136:1 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
136:2 Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
136:3 Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: Zengjetek nekünk dalt a Sionról!
136:4 De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
136:5 Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
136:6 Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
136:7 Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!
136:8 Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
136:9 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!