámen.
Olvasmány 2
Prov 1:7-14
7 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
8 Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!
9 Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.
10 Fiam, ha a bûnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!
11 Ha így szólnak hozzád: "Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tõrt vetünk,
12 úgy elnyeljük õket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,
13 Mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,
14 S velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk."
Prov 1:15-19
15 Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktõl.
16 [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]
17 Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.
18 Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.
19 Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O send out wisdom from the throne of thy glory, O Lord, to be with me, and to labour with me,
* That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne.
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
|
V. Iube Domine, benedicere
Benedictio. Per evangelica dicta, deleantur nostra delicta. Amen.
Lectio 3
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 18:9-14
In illo tempore: Dixit Iesus ad quosdam, qui in se confidebant tamquam iusti, et aspernabantur ceteros, parabolam istam: Duo homines ascenderunt in templum ut orarent, unus pharisaeus, et alter publicanus. Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Sermo 36. de Verbis Domini, circa medium.
Diceret saltem pharisaeus: Non sum sicut multi homines. Quid est, ceteri homines, nisi omnes praeter ipsum? Ego, inquit, iustus sum, ceteri peccatores. Non sum sicut ceteri homines, iniusti, raptores, adulteri. Et ecce tibi ex vicino publicano maioris tumoris occasio. Sicut, inquit, publicanus iste. Ego, inquit, solus sum: iste de ceteris est. Non sum, inquit, talis, qualis iste, per iustitias meas, quibus iniquus non sum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.
Olvasmány 3
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 18:9-14
AT that time Jesus spake this parable unto certain which trusted in themselves that they were righteous, and despised others Two men went up into the Temple to pray, the one a Pharisee, and the other a publican. And so on.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo
Serm 36 of the Word of the Lord
The Pharisee might at least have said, "I am not as many men are." But what meaneth "other men" All other men except himself. "I," said he, "am righteous; others are sinners." "I am not as other men are, extortioners, unjust, adulterers," and then he took occasion, from the neighbourhood of the publican, to plume himself "or even," quoth he, "as this publican." "I am alone," he thought, "that publican" is one of the others. Mine own righteousness maketh the gulf between me and the wicked, such as he is."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui omnipotentiam tuam parcendo maxime et miserando manifestas: multiplica super nos misericordiam tuam; ut ad tua promissa currentes, caelestium bonorum facias esse consortes.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {az idõszaki részbõl}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Q God, Who declarest thine Almighty power most chiefly in showing mercy and pity, mercifully grant unto us such a measure of thy grace, that we, running the way of thy commandments, may obtain thy gracious promises, and be made partakers of thy heavenly treasure.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
|