17:1 (A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
17:2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
17:3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
17:4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
17:5 Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
17:6 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
17:7 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. O meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
17:8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
17:9 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
17:10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
17:11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
17:12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
17:13 Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
17:14 Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
17:15 Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
17:16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
17:17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
17:18 Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
17:19 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
17:20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
17:21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
17:22 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
17:23 Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
17:24 Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
17:25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
17:26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
17:27 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
17:28 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
17:29 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
17:30 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
17:31 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
17:32 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
17:33 Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
17:34 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
17:35 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
17:36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
17:37 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
17:38 Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
17:39 Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
17:40 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
17:41 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
17:42 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
17:43 Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
17:44 Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
17:45 és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
17:46 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
17:47 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
17:48 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
17:49 Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
17:50 Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
17:51 Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.