138:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
138:2 tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
138:3 látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
138:4 A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
138:5 Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
138:6 Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
138:7 Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
138:8 Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
138:9 Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
138:10 ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
138:11 Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
138:12 neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
138:13 Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
138:14 Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,
138:15 létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
138:16 szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
138:17 Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
138:18 Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
138:19 Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
138:20 Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.
138:21 Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
138:22 Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
138:23 Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
138:24 Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!