Aki udvozulni akar annak mindenek előtt a katolikus hitet kell megvallania,
mert aki ezt nem szolgálja teljesen és sértetlenül, az kétségtelenül örökre elkárhozik.
_
A katolikus hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük;
ne keverjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasszuk.
Más személy ugyanis az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek: de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanaz az Isten, egy a dicsőségük, egyformán örök a fenségük.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú. olyan a Szentlélek is: Nem teremtetett az Atya, nem teremtetett a Fiú, nem teremtetett a Szentlélek.
Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek.
Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a
Szentlélek, 
de mégsem három az örökkévaló, hanem egy az örökkévaló.
Ugyanúgy nem három aki nem teremtetett nem három aki mérhetetlen, hanem egy aki nem teremtetett és egy aki mérhetetlen.
Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek;
de mégsem három a mindenható, hanem egy a mindenható.
Ugyancsak: Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek,
de mégsem három az Isten, hanem egy az Isten.
Ugyanígy: Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek,
de mégsem három az Úr, hanem egy az Úr.
Mert amiképpen a katolikus igazság arra késztet, hogy mindegyik személyt külön-külön Istennek s Úrnak valljuk: ugyanúgy a katolikus hit nem engedi, hogy három Istenről vagy Úrról beszéljünk.
_
Az Atyát senki sem alkotta, se nem teremtette, se nem szülte.
A Fiú egyedül az Atyától van, - nem alkottatott, nem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól - nem alkottatott, nem teremtetett, hanem származik.
Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem három Fiú, egy a Szentlélek, nem három Szentlélek.
Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő: s ezért – ahogy előbb már mondtuk – a háromságot az egységben, az egységet pedig a háromságban kell tisztelnünk.
Aki tehát üdvözülni akar, az így vélekedjék a
Szentháromságról.
_
Az örök üdvösséghez azonban szükséges, hogy hittel higgyük Jézus Krisztus Urunk megtestesülését is.
Az tehát az igaz hit, hogy higgyük és valljuk: a mi Urunk Jézus Krisztus Istennek Fia – Isten is és ember is:
az Atya lényegéből az idő teremtése előtt született Isten, – s az anya lényegéből az időben született ember.
Egészen Isten, egészen ember: értelmes lelke és emberi teste van.
Egyenlő az Atyával istensége szerint, kisebb az Atyánál emberi volta szerint.
S jóllehet Krisztus Isten és ember, mégsem két, hanem egy valaki.
Egy pedig nem úgy, hogy az istenség testté változott, hanem úgy, hogy Isten magára öltötte az emberséget.
Teljesen egy, nem a lényeg egybeolvadása, hanem a személy egysége miatt.
Mert amint értelmes lélek és test egy ember, úgy az Isten és ember is egy Krisztus;
aki üdvösségünkért szenvedett, leszállt a pokolba, feltámadt a halálból, 
fölment a mennybe, az Atya jobbjára ült, onnan jön el megítélni élőket és holtakat.
Eljövetelekor minden embernek saját testében fel kell támadnia és cselekedeteiről számot kell adnia;
Akik jót cselekedtek, az örök életre jutnak, akik rosszat, az örök tűzre.
Ez a katolikus hit; aki ezt nem hiszi tántoríthatatlan hittel, az nem üdvözülhet. Amen.