|
Ante Divinum officium |
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave Maria, gratia plena; Dominus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia ✠ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus ✝ in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Alleluia.
|
Kezdet
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van teveled, Áldott vagy te az asszonyok között, És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, Imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától; kinzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaibol feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felõl; onnan lészen eljovendõ ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bûneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg ✠ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, ✝ jöjj segítségemre.
R. Uram, segíts meg engemet.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Alleluia
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Venite adoremus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Venite adoremus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Venite adoremus.
Ant. Regem Martyrum Dominum, * Venite adoremus.
|
Imádságra hivás {Antiphona a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött: Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk
Mert övé a tenger, és õ alkotta azt, és az õ kezei alakították a szárazat. (térdet hajt) Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr elõtt, ki minket alkotott: Mert õ a mi Urunk Istenünk, és mi az õ legelõjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában: hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szivökben mindenkor tévelygenek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. jöjjetek imádjuk
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Christo profusum sanguinem,
Et Martyrum victorias,
Dignamque caelo lauream
Laetis sequamur vocibus.
Terrore victo saeculi,
Poenisque spretis corporis,
Mortis sacrae compendio
Vitam beatam possident.
Traduntur igni Martyres,
Et bestiarum dentibus:
Armata saevit ungulis
Tortoris insani manus.
Nudata pendent viscera,
Sanguis sacratus funditur:
Sed permanent immobiles
Vitae perennis gratia.
Te nunc Redemptor quaesumus,
Ut martyrum consortio
Jungas precantes servulos
In sempiterna saecula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Krisztus kiontott vére
A mártirok gyõzedelme
Kiérdelemte a babért
Örvendve járjuk útjukat.
Világ félelmén gyôztek ôk,
A testi kínzást megvetôk,
S a szent halál jutalmaúl
A boldog élet már övék.
Vadak foga elé vetik,
S máglyára a mártírokat,
Ôrjöngô hóhérok keze
Fogókkal tépi húsukat.
Megmeztelenül belsejük,
Patakban foly a drága vér,
De rendületlenül állnak ôk:
Öröklét ád erôt nekik.
Kérünk, Megváltó, tégedet,
Emeld a vértanúk közé
Könyörgô kis szolgáidat
Mind az örök idôkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonae et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Avértit Dóminus
Psalmus 52 [1]
52:1 Dixit insípiens in corde suo: * Non est Deus.
52:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in iniquitátibus: * non est qui fáciat bonum.
52:3 Deus de cælo prospéxit super fílios hóminum: * ut vídeat si est intélligens, aut requírens Deum.
52:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
52:5 Nonne scient omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam ut cibum panis?
52:6 Deum non invocavérunt: * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
52:7 Quóniam Deus dissipávit ossa eórum qui homínibus placent: * confúsi sunt, quóniam Deus sprevit eos.
52:8 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum convérterit Deus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antiphonae et Psalmi zsoltáros részbõl az adott napra}
Nocturn I.
Ant. Avertit Dominus
Zsoltár 52 [1]
52:1 Mondá szivében az esztelen: * Nincs Isten!
52:2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék.
52:3 Isten letekint mennybõl az emberek fiaira, hogy lássa, * ha van-e értelmes és Istent keresõ.
52:4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
52:5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, * kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
52:6 Az Istent nem hítták segítségûl, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
52:7 Mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; * megszégyenûlnek, mert Isten megvetette õket.
52:8 Ki ad Sionból Izraelnek szabadúlást? * mikor visszatéríti Isten az õ fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 54 [2]
54:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: * inténde mihi, et exáudi me.
54:2 Contristátus sum in exercitatióne mea: * et conturbátus sum a voce inimíci, et a tribulatióne peccatóris.
54:3 Quóniam declinavérunt in me iniquitátes: * et in ira molésti erant mihi.
54:4 Cor meum conturbátum est in me: * et formído mortis cécidit super me.
54:5 Timor et tremor venérunt super me: * et contexérunt me ténebræ.
54:6 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut colúmbæ, * et volábo, et requiéscam?
54:7 Ecce, elongávi fúgiens: * et mansi in solitúdine.
54:8 Exspectábam eum, qui salvum me fecit * a pusillanimitáte spíritus et tempestáte.
54:9 Præcípita, Dómine, dívide linguas eórum: * quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte.
54:10 Die ac nocte circúmdabit eam super muros ejus iníquitas: * et labor in médio ejus, et injustítia.
54:11 Et non defécit de platéis ejus * usúra, et dolus.
54:12 Quóniam si inimícus meus maledixísset mihi, * sustinuíssem útique.
54:13 Et si is, qui óderat me, super me magna locútus fuísset, * abscondíssem me fórsitan ab eo.
54:14 Tu vero, homo unánimis: * dux meus, et notus meus:
54:15 Qui simul mecum dulces capiébas cibos: * in domo Dei ambulávimus cum consénsu.
54:16 Véniat mors super illos: * et descéndant in inférnum vivéntes:
54:16 Quóniam nequítiæ in habitáculis eórum: * in médio eórum.
54:17 Ego autem ad Deum clamávi: * et Dóminus salvábit me.
54:18 Véspere, et mane, et merídie narrábo et annuntiábo: * et exáudiet vocem meam.
54:19 Rédimet in pace ánimam meam ab his, qui appropínquant mihi: * quóniam inter multos erant mecum.
54:20 Exáudiet Deus, et humiliábit illos, * qui est ante sæcula.
54:21 Non enim est illis commutátio, et non timuérunt Deum: * exténdit manum suam in retribuéndo.
54:22 Contaminavérunt testaméntum ejus, divísi sunt ab ira vultus ejus: * et appropinquávit cor illíus.
54:23 Mollíti sunt sermónes ejus super óleum: * et ipsi sunt jácula.
54:24 Jacta super Dóminum curam tuam, et ipse te enútriet: * non dabit in ætérnum fluctuatiónem justo.
54:24 Tu vero, Deus, dedúces eos, * in púteum intéritus.
54:24 Viri sánguinum, et dolósi non dimidiábunt dies suos: * ego autem sperábo in te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Avértit Dóminus * captivitátem plebis suæ
|
Ant. Avertit Dominus * captivitatem plebis suae
|
Ant. Quóniam
Psalmus 55 [3]
55:1 Miserére mei, Deus, quóniam conculcávit me homo: * tota die impúgnans tribulávit me.
55:2 Conculcavérunt me inimíci mei tota die: * quóniam multi bellántes advérsum me.
55:3 Ab altitúdine diéi timébo: * ego vero in te sperábo.
55:4 In Deo laudábo sermónes meos, in Deo sperávi: * non timébo quid fáciat mihi caro.
55:5 Tota die verba mea exsecrabántur: * advérsum me omnes cogitatiónes eórum in malum.
55:6 Inhabitábunt et abscóndent: * ipsi calcáneum meum observábunt.
55:7 Sicut sustinuérunt ánimam meam, pro níhilo salvos fácies illos: * in ira pópulos confrínges.
55:8 Deus, vitam meam annuntiávi tibi: * posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
55:9 Sicut et in promissióne tua: * tunc converténtur inimíci mei retrórsum:
55:10 In quacúmque die invocávero te: * ecce, cognóvi, quóniam Deus meus es.
55:11 In Deo laudábo verbum, in Dómino laudábo sermónem: * in Deo sperávi, non timébo quid fáciat mihi homo.
55:12 In me sunt, Deus, vota tua, * quæ reddam, laudatiónes tibi.
55:13 Quóniam eripuísti ánimam meam de morte, et pedes meos de lapsu: * ut pláceam coram Deo in lúmine vivéntium.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Quoniam
Zsoltár 55 [3]
55:1 Könyörûlj rajtam, Isten! mert összetipor engem az ember; * egész nap ostromolván, szorongat engem.
55:2 Tipornak engem ellenségeim egész nap; * mert sokan hadakoznak ellenem.
55:3 A nap magasságától félek; * mindazáltal én benned bízom.
55:4 Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; * nem félek, bármit tegyen nekem a test.
55:5 Napestig káromolják szavaimat; * minden gondolatjok ellenem van gonoszra.
55:6 Lakást vesznek és elrejteznek; õk sarkamra vigyáznak. * De a mint várják az én lelkemet,
55:7 úgy ne szabadítsd meg õket semmiképen; * haragban összezúzod a népeket, Isten!
55:8 Az én életemet elbeszéltem neked; * könyhullatásomat szined elé tetted,
55:9 A mint meg is igérted. * Azért térnek hátra az én ellenségeim,
55:10 A mely nap segítségûl hílak téged, * ime én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
55:11 Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; * Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
55:12 Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, * melyeket megadok a te dicséretedre;
55:13 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstõl, * hogy kedves legyek Isten elõtt az élõk világosságában.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 56 [4]
56:1 Miserére mei, Deus, miserére mei: * quóniam in te confídit ánima mea.
56:2 Et in umbra alárum tuárum sperábo, * donec tránseat iníquitas.
56:3 Clamábo ad Deum altíssimum: * Deum qui benefécit mihi.
56:4 Misit de cælo, et liberávit me: * dedit in oppróbrium conculcántes me.
56:5 Misit Deus misericórdiam suam, et veritátem suam, * et erípuit ánimam meam de médio catulórum leónum: dormívi conturbátus.
56:6 Fílii hóminum dentes eórum arma et sagíttæ: * et lingua eórum gládius acútus.
56:7 Exaltáre super cælos, Deus, * et in omnem terram glória tua.
56:8 Láqueum paravérunt pédibus meis: * et incurvavérunt ánimam meam.
56:9 Fodérunt ante fáciem meam fóveam: * et incidérunt in eam.
56:10 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psalmum dicam.
56:11 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
56:12 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psalmum dicam tibi in géntibus:
56:13 Quóniam magnificáta est usque ad cælos misericórdia tua, * et usque ad nubes véritas tua.
56:14 Exaltáre super cælos, Deus: * et super omnem terram glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quóniam * in te confídit ánima mea
|
Zsoltár 56 [4]
56:1 Könyörûlj rajtam, Isten! könyörûlj rajtam; * mert lelkem benned bízik;
56:2 és szárnyaid árnyékában bízom, * míg átvonúl a gonoszság.
56:3 Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, * ki jót tesz velem.
56:4 Elküld mennybõl, és megszabadít engem, * gyalázatra adja az engem tapodókat;
56:5 Elküldi Isten az õ irgalmát és igazságát, * és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közõl, míg háborogva alszom;
56:6 Az emberek fiai közõl, kiknek fogai fegyverek * és nyilak, és nyelvök éles kard.
56:7 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
56:8 Tõrt vetettek lábaimnak, * és megalázták lelkemet;
59:9 Vermet ástak szemem elõtt, * és beestek abba.
56:10 Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem * énekelni, és dicséretet mondani.
56:11 Serkenj föl, dicsõségem! serkenj föl, * zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;
56:12 Hálát adok neked, Uram! a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között;
56:13 Mert magasztos az égig a te irgalmad, * és a felhõkig a te igazságod.
56:14 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! * és a te dicsõséged az egész földön.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Quoniam * in te confidit anima mea
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exaudi, Domine Jesu Christe, preces servorum tuorum, et miserere nobis: Qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Hallgasd meg Urunk Jézus Krisztus szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökke. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. Amen.
Lectio 1
De Epistola beati Pauli Apostoli ad Romanos.
Rom 8:12-19
12 Fratres: Debitores sumus non carni, ut secundum carnem vivamus.
13 Si enim secundum carnem vixeritis, moriemini: si autem spiritu facta carnis mortificaveritis, vivetis.
14 Quicumque enim spiritu Dei aguntur, ii sunt filii Dei.
15 Non enim accepistis spiritum servitutis iterum in timore, sed accepistis spiritum adoptionis filiorum, in quo clamamus: Abba (Pater).
16 Ipse enim Spiritus testimonium reddit spiritui nostro quod sumus filii Dei.
17 Si autem filii, et heredes: heredes, quidem Dei, coheredes autem Christi: si tamen compatimur ut et conglorificemur.
18 Existimo enim quod non sunt condignae passiones hujus temporis ad futuram gloriam, quae revelabitur in nobis.
19 Nam exspectatio creaturae revelationem filiorum Dei exspectat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Absterget Deus omnem lacrimam ab oculis Sanctorum: et jam non erit amplius neque luctus, neque clamor, sed nec ullus dolor:
* Quoniam priora transierunt.
V. Non esurient, neque sitient amplius, neque cadet super illos sol, neque ullus aestus.
R. Quoniam priora transierunt.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Maradando áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
Olvasmány 1
Olvasmány szent Pál apostol Rómaiakhoz irott levelébõl
Rom 8:12-19
12 Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk.
13 Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.
14 Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!
16 A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Elõbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.
18 De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetõk az eljövendõ dicsõséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
19 Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. God shall wipe away all tears from the eyes of His Saints, and there shall be no more sorrow, there shall be no more death, neither sorrow, nor crying, neither shall there be any more pain;
* For the former things are passed away.
V. They shall hunger no more, neither thirst any more, neither shall the sun light on them, nor any heat.
R. For the former things are passed away.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen.
Lectio 2
Rom 8-28-34
28 Scimus autem quoniam diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum iis qui secundum propositum vocati sunt sancti
29 Nam quos praescivit et praedestinavit conformes fieri imaginis Filii sui ut sit ipse primogenitus in multis fratribus
30 Quos autem praedestinavit hos et vocavit et quos vocavit hos et iustificavit quos autem justificavit illos et glorificavit
31 Quid ergo dicemus ad haec? Si Deus pro nobis quis contra nos
32 Qui etiam proprio Filio suo non pepercit sed pro nobis omnibus tradidit illum quomodo non etiam cum illo omnia nobis donavit
33 Quis accusabit adversus electos Dei Deus qui justificat
34 Quis est qui condemnet Christus Iesus qui mortuus est immo qui et resurrexit qui est ad dexteram Dei qui etiam interpellat pro nobis
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Viri sancti gloriosum sanguinem fuderunt pro Domino, amaverunt Christum in vita sua, imitati sunt eum in morte sua:
* Et ideo coronas triumphales meruerunt.
V. Unus spiritus, et una fides erat in eis.
R. Et ideo coronas triumphales meruerunt.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia meltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
Olvasmány 2
Rom 8:28-34
28 Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen õ saját elhatározásából választotta ki õket.
29 Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz õ elsõszülött a sok testvér között.
30 Akiket elõre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsõítette.
31 Mire következtethetünk ebbõl? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
33 Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?
34 Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sõt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. These men are holy, who have gloriously shed their blood for the Lord's sake, yea, who loved Christ in their lives, and were made like unto Him in their flesh,
* And therefore they have earned crowns of victory.
V. One spirit, and one faith was in them.
R. And therefore they have earned crowns of victory.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Rom 8:35-39
35 Quis ergo nos separabit a caritate Christi? tribulatio? an angustia? an fames? an nuditas? an periculum? an persecutio? an gladius?
36 (sicut scriptum est: Quia propter te mortificamur tota die: aestimati sumus sicut oves occisionis.)
37 Sed in his omnibus superamus propter eum qui dilexit nos.
38 Certus sum enim quia neque mors, neque vita, neque Angeli, neque Principatus, neque Virtutes, neque instantia, neque futura, neque fortitudo,
39 Neque altitudo, neque profundum, neque creatura alia poterit nos separare a caritate Dei, quae est in Christo Jesu Domino nostro.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Tradiderunt corpora sua propter Deum ad supplicia:
* Et meruerunt habere coronas perpetuas.
V. Isti sunt qui venerunt ex magna tribulatione, et laverunt stolas suas in sanguine Agni.
R. Et meruerunt habere coronas perpetuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et meruerunt habere coronas perpetuas.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
Olvasmány 3
Rom 8:35-39
35 Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétõl? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
36 Amint meg van írva: Minket minden idõben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.
37 De mindezeken diadalmaskodunk õáltala, aki szeret minket.
38 Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok,
39 Sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. They gave their bodies for God'; sake to death
* And gained the ever lasting crown.
V. These are they which came out of great tribulation, and have washed their robes in the Blood of the Lamb.
R. And gained the ever lasting crown.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And gained the ever lasting crown.
|
Nocturn II.
Ant. Juste judicáte
Psalmus 57 [5]
57:1 Si vere útique justítiam loquímini: * recta judicáte, fílii hóminum.
57:2 Étenim in corde iniquitátes operámini: * in terra injustítias manus vestræ concínnant.
57:3 Alienáti sunt peccatóres a vulva, erravérunt ab útero: * locúti sunt falsa.
57:4 Furor illis secúndum similitúdinem serpéntis: * sicut áspidis surdæ, et obturántis aures suas,
57:5 Quæ non exáudiet vocem incantántium: * et venéfici incantántis sapiénter.
57:6 Deus cónteret dentes eórum in ore ipsórum: * molas leónum confrínget Dóminus.
57:7 Ad níhilum devénient tamquam aqua decúrrens: * inténdit arcum suum donec infirméntur.
57:8 Sicut cera, quæ fluit, auferéntur: * supercécidit ignis, et non vidérunt solem.
57:9 Priúsquam intellígerent spinæ vestræ rhamnum: * sicut vivéntes, sic in ira absórbet eos.
57:10 Lætábitur justus cum víderit vindíctam: * manus suas lavábit in sánguine peccatóris.
57:11 Et dicet homo: Si útique est fructus justo: * útique est Deus júdicans eos in terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Justa judicate
|
Psalmus 58 [6]
58:1 Éripe me de inimícis meis, Deus meus: * et ab insurgéntibus in me líbera me.
58:2 Éripe me de operántibus iniquitátem: * et de viris sánguinum salva me.
58:3 Quia ecce cepérunt ánimam meam: * irruérunt in me fortes.
58:4 Neque iníquitas mea, neque peccátum meum, Dómine: * sine iniquitáte cucúrri, et diréxi.
58:5 Exsúrge in occúrsum meum, et vide: * et tu, Dómine, Deus virtútum, Deus Israël,
58:6 Inténde ad visitándas omnes gentes: * non misereáris ómnibus, qui operántur iniquitátem.
58:7 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:8 Ecce, loquéntur in ore suo, et gládius in lábiis eórum: * quóniam quis audívit?
58:9 Et tu, Dómine, deridébis eos: * ad níhilum dedúces omnes gentes.
58:10 Fortitúdinem meam ad te custódiam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia ejus prævéniet me.
58:12 Deus osténdet mihi super inimícos meos, ne occídas eos: * nequándo obliviscántur pópuli mei.
58:13 Dispérge illos in virtúte tua: * et depóne eos, protéctor meus, Dómine:
58:14 Delíctum oris eórum, sermónem labiórum ipsórum: * et comprehendántur in supérbia sua.
58:15 Et de exsecratióne et mendácio annuntiabúntur in consummatióne: * in ira consummatiónis, et non erunt.
58:16 Et scient quia Deus dominábitur Jacob: * et fínium terræ.
58:17 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:18 Ipsi dispergéntur ad manducándum: * si vero non fúerint saturáti, et murmurábunt.
58:19 Ego autem cantábo fortitúdinem tuam: * et exsultábo mane misericórdiam tuam.
58:20 Quia factus es suscéptor meus, * et refúgium meum, in die tribulatiónis meæ.
58:21 Adjútor meus, tibi psallam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Juste judicáte * fílii hóminum
|
Zsoltár 58 [6]
58:1 Ments meg engem ellenségeimtõl, Istenem! * és a rámtámadóktól szabadíts meg engem.
58:2 Ments meg engem a gonosztevõktõl; * és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
58:3 Mert ime megfogják lelkemet; * rám rohannak az erõsek;
58:4 és nincs gonoszságom, sem bûnöm, Uram! * gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
58:5 Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, * erõk Istene, Izrael Istene!
58:6 Figyelj és látogass meg minden nemzetet; * és ne könyörûlj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
58:7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerûlik a várost.
58:8 Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; * mert ki hallja?
58:9 De te, Uram! kineveted õket; * semmivé teszesz minden nemzetet.
58:10 Én erõsségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy. * Az én Istenem irgalmassága megelõz engem;
58:12 Az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. * Ne öld meg õket, nehogy megfeledkezzenek népeim.
58:13 Széleszd el õket a te erõddel, * és vesd le õket, én oltalmazó Uram!
58:14 A mit szájok mond, merõ gonoszság. * Fogassanak meg kevélységökben;
58:15 Kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is. * Veszítsd el õket a te haragodban, veszítsd el õket, hogy többé ne legyenek.
58:16 És tudva lesz, * hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain.
58:17 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, * mint az ebek, és megkerülik a várost.
58:18 Ôk elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, * morognak is.
58:19 Én pedig a te erõsségedet éneklem, * és fölmagasztalom irgalmadat reggel;
58:20 Mert oltalmam lettél és menedékem * az én szorongásom napján.
58:21 Én segítõm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; * én Istenem! én irgalmasságom!
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Justa judicate * filii hominum
|
Ant. Da nobis
Psalmus 59 [7]
59:1 Deus, repulísti nos, et destruxísti nos: * irátus es, et misértus es nobis.
59:2 Commovísti terram, et conturbásti eam: * sana contritiónes ejus, quia commóta est.
59:3 Ostendísti pópulo tuo dura: * potásti nos vino compunctiónis.
59:4 Dedísti metuéntibus te significatiónem: * ut fúgiant a fácie arcus:
59:5 Ut liberéntur dilécti tui: * salvum fac déxtera tua, et exáudi me.
59:6 Deus locútus est in sancto suo: * lætábor, et partíbor Síchimam: et convállem tabernaculórum metíbor.
59:7 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim fortitúdo cápitis mei.
59:8 Juda rex meus: * Moab olla spei meæ.
59:9 In Idumæam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ súbditi sunt.
59:10 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumæam?
59:11 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos? * et non egrediéris, Deus, in virtútibus nostris?
59:12 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
59:13 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet tribulántes nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Da nobis
|
Psalmus 60 [8]
60:1 Exáudi, Deus, deprecatiónem meam: * inténde oratióni meæ.
60:2 A fínibus terræ ad te clamávi: * dum anxiarétur cor meum, in petra exaltásti me.
60:3 Deduxísti me, quia factus es spes mea: * turris fortitúdinis a fácie inimíci.
60:4 Inhabitábo in tabernáculo tuo in sæcula: * prótegar in velaménto alárum tuárum.
60:5 Quóniam tu, Deus meus, exaudísti oratiónem meam: * dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum.
60:6 Dies super dies regis adjícies: * annos ejus usque in diem generatiónis et generatiónis.
60:7 Pérmanet in ætérnum in conspéctu Dei: * misericórdiam et veritátem ejus quis requíret?
60:8 Sic psalmum dicam nómini tuo in sæculum sæculi: * ut reddam vota mea de die in diem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Da nobis * Dómine auxílium de tribulatióne
|
Zsoltár 60 [8]
60:1 Hallgasd meg, Isten, az én * könyörgésemet; figyelmezz imádságomra.
60:2 A föld határairól kiáltok hozzád, mivel szorongattatik szivem. * Te fölemelsz engem a kõsziklára, vezérelsz engem;
60:3 Mert reményemmé lettél, * erõsség tornyává az ellenség ellen.
60:4 A te hajlékodban fogok lakni mindörökké, * oltalmam lesz szárnyaid árnyéka alatt.
60:5 Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat; * örökséget adsz a te nevedet félõknek.
60:6 A király napjaihoz napokat adsz, * esztendeit nemzedékrõl nemzedékre terjeszted;
60:7 S õ megmarad örökké az Isten színe elõtt. * Az õ irgalmát és igazságát ki veszi számba?
60:8 Igy dicséretet mondok a te nevednek mindörökön örökké: * hogy teljesítsem fogadásaimat napról napra.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
Ant. Da nobis * Domine auxilium de tribulatione
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsius pietas et misericordia nos adjuvet, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivit et regnat in saecula saeculorum. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Deus Pater omnipotens sit nobis propitius et clemens. Amen.
Lectio 4
Cyriacus diaconus, cum Sisinio, Largo, et Smaragdo diutius inclusus in carcere, multa edidit miracula, in quibus Arthemiam Diocletiani filiam precibus a daemone liberavit: missusque ad Saporem Persarum regem, Jobiam etiam ejus filiam a nefario spiritu eripuit. Rege vero ejus patre cum quadringentis ac triginta aliis baptizatis Romam rediit: ubi Maximiani imperatoris jussu comprehensus, catenis vinctus ante rhedam suam trahitur: et post dies quatuor e carcere eductus, pice liquata perfusus, et in catasta extensus, demum cum Largo et Smaragdo, aliisque viginti securi percussus est via Salaria, ad hortos Sallustianos. Quorum corpora in eadem via, decimo septimo Kalendas Aprilis, sepulta a Joanne presbytero, postea sexto Idus Augusti a Marcello Pontifice, et Lucina nobili femina lineis velis involuta, et pretiosis unguentis condita, in ipsius Lucinae praedium via Ostiensi, septimo ab Urbe lapide translata sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sancti tui Domine mirabile consecuti sunt iter, servientes praeceptis tuis, ut invenirentur illaesi in aquis validis:
* Terra apparuit arida: et in Mari Rubro via sine impedimento.
V. Quoniam percussit petram, et fluxerunt aquae, et torrentes inundaverunt.
R. Terra apparuit arida: et in Mari Rubro via sine impedimento.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
Olvasmány 4
Cyriacus the Deacon was long kept in prison with Sisinius, Largus, and Smaragdus, and wrought many wonderful works. Among other things he by his prayers freed from a devil Arthemia, a daughter of Diocletian, and, being sent to Sapor, King of the Persians, also delivered his daughter Jobia from a foul spirit. He baptized the king, her father, and four hundred and thirty others, and afterwards returned to Rome. He was arrested by command of the Emperor Maximian, and dragged in chains before his chariot. Then after four days he was brought forth from prison, had boiling pitch poured upon him, was stretched on a block, (and belaboured with a cudgel,) and at last was slain with the axe, along with Largus, Smaragdus, and twenty others, at the gardens of Sallust, on the Salarian Way. On this Way were their bodies buried by John the Priest, on the 16th day of March, in the year of our Lord 303, but afterwards, on the 8th of August, Pope Marcellus and the noble lady Lucina took them and wrapped them in linen, and embalmed them with costly ointments, and carried them to the farm belonging to the said lady Lucina, at the seventh milestone from Rome on the road to Ostia.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. thy Saints, O Lord, have passed a wonderful way, serving thy commandments, that they might be found without hurt in the midst of the mighty waters.
* Dry land appeared, and, out of the Red Sea, a way without impediment.
V. He smote the rock, and the waters gushed out, and the streams overflowed.
R. Dry land appeared, and, out of the Red Sea, a way without impediment.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Christus perpetuae det nobis gaudia vitae. Amen.
Lectio 5
Sermo sancti Joannis Chrysostomi.
Serm. 1. de Mart, tom. 3.
Nemo est qui nesciat Martyrum glorias ad hoc divino consilio a Dei populis frequentari, ut et illis debitus honor dicetur, et nobis virtutis exempla, favente Christo, monstrentur: ut dum haec ita celebrari perspicimus, cognoscamus quanta eos gloria maneat in caelis, quorum natalitia taliter celebrantur in terris: quo possimus etiam ipsi talibus provocari exemplis, virtute pari, devotione consimili ac fide: ut Christo praestante, dimicare et vincere hostem possimus: ut, parta victoria, cum iisdem Sanctis in regnis caelestibus triumphemus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Verbera carnificum non timuerunt Sancti Dei, morientes pro Christi nomine:
* Ut heredes fierent in domo Domini
V. Tradiderunt corpora sua propter Deum ad supplicia.
R. Ut heredes fierent in domo Domini
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Örökkevaló Krisztus add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
Olvasmány 5
From the Sermon S. John Chrysostom
Serm. 1. de Mart, tom. 3.
Every man knoweth how, by the good Providence of God, the divers glories of His Martyrs are held in such esteem by His people, that the same His Saints in all places receive worthy honour, and before us is set, by the favour of Christ, the noble ensample of their courage: thus are we stirred up to consider, on the occasion of these Holidays, how great glory doth abide them in heaven, whose birthdays are thus kept upon earth: thereby, also, we are roused to strive to be like them, brave, godly, and true: so that, in the strength of Christ, we, like them, may wrestle with, and conquer our enemy, and, when we have gained the same victory that they gained, may with them at last be glorified in the kingdom of heaven.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. The Saints of God shrank not from the stripes of the executioners, but died for Christ's Name's sake
* That they might be made joint-heirs in the house of the Lord.
V. They gave their bodies for God's sake to death.
R. That they might be made joint-heirs in the house of the Lord.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ignem sui amoris accendat Deus in cordibus nostris. Amen.
Lectio 6
Quis est enim, qui eorum volens merito copulari; nisi prius constantiam eorum teneat, sectetur fidem, imitetur virtutem passionis; eorum gloriam paribus vitae lineamentis aut inveniat, aut exquirat? Qui etsi martyrio par esse non possit: tamen muneris tanti dignitate se quisque bonis actibus dignum praebeat Adest enim clementissimus Deus, qui desiderantibus suis aut martyrium praebeat, aut sine martyrio cum Sanctis praemia divina retribuat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Tamquam aurum in fornace probavit electos Dominus, et quasi holocausti hostiam accepit illos: et in tempore erit respectus illorum:
* Quoniam donum et pax est electis Dei
V. Qui confidunt in illum, intelligent veritatem, et fideles in dilectione acquiescent illi.
R. Quoniam donum et pax est electis Dei
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Quoniam donum et pax est electis Dei
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
Olvasmány 6
For what man is there willing to share their reward, that if he do not first lay hold on their steadfastness, follow after the ensample of their faith, and imitate their brave patience, can either seek or find their glory by likeness to their lives? But whosoever doth so follow them, let him not doubt but that, though in very deed he gain not the crown of martyrdom, he is yet able by good works to make himself meet therefor. For we have a most merciful God, Which either giveth Martyrdom unto such as be willing, or, without Martyrdom, doth make them joint heirs with the Saints in the kingdom of God.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. As gold in the furnace hath the Lord tried His chosen ones, and received them as a burnt - offering, and yet a while, and they shall be regarded
* For the grace of God, and His peace, are with His chosen.
V. They that put their trust in Him shall understand the truth and such as be faithful in love shall abide with Him.
R. For the grace of God, and His peace, are with His chosen.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For the grace of God, and His peace, are with His chosen.
|
Nocturn III.
Ant. Nonne Deo ‡
Psalmus 61 [9]
61:1 Nonne Deo ‡ subjécta erit ánima mea? * ab ipso enim salutáre meum.
61:2 Nam et ipse Deus meus, et salutáris meus: * suscéptor meus, non movébor ámplius.
61:3 Quoúsque irrúitis in hóminem? * interfícitis univérsi vos: tamquam paríeti inclináto et macériæ depúlsæ?
61:4 Verúmtamen prétium meum cogitavérunt repéllere, cucúrri in siti: * ore suo benedicébant, et corde suo maledicébant.
61:5 Verúmtamen Deo subjécta esto, ánima mea: * quóniam ab ipso patiéntia mea.
61:6 Quia ipse Deus meus, et salvátor meus: * adjútor meus, non emigrábo.
61:7 In Deo salutáre meum, et glória mea: * Deus auxílii mei, et spes mea in Deo est.
61:8 Speráte in eo omnis congregátio pópuli, effúndite coram illo corda vestra: * Deus adjútor noster in ætérnum.
61:9 Verúmtamen vani fílii hóminum, mendáces fílii hóminum in statéris: * ut decípiant ipsi de vanitáte in idípsum.
61:10 Nolíte speráre in iniquitáte, et rapínas nolíte concupíscere: * divítiæ si áffluant, nolíte cor appónere.
61:11 Semel locútus est Deus, duo hæc audívi, quia potéstas Dei est, et tibi, Dómine, misericórdia: * quia tu reddes unicuíque juxta ópera sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Nonne deo
Zsoltár 61 [9]
61:1 Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, * miután tõle vagyon szabadúlásom?
61:2 Mert õ Istenem és szabadítóm; * én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni.
61:3 Meddig rohantok az emberre, mint egy meghajlott falra és eldõlt kerítésre, * hogy megöljétek õt mindnyájan?
61:4 Meg akarnak fosztani becsületemtõl, én szomjazva futok; * õk szájokkal áldanak, és szivökben átkoznak.
61:5 Mindazáltal, én lelkem! engedelmeskedjél az Istennek; * mert tõle vagyon az én béketûrésem.
61:6 Mert õ Istenem és üdvözítõm; * én segítõm, nem fogok eltérni.
61:7 Istenben az én szabadúlásom és dicsõségem, õ segítségem Istene; * és reményem Istenben vagyon.
61:8 Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete! öntsétek ki elõtte sziveteket; * Isten a mi segítõnk mindörökké.
61:9 De hiúk az emberek fiai hazugok az emberek fiai a mérlegben; * úgy hogy önmagokat csalják meg a hiúságban.
61:10 Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kivánjátok meg a ragadományokat; * ha bõvelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek.
61:11 Egyszer szólott az Isten, s e kettõt hallottam: hogy a hatalom Istené, és tied, Uram, az irgalmasság; * mert te megfizetsz kinekkinek az õ cselekedetei szerint.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és Szentlélek Istennek;
R. Miképpen kezdetben vala, most, * és mindörökkön örökke. Ámen
|
Psalmus 63 [10]
63:1 Exáudi, Deus, oratiónem meam cum déprecor: * a timóre inimíci éripe ánimam meam.
63:2 Protexísti me a convéntu malignántium: * a multitúdine operántium iniquitátem.
63:3 Quia exacuérunt ut gládium linguas suas: * intendérunt arcum rem amáram, ut sagíttent in occúltis immaculátum.
63:4 Súbito sagittábunt eum, et non timébunt: * firmavérunt sibi sermónem nequam.
63:5 Narravérunt ut abscónderent láqueos: * dixérunt: Quis vidébit eos?
63:6 Scrutáti sunt iniquitátes: * defecérunt scrutántes scrutínio.
63:7 Accédet homo ad cor altum: * et exaltábitur Deus.
63:8 Sagíttæ parvulórum factæ sunt plagæ eórum: * et infirmátæ sunt contra eos linguæ eórum.
63:9 Conturbáti sunt omnes qui vidébant eos: * et tímuit omnis homo.
63:10 Et annuntiavérunt ópera Dei, * et facta ejus intellexérunt.
63:11 Lætábitur justus in Dómino, et sperábit in eo, * et laudabúntur omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Nonne Deo * subjécta erit ánima mea
|
Ant. Nonne deo * subjecta erit anima mea
|
Ant. Benedícite
Psalmus 65 [11]
65:1 Jubiláte Deo, omnis terra, psalmum dícite nómini ejus: * date glóriam laudi ejus.
65:2 Dícite Deo: Quam terribília sunt ópera tua, Dómine! * in multitúdine virtútis tuæ mentiéntur tibi inimíci tui.
65:3 Omnis terra adóret te, et psallat tibi: * psalmum dicat nómini tuo.
65:4 Veníte, et vidéte ópera Dei: * terríbilis in consíliis super fílios hóminum.
65:5 Qui convértit mare in áridam, in flúmine pertransíbunt pede: * ibi lætábimur in ipso.
65:6 Qui dominátur in virtúte sua in ætérnum, óculi ejus super Gentes respíciunt: * qui exásperant non exalténtur in semetípsis.
65:7 Benedícite, Gentes, Deum nostrum: * et audítam fácite vocem laudis ejus,
65:8 Qui pósuit ánimam meam ad vitam: * et non dedit in commotiónem pedes meos.
65:9 Quóniam probásti nos, Deus: * igne nos examinásti, sicut examinátur argéntum.
65:10 Induxísti nos in láqueum, posuísti tribulatiónes in dorso nostro: * imposuísti hómines super cápita nostra.
65:11 Transívimus per ignem et aquam: * et eduxísti nos in refrigérium.
65:13 Introíbo in domum tuam in holocáustis: * reddam tibi vota mea, quæ distinxérunt lábia mea.
65:14 Et locútum est os meum, * in tribulatióne mea.
65:15 Holocáusta medulláta ófferam tibi cum incénso aríetum: * ófferam tibi boves cum hircis.
65:16 Veníte, audíte, et narrábo, omnes, qui timétis Deum: * quanta fecit ánimæ meæ.
65:17 Ad ipsum ore meo clamávi, * et exaltávi sub lingua mea.
65:18 Iniquitátem si aspéxi in corde meo, * non exáudiet Dóminus.
65:19 Proptérea exaudívit Deus, * et atténdit voci deprecatiónis meæ.
65:20 Benedíctus Deus, * qui non amóvit oratiónem meam, et misericórdiam suam a me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Benedicite
|
Psalmus 67 [12]
67:1 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci ejus, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie ejus.
67:2 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:3 Et justi epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:4 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini ejus: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu ejus: * turbabúntur a fácie ejus, patris orphanórum et júdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi ejus in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:20 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:21 Benedíctus Dóminus die quotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:22 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:23 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:24 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes conjúncti psalléntibus: * in médio juvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Bénjamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:29 Príncipes Juda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:30 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:31 A templo tuo in Jerúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:32 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:33 Díssipa Gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægypto: * Æthiópia prævéniet manus ejus Deo.
67:34 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:35 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:36 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia ejus, et virtus ejus in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Benedícite * gentes Deum nóstrum
|
Ant. Benedicite * gentes deum nostrum
|
V. Deus, vitam meam annuntiávi tibi.
R. Posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
|
V. Deus vitam meam annuntiavi tibi
R. Gloriam et magnum decorem impones super eum
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vinculis peccatorum nostrorum absolvat nos omnipotens et misericors Dominus. Amen.
|
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól!
Feloldozás. Bûneink bilincseibõl oldozzon fel minket a mindenhatõ és irgalmas Isten. Ámen.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Evangelica lectio sit nobis salus et protectio. Amen.
Lectio 7
Lectio sancti Evangelii secundum Marcum.
Mark 16:15-18
In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: Euntes in mundum universum praedicate Evangelium omni creaturae. Et reliqua.
Homilia sancti Gregorii Papae.
Homilia 29. in Evang., post initium.
Potest omnis creaturae nomine omnis natio Gentium designari. Ante enim dictum fuerat: In viam Gentium ne abieritis; nunc autem dicitur: Praedicate omni creaturae, ut scilicet prius a Judaea Apostolorum repulsa praedicatio tunc nobis in adjutorium fieret, cum hanc illa ad damnationis suae testimonium superba repulisset. Sed cum discipulos ad praedicandum Veritas mittit, quid aliud in mundo facit, nisi grana seminis spargit? Et pauca grana mittit in semine, ut multarum messium fruges recipiat ex nostra fide.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Propter testamentum Domini, et leges paternas, Sancti Dei perstiterunt in amore fraternitatis:
* Quia unus fuit semper spiritus in eis, et una fides.
V. Ecce quam bonum et quam jucundum habitare fratres in unum.
R. Quia unus fuit semper spiritus in eis, et una fides.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen ûdvosségûnkre és védelmünkre. Ámen.
Olvasmány 7
From the holy Gospel according to Mark
Mark 16:15-18
Abban az idõben így szolt Jézus tanitványaihoz: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
29th on the Gospels.
By the words every creature we may understand every tribe of the Gentiles. Of aforetime it had been said, Go not into the way of the Gentiles, Matth. x. 5, but now, Preach the Gospel to every creature, that, since the Jews had proudly rejected the preaching of the Apostles, that might become our gain which was the seal of their condemnation. But when the Eternal Truth sendeth forth His disciples to preach, what doth He but scatter seed over the field of the world He scattered abroad a few grains for seed, that He may afterward reap an abundant harvest in our faith.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. Because of the covenant of the Lord, and the laws of their fathers, the Saints of God abode in brotherly love,
* For one spirit and one faith was ever in them.
V. Behold how good and how pleasant it is for brethren to dwell together in unity.
R. For one spirit and one faith was ever in them.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Quorum festum colimus, ipsi intercedant pro nobis ad Dominum. Amen.
Lectio 8
Neque etenim in universo mundo tanta fidelium messis exsurgeret, si de manu Domini super rationalem terram illa electa grana praedicantium non venissent. Sequitur: Qui crediderit, et baptizatus fuerit, salvus erit: qui vero non crediderit, condemnabitur. Fortasse unusquisque apud semetipsum dicat: Ego jam credidi, salvus ero. Verum dicit, si fidem operibus tenet. Vera etenim fides est, quae in hoc, quod verbis dicit, moribus non contradicit. Hinc est enim quod de quibusdam falsis fidelibus Paulus dicit: Qui confitentur se nosse Deum, factis autem negant.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
R. Sancti mei, qui in carne positi, certamen habuistis:
* Mercedem laboris ego reddam vobis.
V. Venite benedicti Patris mei, percipite regnum.
R. Mercedem laboris ego reddam vobis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Mercedem laboris ego reddam vobis.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Akiknek az ünnepét ünnepeljük, járjanak közbe érettünk az Urnál. Ámen.
Olvasmány 8
The great harvest of faithful souls throughout the whole world would never have sprung up, if the hand of the Lord had not first scattered those chosen grains of preachers over the reasonable soil of men's minds. Then is written, He that believeth and is baptized shall be saved but he that believeth not shall be damned. Now, perchance, thou sayest in thine heart I believe, and therefore I shall be saved. True, if to thy faith thou dost add works. He only hath a living faith whose life doth not give the lie to his profession. It is of this that Paul speaketh, where he saith of certain vain believers, They profess that they know God but in works they deny Him. Tit. i. 16.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
R. O ye My Saints, who, being in the flesh, didst have striving
* I will render unto you a reward of your labours.
V. Come, ye blessed of My Father, inherit the kingdom
R. I will render unto you a reward of your labours.
V. Dicsöség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. I will render unto you a reward of your labours.
|
V. Jube, domne, benedicere.
Benedictio. Ad societatem civium supernorum perducat nos Rex Angelorum. Amen.
Lectio 9
Signa autem eos qui credituri sunt, haec sequentur: In nomine meo daemonia ejicient, linguis loquentur novis, serpentes tollent: et si mortiferum quid biberint, non eis nocebit: super aegros manus imponent, et bene habebunt. Numquidnam, fratres mei, quia ista signa non facitis, minime creditis? Sed haec necessaria in exordio Ecclesiae fuerunt. Ut enim ad fidem cresceret multitudo credentium, miraculis fuerat nutrienda: quia et nos cum arbusta plantamus, tamdiu eis aquam infundimus, quousque ea in terra jam coaluisse videamus: et si semel radicem fixerint, irrigatio cessabit. Hinc est enim quod Paulus dicit: Linguae in signum sunt non fidelibus, sed infidelibus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Angeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestates:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quæsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sæculum, * et in sæculum sæculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
V. Áldj meg minket Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
Olvasmány 9
And these signs shall follow them that believe In My name they shall cast out devils, they shall speak with new tongues, they shall take up serpents and if they drink any deadly thing, it shall not hurt them they shall lay hands on the sick, and they shall recover. My brethren, these signs do not follow us. Do we, then, not believe Nay. The truth is, these things were needful when the Church was young. That she might grow by the increase of the faithful, she needed to be nourished with miracles. So we, when we plant a young tree, continually water and tend it, till we see that it hath taken firm root in the earth but when once it hath taken firm root, it can grow of itself. Hence Paul saith of tongues Tongues are for a sign not to them that believe, but to them that believe not. Cor. xiv. 22.
V. Te pedig Uram irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erõsséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ, mindeneket ítélendõ.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
|
Hagyd ki a többit, kiveve ha a hajnali imát máskor mondod el.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui nos annua sanctorum Martyrum tuorum Cyriaci Largi et Smaragdi solemnitate laetificas: concede propitius; ut quorum natalitia colimus, virtutem quoque passionis imitemur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
Könyörögjünk
O God, Who dost gladden us by the yearly Feast-day of thine holy Martyrs Cyriacus, Largus, and Smaragdus, mercifully grant unto us who keep their birth-day, the strength to imitate their patience under suffering.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt Isten mindörökkön örökké.
R. Ámen.
|
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet
R. És kiáltásom jusson elõdbe
V. Áldjuk az Urat
R. Istennek legyen hála
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; És bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól! Ámen.
|
|
Post Divinum officium |