143:1 (Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! O tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
143:2 Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
143:3 Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
143:4 Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
143:5 Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
143:6 Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
143:7 Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
143:8 Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
143:9 Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
143:10 Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
143:11 ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
143:12 Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
143:13 Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
143:14 Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
143:15 Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.