31:1 (Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
31:2 Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
31:3 Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
31:4 Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
31:5 De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat! S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
31:6 Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
31:7 Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
31:8 Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
31:9 Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!
31:10 A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
31:11 Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!