Feria Quarta infra Hebdomadam XIV post Octavam Pentecostes II. Septembris ~ IV. classis


Matutinum    9-13-2017

Incipit
V. Dómine, lábia mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
Kezdet
V. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum diem}
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Deum magnum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Urat, a végtelen Istent, * Jöjjetek, imádjuk!
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Rerum Creátor óptime,
Rectórque noster, áspice:
Nos a quiéte nóxia
Mersos sopóre líbera.

Te, sancte Christe, póscimus,
Ignósce culpis ómnibus:
Ad confiténdum súrgimus,
Morásque noctis rúmpimus.

Mentes manúsque tóllimus,
Prophéta sicut nóctibus
Nobis geréndum prǽcipit,
Paulúsque gestis cénsuit.

Vides malum, quod fécimus:
Occúlta nostra pándimus:
Preces geméntes fúndimus,
Dimítte quod peccávimus.

* Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Unice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Világszerző jóságos Úr,
Vesd ránk szemed kalauzúl!
Mely lomhaságban tespedez,
Ébreszd fel alvó népedet.

Szentséges Krisztus, légy velünk,
Felejtsd el annyi sok bűnünk,
Már vallomásra fölkelünk,
Éjt s álmot immár megtörünk.

Fölnyujtjuk szívünk és kezünk;
Próféta rendelé nekünk
Igy tennünk éjnek évadán,
És tettekkel példázza Pál.

Te rosszaságunk ismered,
Föltárjuk titkaink neked.
Imát öntünk és könnyeket,
Bocsásd meg mind a bűnöket.

Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló;
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Speciósus forma * præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis.
Psalmus 44(1-10) [1]
44:1 Eructávit cor meum verbum bonum: * dico ego ópera mea Regi.
44:2 Lingua mea cálamus scribæ: * velóciter scribéntis.
44:3 Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis: * proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
44:4 Accíngere gládio tuo super femur tuum, * potentíssime.
44:5 Spécie tua et pulchritúdine tua: * inténde, próspere procéde, et regna.
44:6 Propter veritátem, et mansuetúdinem, et iustítiam: * et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.
44:7 Sagíttæ tuæ acútæ, pópuli sub te cadent: * in corda inimicórum Regis.
44:8 Sedes tua, Deus, in sǽculum sǽculi: * virga directiónis virga regni tui.
44:9 Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem: * proptérea unxit te, Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ præ consórtibus tuis.
44:10 Myrrha, et gutta, et cásia a vestiméntis tuis, a dómibus ebúrneis: * ex quibus delectavérunt te fíliæ regum in honóre tuo.
44:10 Ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto: * circúmdata varietáte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Speciósus forma * præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis.
Ant. Szép vagy, szebb * mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el.
Zsoltár 44(1-10) [1]
44:1 Az én szívem jó beszédet önt ki; * a királynak ajánlom énekemet.
44:2 Az én nyelvem az író tolla, * ki gyorsan ír.
44:3 Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; * azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
44:4 Kösd fel oldaladra kardodat, * leghatalmasabb!
44:5 A te ékességeddel és szépségeddel * indulj meg, járj szerencsésen és országolj
44:6 A valóságért és szelídségért és igazságért; * és jobbod csodálatosan elvezet téged.
44:7 Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, * a király ellenségeinek szíveibe (hatolnak) . *
44:8 A te széked, Isten, mindörökkön-örökké áll; * igazság pálcája a te országod pálcája.
44:9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; * azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigasság olajával társaid fölött.
44:10 Mirha és áloé és kasszia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, * melyekkel gyönyörködtettek téged a királyok leányai a te dicsőségedben.
44:10 A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, * körülvétetve sokszínű ékességgel.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Szép vagy, szebb * mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el.
Ant. Confitebúntur tibi * pópuli Deus in ætérnum.
Psalmus 44(11-18) [2]
44:11 Audi fília, et vide, et inclína aurem tuam: * et oblivíscere populum tuum et domum patris tui.
44:12 Et concupíscet Rex decórem tuum: * quóniam ipse est Dóminus Deus tuus, et adorábunt eum.
44:13 Et fíliæ Tyri in munéribus * vultum tuum deprecabúntur: omnes dívites plebis.
44:14 Omnis glória eius fíliæ Regis ab intus, * in fímbriis áureis circumamícta varietátibus.
44:15 Adducéntur Regi vírgines post eam: * próximæ eius afferéntur tibi.
44:16 Afferéntur in lætítia et exsultatióne: * adducéntur in templum Regis.
44:17 Pro pátribus tuis nati sunt tibi fílii: * constítues eos príncipes super omnem terram.
44:18 Mémores erunt nóminis tui: * in omni generatióne et generatiónem.
44:18 Proptérea pópuli confitebúntur tibi in ætérnum: * et in sǽculum sǽculi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Confitebúntur tibi * pópuli Deus in ætérnum.
Ant. Magasztaljanak a népek, * Istenünk, mindörökké.
Zsoltár 44(11-18) [2]
44:11 Halljad, leányom, és lássad, és hajtsd ide füledet; * és feledd el népedet és atyád házát.
44:12 És a király megkívánja ékességedet; * mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
44:13 És Tírusz leányai, * a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak színed előtt.
44:14 A király leányának minden dicsősége belül vagyon, * arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében.
44:15 Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, * az ő társai hozzád vitetnek;
44:16 Bevitetnek vigassággal és örvendezéssel, * behozatnak a király templomába.
44:17 Atyáid helyett fiak születnek neked; * fejedelmekké rendeled azokat az egész földön.
44:18 Megemlékeznek a te nevedről * minden nemzedékről nemzedékre;
44:18 Azért a népek dicsérni fognak téged örökké * és mindörökkön-örökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Magasztaljanak a népek, * Istenünk, mindörökké.
Ant. Adiútor in tribulatiónibus * Deus noster.
Psalmus 45 [3]
45:1 Deus noster refúgium, et virtus: * adiútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:2 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:3 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine eius.
45:4 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:5 Deus in médio eius, non commovébitur: * adiuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:6 Conturbátæ sunt Gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:7 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
45:8 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:9 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:10 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in Géntibus, et exaltábor in terra.
45:11 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Adiútor in tribulatiónibus * Deus noster.
Ant. Támaszunk a szorongattatásban * Istenünk.
Zsoltár 45 [3]
45:1 A mi Istenünk oltalom és erő; * segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:2 Azért nem félünk, ha a föld megrendül is, * és a hegyek a tenger szívébe vitetnek.
45:3 Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, * rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
45:4 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:5 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti őt Isten korán reggel.
45:6 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * ő szózatát adta, és megrendült a föld.
45:7 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:8 Jöjjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön: * megszüntetvén a hadakat a föld végéig,
45:9 Eltöri a kézíjat, és összezúzza a fegyvereket, * és a pajzsokat megégeti tűzzel.
45:10 Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:11 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Támaszunk a szorongattatásban * Istenünk.
Ant. Magnus Dóminus * et laudábilis nimis in civitáte Dei nostri.
Psalmus 47 [4]
47:1 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:2 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:3 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:4 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:5 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:6 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:7 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:8 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:9 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:10 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:11 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:12 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:13 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sǽculum sǽculi: * ipse reget nos in sǽcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Magnus Dóminus * et laudábilis nimis in civitáte Dei nostri.
Ant. Nagy az Úr, * méltó a dicséretre, Istenünk városában.
Zsoltár 47 [4]
47:1 Nagy az Úr és igen dicséretes * a mi Istenünknek városában, az ő szent hegyén.
47:2 Az egész föld örömére van alapítva Sion hegye, * északi oldalán a nagy király városa.
47:3 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az ő oltalmuk.
47:4 Mert íme a föld királyai összegyűltek, * egyesültek;
47:5 ők azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindultak; * reszketés fogta el őket;
47:6 Oly fájdalom, mint a szülőé, * és amily rohanó a szélvész, mely összetöri Tarzisz hajóit.
47:7 Amint hallottuk, úgy láttuk az erők Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:8 Megemlékezünk, Isten, a te irgalmasságodról * templomodnak közepette.
47:9 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határáig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:10 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda leányai * ítéleteid miatt, Uram!
47:11 Kerüljétek meg Siont és szemléljétek azt körül; * számláljátok meg tornyait.
47:12 Függesszétek szíveiteket erősségére, * vegyétek számba házait, hogy elbeszéljétek a jövő nemzedéknek:
47:13 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökkön-örökké; * ő igazgat minket mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Nagy az Úr, * méltó a dicséretre, Istenünk városában.
Ant. Os meum loquétur * sapiéntiam: et meditátio cordis mei prudéntiam.
Psalmus 48(1-13) [5]
48:1 Audíte hæc, omnes Gentes: * áuribus percípite omnes, qui habitátis orbem:
48:2 Quique terrígenæ, et fílii hóminum: * simul in unum dives et pauper.
48:3 Os meum loquétur sapiéntiam: * et meditátio cordis mei prudéntiam.
48:4 Inclinábo in parábolam aurem meam: * apériam in psaltério propositiónem meam.
48:5 Cur timébo in die mala? * iníquitas calcánei mei circúmdabit me:
48:6 Qui confídunt in virtúte sua: * et in multitúdine divitiárum suárum gloriántur.
48:7 Frater non rédimit, rédimet homo: * non dabit Deo placatiónem suam.
48:8 Et prétium redemptiónis ánimæ suæ: * et laborábit in ætérnum, et vivet adhuc in finem.
48:9 Non vidébit intéritum, cum víderit sapiéntes moriéntes: * simul insípiens, et stultus períbunt.
48:10 Et relínquent aliénis divítias suas: * et sepúlcra eórum domus illórum in ætérnum.
48:11 Tabernácula eórum in progénie et progénie: * vocavérunt nómina sua in terris suis.
48:12 Et homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Os meum loquétur * sapiéntiam: et meditátio cordis mei prudéntiam.
Ant. A szám bölcsességet hirdet, * okos beszédet sugall a szívem.
Zsoltár 48(1-13) [5]
48:1 Halljátok ezt, minden népek, * vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
48:2 Mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, * egyetemben gazdag és szegény.
48:3 Az én szám bölcsességet szól, * és szívem elmélkedése okosságot.
48:4 Példabeszédre hajtom fülemet; * hárfán nyilatkoztatom ki talányomat.
48:5 Miért féljek a gonosz napon, * midőn körülvesz engem incselkedőim gonoszsága,
48:6 Kik erejükben bíznak, * és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
48:7 Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? * Nem adhat ő engesztelést az Istennek,
48:8 Sem váltságdíjat lelkéért, * ha örökké fáradna és vég nélkül élne is.
48:9 Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, * és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen,
48:10 Kik másoknak hagyják gazdagságukat, * míg sírjaik örök házaik lesznek,
48:11 Bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, * és nevet szereztek maguknak földjeiken.
48:12 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. A szám bölcsességet hirdet, * okos beszédet sugall a szívem.
Ant. Ne timúeris * cum divite non descéndet in sepúlcrum glória eius.
Psalmus 48(14-21) [6]
48:14 Hæc via illórum scándalum ipsis: * et póstea in ore suo complacébunt.
48:15 Sicut oves in inférno pósiti sunt: * mors depáscet eos.
48:16 Et dominabúntur eórum iusti in matutíno: * et auxílium eórum veteráscet in inférno a glória eórum.
48:17 Verúmtamen Deus rédimet ánimam meam de manu ínferi: * cum accéperit me.
48:18 Ne timúeris, cum dives factus fúerit homo: * et cum multiplicáta fúerit glória domus eius.
48:19 Quóniam cum interíerit, non sumet ómnia: * neque descéndet cum eo glória eius.
48:20 Quia ánima eius in vita ipsíus benedicétur: * confitébitur tibi cum beneféceris ei.
48:21 Introíbit usque in progénies patrum suórum: * et usque in ætérnum non vidébit lumen.
48:21 Homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ne timúeris * cum divite non descéndet in sepúlcrum glória eius.
Ant. Ne méltatlankodj, * dicsősége nem megy el a gazdaggal a sírba.
Zsoltár 48(14-21) [6]
48:14 Ezen útjuk megejti őket, * s ők mégis tetszést nyernek szájukkal.
48:15 Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, * hol a halál megemészti őket;
48:16 és csakhamar uralkodnak rajtuk az igazak, * és segítségük elenyészik a sírban, miután dicsőségük eltűnt.
48:17 De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, * midőn elveszen engem.
48:18 Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, * és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
48:19 Mert midőn meghal, semmit sem visz el, * sem nem száll le vele az ő dicsősége;
48:20 Lelke ugyan áldatik életében, * hálát ad neked, mikor jót teszel vele:
48:21 De le fog menni atyái nemzetségéhez, * és nem fog látni világosságot mindörökké.
48:21 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Ne méltatlankodj, * dicsősége nem megy el a gazdaggal a sírba.
Ant. Deus deórum, * Dóminus locútus est.
Psalmus 49(1-15) [7]
49:1 Deus deórum, Dóminus locútus est: * et vocávit terram,
49:2 A solis ortu usque ad occásum: * ex Sion spécies decóris eius.
49:3 Deus maniféste véniet: * Deus noster et non silébit.
49:4 Ignis in conspéctu eius exardéscet: * et in circúitu eius tempéstas válida.
49:5 Advocábit cælum desúrsum: * et terram discérnere pópulum suum.
49:6 Congregáte illi sanctos eius: * qui órdinant testaméntum eius super sacrifícia.
49:6 Et annuntiábunt cæli iustítiam eius: * quóniam Deus iudex est.
49:7 Audi, pópulus meus, et loquar: Israël, et testificábor tibi: * Deus, Deus tuus ego sum.
49:8 Non in sacrifíciis tuis árguam te: * holocáusta autem tua in conspéctu meo sunt semper.
49:9 Non accípiam de domo tua vítulos: * neque de grégibus tuis hircos.
49:10 Quóniam meæ sunt omnes feræ silvárum: * iuménta in móntibus et boves.
49:11 Cognóvi ómnia volatília cæli: * et pulchritúdo agri mecum est.
49:12 Si esuríero, non dicam tibi: * meus est enim orbis terræ, et plenitúdo eius.
49:13 Numquid manducábo carnes taurórum? * aut sánguinem hircórum potábo?
49:14 Ímmola Deo sacrifícium laudis: * et redde Altíssimo vota tua.
49:15 Et ínvoca me in die tribulatiónis: * éruam te, et honorificábis me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Deus deórum, * Dóminus locútus est.
Ant. Az Úr, * az istenek Istene szólt.
Zsoltár 49(1-15) [7]
49:1 Az istenek Istene, az Úr szól, * és szólítja a földet
49:2 Napkelettől napnyugatig * Sionból ragyog az ő szépségének képe.
49:3 Az Isten nyilván jő, * a mi Istenünk nem hallgat.
49:4 Tűz gyullad színe előtt, * és körötte hatalmas förgeteg.
49:5 Előszólítja az eget onnan felülről, * és a földet, hogy népét megítélje.
49:6 Gyűjtsétek egybe neki az ő szentjeit, * kik szövetséget kötnek vele áldozat által.
49:6 És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; * mert Isten a bíró.
49:7 Halljad, én népem, és szólani fogok; Izrael, és bizonyságot teszek neked: * Isten, a te Istened vagyok én.
49:8 Nem az áldozatok miatt feddelek téged, * mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron.
49:9 Nem veszem el házadból a borjakat, * sem nyájaidból a bakokat;
49:10 Mert enyém az erdők minden vadja, * a barmok a hegyeken és az ökrök.
49:11 Ismerem mind az égi madarakat, * és a mező szépsége előttem vagyon.
49:12 Ha éhezném, nem mondanám neked; * mert enyém a föld kereksége és annak teljessége.
49:13 Vajon a tulkok húsát eszem-e? * Vagy a bakok vérét iszom-e?
49:14 Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, * és add meg fogadásaidat a Fölségesnek;
49:15 és hívj segítségül engem a szorongatás napján: * megmentelek és tisztelni fogsz engem.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Az Úr, * az istenek Istene szólt.
Ant. Intellégite, * qui obliviscímini Deum.
Psalmus 49(16-23) [8]
49:16 Peccatóri autem dixit Deus: * Quare tu enárras iustítias meas, et assúmis testaméntum meum per os tuum?
49:17 Tu vero odísti disciplínam: * et proiecísti sermónes meos retrórsum:
49:18 Si vidébas furem, currébas cum eo: * et cum adúlteris portiónem tuam ponébas.
49:19 Os tuum abundávit malítia: * et lingua tua concinnábat dolos.
49:20 Sedens advérsus fratrem tuum loquebáris, et advérsus fílium matris tuæ ponébas scándalum: * hæc fecísti, et tácui.
49:21 Existimásti, iníque, quod ero tui símilis: * árguam te, et státuam contra fáciem tuam.
49:22 Intellégite hæc, qui obliviscímini Deum: * nequándo rápiat, et non sit qui erípiat.
49:23 Sacrifícium laudis honorificábit me: * et illic iter, quo osténdam illi salutáre Dei.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Intellégite, * qui obliviscímini Deum.
Ant. Szálljatok magatokba, * akik megfeledkeztek Istenről.
Zsoltár 49(16-23) [8]
49:16 A bűnösnek pedig mondja az Isten: * Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet?
49:17 Holott te gyűlölted a fegyelmet, * és hátravetetted beszédeimet.
49:18 Ha tolvajt láttál, vele futottál, * és a házasságtörőkkel volt részed.
49:19 Szád bővelkedett gonoszsággal, * és nyelved álnokságot koholt.
49:20 Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál. * Ezeket cselekedted, s én hallgattam.
49:21 Azt vélted gonoszul, hogy hasonló vagyok hozzád; * de én megfeddelek téged és szemed elé rakom.
49:22 Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: * nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen.
49:23 A dicséret áldozata tisztel engem; * és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Szálljatok magatokba, * akik megfeledkeztek Istenről.
Ant. Acceptábis sacrifícium * iustítiæ super altáre tuum, Dómine.
Psalmus 50 [9]
50:1 Miserére mei, Deus, * secúndum magnam misericórdiam tuam.
50:2 Et secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum, * dele iniquitátem meam.
50:3 Amplius lava me ab iniquitáte mea: * et a peccáto meo munda me.
50:4 Quóniam iniquitátem meam ego cognósco: * et peccátum meum contra me est semper.
50:5 Tibi soli peccávi, et malum coram te feci: * ut iustificéris in sermónibus tuis, et vincas cum iudicáris.
50:6 Ecce enim, in iniquitátibus concéptus sum: * et in peccátis concépit me mater mea.
50:7 Ecce enim, veritátem dilexísti: * incérta et occúlta sapiéntiæ tuæ manifestásti mihi.
50:8 Aspérges me hyssópo, et mundábor: * lavábis me, et super nivem dealbábor.
50:9 Audítui meo dabis gáudium et lætítiam: * et exsultábunt ossa humiliáta.
50:10 Avérte fáciem tuam a peccátis meis: * et omnes iniquitátes meas dele.
50:11 Cor mundum crea in me, Deus: * et spíritum rectum ínnova in viscéribus meis.
50:12 Ne proícias me a fácie tua: * et spíritum sanctum tuum ne áuferas a me.
50:13 Redde mihi lætítiam salutáris tui: * et spíritu principáli confírma me.
50:14 Docébo iníquos vias tuas: * et ímpii ad te converténtur.
50:15 Líbera me de sanguínibus, Deus, Deus salútis meæ: * et exsultábit lingua mea iustítiam tuam.
50:16 Dómine, lábia mea apéries: * et os meum annuntiábit laudem tuam.
50:17 Quóniam si voluísses sacrifícium, dedíssem útique: * holocáustis non delectáberis.
50:18 Sacrifícium Deo spíritus contribulátus: * cor contrítum, et humiliátum, Deus, non despícies.
50:19 Benígne fac, Dómine, in bona voluntáte tua Sion: * ut ædificéntur muri Ierúsalem.
50:20 Tunc acceptábis sacrifícium iustítiæ, oblatiónes, et holocáusta: * tunc impónent super altáre tuum vítulos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Acceptábis sacrifícium * iustítiæ super altáre tuum, Dómine.
Ant. Elfogadod az igaz áldozatokat, * amit oltárodra visznek.
Zsoltár 50 [9]
50:1 Könyörülj rajtam, Isten, * a te nagy irgalmasságod szerint;
50:2 és könyörületed sokasága szerint, * töröld el gonoszságomat.
50:3 Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem.
50:4 Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.
50:5 Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; * hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn ítéltetel.
50:6 Mert íme vétekben fogantattam; * és bűnökben fogant engem anyám.
50:7 Mert íme az igazságot szereted; * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
50:8 Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
50:9 Add, hogy örömet és vigasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim.
50:10 Fordítsd el orcádat bűneimről; * és töröld el minden gonoszságomat.
50:11 Tiszta szívet teremts bennem, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben.
50:12 Ne vess el engem színed elől; * és szent lelkedet ne vedd el tőlem.
50:13 Add vissza nekem üdvözítésed örömét; * és jeles lélekkel erősíts meg engem.
50:14 Megtanítom utaidra a gonoszakat; * és az istentelenek hozzád térnek.
50:15 Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
50:16 Uram, nyisd meg ajkamat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
50:17 Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; * de az égőáldozatokban nem gyönyörködöl.
50:18 Áldozat Istennek a kesergő lélek; * a töredelmes és alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
50:19 Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai.
50:20 Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; * akkor tesznek oltárodra borjakat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Elfogadod az igaz áldozatokat, * amit oltárodra visznek.
V. Audítui meo dabis gáudium et lætítiam.
R. Et exsultábunt ossa humiliáta.
V. Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét.
R. Ujjongani fognak megtört csontjaim.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.

Lectio 1
De libro Iob
Iob 31:1-6
1 Pépigi fœdus cum óculis meis, ut ne cogitarem quidem de vírgine.
2 Quam enim partem haberet in me Deus désuper, et hereditátem Omnípotens de excélsis?
3 Numquid non perdítio est iníquo, et alienátio operántibus iniustítiam?
4 Nonne ipse consíderat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat?
5 Si ambulavi in vanitáte, et festinávit in dolo pes meus,
6 Appendat me in statera iusta, et sciat Deus simplicitátem meam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Quis mihi tríbuat, ut in inférno prótegas me et abscóndas me, donec pertránseat furor tuus, Dómine, nisi tu, qui solus es Deus?
* Et constituas mihi tempus, in quo recordéris mei?
V. Numquid sicut dies hóminis dies tui, ut quæras iniquitátem meam; cum sit nemo, qui de manu tua possit erúere.
R. Et constituas mihi tempus, in quo recordéris mei?

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.

Olvasmány 1
Jób könyvéből
Job 31:1-6
1 A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.
2 Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?
3 Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?
4 Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?
5 Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,
6 Akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O that Thou wouldest hide me in the grave that Thou wouldest keep me secret, until thy wrath be past, even thine, O Lord, Thou That alone art God
* That Thou wouldest appoint me a set time, and remember me
V. Are thy days as the days of man, that Thou inquirest after mine iniquity and there is none that can deliver out of thine hand.
R. That Thou wouldest appoint me a set time, and remember me!
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 2
Iob 31:7-12
7 Si declinávit gressus meus de via, et si secutum est óculos meos cor meum, et si mánibus meis adhæsit mácula,
8 Seram, et alius cómedat, et progénies mea eradicétur.
9 Si decéptum est cor meum super mulíere, et si ad ostium amíci mei insidiátus sum,
10 Scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurvéntur alii.
11 Hoc enim nefas est et iníquitas maxima;
12 Ignis est usque ad perditiónem dévorans et ómnia eradícans genímina.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Utinam appenderéntur peccáta mea, quibus iram merui,
* Et calámitas, quam patior, in statéra.
V. Quasi arena maris hæc gravior apparéret, unde et verba mea dolóre sunt plena.
R. Et calámitas, quam patior, in statéra.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

Olvasmány 2
Job 31:7-12
7 Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,
8 Akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
9 Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,
10 Akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!
11 Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.
12 Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O that my sins, whereby I have deserved wrath
* And the calamity whereunder I suffer, were laid in the balances together.
V. For now it would appear heavier than the sand of the sea, therefore also my words are full of sorrow.
R. And the calamity, whereunder I suffer, were laid in the balances together.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 3
Iob 31:13-18
13 Si contempsi subire iudícium cum servo meo et ancílla mea, cum disceptarent advérsum me:
14 Quid enim fáciam, cum surrexerit ad iudicándum Deus? et, cum quæsíerit, quid respondébo illi?
15 Numquid non in útero fecit me, qui et illum operátus est? et formávit me in vulva unus?
16 Si negávi, quod volébant, paupéribus et óculos víduæ exspectáre feci;
17 Si comedi buccellam meam solus, et non comédit pupíllus ex ea
18 (quia ab infántia me crevit mecum miserátio, et de útero matris meæ egressa est mecum).
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Quare detraxístis sermónibus veritátis? ad increpándum verba compónitis et subvertere nitímini amícum vestrum:
* Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
V. Quod iustum est, iudicáte; et non inveniétis in lingua mea iniquitátem.
R. Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

Olvasmány 3
Job 31:13-18
13 Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,
14 Mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?
15 Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
38 Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
39 Ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam,
40 Akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon!
16 Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,
17 Vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,
18 - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Why do ye argue against the words of truth Do ye imagine words to reprove me and strive to confound one that is your friend
* Nevertheless, finish that ye have in mind.
V. Judge that which is just, and ye shall find no iniquity in my tongue.
R. Nevertheless, finish that ye have in mind.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Nevertheless, finish that ye have in mind.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Custódi, Dómine, quǽsumus, Ecclésiam tuam propitiatióne perpétua: et quia sine te lábitur humána mortálitas; tuis semper auxíliis et abstrahátur a nóxiis et ad salutária dirigátur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Keep, we beseech thee, O Lord, thy Church with thy perpetual mercy, and because the frailty of man without thee cannot but fall, keep us ever by thy help from all things hurtful, and lead us to all things profitable to our salvation.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes    Prima    Tertia
Sexta    Nona    Vesperae    Completorium

Versions
pre Trident Monastic
Trident 1570
Trident 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Mode
regular
seasonal
Language 2
Latin
Deutsch
English
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Votive
hodie
Dedication
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Options