113:1 (Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül:
113:2 Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.
113:3 A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját.
113:4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok.
113:5 Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad?
113:6 Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok?
113:7 Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt,
113:8 aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!
113:9 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
113:10 Miért mondogatják a pogányok: Hol van hát Istenünk?
113:11 Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
113:12 De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
113:13 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
113:14 van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
113:15 van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
113:16 Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
113:17 De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
113:18 Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
113:19 Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
113:20 Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
113:21 Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
113:22 Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
113:23 Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
113:24 Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
113:25 Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
113:26 Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.