2:1 Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
2:2 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
2:3 Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!
2:4 Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
2:5 De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
2:6 Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen. Az Úr végzését hirdetem; 
2:7 O így szólt hozzám: A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
2:8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.
2:10 Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel! 
2:12 Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, 
2:13 ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.