(Zakariás éneke: Lk 1:68-79)
1:68 Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.
1:69 Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.
1:70 Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta:
1:71 megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől,
1:72 hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről.
1:73 Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk,
1:74 hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,
1:75 szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.
1:76 Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját,
1:77 hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára,
1:78 Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,
1:79 hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.