131:1 (Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
131:2 Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:
131:3 Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
131:4 nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
131:5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének.
131:6 Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
131:7 Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt.
131:8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
131:9 Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak!
131:10 Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
131:11 Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: Testedből utódot emelek trónodra
131:12 ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.
131:13 Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
131:14 Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
131:15 igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
131:16 papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
131:17 Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
131:18 Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik.