119:1 (Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
119:2 Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
119:3 Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
119:4 A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
119:5 Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
119:6 Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
119:7 Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.