Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Intercede pro nobis.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Intercede pro nobis.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Intercede pro nobis.
Ant. Sancta Maria, Dei Genitrix Virgo, * Intercede pro nobis.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
Ant. Asszonyunk Szûz Mária * Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Quem terra, pontus, sídera
Colunt, adórant, prædicant,
Trinam regéntem máchinam,
Claustrum Maríæ bájulat.
Cui luna, sol, et ómnia
Desérviunt per témpora,
Perfúsa cæli grátia,
Gestant puéllæ víscera.
Beáta Mater múnere,
Cujus supérnus ártifex
Mundum pugíllo cóntinens,
Ventris sub arca clausus est.
Beáta cæli núntio,
Foecúnda sancto Spíritu,
Desiderátus géntibus,
Cujus per alvum fusus est.
* Jesu tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et almo Spíritu
In sempitérna sæcula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Kit tenger, föld és csillagok:
Áld és imád és prédikál,
A hármas mindenség Ura
Mária rejtekébe száll.
Kinek nap, hold és mindenek
Szolgálnak ezredek során:
Kegyelemtôl eláradott
Szíve alatt hordja a Lány.
Ó boldog égi híradás:
Kinek ama nagy Alkotó
Méhébe vonja meg magát,
A mindenséget átfogó.
Ó boldog, égi hívatás:
A Szentlélek mívelt csodát,
Hogy akiért a nemzetek
Sóhajtanak: szívébe szállt.
Dicsôség teneked Urunk,
Kinek a Szûz szülôanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Servíte Dómino * in timóre, et exsultáte ei cum tremóre
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:4 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:5 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem prójicit ventus a fácie terræ.
1:6 Ideo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:7 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Servite Domino * in timore, et exultate eum cum tremore
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bûnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel nappal az õ törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:4 és levele el nem hull; * és a mit cselekszik, mind sikerûl.
1:5 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinérõl.
1:6 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; * sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:7 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvesz.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt Gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum ejus.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et projiciámus a nobis jugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, * prædicans præcéptum ejus.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi Gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellígite: * erudímini, qui judicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via justa.
2:13 Cum exárserit in brevi ira ejus: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, * és a fejedelmek egybegyûlnek az Úr ellen és az õ fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájokat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti õket, * és az Úr kigúnyolja õket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja õket.
2:6 Én pedig királylyá rendeltettem tõle Sionon, * az õ szent hegyén, és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tõlem, és neked adom a pogányokat örökségûl, * és birtokúl a föld határait.
2:9 Vasvesszõvel fogod õket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd õket.
2:10 És most, királyok, okúljatok; * tanúljatok, kik a földet itélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszettek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az õ haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 3 [3]
3:1 Dómine quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:2 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:3 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:4 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:5 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:6 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:7 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:8 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 3 [3]
3:1 Uram! mennyire megsokasodtak, * kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
3:2 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadúlása az õ Istenében.
3:3 Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; * én dicsõségem, ki fölemeled fejemet.
3:4 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az õ szent hegyérõl.
3:5 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; * mert az Úr megtartott engem.
3:6 Nem félek az engem környezõ nép ezreitõl; kelj föl, Uram! * szabadíts meg engem, én Istenem!
3:7 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bûnösök fogait összetörted.
3:8 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 6 [4]
6:1 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
6:2 Miserére mei, Dómine, quóniam infírmus sum: * sana me, Dómine, quóniam conturbáta sunt ossa mea.
6:3 Et ánima mea turbáta est valde: * sed tu, Dómine, úsquequo?
6:4 Convértere, Dómine, et éripe ánimam meam: * salvum me fac propter misericórdiam tuam.
6:5 Quóniam non est in morte qui memor sit tui: * in inférno autem quis confitébitur tibi?
6:6 Laborávi in gémitu meo, lavábo per síngulas noctes lectum meum: * lácrimis meis stratum meum rigábo.
6:7 Turbátus est a furóre óculus meus: * inveterávi inter omnes inimícos meos.
6:8 Discédite a me, omnes, qui operámini iniquitátem: * quóniam exaudívit Dóminus vocem fletus mei.
6:9 Exaudívit Dóminus deprecatiónem meam, * Dóminus oratiónem meam suscépit.
6:10 Erubéscant, et conturbéntur veheménter omnes inimíci mei: * convertántur et erubéscant valde velóciter.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Servíte Dómino * in timóre, et exsultáte ei cum tremóre
|
Zsoltár 6 [4]
6:1 Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem.
6:2 Könyörûlj rajtam, Uram! mert erõtlen vagyok; gyógyíts meg engem, Uram! * mert reszketnek csontjaim,
6:3 és lelkem igen megháboríttatott; * de te, Uram! meddig?
6:4 Fordúlj meg, Uram! és mentsd ki lelkemet; * szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
6:5 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; * a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
6:6 Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, * megáztatom fekvõhelyemet könyhullatásaimmal.
6:7 Meghomályosúlt szemem a búsulás miatt; * megaggottam sok ellenségem között.
6:8 Távozzatok tõlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; * mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
6:9 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * az Úr bevette imádságomat.
6:10 Pirúljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; * térjenek hátra és pirúljanak meg hirtelen.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Servite Domino * in timore, et exultate eum cum tremore
|
Ant. Deus judex * justus fortis et longanimus, numquid irascétur per síngulos dies
Psalmus 7 [5]
7:1 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:2 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:3 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:4 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:5 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:6 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Deus judex * justus fortis et longanimus, numquid irascetur per singulos dies
Zsoltár 7 [5]
7:1 Uram, én Istenem! tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözõmtõl, és ments meg engem;
7:2 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, midõn nincs, * ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:3 Uram, én Istenem! ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:4 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszúl cselekvõknek: * essem el méltán ellenségeim elõtt üresen;
7:5 üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsõségemet.
7:6 Kelj föl, Uram! haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem! a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körûlveszen téged;
7:8 és e miatt térj vissza a magasra. * Az Úr itéli a népeket.
7:9 Itélj meg engem, Uram! igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szûnjék meg a bûnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívûeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erõs és tûrõ; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égõkké tette.
7:15 Ime igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajudott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az õ hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az õ igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 8 [6]
8:1 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:7 Omnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:8 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:9 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 8 [6]
8:1 Uram, mi Urunk! * mely csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsõséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemõk szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és boszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te újjaid alkotmányait, a holdat és csillagokat, * melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?
8:6 Kevéssel tetted õt kisebbé az angyaloknál, dicsõséggel és tisztelettel koronáztad meg õt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted õt.
8:7 Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, * azon fölûl a mezei vadakat is.
8:8 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:9 Uram, mi Urunk! * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 9 [7]
9:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:2 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:3 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:4 Quóniam fecísti judícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui júdicas justítiam.
9:5 Increpásti Gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sæculum sæculi.
9:6 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:7 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:8 Parávit in judício thronum suum: * et ipse judicábit orbem terræ in æquitáte, judicábit pópulos in justítia.
9:9 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adjútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:10 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter Gentes stúdia ejus:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt Gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:17 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:18 Cognoscétur Dóminus judícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:19 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes Gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:20 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:21 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * judicéntur Gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant Gentes quóniam hómines sunt.
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quæret.
9:26 Non est Deus in conspéctu ejus: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:27 Auferúntur judícia tua a fácie ejus: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:28 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:29 Cujus maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua ejus labor et dolor.
9:30 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:31 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:32 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:32 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:36 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adjútor.
9:37 Cóntere bráchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:38 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sæculum sæculi: * períbitis, Gentes, de terra illíus.
9:39 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Judicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9 [7]
9:1 Hálát adok neked Uram! teljes szivembõl; * elbeszélem minden csodádat,
9:2 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
9:3 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengûlnek és elvesznek színed elõl;
9:4 Mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
9:5 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
9:6 Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; * az õ városaikat lerontottad.
9:7 Elveszett emlékezetök, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:8 Királyi székét elkészítette itéletre; * és õ itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
9:9 Az Úr menedéke lõn a szegénynek, * segítõje alkalmas idõben, a szorongatásban.
9:10 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, * a kik keresnek téged Uram!
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörûlj rajtam, Uram! lásd * ellenségeimtõl való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:17 E tõrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az õ lábok.
9:18 Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bûnös.
9:19 Pokolba térjenek a bûnösök, mind a népek, * kik elfeledik az Istent.
9:20 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tûrése nem vesz el mindvégig.
9:21 Kelj föl, Uram! ne erõsödjék meg az ember; * itéltessenek meg a népek színed elõtt.
9:21 Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
9:22 Miért távoztál, Uram, meszsze, * elfordúlsz az alkalmas idõben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bûnös dicsekszik lelke kivánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bûnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az õ színe elõtt; utai meg vannak fertõztetve minden idõben. * Eltávolíttatnak itéleteid az õ orczája elõl, minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, * nemzedékrõl nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserûséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán. Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván õt.
9:31 Tõrében lenyomja õt, meghajol és rohan, * midõn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, * hogy mindvégig ne lásson.
9:33 Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekrõl.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd õket. Rád van hagyva a szegény; * te leszesz az árva segítõje.
9:36 Törd el a bûnös és gonosztevõ karját; * keresni fogják az õ bûnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; * ti pogányok, elvesztek az õ földérõl.
9:38 A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; * szivök készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 10 [8]
10:1 In Domino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:2 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:3 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * justus autem quid fecit?
10:4 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes ejus.
10:5 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * pálpebræ ejus intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat justum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam justus Dóminus, et justítias diléxit: * æquitátem vidit vultus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus judex * justus fortis et longanimus, numquid irascétur per síngulos dies
|
Zsoltár 10 [8]
10:1 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:2 Mert íme a bûnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szivûeket;
10:3 Mert a miket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:4 Az Úr az õ szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyülöli.
10:7 A bûnösökre tõröket hullat; * tûz és kénkõ és viharok szele az õ kelyhök része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az õ orczája.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Deus judex * justus fortis et longanimus, numquid irascetur per singulos dies
|
Propter verba * labiórum tuórum ego custodívi vias duras;;16
Díligam te * Dómine virtus mea;;17
|
Propter verba * labiorum tuorum ego custodivi vias duras;;16
Diligam te * Domine virtus mea;;17
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Parabolis Salomonis
Prov 8:12-17
12 Ego sapientia, habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
13 Timor Domini odit malum: arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue, detestor.
14 Meum est consilium et aequitas; mea est prudentia, mea est fortitudo.
15 Per me reges regnant, et legum conditores justa decernunt;
16 Per me principes imperant, et potentes decernunt justitiam.
17 Ego diligentes me diligo, et qui mane vigilant ad me, invenient me.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sancta et immaculata virginitas, quibus te laudibus efferam nescio:
* Quia quem caeli capere non poterant, tuo gremio contulisti.
V. Benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui.
R. Quia quem caeli capere non poterant, tuo gremio contulisti.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány a Példabeszédek könyvébõl
Prov 8:12-17
12 "Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.
14 Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierõ.
13 [Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gõg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyûlöletes nekem.
17 Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.
15 Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselõk.
16 Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a fõemberek az egész föld fölött.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O how holy and how spotless is thy virginity I am too dull to praise thee
* For thou hast borne in thy breast Him Whom the heavens cannot contain.
V. Blessed art thou among women, and blessed is the fruit of thy womb.
R. For thou hast borne in thy breast Him Whom the heavens cannot contain.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Prov 8:18-25
18 Mecum sunt divitiae et gloria, opes superbae et justitia.
19 Melior est enim fructus meus auro et lapide pretioso, et genimina mea argento electo.
20 In viis justitiae ambulo, in medio semitarum judicii:
21 Ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.
22 Dominus possedit me in initio viarum suarum antequam quidquam faceret a principio.
23 Ab aeterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
24 Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant,
25 Necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Congratulamini mihi omnes, qui diligitis Dominum, quia cum essem parvula, placui Altissimo:
* Et de meis visceribus genui Deum et hominem.
V. Beatam me dicent omnes generationes, quia ancillam humilem respexit Deus.
R. Et de meis visceribus genui Deum et hominem.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Prov 8:18-25
18 Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsõség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság.
19 Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.
20 Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.
21 Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csûreiket."
22 "Alkotó munkája elején teremtett az Úr, õsidõktõl fogva, mint legelsõ mûvét.
23 Az idõk elõtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése elõtt.
24 Amikor létrehozott, még õsvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elõ víz.
25 Mielõtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat,
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Rejoice with me, all ye that love the Lord, for while I was yet a little one, I pleased the Most High.
* And I have brought forth from my bowels God and man.
V. All generations shall call me blessed, since the Lord hath regarded the lowliness of His handmaiden.
R. And I have brought forth from my bowels God and man.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Prov 8:34-36; 9:1-5
34 Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
35 Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.
36 Qui autem in me peccaverit, laedet animam suam; omnes qui me oderunt diligunt mortem.
1 Sapientia aedificavit sibi domum: excidit columnas septem.
2 Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
3 Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem et ad moenia civitatis.
4 Si quis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est:
5 Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Beata es Virgo Maria, quae Dominum portasti, Creatorem mundi:
* Genuisti qui te fecit, et in aeternum permanes Virgo.
V. Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum.
R. Genuisti qui te fecit, et in aeternum permanes Virgo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Genuisti qui te fecit, et in aeternum permanes Virgo.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Prov 8:34-36; 9:1-5
34 Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra õrködik ajtómnál, s õrzi kapuim félfáit.
35 Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.
36 De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik."
1 Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.
2 Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette.
3 Kiküldte szolgálóit és kihirdettea város magasabb pontjain:
4 "Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!"Az értetleneknek meg ezt mondja:
5 "Gyertek, egyetek a kenyerembõl, igyatok a borból, amelyet kevertem!
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Blessed art thou, O Virgin Mary, who hast carried the Lord, the Maker of the world.
* Thou hast borne Him Who created thee, and thou abidest a virgin for ever.
V. Hail, Mary, full of grace. The Lord is with thee.
R. Thou hast borne Him Who created thee, and thou abidest a virgin for ever.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Thou hast borne Him Who created thee, and thou abidest a virgin for ever.
|
Nocturn II.
Ant. Tu Dómine * servábis nos et custódies nos
Psalmus 11 [9]
11:1 Salvum me fac, Dómine, quóniam defécit sanctus: * quóniam diminútæ sunt veritátes a fíliis hóminum.
11:2 Vana locúti sunt unusquísque ad próximum suum: * lábia dolósa, in corde et corde locúti sunt.
11:3 Dispérdat Dóminus univérsa lábia dolósa, * et linguam magníloquam.
11:4 Qui dixérunt: Linguam nostram magnificábimus, lábia nostra a nobis sunt, * quis noster Dóminus est?
11:5 Propter misériam ínopum, et gémitum páuperum, * nunc exsúrgam, dicit Dóminus.
11:6 Ponam in salutári: * fiduciáliter agam in eo.
11:7 Elóquia Dómini, elóquia casta: * argéntum igne examinátum, probátum terræ purgátum séptuplum.
11:8 Tu, Dómine, servábis nos: et custódies nos * a generatióne hac in ætérnum.
11:9 In circúitu ímpii ámbulant: * secúndum altitúdinem tuam multiplicásti fílios hóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Tu Domine * reservabis nos et custodies nos
Zsoltár 11 [9]
11:1 Szabadíts meg engem, Uram! mert fogynak a szentek; * mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.
11:2 Hiúságokat szól kiki felebarátjának; * az álnok ajkak kettõs szivvel szólanak.
11:3 Veszítse el Isten mind az álnok ajkat * és a kérkedõ nyelvet,
11:4 Melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, * kicsoda a mi urunk?
11:5 A szûkölködõk nyomorúsága és a szegények nyögése miatt * majd fölkelek, úgymond az Úr.
11:6 Megszabaditom õket, * s bizalmat gerjesztek bennök.
11:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek; * tûzzel megpróbált, a földtõl elválasztott, hétszer megtisztított ezüst.
11:8 Te, Uram! megtartasz minket, és megõrzesz minket * e nemzedéktõl mindörökké.
11:9 Az istentelenek kerengenek; * a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 12 [10]
12:1 Úsquequo, Dómine, obliviscéris me in finem? * Úsquequo avértis fáciem tuam a me?
12:2 Quámdiu ponam consília in ánima mea, * dolórem in corde meo per diem?
12:3 Úsquequo exaltábitur inimícus meus super me? * réspice, et exáudi me, Dómine, Deus meus.
12:4 Illúmina óculos meos ne umquam obdórmiam in morte: * nequándo dicat inimícus meus: Præválui advérsus eum.
12:5 Qui tríbulant me, exsultábunt si motus fúero: * ego autem in misericórdia tua sperávi.
12:6 Exsultábit cor meum in salutári tuo: cantábo Dómino qui bona tríbuit mihi: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 12 [10]
12:1 Uram! meddig feledsz el engem egészen? * meddig fordítod el tõlem orczádat?
12:2 Meddig tartok még tanácsot lelkemben, * fájdalmat szivemben naponként?
12:3 Meddig emelkedik föl ellenségem fölöttem? * tekints rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem!
123:4 Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne alugyam a halálban, * s valamikor ne mondja ellenségem: Hatalmat vettem rajta;
123:5 Mert a kik szorongatnak engem, örvendenek, ha megingattatom. * Én pedig irgalmasságodban bízom;
123:6 Szivem örvend a te szabadításodban; éneklek az Úrnak, ki jót tett velem, * és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 13 [11]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
13:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:5 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:6 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:7 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:8 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:9 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:10 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:11 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 13 [11]
13:1 Mondá az esztelen szivében: * Nincs Isten!
13:2 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Az Úr mennybõl néz az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes vagy Istent keresõ.
13:4 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:5 Nyilt sír az õ torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:6 Szájok tele átokkal és keserûséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:7 Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik elõtt.
13:8 Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:9 Az Urat nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:10 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; * a szûkölködõ tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az õ reménysége.
13:11 Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örûlni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 14 [12]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:4 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:5 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:6 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:7 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tu Dómine * servábis nos et custódies nos
|
Zsoltár 14 [12]
14:1 Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? * vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szivében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:4 és felebarátjának roszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:5 Ki elõtt semmivé lett a gonosztevõ, * de ki az istenfélõket dicsõiti;
14:6 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:7 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Tu Domine * reservabis nos et custodies nos
|
Ant. V. Memor fui nocte nóminis tui Dómine.
Ant. V. Memor fui nocte nóminis tui Dómine.
|
Ant. V. Memor fui nocte nominis tui Domine
Ant. V. Memor fui nocte nominis tui Domine
|
Propter verba * labiórum tuórum ego custodívi vias duras;;16
Díligam te * Dómine virtus mea;;17
|
Propter verba * labiorum tuorum ego custodivi vias duras;;16
Diligam te * Domine virtus mea;;17
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Liberio summo Pontifice, Joannes patricius Romanus, et uxor pari nobilitate, cum liberos non suscepissent, quos bonorum heredes relinquerent, suam hereditatem sanctissimae Virgini Dei Matri voverunt, ab ea summis precibus assidue petentes, ut in quod pium opus eam pecuniam potissimum erogari vellet, aliquo modo significaret. Quorum preces et vota ex animo facta beata Virgo Maria benigne audiens, miraculo comprobavit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sicut cedrus exaltata sum in Libano, et sicut cypressus in monte Sion: quasi myrrha electa,
* Dedi suavitatem odoris.
V. Et sicut cinnamomum et balsamum aromatizans.
R. Dedi suavitatem odoris.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
In the time of Pope Liberius, there lived at Rome a certain nobleman named John and a noble lady his wife, who had no children to whom to leave their substance. Then they vowed that they would make the most holy Virgin Mother of God their heiress, and earnestly besought her in some way to make known to them upon what godly work she would that the money should be spent. The blessed Virgin Mary graciously listened to their prayers and heart-felt earnestness, and by a miracle assured them of her will.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. I was exalted like a cedar in Lebanon, and as a cypress-tree upon Mount Zion. Like the best myrrh
* I yielded a pleasant odour.
V. Like cinnamon and sweet balsam.
R. I yielded a pleasant odour.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Nonis igitur Augusti, quo tempore in Urbe maximi calores esse solent, noctu nix partem collis Exquilini contexit. Qua nocte Dei Mater separatim Joannem et conjugem in somnis admonuit, ut quem locum nive conspersum viderent, in eo ecclesiam aedificarent, quae Mariae Virginis nomine dedicaretur: se enim ita velle ab ipsis heredem institui. Quod Joannes ad Liberium Pontificem detulit, qui idem per somnium sibi contigisse affirmavit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Quae est ista quae processit sicut sol, et formosa tamquam Jerusalem
* Viderunt eam filiae Sion, et beatam dixerunt, et reginae laudaverunt eam.
V. Et sicut dies verni circumdabant eam flores rosarum et lilia convallium.
R. Viderunt eam filiae Sion, et beatam dixerunt, et reginae laudaverunt eam.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
On the th day of August, which is that time when the heat of summer waxeth greatest in Rome, a part of the Esquiline Hill was covered by night with snow. And on this same night the Mother of God appeared in a dream to John and his wife separately, and told them that on that spot, which in the morning they should see clad with snow, they should build a Church, to be dedicated in the name of the Virgin Mary, for that this was the way in which she chose that they should make her their heiress. John went and told it to Pope Liberius, who declared that he also had been visited by a like dream.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Who is this that cometh up like the sun This, comely as Jerusalem?
* The daughters of Zion saw her, and called her blessed the queens also, and they praised her.
V. And about her it was as the flower of roses in the spring of the year, and lilies of the valleys.
R. The daughters of Zion saw her, and called her blessed the queens also, and they praised her.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Quare solemni sacerdotum et populi supplicatione ad collem venit nive coopertum, et in eo locum ecclesiae designavit, quae Joannis et uxoris pecunia exstructa est, postea a Xysto tertio restituta. Variis nominibus primum est appellata, basilica Liberii, sancta Maria ad Praesepe; sed cum multae jam essent in Urbe ecclesiae sub nomine sanctae Mariae Virginis: ut quae basilica novitate miraculi ac dignitate ceteris eiusdem nominis basilicis praestaret, vocabuli etiam excellentia significaretur, ecclesia sanctae Mariae majoris dicta est. Cujus dedicationis memoria ex nive quae hac die mirabiliter cecidit, anniversaria celebritate colitur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Ornatam monilibus filiam Jerusalem Dominus concupivit:
* Et videntes eam filiae Sion, beatissimam praedicaverunt, dicentes: * Unguentum effusum nomen tuum.
V. Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato, circumdata varietate.
R. Et videntes eam filiae Sion, beatissimam praedicaverunt, dicentes:
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Unguentum effusum nomen tuum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
Therefore he came in a solemn procession of Priests and people to the snow-clad hill, and traced upon that spot the plan of a Church which was built with the money of John and his wife. It was afterwards rebuilt by Sixtus III. At the beginning it was called by divers names, sometimes the Liberian Basilica, sometimes the Church of St Mary-at-the-Manger. Howbeit, since there are in Rome many Churches called after the Holy Virgin Mary, and this Church doth excel them all, both in honour, and because of the strange sign wherewith it was dedicated, it hath come to be called the Church of St Mary, the Greater. The memory of the dedication thereof is kept every year by a Feast-day that taketh name from the wonderful fall of snow which on this day took place.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. When the Lord beheld the daughter of Jerusalem adorned with her jewels, He greatly desired her beauty
* And when the daughters of Zion saw her, they cried out that she was most blessed, saying thy name is as ointment poured forth.
V. Upon thy right hand did stand the Queen in a vesture of gold wrought about with divers colours.
R. And when the daughters of Zion saw her, they cried out that she was most blessed, saying thy name is as ointment poured forth.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And when the daughters of Zion saw her, they cried out that she was most blessed, saying thy name is as ointment poured forth.
|
Nocturn III.
Ant. R. Et custodívit legem tuam.
Ant. R. Et custodívit legem tuam.
|
Nocturn III.
Ant. R. Et custodivit legem tuam
Ant. R. Et custodivit legem tuam
|
Ant. Bonórum meórum * non indiges, in te sperávi, consérva Dómine
Psalmus 15 [13]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:2 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:3 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bonórum meórum * non indiges, in te sperávi, consérva Dómine
|
Ant. Bonorum meorum * non indiges, in te speravi, conserba Domine
Zsoltár 15 [13]
15:1 Tarts meg engem, Uram! * mert benned bíztam.
15:2 Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, * azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az õ földén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az õ inségök; azután siettek. * Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem elõtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, * hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörûség vagyon.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Bonorum meorum * non indiges, in te speravi, conserba Domine
|
Propter verba * labiórum tuórum ego custodívi vias duras;;16
Díligam te * Dómine virtus mea;;17
|
Propter verba * labiorum tuorum ego custodivi vias duras;;16
Diligam te * Domine virtus mea;;17
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 11:27-28
In illo tempore: Loquente Jesu ad turbas, extollens vocem quaedam mulier de turba, dixit illi: Beatus venter, qui te portavit. Et reliqua.
Homilía sancti Bedæ Venerábilis Presbyteri
Lib 4. cap. 49. in Luc. 11.
Magnae devotionis et fidei haec mulier ostenditur, quae scribis et pharisaeis Dominum tentantibus simul et blasphemantibus, tanta ejus incarnationem prae omnibus sinceritate cognoscit, tanta fiducia confitetur, ut et praesentium procerum calumniam, et futurorum confundat haereticorum perfidiam. Nam sicut tunc Judaei, sancti Spiritus opera blasphemando verum consubstantialemque Patri Dei Filium negabant: sic haeretici postea negando Mariam semper Virginem, sancti Spiritus operante virtute, nascituro cum humanis membris Unigenito Dei, carnis suae materiam ministrasse, verum consubstantialemque matri Filium hominis fateri non debere dixerunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Felix namque es, sacra Virgo Maria, et omni laude dignissima:
* Quia ex te ortus est sol justitiae, Christus Deus noster.
V. Ora pro populo, interveni pro clero, intercede pro devoto femineo sexu: sentiant omnes tuum juvamen, quicumque celebrant tuam sanctam festivitatem.
R. Quia ex te ortus est sol justitiae, Christus Deus noster.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 11:27-28
Azon idõben egy asszony a tömegbõl felkiáltott: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlõ, amelyet szoptál!". És így tovább.
Homily by the Venerable Bede,
Lib 4 Cap 49 in Luke 11
It is plain that this was a woman of great earnestness and faith. The Scribes and Pharisees were at once tempting and blaspheming the Lord, but this woman so clearly grasped His Incarnation, and so bravely confessed the same, that she confounded both the lies of the great men who were present, and the faithlessness of the heretics who were yet to come. Even as the Jews then, blaspheming the works of the Holy Ghost, denied the very Son of God Who is of one substance with the Father, so afterwards did the heretics, by denying that Mary always a Virgin did, under the operation of the Holy Ghost, supply flesh to the Onlybegotten One of God, when He was about being born in an human Body, even so, I say, did the heretics deny that the Son of Man should be called a true Son, Who is of one substance with His Mother.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O Holy Virgin Mary, happy indeed art thou, and right worthy of all praise
* For out of thee rose the Sun of righteousness, even Christ our God.
V. Pray for the people, plead for the clergy, make intercession for all women vowed to God. May all that are keeping this thine holy Feast-day feel the might of thine assistance.
R. For out of thee rose the Sun of righteousness, even Christ our God.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Cujus festum colimus, ipsa Virgo virginum intercedat pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Sed si caro Verbi Dei secundum carnem nascentis a carne Virginis matris pronuntiatur extranea, sine causa venter qui eam portasset, ubera quae lactassent, beatificantur. Dicit autem Apostolus: Quia misit Deus Filium suum factum ex muliere, factum sub lege. Neque audiendi sunt, qui legendum putant: Natum ex muliere, factum sub lege, sed, Factum ex muliere: quia conceptus ex utero virginali, carnem non de nihilo, non aliunde, sed materna traxit ex carne: alioquin nec vere Filius hominis diceretur, qui originem non haberet ex homine. Et nos igitur his contra Eutychen dictis, extollamus vocem cum Ecclesia catholica, cujus haec mulier typum gessit, extollamus et mentem de medio turbarum, dicamusque Salvatori: Beatus venter qui te portavit, et ubera quae suxisti. Vere enim beata parens, quae, sicut quidam ait, Enixa est puerpera Regem, qui caelum terramque tenet per saecula.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Beatam me dicent omnes generationes:
* Quia fecit mihi Dominus magna qui potens est, et sanctum nomen ejus.
V. Et misericordia ejus a progenie in progenies timentibus eum.
R. Quia fecit mihi Dominus magna qui potens est, et sanctum nomen ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quia fecit mihi Dominus magna qui potens est, et sanctum nomen ejus.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, a Szûzek szûze járjon közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
If we shall say that the Flesh, Wherewith the Son of God was born in the flesh, was something outside of the flesh of the Virgin His Mother, without reason should we bless the womb that bare Him, and the paps which He hath sucked. But the Apostle saith " God sent forth His Son, made of a woman, made under the law," Gal. iv. 4, and they are not to be listened to who read this passage " Born of a woman, made under the law." He was made of a woman, for He was conceived in a virgin's womb, and took His Flesh, not from nothing, not from elsewhere, but from the flesh of His Mother. Otherwise, and if He had not been sprung of a woman, He could not with truth be called the Son of man. Let us therefore, denying the doctrine of Eutyches, lift up our voice, along with the Universal Church, whereof that woman was a figure, let us lift up our heart as well as our voice from the company, and say unto the Saviour " Blessed is the womb that bare thee, and the paps which Thou hast sucked " Blessed Mother of whom one hath said Thou art His Mother Who reigns over earth and over heaven for ever.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. All generations shall call me blessed. For
* He That is Mighty, even the Lord, hath done to me great things; and Holy is His Name.
V. And His mercy is on them that fear Him, from generation to generation.
R. He That is Mighty, even the Lord, hath done to me great things; and Holy is His Name.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. He That is Mighty, even the Lord, hath done to me great things; and Holy is His Name.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Per evangelica dicta, deleantur nostra delicta. Amen.
Lectio 9
Commemoratio Dominica
Lectio sancti Evangelii secundum Lucam.
Luke 18:9-14
In illo tempore: Dixit Jesus ad quosdam, qui in se confidebant tamquam justi, et aspernabantur ceteros, parabolam istam: Duo homines ascenderunt in templum ut orarent, unus pharisaeus, et alter publicanus. Et reliqua.
Homilia sancti Augustini Episcopi.
Sermo 36. de Verbis Domini, circa medium.
Diceret saltem pharisaeus: Non sum sicut multi homines. Quid est, ceteri homines, nisi omnes praeter ipsum? Ego, inquit, justus sum, ceteri peccatores. Non sum sicut ceteri homines, injusti, raptores, adulteri. Et ecce tibi ex vicino publicano majoris tumoris occasio. Sicut, inquit, publicanus iste. Ego, inquit, solus sum: iste de ceteris est. Non sum, inquit, talis, qualis iste, per justitias meas, quibus iniquus non sum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.
Olvasmány 9
Megemlékezés a vasarnapról
Evangélium szent Lukács Evangélista kõnyvébõl
Luke 18:9-14
AT that time Jesus spake this parable unto certain which trusted in themselves that they were righteous, and despised others Two men went up into the Temple to pray, the one a Pharisee, and the other a publican. And so on.
Homily by St Austin, Bishop of Hippo
Serm 36 of the Word of the Lord
The Pharisee might at least have said, "I am not as many men are." But what meaneth "other men" All other men except himself. "I," said he, "am righteous; others are sinners." "I am not as other men are, extortioners, unjust, adulterers," and then he took occasion, from the neighbourhood of the publican, to plume himself "or even," quoth he, "as this publican." "I am alone," he thought, "that publican" is one of the others. Mine own righteousness maketh the gulf between me and the wicked, such as he is."
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Concede nos famulos tuos quaesumus Domine Deus, perpetua mentis et corporis sanitate gaudere: et gloriosa beatae Mariae semper Virginis intercessione, a praesenti liberari tristitia, et aeterna perfrui laetitia.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
Grant, we beseech thee, O Lord God, unto all thy servants, that they may remain continually in the enjoyment of soundness both of mind and body, and by the glorious intercession of the Blessed Mary, always a Virgin, may be delivered from present sadness, and enter into the joy of thine eternal gladness.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|